Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)
1970-11-22 / 224. (469.) szám
ÁRSTABILITÁST, DE NE MUNKANÉLKÜLISÉGET Az OECD enyhíti inflációellenes javaslatait A nyugati országok együttműködési és fejlesztési szervezetének szakértői úgy látszik meghátráltak az inflációellenes javaslataikkal szemben mutatkozó ellenállás láttán. Párizsban pénteken közzétették az OECD gazdaságpolitikai bizottságának jelentését. Ez a végleges szöveg már nem tartalmazza azt a javaslatot, hogy a tagállamok a munkanélküliség tervszerű növelésétől se riadjanak vissza az infláció megfékezése érdekében (lásd november 18-i számunk első oldalát). Az enyhébb új fogalmazás szerint a kormányok „álljanak készen arra, hogy szükség esetén a gazdasági tevékenység ütemének átmeneti lassulásába is belenyugodjanak”. A jelentést, amelyet van Lennep, az OECD főtitkára terjesztett elő, a szervezet 22 tagállamának szakértőiből alakult gazdaságpolitikai bizottság jóváhagyta, de egyes küldöttek erélyes tiltakozása miatt enyhíteni kellett bizonyos javaslatokat, különösen azokat amelyek a teljes foglalkoztatottság politikájától való eltérésre irányultak — mondja a Reuter-iroda jelentése. Az OECD tanácsa azonban nem vitatta meg a revideált javaslatokat, csak beleegyezett abba, hogy a főtitkár saját nevében nyilvánosságra hozza azokat. Paritáskiigazítás és keresletszabályozás A jelentés a következő másfél éves időszakra tesz ajánlásokat a tag kormányoknak, majd áttekinti az egyes országok kilátásait. Az általános gazdaságpolitikai részből a következő megállapítások érdemelnek figyelmet: a tagállamoknak készen kell állniuk arra, hogy szükség esetén a gazdasági tevékenység ütemének átmeneti lassulásába is belenyugodjanak, amíg az árstabilitás meg nem javul. Olyan esetekben, amikor a munkanélküliség elfogadhatatlan szintre emelkedik, inkább „szelektív” beavatkozással próbálkozzanak a munkanélküliség által erősebben sújtott övezetekben, mint a közületi kiadások vaktában való emelésével vagy általános adóleszállításokkal. A kormányoknak határozottan ki kell tűzniök az árak alakulására vonatkozó céljaikat. Nagyon veszélyes az a felfogás, hogy elég, ha nem maradnak el más országok mögött. Ha egyes országok vagy országcsoportok számára a megfelelő célkitűzések nem egyeztethetők össze a fizetési mérleg egyensúlyával, az érdekelt hatóságok ne riadjanak vissza a valutaparitások kiigazításától. Ami az árszabályozás és a jövedelmi politika szerepét illeti az infláció elleni harcban, a jelentés hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai alapján egyetlen ország sem tarthatja az ár- és jövedelmi politikát alkalmas pótszernek a kereslet megfelelő szabályozása helyett. Jövőre lassúbb áremelkedés Az egyes országok kilátásait elemző részében a legfontosabb tagállamokról a következő képet rajzolja a jelentés: Anglia. Az ország gazdasági helyzetét idén a viszonylag lassú gazdasági expanzió, a növekvő import, a fogyasztói árak 7 százalékos és a bérek 10 százalékot is meghaladó emelkedése jellemezte. A jelentés nem ad számszerű prognózist az árak további alakulásáról, de érezteti, hogy Angliában a múlt évtized átlagát meghaladó ütemben folytatódik az árszint emelkedése. Egyesült Államok. A kereslet a jövő évben előreláthatólag fokozatosan felélénkül. Az árszint átlagban mintegy 4 százalékkal kerül magasabbra 1971 folyamán. Franciaország. A francia fogyasztói árak alakulásában az utóbbi hónapok a lanyhulás jeleit hozták. A legutóbbi bérmegállapodások arra mutatnak, hogy béremelkedések üteme, is lassul. Kanada. A fogyasztói árak emelkedése alighanem 3 százalék alatt marad. A munkanélküliség azonban már 7 százalékra duzzadt, ami erősen meghaladja az