Világgazdaság, 1978. április (10. évfolyam, 64/2318-82/2336. szám)
1978-04-01 / 64. (2318.) szám
1978. ÁPRILIS 1., SZOMBAT X. ÉVFOLYAM, 64. (2318.) SZÁM Hétfőn összeül a francia parlament GISCARD REFORMTERVEI ÉS AZ „ÉSSZERŰ” EGYÜTTÉLÉS Párizsban szinte bizonyosra veszik, hogy Giscard d’Estaing ismét Raymond Barre-t bízza meg kormányalakítással. Az eddigi kormányfő pénteken benyújtotta ugyan lemondását, de néhány órával később már az Elysée palotába hivatták. Az új nemzetgyűlés hétfőn ül öszsze, s lehetséges, hogy addigra már az új kormány is megalakul. Sok új arcot várnak a kabinetbe, rájuk vár Giscard jelszavának megvalósítása a kormánypártok és a baloldal „ésszerű együttéléséről”. Az elnök várhatóan komolyabb parlamenti szerephez akarja juttatni az ellenzéket, ami saját pozícióját is erősítheti a gaulleistákkal szemben, megkönnyítheti a korábban elvetett reformtervek, köztük a társadalmi egyenlőtlenségeket legalábbis tompító adóreform életbeléptetését. A francia elnök feltűnően meleg szavakkal búcsúztatta Barre kormányfőt. Mint mondotta, Barre nehéz, de végül is a francia nép többségének méltányolását kiváltó munkát végzett a gazdasági gondok közepette. Még mielőtt bejelentették volna, hogy Giscard pénteken délután fogadja a leköszönt kormányfőt, a búcsú szívélyességéből is arra a következtetésre jutottak jólértesült politikai körökben, hogy Barre távozása csak néhány órára szól. Az új kormánynak semmiképpen sem lesz könnyű dolga. Ez már kiderült a politikai pártok és a főbb érdekvédelmi szervezetek vezetőinek nyilatkozataiból, amelyeket az Elysée palotában tett látogatásuk után adtak, pedig nagy feltűnést keltett, hogy Mitterrand négy év után most először kereste fel a francia köztársasági elnököt, George Marchais pedig az ötödik köztársaság történetében első ízben találkozott az Elysée palota gazdájával. Jóllehet a Francia Szocialista Párthoz közelálló lapok sokat vártak Mitterrand és Giscard megbeszélésétől (a Le Matin cikkének címe A legjobb ellenségek volt), Mitterrand nagyon tartózkodóan nyilatkozott és közölte, hogy pártja az ellenzékben marad. Az FKP főtitkára ugyanezt fejtette ki tárgyalópartnerének, s megismételte a baloldali program alapvető követeléseit, a minimális bérek emelését, a szociális juttatások növelését, továbbá az arányos választási rendszer megvalósítását, a szakszervezetek hatáskörének bővítését szorgalmazta. A CGT főtitkára, Séguy nagyjából ugyanezeket a követeléseket terjesztette elő, megtoldva azzal, hogy a szakszervezetek kevés időt hagynak majd az új kormánynak, megalakulása után haladék nélkül dialógust kezdenek e javaslatokról és akkor majd eldől, hogy volt-e értelme konzultálni az államfővel. Fia valóban Barre lesz az új miniszterelnök, kísérletezgethet óvatos nyitással balfelé, de nem kockáztathatja meg a gazdaság erőteljes élénkítését, a nyakló nélküli reflálást — mutatnak rá párizsi megfigyelők. A gazdasági helyzet egyáltalán nem változott olyan gyökeresen az utóbbi hónapokban, hogy az óvatos professzor erőteljes élénkítésbe kezdhessen. A legújabb statisztikák szerint ugyanis ismét éledezik az infláció, a februári és az előzetes márciusi adatok éves szinten ismét 10 százalék feletti pénzelértéktelenedési ütemre vallanak. Ráadásul számos iparág áremelésre készül, a kormánnyal kötött szerződéseik értelmében