Világgazdaság, 1990. augusztus (22. évfolyam, 145/5403-166/5424. szám)

1990-08-01 / 145. (5403.) szám

India kaput nyit a külföldi tőke előtt? Visvanath Pratap Szingh kormánya kész az Indiában eddig elképzelhetetlen tettre: aktívan támogatni a külföldi tőke beáramlását, mégpedig azzal a szándékkal, hogy megkí­sérelje csökkenteni a külföldi hitelfelvételtől való függést. A kormány dolga nem lesz könnyű, hiszen az indiaiakban hagyományosan él a félelem „az országot leigázó külföldi tőkétől”. Nyolc hónappal azután, hogy V. P. Szingh megalakította kor­mányát, és kijelentette: az állam­kassza üres, ha lehet, ez a kincs­tár még üresebb. India valutatar­talékai az egy évvel ezelőtti 3,7 milliárd dollárról 2,7 milliárdra olvadtak, ami mindössze egyha­vi import fedezetére elég - jelen­tette ki még a múlt héten Anil Sasztri pénzügyminiszter-helyet­tes. A Világbank becslése szerint India adósságállománya 64 mil­liárd dollárra, az öt évvel ezelőt­ti duplájára emelkedett, és bankár­körökben úgy vélik, az 1990 áprilisától 1991 áprilisáig tartó pénzügyi évben ez az adósságál­lomány 70 milliárd dollárra duz­zadhat, amivel India elfoglalhat­ja helyét a világ legnagyobb adósainak korántsem irigylésre méltó csoportjában. A súlyosbodó adóssághelyzet miatt India egyre előnytelenebb feltételekkel jut külföldi hitelek­hez, és ezért a külföldi befekte­tések bátorítása révén szeretne valutához jutni. A kisvállalkozá­sokkal foglalkozó államminiszter a hét végén Calcuttában tartott nemzetközi konferencián elmond­ta, hogy Indiának évi 60 milliárd rúpia (3,5 milliárd dollár) nettó külföldi átutalásra lenne szüksé­ge csupán a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozásához. Márpedig 1989-ben csupán 180, millió dollárnyi külföldi befekte­tés csordogált be az országba. A külföldi befektetések lehető­ségének liberalizálását is kitűző új gazdaságpolitikát a Szingh­­kormány augusztusban bocsátja parlamenti vitára. A gazdaság­­politika liberalizációját egyébként a kormány - nyilván nem vélet­lenül - május 31-én jelentette be, alig néhány nappal azt követően, hogy Washington az egymást követő második évben is az amerikai kereskedelmi törvény „szuper 301-es” szakasza alapján tisztességtelenül kereskedő ország­nak minősítette Indiát, többek között azért, mert Újdelhi elzárja gazdaságát a külföldi befekteté­sek elől. A tervezett indiai szabá­lyozásról annyit lehet tudni, hogy az a gazdaság bizonyos szekto­raiban automatikusan engedélyez­né a külföldi befektetéseket, a külföldi részesedés nagyságára azonban 40 százalékos korlátot szabnának. Az ipari minisztérium mindenesetre máris ambiciózus terveket dédelget: az 1990/91-es pénzügyi évben egy milliárd dol­lárnyi új külföldi befektetést szeretne becsalogatni az ország­ba. A külföldi befektetéseket libe­ralizáló gazdaságpolitika elfogad­tatása nem lesz könnyű a kormány számára: a multinacionális válla­latokat fölvásárló, s így a gazda­ságot leigázó külföldi tőke az indiai politikai élet régi mumu­sa. A gazdaság liberalizálását öt éve elindító Kongresszus Párt a Szingh-kormány politikáját „a külföldi nyomásnak való behódo­­lásnak” minősítette, ami „veszély­be sodorhatja India szuverenitá­sát, sőt függetlenségét is”. Ennél aggasztóbb Szingh számára, hogy a kisebbségi kormány működé­séhez szükséges parlamenti több­séget szállító Dzsanata Párt is a Kongresszus Párthoz hasonló hangnemben bírálta a külföldi befektetések liberalizálásának tervét. (Reuter) Amerikai segítséget vár a Világbank A Világbank elnöke, Barber Conable washingtoni