elfogadható mértéket. Nyugat-Németország. A kereslet nyomása a következő 12 hónap alatt várhatólag enyhül, ami az áremelkedés lassulására vezethet. Félő azonban, hogy a szakszervezetek vezetői a kollektív tárgyalásokon hajthatatlanabb magatartást fognak tanúsítani, mint a korábbi gazdasági ciklusok hasonló fázisában. Összefoglalóan az OECD szakértőinek az a véleményük, hogy az OECD tagállamaiban az áremelkedés átlagos mértéke 1971-ben 4,5 százalékra csökken az 1970. évi 5,5 százalékról. Ösztönözni a versenyt Van Lennep, az OECD főtitkára a jelentés közzétételekor adott sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy az OECD hátat fordított az alapokmányban megjelölt célnak: támogatni a tagállamokban a gazdasági növekedés és a teljes foglalkoztatottság és az árstabilitás együttes megvalósítását. Az OECD tagállamaiban idén és tavaly az árak átlagos emelkedése messze meghaladta az elfogadható mértéket. Ezzel a nehézséggel a kisebb tagállamok magukban nem birkózhatnak meg, ezért van szükség összehangolt akcióra — nem a gazdaságpolitika valamely elhatárolt szektorában, hanem egyszerre több irányban is. A főtitkár ezzel kapcsolatban utalt arra is, hogy megfelelő külkereskedelmi politikára van szükség, amely előmozdítja a belföldi versenyt és javítja a gazdaság általános hatásfokét. Mindezek az elemek hozzájárulhatnak az árak kedvezőbb alakulásának eléréséhez. Elengedhetetlen, hogy a hetvenes évtizedben ezen a téren jobb eredményt érjünk el, mint a hatvanas években — hangoztatta az OECD főtitkára. A Fiat és a szocialista országok Giovanni Agnelli, a Fiat elnöke interjút adott egy svájci gazdasági lapnak. Elmondta, hogy vállalata javasolta a szocialista országoknak a már meglevő kapcsolatok erősítését. A tudományos, műszaki és gazdasági együttműködés kiterjesztésének megvan a lehetősége, mert ezeknek az államoknak szükségük van egyes nyugati termékekre és know-how-ra — mondotta az elnök. Agnelli a Fiat és a Citroen együttműködéséről is nyilatkozott. Ha sikerül megegyezni, akkor ez valószínűleg közös fejlesztési, gyártási és piaci tevékenységre vezetne — mondta. (Reuter) A képviselőház megszavazta a Mills-javaslatot Az Egyesült Államok képviselőháza — 215 szavazattal 165 ellenében — elfogadta az importkontingenseket előíró Mills-féle törvényjavaslatot, amely — ellenzői szerint — a legprotekcionistább amerikai törvényjavaslat az 1930-as évek óta. A szenátus a jövő hónap elején foglalkozik a javaslattal, és ezután kerül aláírásra Nixon elnök elé. Ha időközben rá lehet venni Japánt textilexportjának önkéntes korlátozására, Nixon — aki egyetért a textilkontingenssel, de ellenzi a lábbelik és más árucikkek importjának korlátozását — még megvétózhatja a törvényt. Ebben reménykednek a japánok is, akik a legfrissebb hírek szerint új, „rendkívül fontos” utasításokat juttattak el washingtoni nagykövetükhöz. Japánban komolyan aggódnak, hogy a törvényjavaslat nemcsak a textilexportot szoríthatja vissza 40—50 százalékkal, hanem az Egyesült Államokba irányuló japán gépkocsik, televízió, rádiókészülékek, evőeszközök és csempék kivitelét is. A javaslatban foglalt egyik záradék ugyanis felhatalmazza az amerikai vámbizottságot, hogy magasabb vámot, vagy importkorlátozásokat vezessen be minden olyan külföldi árucikkre, amely veszélyezteti az amerikai ipar érdekeit. A Mills-féle törvényjavaslat kontingens-előírásai 1971. január 1-én lépnek életbe és 1976. július 1-ig maradnak érvényben; akkor az elnök dönt megújításukról. A textilimportot mintegy 30 százalékkal, a lábbeli behozatalt közel 40 százalékkal csökkenti. Importvagy vámkontingenseket állapít meg a kőolajbehozatalra, a nercbőrökre és szőrmékre, a gyógyszerészetben és