Világgazdaság, 1973. január (5. évfolyam, 1/1003-21/1023. szám)
1973-01-31 / 21. (1023.) szám
* ------------T--------------------1 NAPRÓL NAPRA] ♦ VILÁGSZERTE FELTŰNÉST KELTETT A JAPÁN MINISZTERELNÖK JAVASLATA AZ ÁZSIAI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI ORSZÁGOK értekezletének összehívására. „Az ázsiai béke megszilárdítására” összehívandó értekezlet tervét egyes megfigyelők beleillesztik a vietnami háborút követő amerikai stratégia és az újkeletű japán—kínai szövetségbe. ♦ AZ NSZK-BAN ÚJABB LÉPÉSEKET TERVEZNEK AZ INFLÁCIÓ MEGFÉKEZÉSÉRE. A javaslatok között szerepel a külföldi kölcsönöket felvevő vállalatokra vonatkozó, jelenleg 50 százalékos készpénzletételi kötelezettség szigorítása. A kormány mindazonáltal húzódozik attól a gondolattól, hogy a Bundesbanknak jogot adjon a nyújtható maximális hitelállomány megszabására. ♦ VOLGA—URAL-CSATORNÁT ÉPÍT A SZOVJETUNIÓ. A 646 kilométer hosszú csatorna a Kaspi-tengertől északra fekvő sztyeppe öntözését tenné lehetővé. Az első 225 kilométer hosszú szakasz megépítését 1979-re tervezik. ♦ RENDKÍVÜL NEHÉZ HÓNAPOK ELŐTT ÁLL INDIA. Fél éve nem esett eső, az idén csak százmillió tonna élelmiszer gabona várható, 18 millióval kevesebb, mint tavaly. A devizatartalékok a gabonavásárlások miatt nagyon leapadtak, ezért valószínű, hogy újabb importkorlátozásokat hoznak. ♦ MÉRSÉKELT ÜTEMBEN NŐTT TAVALY A VILÁG KŐOLAJTERMELÉSE. 2 milliárd 598 millió tonna olajat hoztak felszínre, 5,1 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. Igen jó eredményt csak néhány ország, mindenekelőtt Szaúd-Arábia és Irán ért el. 1973. JANUÁR 31., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 21. (1023.) SZÁM?0? Védekező támadás A JAPAN GAZDASÁGI PROGRAM Ohira külügyminiszter a japán parlament megnyitó ülésén közölte: a jövőben az export növelése helyett a közjólét emelését tartják a legfontosabbnak. A felelős japán kormányférfiak részéről már az előző évben is elhangzottak hasonló kijelentések, ám az ország fizetési mérlegének fölöslege és devizatartaléka nem csökkent, hanem nőtt a múlt esztendőben. Kivált az Egyesült Államok viszonylatában növekedett az exporttöbblet, márpedig február 7-én kezdetét veszi az amerikai—japán gazdasági tárgyalások új fordulója, amelyen Eberle a többi között a jen újabb felértékelésének témáját is feszegetheti. Emellett — és ez talán még nyomósabbnak tekinthető — Tokió a vietnami tűzszünet másnapján egyértelműen a világ tudomására hozta, hogy felhagy a második világháború óta vállalt külpolitikai passzivitásával és gazdasági súlyának megfelelően igyekszik — elsősorban a délkelet-ázsiai térségben — növelni befolyását. E tények megfelelő értékre szállítják le és kellő megvilágításba helyezik a japán gazdaságban tervezett állítólagos fordulatot. A tokiói parlament új ülésszakán felszólalt japán vezetők egyhangúan arra figyelmeztettek, hogy az ország a tóváriakban nem folytathatja büntetlenül az egyoldalúan exportra orientált gazdaságpolitikát. A nemrég közzétett adatok szerint Japán külkereskedelmi aktívuma tavaly közel 9 milliárd dollárra rúgott, így érthető, hogy Ohira külügyminiszter „halasztást nem tűrőnek” nevezte a japán gazdaság külső egyensúlyának megteremtését. Az egyre növekvő kereskedelmi aktívum tényét összefüggésbe hozta a gazdaság sajátos szerkezetével. Az „élet minőségének” javítása, a szociális kiadások emelése hozzájárulhat az egyensúlyzavarok leküzdéséhez, természetesen csak akkor, ha kiegészül a vámok csökkentésével, az importkorlátozások feloldásával és a külföldi tőke szabadabb beáramlását célzó intézkedésekkel, — fejtette ki. A világpolitikai küzdőtéren ismét feltűnő japán diplomáciának sarkköve az USA- val fenntartott baráti kapcsolat, húzta alá a japán külügyminiszter. Kényelmetlen aktívum E baráti