Világgazdaság, 1971. október (3. évfolyam, 190/685-211/706. szám)
1971-10-01 / 190. (685.) szám
Sokoldalú vita az IMF közgyűlésén AZ USA MÉG NEM LÉPETT ELŐBBRE A hírügynökségek jelentéseiből ítélve az IMF washingtoni közgyűlésén rendkívül sokoldalúan vitatják meg a nemzetközi valutaválság problémáit és az egyes országok képviselői — saját érdekeik szemszögéből — többfajta javaslattal próbálnak hozzájárulni a megoldáshoz. Mégis, a beszédek, nyilatkozatok tüzetesebb elemzése nyomán az a benyomás erősödik meg, hogy az érdemi vita nem a közgyűlés termében, hanem a kulisszák mögött folyik. S ha valahol, akkor egyelőre csak a kulisszák mögött közelednek egymáshoz a szembenálló nézetek. Ezt a benyomást nem oszlatta el Connally amerikai pénzügyminiszter tegnapi felszólalása sem, jóllehet a hírügynökségek a miniszter beszédét a legfontosabb amerikai nyilatkozatnak harangozták be Nixon augusztus 15-i intézkedései óta. A felszólalás különösen az előző nap ismertetett háromszakaszos amerikai csomagtervhez viszonyítva tűnik soványnak és arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államok vezetői még nem látják érettnek az időt kártyáik felfedésére. Előző számunk zárását követően a kisebb tőkésországok és számos fejlődő ország képviselői szólaltak fel. Nelissen holland pénzügyminiszter például azt javasolta, hogy az összes lebegő valutákat, köztük a dollárt is fagyasszák be jelenlegi értékükön és a paritások ne változzanak mindaddig, amíg tartós megoldás létre nem jöhet. Androsch osztrák pénzügyminiszter felvetette azt a gondolatot, hogy az európaiak nyújtsanak alacsony kamatozású dollárkölcsönt az Egyesült Államoknak. A hoszszú lejáratú kölcsön legalábbis átmenetileg, könnyítene a dollár helyzetén — fejtette ki véleményét. A kis országok gondjait tolmácsoló osztrák gazdaságpolitikus felhívta a figyelmet arra, hogy a bizonytalan helyzetnek mihamarabb véget kell vetni: nem hozható olyan egyoldalú döntés, amely a paritás kiigazítások terheit a „nem-dollár” országokra hárítja. A világ minden országa, iparosított vagy fejlődő, nagymértékben érdekelt a kereskedelem expanziójában, ezért el kel kerülni a válság rendezésének diszkriminatív módszereit. A fejlődő országok képviselői között a közgyűlés eddigi eseményei alapján az aggodalom növekedése tapasztalható. Nézeteik, gondjaik figyelembe vételére A Sheraton szálló csarnokaiban, folyosóin, s üléstermeiben talán bizakodóbb a hangulat, — ahogyan egymást követik a felszólalások. Mint Klasen — a nyugatnémet bankelnök szerda délutáni sajtóértekezletén személyes véleményeként elmondta —, remélhető, hogy még az idén, a Tízek november 15-i miniszteri ülését követően, sikerül megállapodni a válságot elhárító intézkedésekben, tehát az új paritásokban, irányuló követeléseiknek azzal is súlyt adtak, hogy az „Afrikai Csoport”, amely a fekete-afrikai és az arab országokat egyesíti, nyilatkozatot bocsátott ki. A 42 ország közös nyilatkozata ismételten leszögezi, hogy a válság már eddig is rendkívüli károkat okozott a fejlődő országoknak, amelyek olyan nagymértékben függnek exportjuktól. Megállapítják: „a fejlődő országok olyan rendezés ártatlan áldozatai, amelyek létrehozásában nem vesznek részt és amelyből nem nagyon vonhatják ki magukat.” Az Afrikai Csoport követelte, hogy a válság rövid lejáratú problémáinak rendezésére és a távlati intékedésekre vonatkozó megoldások csak nemzetközi szervezeteken belül, például az IMF-n belül alakuljanak ki és így biztosítsák, hogy a fejlődő országok érdekeit messzemenően szem előtt tartják. A nyilatkozat azt is hangsúlyozza: szükség van az SDR szerepének olyan módon történő kiszélesítésére, hogy a fejlődő országok kompenzációhoz juthassanak a bekövetkező paritásváltozások miatti veszteségeikért. