Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)
1972-09-01 / 171. (920.) szám
1972. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK IV. ÉVFOLYAM, 171. (920.) SZÁM Az elnökválasztás és az IMF közgyűlés előtt Washington kereskedelmi háborúval fenyegetőzik Nixon elnök türelme fogytán van és kész kereskedelmi háborút indítani partnerei ellen, ha nem fogadják el az USA kereskedelempolitikai követeléseit. Ezt az értesülést Washington a Nixon—Tanaka találkozó előestéjén szivárogtatta ki, amely nemcsak arra szolgál, hogy Honoluluban befolyásolja a hangulatot, hanem figyelmeztetésnek szánják az USA más kereskedelmi partnereinek is, elsősorban Franciaországnak, amely a Nemzetközi Valuta Alap szeptember végi közgyűlésén az USA-ellenes front zászlóvivőjének ígérkezik. Nixon elnök az eddiginél keményebb nemzetközi kereskedelmi politikához folyamodik, ha a többi vezető kereskedelmi hatalom továbbra sem hajlandó engedni az Egyesült Államok sürgetéseinek és beleegyezni ,a világkereskedelmi rendszer méltányosabb átalakításába — mondta egy magas rangú washingtoni tisztviselő a Reuter-iroda tudósítójának. „Az elnököt aggasztja az a lehetőség, hogy az IMF szeptemberi közgyűlését — elsősorban a franciák — felhasználják általános támadás indítására az Egyesült Államok valutapolitikai elgondolásai ellen”. „Az elnök türelme fogytán van” — válaszolta az idézett, de meg nem nevezett tisztviselő, amikor azt kérdezték tőle, hogy olyan lépésekre is gondol-e Nixon, amelyek veszélyeztethetik a kapcsolatokat az USA szövetségeseivel. A kormány — folytatta — ökonometriai vizsgálatot végzett, amelynek eredménye azt mutatja, hogy az USA jobban kibírná a kereskedelmi háborút, mint a világ bármely más országa. Egy további kérdésre a nyilatkozó nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Nixon ezt a kereskedelmi háborút az IMF közgyűlésén hirdeti meg. A Reuter informátora hangsúlyozta, hogy a novemberi elnökválasztás „igen komoly politikai küzdelmet ígér”, amelyet Nixon mindenáron meg akar nyerni és ezért figyelemmel kell lennie arra is, hogy a kereskedelmi deficit állandósulása milyen hatással van az amerikai munkások elhelyezkedési lehetőségeire. Arra a kérdésre, hogy a kereskedelmi háború lehetőségére vonatkozó figyelmeztetést megküldték-e a francia kormánynak vagy más érdekelt hatalmaknak, a tisztviselő megjegyezte: „Megvan a módunk ,arra, hogy értesítsük őket, s mint ismeretes, az elnök találkozik Tanaka japán miniszterelnökkel.” A Reuter tudósító értesülése szerint Washingtonban arra gondolnak, hogy „republikánus címkével” felújítsák a Burket Hartke törvényt, amely az import korlátozását írta elő. Nixon elnök feltehetőleg két legyet akar ütni egy csapásra, ha a szeptember 25-én kezdődő washingtoni valutapolitikai tanácskozást használja fel offenzívájának bejelentésére. A belpolitikában szavazatokat nyerhet, úgy állítva be akcióját, hogy az amerikai dolgozók munkaalkalmait védi. A diplomácia síkján megelőzheti az ellenfeleket, akiknek felsorakozása még alig kezdődött meg. A nyugat-európai országok között, mint lapunk olvasói tudják, még igen komoly nézeteltérések vannak. Ezeknek elsimítása remélhető ugyan a kibővített Közös Piac szeptember 11-én és 12-én tartandó külügyminiszteri értekezletétől, az egységes Plattform végleges kialakítása és hivatalos jóváhagyása azonban a csúcsértekezlet feladata lesz, amelyet a legjobb esetben is csak október közepe táján, tehát jóval a Valuta Alap washingtoni közgyűlése után tartanak. — IP — Nyugatnémet álláspont a valutareformról Ma és holnap zárt ülésen vitatja meg Schmidt nyugatnémet gazdasági csúcsminiszter vezetésével a kormány több vezetője a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjával és a Közös Piac gazdasági és valutauniójával összefüggő kérdéseket. A kétnapos ülésszak célja a nyugatnémet álláspont kidolgozása a küszöbönálló nemzetközi találkozásokra — írja a DPA. Ehhez a hírhez