Világgazdaság, 1972. június (4. évfolyam, 105/854-126/875. szám)
1972-06-23 / 121. (870.) szám
1972. JÚNIUS 23. Az EGK fejlesztési segélyének árnyoldalai A közös piaci országok forgalmi adóban majdnem annyi összeget szednek be a trópusi termékek után, mint amennyit fejlesztési segélyként a 18 társult afrikai államnak juttatnak. A brüsszeli bizottság jelentése szerint kávé, tea és kakaó után 1970-ben 475,9 millió dollár forgalmi adót számoltak fel. A társult afrikai államok kétoldalú megállapodások alapján, valamint az Európai Beruházási Bank és az Európai Fejlesztési Alap révén 534,5 millió dollár fejlesztési segélyt kaptak. A legtöbb forgalmi adót az NSZK rótta ki; a trópusi termékek után megközelítőleg 300 millió dollár bevétele volt (a fejlesztési segélyek állománya még a 80 milliót sem érte el). Olaszországnál az arány 173,8 millió (27,7 millió) dollár. Franciaországnál a helyzet fordított: 1970-ben forgalmi adó címén 3,2 millió dollár bevételhez jutott, a fejlesztési segély állománya viszont 319,6 millió dollár volt. A brüszszeli bizottság már többször javasolta a tagországoknak, hogy változtassák meg adópolitikájukat és mérsékeljék a trópusi termékek forgalmi adóját. Egy másik, Brüsszelből érkezett hír szerint végső stádiumba jutott a maradék EFTA-országokkal való szabadkereskedelmi egyezmény kidolgozása. Az aláírás az eredeti terveknek megfelelően július végén megtörténhet. (Reuter, DPA) Az indonéz ipar nehézségei Közismert tény, hogy Indonézia erősen el van adósodva, külföldi tartozásai már elérték a 3,7 milliárd dollár értéket. Érthető, hogy ilyen körülmények között az ország szívesen látta a külföldi tőke beáramlását, amennyiben az beruházási célt szolgált és most az a helyzet, hogy az utóbbi időben Indonéziában befektetett külföldi pénzek értéke elérte az 1,4 milliárd dollárt. Az ország ipara azonban most kezd rájönni arra, hogy ez számára esetleg kétes előnyt jelent, mert a belföldön letelepedő hatalmas külföldi vállalatok szorongatni kezdik a belföldi kézben levő ipart. Növekszik tehát belföldi ipari körökben az aggodalom, hogy a régóta áhított külföldi invesztíciók a valóságban a helyi ipar egy részét kiirtják. Egyesek azt állítják, hogy a belföldi ipart védő jogszabályok nem bizonyultak elégségeseknek és sok indonéz vállalat ezért csőd előtt áll. Az indonéz parlament ipari bizottságának elnöke javaslatot terjesztett a kormány elé a hazai ipar megmentésére. A javaslat szerint legfőbb ideje annak, hogy a kormány és az összes érdekelt tényezők komoly erőfeszítéseket tegyenek a hazai ipar helyzetének megerősítésére és az ipari kapacitás növelésére. Ezért a kormánynak utasítania kell összes szerveit, hogy a lehetőség szerint részesítsék előnyben a kormányszervek által minőségileg felülvizsgált belföldi gyártmányokat. Legutóbbi ülésén a magánipar érdekképviselete is hasonló húrokat pengetett. Az érdekképviselet elnöke szerint Kelet-Jáva körzetében kisebb vállalatok tucatjai vannak tönkremenőben, mert a kormánytól nem részesülnek kielégítő támogatásban. Több oldalról követelik, hogy a kormány a belföldi ipart sújtó adókat, illetékeket és kamatokat csökkentse, és egyszerűsítse a hitelnyújtás lehetőségeit. A csempészet elleni védekezést is erősíteni kellene, mert a tömegesen csempészúton az országba kerülő áruk is veszélyeztetik a belföldi ipar érdekeit. A magánipar említett értekezletén elmondották, hogy a textilgyáraktól a cigarettagyárakig sok belföldi üzem megszüntette a termelést az olcsóbb importáru beözönlése miatt. Számos esetben a belföldi gyártmányok nem képesek felvenni a versenyt az importált termékekkel vagy a külföldi vállalatok által belföldön előállított gyártmányokkal. A kormány eddig annyit