Világgazdaság, 1974. november (6. évfolyam, 210/1460-229/1479. szám)
1974-11-01 / 210. (1460.) szám
vii Manzini Silfi 1974. NOVEMBER 1. PÉNTEK VI. ÉVFOLYAM, 210. (1460.) SZÁM SZOVJET—JAPÁN—AMERIKAI BERUHÁZÁS TERVE Gazdasági megállapodást írt alá Moszkvában Schmidt Tegnap befejeződött a Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter vezette nyugatnémet kormánydelegáció látogatása a Szovjetunióban. Moszkvában nyilvánosságra hozták a kormányközi megállapodást, amely célul tűzi ki a két ország közötti gazdasági kapcsolatok magas szinten való ápolását, és az energia-, valamint nyersanyag-kitermelés terén megvalósuló hosszú távú kooperációk, a gazdasági kapcsolatok kereskedelmi-technikai részének megkönnyítését. A most létrejött szerződés valószínűleg az év végén lejáró kereskedelmi megállapodás helyettesítője lesz. Közben folytatódnak a szovjet—japán gazdasági tárgyalások: a kelet-szibériai földgázmezők feltárásába amerikai cégeket is be akarnak kapcsolni. Tudósítónktól. A Szovjetunió és az NSZK között létrejött gazdasági megállapodás — amely Nyugat-Berlinre is érvényes — leszögezi, hogy a két fél a jövőben is a kölcsönös előnyök alapján fejleszti és mélyíti a gazdasági, ipari és műszaki együttműködést. Arra fognak törekedni, hogy elérjék gazdasági kapcsolataiknak mind magasabb színvonalra való emelését. Elősegítik majd a széles alapon valóegyüttműködést, s e téren a továbbiakban is figyelembe veszik a közép- és kisvállalatok érdekeit Nagyszabású, közös programok esetén az együttműködés eredményeképpen előállított termék szállításával történik akiegyenlítés. Az együttműködés fejlesztésének főiránya — írja moszkvai tudósítónk — a nyersanyag- és energiahordozók termelésének a bővítése, „hogy ezekből a termékekből mind teljesebb mértékben fedezzék a két ország szükségleteit”. Ösztönözni kívánják az ipari kooperációkat, beleértve a közös termelést is. A hosszú távú tervek megvalósulásának keretében szabadalmakat, licenceket, know-how-kat adnak át egymásnak, műszaki információkat cserélnek, új technológiát, gépeket, komplett berendezéseket szállítanak, s a közös beruházások termékeit bekapcsolják a két ország árucsere-forgalmába. A nagyszabású tervek elengedhetetlen kellékéről, a közép- és hosszú lejáratú hitelek nyújtásáról az egyezmény így foglal állást: ,,A szerződő felek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az általános pénzügyi kérdéseket a két államban meglevő előírások keretei között, lehetőség szerint kedvező feltételek mellett biztosítsák.” A megállapodás rendezi a gazdasági kapcsolatok bővítéséhez szükséges kereskedelemtechnikai feltételeket, köztük a műszaki szakemberek utazásainak előmozdítását, vállalati képviseleti irodák nyitását. Kimondja, hogy az NSZK cégei képviseleteket létesíthetnek a Szovjetunióban, míg szovjet külkereskedelmi szervek részvételével az NSZK- ban vegyes cégek hozhatók létre. Az egyezmény megvalósítása felett a szovjet—nyugatnémet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság őrködik. A két ország képviselői évenként legalább egyszer felváltva találkoznak, Bonnban és Moszkvában. Áttekintik a gazdasági, ipari és műszaki együttműködésről idén januárban létrejött megállapodással együtt a mostani szerződés teljesítését is. Véleménycserét folytatnak a gazdasági fejlődés elvi tendenciáiról és ennek megfelelően jelölik ki a követendő utat. Moszkvai megfigyelők úgy vélik, hogy ez a gazdasági megállapodás fogja a gyakorlatban helyettesíteni az év végén lejáró kétoldalú kereskedelmi megállapodást, amelyet mint ismeretes, az NSZK nem újított meg a közös piaci rendelkezésre való hivatkozással. Hasonló