Világgazdaság, 1970. január (2. évfolyam, 1/246-21/266. szám)
1970-01-03 / 1. (246.) szám
Megállapodás az aranyról A Nemzetközi Valuta Alap bejelentette, hogy az igazgató tanács megállapodott a dél-afrikai arany eladásának kérdéséről. A határozat megszületése előtt közel 1 évig tartó előkészítő tanácskozást folytattak az amerikai és dél-afrikai pénzügyi vezetők. A határozat értelmében az Alap megvásárolja Dél-Afrika újonnan termelt aranyát, ha az arany unciánkénti szabadpiaci ára 35 dollárra, vagy az alá csökken. Dél-Afrika viszont kötelezte magát, hogy a folyó fizetéseihez szükséges deviza előteremtésére újonnan termelt aranyát a szabadpiacon adja el, feltéve, hogy ott az unciánkénti ár meghaladja a 35 dollárt. Amennyiben a Dél-Afrikai Köztársaság féléves devizaszükséglete nem fedezhető a frissen bányászott arany szabadpiaci eladásából, a szabadpiaci árfolyamtól függetlenül juthat pótlólagos devizához hű aranyát a hivatalos úton értékesíti. A Reuter hírügynökség washingtoni tudósítója rámutat arra, hogy a megegyezés egyfelől garantálja Dél-Afrika számára az arany minimális árát, másfelől megfelel az USA eredeti elgondolásainak. Az egyes tagállamok továbbra sem vásárolnak Dél-Afrikától közvetlenül aranyat, ugyanakkor a megállapodás biztosítja, hogy az újonnan bányászok fiumét ikkennmentesen áramolják a nemzetközi monetáris csatornákba. Az egyezményből arra lehet következtetni, teszi hozzá a Reuter tudósítója, hogy Dél-Afrika meg sem kísérli majd aranyának közvetlen eladását a jegybankoknak. A megegyezés visszhangja A Washingtonból, illetve Pretoriából érkező legújabb jelentések szerint mind az USA, mind Dél-Afrika, hivatalos körei elégedettek a megállapodással. Volcker az Egyesült Államok pénzügyminiszterhelyettese különösen azért tartja nagy jelentőségűnek az egyezményt, mert így biztosítható a kettős aranyárrendszer fennmaradása és megerősödése. Mint mondotta, az egyezménnyel sikerült teljes féltenni a kört, összekapcsolni az 1968 márciusában aláírt washingtoni megállapodás „szabad végeit”. Az újonnan bányászott dél-afrikai aranynak gyakorlatilag teljes mennyisége eléri majd a szabad piacot — mondotta Volcker. Ezt nemcsak az egyezmény feltételei teszik lehetővé, hanem Dél-Afrika jelenlegi jelentős fizetésimérleg-deficitje is. Ugyanakkor aláhúzta, hogy a minimális árat pusztán Dél-Afrikával szemben rögzítették. Ez nem jelenti azt, hogy intervencióra kerül sor, ha az ár 35 dollár alá esik. A dél-afrikai pénzügyminiszter nyilatkozatában elsősorban azokról az előnyökről beszélt, amelyeket Dél-Afrikának, illetve az ország aranybányászatának az új megegyezés biztosít. Megerősödött az arany monetáris szerepe és kétéves kötélhúzás után a délafrikai arany ismét elfoglalná helyét a világ fizetési forgalmában — hangoztatta Diederichs. Londoni arany piaci körökben megoszlanak a vélemények az árfolyam jövőbeni alakulásáról. Néhány prognózis szerint az elmúlt évben felhalmozott óriási spekulációs készletek hirtelen a piacra szabadulnak és ezáltal az arany ára könnyen a 35 dolláros szint alá eshet, többségben vannak viszont azok, akik a közeljövőben 35—36 dolláros árfolyammal számolnak. Szerintük csak akkor jelentkezhet árfelhajtó tendencia, ha újabb pénzügyi krízis következnék be, ekkor ugyanis a spekulánsok ismét megfelelő fedező eszköznek tekintenék a sárga fémet. Kétségesnek ítélték meg egyes szakértők, hogy vajon eleget tesz-e a Nemzetközi Valuta Alap szerződésben vállalt kötelezettségének, és aranyat vásárol Dél-Afrikától akkor is, ha a tagországok jegybankjai nem mutatnak érdeklődést arany felhalmozás iránt. A szakértők legnagyobb része mindenesetre egyetért azzal, hogy az arany felértékelésének kérdése, ha