szálakat most igen erős teherpróbának veti alá a két ország kereskedelmi forgalmában jelentkező óriási japán aktívum. Tanaka miniszterelnök bevallotta, hogy a március végével befejeződő pénzügyi év minden eddigit meghaladó, több mint 4 milliárd dolláros amerikai hiányt hoz. A japán miniszterelnök még tavaly szeptemberben ígéretet tett Nixonnak, hogy 1974-ig 2 milliárd dollárra csökkentik az amerikai deficitet és azt is jelezte, hogy 1 milliárd dolláros rendkívüli importtal járulnak hozzá a mérleg kiegyensúlyozásához. A deficit azonban nem csőként, hanem tovább nőtt. Washingtonban úgy találják, hogy a Tokió által kilátásba helyezett intézkedések egy része csak lassan megy át a gyakorlatba, másik részét nem is teljesítik. Az 1 milliárd dolláros importprogramnak tavaly csak egyharmadát hajtották végre, elmaradt az agrártermékek importjának liberalizálása és a távol-keleti szigetország valutatartalékai immár a 20 milliárd dolláros szinthez közelednek. Japán pillanatnyilag a világ legnagyobb dollárfelhalmozója, s ezt amerikai részről — mint már többször közölték — elfogadhatatlannak tartják. Tanaka arra is ígéretet tett, hogy a hatalmas dollártartalékot a felére apasztják, a gazdasági szakemberek többsége szerint azonban ez a belátható időn belül teljesen elképzelhetetlen. Az USA tokiói nagykövete nemrég valóságos ultimátumot nyújtott át Tokiónak hangot adva az amerikai gazdasági körök növekvő türelmetlenségének. Két-három hónapon belül konkrét eredményeket felmutató intézkedéseket követelt és utalt arra, hogy ellenkező esetben az amerikai kongresszus megszavazza az importpótadó újbóli bevezetését a Japánnal folytatott kereskedelemben. A tavaly kimutatott 9 milliárd dolláros japán aktívumok csak egyik fele esett az Egyesült Államokra, másik fele jórészt a Közös Piaccal és a délkeletázsiai térség országaival lebonyolított kereskedelemben jelentkezett. Brüsszellel márciusban esedékesek az újabb tárgyalások a „feltartóztathatatlannak” bélyegzett japán exportbehatolással kapcsolatos közös piaci panaszokról és az előjelek szerint rendkívül kemény alkudozások várhatók. Ugyanakkor a délkelet-ázsiai országok viszonylatában is kényes Japán helyzete. Gazdasági túlsúlya szinte ránehezedik ezekre az országokra. Malaysia és Singapore összbeviteléből 20, Thaiföld importjából 35 százalékkal részesedik, a Fülöp-szigetek és Tajvan importjában 40, illetve 45 százalékos arányt képviselnek a japán áruk. Indonéziától a kiaknázott nyersolaj 80 százalékát vásárolja meg, a Fülöp-szigetektől vezet, Malaysiától és Thaiföldtől gumit és nikkelt vesz hatalmas mennyiségben. M * Új kapcsolatok Ázsiában A vietnami tűzszünet aláírását követően Tanaka a törvényhozásban javaslatot tett az ázsiai és a csendesóceáni országok értekezletének összehívására „a vietnami és általában az ázsiaibéke megszilárdítása érdekében”. A javaslat világszerte feltűnést keltett. Politikai és diplomáciai körök szerint — írja az MTI tokiói tudósítója — könnyen kiderülhet, hogy az indítvány célja „a Szovjetunió általi javasolt ázsiai kollektív biztonsági rendszer megtorpedózása és olyan rendszer kialakítása, amely a vietnami háborút követő amerikai stratégiát, valamint az újkeletű japán—kínai szövetség érdekeit szolgálja”. Tokió külpolitikai nyitása természetesen az ázsiai szocialista országokat is figyelembe veszi. Japán politikusok az utóbbi napokban egymás után úgy nyilatkoztak, hogy a kormány és különféle magánszervezetek nagy összegű segélyekkel kívánnak részt venni Indokína újjáépítésében, külön kiemelték a VDK-nak nyújtandó támogatást. Ohira külügyminiszter bejelentette, hogy hamarosan diplomáciai küldöttség indul Hanoiba, amely nemcsak a VDK háború utáni gazdasági segélyezésének kérdését vitatja meg, hanem a kétoldalú kapcsolatok széles skáláját