tett, hogy a külföldi tőke behatolását megszüntette különböző könnyűipari szektorokban, a gyógyszeriparban, a közlekedésben és a tömegtájékoztatásban. A fakitermelés és a lakásépítés területén külföldi pénzt csak belföldiekkel közösen létrehozott vegyes vállalatokba lehet befektetni. (Reuter) A Steyr kompenzációs üzlete Lengyelországban Hamarosan szerződést ír alá az osztrák járműipar legnagyobb vállalata, a Steyr-Daimler-Puch a lengyel Polinot céggel a poznani vásáron lefolytatott tárgyalások eredményeképpen. A megállapodás értelmében az osztrák cég nagy és kis teljesítményű motorokat szállít Lengyelországba, ahol felhasználásuk szerint látják el őket különböző tartozékokkal. Az ügyletet valószínűleg kompenzáció keretében finanszírozzák — írja a Reuter bécsi pénzügyi körökre hivatkozva. Az évi 70 millió schilling öszszegű Steyr-szállításokat a lengyel fémfeldolgozó ipar gyártmányaival egyenlítik ki. Az osztrák járműipari cég — jelentések szerint — elvállalta a lengyel fémipari termékek piaci értékesítését, anélkül, hogy jutalékra igényt tartana. A szerződés meghatározatlan időtartamra szól. Szakkörökben emlékeztetnek arra, hogy a Steyr már tavaly élénk érdeklődést mutatott a Polmottal kialakítható együttműködési lehetőségek iránt, de az üzleti megbeszélések főként a finanszírozás nehézségei miatt zsákutcába jutottak. „Igazi” kooperációról is szó van osztrák és lengyel cégek között. A poznani vásáron részleges megállapodást dolgoztak ki a golyóscsapágygyártásban történő munkamegosztásra: osztrák dokumentáció alapján a Rovet vállalat kis méretű golyóscsapágyakat állít majd elő, míg a nagyobb átmérőjű csapágyakból jelentkező igényeket az osztrák vállalat elégíti ki. Licenc és know-how átadásán alapuló együttműködésről tárgyalnak a légkondicionáló berendezések területén is. saságból gépkocsikerekeket. (Reuter)a WGo jelenti 0 Ausztria és a Közös Piac viszonyáról tárgyal Kirchschläger osztrák külügyminiszter, aki rövid látogatásra Brüsszelbe érkezett. Ausztria szabadkereskedelmi egyezmény megkötését szorgalmazza az EGK-val. 0 A Világbank 13 millió dollár kölcsönt nyújt Iraknak. Az Egyesült Államok a nyugati olajtársaságok kisajátítása miatt meg akarta akadályozni a hitelügyletet. A kölcsönt oktatásügyi létesítmények finanszírozására fordítják. A brüsszeli bizottság elnöke Dániában tárgyal. Manshalt nem hivatalos megbeszéléseket folytat a dán kereskedelemügyi miniszterrel. Gyorsul a svájci ipari fejlődés üteme. Az első évnegyedben a termelési index 3 százalékos volt, nagyobb mint az elmúlt háromnegyed évben bármikor. Tavaly az ipari expanzió 2 százalékos volt. 4. Hétfőn nyílik Londonban a nemzetközi bálnavadász szövetség 24. évi konferenciája. Heves viták várhatók a bálnavadászok és a „bálnavédők” között. A stockholmi környezetvédelmi konferencia a múlt héten ajánlást fogadott el a bálnavadászat tízéves felfüggesztéséről. Egyre több amerikai utazik külföldre. Tavaly 5,7 millióan voltak a határokon túl, 7,5 százalékkal többen, mint 1970-ben (5,3 millió). Az utasok 6,6 milliárd dollárt vittek ki. Az USA- ban 2,5 millió külföldi fordult meg, és 2,5 milliárd dollárt költött. A legtöbb amerikai Nagy-Britanniába utazott: 1,3 millió (324 millió dollárt váltott be). 0 Lassan csökken az angol munkanélküliség. Június közepén már csak 833 000-en nem kaptak munkát. (Ez a legalacsonyabb érték tavaly július óta.) 0 Deficites lett a Belgium—Luxemburg gazdasági unió fizetési mérlege. Az első negyedévben a passzívum 3 milliárd 600 millió frank volt. (Egy évvel ezelőtt 5 milliárd 300 millió aktívumot jeleztek.) Veszteséges a Pan American légitársaság. Az idén júniusig a deficit 37,3 millió dollár volt. Tavaly a hasonló időszakban ennél 300 ezerrel kevesebb. 