Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)
1971-07-22 / 141. (636.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1971. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 141 (636.) SZÁM Az EGK nem ragaszkodik a régi márka-árfolyam visszaállításához A Bundesbank tanácsának tegnapi ülésén nem hoztak újabb hitelpolitikai rendelkezéseket, de a bank elnöke fontos bejelentést tett: közölte, hogy az NSZK közös piaci partnerei már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a márka árfolyamát a régi hivatalos paritásra térítsék vissza, csupán azt tartják szükségesnek, hogy ismét rögzítsék az árfolyamot. A francia pénzügyminiszter — aki tegnap Moszkvába utazott a francia—szovjet gazdasági vegyes bizottság ülésszakára — ugyancsak nyilatkozott: kijelentette, hogy kudarcot vallott a frank felértékelésére irányuló spekuláció. Párizsban cáfolták azt a híresztelést, hogy a franciák a közelmúltban beérkezett dollár számottevő részét aranyra akarják konvertálni az Egyesült Államokban. A Bundesbank ülése nyomán a dollár ismét gyengült a devizapiacokon, az arany ára pedig 41 dollár fölé emelkedett. A nyugatnémet Szövetségi Bank központi tanácsa nem hozott fontosabb hitelpolitikai döntéseket tegnapi tanácskozásán — közölte Klasen, a bank elnöke. Klasen ugyanakkor bejelentette, hogy az NSZK közös piaci partnerei nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a márkát a dollár viszonylatában visszatérítsék a régi 3,66 dolláros hivatalos paritáshoz. Az elnök azt mondotta — írja a Reuter bonni tudósítója —, hogy a paritást rögzítsék, de annak nem kell okvetlenül a régi paritásnak lennie. Ez kiderül a miniszteri tanács legutóbbi értekezletén — jegyezte meg Klasen. Majd így folytatta: az NSZK kormányának politikája mindenképpen arra irányul, hogy visszatérjen a rögzített paritáshoz. A Bundesbank folytatja a jelenlegi restriktív hitelpolitikát — mondotta Klasen. Elégedettek a dollár-eladások ütemével. 13 milliárd 700 milliárd márka értékű dollárt értékesítettek a devizapiacon június 3-a óta. Ezzel szemben áll 6 milliárd 600 millió márka értékű háromhavi határidős dollár vásárlása, vagyis a nettó kiáramlás 7 milliárd 100 millió márkát tesz ki. A banknak kötelezettsége van további 3 milliárd 100 millió márka értékű határidős dollár felvásárlására és ez a jövő hónap elejéig esedékes. A bank folytatja a dolláreladást, de nem fokozza ennek ütemét. Ha a júliusi határidős vásárlások keretében többet vesz be, mint amennyit eladhat, a többletet augusztusban dobja piacra. Klasen nem közölte, mennyi dollárt kívánnak összesen eladni, csak azt mondta: örülnének, ha további 10 milliárd márka értékű dollárt sikerülne értékesíteni. Az elnök megjegyezte: nem tartaná meglepőnek, ha augusztusban szűkebbé válna a belső likviditás, és hozzáfűzte, hogy a belső monetáris expanzió észrevehetően meglassult. A Bundesbank elnöke nyilatkozatában üdvözölte a kormánynak azt a szándékát is, hogy készpénzletét bevezetését rendeli el a nyugatnémet vállalatok külföldi kölcsönzéseivel kapcsolatban. Ily módon korlátozni akarják a nem kívánatos külföldi pénz beáramlását. A letét összegét a kormányzat a Bundesbankkal egyetértésben állapítja majd meg, és ősszel terjeszti majd a parlament elé. A rendelkezést elsősorban a nagy nyugatnémet és multinacionális társaságok eurodollár-piaci hitelfelvételeivel kapcsolatban érvényesítik majd. Különbséget tesznek — fűzte hozzá Klasen —, a kereskedelmi jellegű hitelfelvétel és az olyan kölcsönzés között, amelynek indítéka az alacsonyabb külföldi kamatláb. A frankfurti devizapiacon szerdán ismét nyomás nehezedett a dollárra, s mint a Reuter megállapítja, jórészt Klasen bankvezető bejelentésének hatására. Hozzájárult a dollár gyengüléséhez a Bundesbank is, pénzpiaci körök