Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)
1970-07-01 / 124. (369.) szám
LUXEMBURGBAN MEGKEZDŐDTEK A CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK Kiküldött munkatársunktól: Kedden reggel az előre kiadott program szerint ünnepélyesen megnyílt az az előreláthatólag hosszú tárgyalássorozat, amely valószínűleg hosszú időre eldönti a nyugat-európai integráció jövőjét. A luxemburgi Európa Központ, a 22 emeletes Kirschberg-palota előtt a szokott hat helyett — ezúttal először — tíz zászló lobogott, helyesebben csüngött a szakadó esőben, amikor a Közös Piac és a felvételre jelentkező országok küldöttségei, köztük összesen 20 miniszter megérkeztek. Az inkább formálisnak tekintett megnyitó üléstől nagy izgalmakat senki sem várt. Mégis némi meglepetés: mind a jelentkező országok képviselői — elsősorban az angol Barber —, mind a Hatok nevében jelentkező Harmel meglehetősen erélyes hangot ütöttek meg. Harmel belga külügyminiszter a Hatok nevében igen erélyesen sorolta fel azokat a pontokat, amelyek nem képezhetik alku tárgyát, de a közösség politikai céljait viszonylag kevésbé hangsúlyozta. Barber, Anglia képviselője viszont meglepően lelkes európainak mutatkozott, többször is beszélt a sajátos arcú Európa megteremtéséről. Ő volt az egyetlen, aki az ülésen megemlítette a katonai együttműködést és a kelet-nyugati kapcsolatokat. Különösen feltűnő volt Barber hangvétele a francia elnök vasárnapi beszéde után. Pompidou strasbourgi beszédét sokfelé úgy értelmezik, hogy összefogást ajánlott Londonnak Bonn egyre nyomasztóbb túlsúlya ellen. Barber viszont — ha ez az értelmezés helyes — tulajdonképpen visszautasította az ajánlatot, amikor keddi felszólalásában hangsúlyozta, hogy a politikai és a gazdasági célokat nem lehet egymástól elválasztani. A megnyitó ülést a sajtó képviselői a képernyőn figyelték. Thorn luxemburgi külügyminiszter rövid megnyitója után Harmel, a közösség miniszteri tanácsának elnöke fejtette ki a Hatok álláspontját. A Közös Piac eddigi történelmének rövid áttekintése után ismertette a közösség önálló költségvetéséről, az Európai Parlament szerepéről, a gazdasági és a valutaunió megteremtéséről a Hatok között folyó tárgyalásokat. Kijelentette, ezeknek a tárgyalásoknak a menetéről tájékoztatni fogják a tagjelölteket, de nem tett célzást arra, hogy bevonják őket a tárgyalásokba. Ami a tagállamok tárgyalási pozícióját illeti, Harmel határozottan hangsúlyozta, hogy az új tagoknak el kell fogadniuk a közösség érvényes szerződéseit, beleértve azokat is, amelyeket külső országokkal kötöttek. Átmeneti időszakot lehet engedni az új tagoknak, de annak korlátozottnak kell lennie és az előre megszabott időrendhez kell igazodnia. Az új tagok átállási nehézségeit csak az átmeneti időszak beiktatásával lehet áthidalni, nem pedig a most érvényes előírások megváltoztatásával. Harmel szerint adatok ragaszkodnak ahhoz is, hogy az ipari és a mezőgazdasági szektorban párhuzamosan valósuljon meg a csatlakozás, és az átmeneti időszak — legalábbis az árucsere szektorában — minden tagjelölt számára egyforma legyen. A csatlakozási szerződések egyidejűleg lépjenek életbe. Harmel röviden érintette a volt afrikai angol gyarmatok helyzetét, és kilátásba helyezte, hogy ezekkel az országokkal a Yaounde-i Konvencióhoz hasonló megállapodást kötnek. Az EFTA nem csatlakozó tagjaival kapcsolatban azt javasolta, hogy velük ősszel kezdődjenek meg a tárgyalások. Beszédében a belga külügyminiszter nem említette meg Új-Zélandot, Ausztráliát és általában a Nemzetközösség Anglia számára annyira fontos problémáit. Megemlítette viszont, hogy az Euratom, a Montánunió kérdése és az Angliával külön megvitatandó pénzügyi problémák nem tartoznak a jelenlegi ülés elé. Harmel után — az előre kiadott programtól eltérően — Rey, a brüsszeli