Világgazdaság, 1974. május (6. évfolyam, 82/1332-102/1352. szám)
1974-05-03 / 82. (1332.) szám
SZIGORÚ IMPORTKORLÁTOZÁS OLASZORSZÁGBAN Felzúdulás a közös piaci fővárosokban „A Közös Piac sorozatos válságai eddig legalább megkímélték magát az alapot, a tagországok közötti szabad áruforgalmat. Az olasz kormány importkorlátozó intézkedései a közösség infrastruktúráját rendítik meg”, írja a Le Monde, kommentálva az olasz kormánynak azt a döntését, hogy az import tetemes részét letétfizetési kötelezettséggel sújtja. Az agrárpiac után felbomlóban van az ipari termékek közös piaca is — ez egy nyugatnémet vélemény. Hangvételük jellemző a közös piaci fővárosok hivatalos megnyilatkozásaira is. Nemcsak gazdasági, hanem politikai döntésről van szó, Róma partnereinek minden tiltakozása ellenére hozta meg döntését, hangoztatják. Az olasz fővárosban azt hozzák fel mentségül, hogy sarokba voltak szorítva: a közös piaci hitellehetőségek kimerültek, miután korábban már 7,5 milliárd dollárt vettek föl az eurodollár-piacon és több mint 6 milliárdot kétoldalú hitelmegállapodások keretében — az EGK-tól, az IMF-től és az amerikai Federal Reserve-től. Februárban a fizetési mérleg deficitje a teljes arany- és valutatartalék egyhatoda, mintegy 700 millió dollár volt. Colombo pénzügyminiszter csak ma ismerteti Brüsszelben az importkorlátozás alá vont termékek részletes listáját, így még nem tudni, hogy a magyar kivitel mekkora részét érinti a római döntés. Mint ismeretes, Olaszország legnagyobb tőkés exportpiacunk, egyedül vágómarhából évenként 170 millió dollárért exportálunk. Az olasz kormány május 7-től, vasárnaptól kezdődően letétbefizetési kötelezettséget ró azokra a cégekre, amelyek külföldről fogyasztási termékeket és más félkész- és készárukat hoznak be. Az import teljes értékének 50 százalékát kell félévi időtartamra kamatmentes letétbe helyezniük az Olasz Nemzeti Banknál. Ez alól csak a nyersanyagok, az energiahordozók, valamint a beruházási javak mentesülnek. Jól értesült körök szerint az olasz bevitel 60 százalékára nem vonatkozik majd a letéti rendszer, de hogy pontosan milyen árucikkekről van szó, arról majd csak ma lehet pontos képet alkotni, amikor Colombo, a brüsszeli bizottság előtt „megmagyarázza bizonyítványát” és ismerteti az érintett termékek listáját. Az intézkedések célja voltaképpen kettős — mutatnak rá olasz hivatalos körök. A kormány egyrészt az import erőteljes csökkenését akarja keresztülvinni a fizetési mérleg javítása érdekében, másrészt a pénzeszközök lekötésével pénzszűkét, deflációt igyekszik előidézni. Ezzel az áremelkedések, az infláció szédületes iramát próbálja fékezni, amely tavaly 13 százalékos volt, és egyedül márciusban 2,9 százalékos. A letéti kötelezettség azonban azzal a veszéllyel járhat, hogy tovább nőnek az importárak: az importőrök egész egyszerűen áthárítják a fogyasztókra a letétekkel járó többletköltségeket. A pénzeszközök lekötése, az így teremtett pénzszűke pedig könnyen viszavetheti a magánberuházásokat, s a deflációs politika veszélyeztetheti a termelést, a foglalkoztatottság szintjét. A hazai és nemzetközi vonatkozásaiban egyaránt jókora kockázattal járó intézkedés mindamellett az egyetlen volt, amit Olaszország jelenlegi katasztrofális fizetési pozíciójában még megtehetett — hangoztatják az olasz fővárosban. (Talán, a líra újabb 20 százalékos leértékelése kínált volna más megoldást.) Fizetési mérlegének hiánya az idén az eddigi hónapok alapján ítélve elérheti a 10 milliárd dollárt is. A külföldi hitelezők egyre magasabb árat kérnek kölcsöneikért, sőt legutóbb, amikor a Mediobanca, az állami hitelkonzorcium 1,2 milliárd kölcsön jegyeztetésével bízott meg egy nemzetközi bankcsoportot, 400 bankot kellett megkeresni, amíg végre sikerült nagy