becslése szerint 100—120 millió dollárt adott el a piacon. E körökben biztosra veszik, hogy a jegybank még jó ideig dollár-eladóként lép fel. Záráskor e tényezők összhatásaként a márka árfolyama 5,6 százalékkal volt magasabb, mint május 10-e előtt. A párizsi piacon gyenge maradt a dollár. Árfolyamának fenntartása érdekében a Banque de France ismét beavatkozott, bár ezúttal — állapítják meg a szakértők — csak mérsékelt támogató vásárlásokat hajtott végre, a felvásárolt dollármennyiség nem haladta meg a 10 millió dollárt. Itt is feltűnést keltett a Bundesbank vezetőjének nyilatkozata. „Klasen gyakorlatilag beismerte, hogy a márkát előbbutóbb hivatalosan is fel kell értékelni” — hangoztatják a francia fővárosban. Devizapiaci körökben különösen azért okozott meglepetést a nyilatkozat, mert eddig Klasent tartották a régi dollár— márka paritáshoz való visszatérés legmakacsabb hívének. Ismét találgatások kaptak lábra, ezúttal az, hogy a márkát tekintélyes arányokban felértékelik és ezt a francia frank szerényebb revalvációja kíséri majd. A frank felértékelését azonban a legerőteljesebben cáfolta Giscard d’Estaing pénzügyminiszter. Szerda délután Moszkvába történő elutazása előtt — ő vezeti a francia—szovjet vegyes bizottság soron következő ülésén részt vevő francia delegációt — még nyilatkozott a frankról. A frankellenes spekuláció gyakorlatilag megbukott — jelentette ki —, a legutóbbi három napon a devizapiac forgalma egyensúlyban maradt. Ez annak bizonyítéka, hogy technikai módszerekkel le lehet győzni a spekulációt annak alapján, hogy semmilyen ésszerű ok nem fűződik a frank paritásának megváltoztatásához. Hasonlóképpen cáfolták francia pénzügyi körökben azokat a híreszteléseket is, hogy Franciaország a legutóbb beáramlott dollármennyiség nagy részét aranyra kívánja átváltani az Egyesült Államokban. Hírügynökségi jelentések szerint a legutóbbi két hétben legalább 300 millió dollárt vásárolt fel a francia jegybank. Pénzügyi körökben ugyanakkor elismerik, hogy Párizs esetleg kis mennyiségben és elsősorban jelképesen ténylegesen átvált bizonyos mennyiségű dollárt aranyra. Az NSZK- ban tett bejelentések, és a Párizsban elhangzott cáfolatok rányomták bélyegüket az aranypiac helyzetére. Hoszszabb ideje tartó nyugalom után Londonban és Zürichben élénk adásvétel indult meg, és a sárga fém unciánkénti ára 30 centtel ugrott feljebb Londonban, záráskor és a 41,20 dolláros szinten állt. A Szovjetunió és az NDK együttműködése A Pravda szerdai számának egyik írása az NDK-nak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való gazdasági együttműködéséről szól. A cikk szerzője, V. Parfjonov interjút készített Johann Wittikkel, az NDK könnyűipari miniszterével. A miniszter nagy jelentőséget tulajdonít nyilatkozatában a KGST-országok közötti gazdasági integráció fejlesztésének. Elmondotta hogy mind az NDK-ban, mind a Szovjetunióban egyre fontosabb szerepet játszik a könnyűipar, amelynek fejlődése nagymértékben függ a többi iparág növekedési ütemétől, kiegyensúlyozott fejlődésétől. Ezt pedig csakis a koordinált tervek alapján lehet biztosítani. Míg az elmúlt ötéves időszakban az együttműködést főleg a vállalatok közötti tapasztalatcsere útján fejlesztették, most a gazdasági integráció fokát az előre összeegyeztetett népgazdasági tervek alapján már iparágak szintjén kell emelni — hangoztatta a miniszter. (TASZSZ) Csehszlovák—NDK megállapodás a szovjet földgáz tranzitálásáról Tudósítónktól: Megállapodás jött létre Csehszlovákia és az NDK kormánya között a szovjet földgáznak az NDK-ba szállításáról Csehszlovákián keresztül. A megállapodást Barcak, illetve Sölle külkereskedelmi miniszter írták alá. Megegyeztek, hogy mindkét ország megteremti az előfeltételeket a szovjet földgáz folyamatos és gazdaságos