szerződést proosáluak a napokban a franciákkal is. Még Kijevben tartózkodott a nyugatnémet delegáció, amikor a szovjet miniszterelnök fogadta a japán—szovjet gazdasági együttműködési bizottság Moszkvában tárgyaló vezetőit. A megbeszélést követően a japán küldöttség bejelentette — írja az AFP moszkvai tudósítója —, hogy november 12. és 18. között Párizsban szovjet—japán—amerikai tanácskozást kezdenek a keletszibériai földgázlelőhelyek kiaknázásának tervéről. Az Egyesült Államok és Japán mintegy 2 milliárd dollár kölcsönnel finanszírozná a beruházást, amely azonban a szovjet álláspont szerint csak akkor valósulhat meg, ha az amerikai kongresszus jóváhagyja a legnagyobb kedvezmény elvének megadását. kancellár Anyagi ösztönzés, energiatakarékosság Romániában Új bérezési törvényt fogadott el a román nemzetgyűlés, jelentős szerepet szánva a prémiumnak és egyéb ösztönzőknek. A törvény célja, hogy emelje a termelékenységet és a hatékonyságot, és elősegítse, hogy Románia a 80-as évek végéig utolérje az iparosodott nemzeteket. Az új rendszer jutalmat biztosít a többlettermelésért, az anyag- és munkaerő-megtakarításért, az exporttöbbletért, valamint a termelési költségek és az import csökkentéséért. A törvény következtében a szakmunkások minimális keresete a havi 1040 lejről 1350 lejre nő, az átlagos havi kereset pedig 1850 lejre. A rendelet előtérbe állítja a gazdaságosság és a megtakarítás kérdését. A takarékosság volt a központi gondolata Manescu beszédének is. Az energiatakarékosság eredményeképpen 6,3 milliárd lejt takarítottak meg 1974- ben Romániában — jelentette be a miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt tartott beszámolójában, amelyben az ország energiahelyzetét elemezte a nemzetközi energiaválság viszonyai között. Manescu elmondta, hogy az energiával, a fűtő- és nyersanyaggal való takarékosságról és a közületi és magánfogyasztás csökkentéséről hozott határozatok megvalósítása jelentős megtakarításokat eredményezett. Az elektromosenergia-fogyasztás 4 milliárd kilowattra csökkent, az olajfogyasztás is jelentősen visszaesett. A nemzeti energiamérleg javításának távlati tervéről szólva Manescu elmondta, hogy az elektromos energia termelésében nagy szerepet kap a szén és a vízi energia. A szén aránya az elektromos energia termelésében az 1975. évi 46,5 százalékról 1980-ra 60,7 százalékra nő, míg ugyanezen időszak alatt a szénhidrogének aránya 50,3 százalékról 34,9 százalékra csökken. Más energiaforrásokat is igénybe kívánnak venni: a távlati tervekben jelentős helyet foglal el az atomerőművek építése. (AP—DJ, Agerpres) Vita regionális agrárkereskedelmi értekezletekről Az EGK elutasította a kelet-európai szocialista országoknak azt a javaslatát, hogy regionális értekezleteken viassák meg a mezőgazdasági cikkek, elsősorban a marhahús, a gabonafélék és tejtermékek kereskedelmét és árát. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági szervezetének (FAO) a közelmúltbanLausanne-ban tartott tanácskozásán a közös piaci országok azzal érveltek, hogy az ár- és ellátási problémák nem csupán európai, hanem világméretekben jelentkeznek, ezért megoldásuk is csak más kontinensek országainak bevonásával képzelhető el. Az élelmezési és mezőgazdasági viágszervezet vezetői közölték, hogy a kelet-európai országok különösen a júiusban elrendelt közös piaci vágómara- és marhahús-beviteli tilalom miatt dtak hangot aggodalmuknak. (Reuter) Több marhahúst esznek Nyugat-Európában Nyugat-Európában most majdnem annyi marhahúst fogyasztanak, mint az 1970-es fogyasztási csúcs idején — állapítja meg az EGK bizottságának jelentése. A kilenc tagországban 