lobbyzásra kérte fel az USA szövetségi álla­mainak kormányzóit, annak érde­kében hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a bank új, 1 milli­árd dolláros környezetvédelmi alapjához. Az alapból olyan regio­nális programokat támogatnának, mint például a savas esők hatásá­nak csökkentése és a megművel­hető földek visszahódítása a ter­jeszkedő sivatagoktól. Conable az amerikai államok kormányzóinak tegnap véget ért háromnapos alabamai találkozóján beszélt. Az alap, amelyhez máris jelez­te hozzájárulását Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Japán, a Világbank tervei szerint három­éves időszakra szólna. A környe­zetvédelmi alapból a harmadik világbeli fejlesztési programokat is támogatnák. (Reuter) Az USA hitelpolitikai koncepciót követel Attalitól Az USA kérdésessé teszi csat­lakozását a mintegy 13 milliárd dolláros alaptőkével létesítendő Európai Újjáépítési és Fejleszté­si Bankhoz (EBRD), mert mély­ségesen elégedetlen a bank nem­rég kijelölt francia elnökének, Jacques Attalinak a pénzintézet szervezeti struktúrájára vonatko­zó elképzeléseivel. Az amerikai hivatalos körökből kiszivárogta­tott szemrehányások szerint Atta­­li a­helyett, hogy a bankot alapí­tó államok képviselőiből álló igazgatótanács életre hívásán fáradozna, saját elnöki hatalmát igyekszik megerősíteni és kiter­jeszteni. Attali ugyanis legutóbb azt javasolta, halasszák el 1992-re az igazgatótanács felállítását, ugyan­akkor a bank kelet-európai fiók­intézetek megnyitásával kezdje meg működését. Az amerikaiak szerint ez az eljárás csak arra lenne jó, hogy a pénzt elnyeljék a belső bajokkal sújtott kelet-európai gazdaságok. A centralizált bankelnöki hatalom ellen fellépő amerikaiak követe­lik, hogy Attali vázolja végre az EBRD által követni kívánt hitel­­politikát, s megemlítik, hogy ha nem módosít a pénzintézet műkö­désére vonatkozó koncepcióján, előfordulhat, hogy Bush elnöknek nehézségei lesznek a bankhoz való amerikai csatlakozáshoz elenged­hetetlen kongresszusi jóváhagyás megszerzésekor. (Reuter) A szerkezetátalakítás az új gyógyír a kínai gazdasági bajokra A kínai politikusok még min­dig nem mondtak le irreálisnak tűnő termelési célkitűzéseikről - például 2000-re meg akarják négyszerezni az 1980-as bruttó nemzeti terméket -, de bizonyos jelek a gorbacsovi peresztrojkához hasonló gazdasági elképzelések előtérbe kerülésére utalnak. A Szovjetunió és Kína több tekin­tetben hasonló cipőben jár, miu­tán mindkét gazdaság egyaránt jelentős szerkezeti átalakításokra szorul. Egy dologban azonban jelentősen különböznek: a Szov­jetunióban áruhiány van, Kínában viszont a raktárak és a boltok tele vannak eladatlan árukészletekkel. Cou Csia-hua, az állami terv­bizottság vezetője szerint a kor­mány az ipari termelés fellendí­tése érdekében kettős célt tűz ki maga elé: egyrészt meg kell szüntetni a fölösleges és nem hatékony termelést, másrészt az 1988 ősze óta bevezetett szigorú takarékossági programnak „áldo­zatul esett" vállalatokba új életet kell lehelni a beruházási és a hitellehetőségek bővítésével. A kormány nemrégiben csökkentet­te a hitelek kamatlábait, megemel­te a szén állami felvásárlási árát, és 1 milliárd dollárt összpontosít az ipar modernizálására A gyen­ge kereslet élénkítése végett lazí­totta az irodai berendezések, bútorok, színes televíziók, hűtő­­szekrények stb. intézményi beszer­zése feletti szigorú állami felügye­letet. Egyes hivatalos becslések sze­rint a kínai vállalatok 34 százalé­ka veszteséges, de akadnak olyan területek, ahol ez az arány meg­haladja