Világgazdaság, 1970. október (2. évfolyam, 188/433-210/455. szám)

1970-10-20 / 201. (446.) szám

TLLAGGAZDASÁG 1970. OKTÓBER 20., KEDD II. ÉVFOLYAM 201. (446.) SZÁM ÚJ UTAK ÉS FORMÁK A magyar—lengyel kereskedelem A magyar—lengyel árucsere-forgalom 1958 óta négyszeresére emelkedett. Magyarország külkereskedelmében Lengyelország a negyedik helyet foglalja el, hazánk pedig a hatodik helyen áll a lengyel külkereskedelemben. A magyar— lengyel gazdasági együttműködési bizottság 10. ülésszakának pénteken aláírt jegyzőkönyve is a forgalom további növelését tervezi. A következő öt esztendő­ben a két ország közötti árucsere 1,2 milliárd rubel körül lesz. A Varsóban folytatott tárgyalások során mindkét fél megállapította, hogy növelni kell a termelési kooperációkat, a szakosodási megállapodásokat. Apró Antal a Minisz­tertanács elnökhelyettese az aláírás utáni nyilatkozatában elmondotta, hogy a bizottság alapvető feladata a két ország ipara közötti szorosabb termelési együtt­működés elősegítése. Ez különösen vonatkozik a gépiparra, amelynek rész­aránya mindkét ország iparának mintegy 30—31 százaléka. Jelentősnek ítélte meg a magyar—lengyel járműipari megállapodást, a timföldi alumínium-egyez­ményt, a lengyel kénszállításokat és a szintetikus szálak gyártásszakosítására és kölcsönös szállításaira vonatkozó hosszú lejáratú egyezményt is. Stanyslaw Majewski lengyel miniszterelnök-helyettes, aki ugyancsak nyilat­kozott a megállapodásról, a többi között jelentősnek minősítette a magyar— lengyel műszaki-tudományos együttműködést a színesfémiparban, a szervetlen vegyészetben és a textiliparban. A következő években bővíteni kívánjuk az együttműködést az elektronikai és elektrotechnikai iparban — mondotta a len­gyel miniszterelnök-helyettes Varsóban. A magyar—lengyel kereskedelem a most lezáruló ötéves időszakban eddigi történetének legdinamikusabb fejlődési szakaszát tette meg. Különösen a múlt évi és az idei várható nagyarányú for­galomnövekedés érdemel említést. 1970 első kilenc hónapjának adatai alapján az idei forgalom előreláthatólag több mint 20 százalékkal haladja meg a múlt évit. Ezen belül a kivitel és a behoza­tal növekedése nagyjából azonos ütemű lesz. Az ez évre kötött államközi meg­állapodás előirányzatait összességében teljesítjük, jóllehet a magyar exportban — az előirányzathoz képest — bizonyos lemaradásokkal kell számolni. Az im­port-előirányzatokat várhatóan túltelje­sítik, mivel a lengyel szállítások némi­leg az államközi megállapodás szintje felett lesznek, mivel sor került külön­böző gépipari termékek kontingens fe­letti vásárlására is. (így például sze­mélygépkocsik, tehergépkocsik esetében.) Az idei forgalomban a kölcsönös gép­­szállítások értéke előreláthatólag mint­egy 40 százalékkal emelkedik, de jelen­tősen növekszik a fogyasztási cikkek kereskedelme is, 1969-hez képest várha­tóan 50 százalékkal. Ami az 1971—1975-ös évek perspek­tíváját illeti, a hosszú lejáratú áru­csere-forgalmi megállapodást előkészítő tárgyalások megkezdődtek. A két ország tervhatóságai október 7-én aláírták a népgazdasági tervek egyeztetését tartal­mazó jegyzőkönyvet, amely alapvetően meghatározza a forgalom fejlődésének ütemét, a kölcsönös szállítások ará­nyait és összetételét. Ez lesz a kiinduló alapja a kereskedelmi megállapodás­nak is. A tervegyeztetésről szóló jegyzőkönyv rendezi a két ország közötti kereske­delem perspektivikus fejlődésének alapvető kérdéseit, de természetesen nem old meg minden problémát, nem tér ki minden részkérdésre. Jellegénél fogva a tervegyeztetés további felada­tokat is megállapít a külkereskedelmi szervek számára,­­amelyeket a hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapo­dásban, illetve az éves jegyzőkönyvek megkötése­­során kell majd véglegesen megoldandók. A tervegyeztetésben rög­zített kölcsönös szállítások 35 százalék­kal magasabb forgalmat terveznek, mint az 1966—1970-es