is, beleértve a VDK hivatalos elismerését. Nehezen képzelhető el, hogy Kína ne tudjon a VDK-val kapcsolatos japán tervekről, és a tokiói lépésekben ne játszanának szerepet a Peking rokonszenvének elnyerésére irányuló meggondolások. Érdemes utalni Nakaszone japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter nemrég befejeződött pekingi látogatására, amelynek legnagyobb eredménye az volt, hogy lényegében megkezdődtek a két ország kereskedelmi szerződésé- nek megkötésére irányuló tárgyalások. (Reuter, Kyodo, MTI) A szovjet népgazdaság 1972-ben Moszkvai tudósítónktól. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közzétette a szovjet népgazdaság múlt évi fejlődésének eredményeit. A jelentés szerint a nemzeti jövedelem tavaly 11 milliárd rubellel, azaz 4 százalékkal növekedett 1971-hez képest. Ennek az összegnek mintegy háromnegyed része került felhasználásra. A nemzeti jövedelem növekedésének körülbelül 75 százaléka adódott a munka termelékenységének javulásából. Az ipari termelés egy év alatt 26 milliárd rubellel, 6,5 százalékkal nőtt és teljes volumene meghaladta a 424 milliárd rubelt. A termelési eszközök gyártásának, az ,,A” szektornak a növekedési üteme 6,8 százalékos volt, a fogyasztási cikkeké, a „B” csoporté 6 százalék. A termékek önköltsége csökkent, a termelővállalatok jövedelme 9 százalékkal emelkedett. Az átlagosnál gyorsabb volt a fejlődés az autóiparban, az orvosi műszerek és készülékek gyártásában, az építő- és útépítő gépek, valamint az élelmiszer és könnyűipari gépek gyártásában. 1,1 százalékkal csökkent a villamoserőművek fajlagos fűtőanyag felhasználása. A fémkohászatban a kohók kihasználtsági foka 2 százalékkal, a cementiparban az égető kemencék kihasználtsága 3, az őrlőmalmoké 2 százalékkal javult. Nem volt kielégítő a múlt évben a tudományos technikai haladás legújabb eredményeinek alkalmazása, egy sor vállalat tudományos kutatási feladatait sem teljesítette. Problémát okozott, hogy több gépipari vállalat még most is gyárt olyan termékeket, amelyek iránt nincs kereslet. Máshol a munka termelékenységének növekedését nem biztosítják megfelelő módon. Egyes vállalatoknál az elért növekedést nem a termelékenységnek a terv szerinti javításával érték el. A vállalatok egy része nem teljesítette a felhalmozás és a termékek értékesítése terén kitűzött feladatait. A fenti problémák elsősorban a földgázkitermelő-iparban, a könnyűipari gépgyártó iparban, a szerves savakat előállító iparban, a tehervagongyártásban, a kartontermelésben, a silóbetakarító kombájnok, gyártásában mutatkoztak. Nem tett eleget maradéktalanul a minőségi és a választéki követelményeknek a szövetgyártás, a konfekció- és kötöttáruipar, a cipőgyártóipar. A mezőgazdaság termelési értéke 1972-ben 84 milliárd rubel volt, valamivel kevesebb, mint egy évvel korábban, de több, mint az előző 5 éves terv átlaga. A növénytermesztés legjellemzőbb eredményei: a szemes terményekből 168 millió tonnát takarítottak be (6,6 millió tonnával kevesebbet, mint 1971-ben), rizsből 1,6 millió tonnával, vagyis 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A gyapottermés rekordszintet ért el, 7,3 millió tonna termett. A burgonya- és zöldségtermés rosszabb volt az előző esztendőnél. Burgonyából 7,4, zöldségből 0,9 millió tonnával termett kevesebb. A külkereskedelmi forgalom 1972-ben tovább bővült. A szélesedő kapcsolatok eredményeként az árucsereforgalom 9 százalékkal haladta meg az 1971. évit. A külkereskedelmi forgalom összértéke 25,8 milliárd rubelt tett ki, 2 milliárd rubellel többet, mint egy évvel korábban. A WALL STREET NEM REAGÁLT ki amerikai költségvetés visszhangja Vegyes fogadtatásban részesült a július 1-ével kezdődő gazdasági év költségvetése az Egyesült Államokban. Több neves demokratapárti szenátor bírálta a