Világgazdaság, 1990. augusztus (22. évfolyam, 145/5403-166/5424. szám)
1990-08-01 / 145. (5403.) szám
India kaput nyit a külföldi tőke előtt? Visvanath Pratap Szingh kormánya kész az Indiában eddig elképzelhetetlen tettre: aktívan támogatni a külföldi tőke beáramlását, mégpedig azzal a szándékkal, hogy megkísérelje csökkenteni a külföldi hitelfelvételtől való függést. A kormány dolga nem lesz könnyű, hiszen az indiaiakban hagyományosan él a félelem „az országot leigázó külföldi tőkétől”. Nyolc hónappal azután, hogy V. P. Szingh megalakította kormányát, és kijelentette: az államkassza üres, ha lehet, ez a kincstár még üresebb. India valutatartalékai az egy évvel ezelőtti 3,7 milliárd dollárról 2,7 milliárdra olvadtak, ami mindössze egyhavi import fedezetére elég - jelentette ki még a múlt héten Anil Sasztri pénzügyminiszter-helyettes. A Világbank becslése szerint India adósságállománya 64 milliárd dollárra, az öt évvel ezelőtti duplájára emelkedett, és bankárkörökben úgy vélik, az 1990 áprilisától 1991 áprilisáig tartó pénzügyi évben ez az adósságállomány 70 milliárd dollárra duzzadhat, amivel India elfoglalhatja helyét a világ legnagyobb adósainak korántsem irigylésre méltó csoportjában. A súlyosbodó adóssághelyzet miatt India egyre előnytelenebb feltételekkel jut külföldi hitelekhez, és ezért a külföldi befektetések bátorítása révén szeretne valutához jutni. A kisvállalkozásokkal foglalkozó államminiszter a hét végén Calcuttában tartott nemzetközi konferencián elmondta, hogy Indiának évi 60 milliárd rúpia (3,5 milliárd dollár) nettó külföldi átutalásra lenne szüksége csupán a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozásához. Márpedig 1989-ben csupán 180, millió dollárnyi külföldi befektetés csordogált be az országba. A külföldi befektetések lehetőségének liberalizálását is kitűző új gazdaságpolitikát a Szinghkormány augusztusban bocsátja parlamenti vitára. A gazdaságpolitika liberalizációját egyébként a kormány - nyilván nem véletlenül - május 31-én jelentette be, alig néhány nappal azt követően, hogy Washington az egymást követő második évben is az amerikai kereskedelmi törvény „szuper 301-es” szakasza alapján tisztességtelenül kereskedő országnak minősítette Indiát, többek között azért, mert Újdelhi elzárja gazdaságát a külföldi befektetések elől. A tervezett indiai szabályozásról annyit lehet tudni, hogy az a gazdaság bizonyos szektoraiban automatikusan engedélyezné a külföldi befektetéseket, a külföldi részesedés nagyságára azonban 40 százalékos korlátot szabnának. Az ipari minisztérium mindenesetre máris ambiciózus terveket dédelget: az 1990/91-es pénzügyi évben egy milliárd dollárnyi új külföldi befektetést szeretne becsalogatni az országba. A külföldi befektetéseket liberalizáló gazdaságpolitika elfogadtatása nem lesz könnyű a kormány számára: a multinacionális vállalatokat fölvásárló, s így a gazdaságot leigázó külföldi tőke az indiai politikai élet régi mumusa. A gazdaság liberalizálását öt éve elindító Kongresszus Párt a Szingh-kormány politikáját „a külföldi nyomásnak való behódolásnak” minősítette, ami „veszélybe sodorhatja India szuverenitását, sőt függetlenségét is”. Ennél aggasztóbb Szingh számára, hogy a kisebbségi kormány működéséhez szükséges parlamenti többséget szállító Dzsanata Párt is a Kongresszus Párthoz hasonló hangnemben bírálta a külföldi befektetések liberalizálásának tervét. (Reuter) Amerikai segítséget vár a Világbank A Világbank elnöke, Barber Conable washingtoni lobbyzásra kérte fel az USA szövetségi államainak kormányzóit, annak