4. Norvégia első nukleáris erőműve 1980 végén lép üzembe. Az állami vállalkozásban épülő erőmű építési költségei meghaladják a 300 millió dollárt. Kapacitása 800—1000 megawatt lesz. A holland—nyugatnémet Aluminium Hardenberg arra kényszerül, hogy gazdaságtalan termelése miatt június 30-ával bezárja hardenbergi üzemét. Az üzemben évi 13 ezer metrikus tonna másodlagos alumíniumot gyártottak. Az Aluminium Hardenberg a holland Hoogevens és a Billiton (Royal Dutchleányvállalata), valamint a nyugatnémet Eisen und Metall közös vállalata. SS Egyre több gépkocsit importál Franciaország. Áprilisban 29 400 külföldi gépkocsit vásároltak a francia eladók. A piacra dobott külföldi autók részesedése 21,5 százalékra emelkedett. (A márciusi adat 26 800 importált autó — 18,5 százalék.) Az Ausztriában dolgozók 7 százaléka külföldi. Az ország 175 ezer vengédmunkást foglalkoztat. Azzal számolnak, hogy jövőre már a 200 ezret is meghaladja az Ausztriában dolgozó vendégmunkások száma. Szorosabbra fűzi a mezőgazdasági együttműködést Csehszlovákia és Bulgária. A két ország megállapodott a termelőegységek közti közvetlen kapcsolatok elmélyítésében és kutatási programok tapasztalatainak kicserélésében. • Ez év elejétől Ausztriában is gyártják a svájci Tobler csokoládét. A kedvelt csokoládéfajta ismert a világ mintegy száz országában. Ausztrián kívül az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Nagy-Britannniában, Írországban és Ausztráliában állítják már elő. Gazdasági tárgyalások folynak Líbia és Jugoszlávia között. Megvitatják a kölcsönös kereskedelmi forgalom és a műszaki együttműködés kiszélesítésének kérdéseit. (Elsősorban a kőolajiparban.) 0 Közös vállalatot alapított egy délkoreai céggel a Bayer nyugatnémet gyógyszeripari konszern. A cég gyógyszeripari termékek forgalmazásával foglalkozik majd. 0 Tanzánia beruházásainak 44 százalékát kívánja az idei költségvetési évben saját erőből finanszírozni. A fennmaradó 56 százalékot külföldi forrásból kívánja előteremteni. A deficites államháztartás miatt elkerülhetetlennek látszik a vámok és az adók emelése. Japán gazdasági delegáció tartózkodik Kubában. A cukorimport növelésének kérdéseiről folytat tárgyalásokat. Japán a kubai nyerscukor egyik legfőbb vásárlója. Francia gépsor a kámai autógyárnak A francia Renault cég nyolc komplett gépsort szállít az Avtopromimport szovjet külkereskedelmi vállalatnak teherautók rakfelületeinek és oldalfalainak hegesztésére. A berendezések 1973—74-ben szállítandók és a kámai autógyárban állítják fel. Itt 1974-től kezdve évi 150 000 darab Diesel-teherautót és vontatót gyártanak majd, egyenként 8 tonnás hordképességgel. (Ekotassz) A Leyland tárgyalásai Bulgáriában A British Leyland Motor Corporation kereskedelmi együttműködésről folytat előzetes tárgyalásokat egy Londonban tartózkodó bolgár kereskedelmi küldöttséggel. Az elgondolás hír szerint az, hogy a nagy angol tehergépkocsigyártó vállalat járműveket adna el Bulgáriának, a bolgárok pedig ennek fejében gépkocsikerekeket szállítanánaka Leylandnak. A Leyland szóvivője nem volt hajlandó nyilatkozni az ezzel kapcsolatban megjelent sajtóértesülésekről. Ezek szerint a Leyland évente 5 millió font értékben importálna a Bolgár Népköztár Szovjet—svájci gazdasági kapcsolatok Svájc intenzívebbé akarja tenni gazdasági kacsolatait a Szovjetunióval. Az 1973 márciusára tervezett moszkvai gépkiállításnak az a célja, hogy felkeltse a szovjet érdeklődést a svájci termékek, különösen a szerszámgépek iránt. Svájc a Szovjetunióba irányuló exportjából akarja fedezni más relációkban bekövetkezett veszteségeit. A közeljövőben Moszkvában tárgyalások kezdődnek a két ország között a szellemi javak