Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)

1971-07-22 / 141. (636.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1971. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 141 (636.) SZÁM Az EGK nem ragaszkodik a régi márka-árfolyam visszaállításához A Bundesbank tanácsának tegnapi ülésén nem hoztak újabb hitelpoli­tikai rendelkezéseket, de a bank elnöke fontos bejelentést tett: közölte, hogy az NSZK közös piaci partnerei már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a márka árfolyamát a régi hivatalos paritásra térítsék vissza, csupán azt tartják szükségesnek, hogy ismét rögzítsék az árfolyamot. A francia pénzügymi­niszter — aki tegnap Moszkvába utazott a francia—szovjet gazdasági vegyes bizottság ülésszakára — ugyancsak nyilatkozott: kijelentette, hogy kudarcot vallott a frank felértékelésére irányuló spekuláció. Párizsban cáfolták azt a híresztelést, hogy a franciák a közelmúltban beérkezett dollár számottevő részét aranyra akarják konvertálni az Egyesült Államokban. A Bundesbank ülése nyomán a dollár ismét gyengült a devizapiacokon, az arany ára pedig 41 dollár fölé emelkedett. A nyugatnémet Szövetségi Bank köz­ponti tanácsa nem hozott fontosabb hitelpolitikai döntéseket tegnapi tanács­kozásán — közölte Klasen, a bank elnöke. Klasen ugyanakkor bejelentette, hogy az NSZK közös piaci partnerei nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a márkát a dollár viszonylatában visszatérítsék a régi 3,66 dolláros hivatalos paritáshoz. Az elnök azt mondotta — írja a Reuter bonni tudósítója —, hogy a paritást rög­zítsék, de annak nem kell okvetlenül a régi paritásnak lennie. Ez kiderül a miniszteri tanács legutóbbi értekezletén — jegyezte meg Klasen. Majd így foly­tatta: az NSZK kormányának politi­kája mindenképpen arra irányul, hogy visszatérjen a rögzített paritáshoz. A Bundesbank folytatja a jelenlegi restriktív hitelpolitikát — mondotta Klasen. Elégedettek a dollár-eladások ütemével. 13 milliárd 700 milliárd már­ka értékű dollárt értékesítettek a de­vizapiacon június 3-a óta. Ezzel szem­ben áll 6 milliárd 600 millió márka értékű háromhavi határidős dollár vá­sárlása, vagyis a nettó kiáramlás 7 mil­liárd 100 millió márkát tesz ki. A bank­nak kötelezettsége van további 3 mil­liárd 100 millió márka értékű határ­idős dollár felvásárlására és ez a jövő hónap elejéig esedékes. A bank folytatja a dolláreladást, de nem fokozza ennek ütemét. Ha a júliusi határidős vásárlások keretében többet vesz be, mint amennyit eladhat, a több­letet augusztusban dobja piacra. Klasen nem közölte, mennyi dollárt kívánnak összesen eladni, csak azt mondta: örülnének, ha további 10 milliárd már­ka értékű dollárt sikerülne értékesí­teni. Az elnök megjegyezte: nem tartaná meglepőnek, ha augusztusban szűkeb­bé válna a belső likviditás, és hozzá­fűzte, hogy a belső monetáris expan­zió észrevehetően meglassult. A Bundesbank elnöke nyilatkozatá­ban üdvözölte a kormánynak azt a szándékát is, hogy készpénzletét beve­zetését rendeli el a nyugatnémet válla­latok külföldi kölcsönzéseivel kapcso­latban. Ily módon korlátozni akarják a nem kívánatos külföldi pénz beáram­lását. A letét összegét a kormányzat a Bundesbankkal egyetértésben állapítja majd meg, és ősszel terjeszti majd a parlament elé. A rendelkezést elsősor­ban a nagy nyugatnémet és multina­cionális társaságok eurodollár-piaci hi­telfelvételeivel kapcsolatban érvénye­sítik majd. Különbséget tesznek — fűzte hozzá Klasen —, a kereskedel­mi jellegű hitelfelvétel és az olyan kölcsönzés között, amelynek indítéka az alacsonyabb külföldi kamatláb. A frankfurti devizapiacon szerdán ismét nyomás nehezedett a dollárra, s mint a Reuter megállapítja, jórészt Klasen bankvezető bejelentésének ha­tására. Hozzájárult a dollár gyengülé­séhez a Bundesbank is, pénzpiaci körök becslése