érdekében hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a bank új, 1 milliárd dolláros környezetvédelmi alapjához. Az alapból olyan regionális programokat támogatnának, mint például a savas esők hatásának csökkentése és a megművelhető földek visszahódítása a terjeszkedő sivatagoktól. Conable az amerikai államok kormányzóinak tegnap véget ért háromnapos alabamai találkozóján beszélt. Az alap, amelyhez máris jelezte hozzájárulását Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Japán, a Világbank tervei szerint hároméves időszakra szólna. A környezetvédelmi alapból a harmadik világbeli fejlesztési programokat is támogatnák. (Reuter) Az USA hitelpolitikai koncepciót követel Attalitól Az USA kérdésessé teszi csatlakozását a mintegy 13 milliárd dolláros alaptőkével létesítendő Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz (EBRD), mert mélységesen elégedetlen a bank nemrég kijelölt francia elnökének, Jacques Attalinak a pénzintézet szervezeti struktúrájára vonatkozó elképzeléseivel. Az amerikai hivatalos körökből kiszivárogtatott szemrehányások szerint Attali ahelyett, hogy a bankot alapító államok képviselőiből álló igazgatótanács életre hívásán fáradozna, saját elnöki hatalmát igyekszik megerősíteni és kiterjeszteni. Attali ugyanis legutóbb azt javasolta, halasszák el 1992-re az igazgatótanács felállítását, ugyanakkor a bank kelet-európai fiókintézetek megnyitásával kezdje meg működését. Az amerikaiak szerint ez az eljárás csak arra lenne jó, hogy a pénzt elnyeljék a belső bajokkal sújtott kelet-európai gazdaságok. A centralizált bankelnöki hatalom ellen fellépő amerikaiak követelik, hogy Attali vázolja végre az EBRD által követni kívánt hitelpolitikát, s megemlítik, hogy ha nem módosít a pénzintézet működésére vonatkozó koncepcióján, előfordulhat, hogy Bush elnöknek nehézségei lesznek a bankhoz való amerikai csatlakozáshoz elengedhetetlen kongresszusi jóváhagyás megszerzésekor. (Reuter) A szerkezetátalakítás az új gyógyír a kínai gazdasági bajokra A kínai politikusok még mindig nem mondtak le irreálisnak tűnő termelési célkitűzéseikről - például 2000-re meg akarják négyszerezni az 1980-as bruttó nemzeti terméket -, de bizonyos jelek a gorbacsovi peresztrojkához hasonló gazdasági elképzelések előtérbe kerülésére utalnak. A Szovjetunió és Kína több tekintetben hasonló cipőben jár, miután mindkét gazdaság egyaránt jelentős szerkezeti átalakításokra szorul. Egy dologban azonban jelentősen különböznek: a Szovjetunióban áruhiány van, Kínában viszont a raktárak és a boltok tele vannak eladatlan árukészletekkel. Cou Csia-hua, az állami tervbizottság vezetője szerint a kormány az ipari termelés fellendítése érdekében kettős célt tűz ki maga elé: egyrészt meg kell szüntetni a fölösleges és nem hatékony termelést, másrészt az 1988 ősze óta bevezetett szigorú takarékossági programnak „áldozatul esett" vállalatokba új életet kell lehelni a beruházási és a hitellehetőségek bővítésével. A kormány nemrégiben csökkentette a hitelek kamatlábait, megemelte a szén állami felvásárlási árát, és 1 milliárd dollárt összpontosít az ipar modernizálására A gyenge kereslet élénkítése végett lazította az irodai berendezések, bútorok, színes televíziók, hűtőszekrények stb. intézményi beszerzése feletti szigorú állami felügyeletet. Egyes hivatalos becslések szerint a kínai vállalatok 34 százaléka veszteséges, de akadnak olyan területek, ahol ez az arány meghaladja az 50 százalékot. Január és március között 4,2 milliárd dolláros kölcsöninjekciót kaptak az arra leginkább