nem is végérvényesen, de hosszú időre a háttérbe szorul. A most nyilvánosságra hozott megállapodás valószínűleg olyan helyzetet teremt, amiben az aranyat egyre inkább kereskedelmi szempontok szerint árusítják, és ipari célokra használják fel, bár hagyományos „kincsképző” szerepe — főleg a Távol-Keleten és bizonyos európai központokban — változatlanul megmarad. A londoni aranypiacon a megállapodás nyilvánosságra hozatala után sülylyedni kezdett az arany ára és záráskor a 35,075-ös dolláros szinten állapodott meg. Kereskedők szerint a piaci kínálatot képtelen volt ellensúlyozni a gyenge kereslet. Hírmagyarázatunk A nyugati fővárosokban általában nem okozott meglepetést az a bejelentés, hogy sikerült rendezni a dél-afrikai arany eladásának kérdését. Az IMF égisze alatt létrejött megállapoás lényegében az 1968-as washingtoni szerződés betetőzését jelenti. A vezető tőkésországok közel két éve állapodtak meg a kettős aranyárrendszer bevezetésében, ami egyet jelentett a hivatalos és a szabadpiaci árfolyam kettéválasztásával. Erre a lépésre akkor kerül sor, amikor fokozódott a nyomás az arany felértékelésére, illetve az amerikai valuta leértékelésére az aranyhoz képest. Azóta az arany jelentősége fokozatosan elhalványódott, ... Dél- Afrika egye inkább hajlott a kompromisszumra. Franciaország, amelyik azt hirdette, hogy az arany a monetáris rendszer nélkülözhetetlen bázisa, két évvel ezelőtt még 6 milliárd dolláros aranytartalékkal rendelkezett. Ma már e tartalékok minimálisra csökkentek és a francia képviselő, amikor az IMF-ben határozatot hoztak a dél-afrikai aranyról, fenntartásait csak a szavazástól való tartózkodás szimbolikus aktusával fejezte ki. A Valuta Alap kvótaemelése A Nemzetközi Valuta Alap az aranymegállapodás bejelentésével egyidejűleg közzétette a tagállamok kvótáinak emelésére vonatkozó tervezetet is. Ha a tagállamok (a súlyozott szavazási rendszer szerint) 85 százalékos többséggel jóváhagyják az Alap vezetőségének javaslatát, akkor 1970. október 30-tól 7,6 milliárd dollárral emelkedik a 115 tagállam hozzájárulása az Alap tőkéjéhez. Mint várható volt, igen nagy arányban — 65 százalékkal — emelik Japán kvótáját az eddigi 725 millió dollárról 1,2 milliárdra. összegben kifejezve azonban az Egyesült Államok kvótája növekszik a legnagyobb mértékben, 5,16 milliárd dollárról 30 százalékkal 6,7 milliárd dollárra. A kvóta nagyságát tekintve továbbra is Nagy-Britannia marad a második helyen az Alap tagállamai között, de kvótája csak 14,8 százalékkal emelkedik, kisebb mértékben mint bármely más ipari országé. A rendezés után Anglia kvótája 2,8 milliárd dollár lesz a jelenlegi 2,44 milliárddal szemben. Az új elosztásban a harmadik helyre a vezető tőkés országok sorában Nyugat-Németország kerül. Kvótáját 1,2 milliárd dollárról 1,6 milliárd dollárra emelik. Utána Franciaország következik, amelynek kvótája 985 millió dollárról 1,5 millióra megy fel. Japán az ötödik helyre került, s így kiszorította Indiát az öt legnagyobb kvótával rendelkező tagállam közül. Ennek az öt tagállamnak joga van egy-egy tagot delegálni, az Alap húsztagú igazgató tanácsába. A többi tizenöt tagot választják. Az összes kvótaemelések közül arányban Libanoné a legnagyobb. Az eddigikilenc millió dollár helyett 56 millió dollárral járul majd hozzá az Alaphoz. Az igazgató tanács javaslata értelmében az Alap összes lejegyzett tőkéje mintegy 30 százalékkal növekszik, a jelenlegi 21,3 milliárd dollárról 28,9 milliárdra. Az egyetlen tagállam, amelynek a kvótája nem emelkedik. Tajvan. Tajvan 1945-ben lépett az Alap tagjai közé, 550 millió dolláros kvótával, de azóta egyetlen alkalommal sem vette igénybe az Alapot és nem is kérte kvótájának