kapcsolódik a nemzetközi pénzügyi rendszerről elhangzott nyilatkozat, amelyet Cammann, a nyugatnémet bankok szövetségének vezetője adott. Ebben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi valutarendszert feltétlenül meg kell reformálni, hogy a biztonságot visszállíthassák a devizapiacokon. Cammann elképzelései szerint a nemzetközi valutarendszer újjáformálása mindenekelőtt az amerikai fizetésimérlegdeficit konszolidálásához kell hogy vezessen, emellett lehetővé kell tennie a fizetési mérlegek egyensúlytalanságának és a nemzetközi likviditásáramlások destabilizáló hatásainak kiküszöbölését. Megkezdődött a Nixon—Tanaka találkozó Honoluluban megkezdődött a két napra tervezett japán—amerikai csúcstalálkozó. Nixon ■ amerikai elnököt a tárgyalássorozatra elkísérte Rogers külügyminiszter és Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó, Tanaka miniszterelnökkel jött többek között Ohira külügyminiszter. A repülőtéri nyilatkozatok a szokott általánosságokat tartalmazták, kivéve a japán miniszterelnök egy mondatát, amely szerint „Japánnek ereje növekedésével párhuzamosan nagyobb felelősséget kell vállalnia a nemzetek közösségében”. E kétértelmű mondat a megfigyelők szerint tükrözheti egyrészt Tokió ambícióit, de azt is jelezheti, hogy Japán kénytelen szembenézni a nagyobb teherviselésre irányuló amerikai igényekkel. A találkozót kommentálta Kissinger, Nixon tanácsadója, aki korábban Tokióban az előkészítő megbeszéléseken vett részt. Megerősítette, hogy Japán több mint 1 milliárd dollár értékű áru vásárlását tervezi jövő márciusig a kereskedelmi exportfelesleg egy részének levezetésére. A két ország közötti kereskedelem kiegyensúlyozását azonban elsősorban az amerikai export növelésével kell megvalósítani — mondta. Kínáról szólva Kissinger kijelentette, hogy a japán—amerikai kapcsolatokat nem érintené, ha Tokió megszakítaná a diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal. Kínában nagy érdeklődéssel kísérik a csúcstalálkozót. A kínai vezetők — úgy tűnik — azt hiszik, hogya csúcs nem változtatja meg Peking és Tokió közeledésének alapirányzatát, de változásokat hozhat Tokió tajvani politikájában. A Reuter hírügynökség pekingi tudósítója szerint a kínai vezetők azt várják, hogy Washington valószínű kereskedelmi engedményekért cserében jóváhagyja Tokió Kína-politikáját, de az USA nem nézné jó szemmel, ha Tokió drasztikusan szakítanna Tajpej-jel. Jól értesült körök szerint Nixon februári útján megegyezés született a Tajvanban állomásozó amerikai csapatok fokozatos kivonásáról. A Tajvannal való gyors japán szakítás felboríthatná ezt az egyezményt, mert Washington a kivonulás után csak Japánban levő támaszpontjai segítségével nyújthatna „védőernyőt” Tajpejnak. Ha Tokió teljesíti az amerikai kívánságokat, ez akadályozná a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását Pekinggel. (Reuter, DPA) Felszólítás a nemzetközi kereskedelem liberalizálására „Világos és egyértelmű” felszólítást tartalmaz az ipari és mezőgazdasági külkereskedelem liberalizálására az OECD ügyvezett világkereskedelem tett jelentése — tájékozott párizsi Rey-bizottságának a problémáiról kész,írja a Reuter-iroda körökre hivatkozva. A csoportot tavaly hívta életre az OECD miniszteri tanácsa. A bizottság jelentését a jövő héten teszik közzé, holott az eredeti program szerint már a nyár elején el kellett volna készülnie. Az elcsúszás oka a bizottságon belüli nézeteltérésekre vezethető vissza. Ezek jelentőségét azonban — írja a Reuter-iroda — nem szabad túlhangsúlyozni. A bizottságon belül az egyik álláspontot az amerikai és kanadai küldöttek, a másikat pedig a Közös Piac és Japán képviselte. A bizottság azt a feladatot kapta, hogy tárja fel a világ kereskedelmének helyzetét, az ezzel kapcsolatos problémákat, mérje fel milyen sürgős ezek megoldása, és hogyan küszöbölhetők ki. A végső jelentéshez csatolják az Egyesült Államok fenntartásait, amelyet Eberle, az