Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)
1970-11-21 / 223. (468.) szám
1970. NOVEMBER 20. Vita a gazdasági programról Jugoszláviában Dr. Nikola Miljanics, a szövetségi kormány horvát elnökhelyettese szerdán előterjesztette azt a kérését, hogy mentsék fel tisztsége alól. Miljanics tavaly tavasz óta a jugoszláv kormány gazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettese volt, és tevékenysége szorosan kapcsolódott a stabilizációs program kidolgozásához. Lemondását hivatalosan nem indokolták. A hírügynökségi jelentések szerint a távozás az 1971. évi stabilizációs program és az ország gazdaságpolitikája körüli viták élesedésére vezethető vissza. A szerb kormány keddi ülésén kategorikusan elvetette a szövetségi kormány programját, arra hivatkozva, hogy az nem tartja magát következetesen a JKSZ október végi első országos konferenciájának álláspontjához és károsan hatna ki a szerb gazdaság alakulására. Más vélemények szerint Miljanics a program „stop and go” jellege miatt került szembe a kormány többi tagjával. A belgrádi Politika szerint viszont a távozás a dinárral áll kapcsolatban. A lap megjegyzi, hogy a gazdaság megszilárdításának programjával kapcsolatban két különböző koncepció keletkezett. Az egyik: mindent meg kell tenni a jugoszláv nemzeti valuta, a dinár megvédése érdekében. A másik: a kiutat a dinár leértékelésében kell keresni. A Reuter és az AFP értesülése szerint Miljanics, mint az utóbbi koncepció képviselője, szembekerült Ribicsics miniszterelnökkel, aki az elmúlt napokban több ízben is leszögezte, hogy egyelőre nem jöhet számításba a dinár leértékelése. Az MTI belgrádi tudósítója arról tájékoztat, hogy a miniszterelnök-helyettes munkaterületét a következő időszakban ideiglenesen Toma Granfil, a kormány egyik szerb tagja fogja átvenni. Granfil ismert gazdasági szakember, elsősorban Jugoszlávia nyugati kapcsolataival foglalkozik és igen nagy érdeme volt abban, hogy Jugoszlávia külön megállapodást kötött a Közös Piaccal. A kormány elnökhelyettesi tisztségének végleges betöltésére azonban a jugoszláviai jogszokások értelmében Horvátországnak kell majd javaslatot tenni. A stabilizációs program körüli vitához hozzászólt a Privredni Pregled című tekintélyes jugoszláv gazdasági lap is. A lap erélyesen bírálja a javaslatnak az ipari termelés — szerinte — nem kielégítő emelkedésére vonatkozó részét. Annak hangsúlyozása mellett, hogy messzemenően egyetért a stabilizáció szempontjainak fokozott figyelembevételével, arra figyelmeztet, hogy azokat nem alacsony növekedési ráta és stagnálás árán kell érvényesíteni, mert ez egyértelmű lenne a gazdasági elmaradottság felszámolásának lelassításába való beletörődéssel. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Jugoszlávia még mindig csak fejlődő ország és nemzeti jövedelem tekintetében úgyszólván, valamennyi szomszédja mögött áll, a többi országról nem is beszélve. A jugoszláv ipar igenis rendelkezik olyan potenciállal és erővel, hogy — a forrásokkal való jó gazdálkodás esetében — a javasolt 5—5,5%-os mértéknél gyorsabban fejlődhessék. Olyan stabilizáció, amelyet a növekedési ütem rovására valósítanak meg, nem követel különös ügyességet. A recept régi: deflációs politika és restrikciók. Az az igazán jó és ügyes irányítás, amely dinamikus fejlődés mellett biztosít legalábbis viszonylagos stabilitást. „Úgy látszik nem sikerült megtalálni annak eszközeit, hogy elkerülhetők legyenek azok az ingadozások, amelyeknek gyakran kitettük gazdaságunkat, s ilyenkor, a stagnálás stádiumában, a szelepek túlzott mértékű kinyitásához, majd az ennek nyomán keletkezett zavarok megjelenésekor széles körű restrikciókhoz folyamodunk, hogy megint a stagnáláshoz juthassunk