rászoruló cégek. Több szakértő azonban rámutat arra, hogy az újabb hitelek csak elodázzák, de nem oldják meg a rosszul működő vállalatok problémáit, és az ország amúgy sem engedheti meg magának, hogy iparát soha véget nem érő kölcsönfelvétellel mentse meg az összeomlástól. A gazdasági megújulást csak alapvető szerkezeti változtatásokkal lehet elérni. Igazán ideje megváltoztatni az ország ipari és termékszerkezetét - jelentette ki a kínai központi bank egyik igazgatója. Li Peng miniszterelnök szerint a bankoknak elsősorban az energiatakarékosabb vagy az új termékeket kifejlesztő, jobb vállalatoknak kell hitelezniük. Többen javasolják, hogy az állami vállalatok részvénytársasági formában működjenek. Ötletek tehát vannak, de a megvalósítás csöppet sem könnyű: az ország óriási méreteiből is adódó szerteágazó gazdasági problémák és a politikai felfordulás fenyegetése egyaránt meghiúsíthatják a hatékonyság növeléséért küzdő politikusok szándékait. (AP-DJ) A monetáris szigor ára Kanadában A kanadai központi bank sikereket könyvelhet el az infláció ellen kitartóan folytatott küzdelmében, ám egyre többször éri bírálat, hogy a monetáris szigor következményeképp a gazdaság a recesszió szélére csúszott. Némely kritikus már azt is megkockáztatja, hogy a központi bank okozta károk sokkal súlyosabbak, mint hogy azokat az eredmények ellensúlyozhatnák. Az infláció éves üteme júniusban valóban az egymást követő negyedik hónapban csökkent, ezúttal 4,3 százalékra, ami nagyjából a tavalyi év elejének megfelelő szint. Egyes közgazdászok szerint az infláció üteme legkevesebb egy százalékkal magasabb lenne, ha a központi bank nem emelte volna a kamatlábakat nyolc éve nem látott magasságba. Az irányadó kamatláb - amelyhez a lakosságot közvetlenül érintő fogyasztói és jelzálogkölcsönök kamatait is kötik - jelenleg 14,75 százalék. Az infláció megállítása mellett John Crow, a központi bank elnöke más eredményeket is fölmutathat: a pénzkibocsátás az elmúlt három hónap során csupán 4 százalékkal nőtt, szemben az év első negyedében tapasztalt 20 százalékkal. Az infláció elleni küzdelem árnyoldalai közé tartozik ugyanakkor, hogy Kanada bruttó nemzeti terméke (GNP) az első negyedévben még éves szinten 2,2 százalékkal gyarapodott, áprilisban azonban már stagnált. A monetáris szigorral együtt járó kemény hitelpolitika következtében a csődök száma meghaladja az 1982-es recesszió idején tapasztaltakat. A magas kamatlábak a számítások szerint 30 százalékkal nyirbálták meg a vállalati profitokat, és az egekbe röpítették a kanadai dollár árfolyamát, amely 10 éves csúcson van. A valuta jelentős felértékelődése miatt a kanadai feldolgozott termékek és nyersanyagok egyre inkább hátrányba kerülnek a világpiacon, így a magas kamatlábaknak az export versenyképességének romlásán keresztül megmutatkozó közvetett, valamint a profitcsökkenésben és csődökben jelentkező közvetlen hatása következtében a kanadai feldolgozóipar - amely a kanadai bruttó hazai termék (GDP) 20 százalékát adja - 1989 vége után 1990 első negyedévében is recesszióban volt. Mulroney miniszterelnök éppen a hét végén védte meg a szigorú monetáris politikát irányító központi banki elnököt, valamint Michael Wilson pénzügyminisztert, de ő sem szólt arról, hogy szó lehet-e a kamatlábak mérsékléséről, és ha igen, mikor. A monetáris szigor bírálói arra is felhívják a központi bank elnökének figyelmét, hogy még ha a gazdaságnak sikerül is elkerülnie a recessziót, az infláció réme nem tűnik el olyan gyorsan, mint ahogy azt Crow szeretné. 