élelmiszeriparban használt glykolra. A javaslatban szerepel néhány engedmény is, így eltörli a vegyi cikkeknél eddig gyakorolt vám-megállapítást, azaz, hogy bizonyos importált vegyszerek vámját az amerikai eladási ár alapján szabták ki. Az amerikai exportőrök a törvényjavaslat alapján adókedvezményben részesülnek. A törvény felhatalmazza az elnököt, hogy 1973. július 1-ig új kereskedelmi egyezményeket kössön és a vámokat további 20 százalékkal csökkentse. Az elnöknek jogában áll a kontingens alól bármely országot kivonni, ha úgy érzi, hogy árucikkeinek importja nem veszélyezteti az amerikai piacot, vagy termékeinek megvásárlása nem ütközik a nemzeti érdekekkel. A törvényjavaslat az eddiginél szélesebb körű lehetőséget nyújt az amerikai cégeknek vagy iparágaknak, hogy panaszt nyújtsanak be az érdekelteket veszélyeztető import ellen. Az európai Közös Piacot a törvényjavaslatnak éppen ez az utoljára említett paragrafusa aggasztja. A kongreszszusi bizottságok előtt kihallgatott közel hetven amerikai vállalat állítólag legalább annyi panaszt hozott fel a Közös Piac, mint Japán ellen. A képviselőház pénzügyi bizottságának elnöke, Byrnes ki is jelentette: a Közös Piac és Japán téríti el a világot a szabadkereskedelem útjáról. Az előbbi magába zárkózik, az utóbbi a legzártabb piac a nyugati világban. Az Egyesült Államok átlagban 7,8 százalék vámot vet ki az importált árucikkekre, a Közös Piacon kivetett átlag 8,3 százalék, Japán pedig átlagban 10,7 százalék vámmal sújtja a behozott árucikkeket. A Mills-féle törvényjavaslat ellen világszerte erősödik az ellenállás. Taniguchi, a japán textilipari szövetség elnöke kijelentette: a textilipar bírósági eljárást indít a kormány ellen, ha az olyan egyezményt köt az Egyesült Államokkal, amelyet a textilipar nem helyesel. Az ipar hajlandó bizonyos mértékű önkéntes exportkorlátozást elfogadni, ésszerű engedményeket tenni. Az Egyesült Államok azonban ragaszkodik a szigorú, kötelező kontingensekhez. Magyar siker a barcelonai kiállításon A magyar híradástechnikai és elektronikai alkatrészek első spanyolországi bemutatóját rendezte az ELEKTROMODUL Barcelonában a Sonimage 8 híradástechnikai kiállításon. A kiállítás jelentős eredményekkel, üzletkötésekkel zárult, a magyar híradástechnikai alkatrészek exportja többszörösére emelkedik. A kiállítás során több mint 40 spanyol híradástechnikai cég jelentette be igényét, hogy üzleti kapcsolatokat létesítsen az ELEKTROMODUL- lal. A kiállítás igazgatósága aranydiplomával tüntette ki az ELEKTROMODUL bemutatóját. NAPRÓL NAPRA ♦ MEGHÁTRÁLTAK AZ OECD SZAKÉRTŐI és visszavonták azt a javaslatot, hogy az áremelkedés megakadályozása érdekében szükség esetén munkanélküliséget kell előidézni. A jelentés az infláció elleni harc receptjét kiegészíti a vezető nyugati országok áralakulási kilátásainak felsorolásával is. ♦ A MILLS-FÉLE TÖRVÉNYJAVASLAT KÖZELEBB JUTOTT a végső megszavazásához. A képviselőház megszavazta az elmúlt negyedévszázad legprotekcionistább amerikai törvényjavaslatát. Végleges elfogadása a protekcionizmus láncreakciószerű elterjedéséhez vezethet. Nemcsak Japán és a Közös Piac aggódik, de veszélyeztetve érzi érdekeit az amerikai mezőgazdaság is. ♦ NEM KÖVETKEZETT BE FRANCIAORSZÁGBAN A GAZDASÁG FELLENDÜLÉSE. Ezt támasztják alá a különböző intézmények jelentései. Kedvező képet festett viszont a gazdaság alakulásáról Giscard d’Estaing pénzügyminiszter. Gyarapodtak az ország arany- és devizatartalékai is. Írásunk ezek alapján teszi fel a kérdést: várható-e Franciaországban az NSZK-hoz hasonlóan a kamatláb leszállítása? ♦ A LENGYEL—JAPÁN KÜLKERESKEDELMI FORGALOM idén is gyors ütemben nőtt. A japán külkereskedelmi vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek a Lengyelországba irányuló export további növelésére de jelentős üzleteket ennek ellenére sem sikerül kötniök — írja a Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk. ♦ ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK KÜLKERESKEDELMI VONATKOZÁSÁRÓL beszélgetett a harmadik oldalon található cikkünk szerzője a Magyar Villamosművek Tröszt vezérigazgatójával. A beszélgetésre annak kapcsán került sor, hogy a napokban jött létre a megállapodás, mely szerint a Szovjetunió 20,8 milliárd kilowattóra villamos energiát szállít Magyarországnak a negyedik ötéves tervben. ♦ LENGYELORSZÁGBAN AZ ÁSVÁNYI KINCSEK FELTÁRÁSÁRA nagy gondot fordítanak. Az ország kén-, szén- és sótartalékai világviszonylatban is igen jelentősek. A negyedik oldalon közölt cikkünk szerint a belföldi igények a vasércen és a nyersolajon kívül valamennyi alapanyagból hazai termelésből kielégíthetők. Az ásványkincsek kiaknázásához azonban igen nagy befektetések szükségesek. A FRANCIA-MAGYAR KOOPERÁCIÓ LEHETŐSÉGEI A közelmúltban Franciaországban jártam, ahol módom volt csaknem harminc vállalatot, kutatóintézetet felkeresni, szót váltani vezető gazdasági, kereskedelmi szakemberekkel. A franciagazdaságpolitikát, annak változásait számomra talán a legjobban Georges Villiers, a francia kelet-európai bizottság elnöke érzékeltette, amikor azt mondta: — Franciaország a második világháború alatt, majd azt követően csaknem 15 esztendeig izolálva volt. Annak idején a nemzeti termelésnek csak hat százalékát exportáltuk. De Gaulle volt az, aki felismerte ezt a tarthatatlan helyzetet, és változtatni igyekezett a franciák belső és külső okokból adódó elszigeteltségén. Hogy milyen eredménnyel, talán elegendő, ha arra utalok, hogy jelenleg a francia nemzeti termelés 13 százaléka kerül exportra. És hogy kivel kereskedünk? Mindenkivel, akivel csak lehet! Ezt a szellemet tapasztaltam minden francia vállalatnál, ahol csak jártam. És még valamit. A franciákat, jószerével ,„megrendítette” a Szovjetuniónak a Német Szövetségi Köztársasággal kötött szerződése és annak gazdasági háttere. Nem egy francia vállalat igazgatójától hallottam azt a dicséretes nyíltsággal és őszinteséggel megfogalmazott kijelentést, hogy ha a franciáik nem igyekeznek, akkor már elve hátrányosabb helyzetbe kerülnek az NSZK-val szemben azon a hatalmas piaci lehetőségeket kívánó területen, amelyet a szocialista országok reprezentálnak. Ez a felismerés lehet az alapja annak, hogy Franciaországnak az utóbbi esztendőkben már eddig is a Magyarország iránt tanúsított érdeklődése az elmúlt hónapokban még jobban növekedett. A francia—magyar ipari, kereskedelmi, műszaki és tudományos együttműködés, számos biztató lehetőséget tartogat a két ország számára. A műszaki-tudományos együttműködésnek már 1966 júliusában megteremtették az alapját, amikor is Franciaországgal műszaki-tudományos együttműködés lehetőségét a franciák leginkább a magyar és francia üzemek közötti kooperációban látják. Az AMTEC-FRANCE, az egyik legnagyobb francia automatagépeket, automatikus vezérlő berendezéseket gyártó cég műszaki és gazdasági vezetőivel folytatott beszélgetésnél is az alaptéma az volt, hogy melyik magyar vállalattal léphetnének kooperációs kapcsolatba. A THOMSON-CSF-nél, ahol televíziós és rádióállomásokat (színes tv-készülékeket) gyártanak, szintén a Magyarországgal megvalósítható kooperáció lehetőségei felől érdeklődtek. A A SAGEM-et, Európa egyik legnagyobb számítástechnikai és memóriaegységgyártó vállalatát már azért is említenem kell, mert ez a vállalat már a Mechnikai Mérőműszerek Gyárával biztató kapcsolatokat épített ki számítógépek gyártására. A Societé des Manometres