amerikai fődelegátus terjesztett elő. A múlt héten — mint augusztus 22-i számunk első oldalán megírtuk — Eberle levélben mutatott rá a hiányosságokra. Ezek közé sorolta,, hogy a bizottság többsége nem tett javaslatot a preferenciális kereskedelmi egyezmények terjedésének megállítására. Eberle azt is hiányolta, hogy a bizottság nem dolgozott ki javaslatot a mezőgazdaság és az ipar kereskedelmi problémáinak külön kezelésére. A monetáris kérdéseket tekintve, az amerikai és kanadai képviselők véleménye szerint a bizottság javaslatai túllépték a kapott megbízatást. A többség ugyanis azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a jövőben gyorsabban cselekedjenek a belső gazdaságpolitikai eszközök alkalmazásával, ha a fizetési mérlegben problémák jelentkeznek és a kormányok mutassanak nagyobb hajlandóságot az árfolyamok kiigazítására is, ha más hatékony alternatíva már nem maradt. (Reuter) Magyar —iraki olajipari megállapodás Több államközi megállapodás aláírásával befejeződtek a magyar—iraki gazdasági együttműködési tárgyalások, amelyeket augusztus 12. és 31. között folytattak Budapesten. A megállapodásokat dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, és Abdul Rahman, az iraki északi fejlesztési ügyek minisztere írta alá. Megállapodást kötöttek miniszteri szintű gazdasági együttműködési bizottság létrehozásáról, amely évenkénti rendszeres ülésein vizsgálja az államközi egyezmények megvalósulását, javaslatokat dolgoz ki, intézkedik az együttműködés továbbfejlesztéséről. Nagy jelentőségű a most aláírt olajipari együttműködésre vonatkozó megállapodás, amelynek értelmében Magyarország növeli hozzájárulását az iraki nyersanyagkincsek feltárásához. Az olajbányászat és feldolgozás fejlesztéséhez —a fizetési könnyítések mellett — gépeket és berendezéseket szállítunk, ezekhez kapcsolódó műszakitudományos szolgáltatásokat nyújtunk és szakembereket bocsátunk az iraki félrendelkezésére. Megállapodás jött létre, hogy a magyar szállítások és szolgáltatások fejében az iraki fél túlnyomó részben olajjal fizet. Magyarország a korábban létrejött egyezmények keretében már vásárol olajat Iraktól. Az iraki delegáció tagjai megbeszéléseket folytattak magyar külkereskedelmi vállalatokkal olyan komplett gyári berendezések és ipari berendezések vásárásáról, amelyeket Irak gazdaságfejlesztési programjának realizálásához, használhatnak fel. Megállapodás született magyar konzervgyár vásárlásáról is. A most aláírt kormányközi egyezmények alapján rövidesen létrejönnek a magánjogi szerződések. Tárgyaltak iraki termékek vásárlásáról is: szerződést írtak alá iraki olaj ez évi szállításáról, dohány és dohányipari termékek exportjáról. Az iraki delegáció csütörtök este elutazott hazánkból. NAPRÓL NAPRA MEGKEZDŐDÖTT A JAPÁN—AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ, amelynek előterében Tokió Kína-politikája és a kétoldalú kereskedelem kérdései állnak. Feltűnő, hogy a találkozó előestéjén szivárogtatták ki Washingtonban azt az értesülést, amely szerint az amerikai elnök türelme fogytán van és kész kereskedelmi háborút indítani partnerei ellen, ha nem fogadják el az USA kereskedelempolitikai követeléseit. ♦ BEFEJEZŐDTEK A MAGYAR—IRAKI GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK. Az aláírt államközi megállapodások egyike miniszteri szintű gazdasági együttműködési bizottság létrehozását irányozza elő, egy másik pedig a magyar—iraki olajipari együttműködést fokozza. ♦ GYORSULÓ EXPANZIÓ VÁRHATÓ ANGLIÁBAN — jósolja az egyik neves brit gazdaságkutató intézet. Az előrejelzés szerint az utolsó negyedévben az expanzió erőteljesebb lesz, mint egy évvel korábban volt. A font sterling lebegtetése csak csekély mértékben érinti a külkereskedelmet, amelyben Anglia ismét hátrább szorul a világon. ♦ A KÖZÖS PIACI ÉLELMISZERÁRAK ALAKULÁSÁT érezhetően befolyásolja a taglétszám kibővülése. A Világsajtóból című rovatban ismertetett tanulmány szerint