ügygyel-bajjal 110 pénzintézetet toborozni. S az olasz hatóságok még az idén újabb 4 milliárd dollárt akartak az eurodollár-piacon felvenni. A magáncsatornák eldugulása után megkezdődött az állami hitellehetőségek igénybevétele. A Federal Reserve készenléti hitelmegállapodás alapján 3 milliárd dollárt nyújt, a Nemzetközi Valuta Alap pedig 1,2 milliárdot. Az utóbbi három hétben kimerült Olaszország teljes rövid lejáratú hitellehetősége a nyugat-európai monetáris együttműködési alapnál, összesen 1,8 milliárd dollárt hívott le a közös piaci partnerek rövid lejáratú hitelalapjából. „A Róma rendelkezésére álló hitelkeret gyakorlatilag nullává zsugorodott” — közölték Brüsszelben. Az olasz fizetésképtelenség fő tényezője: a hazai infláció, amely megnöveli az importkeresletet; a líra de facto leértékelődése, amely megránja az importot; s végül — Nyugat-Európában szinte egyedülállóan — az ipari termelés fellendülése, amely óriási keresletet támaszt az importált nyersanyagok iránt. Ok és okozat is egyben a líra fantasztikus méreteket öltő kicsempészése az országból, amiben a nagybankok is aktívan részt vesznek: az import-átutalá■ sokat felfelé hamisítják, az exportbevételeket pedig lefelé, hogy az — írta az Economist — már szinte méltatlan a Közös Piac teljes jogú tagjához. A brüsszeli bizottság sürgős tanácskozást kezdett Róma váratlan intézkedéseinek tanulmányozására. A részletek egyelőre még nem ismeretesek, jóllehet olyan hírek terjedtek el, hogy a közös piaci országok középlejáratú swap-hitelt folyósítanak Olaszországnak, ha visszavonja importkorlátozó intézkedéseit. Ez azonban csak akkor biztosítható, ha az egyes közös piaci tagországok a zsebükbe nyúlnak, mert meglevő EGK-alap ilyen célra nem áll rendelkezésre. Bonn — mint ismeretes — januárban 3 milliárd dollárt helyezett kilátásba Franciaországnak, ha hajlandó bennmaradni a valutakígyóban. Akkor Párizs visszautasította az ajánlatot, de lehet, hogy Róma nem ad kosarat, ha őt kínálják meg. A nyugatnémet kormányt mindenesetre nem a teljes önzetlenség vezérelné, hiszen tavaly a nyugatnémet árucikkek harmadik legnagyobb importőre volt Olaszország, 15 milliárd márkáért az exportált nyugatnémet árucikkek 8,4 százalékát vette át. Még nagyobb felzúdulást okozott az olasz lépés Franciaországban, amely talán a leginkább sújtott közös piaci partner, és még erős kereskedelmi mérleggel sem dicsekedhet ,mint az NSZK. A francia export második számú felvevőpiaca Olaszország, s a francia—olasz kereskedelemben hagyományosan francia aktívum jelentkezett (tavaly 3,7 milliárd frank). Különösen a francia autóipart érintheti súlyosan az olasz letéti rendszer, tavaly 220 ezer francia gépkocsit vásároltak Olaszországban. Nem csoda, hogy Messmer, az ügyvezető miniszterelnök csütörtök délelőtt rendkívüli megbeszélést tartott Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszterrel az olasz döntés esetleges következményeiről. Péntek délután Genfben a GATT- tanács fogja megvizsgálni az olasz behozatali korlátozások kihatásait. Feltűnést keltett az a szokatlan sietség, amellyel az ülést összehívták. Genfi megfigyelők ebben annak jelét látják, hogy a tagállamok súlyosnak tekintik a római intézkedéseket. Valószínűnek tartják, hogy a GATT — még ha el is fogadja az importkorlátozási rendelkezést — kötelezi Olaszországot: közölje a szervezettel, milyen ütemterv szerint szándékszik azt érvényteleníteni. H. R. Az olasz intézkedések devizapiaci hatása A dollár — és természetesen a líra — erősödésében mutatkozott az olasz importkorlátozások első hatása a devizapiacon. A piac értékelése szerint Olaszország erélyes takarékossági programja általában gyengíti a Közös Piacot, s különösen árthat az Olaszországba irányuló nyugatnémet exportnak. Ezzel magyarázható, hogy