időszak teljes forgalma volt. A leggyorsabb növekedést a kö­vetkező szervperiódusban a gépek és be­rendezések exportjában, illetve import­jában tervezik. Az 1971—1975-re megkötendő hosszú lejáratú megállapodás majd a terv­egyeztetés alapján jön létre. A két or­szág közötti­­kapcsolatokat szabályozó egyéb megállapodásokat, mint például a timföldi alumínium-egyezményt, a 15 évre szóló­­kénegyezményt, az árucsere­­forgalmi megállapodásnál ugyancsak figyelembe veszik. Természetesen a kül­kereskedelmi forgalom gerincét a jövő­ben is azok a termékek képezik majd, amelyek a két ország közt már hagyo­mányosak, de a nemzetközi munka­megosztás következtében jelentős mér­tékben szélesedik az árucsere nomen­klatúrája gépekben, berendezésekben és fo­gyasztási cikkekben. Így például 1975- ig 5000 személygépkocsi és 4000 egyéb jármű (tehergépkocsi, mentőautó, mik­robusz) importjára kerül sor a terv­egyeztetés szerint. A termelési együttműködés és kooperá­ció további kibontakozására utal többek között a műszálipari megállapodás alá­írása is. Ennek értelmében Magyarország poliamid selymet és poliakrilnitrilszálat és cserébe poliészter vágottszálat im­portálunk a lengyel partnerektől. Ez az együttműködés mindkét országban lehe­tővé teszi a gazdaságosabb termelést és emellett jelentős beruházási összegek megtakarítását is eredményezi. A meg­állapodás 1975-ig szól. Várhatóan az év végéig a magyar és a lengyel szervek aláírják az autóipari kooperáció meg­hosszabbításáról és kibővítéséről szóló egyezményt is. Az autóipari kooperáció fontos része a magyar járműprogram­nak. Ennek keretében Magyarország a tehergépkocsikhoz­­ és autóbuszokhoz szükséges hátsóhidakat, szervokormá­nyokat, alumíniumból készült motor­­házöntvényeket és dugattyúkat expor­tál majd. A lengyel fél hasonló jármű­vekhez csapágyperselyeket, adagolókat, vezetőfülkéket és egyéb részegységeket szállít a magyar üzemeknek. AGGÁLYOK JUGOSZLÁVIA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE MIATT A Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének hét végi elnökségi ülésén han­got kaptak azok az aggodalmak, ame­lyek a gazdasági helyzet alakulása miatt mind széles körübbé válnak — jelenti az AP hírügynökség belgrádi tudósítója. A gazdaság helyzete rosz­­szabb, mint ahogy azt gondolni lehe­tett volna. A helyzet rosszabbodásá­nak három fő tényezője: a fokozódó infláció, a kereskedelmi mérleg defi­citjének növekedése illetve a termelés növekedésének lassulása. Az infláció megfékezésére és az árak emelkedésének megállítására népsze­rűtlen rendszabályokhoz kell folya­modni — idézi az AP hírügynökség Edward Kardelj felszólalását. A keres­kedelmi mérleg deficitje idén 50 szá­zalékkal nőtt — hangoztatta az elnök­ség ülésén Kardelj —, az árak emel­kedése az év végéig eléri a 15 szá­zalékot, emellett számottevően nő a forgalomban levő pénzmennyiség. A belgrádi Kommuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja vezércikkben száll síkra azért, hogy dolgozzanak ki rövid távú programot a gazdaság megszilárdítására. A lap hangsúlyozza, hogy „a gazdasági bi­zonytalanság közvetlenül veszélyezteti a legszélesebb rétegek életszínvonalát, csökkenti a gazdaság életképes részei­nek gazdálkodási képességét, lefokozza a reform legjobb vívmányainak érté­két, végül pedig elkerülhetetlenül a politikai bizonytalanság egyik forrá­sává és tényezőjévé válik”. A kormány — írja az újság — átfogó stabilizációs programot készít elő, amely kiterjed a pénzügyi politikára, a hitelpolitikára, a külkereskedelmi rendszerre, az árpolitikára, a költség­­vetésen kívüli és a költségvetési köte­lezettségekre. Tito jugoszláv elnök európai körút­jának ma kezdődő második fordulója előtt — most Hollandiába látogat el a jugoszláv államfő, majd október 23-án Párizsban találkozik Pompidou francia elnökkel — nyilatkozatot adott a hol­land televíziónak. Nyilatkozatában kifejtette — írja a Reuter