1970-ben 6 millió 265 ezer tonna marhahúst fogyasztottak, 1972-re ez a mennyiség 6 millió 93 ezer tonnára apadt, annak ellenére, hogy közben a lakosság száma növekedett. Az okot a magas kiskereskedelmi árakban jelölték meg. Tavaly óta újra emelkedni kezdett a fogyasztás, és az előrejelzések szerint az idén eléri a 6 millió 200 ezer tonnát, ennek 99 százalékát Nyugat-Európában állítják elő. A jelentés kizárólag a nagykereskedelem szempontjából készült, nem említi a kiskereskedelmi árakat, amelyek a termelői árak esése ellenére jelentősen emelkedtek. A termelői árakról a jelentés megállapítja, hogy azok emelkedése csak lassú folyamat eredménye lehet, és kétségtelenül meg kell várni 1975 második felét. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA ♦. FELOLDOTTÁK AZ URÁNIUM KIVITELI TILALMÁT — evvel a hírrel fogadták Ausztráliában a japán miniszterelnököt. Japánnak energiaszükségletének fedezéséhez rendkívül nagy szüksége van e termékre, az import garantálásáért szívesen szállnának be tőkével is a kitermelésbe. Az ausztrál kormány azonban saját atomenergia bizottságának kizárólagos hatáskörébe utalta az urániumbányászatot. ♦ EGYRE NÖVEKSZIK NAGY-BRITANNIA KÖZÖS PIACI KERESKEDELMÉBEN A DEFICIT, az EGK-tagság mindeddig nem segítette elő Anglia kereskedelmi mérlegének javulását. Az EGK társországokba irányuló export gyorsabban bővül, mint a brit összkivitel, az onnan származó import viszont még ennél is jobban növekszik. ♦ A BOLGÁR IPAR GYÁRTMÁNYSTRUKTÚRÁJÁT GYÖKERESEN ÁTALAKÍTOTTÁK azok a vegyipari beruházások, amelyek a közelmúltban léptek be a termelésbe. Bulgáriai felfedező körútra indult munkatársunk úti jegyzetének első részében néhány új létesítményben szerzett tapasztalatairól számol be. ♦ A MAGYAR SERTÉS- ÉS MARHAHÚSNAK, DE A KUKORICÁNAK ÉS BÚZÁNAK IS ÍGÉRETES elhelyezési piaca lehet Portugália — mondta lapunknak adott nyilatkozatában az egyik legnagyobb portugál kereskedelmi bank igazgatója. A portugál bankigazgató a két ország közötti bankkapcsolatok elmélyítéséről, a május óta alkalmazott szabaddevizás elszámolásból adódó problémákról és az áruforgalom fejlesztéséről tárgyal Budapesten. ♦ A SZUEZI-CSATORNA MEGNYITÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEIT fontos a magyar áruforgalom szempontjából jó előre felmérni. A Szuezi-csatorna hajózhatóvá tételének tagadhatatlanul nagy előnyei vannak, de vannak bizonytalansági tényezők is — cikkünk a harmadik oldalon ezeket próbálja megvilágítani. \ A korszerűbb társadalom megteremtéséért A Fülöp-szigetek nyitása a szocialista országok felé A Fülöp-szigeti Köztársaság nemzetközi kapcsolataiban napjainkban bizonyos változás figyelhető meg. Gazdasági függése az Egyesült Államoktól és Japántól, és ugyanakkor a délkelet-ázsiai térség politikai bizonytalansága új külpolitikai irányvonal kialakítására készteti Marcos elnök kormányát. A szomszéd országokkal való fokozottabb együttműködéssel párhuzamosan Manila kitárja ablakait a közép- és kelet-európai szocialista országok felé. Ennek első jele a diplomáciai kapcsolatok felvétele volt számos szocialista országgal. Ez az árucsere-forgalom növekedésében is tükröződik, amely az OECD kelet-nyugati statisztikája szerint, 1973-ban több mint 250 százalékos volt. Magyarország és a Fülöp-szigetek pénzügyi, kereskedelmi kapcsolatai e pillanatban még jelentéktelennek mondhatók. Romulo külügyminiszter jelenlegi budapesti tárgyalásai azonban az államközi viszony pozitív változásán kívül a gazdasági kapcsolatok fejlődését is eredményezhetik. A tavaly augusztusban hivatalba lépett újabb Marcos-kormány figyelemre méltó programot hirdetett egy korszerűbb