emelését. A kvóták új elosztásában tükröződik a vezető tőkés hatalmak erőviszonyainak változása: Anglia meggyengült — bár megőrizte második helyét —, határozottan előretört viszont Japán és az NSZK. A fejlődő országok közül az eddig is élenjáró India maradt az első helyen, 25 százalékos kvótaemeléssel. Kiesett azonban az igazgató tanácsba állandó tagot delegáló „öt nagy” közül. Kvótája 25 százalékkal emelkedik, 750 millió dollárról 940 millióra. A kvótaemelés nem jelentéktelen terheket ró az érintett tagállamra. Nemcsak presztízs okok vezették a legbefolyásosabb pénzügyi hatalmakat arra, hogy a kvóták emelését sürgessék az Alap szeptemberben tartott washingtoni közgyűlésén. A kvóták arányában osztja el ugyanis az Alap a „speciális lehívási jogok” — az úgynevezett papírarany — 1971-ben és 1972-ben esedékes második és harmadik részletét. Minél nagyobb kvótával rendelkezik valamelyik tagállam, annál nagyobb részre tarthat igényt ebből az új tartalékeszközből, amely a nemzetközi likviditás szűkösségének pótlására hivatott. A „papírarány" első részletének elosztása még a jelenlegi kvóták alapján történt. A papírarany elosztása .A különleges lehívási jogok (SDR) első,1,5 milliárd dolláros twiktelértekt tagállamok közötti elosztását csütörtökön ejtette meg a Nemzetközi Valuta Alap. Az Alap 104 tagállama kvótájának 16,8 százaléka erejéig hívhat le eszközöket ebből a rendkívüli hitelkeretből. A legnagyobb rész (866,9 millió dollár) az Egyesült Államoké. Anglia 409,9, Nyugat-Németország 201,6, Franciaország 165,5 millió dollárnak megfelelő összeget hívhat le. Japán ezúttal még viszonylag hátul áll a sorban, 121,8 millió dolláros részesedésével. Nem részesülnek az új tartalékeszközből azok az országok, amelyek nem vettek részt az SDR-megállapodásban: Etiópia, Irak, Kuwait, Libanon, Líbia, Nepál, Portugália, Szaúd-Arábia, Singapore és Thaiföld. A tajvani kormány utólag jelentette be, hogy nem tart igényt a papíraranyra. Ezért 86 millió dolláros részesedését már nem lehetett más országra kiosztani. Ilyen formán a speciális lehívási jogok életbeléptetése nem 3,5 milliárd dollárral, hanem csak 3 milliárd 414 millió dollárral növeli a tőkés világ nemzetközi kereskedelmének fi- nanszírozásához igénybevehető tartalékokat. Kvótájának megfelelő részesedést kapott viszont Franciaország és Dél-Arika, amely mindeddig ellenezte a psipir-, arany bevezetését.Az SZOVJET-EGYIPTOMI KERESKEDELMI TÁRGYALÁS^ , x JZEG* A Szovjetunió és az Egyesült Autriya Köztársaság kereskedelmi küldöttsége Moszkvában az 1970. évi kölcsönös áruszállításokról folytat tárgyalást. Várható, hogy a tárgyalások eredményeképpen aláírják a jegyzőkönyvi megállapodást, amely kiteljesíti a két ország hosszú lejáratú (1966—1970) kereskedelmi egyezményét. Ez az egyezmény a kölcsönös szállítások növekedését az 1965. évihez képest másfélszeresére irányozta elő. A Szovjetunió külkereskedelmében az Egyesült Arab Köztársaság a fejlődő országok között az első helyet foglalja el. (MTI) Kedves Olvasónk! Az új év kezdetével lapunk is új esztendőbe lép, mától II. évfolyamát írja. Ebből az alkalomból a VILÁGGAZDASÁG szerkesztősége a lap minden olvasójának gazdag és eredményes új esztendőt kíván. Szerkesztőségünk egyúttal némi meglepetéssel is szolgál, hogy elősegítse jókívánságaink megvalósulását. Mától kezdve ugyanis a lap első oldalán naponta esemény-összefoglalót adunk „Napról napra” címmel. Ebben megemlítünk minden fontosabb gazdasági eseményt, néha értékeléssel együtt, hogy elősegítsük olvasóink jobb és gyorsabb tájékozódását. Ezzel egyidőben árupiaci híreinket a 4. oldalon közöljük, együtt a tőzsdei árfolyam-táblázattal. Árupiaci híreinket az elkövetkező hetekben