el” — jegyzi meg fanyarul a lap. A gazdasági vezetők álláspontja azokat a teoretikusokat támogatja, akik szerint a jugoszláv gazdaságban végbemenő ciklikus jelenségek törvényszerűek. „A mi véleményünk szerint azonban — írja a lap — azoknak van igazuk, akik azt hirdetik, hogy a hirtelen emelkedések és zuhanások jókor eszközölt, átgondolt lépésekkel semlegesíthetők. Az pedig tény, hogy a beruházási és egyéb fogyasztás terén nem történtek időbeni és hathatós intézkedések, és sokáig elnéztük, hogy a költségvetési és gazdaságon kívüli fogyasztás abnormális méreteket öltve, ki-kilépjen medréből.” „Amikor expanziót és stabilitást hirdetünk, tisztában vagyunk azzal — írja a lap —, hogy ez erőfeszítéseket és lemondásokat is szükségessé tesz, ugyanakkor azonban a hosszú távú fejlesztés stratégiájának változását is követeli. A jelenlegi körülmények között — külkereskedelmi deficit, inflációs folyamat, a kereslet és kínálat összhangjának hiánya, a termelés strukturális összehangolatlansága — nem lehet az utóbbi években követett politikához ragaszkodni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a reprodukciós anyagok behozatalát minimálisan 20—25%-kal — méghozzá döntő részben konvertibilis területről — növelni kellene, az export mintegy 25%-os fokozása mellett; ennek objektív feltételei azonban nem adottak, mivel — mint ismeretes — az anyagimport a külkereskedelmi mérleg deficitjét növeli.” A lap véleménye szerint minden nehézség ellenére az 1971. évre szükséges és lehetséges mintegy 7 százalékos iparitermelés-emelkedést tervezni. Egy ilyen ráta expanziót és a recesszióhoz vezető tendenciák legyőzését jelentené. Az 1962., valamint az 1966.él évi stagnálási állapotból való kitörésért annak idején fizetett ár elég figyelmeztetés arra, hogy ne kövessük el újból ugyanazokat a hibákat, ugyanazokkal a következményekkel — fejezi be figyelmeztetését a lap. A kormány felkérésére Celio svájci pénzügyminiszter az 1971. évi költségvetési kiadások 100 millió frank értékű csökkentését javasolta a parlament pénzügyi bizottságának ülésén. A javaslat több közületi építési programot, az útépítést és a katonai kiadásokat érinti. A kormány ugyanakkor arra is felkérte a minisztert, hogy készítsen elő új tervezetet a szövetségi pénzügyi struktúra megreformálására. A dán angolszalonna szállításairól kezdődtek tárgyalások Londonban. Az angolok szeretnék megnyirbálni a dánoknak az 1971—72. évben szállítható kontingensét, hogy saját termelőiknek adjanak nagyobb részt a piacon. A dánok az EFTA előírásaira hivatkozva azt követelik, hogy Anglia a többi szállító ország kontingensét csökkentse. Az alkudozás valószínűleg januárig elhúzódik. A Világbank 90 millió fontot ajánlott fel Libanonnak útépítések finanszírozásához. A s szervezet küldöttsége még e hó végén Bejrútba utazik, hogy tárgyaljon a tervekről, amelyek szerint az első felépítendő szakasz Bejrútot és Tripolitköti majd össze. Bezárta kapuit csütörtökön Olaszország valamennyi részvénytőzsdéje. Az olasz tőzsdei alkuszok szövetségének tagjai sztrájkba léptek, követelve az olasz tőzsdei mechanizmus modernizálását és összhangba hozatalát a Közös Piac országainak tőzsdéivel. A sztrájk, amely a devizapiacot nem érinti, előreláthatólag november 26-ig tart. A bérek és a járulékos szolgáltatások 70 százalékos emelését követelik a chilei El Tenierite rézbánya dolgozói a január 2-án lejáró kollektív szerződés utáni időre. Abánya 51 százalékban chilei, 49 százalékban pedig az amerikai Kennecott Copper Corporation tulajdonában van, évi termelése jelenleg 180 000 tonna, de újabb beruházások után 280 000 tonnára akarják emelni. A mozgó bérskála elfogadtatása lesz a legfontosabb feladat a jövő évi kollektív szerződés tárgyalásakor — mondotta az amerikai egyesült acélmunkások szervezetének elnöke. A további célok között a bérek emelése és a nyugdíjak javítása a legjelentősebb. WE • A Ford Művek 1 millió font sterling értékben kapott megrendelést Indiától 3000 darab traktor és megfelelő menynyiségű alkatrész szállítására. Ez az angol vállalat nagy sikerének tekinthető, mivel 15 év óta ez a legnagyob értékű traktormegrendelés Indiából. Az eladott traktorokkal, valamint az összeszerelő üzem megindulásával összefüggésben a Ford angliai üzemeiben nagy számban ■képez ki indiai technikusokat. • A színes televíziógyártás területén való együttműködésről tanácskoznak Moszkvában a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság szakértői. A megbeszélésre a két ország gazdaságiműszaki együttműködési kormányközi vegyes bizottsága munkájának keretében kerül sor. Az Egyesült Arab Köztársaság külkereskedelmének értéke az 1969— 1970-es gazdasági évben elérte az 1 121 000 000 egyiptomi fontot. Az EAK legjelentősebb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország volt. Az ország a szocialista államokkal 393 millió, Nyugat- Európával 391 millió egyiptomi font értékű forgalmat bonyolított le. • Az Egyesült Államok fizetési mérlegének deficitje tovább nőtt ez év harmadik negyedében. A deficit ebben az időszakban 2 milliárd 64 millió dollár volt, 86 millióval több, mint a második negyedévben — jelenti az amerikai kereskedelmi minisztérium. Ismét leértékelték a brazil cruzeirót. A legújabb, 1 százalékos leértékelés már a nyolcadik ebben az évben. Az új árfolyam szerint 4,83—4,86 cruzeiro ér egy dollárt. • Az olasz külkereskedelmi mérleg az év kilenc hónapjában 807,2 milliárd líra deficittel zárt. Ez hatszorosa az egy évvel korábbi deficitnek. • Két hónapig befagyasztottak minden árat Új-Zélandban. Az intézkedésre az erősödő inflációs irányzat miatt került sor. Az árstop lejárta után átvizsgálják a teljes árrendszert, és árellenőrzést vezetnek be. A szakszervezetek részéről mutatkozott erélyes ellenállás miatt a kormány lemondott az egyidejűleg tervezett bérbefagyasztásról. Az USA gazdasági segítsége Portugáliának Raul Patricio portugál külügyminiszter szerdán fejezte be tíznapos látogatását az Egyesült Államokban. A látogatás végeztével kiadott közleményből kitűnik, hogy az Egyesült Államok nagyszabású gazdasági segítséget ad Portugáliának: programot dolgoz ki az ország gazdasági fejlesztésének finanszírozására. Első lépésként Washington mezőgazdasági terményeket szállítana, amelyeket Lisszabon saját valutájával fizetne ki, s ezt az amerikaiak helyben használnák fel. Az amerikai Export- Import Bank is bejelentette, hogy érdeklődik a tervek iránt. McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője a portugál külügyminiszter látogatásáról szólva kijelentette, hogy a tárgyalásokon politikai kérdések is szóba kerültek, mindenekelőtt a NATO-val és a portugáliai katonai támaszpontokkal összefüggésben. Az Egyesült Államok szeretné megújítani Portugáliával kötött támaszpont-szerződését, amely már 1962-ben lejárt, s azóta — mivel egyik fél sem mondta fel — évről évre meghosszabbodik. A portugál kormánynak a szerződés megújításával szemben nincsenek elvi kifogásai, csak éppen minél magasabb árat akar érte kapni: a gazdasági segélyen kívül fokozottabb katonai segélyt (tekintettel az afrikai gyarmati háborúra) és magasabb bérleti díjat. (AP, AFP, TASZSZ) Jugoszláv—görög árucsere-forgalmi megállapodás Jugoszlávia és Görögország kormányküldöttsége Belgrádban aláírta az 1971. évre szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvi megállapodást. Az új megállapodás, amely 1970 októberétől 1971 szeptemberéig érvényes, körülbelül 100 millió dollár értékű