főként a dán húsipari termékek beáramlása lehet nagy jelentőségű. Különösen a húskonzervek ára csökkenhet tetemesen, akár 30 százalékkal is, de hasonló áralakulás várható a húlkonzervek piacán. Merre tart a KGST-országok autóbuszgyártása Augusztus első hetében Lengyelország megállapodott a francia Berliet céggel, hogy megvásárolja a Berliet PR—100-as autóbusz licencét. Tervek szerint e típusból 1975-ben, 5000 darabot fognak gyártani és mint már a VILÁGGAZDASÁG augusztus 3-i számában jelentettük, 1980-ig összesen 20 000 autóbusz kibocsátásával számolnak. A KGST-országok autóbuszgyártásának jövője szempontjából nem jelentéktelen szerződés ráirányítja a figyelmet az ágazat jelenére és fejlesztési elképzeléseire az egyes tagállamokban. Jó két évtizede az európai szocialista országok közül csak Csehszlovákia, Magyarország , a Szovjetunió gyártott autóbuszokat. A hatvanas évek elejére változott a kép: Bulgária kivételével már az összes európai KGST-államban készült autóbusz — bár az NDK-ban és Romániában csak néhány százas szériában. Eltelt egy újabb évtized, s Bulgária is belépett az előállítók sorába, a többiek pedig már legalább két és fél ezres darabszámnál tartottak. A termelés alakulásáról részletesebb tájékoztatást nyújt az alábbi táblázat (darab): A fenti összefoglaló számok különböző nagyságú és eltérő rendeltetésű buszokat fognak egybe — a mikrobuszok kivételével —, az adatok mögött azonban nem bújnak meg a típusok. Elég arra utalni, hogy az IKARUS gyártmányskálája szinte teljes, van benne városi, városközi és luxus kivitelű busz, s ami a nagyságot illeti, mindent gyártanak, a legkisebb, mintegy 8 méterestől kezdve a leghoszszabb csuklósbuszig. A magyar autóbuszgyártásról a táblázatban szereplő adatoknál újabbak is rendelkezésre állnak. Tavaly 6361 darab készült, az idei — lefelé módosított terv pedig 6800 busz kibocsátásával számol, ugyanis a IV. ötéves tervben az eredetileg tervezett 41 000 darab helyett kevesebb IKARUS-busz készül. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a szocialistaországok szükséglete jelenleg felülmúlja az IKARUS mérsékeltebb kapacitását. (Az már vita tárgya lehet, hogy ha az eredeti ütemben kerül sor a fejlesztésre, akkor is fennállna-e ez a helyzet.) Lengyelországban jelenleg két gyár foglalkozik autóbuszok készítésével: a jelezi üzem — ahol a Berliet buszokat készítik majd — Skoda alvázra évi mintegy 2000 darab Karosa típusú autóbuszt gyárt. E 10 méter körüli hosszúságú buszok majdnemkizárólag a hazai piacra kerülnek. A sanoiki buszgyárban ennél kisebb, 7,5 méteres típusokat gyártanak, évi mintegy 3000 darabot saját fejlesztés alapján. Exportra 1968 óta évente több mint 1000 busz kerül, az import ma már csak néhány száz darab. Bulgária 1968-ban szintén Skoda alvázra alapozva kezdte meg az autóbuszgyártást. A korszerűsítés érdekében úgy döntöttek, hogy 1970-ben a Setra márkanevű karosszériákat gyártó NSZK-beli Kässbohrer cégtől licencet és fenowhow-t vásárolnak. Ez év végén elkezdik Botevgradban a Skoda alvázra épített Setra buszok gyártását. Egy-két éven belül át akarnak térni az önhordós típus gyártására is, 1975-ig 2000 darabra, 1980-ig pedig már 4000 darabra szeretnék növelni a gyár kapacitását. Az önhordási konstrukció prototípusa már megvan: Skoda aggregátorok felhasználásával építették. Folyik egy prototípus elkészítése magyar aggregátokkal is, üzempróba után majd a gazdasági tényezők mérlegelésével döntenek arról, hogy a Setra buszokat végül magyar vagy csehszlovák főegységek felhasználásával gyártják-e. Romániában a bukaresti Tudor Vladimirescu gyárban készülnek autóbuszok, elsősorban kisbuszok és karoszszériák. A jelenlegi típusokat lényegében a tehergépkocsigyártáshoz kapcsolódva állítják elő. E gyárban előreláthatólag 1974-ben — a tervezetthez képest egyéves késéssel — megkezdik a nyugatnémet MAN cégtől vett licenc alapján a 7,5, 9,5 és 11,5 méteres buszok gyártását. Elképzelések