bizottság lelépő elnöke beszélt. Megemlítette, hogy a közvélemény sokhelyütt idegesen figyeli a luxemburgi tárgyalásokat. Ezért fontos, hogy az érdekelt országok parlamentjeit, éppenúgy, mint az Európai Parlamentet, állandóan tájékoztassák a tárgyalások menetéről. Az Anglia nevében felszólaló Barber mindjárt azzal kezdte, hogy nem szabad a részletekben elveszni. Teljesen irreális dolog lenne elválasztani Európa gazdasági és politikai érdekeit. A további gazdasági növekedés és műszaki fejlődés megköveteli az európai gazdaságok integrációját. Senki se higgye — mondta Barber —, hogy előnyére lesz, ha a tárgyalásokon nem sikerül megteremteni Európa egységét. Csak ezen az alapon remélhetjük Kelet és Nyugat szorosabb, gyümölcsözőbb kapcsolatainak megvalósulását és dolgozhatunk eredményesen ezért. A brit miniszter hangsúlyozta, hogy Anglia magáévá teszi az érvényes szerződéseket, de néhány pontot meg kell vitatni. Szó sem lehet csatlakozásról — emelte fel a hangját —, ha a közösségi költségvetéshez való hozzájárulás, vagy a nemzetközösségi országok kérdésében nem sikerül elfogadható feltételeket kialkudni. Barber szerint a már megvalósult együttműködés mellett Anglia hajlandó gazdasági és valutáris, sőt külpolitikai és katonai téren is együttműködni a sajátos arculatú Európa megteremtéséért. Barber nyilatkozatának határozott hangneme némi meglepetést keltett. A francia küldöttséghez közel álló körökben azt mondották: Anglia képviselője hajlékonyabb hangot is megüthetett volna, jobban hangsúlyozhatta volna azt, hogy megoldást kell keresni sok problémára az átmeneti időszak idején, ahelyett, hogy ennyire éles fénybe helyezi a nehézségeket, elsősorban a mezőgazdaság vonalán. A másik három jelentkező ország felszólalására csak röviden térhetek ki: Dánia és Norvégia külügyminisztere ugyancsak azt kérte, legyenek tekintettel országuk mezőgazdasági érdekeire. A norvég külügyminiszter kifejezésre juttatta: a közös mezőgazdasági árakhoz való igazodás országa termelőinek 40—50 százalékos jövedelemkiesést jelenthet. Hillery, Írország külügyminisztere elsősorban a most fejlődő ír ipar védelmének szükségességét hangsúlyozta. A miniszterek ülése után a sajtótudósítók hada özönlötte el a nagy tárgyalótermet. Előbb Harmel, majd Barber tartott sajtóértekezletet. A kérdésekre válaszolva a belga külügyminiszter egyebek között megjegyezte: július 21-e után, tehát az érdembeli tárgyalások megkezdésekor derül ki, hogy hosszú vagy rövid lesz-e az alkudozás. Ő maga egy-másfél éves tárgyalásokra számít. Babert elsősorban a katonai együttműködésre vonatkozó kérdésekkel ostromolták. Azon túl azonban, amit beszédében mondott, nem volt hajlandó nyilatkozni, mert ez nem tartozik a Római Szerződés körébe. Elismerte, hogy Anglia lakosságának nagy része ellenzi a Közös Piachoz való csatlakozást, ezért — mondotta — nagyrészt a Wilson-kormány Fehér könyve felelős, mert az túlságosan kiemelte a kedvezőtlen azonnali következményeket, a távolabbi előnyök rovására. Ami a tárgyalások kilátásait illeti, Barber optimistán nyilatkozott, de hozzátette: ha Angliának ez a csatlakozási kísérlete sem sikerül, beláthatatlan időre vége a szélesebb körű nyugat-európai integrációnak. Az eredeti műsor szerint délután a Hatok miniszteri tanácsának a politikai unióra vonatkozó bizottsági jelentést kellett volna megvitatnia. Ez az ülés azonban elmaradt. A hivatalos szóvivő tagadta, de nincs kizárva, hogy a halasztásban szerepe van Pompidou vasárnapi beszédének, ami nagy csalódást okozott a politikai integráció híveinek. I. P. A KGST-országok kapcsolatai Moszkvai tudósítónktól: A szocialista gazdasági integráció elmélyítése minőségileg új alapot teremt a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés további tökéletesítéséhez, a nemzetközi munkamegosztás