szállítására. Az NDK az importált földgáz bázisán a vegyipar, a kohászat valamint az építő- és kerámiaipar kiszélesítését vette tervbe. Az együttműködés lehetővé teszi a gázvezeték gazdaságos és hatékony funkcionálását. Az NDK acélcsöveket, építőgépeket, valamint vegyipari és gépipari termékeket szállít Csehszlovákiának a megállapodás keretében. Megépül a szovjet-olasz földgázvezeték Megbízható forrásokból származó értesülések szerint zöld fényt kapott a Szovjetunióból Csehszlovákián és Ausztrián át Olaszországba vezető földgázvezeték építése. Az APA hírügynökség szerint az érdekelt felek között létrejött a megegyezés. Mint ismeretes, a földgázvezeték lefektetésének technikai előmunkálatai már előrehaladott állapotban vannak. Ezek a munkák még körülbelül egy évig elhúzódnak és ezt követően kezdődik a vezeték tényleges lefektetése, amely előreláthatólag szintén egy évet vesz igénybe. Kongresszusi vita a brit csatlakozásról Anglia közös piaci belépésével és ennek az Egyesült Államok külkereskedelmére gyakorolt hatásával foglalkozik az amerikai kongresszus külkereskedelmi albizottságában kezdődött kétnapos tanácskozássorozat. Eddig a gazdasági és kereskedelmi élet öt vezető személyisége fejtette ki nézeteit. Közülük négyen azon a véleményen vannak, hogy Nagy-Britannia csatlakozása megfelel az USA érdekeinek. Felhívták a figyelmet arra, ha az angol parlament októberben a belépés ellen szavaz, ez végső kihatásában európai— amerikai kereskedelmi háborúhoz vezethet, és a nemzetközi pénzügyi válság további súlyosbodását okozhatja. Schätzer, az Egyesült Államoknak az EGK-hoz akkreditált nagykövete szerint a csatlakozás felvet ugyan néhány problémát, de új lehetőségeket is teremt az Egyesült Államoknak. „Egy ilyen hatalmas és virágzó terület nyitott gazdaságpolitikával összességében kedvezően érinti az USA kereskedelmét és külföldi tőkebefektetéseit.” Schätzer véleménye szerint az eddig érvényben levő amerikai Európa-politikát fenn kell tartani. Mindez nem jelenti azonban, hogy felületesen kezeljék a két kontinens kapcsolatait. (Reuter, MTI) Újabb Rába—MAN egyezmény Licenc- és együttműködési egyezményt kötött a Magyar Vagon- és Gépgyár a nyugatnémet Maschinenfabrik Augsburg Nürnberg (MAN) Vállalattal — jelentette be szerdán a MAN szóvivője. A már ismert Rába—MAN szerződés kiegészítéseként született megállapodás szerint a nyugatnémet vállalat kezdetben 50 millió márka értékben alkatrészeket szállít Győrbe a minimálisan 12 tonnás két- és háromtengelyes teherautók összeszereléséhez. A későbbiekben MAN-licenc alapján a győri vállalat maga állítja elő az alkatrészeket és az egyezmény szerint a MAN egyes nyugatnémet üzemeinek szállít ezekből a termékekből. A vállalat képviselője hozzáfűzte, hogy nincs szó teljes teherautók szállításáról. (Reuter) M, NAPRÓL NAPRA ♦ A MÁRKA ÁRFOLYAM RÖGZÍTÉSÉT szükségesnek tartják az NSZK közös piaci partnerei, de nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az árfolyamot a régi hivatalos paritásra állítsák vissza — ez a legfontosabb bejelentés amely a Bundesbank tanácsának tegnapi ülésén született. A tanácskozáson nem hoztak fontosabb hitelpolitikai döntést, viszont az ülés nyomán a dollár ismét gyengült a devizapiacokon. ♦ A GÖRÖG—SPANYOL KAPCSOLATOK fejlődésében minden bizonnyal nagy szerepet játszik a spanyol külügyminiszter mostani athéni látogatása. Az azonos fejlettségi szinten álló hasonló társadalmi struktúrával rendelkező két ország a közös piaccal való társulásban nem kapta meg azt, amit remélt. Mindketten új gazdasági partnereket keresnek. ♦ LONDONBAN ELKEZDŐDÖTT A PARLAMENTI VITA Anglia közös piaci csatlakozásáról. Ez a kérdés már hosszabb ideje valamennyi brit napilapot foglalkoztatja. Mai számunkban a Világsajtóból című rovatban közöljük az Economist