1991. január 1-jén lép életbe a 7 százalékos fogyasztási adó, s egyre több dolgozó, illetve alkalmazotti szervezet tud olyan szerződést kötni a munkáltatókkal, amely védi őket az áremelkedések ellen. (Reuter) I ROHAMMUNKA BRÜSSZELBEN AZ NDK-CSATLAKOZÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉRE A brüsszeli politikusoknak és hivatalnokoknak valószínűleg le kell mondaniuk az idén a nyaralásról, mert rohamtempóban kell kidolgozniuk az NDK Közös Piachoz való csatlakozásának menetrendjét, s fel kell mérniük az ezzel járó költségeket. A brüsszeli eurokraták azon a 200 oldalas törvénytervezeten dolgoznak, amelyet augusztus 21-én fog megvitatni a brüsszeli bizottság 17 tagja. Az egyik legfontosabb kidolgozandó kérdés: mennyi időt adjanak az NDK-nak az EK környezetvédelmi előírásaihoz való igazodáshoz. Az új gyárakra és üzemekre azonnal érvényesek lesznek ezek az előírások, a régieket egyelőre még vizsgálják, mennyire szennyezik a levegőt, melyiket kell korszerűsíteni, melyiket bezárni. Mérlegre kell tenni azt is, hogy mibe kerül az EK-nak az NDK csatlakozása. Egyes becslések szerint a mezőgazdasági támogatások, a fejlesztési programok, a szociális háló kiterjesztése az NDK-ra körülbelül 3,18 milliárd dollárral növeli meg az EK költségvetési kiadásait, s ez ellen berzenkednek az EK szegényebb országai. A kiindulási alap az, hogy a két Németország hivatalos egyesülése után azonnal életbe lépnek a közös piaci előírások a mai NDK-ban is - nyilatkozta Bangemann, a brüsszeli bizottságnak a németkérdéssel megbízott tagja. Ez az esetek többségében nem is okoz különösebb problémát, néhány kivételt azonban kell tenni az NDK javára az 1992 utáni átmeneti időszakban. Egyes élelmiszerek és vegyipari termékek normáinak összehangolására elegendő lesz egy év, bizonyos gyógyszeripari termékek esetében azonban akár 1995-ig is eltarthat ez az átmeneti időszak. (Reuter) A VILÁGGAZDASÁG 2 KÜLGAZDASÁG 1990. augusztus 1. Inflációs bérkiegészítés Brazíliában A brazil kormány utasította a munkáltatókat, hogy az infláció ellensúlyozása érdekében a dolgozók augusztusi béréhez mellékeljenek 45 dollár értékű pótlékot. A kormány így próbálja elejét venni a dolgozók erősödő elégedetlenségének. Zelia Cardoso de Mello gazdasági miniszter elrendelte azt is, hogy a munkaadók nem folyamodhatnak áremeléshez a pótlék ellensúlyozása érdekében. A pótlékot a kormány a bérek inflációhoz való indexálásának alternatívájaként alkalmazza. A parlament ugyan megszavazta az indexálást visszaállító törvényt, ám Collor de Mello elnök várhatóan megvétózza a törvény végső elfogadását. A gazdasági miniszter szerint a 45 dolláros pótlék a maximum, amely még összeegyeztethető a gazdasági stabilitási programmal. A pótlékot csak a havi 340 dollárt vagy annál kevesebbet kereső munkások kapják. Ez a dolgozók 83 százalékát érinti. Mint ismeretes, Brazília 1989 júliusa óta nem fizeti külföldi kölcsönei után a kamattartozást, mely mostanra 8 milliárd dollárra halmozódott fel. Az ország hiteltárgyalásaiért felelős kormánytisztviselő, Jorio Dauster, a napokban bejelentette, hogy továbbra sem fizetik vissza a hátralékot. A 8 milliárd dollár éppen egyenlő az ország valutatartalékainak összegével. A bejelentés nem sokkal az előtt hangzott el, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői bizottsága Brazíliába érkezett a kormány programjának tanulmányozása és a hitelnyújtás lehetőségének felmérése érdekében. Collor de Mello elnök hangsúlyozta, hogy a tartozások fizetésének szüneteltése ellenére jó viszony kialakítására törekszik a hitelező