védelméről. (Ost-West Journal) Japán előretörés az osztrák piacon Az osztrák ipar sajtószolgálata felhívja a figyelmet arra, hogy Japán egyre jobban előretör az osztrák piacon. A Japánból származó import tavaly közel 1,4 milliárd schilling értékű volt, Ausztria ezzel szemben mindössze 360 millió schillingért szállított Japánba. Ezek szerint a japán szállítások 52 százalékkal, az osztrák szállítások mindössze 2,8 százalékkal emelkedtek az előző évihez képest. Az idén nagyobb sikereket várnak ugyan az osztrák exporttól, mivel tavaly a devizapolitikai bizonytalanság és a japán gazdaság egyes szektoraiban fellépett konjunkturális nehézségek megakadályozták az üzletkötéseket, de ez évben ezek az akadályok már túlnyomó részben elhárultak. Minden valószínűség szerint azonban a japán szállítások értéke megintcsak erősebben növekszik majd, mint az osztrákoké. A japán piac megdolgozása igen nehéz, pedig arra az ország rohamos gazdasági növekedése miatt sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani. Japánban még mindig sok területen olyan gyakorlat uralkodik, amely jobban akadályozza külföldi áruk behozatalát, mint a vámok és a behozatali engedélyek. A japánok ezenkívül hajlamosak arra, hogy teljesítőképes saját ipart építsenek ki, ha az igények bizonyos szintet elértek. Ezek az új iparok azután a protekcionizmus védelme alatt fejlődnek. Fordított viszonylatban számolni kell azzal, hogy a japán verseny Ausztriában a legközelebbi jövőben még sokkal inkább lesz érezhető. Japán ugyanis legnagyobb vevőjével, az Egyesült Államokkal szemben aktív kereskedelmi politikájának mérséklésére vállalt kötelezettséget, és ez az országot arra indítja, hogy exportjának áramlását Európa felé terelje. Az európai piacon tehát komoly japán előretörés várhatók. (APA) VILÁGGAZDASÁG A KGST és a Közös Piac Az elmúlt hetekben egy sor, kontinensünk jövője szempontjából rendkívül fontos külpolitikai esemény ért véget. Valamennyiük közös vonása, hogy rajtuk keresztül közelebb került, reálisabbá vált az európai biztonsági értekezlet. A Helsinkiben megtartandó konferenciának azonban várhatólag a biztonsággal egyenrangú témája lesz a kontinens több mint harminc országának gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködése is. Felmerül a kérdés: mit értünk az együttműködésen és melyek az előfeltételei ? Kontinensünket nem akarjuk tömbökre osztani, de kétségtelen, hogy Európában két jelentős gazdasági tényező játszik szerepet: a KGST és a kibővítés előtt álló Közös Piac. Közöttük számtalan olyan probléma van, amelyeket az együttműködés érdekében fel kell számolni. Ezek közé tartoznak: a kereskedelmi együttműködés általános problémái, a kölcsönös vámleszállítások, a legnagyobb kedvezmény elvének kölcsönös biztosítása, a közös piaci agrárprotekcionizmus felszámolása, közlekedéspolitikai egyeztetés, és végül,, de nem utolsósorban a pénzügyi együttműködés. Valamennyi felsorolt probléma ma a Közös Piacon belül a brüsszeli Bizottság hatáskörébe tartozik. (Mint látható, nem tartozik viszont oda például az ipari kooperáció, a tudományos-technikai együttműködés.) A Közös Piac központi szerveinek önállósága a jövőben tehát növekszik, nemcsak önmagába a régión belül, hanem a szocialista országokkal való együttműködés alakításában is. Realitásként kell tudomásul venni a Római Szerződés ma már érvényesülő 116. cikkelyét, amely kimondja: „Az átmeneti idő lejárta után a tagországok közös lépéseket tesznek a nemzetközi gazdasági szervezetekkel való viszonyukban, olyan gazdasági kérdésekben, amelyek a Közös Piac számára különösen fontosak. Ennek céljából a Bizottság javaslatokat tesz a miniszteri tanácsnak a közös eljárás megvalósítására; a tanács szótöbbséggel dönt