szerint 100—120 millió dollárt adott el a piacon. E körökben biztosra veszik, hogy a jegybank még jó ideig dollár-eladóként lép fel. Záráskor e té­nyezők összhatásaként a márka ár­folyama 5,6 százalékkal volt magasabb, mint május 10-e előtt. A párizsi piacon gyenge maradt a dollár. Árfolyamának fenntartása érde­kében a Banque de France ismét be­avatkozott, bár ezúttal — állapítják meg a szakértők — csak mérsékelt tá­mogató­ vásárlásokat hajtott végre, a felvásárolt dollármennyiség nem ha­ladta meg a 10 millió dollárt. Itt is feltűnést keltett a Bundesbank vezető­jének nyilatkozata. „Klasen gyakorlati­lag beismerte, hogy a márkát előbb­­utóbb hivatalosan is fel kell értékelni” — hangoztatják a francia fővárosban. Devizapiaci körökben különösen azért okozott meglepetést a nyilatkozat, mert eddig Klasent tartották a régi dollár— márka paritáshoz való visszatérés leg­makacsabb hívének. Ismét találgatások kaptak lábra, ezúttal az, hogy a márkát tekintélyes arányokban felértékelik és ezt a francia frank szerényebb reval­­vációja kíséri majd. A frank felértékelését azonban a leg­erőteljesebben cáfolta Giscard d’Es­­taing pénzügyminiszter. Szerda délután Moszkvába történő elutazása előtt — ő vezeti a francia—szovjet vegyes bizottság soron következő ülésén részt vevő francia delegációt — még nyilat­kozott a frankról. A frankellenes spekuláció gyakorlatilag megbukott — jelentette ki —, a legutóbbi három napon a devizapiac forgalma egyen­súlyban maradt. Ez annak bizonyítéka, hogy technikai módszerekkel le lehet győzni a spekulációt annak alapján, hogy semmilyen ésszerű ok nem fűző­dik a frank paritásának megváltozta­tásához. Hasonlóképpen cáfolták francia pénz­ügyi körökben azokat a híreszteléseket is, hogy Franciaország a legutóbb be­áramlott dollármennyiség nagy részét aranyra kívánja átváltani az Egyesült Államokban. Hírügynökségi jelentések szerint a legutóbbi két hétben legalább 300 millió dollárt vásárolt fel a fran­cia jegybank. Pénzügyi körökben ugyanakkor elismerik, hogy Párizs esetleg kis mennyiségben és elsősorban jelképesen ténylegesen átvált bizonyos mennyiségű dollárt aranyra. Az NSZK- ban tett bejelentések, és a Párizsban elhangzott cáfolatok rányomták bélye­güket az aranypiac helyzetére. Hosz­­szabb ideje tartó nyugalom után Lon­donban és Zürichben élénk adásvétel indult meg, és a sárga fém unciánkénti ára 30 centtel ugrott feljebb London­ban, záráskor és a 41,20 dolláros szin­ten állt. A Szovjetunió és az NDK együttműködése A Pravda szerdai számának egyik írása az NDK-nak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való gaz­dasági együttműködéséről szól. A cikk szerzője, V. Parfjonov interjút készí­tett Johann Wittikkel, az NDK könnyű­ipari miniszterével. A miniszter nagy jelentőséget tulajdonít nyilatkozatában a KGST-országok közötti gazdasági in­tegráció fejlesztésének. Elmondotta hogy mind az NDK-ban, mind a Szov­jetunióban egyre fontosabb szerepet játszik a könnyűipar, amelynek fejlő­dése nagymértékben függ a többi ipar­ág növekedési ütemétől, kiegyensúlyo­zott fejlődésétől. Ezt pedig csakis a koordinált tervek alapján lehet bizto­sítani. Míg az elmúlt ötéves időszakban az együttműködést főleg a vállalatok közötti tapasztalatcsere útján fejlesz­tették, most a gazdasági integráció fo­kát az előre összeegyeztetett népgazda­sági tervek alapján már iparágak szint­jén kell emelni — hangoztatta a mi­niszter. (TASZSZ) Csehszlovák—NDK megállapodás a szovjet földgáz tranzitálásáról Tudósítónktól: Megállapodás jött létre Csehszlovákia és az NDK kormánya között a szovjet földgáznak az NDK-ba szállításáról Csehszlovákián keresztül. A megálla­podást Barcak, illetve Sölle külkeres­kedelmi miniszter írták alá. Megegyez­tek, hogy mindkét ország megteremti az­­ előfeltételeket a szovjet földgáz folyamatos és gazdaságos