az olasz intézkedések bejelentése elsősorban az amerikai valutát erősítette olyannyira, hogy Milánóban a líra minden más valutával szemben erőteljesen szilárdult, de a dollárhoz képest kissé visszaesett. (Ebben azonban bizonyos „technikai reakció” is volt az amerikai valuta korábbi gyengülésére.) Hozzájárult a nyugat-európai valuták dollárjegyzéseinek hanyatlásához az a bejelentés is, hogy az NSZK külkereskedelmi mérlegéről szóló jelentést — amelyet eredetileg tegnapra vártak —, valószínűleg csak a jövő héten teszik közzé, és hogy az exporttöbblet jóval kevesebb lesz, mint a korábban emlegetett 7 milliárd márka. A továbbiakban azonban egyéb megfontolások is kezdték befolyásolni a piacot. Ezek elsősorban abból az értesülésből táplálkoztak, hogy Frankfurtban a nyugatnémet jegybank a dán koronát volt kénytelen tekintélyes öszszegekkel támogatni. Ebből a piac arra következtetett, hogy az együtt lebegő valuták kígyójában ismét fokozódik a feszültség. Az olasz korlátozások és a skandináv valuták gyengesége miatt várhatólag még nagyobb lesz a nyomás a bonni kormányra, hogy az együtt lebegő valutákhoz képest értékelje fel a márkát. Ezeknek a megfontolásoknak logikus következményeként a tegnapi zárás előtt megfordult az irányzat, a márka felértékelésre spekuláló kereslet kissé újra visszanyomta a dollár jegyzéseit. Külön említést érdemel a párizsi devizapiac alakulása. Itt a márka olyan erőteljesen emelkedett, hogy tegnap este már 200 frankot adtak 100 márkáért. (A frank külön lebegtetésének bevezetése előtt 106,2 volt az árfolyam.) Ez a márka több mint 16 százalékos de facto felértékelődésének felel meg. Hasonló mértékben gyengült a francia frank más nyugati valutákkal szemben is. A piaci megfigyelők ezt az elnökválasztás kilátásaival hozzák kapcsolatba. A baloldali jelölt előretörése a közvéleménykutatásokban egyre jobban aggasztja a tőkéseket. Ellenőrizhetetlen és meg nem erősített, de nemcsak Párizsban, hanem Zürichben és Frankfurtban is elterjedt hírek szerint már meg is indult a tőke kimenekítése Svájcba és az NSZK-ba. Meglepetést okozott a piacon, hogy a Banque de France a jelek szerint tartózkodott mindenféle beavatkozástól a frank javára. (Reuter, AP,DJ, VWD) Véget ért az EGB ülése Befejeződött az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának tíznapos bukaresti ülésszaka. A Románia által előterjesztett határozat szót emel a keletnyugati gazdasági együttműködés erősítése mellett, és kifejezést ad annak a reménynek, hogy az európai biztonsági konferencia előmozdítja a kooperációt. A határozatot 18 ország szavazta meg, Albánia viszont elutasította, mivel szerinte a „valóságban nincs enyhülés”. A résztvevők, köztük Kanada, amely első ízben vett részt EGB ülésen, elfogadták a jövő évi és az 1975—79-re szóló, hosszú távú munkaprogramot. Az utóbbit újból megtárgyalja az EGB következő, 30. ülésszaka, amely Genfben 1975. április 15—25 között ül össze. (AP) NAPRÓL NAPRA ♦ TÖBB MINT 2 MILLIÁRD DOLLÁROS ÜZLETEKET kötöttek nyugatnémet és iráni cégek a teheráni beruházási konferencia befejeztével. Megállapodás született többek között az egymilliárd dolláros olajfinomító felépítéséről, évi 25 millió tonna kapacitással. Az NSZK vállalatai emellett az iráni acélipar és petrolvegyészet fejlesztésében vesznek részt. Teheránban tegnap tartották az első ülést, amelyen szovjet, nyugatnémet és iráni szakértők vizsgálták meg a transzkontinentális földgázüzlet lehetőségeit. ♦ KUBÁVAL ÚJABB AMERIKAI CÉG külföldi leányvállalata kötött megállapodást. Ezúttal a Ford Motor argentin érdekeltsége vállalta, hogy 30 millió dollárért szállít járműveket a következő három évben a szigetországnak. Az új üzlet bejelentésével egyidejűleg Dent kereskedelemügyi miniszter — a régi szólamokat