az 50 százalékot. Január és március között 4,2 milliárd dolláros kölcsöninjekciót kaptak az arra leginkább­ rászoruló cé­gek. Több szakértő azonban rámutat arra, hogy az újabb hite­lek csak elodázzák, de nem old­ják meg a rosszul működő válla­latok problémáit, és az ország amúgy sem engedheti meg magá­nak, hogy iparát soha véget nem érő kölcsönfelvétellel mentse meg az összeomlástól. A gazdasági megújulást csak alapvető szerkezeti változtatások­kal lehet elérni. Igazán ideje megváltoztatni az ország ipari és termékszerkezetét - jelentette ki a kínai központi bank egyik igaz­gatója. Li Peng miniszterelnök szerint a bankoknak elsősorban az energiatakarékosabb vagy az új termékeket kifejlesztő, jobb válla­latoknak kell hitelezniük. Többen javasolják, hogy az állami válla­latok részvénytársasági formában működjenek. Ötletek tehát van­nak, de a megvalósítás csöppet sem könnyű: az ország óriási méreteiből is adódó szerteágazó gazdasági problémák és a politi­kai felfordulás fenyegetése egy­aránt meghiúsíthatják a hatékony­ság növeléséért küzdő politikusok szándékait. (AP-DJ) A monetáris szigor ára Kanadában A kanadai központi bank sike­reket könyvelhet el az infláció ellen kitartóan folytatott küzdel­mében, ám egyre többször éri bírálat, hogy a monetáris szigor következményeképp a gazdaság a recesszió szélére csúszott. Némely kritikus már azt is meg­kockáztatja, hogy a központi bank okozta károk sokkal súlyosabbak, mint hogy azokat az eredmények ellensúlyozhatnák. Az infláció éves üteme június­ban valóban az egymást követő negyedik hónapban csökkent, ezúttal 4,3 százalékra, ami nagy­jából a tavalyi év elejének meg­felelő szint. Egyes közgazdászok szerint az infláció üteme legkeve­sebb egy százalékkal magasabb lenne, ha a központi bank nem emelte volna a kamatlábakat nyolc éve nem látott magasságba. Az irányadó kamatláb - amelyhez a lakosságot közvetlenül érintő fogyasztói és jelzálogkölcsönök kamatait is kötik - jelenleg 14,75 százalék. Az infláció megállítása mellett John Crow, a központi bank elnöke más eredményeket is föl­mutathat: a pénzkibocsátás az elmúlt három hónap során csu­pán 4 százalékkal nőtt, szemben az év első negyedében tapasztalt 20 százalékkal. Az infláció elle­ni küzdelem árnyoldalai közé tartozik ugyanakkor, hogy Kana­da bruttó nemzeti terméke (GNP) az első negyedévben még éves szinten 2,2 százalékkal gyarapo­dott, áprilisban azonban már stag­nált. A monetáris szigorral együtt járó kemény hitelpolitika követ­keztében a csődök száma megha­ladja az 1982-es recesszió idején tapasztaltakat. A magas kamatlábak a számí­tások szerint 30 százalékkal nyir­bálták meg a vállalati profitokat, és az egekbe röpítették a kanadai dollár árfolyamát, amely 10 éves csúcson van. A valuta jelentős felértékelődése miatt a kanadai feldolgozott termékek és nyers­anyagok egyre inkább hátrányba kerülnek a világpiacon, így a magas kamatlábaknak az export versenyképességének romlásán keresztül megmutatkozó közvetett, valamint a profitcsökkenésben és csődökben jelentkező közvetlen hatása következtében a kanadai feldolgozóipar - amely a kana­dai bruttó hazai termék (GDP) 20 százalékát adja - 1989 vége után 1990 első negyedévében is re­cesszióban volt. Mulroney miniszterelnök éppen a hét végén védte meg a szigorú monetáris politikát irányító köz­ponti banki elnököt, valamint Michael Wilson pénzügyminisz­tert, de ő sem szólt arról, hogy szó­ lehet-e a kamatlábak mérsék­léséről, és ha igen, mikor. A monetáris szigor bírálói arra is felhívják a központi bank elnöké­nek figyelmét, hogy még ha a gazdaságnak sikerül is elkerülnie a recessziót, az infláció réme nem tűnik el olyan gyorsan, mint ahogy azt Crow szeretné. 