a javaslatról.” Nyilvánvaló — és ezt azóta meg is fogalmazták Brüsszelben —, hogy a fentebb említett kérdések „különösen fontosak” a Közös Piac számára. Az átmeneti időszak végén konkrét intézkedéseket is tettek ennek hangsúlyozására. A Közös Piac vezető szervei 1969- ben úgy döntöttek, hogy a „harmadik országokkal” való kereskedelem kérdéseit a Bizottság kezébe utalják. A kívülálló országok 1970. január 1-től a Bizottsággal kötnek kereskedelmi szerződést — a szocialista országok azonban kivételt képeznek, éppen a brüsszeli vezető szervek 1969-es döntése alapján. Brüsszelben akkor lehetővé tették, hogy a Közös Piac hat tagországa 1972 végéig kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kössön a szocialista országokkal. Csupán azt írták elő, hogy ezek a szerződések legföljebb 1974 december 31-ig szabályozhatják az árucsere-forgalmat. Az ilyen kétoldalú szerződéseket is jóvá kell hagyatni a Bizottsággal. A szocialista országok — ezen belül a KGST-országok — sorra megkötötték a kétoldalú szerződéseket és hamarosan valószínűleg életbe lép a szovjet—nyugatnémet megállapodás is. Az egyes KGST-országok és a Közös Piac kapcsolatában tehát 1973. január 1-től fontos változás áll be: vagy sikerül magával a brüsszeli Bizottsággal kereskedelmi egyezményeket kötni, vagy 1975. január 1-től megállapodás nélkül bonyolítják le az árucserét. A közeljövőben eszerint a szocialista országok számára felmerül a kérdés: hogyan alakulnak kapcsolataik a Közös Piaccal. Brezsnyev a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán, 1972. március 20-án világosan megfogalmazta, hogy az elismerés csak úgy jöhet szóba, ha ez az első pillanattól kölcsönös. Az elismerést kettős értelemben foghatjuk fel: jelentheti egyrészt a másik integrációs szervezet tudomásulvételét, másrészt a diplomáciai elismerés valamilyen formáját. Feltűnő, hogy a különböző nyugati források milyen sokat foglalkoznak a Közös Piac elismerésével és milyen keveset a KGST-ével. Ez is rendkívül egyoldalú. Tény azonban, hogy a Közös Piac központi szerveinek nemzetközi jogi alanyisága a gyakorlatban világosan érvényesül. A Római Szerződés 210. cikkelye passzív legációs jogot biztosít a Bizottságnak. Ennek alapján 1971-ig 91 ország akkreditált követet, vagy más diplomáciai beosztású személyt a különféle brüsszeli intézményekhez. Az aktív legációs jog viszont — a nyugatnémetek minden törekvése ellenére is — még ma is csupán elméletben él: a Közös Piac csupán két fővárosban, Londonban és Washingtonban rendelkezik diplomáciai kirendeltséggel. A londoni képviseletet még 1954-ben alapították, amikor az angol kormány a Montánunióval állapodott meg a diplomáciai képviselet felállításáról. Ezt a Közös Piac utólag vette át. A washingtoni képviseletet pedig csak 1971 óta vezeti diplomata. A szocialista országok közül — mint ismeretes — senki sem ismerte el formálisan a Közös Piacot. Jugoszlávia félig-meddig kivételnek számít 1970 óta, amikor kereskedelmi szerződést kötött a Bizottsággal. A különböző nemzetközi szervezetekkel is a Bizottság tárgyal bizonyos vám- és kereskedelempolitikai ügyekben. A szerződéseket ilyenkor a miniszteri tanács fogadja el. A Közös Piac szeretné kiterjeszteni nemzetközi jogi alanyiságát. Ennek egyik példája, hogy ma is ádáz harcot vív a különböző ENSZ-fórumokon azért, hogy teljes jogú tagként vehessen részt azok munkájában. Brüsszel sérelmezi és tulajdonképpen jogtalannak tartja, hogy például az ENSZ-közgyűléseken csak megfigyelőként vehet részt, mert az ENSZ csak az egyes államoknak biztosítja a tagság jogát. Ezek a kudarcok valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy — mint már említettük — 1969-ben a Közös Piac további két évre