Világgazdaság, 1971. október (3. évfolyam, 190/685-211/706. szám)

1971-10-28 / 209. (704.) szám

1971. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 209. (704.) SZÁM VILÁGGAZDASÁG Tízéves szovjet—francia gazdasági egyezmény A RENAULT RÉSZT VESZ A KAMA­­GYÁR FELÉPÍTÉSÉBEN A Brezsnyev vezette szovjet küldöttség párizsi tárgyalásai során mind konkrétabban bontakozik ki a szovjet—francia kapcsolatok elmélyülésének jelentősége és várható hatása mind az európai viszonyok, mind pedig a két ország közötti kapcsolatok perspektívája szempontjából. A Szovjetunió és Franciaország képviselői szerdán tízéves gazdasági, műszaki és ipari együtt­működési egyezményt írtak alá. Ezzel párhuzamosan létrejött a megállapo­dás a Renault-gyár részvételéről a Ráma melletti teherautógyár kiépítésében, amihez a francia állam hitelt biztosít. A gazdasági megállapodásokkal párhu­zamosan intenzív politikai tanácskozások folynak a két ország vezetői között, s ezek során a legfontosabb kérdésben, az európai biztonsági értekezlet elő­készítésében —­­ahogy Schumann francia külügyminiszter a megbeszélések után kijelentette — a két ország véleménye „nagyon közel került egymáshoz.” Szerdán délelőtt Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszter aláírták a szovjet—francia gazdasági, műszaki és ipari együttműködés fejlesz­téséről szóló tíz évre kötött egyezményt. Az egyezmény — mint a TASZSZ közli — előirányozza a szovjet és fran­cia szervezetek és cégek aktív részvéte­lét a jelenleg érvényben levő gazdasági egyezmények megvalósításában, felso­rolja azokat az ágazatokat, amelyekben elsősorban bővítik a Szovjetunió és Franciaország együttműködését. Ezek közé tartozik a gépkocsi- és traktor­ipar, a gépgyártás, hajógyártás, villa­­mosenergia-termelés, precíziós és elektronikus szerszámgépek előállítása, a hírközlés, a kohászat, a kőolaj- és gázkitermelés, a szénipar, a faipar, a vegyipar, a könnyűipar és a bányászat, vagyis mindazok a gazdasági ágazatok, amelyekben — figyelembe véve a két ország erőforrásait és lehetőségeit — kedvezők a feltételek az együttműködés fejlesztésére. Az egyezmény értelmében a két or­szág részt vesz nagy ipari létesítmények építésében, a Szovjetunió, illetve Fran­ciaország területén, továbbá Francia­­ország részt vállal számos könnyűipari vállalat korszerűsítésében a Szovjet­unióban. Az egyezmény gondoskodik ar­ról is, hogy a meghatározott iparágak­ban és a kereskedelemben hosszú lejá­ratú együttműködési programot dolgoz­zanak ki. Moszkvai tudósítónk a szovjet fővá­rosban kialakult nézetekre utalva rá­mutat, hogy már a Brezsnyev-látogatás első óráiban is érezhető volt: a szovjet kormányküldöttség jelenlegi látogatása a francia fővárosban nemcsak a két or­szág közötti múltbeli kapcsolatok pozi­tív tartalmának felidézése lesz. Elsősor­ban a jövőről van szó, és nem elvont formában, hanem konkrét megállapo­dások aláírásával. Ennek egyik meg­nyilvánulása a tízéves együttműködési egyezmény. Figyelemre méltó — írja tu­dósítónk — az egyezmény időtartama. A Szovjetunió eddig csak egy-egy ipar­ágban — például a földgáziparban, kő­olajiparban — kötött ilyen időtartamú szerződéseket. Átfogó jellegű, az ipar egészére kiterjedő megállapodásra most került először sor és ilyen hosszú lejá­ratú megállapodást a Szovjetunió még a szocialista országokkal sem írt alá. A hivatalos tájékoztatásból kitűnik, hogy a két fél elsősorban a gépipar­ban kívánja bővíteni a kapcsolatokat. Ez összefüggésben van azzal a szovjet törekvéssel, hogy a zavartalan fejlő­dés érdekében a szovjet export össze­tételét a jövőben megváltoztassák. Eddig ugyanis a szovjet kivitelben a gépek és berendezések részaránya csak 4,5 százalékot képviselt. A fel­sorolt ágazatok mindegyikében meg­van a lehetőség a szovjet export ki­bővítésére. A tízéves megállapodás csak kere­tet jelent, de mint a múltban már többször is bebizonyosodott, az