Világgazdaság, 1979. június (11. évfolyam, 103/2609-124/2630. szám)
1979-06-01 / 103. (2609.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1979. JÚNIUS 1., PÉNTEK XI. ÉVFOLYAM, 103. (2609.) SZÁM Az olasz gazdaság a választások küszöbén Az utóbbi tíz esztendőben teljesen hozzászoktunk, hogy az olasz gazdaságról szóló hírek a vészhírek. Ezek a jelentések eladósodásról, gazdaságtalan termelésről, munkanélküliségről szóltak, egy másik csoportjuk pedig fölsorolta a tennivalókat, főleg a gazdasági szerkezet átalakításával összefüggő feladatokat, s szinte monotonná váló ismétlődésük önmagában is jelezte, hogy múlnak az évek és nem történik semmi. És most — jóformán átmenet és magyarázat nélkül — arról hallhatunk, hogy konjunktúra bontakozott ki, • a megajánlott hiteleket nem veszik igénybe, a régi kölcsönöket esedékesség előtt törlesztik. Arról, hogy ez a föllendülés mennyire megalapozott, mennyire tartós, megoszlanak a vélemények, annyi azonban bizonyos, hogy bekövetkezése nem volt független az ország két vezető pártja: a Kereszténydemokrata Párt és az OKP (valamint a szakszervezetek) közötti együttműködéstől, másrészt az együttműködés felbomlasztására nem utolsó sorban a váratlanul érkező konjunktúra adott merszet a jobboldal előtérbe kerülő csoportjainak. Számos külföldi, elsősorban amerikai vállalat jelentős vásárlásokat eszközöl Olaszországban, lámpással keresi a megvásárolható ipari és pénzügyi vállalatok részvényeit. Az invesztíciós hullám, épp az általános választások előtt szökik magasra, vagyis egy olyan esemény küszöbén, amely az utóbbi években mind a külföldi, mind az olasz tőkét arra késztette, hogy árkon-bokron át meneküljön. Ebben nemcsak annak van szerepe, hogy a vasárnap kezdődő választástól jobbratolódást remélnek, hanem annak is, hogy a gazdasági helyzet Olaszországban nem rosszabb ma már, mint sok más európai országban. Amúlt év adatai valóban azt sugallják, hogy Itália immár nem utolsó a sorban. A fizetési mérleg tavaly 8,9 milliárd dollár többlettel zárult, a kereskedelmi mérleg pedig, megtörve a hagyományt, Olaszországban ahol a kereskedelem tradicionálisan deficites, ezt az idegenforgalom egyenlíti ki, a mérleg szinte kiegyensúlyozottá vált, jelezve, hogy az export a fölfelé ívelés lokomotívja. Ez a statisztikában is lecsapódott: az export volumene 10,8 százalékkal növekedett, elsősorban az utolsó évnegyed eredményeinek köszönhetően, ekkor a kivitel nem kevesebb, mint 44 százalékkal szökött fel az előző évi megfelelő időszakhoz képest. A külkereskedelem sikereit megkönnyítette a jegybank okos politikája, amely az export versenyképességének növelését szem előtt tartva, valamelyest leszorította a líra értékét. (Ez egyúttal ahhoz is hozzájárult, hogy az olasz valuta könnyen vegye az EMS, az új nyugat-európai pénzügyi rendszer első akadályait.) A javulás folytatódik az idén is, sőt talán még lendületesebb, mint 1978 negyedik negyedében. Viszont, mivel a sürgetően esedékes, de mindmáig elodázott belső reformok elmaradtak, ez az expanzió nem rendelkezik kellő ellenállóképességgel, nagymértékben a külső körülmények függvénye. Közelebbről: a felfutásban oroszlánrésze volt a kivitel felét fölvevő Közös Piac (mindenekelőtt Nyugat-Németország) megnövekedett importigényének, de evvel hovatovább azonos súlyú tényezővé kezd válni az olaj és az