hangoztatva — a Kuba-ellenes embargó fenntartását szorgalmazta. ♦ KÜLKERESKEDELMÜNK AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN 18,4 milliárd devizaforintos forgalmat ért el, az export 20, az import pedig 30 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Kiemelkedő volt a forgalom emelkedése a nem rubelelszámolású területeken, a szocialista országokból pedig az átlagot meghaladó mértékben nőtt a gépimport. ♦ A KÖZÖS PIACI MARHAHÚSFÖLÖSLEG további halmozódásának megelőzését szolgálja a brüsszeli bizottság ötpontos terve, amelyet az EGK földművelésügyi miniszterei luxemburgi értekezletükön hagytak jóvá. A program többek között szigorítja az import-engedélyezési Rendszert és előírja, hogy az importáló kereskedő köteles az EGK-n belüli készletekből ugyanannyi marhahúst vásárolni, mint amennyit kívülről vesz./ A kereskedelmi akadályok megszüntetése Magyar-finn megállapodást írtak alá Helsinkiben tegnap dr. Bíró József és Jermy Laine finn külkereskedelmi miniszter megállapodást írt alá a két ország közötti kereskedelemben még fennálló akadályok megszüntetéséről. A több hónapos tárgyalás-sorozat után megkötött megállapodás olyan feltételek teremtésére hivatott, amelyek lehetővé teszik a két ország gazdasági kapcsolatainak gyorsuló, harmonikus fejlődését. Elsőrendű célja a megállapodásnak, hogy a kereskedelem bővítésének lehetőségeit az európai gazdasági integrációs folyamatok mostani körülményei között is biztosítsa, összhangban az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) előírásaival. A kereskedelmi akadályok közül a vámok fokozatos megszüntetését 1977. július 1-ig kell befejezni. Ezután az időpont után a magyar ipari termékek, mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek többségét Finnországban, a finn exportcikkek döntő részét pedig Magyarországon nem terhelik vámok. Csak néhány árukategória kivétel, ezeknek vámjai kivételesen lassított ütemben, 10 év alatt szűnnek meg. Finnország, mint ismeretes, az iparcikkek terén vámmentesen kereskedik az EFTA tagállamaival, a nemrég kötött szabadkereskedelmi megállapodás értelmében a Közös Piaccal, valamint a Szovjetunióval. A most aláírt megállapodás révén megszűnik a magyar áruk viszonylagos hátránya Finnországban. A kedvezmények viszonossága alapján a finn termékek is kedvezőbb helyzethez jutnak a magyar piacon. A megállapodás intézkedéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mennyiségi korlátozások ne akadályozzák a két ország közötti árucsere-forgalmat; pontosan meghatározza, hogy mely áruk tekintendők magyar vagy finn eredetűnek; megfelelő lehetőséget biztosít a termelési jellegű kooperációban előállított termékek forgalmának, és gondoskodik vegyes bizottság alakításáról, amely figyelemmel kíséri a megállapodás végrehajtását. A vegyes bizottság évente ülésezik, elnökét felváltva adja a magyar, illetve a finn fél. A megállapodás a ratifikációs okmányok kicserélése után lép életbe. (MTI) Befejezte munkáját az ENSZ rendkívüli közgyűlése Tanácskozás a legszegényebbek megsegítéséről Szavazás nélkül fogadta el az ENSZ hatodik rendkívüli közgyűlése a világgazdasági kapcsolatok igazságosabbá tételéről szóló elvi nyilatkozatot, illetve ennek akcióprogramját. A két dokumentumot a fejlődő országok képviselői terjesztették elő, a fejlett tőkésországok részéről számos fenntartás és ellenvetés hangzott el, de végül is a közgyűlés soros elnöke elfogadottnak nyilvánította. Egy harmadik határozat a világgazdaság gondjaitól leginkább szenvedő fejlődő országok megsegélyezését szolgálta volna, ez ügyben azonban nem határozat, egy kompromisszum született: 36 tagú bizottságot hívtak életre, hogy az tegyen javaslatokat a segélyezés módozataira, illetve az anyagi terhek megosztására, az IMF, a Világbank, az