szállítására. Az NDK az importált földgáz bázisán a vegyipar, a kohászat valamint az építő- és kerámiaipar kiszélesítését vette tervbe. Az együttműködés lehetővé teszi a gázvezeték gazdaságos és hatékony funkcionálását. Az NDK acélcsöveket, építőgépeket, valamint vegyipari és gépipari termékeket szállít Csehszlo­vákiának a megállapodás keretében. Megépül a szovjet-olasz földgázvezeték Megbízható forrásokból származó ér­tesülések szerint zöld fényt kapott a Szovjetunióból Csehszlovákián és Ausztrián át Olaszországba vezető föld­­gázvezeték építése. Az APA hírügy­nökség szerint az érdekelt felek között létrejött a megegyezés. Mint ismeretes, a földgázvezeték lefektetésének techni­kai előmunkálatai már előrehaladott állapotban vannak. Ezek a munkák még körülbelül egy évig elhúzódnak és ezt követően kezdődik a vezeték tény­leges lefektetése, amely előrelátható­­lag szintén egy évet vesz igénybe. Kongresszusi vita a brit csatlakozásról Anglia közös piaci belépésével és en­nek az Egyesült Államok külkereske­delmére gyakorolt hatásával foglalko­zik az amerikai kongresszus külkeres­kedelmi albizottságában kezdődött két­napos tanácskozássorozat. Eddig a gaz­dasági és kereskedelmi élet öt vezető személyisége fejtette ki nézeteit. Közü­lük négyen azon a véleményen van­nak, hogy Nagy-Britannia csatlakozása megfelel az USA érdekeinek. Felhív­ták a figyelmet arra, ha az angol par­lament októberben a belépés ellen sza­vaz, ez végső kihatásában európai— amerikai kereskedelmi háborúhoz ve­zethet, és a nemzetközi pénzügyi vál­ság további súlyosbodását okozhatja. Schätzer, az Egyesült Államoknak az EGK-hoz akkreditált nagykövete sze­rint a csatlakozás felvet ugyan néhány problémát, de új lehetőségeket is te­remt az Egyesült Államoknak. „Egy ilyen hatalmas és virágzó terület nyi­tott gazdaságpolitikával összességében kedvezően érinti az USA kereskedel­mét és külföldi tőkebefektetéseit.” Schätzer véleménye szerint az eddig érvényben levő amerikai Európa-poli­tikát fenn kell tartani. Mindez nem je­lenti azonban, hogy felületesen kezel­jék a két kontinens kapcsolatait. (Reuter, MTI) Újabb Rába—MAN egyezmény Licenc- és együttműködési egyez­ményt kötött a Magyar Vagon- és Gép­gyár a nyugatnémet Maschinenfabrik Augsburg Nürnberg (MAN) Vállalattal — jelentette be szerdán a MAN szó­vivője. A már ismert Rába—MAN szer­ződés kiegészítéseként született meg­állapodás szerint a nyugatnémet válla­lat kezdetben 50 millió márka értékben alkatrészeket szállít Győrbe a minimá­lisan 12 tonnás két- és háromtengelyes teherautók összeszereléséhez. A későb­biekben MAN-licenc alapján a győri vállalat maga állítja elő az alkatrésze­ket és az egyezmény szerint a MAN egyes nyugatnémet üzemeinek szállít ezekből a termékekből. A vállalat kép­viselője hozzáfűzte, hogy nincs szó tel­jes teherautók szállításáról. (Reuter) M, NAPRÓL NAPRA ♦ A MÁRKA ÁRFOLYAM RÖGZÍTÉSÉT szükségesnek tartják az NSZK közös piaci partnerei, de nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az árfolya­mot a régi hivatalos paritásra állítsák vissza — ez a legfontosabb bejelentés amely a Bundesbank tanácsának tegnapi ülésén született. A tanácskozáson nem hoztak fontosabb hitelpolitikai döntést, viszont az ülés nyomán a dollár ismét gyengült a devizapiacokon. ♦ A GÖRÖG—SPANYOL KAPCSOLATOK fejlődésében minden bi­zonnyal nagy szerepet játszik a spanyol külügyminiszter mostani athéni látogatása. Az azonos fejlettségi szinten álló hasonló társadalmi struktúrával rendelkező két ország a közös piaccal való társulásban nem kapta meg azt, amit remélt. Mindketten új gazdasági partne­reket keresnek. ♦ LONDONBAN ELKEZDŐDÖTT A PARLAMENTI VITA Anglia közös piaci csatlakozásáról. Ez a kérdés már hosszabb ideje valamennyi brit napilapot foglalkoztatja. Mai számunkban a Világsajtóból című rovat­ban közöljük az