árucsere-forgalmat irányoz elő. Várható, hogy az idei árucsere értéke eléri a 80 millió dollárt. A jegyzőkönyvi megállapodást Drljacsa jugoszláv külkereskedelmi miniszterhelyettes és Palanidiosz görög kereskedelemügyi államtitkár írta alá. Jugoszlávia az egyéves időszakban főleg mezőgazdasági terményeket, vas- és színesfémkohászati termékeket, felszereléseket, vegyipari termékeket, fát és papírt szállít Görögországba, ahonnan gyapotot, hengereltárut, bőrt, déligyümölcsöt, vegyipari cikkeket és közfogyasztási árukat importál. (Tanjug) A szovjet-román kereskedelem A szovjet-román kereskedelem értéke a soron következő öt esztendőben eléri az 5,3 milliárd rubelt, s az 1966- tól 1970-ig terjedő időszakhoz viszonyítva 40 százalékkal növekszik. Ezt irányozza elő a két ország új hosszú lejáratú kereskedelmi egyezménye, amelyet Patolicsev szovjet és Burtica román külkereskedelmi miniszter írt alá Moszkvában. Ezzel egyidejűleg írták alá a jövő évi áruszállításokra vonatkozó jegyzőkönyvi megállapodást is. A Szovjetunió különböző ipari berendezéseket, így egyebek között préskovács-berendezéseket, emelő- és szállítóeszközöket, fémmegmunkáló szerszámgépeket, önkiürítő gépkocsikat, traktorokat, repülőgépeket és helikoptereket szállít Romániának. A szovjet nyersanyagszállítások vasércet, vas és színesfém hengereltárut és nyersgyapotot ölelnek fel. Románia mezőgazdasági gépeket, vasúti teherkocsiikat, hajókat, kőolaj- és vegyipari felszereléseket, továbbá cipőt, bútort, konfekcióárut és kötszövött cikkeket szállít a Szovjetuniónak. (TASZSZ) A szovjet ipar az év tíz hónapjában A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közli, hogy a szovjet ipar ez év januárjától október végéig gyorsabb ütemben fejlődött, mint a múlt évben. A tíz hónap alatt az ipari termelés, a múlt év megfelelő időszakához képest 8,2 százalékkal, a munka termelékenysége pedig 7 százalékkal emelkedett. A munka termelékenységének emelkedéséből származik az ipari termelés növekedésének több mint négyötöde. Az egész ipari termelésnél körülbelül kétszer gyorsabb ütemben nőtt az ásványi műtrágyák, a műanyagok, a műszerek, az automatizálási eszközök és számítógépek, a szövőgépek, a vasúti teherkocsik, a személygépkocsik és a kötöttáruk gyártása. tonna acélt és 77 millió tonna henger Az említett időszak alatt 96 millió testárut termeltek — többet, mint az első és második ötéves terv időszaka alatt együttvéve. Az SZKP XXIII. kongresszusa irányelvei által tervezettnél gyorsabb ütemben folyik a könnyű- és a közszükségleti cikkeket gyártó ipar. (TASZSZ) HELYREÁLLT CSEHSZLOVÁKIA FEJLŐDÉSÉNEK DINAMIKÁJA A Csehszlovák Szövetségi Gyűlés két házának szerdán megtartott együttes ülésén Karol Martinka miniszter beszámolt a népgazdaság 1970. évi fejlődéséről. Az október végéig tartó eredményt mindenekelőtt az jellemzi, hogy a terv célkitűzéseivel összhangban a fejlődés dinamikájának megtartása mellett sikerült konszolidálni a gazdasági élet legfontosabb területeit. Az ipari termelés 7,5 százalékkal növekedett, s egy százalékkal meghaladta a tervezett évi ütemet. Csehszlovákia a fejlődés dinamikája tekintetében már nem marad el a többi KGST-ország mögött. A miniszter a gazdasági élet területén elért legjelentősebb eredménynek azt minősítette, hogy az iparban a termelésnövekedés egészét, az építőiparban pedig 95 százalékát a munkatermelékenység növekedése fedezte. A munkabérek 4 százalékkal nőttek, s az ipari átlagbér meghaladja a 2 ezer koronát. A jövedelmek egyenletes növekedése, az árbefagyasztás és az árukészletek feltöltése megteremtette a feltételeket a belső piac stabilizálásához, valamint a lakosság szociális biztonságának megszilárdításához. Megerősödött az állampolgároknak a pénz