átlagosan 3 százalékkal drágíthatják termékeiket. Tavasszal ismét emelik a közszolgáltatási díjakat, drágul a vasút, a telefon, a villanyáram és a posta. Az ipari termelésről bátorító statisztikák érkeznek, de a fellendülés bizonytalan, a vállalatok rendelésállománya csak árnyalattal nőtt az év eleje óta. A parlamenti erőviszonyok , megváltozása azonban még ilyen gazdasági helyzetben is megkönnyítheti Giscard számára reformelképzeléseinek keresztülvitelét. Az elnöktől azt várják, hogy a gaulleisták ellensúlyozására az eddiginél nagyobb szerephez juttatja az ellenzéket a nemzetgyűlésben. Ezt annál könynyebben is megteheti, mert Nyugat- Európa kevés országában rendelkezik oly kevés joggal az ellenzék a parlamentben, mint éppen Franciaországban. Nem delegálhatott saját jelöltet a nemzetgyűlés különféle bizottságainak élére, nem tekintették tárgyaló partnernak a parlament költségvetési vitájában. Egyelőre folyik a pozícióharc, a vezető politikusok nem szívesen teregetik ki kártyájukat, de a gaulleisták első megnyilatkozásaiból egyértelműen kiderült, hogy továbbra is a prímhegedűs szerepét akarják játszani, leplezetlen gyanakvással fogadják Giscard óvatos nyitását, a kormánypártok és a baloldal ésszerű együttélését meghirdető jelszavát. Fontaine, a Le Monde főszerkesztője máris útravalóval látja el az új francia kormányt: a szoros választási eredményeknek arra kell sarkallniuk az új politikai vezetést, hogy kezdeményezze a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását célzó adóreformot, és hogy nagyobb szerephez juttassa a szakszervezeteket a vállalatok irányításában. Olyan helyzet alakulhat ki — tette hozzá —, hogy egyik vagy másik szakszervezet álláspontja közeledni fog a nyugat-európai szakszervezetekéhez, azaz több-kevesebb aktivitással hajlandók lesznek részt venni a kormány reformterveinek megvalósításában. A főszerkesztő az új kormány várható külpolitikájára is kitért. Azt a feltevést kockáztatta meg, hogy a giscardisták csoportjának erősödése nagyobb hangsúlyt ad az atlantista megközelítésnek, súrlódásmentesebbé teheti a francia—amerikai viszonyt. A kommentárok egy része felveti: az új Barre-kormány legfelebb csak névrokona lesz a korábbinak, s a politikai erőviszonyok megváltozása új irányt hozhat a vezetésben. A L’Humanité szembeszáll ezekkel a találgatásokkal: a jobboldal legfeljebb csak módszereit igazítja hozzá az új helyzethez. Giscard nyitása zátonyra fut a politikai és társadalmi realitásokon — vélekedik az FKP lapja. H. A Lapzártakor érkezett Giscard elnök ismét Raymond Barre-t bízta meg kormányalakítással. (Reuter) AZ OPEC ALULÉRTÉKELTNEK TARTJA A DOLLÁRT Az olajexportáló országok kénytelenek lesznek megvédeni pénzügyi érdekeiket, ha a dollár tovább hanyatlik — jelentette ki Bécsben Jaganeh iráni gazdasági- és pénzügyminiszter. „Reméljük és számítunk is rá, hogy az USA kormányának a dollár további romlása ellen hozott intézkedései eredményesek lesznek, és így az OPEC nem kényszerül lépéseket tenni érdekei védelmében” — mondotta az iráni miniszter. Arról nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy milyen akcióra kerülhet sor, de közismert, hogy a szervezetben az SDR-re vagy más valutakosárra való áttéréstől kezdve egy sereg lehetőség vetődött már fel. Egyes tagországok egyenesen 10 százalékos áremelést sürgetnek a veszteségek kiegyenlítésére. Dzsanabi, az OPEC gazdasági csoportjának vezetője újságíróknak elmondta, hogy becslései szerint a 13 olajexportáló ország bevételének mintegy 10 százalékától esett el a dollár hanyatlása következtében. Dzsanabi ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a valutakérdések mellett az OPEC-országok kereskedelmi kapcsolatait is meg kell vizsgálni. 