cikkét, amely a brit ipar lehetőségeit taglalja, továbbá ismertetjük, milyennek látja a Financial Times a fogyasztói árak alakulásának, a kereskedelemnek és az iparnak a jövőjét. ♦ A NEMZETKÖZI BÉRMUNKÁVAL foglalkozó cikksorozat befejező részét mai számunkban közöljük. Arra próbálunk választ adni, milyen központi intézkedésekre lenne szükség, hogy a negyedik ötéves tervben ezen a területen előbbre léphessünk, és milyen feladatok hárulnak a bérmunkacserével foglalkozó vállalatokra, hogy nemzetközi szinten is eredményesen tevékenykedhessenek. ♦ A HATOK FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTEREINEK brüsszeli tanácskozásán kevés eredmény született. A jövő évi termelői árak meghatározására előterjesztett javaslatot a résztvevők elfogadhatatlannak tartották. Nem született intézkedés a mezőgazdasági spekulációs hullám megfékezésére sem. Csak az őszibarack- és komlópolitikát sikerült a minisztereknek egyeztetni. A szovjet—japán együttműködés lehetőségei Japán az első helyre került a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnerei között és a két országkereskedelme 1975-ben az 1 milliárd rubel összegű rekordot is eléri — jelentette be szerdán Pitovranov, a szovjet kereskedelmi kamara alelnöke. A TASZSZ jelentése szerint a számottevő növekedést a közelmúltban kötött kereskedelmi egyezmény irányozza elő. Pitovranov nyilatkozata a moszkvai japán gépkocsiipari kiállítás megnyitása alkalmából hangzott el. A bemutató, amelyet a Nichimen vállalat rendez, a legnagyobb a Szovjetunióban megrendezésre kerülő 11 idei szakosított kiállítás közül. A tőkés világ többi országához hasonlóan Japán is úgy tekint a Szovjetunióra, mint hatalmas piaci potenciálra és tekintélyes mennyiségű nyersanyag szállítójára — írja az amerikai Journal of Commerce egyik legutóbbi száma. A két ország közötti kereskedelem a gyakorta felmerült akadályok ellenére is fokozatosan növekszik. Míg a kétoldalú árucsere-forgalom 1957-ben mindössze 9 millió dollár volt, az idén előreláthatólag megközelítheti az 1 milliárd dollárt is. A Szovjetunió eddig főként nyersanyagokat szállított Japánnak. Jelentős mennyiségű haszonfa, mangánérc, nyersolaj, króm jutott el Szibériából a szigetországba. Japán elsősorban gépeket, ipari berendezéseket, műszálakat, elektromos ipari termékeket és vegyszereket szállított a Szovjetunióba. A lap megállapítja, hogy a Szovjetunió és Japán együttműködésének hatalmas lökést adhat a két ország kooperációja a gazdag szibériai kőolaj- és földgázkincsek, valamint a haszonfa kitermelésében. Születtek még eredményes nagy üzletek, így a többi között a Mitsui és Toyo Engineering négy vegyi gyárat szállít a Szovjetuniónak 110 millió dollár értékben. Előrehaladott állapotban vannak a megbeszélések a tyumeni olajmezőket atávol-keleti Nahodkával összekötő kőolajvezeték felépítéséről. Az olajvezeték lefektetése több mint 500 millió dollárba kerülne, s a berendezéseket (acélcsöveket és szivattyúkat stb.) Japán szállítaná. Cserébe 20 éven keresztül 50 millió tonna nyersolajat kapna a Tyumen környékén kitermelt alacsony kéntartalmú nyersolajból. LOPEZ BRAVO ATHÉNBEN A spanyol és a görög helyzet közös vonásai Athénben tartózkodik Bravo spanyol külügyminiszter. Tárgyalásain bizonyára nagyon könnyen megtalálja majd partnereivel a közös hangot: a görög és a spanyol rendszer közötti hasonlóságok szembeötlők. A gondok nagy része is közös: hogyan találja meg a két ország helyét a Közös Piac kibővítése utáni Európában, hogyan zárkózhat fel a legfejlettebb országokhoz az egyes részeiben anakronisztikus társadalmi struktúra fenntartása mellett. Nem véletlenül mutatott rá olyan nyomatékkal Bravo külügyminiszter Athénban tett kijelentéseiben a Görögország és Spanyolország közötti hasonlóságokra. Azonos