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI WASHINGTONBÓL az amerikai importadó eltörlésében és a terhek méltányosabb elosztása címszó alatt szereplő amerikai követelések teljesítésében. A tőkés valutarendszer távlati reformját illetően, a jövő év meghozhatja a megegyezést. Connally amerikai pénzügyminiszter csütörtöki felszólalása viszont inkább csak hangnemével indokolta Klasen optimizmusát. Áttekintette Nixon elnök augusztus 15 óta hozott gazdasági intézkedéseit, s a miattuk hangoztatott aggodalmakat érthetőnek mondta, de kijelentette, hogy a javasolt orvoslást nem tartja elfogadhatónak. Az arany árának módosítása nem bír gazdasági jelentőséggel, sőt ellentétben lenne azzal a céllal, hogy az arany monetáris szerepét fokozatosan a háttérbe szorítsuk — mondta. Az importadó eltörlésével kapcsolatban is fenntartotta, hogy előbb a többieknek kell „lebontaniuk a kereskedelem elé emelt akadályokat... és megengedniük, hogy valutáik árfolyamát a piaci realitás határozza meg”. Csak ha ez „bizonyos átmeneti időszakon át” megvalósul, lesz hajlandó az USA megszüntetni a pótadót. A másik főszereplő, akinek beszédét nagy érdeklődéssel várták, Schiller bonni gazdasági csúcsminiszter, lényegileg a Hatok ismert álláspontját foglalta össze beszédében. Nem utalt nyíltan sem az importadó, sem az aranyár kérdésére, csak hangoztatta, hogy az NSZK méltányosan és igazságosan kész hozzájárulni a paritások módosításának sikeréhez , ha majd a részletekről kezdenek tárgyalni. A paritások kérdését nem szabad a presztízs, vagy vereség és győzelem szempontjából nézni — jelentette ki —, nemcsak Washingtonnak és Párizsnak is címezve. Érdeklődést keltett Janko Smole, jugoszláv pénzügyminiszter felszólalása. Elmondotta, hogy Jugoszlávia nyílt gazdasága nagyon érzékeny a nemzetközi gazdasági rendszer zavaraira, annál is inkább, mert a legutóbbi időszak dinamikus fejlődése még sebezhetőbbé tette. A kormány számos intézkedést tett a hitel-, adó- és valutapolitika terén az infláció leküzdése és a belső stabilitás biztosítása érdekében. Ezek azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha a fejlett ipari országok is megteremtik a stabilitás feltételeit. Ezt a gondolatmenetet folytatva, foglalt állást Jankó Smole az SDR-en alapuló valutareform mellett és magáévá tette a fejlődő országoknak azt a követelését, hogy létesüljön szerves kapcsolat az SDR és a fejlesztési segély között. Ennek a kapcsolatnak a formájáról a jugoszláv küldött sem tett konkrét javaslatot. A fejlődő országoknak eddig minden szónoka feszegette ezt a kérdést, de csak egy olyan javaslat hangzott el, amely a gyakorlati megvalósítás útját is megjelöli. A kenyai küldött azt ajánlotta, hogy az IDA, az ENSZ, illetve a Világbank segélyszervezete meghatározott összegű SDR-kvótával rendelkezzék. — IP — Az ISA korlátozza a japán textilbehozatalt A japán—amerikai textilvita újabb fejleményei Az Egyesült Államok — mint már jelentettük —, azzal fenyegetőzik, hogy importkvótákat állapít meg október 15- től a japán textilipar termékeire, amennyiben a japánok nem fogadják el a hosszú ideje elhúzódó amerikai— japán textilvita megoldására kidolgozott amerikai tervet. Tanaka japán külkereskedelmi miniszter Jurich amerikai elnöki megbízottal folytatott tanácskozásai után közölte: visszautasította azt az amerikai igényt, hogy az USA-tervre 24 órán belül válaszoljon. Jurich a japán miniszternek tudtára adta, hogy az importkorlátozások bevezetésére kitűzött október 15-i határidő végleges. Tanaka azonban sajtóértekezletén azt mondotta, hogy továbbra is kapcsolatban marad az amerikai megbízottal, amit a megfigyelők úgy értelmeznek, hogy a megbeszélések még nem szakadtak meg. Tanaka arról is beszélt, hogy az amerikai megbízott nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, vajon kivonja-e Amerika a japán textilárukat a 10 százalékos importpótadó hatálya alól, amennyiben a két ország között kormányszintű textilmegállapodás jönne létre. Japán források szerint az USA a japánoknak 18 japán textilcikk exportjának korlátozását javasolja 3 évre, 1971. július 1-i visszamenőleges hatállyal. 