üzlet­emberek értenek ahhoz, hogy kihasz­nálják a lehetőségeket. Figyelmet ér­demel, hogy a megállapodás a köny­­nyűipar területén is lehetővé teszi a kapcsolatok kiszélesítését. Ez­ talán a magyar ipar számára is tanulságos jelzés — írja tudósítónk. Párizsi tudósítónk a megállapodást elemezve azt emeli ki, hogy nem ke­reskedelmi jellegű megállapodásról van szó és célja eltér a már eddig is ismert ötéves hosszú lejáratú egyez­ményektől. Az új megállapodás a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kereteit szabályozza és politikai jelen­tőséggel bír. Erre utal többek között az a körülmény, hogy előkészítését nem a gazdasági és pénzügyminisz­térium funkcionáriusai, hanem a fran­cia külügyminisztérium végezte. A kormányközi tárgyalásokkal pár­huzamosan több szovjet szervezet és vállalat folytat nagy jelentőségű tár­gyalásokat Párizsban. Ezek között ki­emelkedő jelentőségű az ugyancsak szerdán aláírt megállapodás a Renault részvételéről a Káma melletti­­szovjet teherautógyár felépítésében. Mint is­meretes, a gyár szovjet tervek alapján épül és számos nyugati ország válla­latai­­szerettek volna bekapcsolódni a hatalmas komplexum létrehozásába. Párizsi tudósítónk értesülése szerint a gyár beruházási költsége 9 milliárd francia frankot tesz ki, amiből mint­egy 4 milliárd frank érttékű külföldi részvételre nyílik lehetőség. A Reuter jelentése szerint Dreyfuss, a Renault elnöke mai sajtóértekezletén részlete­ket hozott nyilvánosságra az általa és Taraszov szovjet gépkocsiipari minisz­ter által aláírt megállapodásról. Drey­fuss elmondotta, hogy a Renault fel­szerelések szállítása mellett gyártási eljárásokat és technológiai ismereteket bocsájt a kár­ai teherautógyár Diesel­motor üzeme rendelkezésére. Az üzem, amely 1974-ben kezdi meg a termelést, végső kiépítésben 250 ezer darab 200— 300 lóerejű motort fog előállítani. A Renault elnöke arról is tájékoztatott, hogy a motorgyár csak egyike az évi 150 ezer teherautó előállítására tervbe vett hat gyáregységnek és vállalata kész bekapcsolódni a további munká­latokba is. A most megkötött megálla­podás 1,2 milliárd francia frank érté­ket képvisel és megvalósításához a francia állam biztosít hitelt. A Technopromimport szovjet válla­lat képviselői ugyancsak tárgyalásokat folytatnak francia partnereikkel kü­lönféle berendezések és felszerelések vásárlásáról. Ezek között szerepelnek az elektronikus iparban használatos alkatrészek gyártását, sebészeti mű­szerek gyártását szolgáló berendezé­sek, textilgyári felszerelések és fo­gyasztási cikkek, így szemüvegeket, gyermektápszereket, üvegipari cikke­ket előállító berendezések is. A Tech­­noproemimport hagyományos kapcsola­tokkal rendelkezik Franciaországban, ahol az elmúlt tíz év folyamán több mint egymilliárd francia frank ér­tékű vásárlást eszközölt. A két ország gazdasági kapcsola­tainak a fentiekben vázolt kiterjesz­tésére természetesen a politikai kap­csolatok figyelemre méltó fejlődése teremtette meg a lehetőséget. Ez állt azoknak a­­tanácskozásoknak a közép­pontjában, amelyeket Brezsnyev és Pompidou most már a miniszterek be­vonásával folytattak szerdán. A két vezetőn kívül a tanácskozásokban szovjet részről Kirillin miniszterelnök­­helyettes, Gromiko külügyminiszter és Abraszimov párizsi nagykövet, francia részről Chaban-Delmas miniszterelnök, Schumann külügyminiszter és Seydoux moszkvai nagykövet vettek részt. A tanácskozás után Schumann külügy­miniszter kifejtette, hogy a szovjet és francia nézetek az európai biztonsági értekezlet gyors és hatékony előkészí­tésével kapcsolatban nagyon-nagyon közel kerültek egymáshoz. A külügy­miniszter azt is bejelentette, hogy a szovjet küldöttség látogatásának végén nemcsak közös közlemény kiadására kerül sor, hanem dokumentumot is aláírnak, amely körvonalazza a szov­jet—francia együttműködés vezérelveit politikai téren és más területeken. Brezsnyev és Pompidou