Fehér Házat, mert csökkenti a szociális program előirányzatait. A republikánus párti szenátorok és képviselők többsége, és néhány közgazdász üdvözölte Nixon új költségvetéstervezetét. Az ellentmondásos kongresszusi fogadtatást két nyilatkozattal lehet viszszaadni: Humphrey szenátor szerint a költségvetés-tervezet az amerikaiak becsapása, kitérés a belső gondok elől. Scott republikánus szenátor viszont észszerűnek, felelősségteljesnek nevezte, amelynek célja az újabb kiadások korlátozása az adóemelések és az infláció elkerülése érdekében. Nixon eddigi öt költségvetése közül a legjobbnak minősítette az ideit McCracken volt elnöki gazdasági tanácsadó. Becslése szerint a kiadások ütemének fenntartása esetén az amerikai családok adóterhe 200 dollárral gyarapodott volna. Mills demokratapárti képviselő nyilatkozata szerint nincs szükség újabb adó kivetésére, ha a kormánynak sikerül tartania magát a 268,7 milliárd dolláros kiadáshoz. Friedman pénzügyi szakember, aki szintén üdvözölte a költségvetést, figyelmeztetett arra, hogy a kiadások még így is a nemzeti jövedelem 40 százalékát teszik ki. További korlátozásokra lesz szükség — hangsúlyozta. Hivatalos japán körökben helyeslően nyilatkoznak az új amerikai költségvetésről. Elsősorban azt emelik ki, hogy a kiadások korlátozásával az USA hozzájárulhat az infláció visszafogásához. Tokiói vélemények szerint az új államháztartás segít helyreállítani a dollárba vetett nemzetközi bizalmat. A fejlődő országok részéről nyilatkozat már nem hangzott el, de valószínűleg kelletlenül veszik tudomásul, hogy az élelmiszer-segélyprogramot, az úgynevezett PS-480-as törvény keretében nyújtott támogatást, 10,5 százalékkal kénytelen csökkenteni a mezőgazdasági minisztérium. Washingtoni megfigyelők hozzáfűzik viszont, hogy e program rendelkezésére bocsátott összeg lefaragása sokkal kisebb mértékű, mint a várt 50 százalékos. Közzétették a kereskedelmi minisztériumban a decemberi gazdasági adatokat. A legfontosabb mutatószámokból összeállított index 2,2 százalékkal javult és 1967. évi bázison számítva 155,6 pontra nőtt. Gazdasági körökben ezt igen kedvező előjelnek tekintik az idei évre. A decemberi eredményeket kommentálva, Manus gazdasági államtitkár rámutatott, hogy egy negyedév kivételével a decemberi fejlődés 13 év óta a legerőteljesebb volt. Schultz pénzügyminiszter kongresszusi felszólalásában pedig azt mondotta: a következő két esztendő „az amerikai gazdaság történetének két legjobb éve lehet”. A Wall Street mégsem reagált a várakozásnak megfelelően. A New York-i részvénytőzsdén a jegyzések az elmúlt három hónap legalacsonyabb szintjére estek vissza, s november 15-e óta először ismét 1000 pont alá került a Dow Jones index. A Rewter-iroda jelentése szerint az üzleti élet képviselőit aggasztja az infláció, a szűkös pénzellátás és az emelkedő kamatlábak. Hozzájárult a lanyhuláshoz a dollár további gyengesége. A francia baloldal gazdasági programja A franciaországi választási kampányban a kormánykoalíció pártjai azzal próbálják ellensúlyozni a baloldal közös kormányprogramjának vitathatatlan tömeghatását, hogy el akarják hitetni a választókkal: a baloldali program megvalósítása túlságosan megterhelné az ország gazdaságát, és „gazdasági katasztrófát” idézne elő. Az FKP székházában a hét elején tartott sajtóértekezleten Georges Marchais főtitkár és a párt gazdasági szakértői részletes számítások alapján bizonyíttották, hogy programjuk szilárd gazdasági és pénzügyi alapokon nyugszik, minden kiadásra megvan a fedezet. Marchais hangsúlyozta, hogy a szociálpolitikai program megvalósítását pénzügyi eszközökön túl gazdaságiak is biztosítják, amelyek egy átgondolt, öszszefüggő gazdasági terv szerves részét képezik. Az ipar kulcsszektorai és a legfontosabb monopol vállalatok