15 szintetikus textiláru esetében az amerikai behozatal maximálisan engedélyezett évi növekedési rátája 5 százalék lenne, 3 gyapjúcikknél pedig 1 százalék. A paktumot az USA kívánságára további két évvel meg lehetne hosszabbítani — közölték ugyanezek a források. Az amerikaiak által javasolt kormányszintű megállapodás a japán textilipar által július 1-én életbeléptetett önkéntes exportkorlátozásokat lenne hivatott felváltani. A japán vállalatok kötelezték magukat, hogy amerikai exportjukat az első évben legfeljebb 5 százalékkal, a két következő évben pedig maximálisan 6 százalékkal növelik, ugyanakkor elleneznek minden kormányszintű megkötést. Az amerikaiak után az angolok is egyre jobban szorongatják a japán exportőröket, legalábbis erre mutatnak Adamsonnak, a brit gyáriparos szövetség vezérigazgatójának egy sajtóértekezleten tett kijelentései. Azt mondotta: a japán gazdasági szervezettel, a Keidanrennel folytatandó tárgyalásokra világosan meg kell mondani a japánoknak, hogy amíg nem hajlandók betartani a kereskedelmi játékszabályokat, fennáll az a veszély, hogy partnereiket maguk ellen fordítják. Amíg a kereskedelmi korlátok Japán ellen az Egyesült Államokban fennmaradnak, valószínű, hogy a japánok figyelme fokozottan Európa felé fordul. A Nagy-Britannia és a Közös Piac felé irányuló japán export jelenleg viszonylag alacsony — mondotta. Hozzátette azonban, hogy a legutóbbi amerikai intézkedések máris nagy aggodalmat váltottak ki az európai országokban és ezeket még csak tetézné, ha annak jeleit látnák, mint már egyesek látják is, hogy Japán az európai piacok meghódítására indul. Világosan meg kell mondanunk nekik: nem kívánjuk elzárni piacainkat a japán beruházások előtt, de nem leszünk képesek visszatartani a protekcionista elemeket, amennyiben Japán ugyanazokat a módszereket alkalmazza Európában, mint az USA-ban — tette hozzá. A kínai népgazdaság Szakítva az évek óta követett gyakorlattal, az Új Kína hírügynökség az október elsejei ünnepségek előtt jelentést tett közzé a kínai népgazdaság 1971 augusztus végi eredményeiről. Az Új Kína szerint 1970 megfelelő időszakához képest az ipari termelés 18,7 százalékkal emelkedett. Kiemeli a nehézipar adatait, melyek szerint a vastermelés 31,4 százalékkal, az acéltermelés 19,6 százalékkal nőtt. A bányászati ágazatokban a széntermelés 11,8, százalékos és a kőolajtermelés 27,2 százalékos emelkedéséről számol be. A jelentés megemlékezik arról is, hogy a termelés súlypontjai földrajzilag változnak. Ennek következtében reménykednek, hogy a jövőben kevésbé lesz szükség a Délről Északra irányuló nagymértékű szénszállításokra. Hasonló tendenciát várnak a jó eredményekkel kecsegtető aratásról is, ami ugyancsak lehetővé teheti, hogy ne a Dél lássa el az északi körzeteket élelmiszerrel. (AFP) NAPRÓL NAPRA ♦ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK AZ IMF KÖZGYŰLÉSÉN még nem látja érettnek az időt kártyái felfedésére. Connally amerikai pénzügyminiszter felszólalása ezt igazolja. A közgyűlésről érkezett jelentések csalódottan állapítják meg, hogy az USA pénzügyminiszterének beszéde elmaradt a várakozások mögött, s meglehetősen sovány volt. ♦ A SZOVJETUNIÓ ÉS ALGÉRIA ÁRUCSERE-FORGALMA az elmúlt években meghúszszorozódott és a két ország közötti együttműködés más területeken is rohamosan fejlődik — állapítja meg a Világsajtóból című rovatunkban közölt cikk, amely foglalkozik az algíri vásáron részt vett szovjet küldöttség tárgyalásaival is. A megbeszéléseknek fontos témája volt a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény megkötésének az előkészítése. ♦ NEM GAZDASÁGOS ZÖLDSÉGEXPORTUNK a jelenlegi körülmények között. Ennek oka a belföldi termelés alakulására vezethető vissza. Változatlan a termőterület, elmaradt a gépesítés megkívánt foka. Csak egyes részfolyamatokat mechanizáltak, de még most is kézi erővel végzik a termékek költségénél alapvető szerepet játszó betakarítási munkákat. Hiányoznak a magas hozamú gépi betakarításra alkalmas fajták is. Mindezek következtében kedvezőtlenül alakul az exportgazdaságosság. ♦ VÁLTOZATLANUL KOMOLY AZ OLASZ MEZŐGAZDASÁG HELYZETE. Az árak kívánt szinten tartása érdekében sok ezer tonna gyümölcsöt kénytelenek megsemmisíteni az olasz gazdák. Ezért kártérítést kapnak ugyan, de az ártámogatási rendszernek ez a formája még mindig nem emelte ki Olaszország mezőgazdaságát a mélypontról. Megoldást a Mansholt-terv hozhat majd — ezek a legfontosabb megállapítások Natali olasz földművelésügyi miniszter mezőgazdaságról írott cikkének. ♦ A BRAZIL KÁVÉTERMÉS LÉNYEGESEN LECSÖKKEN a következő években, ha a brazil kormány nem változtat belföldi árpolitikáján és valamilyen módon nem tud gátat vetni a kávérozsdának. E betegség következtében rosszul alakul az idei termés minősége, s jelentős terméskiesés is mutatkozott. A termelőknek gondot okoz az is, hogy a kormány által garantált ár nem fedezi a termelési költségeket, kedvezőtlenek a hitelfelvétel lehetőségei is. Két miniszter közös állásfoglalása ÖSSZEHANGOLJÁK A RUHÁZATI CIKKEK TERMELÉSÉT ÉS ÉRTÉKESÍTÉSÉT A könnyűipar és a belkereskedelem vezetői megvitatták a ruházati cikkek forgalmának alakulását, valamint ennek hatását a kereskedelmi és termelő vállalatokra. A tapasztalatokról és a tennivalókról a könnyűipari és a belkereskedelmi miniszter közös állásfoglalást tett közzé a két minisztérium hivatalos közleményében. A közös állásfoglalás leszögezi: 1971- ben a belföldi termelésből és importforrásokból egyaránt javult a lakosság ruházaticikk-ellátása. Növekedett és bővült a választék, lényegesen javult a csecsemő és gyermekruházati termékekből az ellátás, s az árukínálat öszszetétele jobban megfelel az igényeknek. A jobb kínálat ellenére ez év augusztus végéig a kereslet elmaradt a tervezettől. Ennek következtében — elsősorban a nagykereskedelmi vállalatoknál — a készletek meghaladták a tervezett mértéket, ami a vállalatok gazdálkodásában nehézséget okozott. A forgalom és a készlet alakulása a beszerzésben módosításokat tesz szükségessé, ez viszont egyes termelő vállalatoknál okoz problémákat. Az utóbbi hónapokban a vállalatok törekedtek arra, hogy gazdasági kapcsolataikat a megváltozott viszonyokhoz igazítsák. A termelő vállalatok növelik exportjukat. A két tárca vezetői szükségesnek tartják, hogy a kiskereskedelem jó árukínálattal ösztönözze a lakosságot a ruházati cikkek vásárlására, aktív beszerzési és értékesítési munkával biztosítsa, hogy a keresett áruk folyamatosan kaphatók legyenek. A kereskedelmi és termelő vállalatok alaposabb piackutatással tárják fel a még egyáltalán nem , vagy ütem ,megfelelően — kielégített kéz csípte és árufedezetét szervezzék meg."