társadalom megteremtésére. Végre megindult a földreform végrehajtása, az államhatalom keményen megfékezte a feudális oligarchákat, megvédte a mezőgazdasági bérlőket, mindezzel megszerezte a parasztok jó részének támogatását. Az adócsaló tőkések üzemeinek államosítása, a korrupció elleni harc és a közbiztonság megszilárdítása az utca emberének szimpátiáját biztosította. Végül a fejlesztési tervek új lehetőségeket kínáltak a nemzeti burzsoáziának is. Az átalakulási folyamat azonban heves belpolitikai megrázkódtatással járt, s ez alaposan lerontotta a lakosság képzeletét megragadó reformok gyakorlati értékét. Az államfői és végrehajtói hatalom egyesítését az állampolgári jogok felfüggesztése követte. A belpolitikai helyzetet tovább élezte a déli szigeteken élő, önállóságra törekvő mohamedánok zendülése, és a maoista irányzatú fegyveres szervezetek támadásai. A Marcos-kormány a rendkívüli állapot árnyékában minden rendelkezésre álló erővel igyekszik elfojtani az ideológiailag egymástól oly eltérő jellegű, de a központi hatalmat együttesen veszélyeztető kettős felkelést. A több mint hétezer kisebb-nagyobb szigetet egyesítő Fülöp-szigetek 40 millió körüli lakosságának jelentős hányada viszonylag kis területre, Luzon sziget középső övezetébe zsúfolódik. A népesség évente 3,5 százalékkal nő, a családok nagy többségének jövedelme nem haladja meg az évi 2500 pesót, körülbelül 373 dollárt. A délkelet-ázsiai állam egészen a legutóbbi időkig jellegzetes ázsiai mezőgazdasági ország volt, amelynek fejlődését az elavult birtokrendszer gátolta. Az ország gazdasági szerkezetének megváltozását vetítik előre azok az iparfejlesztési tervek, amelyek a behívott idegen tőkére, valamint a hazai bányakincsek bőségére támaszkodnak. A legfontosabb ásványok a réz, a króm és a nikkel, ezenkívül a vas, az arany, az ezüst, az urán. A ritkafémek bányászata is jelentős. Kevés viszont az energiahordozó, és ezért a Fülöp-szigetek nagyobb mennyiségű olajat importál az Arab-öböl országaiból. A muzulmán kérdés kiéleződése gazdaságilag is fenyegeti Manilát, mert ha az arab termelők az eddig kedvezményes olajár emelésével válaszolnak, a Fülöp-szigeti fejlesztési tervek könnyen felborulhatnak. Ezért a kormány azt tervezi, hogy növekvő olajszükségletét hosszú távon hazai forrásokból elégíti ki. A PNOC állami olajtársaság utasítást kapott a kísérleti fúrások megkezdésére. A kedvező feltételek, a szakképzett és szabad munkaerő — a Fülöp-szigeteken több százezer munkanélküli van — vonzza a nyugati tőkét, amely 1973 második felében 500 millió dollár értékben áramlott az országba, 50 százaléka beruházások formájában. Az amerikai GM és a Ford, nyugatnémet VW és a japán Toyota új összeszerelő üzemeket épít. A hagyományos feldolgozó iparágakon (élelmiszer, textil, dohány, kézműipar) kívül a vas-, acél- és a hajógyártás föllendülése várható. Bár az országnak súlyos külföldi adósságai vannak, arany- és valutatartalékai számottevőek, körülbelül 275 millió dollár értékűek. A bruttó nemzeti termék növekedési üteme 1973-ban elérte a 10 százalékot. A legfontosabb külkereskedelmi partnerek: az USA, Japán, Hollandia, az NSZK, Nagy-Britannia. A bevezetőben említetteken kívül az útkereséshez hozzájárul az is, hogy Manila piacokat keres áruinak. Ezért felülvizsgálja a Szovjetunióval és Kínával szembeni korábban ellenséges álláspontját, és az államközi viszony normalizálására törekszik. Ennek egyik gazdasági megnyilvánulása, hogy a jövő hónaptól kezdve szovjet hajók bonyolítják le az Európába irányuló szállításokat (lásd VILÁGGAZDASÁG, október 26., második oldal), továbbá az az együttműködés is, amely Kínával