vásárlóerejébe vetett bizalma. Ennek bizonyítéka, hogy változatlanul növekszik a takarékbetétkönyv-állomány, amely az ez év október végéig a tavalyi év hasonló időszakához képest megkétszereződött. A jövő évi tervről szólva — amelynek feladatait a parlament még ez év decemberében megvitatja — Martinka miniszter hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is a gazdaságirányítási rendszer megszilárdítására törekszik. Ezért a tervnek, mint a gazdasági folyamatok egységes irányítása eszközének funkciójából következik, hogy a tervfeladatokat lebontják az egyes vállalatokra. A különböző szintű szervek kötelesek lesznek a feladatokat lebontani az alárendelt vállalatokra vagy azokat biztosítani saját tervükben. Figyelembe kell venni természetesen az éves terv általános szándékait és célkitűzéseit. A tervlebontásnál nem szabad változtatni a tervfeladatok kötelező érvényén. (MTI) Csehszlovákia ás a Benelux kapcsolatai Csehszlovákia kereskedelmi kapcsolatai a Benelux-államokkal nagy hagyományokra tekintenek vissza. A két ország árucsere-forgalmának volumene 1968-ban érte el a háború óta legmagasabb szintet, az Aussenhandel der Tschechoslowakei szerint azonban ez nem tekinthető magasnak a két ország külkereskedelmének teljes volumenét tekintve. Az árucsere-forgalom ugyan állandóan nőtt, de ezen belül a csehszlovák kivitel csökkenő tendenciát mutat. Csehszlovákia exportja a Benelux-államokba az 1953. és 1968. között eltelt 15 év alatt átlagosan évi 7,5 százalékkal növekedett, ugyanebben az időszakban a Benelux-államok évente átlag 9 százalékkal többet exportáltak partnerüknek. A holland és belga partnerek számára az utóbbi időben igen kedvező a Csehszlovákiával folytatott kereskedelem. Részt vesznek a beruházásokban és a korszerűsítésekben, síküveggyártó és polyamid, valamint polyészterselyem előállító berendezéseket szállítanak. Az elmúlt öt évben 40—50 százalékkal nőtt Csehszlovákiának a Benelux-államokból származó textilimportja, melyet elsősorban textilruházati cikkek és kötöttáruk alkottak. A Benelux-államokba irányuló csehszlovák kivitel viszont az 1969. évi nagy fellendülés ellenére sem kiegyensúlyozott, a mindenkori piaci konjunktúrától függ. A csehszlovák gépipari termékek aránya az ide irányuló kivitelben nem éri el azt az arányt, amit ezek a termékek Csehszlovákia összkivitelében képviselnek. A jelenlegi helyzetet úgy lehetne jellemezni — írja a csehszlovák külkereskedelmi lap —, hogy a csehszlovák áruknak részben a még érvényben levő elavult intézkedések miatt, nehezebb bejutni a Benelux-államok piacaira, mint más államok árucikkeinek, miközben az unió tagállamainak termékeivel Csehszlovákia nem tesz megkülönböztetést. A csehszlovák behozatali lista , melyet a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményhez csatoltak, gyakorlatilag az áruk teljes választékát felöleli és semmi akadálya sincs, hogy a listán rögzített összvolument egyes árucsoportokban túllépjék. A csehszlovák exportcikkeknél azonban még mindig nem alkalmazzák teljes mértékben a legnagyobb kedvezmény elvét, így Csehszlovákia még mindig ama kevés országok közé tartozik, melyeknek a Beneluxállamokba irányuló kivitele engedélyezéshez van kötve és mennyiségi korlátozás alá esik. Nem tekinthető normálisnak az az állapot sem, hogy egy sor GATT-hoz nem tartozó állam könynyebben bejut a Benelux-államok piacaira, mint Csehszlovákia, mely az unió tagállamaival együtt a nemzetközi szervezet alapítóihoz tartozott. A Benelux-államok 1967-ben egyoldalúan liberalizálták a Csehszlovákiából származó import háromnegyed részét. Azóta semmi hasonló intézkedés nem történt, így ma már távolról sem olyan ez a liberalizáció, mint a maga idején volt. A csehszlovák áruk egynegyedére pedig továbbra is kontingens vonatkozik, melynek magassága évek óta változatlan. Az értékben meghatározott kontingenseknél azt is figyelembe kell venni, hogy a késztermékek világpiaci ára állandóan nő és ez a volumen bizonyos csökkenésével járt. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésénél mind érezhetőbbé válik az az igény, hogy megteremtsék a szerződések biztonságát. A gépipar területén kialakítandó kooperációnál például — mivel itt a szerződéskötés és a realizálás között viszonylag hosszú idő telik el — olyan megállapodásokra kell törekedni, mely előírja: a feltételek változatlanok lesznek a kooperációs egyezmény egész érvényessége alatt. Ellenkező esetben mind a csehszlovák, mind pedig a Benelux-államok vállalatai olyan irányban építik ki kapcsolataikat, ahol kevesebb a kockázat. A csehszlovák lap véleménye szerint egy új szerződéses szabályozás nemcsak az eddigi gyakorlatban végbement változásokat vehetné figyelembe, hanem bizonyos előnyöket is nyújthatna a további kibontakoztatásra. NYUGATNÉMET SEGÉLY INDIÁNAK Új-Delhiben aláírták az 1970—71. évre vonatkozó nyugatnémet—indiai segélyszerződést, amelynek értelmében az NSZK 270 millió márka segélyt nyújt Indiának. Ez az összeg 20 millió márkával több, mint az 1969—70-es évben nyújtott segély. Az egyezmény értelmében 60 millió márkát kap India fejlesztési terveinek kivitelezésére és a megállapodás megengedi az ázsiai országnak, hogy ehhez a világ bármely országából importáljon árukat. A teljes segélyösszegen belül az árusegély 86,5 millió márkát tesz ki, ezenkívül 15 millió márkát kis- és középüzemek kapnak kölcsön formájában és 76,3 millió márka adósságot elenged az NSZK. India részéről örömmel üdvözölték a megnövekedett segélykeretet és remélik, hogy Nyugat-Németország tovább erősíti a fejlődő országoknak nyújtott segítségét. Az indiai pénzügyminisztérium egyik vezető személyisége kijelentette: más segélynyújtó országoknak is követnie kellene a nyugatnémet példát és olyan segélyeket kellene nyújtaniuk, amelyek felhasználása szintén kötetlen. (Reuter) BOLÍVIA NÖVELI KERESKEDELMÉT A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL Bolívia kormányának moszkvai nagykövete kijelentette: országa ki akarja terjeszteni kereskedelmét a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Garrett nagykövet felhatalmazást kapott kormányától a Szovjetunió által felajánlott 2,7 millió dolláros hitel feltételeinek megtárgyalására. A lengyel kormánnyal is tárgyalni akarnak egy horganyfeldolgozó üzem létesítéséről és Csehszlovákia segítségére számítanak egy esetleges antimongyár felépítésében. A nagykövet nyilatkozatában kiemelte: Bolívia nem adja fel hagyományos nyugati piacait, de fenntartja magának a jogot, hogy olyan országoknak adjon el ónt, amelyek a legkedvezőbb ajánlatokat teszik. (Reuter) VILAGGAZDASAG ALGÉRIA KÁRTÉRÍTÉST FIZET A SHELLNEK Algírban bejelentették, hogy a kormány és a Shell olajvállalat között megegyezés jött létre a vállalat államosított algériai érdekeltségeiért fizetendő kártérítésről. Az egyezmény részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Az államosításokig a Shellnek két algériai olajtermelő vállalatban voltak érdekeltségei. A CREPS részvényeinek 35, a CPA részvényeinek pedig 65 százaléka volt a Shell kezében. E két vállalat évi termelése mintegy 4 millió tonna kőolaj. A Shellnek ezenkívül 35 százalékos részesedése volt a TRAPSA olajszállító vállalatban is. Ezeket a vállalatokat idén júniusban államosította az algériai kormány. A kártérítési egyezmény kiterjed a két évvel ezelőtt államosított Shell-érdekeltségekre, a Shell-Algérie és Butagaz társaságokra is. (Reuter) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG-ban