Economist cikkét, amely a brit ipar lehetőségeit tag­lalja, továbbá ismertetjük, milyennek látja a Financial Times a fo­gyasztói árak alakulásának, a kereskedelemnek és az iparnak a jövőjét. ♦ A NEMZETKÖZI BÉRMUNKÁVAL foglalkozó cikksorozat befejező részét mai számunkban közöljük. Arra próbálunk választ adni, milyen központi intézkedésekre lenne szükség, hogy a negyedik ötéves tervben ezen a területen előbbre léphessünk, és milyen feladatok hárulnak a bérmunkacserével foglalkozó vállalatokra, hogy nemzetközi szinten is eredményesen tevékenykedhessenek. ♦ A HATOK FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTEREINEK brüsszeli ta­nácskozásán kevés eredmény született. A jövő évi termelői árak meg­határozására előterjesztett javaslatot a résztvevők elfogadhatatlannak tartották. Nem született intézkedés a mezőgazdasági spekulációs hul­lám megfékezésére sem. Csak az őszibarack- és komlópolitikát sikerült a minisztereknek egyeztetni. A szovjet—japán együttműködés lehetőségei Japán az első helyre került a Szov­jetunió tőkés kereskedelmi partnerei között és a két ország­­kereskedelme 1975-ben az 1 milliárd rubel összegű rekordot is eléri — jelentette be szer­dán Pitovranov, a szovjet kereskedel­mi kamara alelnöke. A TASZSZ jelen­tése szerint a számottevő növekedést a közelmúltban kötött kereskedelmi egyezmény irányozza elő. Pitovranov nyilatkozata a moszkvai japán gép­kocsiipari kiállítás megnyitása alkal­mából hangzott el. A bemutató, ame­lyet a Nichimen vállalat rendez, a leg­nagyobb a Szovjetunióban megrende­zésre kerülő 11 idei szakosított kiállí­tás közül. A tőkés világ többi országához ha­sonlóan Japán is úgy tekint a Szovjet­unióra, mint hatalmas piaci potenciálra és tekintélyes mennyiségű nyersanyag szállítójára — írja az amerikai Journal of Commerce egyik legutóbbi száma. A két ország közötti kereskedelem a gyakorta felmerült akadályok ellenére is fokozatosan növekszik. Míg a két­oldalú árucsere-forgalom 1957-ben mindössze 9 millió dollár volt, az idén előreláthatólag megközelítheti az 1 mil­liárd dollárt is. A Szovjetunió eddig főként nyers­anyagokat szállított Japánnak. Jelentős mennyiségű haszonfa, mangánérc, nyersolaj, króm jutott el Szibériából a szigetországba. Japán elsősorban gépe­ket, ipari berendezéseket, műszálakat, elektromos ipari termékeket és vegy­szereket szállított a Szovjetunióba. A lap megállapítja, hogy a Szovjet­unió és Japán együttműködésének ha­talmas lökést adhat a két ország ko­operációja a gazdag szibériai kőolaj- és földgázkincsek, valamint a haszonfa kitermelésében. Születtek még eredményes nagy üz­letek, így a többi között a Mitsui és Toyo Engineering négy vegyi gyárat szállít a Szovjetuniónak 110 millió dol­lár értékben. Előrehaladott állapotban vannak a megbeszélések a tyumeni olaj­mezőket a­­távol-keleti Nahodkával összekötő kőolajvezeték felépítéséről. Az olajvezeték lefektetése több mint 500 millió dollárba kerülne, s a beren­dezéseket (acélcsöveket és szivattyúkat stb.) Japán szállítaná. Cserébe 20 éven keresztül 50 millió tonna nyersolajat kapna a Tyumen környékén kitermelt alacsony kéntartalmú nyersolajból. LOPEZ BRAVO ATHÉNBEN A spanyol és a görög helyzet közös vonásai Athénben tartózkodik Bravo spanyol külügyminiszter. Tárgyalásain bizonyára nagyon könnyen megtalálja majd partnereivel a közös hangot: a görög és a spanyol rendszer közötti hasonlóságok szembeötlők. A gondok nagy része is közös: hogyan találja meg a két ország helyét a Közös Piac kibővítése utáni Európában, hogyan zárkózhat fel a legfejlettebb orszá­gokhoz az egyes részeiben anakronisztikus társadalmi struktúra fenn­tartása mellett. Nem véletlenül mutatott rá olyan nyomatékkal Bravo külügyminiszter Athénban tett kijelentéseiben a Görög­ország és Spanyolország közötti ha­sonlóságokra. Azonos fejlettségi szint, hasonló