politikai tár­gyalásainak végeredménye természe­tesen még nem ismeretes — írja pári­zsi tudósítónk. A francia fővárosban azonban általános az a vélemény, hogy a politikai eredmények arányban lesz­nek azoknak a gazdasági megállapodá­soknak a jelentőségével, amelyeket szerdán kötöttek meg. A Hatok acélipara a szocialista acélimport liberalizálás ellen A Közös Piac acéltermelői felkérték a brüsszeli bizottságot, hogy ne enyhítse a kelet-európai szocialista országokból származó acél importjára kivetett kor­látozásokat. A Reuter brüsszeli jelen­tése szerint az acéltermelők szövetségé­nek elnöke levélben fordult ebben az ügyben a bizottsághoz. A szövetség tu­lajdonképpeni célja, hogy az EGK szer­ve ne fogadja el a szocialista országok­ból érkező acél importjának liberalizá­lására tett francia javaslatot. Az ame­rikai kereskedelmi korlátozások után létrejött új helyzetben egy ilyen lépés hátrányosan érintené az Európai Gaz­dasági Közösség acéltermelőit — írja a levél. A Közös Piac acélipara már most is csak a teljes kapacitásnál lényegesen kisebbel dolgozik, s az Egyesült Álla­mokból kiszoruló termékek Nyugat- Európába áramlása még súlyosabbá teszi a helyzetet. A liberalizálásra tett francia javaslatot a Hatok miniszteri tanácsa hamarosan megvitatja. Az el­múlt években a közösség növekvő igé­nyei miatt fokozatosan lazítottak a kelet-európai acél importjára érvényes korlátozásokon, első eset, hogy Japán acélcsöveket adott el egy kelet-európai országnak. A szó­vivő elmondotta, hogy a japán acélipar jelenleg új piacokat keres Kelet-Euró­­pában és Latin-Amerikában, miután az Egyesült Államokba és a Nyugat-Euró­­pába irányuló acélexportot önkéntesen korlátozta. Az üzletben érdekelt másik két japán cég a Nippon Kokan Kaisha és a Sumitomo Metal Industries. (Reuter) Románia japán acélcsöveket vásárol Három japán acélgyár szerződést kö­tött Romániával 5000 tonna nagy átmé­rőjű acélcső eladására — jelentette be a Nippon Steel Corporation szóvivője. A csöveket Romániában csővezeték építésére használják majd fel. Ez az Együttműködési lehetőségek Algéria és Kína között Paj Hsziang-kuo, a Kínai Népköztár­saság külkereskedelmi minisztere hi­vatalos algériai látogatásán az 1972— 74. évi kereskedelmi egyezményt vitat­ta meg algériai partnereivel. A koope­rációs kilátások kerültek szóba Tajebi mezőgazdaságügyi miniszterrel és Ab­­desszalem ipar- és energiaügyi minisz­terrel folytatott megbeszélésein. Az al­gériai mezőgazdasági miniszter néhány olyan területet említett meg a tárgya­lásokon, amelyekben a Kínai Népköz­­társaság pénzügyi és technikai segítség­­nyújtással hozzájárulhat a kifejlesztés­hez. Ilyen terület a szarvasmarhate­nyésztés száraz, terméketlen földeken, a selyemhernyótenyésztés, a szójabab-, rizs- és zöldségtermesztés a Szaharában. A hivatalos algériai hírügynökség je­lentése szerint a kínai külkereskedelmi miniszter látogatásának befejeztével aláírják a három évre szóló kínai-al­gériai kereskedelmi egyezményt. Ez lé­nyegesen hozzájárulhat a két ország közötti árucsere-forgalom értékének, mennyiségének és összetételének javí­tásához. A két ország kereskedelme ta­valy 10 millió dollár volt. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJETUNIÓ ÉS FRANCIAORSZÁG tíz évre szóló gazdasági­műszaki és ipari együttműködési egyezményt kötött. Ezzel párhuza­mosan létrejött a megállapodás a Renault-gyár részvételéről a Ráma menti teherautógyár felépítésében. E megállapodások jelentőségét elemzi első oldalon közölt cikkünk, s moszkvai és párizsi tudósítónk tollából a két fővárosban kialakult nézeteket ismertetjük. ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK VALLJÁK LEGINKÁBB KÁRÁT a nem­zetközi monetáris rendszer zavarainak, az ismét jelentkező protek­cionista irányzatoknak. Az IMF elnökének, Schweitzernek nyilatko­zata borús képet fest a fejlődő országok exportkilátásairól, s egyúttal hangsúlyozza, alkalom nyílott a nemzetközi valutarendszer reform­jára, amelyet nem szabad elszalasztani. ♦ MEXIKÓ GAZDASÁGA FOLYAMATOSAN FEJLŐDÖTT az elmúlt esztendőkben, évről évre erősödött az ipari termelés. Az ország ter­mészeti kincsekben gazdag, alapanyag- és feldolgozóiparának fejlesz­téséhez azonban nem rendelkezik kellő tőkével. A közép-amerikai állam gazdaságával foglalkozó kétrészes cikkünk első fele azt taglalja, milyen körülmények között látják szívesen Mexikóban a külföldi tőkét, és milyen szerepe van az ország gazdasági életében az államnak. ♦ A TÖRÖK KÜLKERESKEDELEM FEJLŐDÉSE a török líra leérté­kelése óta pozitív fordulatot vett — állapítja meg a Világsajtóból című rovatunkban közölt szemelvény. Az ország fizetési mérlege ked­vezőbb, mint az elmúlt két évtized alatt bármikor. Az exportban külö­nösen a feldolgozott termékek és az iparcikkek aránya bővült dina­mikusan. A behozatalt egyelőre adminisztratív rendelkezések kor­látozzák, ami bizonyos mértékig korlátozza a külkereskedelem bővü­lését. ♦ A NÖVÉNYVÉDŐ- ÉS GYOMIRTÓSZEREK iránt hazánkban számot­tevően nő a kereslet. A hazai termelés ezt nem is képes kielégíteni, így jelentős importra szorulunk. A belföldi termelés felfuttatásához központi támogatásra lenne szükség. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy a belföldi gyártás esetén számos bizonytalan­­sági tényező is jelentkezik. ♦ A TITÁN OLYAN POZÍCIÓKAT HÓDÍTHAT MEG a közeljövőben, mint az alumínium, vagy a rozsdamentes acél. Háromrészes cikkso­rozatunk ennek az egyre nagyobb fontosságra szert tett fémnek a világpiaci „karrierjével” foglalkozik. A mostani első rész a titán ter­melését és külkereskedelmét mutatja be. A szovjet-kanadai együttműködés lehetőségei Moszkvai tudósítónk kommentárja: Koszigin tíznapos kanadai látogatása minden bizonnyal mint „az egyik leghosszabb út, amit szovjet vezető kapitalista országban tett” kerül be az ország diplomáciai történetébe. Természetesen, nem a zsurnalisztikai érde­kesség a legemlítésreméltóbb eseménye ennek az útnak. Igaz, a szerződés­­kötéseket illetően kevésbé volt látványos: mindössze tudományos-technikai együttműködési megállapodást kötöttek. Sokkal fontosabb viszont a jövő­­szempontjából az a megbeszéléssorozat, amelyet Koszigin Trudeau miniszter­­elnökkel, politikai és gazdasági vezetőkkel folytatott. A megbeszéléseken szó esett többek között a mezőgazdasági, halászati, ener­getikai és természetvédelmi együttmű­ködésről. Közvetve a gazdasági kapcso­latok bővítését szolgálhatja, hogy mind­két ország ösztönzi a tudósok utazásait, a tudományos információk áramlását. Érdemes néhány szót szólni az építői iparról is. A szovjet miniszterelnök kör­útja alkalmával Montrealban egy ház­építő kombinátot látogatott meg. El­mondotta, hogy amikor az emberek la­kásproblémákkal küzdenek — így a Szovjetunióban és Kanadában is —, az ilyen üzemeknek nagy a jelentőségük. Figyelemmel tanulmányozzuk az önök gyárát — mondotta Koszigin — és üd­vözölnénk a szovjet—kanadai kapcso­latok bővítését e téren is. Nem sokkal a beszéd után érkezett a hír, hogy Moszkvában szovjet és kana­dai szakemberek megállapodtak: a jö­vőben tapasztalatcserére kerül sor az építőanyagiparban és az építkezések te­rületén. Megegyeztek, hogy kicserélik az északi területek lakóhelytervezésé­­ben, az utak, a tengeri és folyami ki­kötők építésében elért eredményeket. Kölcsönösen megküldik egymásnak az építőanyagok mintáit és közösen kutat­nak fel újabbakat. Koszigin egyik legutolsó kanadai be­szédében az együttműködés más terü­leteit is boncolgatta. A Szovjetunió — mondotta — jelenleg 120 millió tonna acélt gyárt évente. 