hírügynökség —, hogy bizonyos európai országok egoizmusa, amellyel korlátozzák a kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatok fenntartását más or­szágokkal, kárt okoz Jugoszláviának. Ez az egoizmus a hidegháború marad­ványa. Jugoszláviának — folytatta az elnök — nagy nehézségei vannak a Közös Piaccal. Reméli azonban — foly­tatta Tito —, hogy országa haladást érhet el abban a törekvésében, hogy az egyenlőség alapján gazdasági együtt­működést építsen ki mind a Közös Piaccal, mind a KGST-vel. A NÖVEKEDÉS MEGTORPAN - AZ INFLÁCIÓ NÖVEKSZIK A svájci pénzügyminiszter expozéja A következő évben Svájc gazdasági növekedése megtorpan, az infláció pedig fokozódik — jelentette ki Celio svájci pénzügyminiszter. A pénzügyminiszter sajtóértekezle­ten ismertette az 1971. évi költségvetés részleteit. A költségvetés jövőre 2­57 millió frank deficitet irányoz elő; a kiadásokat 8 milliárd 571 millió frank­ra, a bevételeket pedig 8 milliárd 514 millió frankra becsüli. A sajtóértekez­leten a pénzügyminiszter kijelentette: a nemzeti termék — névlegesen — gyorsabban nő majd, mint 1970-ben, s miután a kereslet expanziójával kell számolni, az ellátás nem győzi majd az iramot, tekintettel arra, hogy a ter­melőkapacitásokat már most is teljes mértékben kihasználják. Berni pénzügyi körökben azonban az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a kományzat beletörődött az inflá­cióba, s kénytelen eltűrni, hogy az megfussa pályáját. A fogyasztói ár­­szint 4,5 százalékkal szárnyalja túl az előző évi szintet, a kormányzat tehát már elmulasztotta a kellő pillanatot, amikor hatékonyan beavatkozhatott volna. Az említett körök szerint Svájc­ban elképzelhetetlennek tűnik, hogy az árak vagy a bérek befagyasztására valamiféle kísérletet tegyenek és a kormányzat keze erősen meg van kötve, ha szabályszerű infláció bonta­kozik ki. (Reuter) MEGKEZDŐDÖTT A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK ÉRTEKEZLETE A KERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSÁRÓL Genfben, a GATT székhelyén hétfőn megkezdődött 34 fejlődő ország konfe­renciája a kölcsönös vámcsökkentések­ről. A GATT szóvivője szerint a részt­vevők remélik, hogy a két hónapra ter­vezett tárgyalássorozat végére sikerül megállapodást aláírni a fejlődő orszá­gok közötti vámok kölcsönös és foko­zatos mérsékléséről. Az értekezleten részt vevő 34 ország, köztük 24 GATT-tag, már 1967 óta foly­tat nem hivatalos formában vámlibe­ralizációs tárgyalásokat. A tárgyaló­felek eddig nem kevesebb, mint 3600 javaslatot nyújtottak be a vámok le­szállításáról. A megbeszélések „mini Kennedy-for­­duló”-t eredményezhetnek, mondotta a GATT szóvivője. Mint ismeretes, 1967- ben a Kennedy-forduló tárgyalásai után a vezető tőkésországok kölcsönösen csökkentették a vámokat, és ez a világ­kereskedelemnek mintegy négyötödét érintette. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR—LENGYEL ÁRUFORGALOM további számottevő növe­kedését irányozza elő a két ország gazdasági együttműködési bizott­sága, amely a hét végén fejezte be tanácskozását. A kölcsönös szál­lítások a következő öt esztendőben 35 százalékkal haladják majd meg az 1966—70-es időszak forgalmát. Az árucsere gerincét továbbra is a hagyományos termékek jelentik majd, de nagymértékben széle­sedik a gépek, berendezések és fogyasztási cikkek árucseréjének nomenklatúrája is. Egyszersmind jelentősen továbbfejlődik a koope­ráció, amely kiterjed majd a műszaliparra és gépkocsiiparra is. ♦ JUGOSZLÁVIÁBAN NÖVEKSZENEK AZ AGGODALMAK a gaz­dasági helyzet romlása miatt, amelynek három fő tényezője: a fo­kozódó infláció, a kereskedelmi mérleg deficitjének növekedése és a termelés növekedésének lassulása. A kormány átfogó stabilizációs programot készít elő, amely kiterjed a pénzügyi politikára, a kül­kereskedelmi rendszerre és az árpolitikára is. ♦ NYÚLEXPORTUNK SZÁMÁRA KORLÁTLAN FELVEVŐPIACNAK bizonyul Nyugat-Európa. Ezt