1973 óta, amikor a szervezet csaknem ötszörösére emelte az olajárat, az olajtermelők által importált ipari termékek ára 300 százalékkal ment fel. „Az infláció a valutaingadozásoknál sokkal súlyosabb kárt okoz nekünk — mondta a tisztviselő. — Ha a veszteségekbe beleveszszük az infláció okozta kárt az importnál, a teljes kiesés közelebb van a 15 százalékhoz, mintegy évi 17 milliárd dollárt jelent”. Jaganeh ugyanakkor hangsúlyozta: az OPEC erősen alulértékeltnek tartja a dollárt, és azt reméli, hogy az amerikai valuta mielőbb visszanyeri gazdaságilag reális értékét. Az iráni miniszter nyilatkozatának érdekessége, hogy az eddigiekben Irán egyáltalán nem foglalkozott a dollárveszteségek kompenzálásának szükségességével. A mostani állásfoglalás nagyon hasonlít ahhoz, amelyet a hét elején egyesek a szaúdi uralkodónak tulajdonítottak. Hogy a — nyilván az USA-nak címzett — figyelmeztetéseket mennyire kell komolyan venni, az a továbbiakban dől el, egyesek szerint legkésőbb az olajminiszterek májusra halasztott konferenciáján. A nem hivatalos találkozó napirendje egyelőre még teljesen szabad, és így döntést sem várnak tőle, de az OPEC-ben rámutattak, hogy az olajminiszterek hozhatnak határozatot az ülésen, ha jellegét „nem hivatalosról” „rendkívülire” változtatják. Ehhez azonban a miniszterek többségének egyetértése szükséges. (AP—DJ, Reuter) ___________ Befejeződtek Kreisky hivatalos tárgyalásai az NDK-ban Tegnap Berlinben három kormányközi egyezményt írtak alá az NDK és Ausztria képviselői: műszaki-tudományos együttműködési egyezményt, kulturális cseremegállapodást, valamint egy, az állategészségügyi információk cseréjéről szóló megállapodást Kreisky kancellár látogatásának időpontjában került sor egy 122 millió schillinges üzletkötésre az osztrák Waagner-Biro cég és egy ipari berendezéseket importáló NDK-beli vállalat között. A szerződés értelmében az osztrák fél kulcsra készen szállít kazánokat és vízlágyító berendezéseket a Schwarzheide kombinát számára. A megállapodás nemcsak a technológiai tervezést, a szállítást és a berendezések üzembe helyezését foglalja magába, hanem a kezelőszemélyzet kiképzését is. Az osztrák kancellár látogatásának második napján befejeződtek a hivatalos tárgyalások. (Reuter, APA) Éljen április 4. NAPRÓL NAPRA -! A MAGYAR IDEGENFORGALOM EURÓPAI HELYÉNEK megítéléséhez tudni kell, hogy konvertibilis devizabevételünk tavaly 100 millió dollár volt, míg az európai rangsor 10. helyezettjéé, Jugoszláviáé több mint 800 millió. (3. oldal) -A VIETNAM HAMAROSAN KÖLCSÖNÖKET VEHET FEL AZ ÁZSIAI FEJLESZTÉSI BANKTÓL — legalábbis ennek a reményének adott hangot az ADB elnöke Manilában. Egy korábban már megszavazott kölcsön folyósítását technikai akadályok hátráltatják. (2. oldal) -„ A BIZALMATLANSÁG A VILÁGGAZDASÁGBAN az amerikai dollár gyengeségéből fakad — írja vezércikkében a Wall Street Journal. A bonni csúcstalálkozóra készülve azt tanácsolja a