Bourdon a világ egyik legnagyobb — és legrégibb — manométergyártó vállalata is szívesen lépne kooperációs kapcsolatokra valamelyik magyar gyárral. Hasonló érdeklődést tapasztaltam Franciaország egyik legnagyobb acélipari vállalatánál, az USINOR-nál is. Ez az acélérdekeltség évente 9 millió tonna acélt, hengereltárut, vasúti kerékpárt gyárt. Jacques Fouillet, az USINOR kereskedelmi igazgatója, a többi között elmondta, hogy igen nagy lehetőséget lát a Lenin Kohászati Művekkel megvalósítható monoblokk-kerekek kooperációs gyártásában. Elképzelése szerint az LKM gyártaná a tengelyeket, míg ők változatlanul a kerekeket készítenék. Az USINOR vezetői már tárgyalnak az LKM vezérigazgatójával. A francia vállalatoknál — ahol csak jártam —, a kooperációt sokféleképpen értelmezik. Van olyan francia vállalat, amelyik csak „tiszta” licencet akar eladni Magyarországnak, a másik már szorosabb kooperációra — közös gyártásra —, sőt közös értékesítésre gondol. A BERLIET/Lyon — ahol naponta 140 teherautót és öt autóbuszt gyártanak —, IKARUS-karosszériák iránt érdeklődik. Figyelemre méltó az az elképzelés is, amellyel a L’AIR LIQUIDE cégnél (Grenoble) találkoztam. Anatole Maximoff, a gyár egyik kereskedelmi igazgatója, elmondotta, Budapesten már arról tárgyalt, miként lehetne a magyar kohászatot és más iparágakat az általuk gyártott oxigéngyártási és ellátási rendszerre átállítani. Elképzelésük szerint a L’AIR LIQUIDE 1975-ig elkészítené a nagyberuházásokat igénylő rendszer magyarországi bevezetéséhez szükséges gazdasági és műszaki tanulmányokat és a beruházást 1975— 1980 között valósítanák meg. Az említett nagyberuházás finanszírozására Franciaország hitelt nyújtana. Nehéz volna egy ilyen rövid írás keretében minden francia céget felsorolni, ahol csak jártam. A lényeg azonban az, hogy az említett és a fel nem sorolt példák is arra utalnak, hogy a magyar és francia vállalatok között mind jobban kibontakozik a kooperáció lehetősége. Tokár Péter Antimonüzem Bolíviában csehszlovák segítséggel Pereira, a bolíviai bányaügyi miniszter kijelentette, hogy kormánya rövidesen aláírja Csehszlovákiával azt a megállapodást, amelynek értelmében a szocialista ország részt vesz egy antimonöntöde felépítésében. A fémöntöde Vintóban épül fel, mintegy 200 kilométerrel délkeletre a bolíviai fővárostól. A tervek szerint az építést a jövő év elején kezdik és az elkészült üzem kapacitása évi 5 ezer metrikus tonna antimon lesz. Vintot azért választották a leendő üzem telephelyéül, mert megfelelő intfrastrukturális adottságokkal rendelkezik Az építést Csehszlovákia finanszírozzakörülbelül 5 millió dollár értékű hitellel, amelynek feltételeit a hónap végén Bolíviába érkező csehszlovák műszaki és gazdasági bizottság, valamint a bolíviai kormány közötti tárgyalásokon fogják tisztázni. (Reuter) Gyengült a dollár beáramlása az NSZK-ba A nyugatnémet Szövetségi Bank a frankfurti devizapiacon pénteken 100 millió dollárt vásárolt piaci intervenciója során. A márka csendes üzletmenet mellett megszilárdult az intervenciós szint közelében. A londoni devizapiacon is hasonló volt a helyzet, és a szakértők hangsúlyozták, hogy a dollár beáramlása az NSZK-ba határozottan csökkent. A Szövetségi Bank ezen a héten összesen 600 millió dollárt vásárolt. Ilyen nagyarányú dollárbeáramlás utoljára 1969 elején volt, amikor a márka felértékelésével kapcsolatos híresztelések hatására megindultak a spekulációs vásárlások. A devizapiacokon most nagy figyelemmel várják a nyugatnémet Szövetségi Bank következő tanácsülését. Szóba jöhet a kamatláb további csökkentése, de valószínűbb szigorúbb ellenőrzés bevezetése a nyugatnémet részvénytársaságok külföldi hitelfelvételeire. (Reuter)