társadalmi struktúra, bizonyos mértékig egybevágó külpolitikai törek­vések, és végül, de nem utolsósorban azonos jellegűek a gondok. Úgy tűnik, sem Görögország, sem Spanyolország nem találta meg a Közös Piaccal való társulásban azt a gazdasági ösztönzőt, amely biztosítaná a fejlett országok színvonalára való mielőbbi felzárkózást. Madrid is, Athén is új gazdasági part­nereket keres a régiek mellé. Különösen a spanyol gazdaságnak van nagy szüksége ösztönzőkre. Az or­szág már hosszú hónapok óta a „stag­­fláció” állapotában van és az optimista prognózisok ellenére kedvező változás­nak még csak a jelei sem bontakoznak ki. A megrendelések igen alacsony színvonalon mozognak, az árak ugyan­akkor gyorsan kúsznak felfelé. Az ipari termelés ez év márciusában, áprilisá­ban és májusában 0,98 százalékkal alacsonyabban volt, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Lopez de Letona iparügyi miniszter nemrég amiatt pa­naszkodott, hogy „hiányzik a spanyol üzletemberekből a vállalkozási kedv”. Görögország valamivel jobb helyzet­ben van. Itt a termelés emelkedik, az infláció pedig korántsem jelent olyan problémát, mint a legtöbb nyugat­európai országban. Egy most hozott törvény szigorúan megbünteti azokat, akik a hivatalos hatóságok jóváhagyása nélkül felhajtják az árakat. Hétfőn több üzlettulajdonosnak le kellett húzni a redőnyét, mivel a törvényt meg­­­szegték. Georgalas, a kormány propa­gandafőnöke a rendelkezést azzal in­dokolta, hogy meg kell védeni a köz­érdeket a kereskedelmi spekulációtól. Görögország Spanyolországhoz hason­lóan minden irányban igyekszik kiter­jeszteni gazdasági kapcsolatait. Patta­­kos miniszterjel­nök-helyettes nemrég több afrikai és ázsiai országot látoga­tott meg. Gyakori a kontaktus görög és más balkáni országok vezetői kö­zött. A külkereskedelemben természe­tesen ennek ellenére az elsőrangú partner Nyugat-Európa marad. Nyugat- Európa országai szívják fel a görög export 60 százalékát. A szocialista or­szágok és Észak-Amerika részesedése 16—16 százalék. Az afrikai és a közel­­keleti fejlődő országok a görög kivitel 8 százalékát veszik fel. A tradicionális kereskedelmi kapcsolatokon túlmenően a görögök igen kedvező klímát kíván­nak teremteni a külföldi beruházóknak. Sőt, földrajzi helyzetet kihasználva, igyekeznek a földközi-tengeri kereske­delem központjává fejlődni, így például egy 1967-ben kibocsátott törvény ér­telmében azok a külföldi vállalatok, amelyek kizárólag Görögországon kí­vüli ügyletekkel foglalkoznak, több pénzügyi könnyítést kaptak. Ennek alapján egy brit vállalat Athénből irá­nyítja a szocialista országokkal, vala­mint Törökországgal és Ciprussal való kapcsolatait. Egy amerikai vállalat athéni képviselete koordinálja londoni, rotterdami, genovai, haifai és singa­­pore-i kirendeltségeit. B. T. Érti földművelődésügyi miniszter nyilatkozata Josef Érti, a Német Szövetségi Köz­társaság élelmezési- és földművelés­­ügyi miniszterének véleménye szerint a jelenlegi európai valutapolitikai ne­hézségek a francia frank felértékelé­sével válhatnának kiküszöbölhetővé. Egy Frankfurtban megjelenő gazdasá­gi hetilapnak adott nyilatkozatában a miniszter kijelentette: egy ilyen lépés talán Franciaországban is kiváltaná a jelenlegi közös piaci mezőgazdasági rendszer felülvizsgálatát. Ami ma még valószínűtlen , hogy Franciaország­gal a mezőgazdasági politika revíziójá­ról lehessen beszélni —, a francia frank felértékelése révén lehetővé vál­na. A miniszter a bonni kormány stabi­lizációs politikájával összeegyeztethe­tetlennek minősítette a nyugatnémet parasztszövetségnek a mezőgazdasági cikkek árának 12 százalékos növelését célzó követeléseit. Ehelyett olyan ár­emelés mellett szállt síkra, amely va­lahol középen áll a nyugatnémet mező­­gazdaság és az EGK bizottságának el­­képzelései között. (MTI)

Next