magasabb színvonalának eléréséhez — hangsúlyozza M. Leszecsko, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese és állandó KGST-képviselője a Pravda keddi számában megjelent cikkében. A KGST-országok közötti integráció gyakorlati szempontból az országok gazdasági tevékenységének minden szférájában, de főleg az anyagi termelés területén az államközi kapcsolatok jelentős bővítésére és elmélyülésére irányul. A KGST-országok közötti együttműködés történetében először a 23. rendkívüli ülésszak alapozta meg a szocialista gazdasági integráció fejlesztését szolgáló hosszú lejáratú komplex program kidolgozásának a szükségességét. A munkamegosztás bővülésének gazdasági hatásaként a társadalmi termelés gyorsabb növekedésének hatalmas forrásához jutunk. Az érdekelt országok erejéből létrehozandó konkrét műszaki-termelési és gazdasági jellegű objektumok, a termelésszakosítás és kooperáció bővítése, a nemzetközi gazdasági tudományos kutató és kereskedelmi szervezetek megteremtése a termelőerők gyors fejlődését szolgálja. Az eddig kialakult és életképesnek bizonyult együttműködési formákat a jövőben állandóan fejleszteni kell, s most az a feladatunk, hogy megteremtsük és bővítsük alkalmazásuk előfeltételeit. A KGST legutóbb megtartott 24. ülésszaka joggal állapíthatta meg, hogy a szervezet munkacsoportjai és állandó szervei jelentős alkotó munkát végeztek, s a komplex program nagy része is elkészült. Az ülésszak határozatainak ismertetésekor Leszecsko részletesebben foglalkozik a tervhivatalok közötti rendszeres együttműködés kérdésével. Egyebek között megállapítja, hogy a szocialista gazdasági integráció egyik elemét alkotó tervdokumentációs tevékenységben több irányban is vannak lehetőségek a munka tökéletesítésére. Még a KGST 23. ülésszakán mutattak rá arra, hogy biztosítani kel a koordinálandó problémák komplex megoldását, beleértve a tudományos kutatásokat, a beruházásokat és az anyagi termelést is. Vagyis lényegében a külgazdasági kapcsolatok tervezésének tudományos színvonalát kell emelni. Ez megköveteli, hogy a tervek koordinálásakor és a tervező szervek közötti kétoldalú konzultációk alkalmából a kölcsönös áruszállításokat a szükséges műszaki-gazdasági számításokkal megalapozzák és az együttműködés konkrét módjainak a vizsgálatakor a termelésszervezési, beruházási, műszaki, technológiai stb. feltételeket komplex módon dolgozzák ki. A két- és sokoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szükségességéről, annak politikai jelentőségéről a szerző, L. Brezsnyevnek éppen a Magyar Népköztársaság ünnepi parlamenti ülésszakán ez év áprilisában elhangzott szavaiból idéz részeket. Végezetül Leszecsko megállapítja, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa, jóváhagyta a szovjet delegációnak a KGST 24. ülésszakán kifejtett tevékenységét, megbízta a megfelelő szovjet minisztériumokat és szerveket a határozatokból adódó konkrét intézkedések megtételére. NAPRÓL NAPRA ♦ AZ ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓNAK SZÁNT luxemburgi tanácskozáson, amellyel megkezdődött a Közös Piac kibővítésére irányuló tárgyalássorozat, a felszólalók váratlanul erélyes hangot ütöttek meg. Anglia küldötte elsősorban a finanszírozási terhek igazságosabb elosztását sürgette, amely — úgymond — feltétele annak, hogy Nagy-Britannia csatlakozhassék az EGK-hoz. A Közös Piac nevében felszólaló Harmel leszögezte, hogy a közösség kibővítése nem hozhatja magával a jelenleg érvényes előírások megváltoztatását. ♦ A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ELMÉLYÍTÉSE minőségileg új alapot teremt a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés további tökéletesítéséhez, a nemzetközi munkamegosztás magasabb színvonalának eléréséhez, — állapítja meg Leszecsko, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese és állandó KGST-képviselője a Pravda keddi számában. ♦ RIBICSICS JUGOSZLÁV MINISZTERELNÖK, aki befejezte moszkvai látogatását, sajtóértekezletén felhívta a figyelmet a szovjet—jugoszláv gazdasági kooperáció és szakosítás nagy lehetőségeire. Egyszersmind utalt arra, hogy a fizetések kölcsönös elszámolásával kapcsolatban néhány probléma még tisztázásra vár. ♦ AZ ÉHSÉG ELLENI KÜZDELEMBEN CSAK NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSSAL lehet győzni — mondja ki a FAO égisze alatt megtartott élelmezési világkongresszus deklarációja. Az egyhangúlag elfogadott nyilatkozat sürgeti a „zöld forradalom” végrehajtását, az igazságtalan kereskedelmi szerződések felszámolását és — számos országban — agrárreformok megvalósítását. ♦ A TÁVOL-KELETI SZOVJET ÉS AZ AUSZTRÁLIAI KIKÖTŐK KÖZÖTT közvetlen kapcsolatok létesítését javasolta a Moszkvában tartózkodó ausztráliai miniszterelnök-helyettes. A két ország kereskedelmi mérlege erősen kiegyensúlyozatlan és ezért Ausztrália növelni kívánja vásárlásait a Szovjetunióban. Néhány észrevétel a magyar—indiai kereskedelemről A magyar—indiai kereskedelem és a szélesebb körű gazdasági együttműködés fejlesztésének még jelentős fel nem tárt tartalékai vannak és bizonyosra vehető, hogy a következő évek, ha nem is látványos, de egyenletes fejlődést hoznak, jelentette ki Patrick E. Peachey, az indiai követség gazdasági ügyekkel megbízott első titkára. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy 1966 és 1970 között a kölcsönös árucsere-forgalom viszonylag lassan emelkedett 290 millió rúpiáról 295 millióra. A külkereskedelem szerkezetében azonban lényeges változások mentek végbe. A Magyarországon értékesített indiai áruk köre az utóbbi időben jelentősen bővült. Az 1970-es előirányzatok is azt tanúsítják, hogy a hagyományos cikkek, a kávé, tea, bors, csillám és földidiódara mellett mind jelentősebb mennyiségben jutnak el a magyar piacra az indiai konfekcióáruk, cipők, kozmetikai cikkek, építőanyagok, bőrök, acélcsövek, szerszámgépek, járműalkatrészek és különböző gépipari berendezések. 1971 végéig már 1500 indiai vasúti teherkocsi egészíti ki a MÁV vagonparkját. A magyar exportban idén elsősorban vas- és acélipari termékek, vasúti gördülőanyagok, traktorok, járműalkatrészek, műszaki- és gyógyszeripari alapanyagok, félkész- és késztermékek, híradástechnikai, nyomdaipari berendezések, laboratóriumi és kísérleti célokat szolgáló felszerelések szerepelnek. India sajátos gazdasági feltételei miatt arra törekszik, hogy mind több komplett üzemet vásároljon Magyarországtól, a szükséges műszaki dokumentációkkal és technológiai eljárásokkal együtt. E törekvések eredménye az Indiában már üzemelő lámpagyár, gyutacsgyár és kábelgyár, és számos vízi erőmű. Átadás előtt áll a magyar segítséggel épült ércelőkészítő is. Különösen jelentős az indiai alumíniumipar kifejlesztéséhez nyújtott magyar támogatás. A korbai és a koynai alumínium művekhez magyar részről szállítják a komplett timföldgyári berendezéseket, több mint 20 millió rúpia értékben, s magyarok nyerték el a kordai alumínium műben tervezett kötélpálya szállítására kiírt nemzetközi tendert is. A timföldgyártással kapcsolatos tervdokumentációk és knows how-ok eladásával egyedül tavaly 3 millió rúpia értékű „szellemi exportot” bonyolított le Magyarország. A gyógyszeripari együttműködés keretében már működik Indiában egy B—12 vitamint előállító üzem és rövidesen üzembe áll egy chlorampenicol gyár is. A tartós kooperációs kapcsolatok kialakítására jó példa a traktoripari együttműködés: a magyar traktorokba Indiában szerelik be az ott gyártott Perkins motorokat. A nemrég Budapesten járt indiai ipari küldöttség komplett gázpalackgyár, valamint varrat nélküli acélcső gyár megvásárlásáról tárgyalt. Mindezek