szerint 1975-re Románia már 3800 buszt fog készíteni, és ebből több mint ezret külföldön szeretnének értékesíteni. (Jelenleg Románia nem exportál autóbuszokat. Sokat vesz viszont Olaszországtól és Franciaországtól.) A KGST-országok közül a Szovjetunió a legnagyobb autóbuszgyártó,több mint kétszer annyit állít elő, mint a többi tagállam együttvéve. A hatalmas ország szükségleteinek megfelelően igen sok helyen és széles választékban készülnek e járművek. A jelentősebb üzemek a pavlovszki gyár — ahol a 7,2 méter hosszú PAZ típusúk —, a lvovi üzem —, ahol 9 méteres LAZ buszok, — és a likinoi gyár — ahol szintén 9—10 méteres kategóriába tartozó buszokat gyártanak. Az igény hatalmas — az autóbusz importban is a Szovjetunió az első a KGST-országok között — s ezért foglalkoznak a buszgyártás eddiginél erőteljesebb fejlesztésének gondolatával. Már bejelentették, hogy a jövőben szeretnék gyártani a csuklós buszokat. Csehszlovákia, amely nagy hagyományokkal rendelkezik az autóbuszgyártásban az ötvenes években viszonylag lassan, de fokozatosan fejlesztette ezt az iparágat. A hatvanas évek közepén némi visszaesés volt a termelésben, de 1968-ban ugrásszerűen nőtt a kibocsátás. Azóta ismét egyenletes a fejlődés. A legutóbbi időben új egységes autóbuszcsaládot fejlesztettek ki a Skodánál s ezekből a korszerű típusokból nagyobb szériákat akarnak gyártani. Figyelembe véve a közelmúltban végrehajtott, illetve folyamatban levő beruházásokat, várható, hogy a következő néhány évben az eddiginél lényegesen dinamikusabban nő a termelés — 1975-re elérheti az 5000 darabot. Az NDK az egyetlen európai KGST- ország, ahol nem gyártanak nagybuszokat. Mindössze egy típus, a Robur kisautóbusz készül. A nagyobb buszok iránti igényeket importból fedezik, s mint ismeretes, elsősorban az IKARUS szállításaira támaszkodnak. Német részről többször is leszögezték, hogy a jövőben is számítanak a magyar exportra, sőt fokozottabban, mint eddig. Ugyanakkor hírek szerint a kisbuszok gyártását visszafejlesztik, illetve 1975-ig megszüntetik. A fentiek ismeretében néhány tendencia világosan kirajzolódik. Az NDK kivételével minden KGST-tagállam megteremtette saját autóbuszgyártását, s szinte kivétel nélkül erőteljes fejlesztésre vannak elképzelések. A tagállamok autóbusz külkereskedelméről rendelkezésre álló adatok pedig arra engednek következtetni, hogy fokozatosan minden ország exportőrré válik. 1965- ben még csak Magyarország volt nettó exportőr, 1970-re már Lengyelország is többet exportált mint importált, és ha az említett fejlesztések megvalósulnak, 1975-re Románia biztosan, Csehszlovákia pedig valószínűleg nettó exportőrré válik. Nem kétséges, hogy — bár nagy a piac felvevőképessége —, elérkezik majd a koncurrencia ideje nemcsak a szocialista táboron belül, hanem más piacokon is. Ami a fejlesztési koncepciókat illeti, éppúgy találkozunk különböző nyugati cégektől, történő licencvásárlással, mint saját illetve kétoldalú fejlesztéssel, többoldalúra viszont alig van példa. A különböző nagyságú vagy különböző funkciójú járművek termelésének szétválasztására, azaz átfogó szakosításra pedig még nem került sor. Ami nem a késztermékeket, hanem az egyes részegységeket illeti, ma kétségtelenül a sebességváltó a leggyengébb láncszem, gyártása sajnos, egyetlen szocialista országban sincs kielégítően megoldva. Motor viszont van bőven: Magyarországon már gyártják a 200 lóerős MAN-motort, Románia is megvásárolta ugyanennek a motornak a licencét, Csehszlovákiában saját fejlesztésű 200 lóerős motorokkal szerelik fel a buszokat, Lengyelország pedig a British Leyland 200 lóerős motorjának licencét vette meg. Vince Mátyás 1950 1960 1968 1969 1970 Bulgária— — ,— 581 643 Csehszlovákia 977 1 572 2 227 2 527 2 602 Lengyelország— 2 082 4 544 5 108 5 221 Magyarország 416 1 877 3 985 4 790 5 979 NDK 75 415 884 1 451 2 587 Románia— 775 2 429 2 205 2 604 Szovjetunió 3 939 22 761 42 357 46 099 47 363