egyéb nyersanyagok drágulása. Olaszország nem takarékoskodik az energiával, nem emeli a benzinárakat (ez népszerűtlen volna a választók előtt, és az autólobby is késhegyig harcolna ellene). Az eredmény: növekvő fogyasztás, apadó készletek, drágább import. Mérvadó becslések szerint az idei év olajdeficitje a szükséglet 7 százaléka lesz. Az energiaprobléma pedig fellobbantja a nagynehezen megfékezett inflációt. A múlt évben 12 százalékra sikerült leszorítani az inflációt az 1977-es 17 százalékról, de most már újra 14—15 százalék körül tartanak, és reális a veszély, hogy ez év utolsó hónapjaiban a mutató ismét az 1977-es szintre áll vissza. Itt meg kell állni, még ha a gondolatmenet megtörik is, hogy egy sajátosan olasz jelenségről, az „árnyékgazdaságról” szóljunk. Ezt a tüneményt most kezdik fölfedezni, kiráncigálni az árnyékból, s hogy jó-e vagy rossz, az nézőpont kérdése. Berlinguer a pártkongresszuson azt mondotta: ez a jelenség egyrészt jelzi, hogy mennyi kezdeményezőkészség, mennyi szorgalom van az olaszokban, másrészt arra is utal, milyen beteg és igazságtalan az olasz gazdaság. . A közgazdászok szerint ez a szektor, az egyre többet emlegetett „Economia kommersa” — vagyis a gazdaságnak az a része, amelyet nem ölelnek fel a kimutatások — talán 30 százalékát is szolgáltatja a társadalmi terméknek. Mi több: ez a szektor nem lép egy ütemben, egy irányban a gazdaság egészével, saját növekedési rátája van, amely nagyobb, mint a „hivatalos” szektoroké. Részben ezzel a jelenséggel magyarázható — bár ahány szakértő, annyi magyarázat —, hogy 1978- ban meggyorsult a takarékbetétállomány gyarapodása, jóllehet a kamat alacsony, sőt a reálértéket tekintve negatív. Az önállók — kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek — megtakarításainak és, persze, bevételeinek, úgy látszik, kedvez az infláció, amely az állami vállalatok felhalmozását megnyirbálja, a bérből élőket rövidebb pórázra fogja. Segíti ezt a folyamatot az adózási rendszer, az adóbehajtás módja is (a „nyomban fizess, mihelyt kerestél”) csak a bérből és fizetésből élőkre vonatkozik, bár a nagy és a kisjövedelmek közötti rés tágulása ellenére is, az ipari bérek emelkedése még mindig lépést tart a megélhetési költségekkel. Ez a kisipari, kiskereskedelmi, szolgáltatási tevékenységet végző ágazat, amely nem fizet adót, nem jelenti be az alkalmazottait, bizonyára ellenállóbb lesz a kívülről érkező rossz hatásokkal szemben, mint a számon tartott vállalatok, kivált az állami vállalatok, de önmagában nem fordíthatja meg a fejlődés irányát. Tartós föllendülésre, önerejéből továbbmozgó konjunktúrára csak a vezető társadalmi és politikai erők összefogása, reformokra való szövetkezése esetén lehet kilátás, és végső soron ennek van esélye a megvalósulásra, még akkor is, ha a közeli jövőben esetleg fölülkerekednek a széthúzás erői. Különben, a „kormányozhatatlan ország” még inkább kormányozhatatlanná válik. V. J. Brit kutatóintézet a tőkésországok kilátásairól Az iparilag fejlett tőkésországok szervezete, az OECD 24 tagállamának gazdasági növekedése lassul ugyan az idén, de még mindig várhatóan eléri a 3,5 százalékot 1979- ben, és a 3 százalékot 1980-ban — véli az angol gazdasági és társadalomkutatási intézet, a NIESR. A növekedés a magasabb olajárak ellenére következik be, de a drágább olaj miatt a