alakult ki a Sulu-tengeri olajlelőhelyek kiaknázására. Romulo külügyminiszter nemrég kijelentette: „sok éven át elszigeteltük magunkat a szocialista államoktól, sőt ázsiai szomszédainktól is. Úgy vélem, hogy külpolitikai nyitásunk elősegíti a barátság és semlegesség, más szóval a békés egymás mellett élés elveinek érvényesülését a Fülöp-szigetek és a világ országai között”. J. Gy. A rabati csúcson elvetették az olajembargó alkalmazását „A rabati csúcsértekezlet résztvevői elvetették az újabb olajembargó tervét, céljaikat ehelyett diplomáciai, illetve, ha kell, katonai eszközökkel kényszerítik ki” — jelentette ki II. Hasszán marokkói király az Arab Liga nevében a csúcskonferenciát követő sajtóértekezletén. Nyugati megfigyelők szerint a Husszein és Arafat közötti békítési kísérletek annyira igénybe vették a résztvevők idejét és energiáját, hogy szinte alig maradt idő az olajjal kapcsolatos kérdések megvitatására. Bumedien algériai elnök — mutatnak rá egyes megfigyelők —, elégedetlenül hagyta el Rabatot, ahol nem vettek tudomást az arab olajpolitikai csúcsértekezlet összehívását sürgető felhívásáról. Fejszál és más arab vezetők azonban útban hazafelé, tegnap rövid kitérőt tettek Algírban és az algériai államfő egyes jelentések szerint ismét felveti a témát. „Az olajexport visszatartása magunknak ártana a legtöbbet, véget vetne az olajpénzek zuhatagának” — érvelt sajtóértekezletén a marokkói király. Az óvatos rabati állásfoglalásra némi fényt derít Bennett amerikai pénzügyminiszter-helyettes pénteki bejelentése: az év első 9 hónapjában az olajexportáló országok 8 milliárd dollárt invesztáltak az Egyesült Államokban, ebből 5-6 milliárd dollárt államkötvények formájában kötöttek le. Ugyanebben az időben államkasszáikba mintegy 35 milliárd dollár többletjövedelem folyt be. A pénzügyminiszter-helyettes magyarázatot adott egy rejtélyre is. Mint ismeretes, Szaúd-Arábia nagy hirtelen visszavonta aranyát a New York-i Federal Reserve Bank széfjeiből, amelynek értékét a hivatalos, 42 dolláros áron kalkulálva is több mint 100 millió dollárra teszik. A szaúdi kormány — felelevenítve egy régi törvényt — az ország határai mögé vonja vissza az aranytartalékokat. Ennek tudható be, hogy júliustól szeptemberig valamenynyi aranyat áthajóztatta Szaúd-Arábiába. A Wall Streeten inkább óvatossági intézkedést sejtenek az arany kivonása mögött: Fejszál biztonságban szeretné látni aranyát, mielőtt az olajexportáló országok és az USA közötti újabb konfrontáció esetén zárolnák. Közben ismét elszaporodtak azok a találgatások, hogy Fejszál 800 millió dollárt ajánlott fel az Aramcónak, a még amerikai kézben levő 40 százalékos érdekeltség felvásárlásáért. A négy amerikai olajóriás, a Texaco, a Standard Oil, a Mobil Oil és az Exxon képviselői, valamint az arab kormány között átmenetileg megakadt tárgyalások ismét megkezdődtek és „az évszázad legnagyobb államosítása” a király elképzelései szerint még az OPEC februárban esedékes teljes közgyűlése előtt végbemegy. (Reuter, AP—DJ) Megkezdődött az EFTA tanácsülése A finn fővárosban tegnap megkezdődött az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás (EFTA) miniszteri tanácsának kétnapos ülése. A kétévenként tartott ülés legfontosabb napirendi pontjai ezúttal: az infláció, a fizetési mérleg problémái, az energiaellátás és a tagállamok kereskedelmi kapcsolatai a Közös Piac országaival. A miniszteri értekezlet keretén kívül megvitatják Portugáliának azt a szándékát, hogy gazdasági együttműködést épít ki az EFTA skandináv tagjaival. Liechtenstein nem tagja a szervezetnek, de megfigyelővel képviselteti magát az ülésen. (Reuter, AP—DJ)