bankokkal és intézményekkel, így az IMF-fel is. A hiteltárgyalásokért felelős kormánytisztviselő megjegyezte, hogy az IMF-nek nincs olyan előírása, miszerint a készenléti hitelről szóló megállapodás aláírásának feltétele lenne a hátralékok visszafizetése. A kormány inflációfékező és kiadáscsökkentő gazdasági programja a külföldi vállalatok brazíliai érdekeltségeire eddig csak kedvezőtlen hatással volt, különösen a termelő vállalkozásokra. A fejleményeket az országhatárokon túlról figyelő szakértők szerint a hatás nem szűkül le a cégek brazíliai tevékenységére, hanem a Wall Streeten is érezteti hatását. Ennek jelei máris látszanak: több cég a brazíliai részleg gondjaival magyarázza első félévi gyenge eredményeit. A Caterpillar76 százalékos profitesésének egynegyedét tulajdonítja a brazíliai egység működésének, a Ford Motornál 70-100 millió dollárra becsülik a sztrájkok miatti kiesést, a Volkswagen is brazíliai eladásainak visszaesésével magyarázza második negyedévi szerényebb teljesítményét. A visszaesések ellenére egyik nagyobb vállalat sem gondol a brazíliai tevékenység feladására, abban bíznak, hogy a szigorú gazdasági program két-három év múlva meghozhatja gyümölcsét. (AP-DJ, Reuter) Újabb forduló a Szöul-Moszkva párbeszédben Magas rangú dél-koreai küldöttség indult kedden Moszkvába a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítását célzó Szöul-Moszkva párbeszéd negyedik fordulója keretében - jelentette be a dél-koreai Yonhap hírügynökség. A húsztagú delegációt Kim Jung In, Ro Te Vu államfő gazdasági titkára vezeti, és az augusztus 2- án kezdődő tárgyalások előtt útba ejtik Tokiót is. Szovjet partnerével, Jurij Maszljukov miniszterelnök-helyettessel folytatandó megbeszéléseinek egyik fő témája a két vezető találkozójának előkészítése. (Mint ismeretes, júniusban San Franciscóban - sokak számára meglepetésszerűen - már lezajlott egy Ro Te Vu-Gorbacsov csúcstalálkozó.) Ezenfelül szó lesz a Moszkvának nyújtandó kölcsönről, közös vállalatok és beruházások létesítéséről, a barterkereskedelem növeléséről. A Szovjetunió és Dél-Korea idén kölcsönösen konzuli képviseletet nyitott. A kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke tavaly 599 millió dollár volt, és az előrejelzések szerint idén elérheti az 1 milliárd dollárt is. (Reuter) Modern, felújított irodaház, parkosított környezetben, teniszpályákkal, saját parkolóval, 50 telefonfővonallal, telefax- és telexszolgáltatással, buszvonalon, 15 négyzetméter - 2000 négyzetméterig, kiadó. Érdeklődni: 8—15 óráig a 185-2522/161-es telefonon Koltaynénál, fax: 166-4497. VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: BORONKAY TAMÁS, ATKÁRI JÁNOS Szerkesztőség: Budapest VII., Wesselényi u. 57. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 122-8014, Telex: 22-7958, Telefax: 122-2927 Kiadja: VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: OLÁH LÁSZLÓ igazgató Műszaki vezető: VARGA BORBÁLA Hirdetések felvétele: Budapest, III. Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859,180-431/398. Képviselők: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó * Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A - 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj évi 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Apple® MacintoshTM gépen készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Bp. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán * A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni, írásokat újraközölni kizárólag a kiadó írásos hozzájárulásával lehet.