washingtoni vezetésnek, hogy hallgasson partnereire és javítson az amerikai pénzügyi és fizetési politikán. (2. oldal) A CARTER SZEMÉLYESEN VEZÉNYLI MAJD AZ ÁRSTABILIZÁLÁSI AKCIÓT — értékelik a jelentések az elnök brazíliai sajtóértekezletén elhangzottakat. Gazdasági tanácsadója szerint jók a további expanzió kilátásai, viszont továbbra is fennáll az inflációs veszély. (2. oldal) + AZ USA-BAN A TAKARMÁNYGABONA, A BÚZA ÉS A GYAPOT vetésterületének csökkentésére hoztak intézkedést. A programot végrehajtó mezőgazdák különféle támogatásban részesülnek. (4. oldal) Életbe lép a Nemzetközi Valuta Alap új szabályzata A gyakorlat szentesítése Ma lép hivatalosan életbe a Nemzetközi Valuta Alap új alapszabálya, miután az igazgatótanács tegnapi ülésén jóváhagyta az erre vonatkozó értesítés szövegét. Ezt még az éjjel megküldték az alap 133 tagállamának. Az eseménynek inkább csak jelképes a jelentősége, hiszen az új statútumok már két éve készen vannak. A ratifikálási eljárás most megtörtént befejeztéig ezeknek egy része de facto már eddig is érvénybe lépett (elsősorban például a valutaárfolyamok lebegtetése), más része pedig annyira határozatlan fogalmazású, hogy még sokára derül ki, mit is fog jelenteni a gyakorlatban (például az alap „felügyeleti joga” a központi bankok devizapiaci műveletei fölött). A nemzetközi valutarendszer központi intézményének új alapszabálya, amelyet 1976 januárjában, a jamaicai Kingstonban szentesített a tagságot képviselő 20 pénzügyminiszter ülése, elvben a valutarendszer reformjának kodifikálása lenne. Valójában azonban inkább azt a helyzetet szentesíti, amely a rögzített árfolyamok Bretton Woods-i rendszerének összeomlása után a gyakorlatban kialakult, kiegészítve az aranynak az Egyesült Államok által kierőszakolt „demonetizálásával”, a rendszerben elfoglalt központi helyétől való megfosztásával, s helyette a (gyakran „papír-arany” néven emlegetett) rendkívüli hitellehívási jogok (SDR) trónraültetésével. A gyakorlatban tehát nem lesz észrevehető változás. A valuták paritását ezentúl hivatalosan is tilos arányban megadni, de ez már évek óta úgysem szokás, paritás helyett az először 1971-ben, a Smithsonian Intézetben meghatározott középárfolyamokat használják. Ez felel meg az árfolyamok rögzítetlen devizapiaci lebegésének, ami szintén már évek óta általános, de tulajdonképpen csak most válik legálissá. A jegybankok ezentúl szabadon köthetnek aranyügyleteket piaci áron, jelezve, hogy nem valami különleges tartalékeszközről van szó, hanem egyszerű tőzsdei árucikkről. Persze, egyáltalán nem valószínű, hogy ezek a bankok most majd sietnek piacra dobni ezt az elméletileg már nem, de gyakorlatilag továbbra is alapvető fontosságú kincset. Ha pedig akartak aranyügyleteket kötni, eddig is megtehették suba alatt, rendszerint magánbankok, de nem egyszer a Nemzetközi Fizetések Bankja közvetítésével. Az arany demonetizálásával lehetővé válik, hogy a jegybankok aranytartalékuk könyvelési értékét, amelyet eddig a régi hivatalos, unciánként 42,22 dolláros áron kellett megadniuk, a szabadpiaci vagy ahhoz közelálló áron vegyél nyilvántartásba. Ezt az átszámítást feltehetőleg már nagyon sok központi bank elvégezte, a Banque de France be is vallotta. Hogy ezután mit terveznek, erre eddig csak két adalék van: az USA kincstárának egy magasrangú