ÚÁHKereskedelmi vállalatok mérjék fel ismét a jövő évi igényeket és azokat egyeztessék szállítóikkal. A termelő vállalatok vizsgálják meg, milyen termékstruktúra-változásokat tudnak végrehajtani. A két miniszter megállapodott abban, hogy a külkereskedelemmel közösen elősegítik az export bővítését, s a ruházati termelés ismétlődő ingadozásának elkerülése érdekében kidolgozzák a termelés, a belföldi ellátás és az export jobb összehangolásának feltételeit, lehetséges módozatait. Lapunk a közeljövőben több vállalatnál érdeklődik majd arról, hogyan sikerül a piac-átcsoportosítás, mit tesznek a gyártásstruktúra változása, az export fokozása érdekében. Sz. I. Bijedics miniszterelnök a jugoszláv gazdasági helyzetről Bijedics jugoszláv miniszterelnök a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége elnökségének ülésén tájékoztatást adott az ország gazdaságának jelenlegi helyzetéről. Az idei eredményekről elmondotta, hogy az ipari termelés 11 százalékkal növekedett és ugyanannyival bővültek a lakosság jövedelmei is. A termelékenység az iparban 6 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaságban 5 millió tonna búza termett és jónak ígérkezik a kukoricatermés is. Gondot jelent ugyanakkor, hogy az infláció tovább tart, sőt az elmúlt 8 hónapban észrevehetően fokozódott. A gazdaság nem szilárdult meg, továbbra is nagy az import és jóval kisebb a kivitel. A fizetőképtelenség óriási méreteket öltött. Bijedics hozzáfűzte: érthető, hogy minden politikai és gazdasági szinten újabb intézkedéseket sürgetnek, mert a tavaszi és a nyári döntések nem voltak elég eredményesek. A kormány elnöke ennek ellenére úgy véli, hogy az ország gazdasága „a nehezén már túl van”, amit azzal támasztott alá, hogy az utóbbi hónapokban 9 százalékkal volt kevesebb a behozatal, mint az év első hónapjaiban. Bijedics végül elmondotta, hogy a kormány a gazdasági problémák megoldására teljes határozottsággal teszi meg a szükséges intézkedéseket. Ezek között említette a külkereskedelmi és a devizarendszer megváltoztatását, valamint a középtávú népgazdasági terv mielőbbi elkészítését. (MTI) Londonban aggódnak a szovjet-brit kereskedelem jövője miatt Brit üzleti körök aggódva mérlegelik, hogy milyen következményekkel jár majd a konzervatív kormány durva provokációja a Szovjetunióval kialakított kereskedelmi kapcsolatok terén. Az európai feszültség enyhülése és az együttműködés kiszélesítése ellen tett lépések után érthető, hogy a Szovjetunióval jelentős forgalmat lebonyolító üzletemberek zavarodottan fordulnak a kormány illetékes hivatalaihoz, hogy felvilágosítást kérjenek. A Reuter londoni jelentése szerint a külügyminisztérium szóvivője kijelentette: Nagy- Britannia a kialakult keretek közt kívánja folytatni a kereskedelmet. Elismerte, hogy semmi jelét nem tapasztalják annak, hogy a Szovjetunió akadályokat támasztana brit állampolgárok előtt az üzleti tevékenységben. Londoni tudósítónk a kérdéssel kapcsolatos sajtóvisszhangot ismerteti: a Financial Times beszámolt arról, hogy kedden a brit gyáriparosok szövetségének meghívására szovjet szakértők csoportja érkezett a nemzetközi szállítási kiállításra. A szövetség reménykedik, hogy a brit kormány akciója nem fogja károsan befolyásolni a brit kereskedelmi érdekeket. A Guardian aggódva ír arról, hogy jelentős brit vállalatok, az ICL,, az ICI, a Simon Carves és a Rio Tinto sok éves fáradságos munkával elért eredményei kerülhetnek veszélybe. A lap egy másik cikkben a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok méreteivel foglalkozik. Az idei forgalom brit szempontból már eddig is komoly nehézségeket mutat, a Szovjetunióba irányuló angol kivitel az elmúlt évi 102 millió fontról valószínűleg 80 millió fontra csökken. A Guardian kiemeli, hogy Nagy-Britannia versenytársai az NSZK és Japán az elmúlt években erőteljesen növelték forgalmukat a Szovjetunióval és nincs ok feltételezni, hogy ez a tendencia a jövőben változik. A brit pozíció gyengülését a versenyképesség hiányával, vagy politikai okokkal lehet magyarázni, amelyek a kormány kijelentései ellenére a jövőben nagyobb súllyal eshetnek latba.