vártnál erősebb lesz az infláció. Az OECD-országokban a fogyasztói árak az idén több mint 9 százalékkal, jövőre körülbelül 8,5 százalékkal emelkednek. A magasabb árak velejárója, hogy növekszik az olajtermelő országok fizetési mérlegeinek aktívuma. Ezzel szemben az olajszegény fejlődők növekvő deficittel számolhatnak. A NIESR szerint az amerikai fizetési mérleg passzívumról aktívumra vált át, Japán szufficitje eltűnik, az NSZK fizetési mérlege pedig deficitre fordul. Az OECD-államok, különösen az észak-amerikaiak az ipari termelés erős fellendülésének örvendezhettek e télen, de a növekedés lelassul. Az USA-ban ez jövőre lesz szembeszökőbb. Az ipari termelés a fejlett tőkésállamokban az idén feltehetőleg 5 százalékkal, jövőre 3,5 százalékkal gyarapszik. A világkereskedelem egésze mindkét évben 5,5—5,5 százalékkal bővül, s ezen belül erősödik a késztermékek forgalma. (AP—DJ) AZ ANGOL SZAKSZERVEZETEK A MIKROELEKTRONIKA MELLETT Az angol szakszervezeti főtanács, a TUC felkarolja az ipar törekvését a fejlett mikroelektronikai eszközök gyártásának meggyorsítására, felhasználásának kiterjesztésére. Azzal a kikötéssel azonban, hogy az átállás nem jelenti majd sok munkahely elvesztését. A kormány — mondja ki a TUC jelentése — gyorsítsa meg a mikroelektronikai ipar fejlesztését, bátorítsa az új technológia alkalmazását a brit ipar egészében. Angliának be kell hoznia lemaradását a nemzetközi mikroelektronikai versengésben, utol kell érnie az Egyesült Államokat. „A technológiai változás és a mikroelektronikai forradalom egyaránt jelent veszélyt és lehetőséget: fennáll annak a veszélye, hogy az új eljárások gyorsuló bevezetése és a munka átszervezése sok munkahely elvesztéséhez, kényszerű lakhelyváltoztatáshoz vezet. Az új technológia azonban nagy lehetőségeket is kínál nemcsak azzal, hogy növeli a brit ipar versenyképességét, hanem azzal is, hogy javítja a munka minőségét, a dolgozók munkakörülményeit.” (AP—DJ) Bezárta kapuit a BNV Munkatársunktól. Kilenc nap alatt több, mint félmillió hazai látogatója volt a BNV- nek, amely csütörtökön este befejeződött. Bár az utóbbi napokban igen élénk üzleti tevékenység folyt a vásáron, még az utolsó napon is született néhány szerződés. Így a NIKEX 3,3 millió rubel értékben szállít az NDK-beli Maschinenexport vállalatnak vasúti személykocsi ablakkereteket 1980-ban, az ugyancsak NDK-beli Technocommerz vállalatnak pedig légtechnikai berendezéseket 1 millió rubelért. Az ELEKTROIMPEX másfél millió rubeles megállapodást írt alá szovjet partnerével hangszórók exportjára. A csehszlovák vállalatok összesen csaknem 40 millió rubel értékű üzletet kötöttek magyar partnereikkel. NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ELSŐ NEGYEDÉVI MÉRLEGE 10,3 milliárd forint passzívumot mutat; ez csaknem 6 milliárddal kevesebb, mint az előző év megfelelő adata. (3. oldal) -" KIEGYENSÚLYOZÓDIK A LENGYEL KÜLKERESKEDELEM, noha külső és belső nehézségek gátolták a gazdaság fejlődését — állapította meg a szejm külkereskedelmi és tengergazdasági bizottsága. (2. oldal) + A JAPÁN ACÉLIPAR TERMELŐKAPACITÁSA 145 millió tonna, ebből 40 millió kihasználatlan. A nagy acélgyártók ennek ellenére optimisták. (4. oldal) - AZ EGK KONFERENCIÁT JAVASOLT AZ OPEC-NEK az olajellátás problémáinak megvitatására. (2. oldal) Zsákutcában az amerikai—kínai textiltárgyalások