államosítása, valamint a gazdasági struktúra mélyreható reformja és demokratizálása lehetővé teszi majd a termelőerők jobb kihasználását, a termelékenység növelését, a beruházások ésszerűsítését. Megválasztása esetén a baloldali kormány első költségvetésében 20 milliárd frankot fordítana a szociálpolitikai intézkedések megvalósítására. A katonai kiadások csökkentésével és a nagy vállalatoknak nyújtott adókedvezmények megvonásával viszont 23 milliárd frankot takarítanának meg. A gazdaság- és pénzügyminisztérium adatai szerint tavaly 295 közszükségleti cikket alapul véve az árak 6,9 százalékkal emelkedtek, 1971-ben 5,6 százalékkal. Az élelmiszerek áránál 8,5 százalékos, a szolgáltatásoknál 7,4 százalékos emelkedést számítottak. Az élelmiszerek közül legjobban, 18,2 százalékkal a hús drágult. Az ipari termelés növekedési üteme az év első felében valamelyest lassulni fog a Banque de Paris et des Pays-Bas legutóbbi havi kiadványa szerint, amely ezt az érvényben levő hitelkorlátozásokra alapozza. A bankok várhatóan legfeljebb annyi hitelt adnak, mint tavaly, s ezért valószínűleg egészen júliusig nem élénkül a beruházási szféra sem. A párizsi bank szerint ez oda vezet, hogy a kereslet jóval meghaladja majd a kínálatot. Február 1-től várhatóan 4,55-ről 4,65 frankra emelik a minimális órabért. Az új bérszintről a francia kormány mai rendes ülésén hoznak majd döntést, jelenti a Reuter jól informált párizsi körökre hivatkozva. A béremelésre a megélhetési költségek indexének novemberi 2 százalékos növekedése készteti a kormányt. Decemberben az index 0,5 százalékkal emelkedett, és 115,5 százalékot mutatott, egy évvel korábban 114,2 százalék volt a megélhetési költségek indexe. (Reuter, DPA, MTI) Dán tiltakozás az EGK miniszteri tanácsánál A dán kormány tiltakozott a Közös Piacnál, hogy a csatlakozási egyezmény mezőgazdasági rendelkezései egyhónapos késéssel lépnek hatályba. Noergaard közös piaci ügyekkel foglalkozó miniszter szerint a késedelem majdnem 30 millió dollártól üti el a dán termelőket. Koppenhága a miniszteri tanácstól követeli, hogy a mezőgazdasági rendelkezések az előirányzottnak megfelelően, február 1-én lépjenek hatályba. (A dán kormány szombaton kapott előzetes értesítést arról, hogy technikai nehézségek akadályozhatják a mezőgazdasági rendtartás bevezetését, s tegnap pedig már a végleges halasztási határozat is megszületett.) (Reuter) Szénbányák államosítása Indiában Az indiai kormány tegnap este bejelentette az ország nem kokszolható szenet termelő szénbányáinak államosítását. A kokszolható szén termelése 1971 október óta állami kézben van, így most az ország egész szénvagyona az államé. (Reuter) Folytatódik a dollár gyengülése A nyugat-európai devizapiacokon tegnap folytatódott a dollár gyengülése. Belgium és Hollandia központi bankja kénytelen volt támogató vásárlásokat eszközölni, mert az amerikai valuta elérte az alsó intervenciós határt. Frankfurtban is igen jelentős volt a dollárkínálat, de a Bundesbank intervenciójára nem volt szükség. A dollár árfolyama — a negyedik oldalunkon közölt Reuter-index tanúsága szerint — a vezető tőkés valutákkal szemben ismét a paritás alá esett. Ez az index hónapok óta a dollár ázsióját jelezte: hétfőn délután vált először negatívvá, a kedd esti helyzet alapján pedig a dollár átlagos diszázsiója már 0,45 százalék. A legmélyebbre Svájcban esett az amerikai valuta árfolyama, ahol mint ismeretes, a központi bank már nem támogatja. A kedd esti árfolyam a svájci frank 6 százalékos felértékelődésének felelt meg a korábbi középárfolyamokhoz képest. A valutaszakértők többsége úgy véli, hogy az amerikai költségvetési deficit, a külkereskedelem passzivitása, valamint a svájci vagy nyugatnémet felértékelés eshetősége ösztönzi a dollár elleni spekulációt. (Reuter, DPA)