alapján kitűnik, hogy az árukontingenseket idén kölcsönösen 10— 10 százalékkal növelték tavalyhoz képest. ősszel Budapestre érkezik a külkereskedelmi miniszter által vezetett indiai küldöttség, hogy tárgyalásokat kezdjen az év végén lejáró ötéves kereskedelmi megállapodás újabb ötéves meghosszabbításáról. Valószínű, hogy az új egyezmény még a jelenleginél is kedvezőbb keretet biztosít a gazdasági kapcsolatok további erősítéséhez — mondotta befejezésül Patrick E Peachey. * A külkereskedelmi minisztérium illetékesei e nyilatkozathoz még hozzáfűzték, hogy az ősszel sorra kerülő tárgyalásokon valószínűleg meghosszabbítják majd a két ország közötti 250 millió rúpiás hitelszerződést is. E hitelkeretet idáig csak kisebb mértékben használták ki indiai részről, a jelek szerint azonban a következő években mindinkább igénybe veszik. Ez a magyar export lehetőségeit is javítja, ami számunkra azért is jelentős, mert az indiai piacon egyre élesedik a nemzetközi verseny. A külföldi exportőrök mind nehezebben tudják késztermékeiket eladni. India, hatalmas munkaerőtartalékára és iparfejlesztésének érdekeire való tekintettel kooperációs kapcsolatokra, a műszakitudományos szakismeretek átvételére törekszik. Magyar részről különösen a villamosgépipari, járműipari, műszer-, híradástechnikai, vegyi és gyógyszeripari kooperáció kialakítására kínálkoznak kedvező adottságok. Ami az importot illeti, érdemes figyelembe venni a piackutatás során, hogy India évi 60—80 együttműködési szerződést írt alá a legfejlettebb technológiát alkalmazó nyugati vállalatokkal, s egyre bővül a korszerű ipari termékek, gépek, berendezések köre. Jellemző, hogy modern textilipari berendezések behozatalát máris lekötöttük és szóba kerülhet útépítő gépek, tranzisztoros rádiók importja is. H. R. Véget ért Ribicsics szovjetunióbeli látogatása Mitja Ribicsics jugoszláv miniszterelnök befejezte egyhetes szovjetunióbeli látogatását. Tárgyalt Koszigin miniszterelnökkel, Podgornij államelnökkel, s a szovjet gazdasági és politikai élet számos vezető képviselőjével. Látogatásának záró aktusaként, kedden nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon áttekintették a legfontosabb nemzetközi kérdések mellett a kétoldalú kapcsolatok témáit is — idézi az MTI Ribicsics nyilatkozatát. A jugoszláv miniszterelnök szólt a szovjet— jugoszláv gazdasági kooperáció és szakosítás, valamint a tudományos-műszaki együttműködés nagy lehetőségeiről. Különösen kiemelte az 1971—75-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény tevékeny előkészítésének fontosságát. A két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről szólva elmondotta, hogy kormányfői szinten nem konkretizálták a szakértőkre váró feladatokat. Mindamellett rámutatott arra — írja a Reuter tudósítója —, hogy Koszigin miniszterelnökkel egyetértésben fontosnak ítélik meg a szovjet—jugoszláv árucsere-forgalom növelését, s az együttműködés fejlesztésének meggyorsítását. „A Szovjetunió Jugoszlávia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, s a kétoldalú árucsere összege évente 500 millió dollárt tesz ki” — hangoztatta a miniszterelnök. Ribicsics ugyanakkor utalt arra, hogy a fizetések kölcsönös elszámolásával kapcsolatosan néhány probléma még megoldásra vár. Mindkét ország igyekszik a kereskedelem és az elszámolás legmegfelelőbb formáit megtalálni, s e témáról a két ország gazdasági szakértői tartanak majd konzultációkat. A Reuter jól értesült körökre hivatkozva közli, hogy a tárgyalásokon felmerült az 1971—75-ös új szovjet ötéves terv egyeztetése is a hosszú lejáratú jugoszláv gazdasági célkitűzésekkel. E körökben rámutatnak: annak ellenére, hogy Jugoszlávia nem tagja a KGST-nek, reális esélyei vannak a szovjet és jugoszláv népgazdasági tervek bizonyos szempontok szerinti összehangolásának.