1975-re a termelés 150 millió tonnára bővül. Idén 371 mil­lió tonna kőolajat termelnek ki, négy év múlva már 500 millió tonnát. A gép­ipar évente több mint 90 milliárd ru­belért fog gyártani különböző termé­keket. Ezekkel a példákkal kívánta ér­zékeltetni, hogy a Szovjetunió és Kana­da között mindig lehet mindkét fél számára érdekes területeket találni. Az együttműködés bővíthető az ener­giaiparban és a kohászatban is. A két ország gazdasági kapcsolatainak térké­pén fellelhető fehér foltok megszünte­tésére több út nyílik. A tengerentúli or­szágoknak szinte valamennyi nyugat­európai országgal jelentős kapcsolatuk van. Ezeknek az országoknak a nagy részével élénk kereskedelmi kapcsolat­ban áll a Szovjetunió is. Mindazokat a kooperációs módszereket, amelyek har­madik országban már jól vizsgáztak a gyakorlatban, itt is alkalmazni lehetne. 1­972 májusában ülést tart a szovjet— kanadai vegyes bizottság. Ezen a mun­kacsoportok javaslatai alapján szó lesz az együttműködés szélesítéséről. A jö­vő év elején kanadai javaslatra meg­tárgyalják a jelenleg érvényben levő kereskedelmi egyezmény meghosszab­bítását is. Faragó András Súlyosbodott a fejlődő országok helyzete AZ IMF IGAZGATÓJÁNAK NYILATKOZATA A Egyesült Államok erőfeszítései fi­zetési mérlegének rendbehozatalára a világkereskedelem és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok szétzilálásával fe­nyegetnek — jelentette ki Schweitzer, az IMF vezérigazgatója. Az ENSZ gaz­dasági és szociális tanácsa előtt mon­dott beszédében célzott arra is, hogy Nixon elnök augusztusi gazdasági dön­tései egyúttal lehetőséget teremtenek a nemzetközi valutarendszer alapvető gyengeségeinek felszámolására. Korábbi nyilatkozataihoz hasonlóan Schweitzer ezúttal is kitért a jelenlegi monetáris fejlemények és a fejlődő or­szágok helyzete közötti összefüggésekre. Bár a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok jelenlegi nehézségei tükrözik az iparo­sodott országok közötti gazdasági fe­szültségeket, jelentőségük óriási a fej­lődő országokra nézve is. Ezeknek az országoknak a fejlesztési erőfeszítései szenvedik meg a megfelelő kereske­delmi és fizetési rendszer hiányát. A valutáris zavarok a jelek szerint hozzájárultak az alapanyagok, elsősor­ban a fémek áreséséhez. A jelenlegi krízis másik nyugtalanító eredménye a fejlesztési kölcsönök körüli huzavona — mutatott rá Schweitzer. A fejlesztési segélyek már régóta szükségessé vált emelése továbbra is halasztást szenved, de talán még súlyosabb következményei lesznek, ha meghiúsul a harmadik világ törekvése exporttermékeik választéká­nak bővítésére. Különösen a feldolgo­zott termékek értékesítése ütközik ne­hézségekbe az alacsony nyereségráta miatt. Az árakban, árfolyamokban vagy a kereskedelmi korlátozásokban bekö­vetkező bármilyen váratlan fordulat teljes mértékben meghiúsíthatja a fej­lődő országok ilyen irányú exporttörek­véseit. Sajnálatosnak nevezte Schweitzer, hogy a jelenlegi zavarok egybeesnek a fejlődő országok különösen nehéz idő­szakával. Szembe kell nézniük az eladó­sodás mind nagyobb terhével, s tekin­tettel gyorsan szaporodó lakossságukra, az új munkahelyek megteremtésének nehéz feladatával. Emiatt esik súlyosan latba a valutáris helyzet bizonytalan­sága, és más, az amerikai importadó­hoz hasonló kereskedelmi korlátozás. Mindamellett, mintegy ellensúlyozva nyilatkozatának Amerika-ellenes élét, pozitívnak ítélt meg minden olyan in­tézkedést, amelynek célja az Egyesült Államok fizetési mérlegének egyensúly­ba hozatala. „A vezető ipari országok fizetési mérlegeiben bekövetkezett tor­zulásokat még csak súlyosbította, hogy elmulasztották a belső és külső korrek­ciók gyors végrehajtását” — jelentette ki. Befejezésül az IMF vezetője felszólí­totta a tagállamok kormányait, hogy működjenek együtt a nemzetközi valu­tarendszer megerősítésében, a valuta­­árfolyamok kiigazítása, illetve a világ­tartalékok szintjének szabályozása út­ján. Minden egyes kormánynak maxi­mális mértékben fenn kell tartania pénzügyi stabilitását, a magas szintű foglalkoztatottság és a gyors növekedés céljainak feláldozása nélkül — hangoz­tatta Pierre Paul Schweitzer. (Reuter)

Next