a TERIMPEX eredményei bizonyítják; a vállalat az idén valószínűleg több mint ötezer tonna élő, illetve vágott állatot exportál, mintegy 5 millió dollár bevételt biztosítva a népgazdaságnak. A TERIMPEX több más intézkedése mellett nyolcmillió forint anyagi segítséget nyújtott a nagyüzemi nyúlte­­nyésztésre berendezkedő állami gazdaságoknak. ♦ CHILE TOVÁBBRA IS KERESI A LEHETŐSÉGET, hogy különböző fejlesztési terveinek kivitelezésébe bevonja a szocialista országokat — mondotta Hales bányaügyi miniszter. A latin-amerikai ország Jugoszláviával és Romániával kötött már szerződést vegyes válla­latok alakítására, most pedig a magyar kormánnyal tárgyal közös fejlesztési vállalat létrehozásáról. Brüsszel nehézségei­­ London és Washington között A Közös Piac és Anglia múlt heti tárgyalásain kiderült, milyen nagy el­lentét van még mindig Brüsszel és Lon­don felfogása között a fő kérdésben, amely körül az alkudozás folyik: milyen költségeket kell vállalnia Angliának a belépés után és mennyi időt kap arra, hogy gazdaságát alkalmazza a közösség előírásaihoz. Brüsszeli diplomáciai kö­rökben a Reuter iroda tudósítója sze­rint meglepetést okozott, hogy milyen nagy a nézeteltérés mértéke a két fél között. Ami a szükséges átmeneti időt illeti, Anglia — mint jelentettük — az ipar számára három évet, a mezőgazdaság számára kétszer annyi időt követel, a Közös Piac azonban ragaszkodik a két szektor párhuzamosságához. A Heath-kormány július végén ter­jesztette elő a „csatlakozás árára” vo­natkozó számításait. A kalkuláció ered­ménye az volt, hogy 1978-ban (ettől kezdve gazdálkodik a közösség önálló költségvetéssel) Angliának a közös költségekből 31 százalékot kellene visel­nie, holott a kibővített közösség társa­dalmi össztermékében csak­ 17 százalék a részesedése. Brüsszelben azt mondják, hogy Ang­lia ezzel a becsléssel csak a Közös Piac pénzügyi rendszerének módosítására irányuló követelését akarja indokolni. A Hatok bizottsága az angoloknak ki­dolgozott jelentésében önkényesnek mi­nősíti London becsléseit. A közösségi költségvetésben például az angolok fel­teszik, hogy 1978-ban a kiadások 95 szá­zalékát fordítják a mezőgazdaság tá­mogatására. Ebben a­z esetben Anglia, mint a világ legnagyobb élelmiszer­importáló országa rendkívül nagy mér­tékben lenne kénytelen hozzájárulni a kiadásokhoz. A bizottság szerint azon­ban a mezőgazdaságra fordítandó ki­adások aránya előreláthatólag csökken, s ezzel Anglia helyzete kedvezőbbé vá­lik. Az angolok ezenkívül a társadalmi össztermék növekedésének ütemét is a pillanatnyi helyzet alapján vetítik előre, tehát a Hatok esetében 5—6 százalékos, Angliában 3 százalékos évi növekedést vesznek alapul. A bizottság szerint vi­szont tekintetbe kell venni, hogy a csat­lakozás ösztönző hatással lesz Anglia társadalmi termékének növekedésére. A jelentés nehezen született, mert a bizottság tagjai nem értettek egyet az érvelésben. Már múlt kedden kellett volna a tagállamok elé terjeszteni, de végül is csak a hét végére készült el és hétfőn továbbították a hat főváros­ba.­ A tárgyalásokban újabb hivatalos lépés csak a hónap végén várható. Luxemburgban október 27-én tartják a Hatok és Anglia csatlakozási tár­gyalásainak legközelebbi, miniszteri szintű ülését. Ezen adnak a Hatok képviselői hivatalos választ a legutóbb elhangzott angol javaslatokra. Miközben tehát a csatlakozási tár­gyalások nem ígérkeznek könnyűnek és nem kecsegtetnek gyors eredmény­nyel, egyre nagyobb gondot okoz Brüsz­­szelben az Egyesült Államok magatar­tása. Az Atlanti-óceán túlsó oldaláról gyanakodva figyelik nemcsak a Hatok kereskedelmpolitikáját, hanem a „Tí­zekké” való kibővítés törekvését is. Hét­főn az Egyesült Államok kereskedelmi kamarája levelet intézett Nixon elnök­höz. Ebben a DPA jelentése szerint felszólítja a washingtoni kormányt „je­lentse ki nyomatékosan”, hogy a Kö­zös Piac kibővítése nem történhet más országok