fokozatosan úgy módosítjuk, hogy az széles olvasótáborunk igényeit még inkább kielégítse. Pénteki mellékletünk is változik. Eddig az olvasáshoz fel kellett vágni a mellékletet — ezentúl olyan formában adjuk, hogy erre nem lesz szükség. Az elmondottak formai módosítások, de tartalmi változást is maguk után vonnak. Ugyanis bővítjük hírforrásainkat és teljesebb, még tartalmasabb és a napi gazdasági munkában jobban használható információkat közlünk. Kérjük, Kedves Olvasónk, írja meg észrevételeit a szerkesztőségnek. Abban a reményben, hogy lapunk tovább is hasznos segítőtársa lesz munkájában, kívánunk még egyszer eredményekben gazdag új esztendőt.a vii. Aggázdaság Szerkesztősége NAPRÓL NAPRA A DÉL-AFRIKAI ARANY értékesítésének problémája majd két esztendőn keresztül megoldatlan volt. Most nyilvánosságra hozták, hogy az Egyesült Államok és Dél-Afrika megállapodott az újonnan bányászott arany piacra dobásának módozataiban. A dél-afrikai és amerikai pénzügyi vezetők között létrejött megállapodás nyilvánvalóan nagyobb horderejű valamiféle fizetéstechnikai rendezésnél. A megegyezést a Nemzetközi Valuta Alap szentesítette, s egyszersmind más intézkedéseket is hozott. Ismét elosztotta a tagok részesedését az Alapban, ami kifejezésre juttatja a gazdasági arányokat és az erőviszonyok eltolódását a tőkésországok között. Az IMF azt is bejelentette, hogy életbe lépett a papírarany-program, megtörtént a pótlólagos fizetőeszközök első szétosztása az SDR-rendszer alapján. A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM szállítmányozási eseményeiről öszszefoglalót teszünk közzé. Ebben a magyar—lengyel tengerhajózási kapcsolatokról, a bolgár közúti egyezmény felmondásáról és a szovjet—magyar szállítmányozási kapcsolatok aktuális kérdéseiről tájékoztatunk. AZ NDK ÉS A SZOVJETUNIÓ kereskedelme tovább növekszik, az eredeti tervnél nagyobb mértékben — közölte a Német Demokratikus Köztársaság külgazdasági minisztere. Bejelentette továbbá, hogy az KGST- országokkal kötött idei áruforgalmi megállapodásokban több mint 50 százalékos arányban szerepelnek a fémfeldolgozó ipar termékei. ANGLIÁBAN ELTÖRLIK a külföldi utazásokkal kapcsolatos 50 fontos plafont. A külföldre utazó angolok ezentúl 300 fontot kaphatnak. A megfigyelők nagy része választási előkészületet lát a népszerű intézkedésben, de egyben jelét annak is, hogy javul a gazdasági klíma. Ezt a benyomást megerősíti a font kedvező irányzata, illetve a brit deviza- és aranyállomány immár negyedik hónapja tartó növekedéséről szóló jelentés is. LAPSZEMLE ROVATUNKBAN a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeriparának műszaki fejlesztésével összefüggő problémákról adunk ismertetést és Kína nyugati kereskedelméről, továbbá — a financial Times cikke nyomán — az osztrák beruházási politika eredményeiről és kérdőjeleiről teszünk közzé tájékoztatást. AZ ACÉLIPAR KILÁTÁSAIRÓL, a kávétermelésről és a kőolajra irányuló keresletről adunk hírt az új esztendő küszöbén napvilágot látó kereskedelmi jelentések és prognózisok nyomán. Közöljük az EGB munkacsoportjának jelentését az idei első negyedévi szén- és kokszhelyzetről. A jelentés szerint Nyugat-Európa növelni akarja a kokszimportot Kelet- Európából és a Szovjetunióból. JAPÁN—NYUGATNÉMET acélipari összefogás keretében csőgyárat építenek Kanadában. A Fuji és a Thyssen együttműködése újabb láncszem a mind gyakoribb kooperációs megállapodások, fúziók sorában. A gazdasági klíma javulása Angliában Az óév utolsó napjaiban és az új év első két napján több biztató eseményt jelentettek Angliából. Decemberben számottevően javult a font sterling árfolyama, és az Angol Bank jelentős mennyiségű dollárt nyert viszsza azokból a