felhatalmazta tagállamait a bilaterális szerződések megkötésére. Ezekben a hónapokban ugyancsak éles vita folyik a nemzetközi jogi alanyiság kiterjesztéséről, egy másik ügyben. Arról van szó, hogyan vegyen részt a Közös Piac az európai biztonsági értekezleten. Brüsszelben elhangzottak olyan vélemények is, amelyek követelik, hogy a közösség saját delegációt küldjön a konferenciára. A franciák ellenzik ezt az elképzelést, mert a konferencia nem blokkok találkozója, hanem az európai államok sokoldalú értekezlete. A nyugatnémetek arra hivatkoznak, hogy az értekezleten fontos szerepet játszik majd a kelet-nyugati kereskedelem és ezért a közösség mint a kereskedelmi szuverenitás hordozója, önálló delegációval lépjen fel. Látható tehát, hogy a Közös Piacon belül sem egyformán értelmezik a nemzetközi jogi alanyiságot és ami ezzel szorosan összefügg: az elismerést. Az elismerés lazább, de egyben reálisabb formája a tudomásulvétel lehet. Brezsnyev március 20-i kijelentése nem az első ilyen állásfoglalás a Szovjetunió részéről. Igaz, egészen más alapról, de 1962-ben a Pravda hasábjain már megfogalmaztak egy 32 pontos javaslatot, amely a Közös Piacot gazdasági és politikai realitásként ismerte el. A Szovjetunió ugyanakkor — tehát 1962-ben — javaslatot tett arra is, hogy tartsanak nemzetközi kereskedelmi konferenciát és vitassák meg olyan nemzetközi kereskedelmi szervezet létrehozásának lehetőségeit, amely az egész világra kiterjedne és megszüntetné a diszkriminációt. Erre a javaslatra még nem reagáltak s a Közös Piac elismerésének kérdése hosszabb időre lekerült a napirendről. Közben azonban voltak mértéktartó kezdeményezések egyes szocialista országok részéről. Így például 1971-ben Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia delegációt küldött Brüszszelbe. A megbeszélések középpontjában elsősorban a Közös Piac diszkriminációs agrárpolitikája szerepelt. A megbeszéléseket — amelyek tehát szakértői szinten, technikai kérdésekről folytak — jegyzékváltás követte. Ettől eltérő jellegű kezdeményezés volt az, amelyre Románia az idén vállalkozott: kérte, hogy a Közös Piac terjessze ki rá is az általános vámpreferencia rendszert. A fő kérdés különben is az, hogy miképpen alakulnak Európában a politikai kapcsolatok, milyen lesz az általános légkör, milyen minőségi változás történik a kelet-nyugati kereskedelemben, hogyan fejlődik az ipari, tudományos kooperáció. Ha e téren pozitívan alakulnak a dolgok, akkor az elismerés mindenféleképpen másodrangú tényezőnek számít. Dr. Gubcsi Lajos KERESKEDELMI EGYEZMÉNY LENGYELORSZÁG ÉS BANGLADESH KÖZÖTT Hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt kötött Lengyelország és Bangla Desh. Az egyezményt Bangla Desh kereskedelmi miniszterének, Sziddikinek varsói tárgyalásán öntötték végső formába; 1974-ig érvényes. Megállapodtak az idei árulistákban is. Bangla Desh elsősorban juhát, teát, bőrt és újságpapírt exportál Lengyelországba, ahonnan növényvédelmi szereket, vegyipari termékeket, műtrágyát, elektromos berendezéseket, építőipari és útépítő gépeket, mérőműszereket és orvosi készülékeket importál. Sziddiki elmondotta a PAP munkatársának, hogy országa fejleszteni kívánja kapcsolatái Lengyelországgal és a többi szocialista állammal. A Lengyelországgal kötött egyezmény a forgalom értékét összesen 5 millió font sterlingben szabja meg. Bangladesh hosszú lejáratú egyezményeket kötött már Magyarországgal, Bulgáriával, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval. Dacca arra törekszik, hogy hosszú lejáratú hiteleket kapjon, amelyek elő-. Segítik a forgalom élénkítését. A miniszter úgy véli, hogy különösen kedvezőek a lehetőségek Lengyelországgal a halászatban és a halászhajógyártásban.