fejlettségi szint, hasonló társadalmi struktúra, bizonyos mértékig egybevágó külpolitikai törekvések, és végül, de nem utolsósorban azonos jellegűek a gondok. Úgy tűnik, sem Görögország, sem Spanyolország nem találta meg a Közös Piaccal való társulásban azt a gazdasági ösztönzőt, amely biztosítaná a fejlett országok színvonalára való mielőbbi felzárkózást. Madrid is, Athén is új gazdasági partnereket keres a régiek mellé. Különösen a spanyol gazdaságnak van nagy szüksége ösztönzőkre. Az ország már hosszú hónapok óta a „stagfláció” állapotában van és az optimista prognózisok ellenére kedvező változásnak még csak a jelei sem bontakoznak ki. A megrendelések igen alacsony színvonalon mozognak, az árak ugyanakkor gyorsan kúsznak felfelé. Az ipari termelés ez év márciusában, áprilisában és májusában 0,98 százalékkal alacsonyabban volt, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Lopez de Letona iparügyi miniszter nemrég amiatt panaszkodott, hogy „hiányzik a spanyol üzletemberekből a vállalkozási kedv”. Görögország valamivel jobb helyzetben van. Itt a termelés emelkedik, az infláció pedig korántsem jelent olyan problémát, mint a legtöbb nyugateurópai országban. Egy most hozott törvény szigorúan megbünteti azokat, akik a hivatalos hatóságok jóváhagyása nélkül felhajtják az árakat. Hétfőn több üzlettulajdonosnak le kellett húzni a redőnyét, mivel a törvényt megszegték. Georgalas, a kormány propagandafőnöke a rendelkezést azzal indokolta, hogy meg kell védeni a közérdeket a kereskedelmi spekulációtól. Görögország Spanyolországhoz hasonlóan minden irányban igyekszik kiterjeszteni gazdasági kapcsolatait. Pattakos miniszterjelnök-helyettes nemrég több afrikai és ázsiai országot látogatott meg. Gyakori a kontaktus görög és más balkáni országok vezetői között. A külkereskedelemben természetesen ennek ellenére az elsőrangú partner Nyugat-Európa marad. Nyugat- Európa országai szívják fel a görög export 60 százalékát. A szocialista országok és Észak-Amerika részesedése 16—16 százalék. Az afrikai és a közelkeleti fejlődő országok a görög kivitel 8 százalékát veszik fel. A tradicionális kereskedelmi kapcsolatokon túlmenően a görögök igen kedvező klímát kívánnak teremteni a külföldi beruházóknak. Sőt, földrajzi helyzetet kihasználva, igyekeznek a földközi-tengeri kereskedelem központjává fejlődni, így például egy 1967-ben kibocsátott törvény értelmében azok a külföldi vállalatok, amelyek kizárólag Görögországon kívüli ügyletekkel foglalkoznak, több pénzügyi könnyítést kaptak. Ennek alapján egy brit vállalat Athénből irányítja a szocialista országokkal, valamint Törökországgal és Ciprussal való kapcsolatait. Egy amerikai vállalat athéni képviselete koordinálja londoni, rotterdami, genovai, haifai és singapore-i kirendeltségeit. B. T. Érti földművelődésügyi miniszter nyilatkozata Josef Érti, a Német Szövetségi Köztársaság élelmezési- és földművelésügyi miniszterének véleménye szerint a jelenlegi európai valutapolitikai nehézségek a francia frank felértékelésével válhatnának kiküszöbölhetővé. Egy Frankfurtban megjelenő gazdasági hetilapnak adott nyilatkozatában a miniszter kijelentette: egy ilyen lépés talán Franciaországban is kiváltaná a jelenlegi közös piaci mezőgazdasági rendszer felülvizsgálatát. Ami ma még valószínűtlen , hogy Franciaországgal a mezőgazdasági politika revíziójáról lehessen beszélni —, a francia frank felértékelése révén lehetővé válna. A miniszter a bonni kormány stabilizációs politikájával összeegyeztethetetlennek minősítette a nyugatnémet parasztszövetségnek a mezőgazdasági cikkek árának 12 százalékos növelését célzó követeléseit. Ehelyett olyan áremelés mellett szállt síkra, amely valahol középen áll a nyugatnémet mezőgazdaság és az EGK bizottságának elképzelései között. (MTI)