Peking lemondta a Chase hitelét Kudarcba fulladtak a kínai—amerikai textiltárgyalások, az egyhetes pekingi megbeszélés-sorozaton nem tudtak megállapodni, hogyan korlátozzák az USA-ba irányuló kínai textilexportot. A tanácskozás után Strauss, amerikai kereskedelmi főmegbízott sajtóértekezletén elmondta, hogy alapvető nézetkülönbségek akadályozzák a megállapodást, és nem az egyes konkrét kérdésekben tér el a két ország álláspontja. A részletekről nem szólt, mindössze megállapította, hogy jó időbe telik, míg az egyezség létrejöhet. Egyelőre újabb tárgyalási időpontot nem tűztek ki, Strauss szerint azonban erről hamarosan megállapodnak. Washingtonban úgy vélik, hogy a textiltárgyalások kudarca miatt késni fog a kongresszus hozzájárulása a kínai—amerikai kereskedelmi megállapodáshoz. Kreps amerikai kereskedelmi miniszter, mint ismeretes, feltételezte, hogy a legkedvezőbb esetben június közepén kerülhet sor a ratifikálásra. Strauss nem tudta megmondani, hogy a kudarc után az USA milyen lépésekre készül, nem tartotta azonban kizártnak, hogy Washington egyoldalúan korlátozza a kínai textilimportot. „A korlátozást a nemzetközi kereskedelmi megállapodás feltételei szerint hajtjuk végre” — mondta. Pekingi találgatások szerint június közepén kerülhet sor az importkvóták felállítására. Hongkongi hírek szerint az Egyesült Államokba irányuló kínai textilszállítások az utóbbi, hetekben rendkívüli méreteket öltöttek. Peking úgy döntött, hogy mégsem veszi fel azt a 30 millió dolláros kölcsönt, amelyről a múlt hónapban előzetes megállapodást kötött a Chase Manhattan Bankkal. Ehelyett felkérte az amerikai pénzintézetet, hogy egy nagy összegű konzorciális kölcsön felvételéről tárgyaljanak. A 30 millió dollárt a pekingi kereskedelmi központ építéséhez szánták, a lemondást Peking akkor határozta el, amikor úgy döntött, hogy az eredetinél kisebb méretű építkezésbe kezd. Ami a konzorciális kölcsönt illeti, a Chase reméli, hogy ennek összege a következő 5—8 év során elérheti a 200 millió dollárt. Higgerson, a bank alelnöke szerint egyelőre nem lehet megjósolni a hitel feltételeit. Az AP—DJ kommentárja megállapítja, hogy a kínai üzletekért folyó versenyben az amerikai bankok lemaradtak más nyugati pénzintézetek mögött. Elsősorban az okoz gondot számukra, hogy a két ország kormánya még nem állapodott meg a gazdasági kapcsolatok normalizálásának valamennyi részletében. A hírügynökség szerint egyelőre nem várható, hogy az amerikai bankok hajlandók lennének olyan rendkívül alacsony kamatokat kínálni Pekingnek, mint ahogy azt más pénzintézetek tették. (AP—DJ, Reuter) KAMATEMELÉS BELGIUMBAN ÉS HOLLANDIÁBAN Az EMS első próbatétele A belga nemzeti bank 8 százalékra emelte az eddigi 7 százalékról a leszámítolási kamattételt és az úgynevezett lombard-kölcsönök kamatát. A kamatemelés szerdán lépett életbe, s fő célja a belga frank devizapiaci irányzatának támogatása. A belga kamatemelés kényszerhelyzetbe hozta a holland jegybankot, tekintettel a két ország szoros gazdasági és pénzügyi összefonódására. Amszterdamban bejelentették, hogy csütörtöktől kezdve 0,5 százalékkal magasabb, 7 százalék lesz a hivatalos leszámítolási kamatláb. A belga frank már hosszabb ideje a nyugat-európai valutarendszer (EMS) leggyengébb tagja. A rendszer központi valutaegységének, az ecu-nak árfolyamával mért „eltérési mutatót” már május 20-án túllépte, de a belga pénzügyi hatóságok a jelek szerint nem tették meg az erre az esetre előírt lépéseket, így aztán az árfolyam továbbesett és május 29-én a márka brüsszeli jegyzése 16,074 belga frankra emelkedett, azaz a frank elérte az egymás közti árfolyamingadozásoknál (paritásrács) megengedett alsó határt. Ennek átlépését az előírások már nem engedik meg, s a nemzeti bank kénytelen volt egyrészt emelni a kamatot, másrészt saját valutájának fokozott felvásárlásával tartani az árfolyamot. Az árfolyamtámogatás mértékére jellemző, hogy a bank legújabb jelentése szerint valuta- és dollártartalékai a múlt héten 3,7 milliárd franknak megfelelő összeggel apadtak, tehát ennyit vásárolt fel dollárért és márkáért. Az EMS számára a belga frank hanyatlása működésének első próbakövét jelenti: ezúttal történt meg először a rendszer március 13-i beindítása óta, hogy valamelyik tagvalutája egy másikkal szemben elérte a 2,25 százalékos ingadozási sáv alsó határát. Hollandiában a kamatemelés mellett könnyítették azokat az előírásokat, amelyek a bankok számára szabályozzák a külföldi erőforrások igénybe vételét. A tőkebeáramlás felgyorsulása — mondják Hágában — lehetővé teszi a fizetési mérleg passzívumának a finanszírozását. Tavaly a mérleg folyó tételei hét év óta először passzívumot mutattak, a deficit elérte a 2,4 milliárd guldent. A hollandok és a belgák egyaránt elismerik, hogy az állam nagymértékű eladósodása és a fizetési deficit szerepet játszik a frank, illetve a gulden irányzatának kedvezőtlen alakulásában, a közvetlen felelősséget azonban a nyugatnémet jegybankra hárítják. A Bundesbank a dollár felértékelődése ellen harcolva (az EMS előírása által nerre indokolt) piaci beavatkozással: felnyomja a márka árfolyamát, megnehezítve a gyengébb valutáknak, így a belga franknak és a gulderinek, hogy lépést tartsanak vele. Tegnap egyébként megtorpant a dollár emelkedése. Az amerikai külkereskedelmi mérleg áprilisi nagy passzívuma Tokióban és Frankfurtban is leszorította az amerikai valuta árfolyamát. (A deficitről szóló hírünket bővebben lásd a 2. oldalon.) A helyzet annyira bizonytalan, hogy senki sem kockáztat meg jóslatokat. Az USA külkereskedelmi helyzetének romlása mellett a dollár pozíciójára hat ugyanis az olaj szüntelen drágulása, ami viszont élénkíti az amerikai valuta iránti keresletet. Az ideges piaci helyzet kedvezett az arany további drágulásának, az arany ára ismét rekordokat döntött és Londonban nem tartják kizártnak, hogy az aranyár még az idén áttöri a 300 dolláros plafont is. (Reuter, AP— DJ) Elhúzódik az UNCTAD-értekezlet Nem ma, hanem a legkorábban vasárnap fejezi be munkáját a manilai UNCTAD-értekezlet, mivel a munkabizottságok nem tudták a megjelölt időpontig beterjeszteni ajánlásaikat. A fejlődő országok csoportja továbbra is erőfeszítéseket tesz, hogy a fejlett tőkés államok konkrét engedményeket tegyenek piacaik megnyitására. A fejlődők emellett az eddiginél jóval nagyobb fejlesztési segélyre tartanak igényt, és fel kívánják gyorsítani az új gazdasági világrend kialakítására vonatkozó tárgyalásokat. Egyelőre teljesen bizonytalan, hogy az értekezlet milyen eredményekkel fog végződni, az viszont már bizonyos, hogy a fejlődő országoknak meg kell elégedniük követeléseik töredék részének teljesítésével. (DPA)