gazdasági érdekeinek rovásá­ra. Az elnöknek tisztáznia kell a nyu­gat-európai integrációval kapcsolat­ban tett korábbi pozitív megjegyzéseit és le kell szögeznie, ezek a megjegy­zések nem értelmezhetők úgy, hogy az USA kész további gazdasági áldozatok vállalására a Közös Piac érdekében. Az USA kereskedelmi kamarájának levele sürgeti a kormányt, hogy kezd­jen tárgyalásokat a Közös Piaccal a kereskedelempolitikai nézeteltérések tisztázására. Hasonló cél vezette Dahrendorfot, a brüsszeli bizottság tagját is, aki a múlt hét végén fejezte be washingtoni meg­beszéléseit. A kereskedelmi háború veszélyének elhárítása, ez volt Dahren­dorf missziójának kifejezett célja, az úthoz a közvetlen ösztönzést pedig az adta, hogy az Egyesült Államok kép­viselőháza megszavazta a Mills-féle törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi az import korlátozását. A brüsszeli küldött a hírügynökségi jelentések szerint igen nyomatékosan figyelmeztette washingtoni tárgyaló­­partnereit, hogy a Közös Piac tagálla­mai közös akcióval válaszolnának az amerikai protekcionista kereskedelem­politikára, ha a Mills-féle javaslat tör­vényerőre emelkedik.­­ A nyugat-európai integráció tovább­vitelét a kibővítési tárgyalásokkal pár­huzamosan változatlanul tovább szor­galmazzák Brüsszelben. Már beszámol­tunk a Werner-bizottság jelentésének előterjesztéséről. Ez a valutapolitikai és gazdasági unió megvalósításának útját jelöli ki. A jelentésnek időközben nyil­vánosságra hozott részletei szerint 1971. január 1-ével kezdenék meg a valuta­­árfolyamok egymás közti ingadozásainak fokozatos leszűkítését és 1980-ra való­sulna meg a közös valuta. Ami a gaz­dasági uniót illeti, az első lépés az adópolitika összehangolása lenne. A kö­zösség miniszteri tanácsa október 26-án Luxemburgban kezdi meg a Werner­­bizottság jelentésének megvitatását. Valamivel később, november közepe táján várható, hogy „leadják a start­lövést” a Hatok szorosabb külpolitikai együttműködésének megvalósításához. Az úgynevezett Davignon-terv értelmé­ben november 17-én, 18-án vagy 19-én kezdik meg a Hatok külügyminiszterei az évenként legalább kétszer megtar­tandó külpolitikai konzultációt. Ez a terv már a „tagjelölt” országok bevoná­sáról is gondoskodik. A Davignon-ter­­vet a Hatok London, Koppenhága, Oslo és Dublin elé terjesztették és — a DPA brüsszeli tudósítójának jelentése szerint — azt a választ kapták, hogy a négy felvételre jelentkező kormánynak nincs kifogása e politikai együttműködés azonnali megkezdése ellen. A hat kül­ügyminiszter minden konzultációját kö­vetően, tízes értekezletet hívnak össze, amelyen a csatlakozásra jelentkezett kormányokat tájékoztatják a Hatok egymás közti megbeszéléseiről. Még nem dőlt el, hogy mely témával kezdik a szorosabb külpolitikai együttműködés megvalósítását. Ezt valószínűleg a mi­niszteri tanács amúgy is zsúfolt prog­ramú október végi luxemburgi ülésén fogják meghatározni. BECSLÉS A VILÁG GABONAKERESKEDELMÉRŐL A nemzetközi gabonakereskedelmi érdekeltségek számításai szerint az 1970—71-es idényben a világ gabona­kereskedelme 6 millió tonnával növek­szik, jóllehet a termés idén 19 millió tonnával csökkent az előző évhez ké­pest — állítja a FAO tanulmányi cso­portja. A FAO gabonacsoportja, amelynek ülésszaka hétfőn fejeződött be, kifejti, hogy a várt kereskedelmi növekedés fő oka a takarmánygabonára irányuló kereslet hirtelen gyarapodása. Emel­lett a kenyérgabonaimport-kívánalmak valószínűleg ugyancsak fokozódnak. A jelentés az 1970-es betakarítás gyengébb voltát elsősorban az ameri­kai kukoricaüszöggel indokolja. Az Egyesült Államok tudvalévően a leg­nagyobb termelő és a legnagyobb ex­portőr. Az összes gabonafajták együttes termését 1970-ben — nem számítva a Szovjetunió és a Kínai­ Népköztársaság betakarítását — előzetes becslés sze­rint 625 millió tonnára teszik, vagyis 19 millió tonnával kevesebbre az elő­ző évinél. (Reuter)

Next