tisztviselője közölte, hogy ők ugyan nem értékelik fel a jelenleg 11,7 milliárd dollárra becsült aranytartalékot, a holland jegybank pedig tudatta, hogy tervezi a felértékelést, de nem egészen a szabadpiaci árszintre. Az IMF központjában nagy reményeket fűznek az új alapszabálynak ahhoz a pontjához, amely szerint az intézmény vezérigazgatója jogosult felügyeletet gyakorolni a valutaárfolyamok lebegtetése fölött, számon kérheti az egyes tagállamoktól, ha — például világpiaci árelőny szerzése végett — manipulálják valutájuk árfolyamát. Ilyen esetben az IMF ,,konzultációt kezdhet” az érdekelt tagállam pénzügyi hatóságaival. De az alapszabály megszövegezői ügyeltek rá, hogy az IMF ne kapjon igazi hatalmat a kezébe, vagy legalábbis ne kapjon belőle túl sokat. Nemcsak kötelező érvényű szankciók kimondására nincs joga a washingtoni testületnek, hanem használható mércét sem kapott annak megállapítására, hogy mikor tekintendő ez vagy az a valuta alul- vagy felülértékeltnek. A pénzügyminiszterek kingstoni ülése annak idején „objektív mutatók” (mérlegdeficit, vagy szufficit, inflációs ráta vagy egyéb) megállapítása ellen foglalt állást. Nem csoda, hogy ehhez az eleve reménytelennek látszó vitatkozáshoz az IMF csak „nagyon lassan” szándékszik hozzáfogni, esetről esetre mérlegelve a helyzetet. A jóváhagyott intézkedések között van, de nem része az új alapszabálynak, és csak július 1-én lép életbe az SDR árfolyamát meghatározó valutakosár módosítása. A 16 valuta közé, amelynek súlyozott átlagában fejezik ki napról napra az SDR árfolyamát, beveszik Szaúd- Arábia és Irán ralját, kihagyják belőle a dél-afrikai randot és a dán koronát. Az eddig tartalékeszközként még nem nagyon használt (és használható), inkább az elszámolási egység szerepét betöltő SDR jelentőségének kidomborítását szolgálja az a rendelkezés, hogy, ezentúl a Világbank és más nemzetközi hitelintézmények a fejlődő országoknak SDR-ben nyújthatnak hiteleket, vagy saját hiteleiket SDR-ben törleszthetik. Erről azonban Washingtonban azt mondják, hogy még nem vitatták meg a dolgot a Világbankkal, sem más intézményekkel, s nem is valószínű, hogy erre egyhamar sort kerítenének. Feljogosítja az új alapszabály az IMF-et, hogy új, úgynevezett fektetési számlát létesítsen. Ennek révén , a tagállamok hozzájárulásaiból felgyűlt tartalékait — amelyek jelenleg 700 millió dollár körül vannak — piacon forgalmazható értékpapírokba fektethetné. (Nem hiába van azalap székhelye Washingtonban, elsősorban amerikai állami kötvények vásárlására gondolnak.) De itt is megvan a „de”: a beruházási számlát még nem hozták létre, s az IMF tisztségviselői bevallják, hogy még senki sem gondolkozott rajta, hogyan kellene működtetni. Az IMF úgynevezett átmeneti bizottságának helyére hasonló összetételű „tanács” kerül, amely elsősorban abban különbözne elődjétől, hogy nemcsak tanácskozási, hanem döntési joga is lesz. Nincs azonban pontosan meghatározva, hogy milyen kérdésekben dönthet, s nincs még kitűzve megalakulásának időpontja sem. Az IMF új alapszabályának életbelépésével tehát nem záródott le a valutarendszer megreformálásának folyamata, amely 1971. augusztus 15-én kezdődött meg, amikor Nixon elnök megszüntette a dollár— arany konvertibilitást. Legföljebb annyit mondhatunk, hogy a valutareform egy lépéssel előbbre jutott. — sP —