veszteségekből, amelyek a különböző devizaválságok idején kárba mentek. Újévi ajándékként a brit pénzügyminiszter — korábbi nyilatkozataival ellentétben — bejelentette, hogy eltörlik a külföldi utazásokkalkapcsolatban eddig érvényes 50 fontos plafont. Ezentúl a külfödre utazó an- Wjok, ahányszor elhagyják az országot, font sterlinget igényelhetnek az Hozáshoz. A kommentárok megjegyzik, hogy a kiutazásokra megállapított devizakorlátozás, amelyet 1966-ban léptettek életbe, nagyjában évi 25 millió font sterling megtakarítást jelentett a fizetési mérleg szempontjából. A brit sajtó nagy teret szentelt az utazási korlátozás enyhítésének. A Guardian szerint az intézkedés a kormányzat és a pénzügyminiszter ama véleményét tükrözi, hogy a fizetési mérleg jelenlegi aktívuma tartós lesz. A Times, amely újévi vezércikkben jelentette be, hogy „európai irányvonalat" akar követni, azért tartja fontosnak ezt az intézkedést, mert megkezdődnek a tárgyalások a Közös Piachoz való csatlakozásról. A Daily Telegraph utal arra, hogy Jenkins még október 21-én a korlátozás fenntartása mellett nyilatkozott. A lap szerint az intézkedés választási taktika a munkáspárti kormány részéről. Január 2-án közzétették a jelentést az arany- és devizatartalékokról. A jelentésből kitűnt, hogy decemberben a tartalékállomány 10 millió font sterlinggel növekedett, vagyis 1968 októbere óta a legmagasabb szintre került. E szerint a múlt év végén Anglia tartalékállománya 1053 millió font sterlinget tett ki. A Reuter jelentése megjegyzi, hogy a tartalékok tényleges növekedése decemberben mintegy 50 millió font sterling volt, figyelembe véve az adósságok törlesztését, valamint a Nemzetközi Valuta Alapból való lehívást. A hónap folyamán 110 millió font sterling törlesztést eszközöltek, viszont 73 millió font sterling érkezett be az IMF-től. 1969 tizenkét hónapja folyamán 39 millió font sterlinggel gyarapodott a tartalékállomány. Emellett azonban a kormányzat több mint 500 millió font sterling értékű külföldi adósságot fizetett ki. A decemberi arany- és devizakészletekről szóló jelentés összeállítása óta az Angol Bank tartaléka további 171 millió font sterlinggel nőtt, ugyanis ennyi a brit rész a Nemzetközi Valuta Alap most életbe lépő ,,papírarany” programja keretében. (Reuter) Adatok az NDK külkereskedelméről Algéria költségvetése Az NDK 1970-ben külkereskedelmi forgalmának 13,6 százalékos növelésével járul hozzá az ország mezőgazdaságának automatizálásához és komplex racionalizálásához — jelentette be a sajtónak adott nyilatkozatában az NDK külgazdasági miniszterhelyettese. A KGST-tagállamokkal az 1970. évi árucsere-forgalomról kötött megállapodásokban több mint 50 százalékos arányban szerepelnek a fémfeldolgozó ipar termékei; a Szovjetunióval kötött kölcsönös áruszállítási megállapodás értéke 15 milliárd márka. Ezzel az NDK és a Szovjetunió között az 1966-tól 1970- ig terjedő időszakban lebonyolítandó kereskedelem értéke 65 milliárd márkára növekszik. Ez ötmilliárd márkával több, mint a hosszú lejáratú egyezményben eredetileg megállapított öszszeg. Az NDK a Szovjetuniótól egyebek mellett elektronikus adatfeldolgozó, valamint más automatizálási és racionalizálási berendezéseket importál. Az NDK 50 százalékában gépeket, berendezéseket szállít. (MTI) Algéria költségvetése 1970-ben, az ország új négyéves tervének első évében 6 milliárd 507 millió algériai dinár kiadást irányoz elő az 1969-es évi 6 milliárd 115 millió dinárral szemben. Az ipar fejlesztésére fordítják a kiadásoknak majdnem a felét — 3 milliárd 100 millió dinárt. A mezőgazdaság szükségleteire 793 millió dinárt biztosítottak, a művelődésre és a szakemberképzésre pedig 784 millió dinárt. (MTI)