UNDP és az megbeszéléseket kezdenek. E bizottság munkájának elősegítésére UNCTAD vezetői ma New York-ban A nyersanyagkérdésekkel és a gazdasági növekedés problémáival foglalkozó hatodik rendkívüli ENSZ-közgyűlés háromheti munka után tegnap a nézeteltérések tompulása nélkül, a szavazást is mellőzve, két dokumentum elfogadásával ért véget. Az elvi nyilatkozat új világgazdasági rend kialakítását tartja szükségesnek, mégpedig úgy, hogy az államközi kapcsolatoknak az egyenjogú együttműködésen kell alapulniuk, a nemzetközi gazdasági kérdéseket pedig minden ország érdekeit szem előtt tartva kell megoldani. E nyilatkozat megerősíti minden állam jogát arra, hogy teljes szuverenitást gyakoroljon természeti kincsei, azok hasznosítása felett, beleértve az államosítás jogát is. A nyersanyagárak mozgását össze kell kapcsolni az ipari termékek áralakulásával — szögezi le a nyilatkozat —, támogatni kell a termelői kartellek létrehozását és a felszabadítási mozgalmakat. Az elvi nyilatkozat e pontjai természetszerűleg a fejlett tőkésországok ellenzésével kerültek szembe, sőt ők még a multinacionális vállalatok ellenőrzését is „diszkriminatív” lépésnek értékelték. Az akcióprogram konkretizálja a nyilatkozat egyes cikkelyeit, kijelöli azok gyakorlati végrehajtásának módjait. A nemzetközi monetáris rendszer reformját, az infláció exportálásának megakadályozását; a fejlődő államok adósságainak esetenkénti újratárgyalását, eltörlését, moratórium adását stb-t; a fejlődő országok exportorientált termelésének fokozottabb külföldi finanszírozását; a technológiák átadására és a multinacionális vállalatok tevékenységének ellenőrzésére nemzetközi magatartási kódex megszövegezését; a fejlődő világon belüli kooperáció elősegítését; az élelmiszerválság megszüntetését; a kereskedelmi cserearányok (terms of trade) fejlődő országok számára kedvezőtlen alakulásának megállítását, illetve e szegényebb államok krónikus deficitjének megszüntetését; nyersanyagegyezmények kialakítását ; és más, a világkereskedelem igazságosabbá tételét szolgáló intézkedést követel az akcióprogram. A közgyűlés egyik legfontosabb témája a jelenleg konjunktúrát nem élvező nyersanyagokat termelő, a világpiaci árak alakulásától leginkább sújtott fejlődő országok helyzetének javítása, illetve terheinek enyhítése volt. A segélyezés kérdésében azonban nem sikerült megfelelő megoldást elérni, bár a vezető tőkésországok tettek igen jelentős összegű felajánlásokat. Az Egyesült Államok képviselője 4 milliárd dolláros felajánlást tett, a Közös Piac nevében a nyugatnémet nagykövet 500 millió dolláros segélyalapról szólt, az olajgazdag arab országok közül pedig Irán küldötte ismertette a sah segélyezési elképzeléseit, és szólt az OPEC különleges segélyalapjának megteremtéséről. Az Egyesült Államok nagykövete azonban az utolsó pillanatban visszavonta kormánya 4 milliárd dolláros segélyprogram-javaslatát, mert — mint mondta — a harmadik világ képviselői nem találták kielégítőnek ezt a multinacionális segélytervet. A legszegényebb fejlődő államoknak 2 hónapon belül 2—4 milliárd dollár értékű segélyre lesz szükségük — mondta az egyik érintett ország képviselője az ENSZ New York-i székházában, ahol a közgyűlés munkájának befejeztével 36 tagú bizottság dolgozik a segélyprogram kimunkálásán. E bizottság munkáját elősegítendő hívta az ENSZ- palotába Waldheim főtitkár a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap vezetőit. Ma tehát McNamara a Világbank elnöke, Witteveen, az IMF vezérigazgatója, Peterson, az ENSZ Fejlesztési Programjának igazgatója, Corea, az UNCTAD főtitkára és Waldheim ül tárgyalóasztalhoz, hogy megvizsgálja, miként segítheti leghatékonyabban a 36 tagú bizottság munkáját. A segélyprogram kimunkálásának határideje június