1991. január 1-jén lép életbe a 7­ százalékos fogyasztási adó, s egyre több dolgozó, illetve alkalmazotti szervezet tud olyan szerződést kötni a munkáltatókkal, amely védi őket az áremelkedések ellen. (Reuter) I ROHAMMUNKA BRÜSSZELBEN AZ NDK-CSATLAKOZÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉRE A brüsszeli politikusoknak és hivatalnokoknak valószínűleg le kell mondaniuk az idén a nyara­lásról, mert rohamtempóban kell kidolgozniuk az NDK Közös Piachoz való csatlakozásának menetrendjét, s fel kell mérniük az ezzel járó költségeket. A brüsszeli eurokraták azon a 200 oldalas törvénytervezeten dolgoz­nak, amelyet augusztus 21-én fog megvitatni a brüsszeli bizottság 17 tagja. Az egyik legfontosabb kidolgo­zandó kérdés: mennyi időt adja­nak az NDK-nak az EK környe­zetvédelmi előírásaihoz való igazodáshoz. Az új gyárakra és üzemekre azonnal érvényesek lesznek ezek az előírások, a régi­eket egyelőre még vizsgálják, mennyire szennyezik a levegőt, melyiket kell korszerűsíteni, melyiket bezárni. Mérlegre kell tenni azt is, hogy mibe kerül az EK-nak az NDK csatlakozása. Egyes becslések szerint a mezőgazdasági támoga­tások, a fejlesztési programok, a szociális háló kiterjesztése az NDK-ra körülbelül 3,18 milliárd dollárral növeli meg az EK költ­ségvetési kiadásait, s ez ellen berzenkednek az EK szegényebb országai. A kiindulási alap az, hogy a két Németország hivatalos egye­sülése után azonnal életbe lépnek a közös piaci előírások a mai NDK-ban is - nyilatkozta Bange­­mann, a brüsszeli bizottságnak a németkérdéssel megbízott tagja. Ez az esetek többségében nem is okoz különösebb problémát, néhány kivételt azonban kell tenni az NDK javára az 1992 utáni átmeneti időszakban. Egyes élel­miszerek és vegyipari termékek normáinak összehangolására ele­gendő lesz egy év, bizonyos gyógyszeripari termékek esetében azonban akár 1995-ig is eltarthat ez az átmeneti időszak. (Reuter) A VILÁGGAZDASÁG 2 KÜLGAZDASÁG 1990. augusztus 1. Inflációs bérkiegészítés Brazíliában A brazil kormány utasította a munkáltatókat, hogy az infláció ellensúlyozása érdekében a dol­gozók augusztusi béréhez mellé­keljenek 45 dollár értékű pótlé­kot. A kormány így próbálja elejét venni a dolgozók erősödő elége­detlenségének. Zelia Cardoso de Mello gazdasági miniszter elren­delte azt is, hogy a munkaadók nem folyamodhatnak áremeléshez a pótlék ellensúlyozása érdekében. A pótlékot a kormány a bérek inflációhoz való indexálásának alternatívájaként alkalmazza. A parlament ugyan megszavazta az indexálást visszaállító törvényt, ám Collor de Mello elnök várhatóan megvétózza a törvény végső elfo­gadását. A gazdasági miniszter szerint a 45 dolláros pótlék a maximum, amely még összeegyeztethető a gazdasági stabilitási programmal. A pótlékot csak a havi 340 dol­lárt vagy annál kevesebbet kere­ső munkások kapják. Ez a dolgo­zók 83 százalékát érinti. Mint ismeretes, Brazília 1989 júliusa óta nem fizeti külföldi kölcsönei után a kamattartozást, mely mostanra 8 milliárd dollár­ra halmozódott fel. Az ország hiteltárgyalásaiért felelős kormánytisztviselő, Jorio Dauster, a napokban bejelentette, hogy továbbra sem fizetik vissza a hátralékot. A 8 milliárd dollár éppen egyenlő az ország valuta­­tartalékainak összegével. A bejelentés nem sokkal az előtt hangzott el, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői bizott­sága Brazíliába érkezett a kormány programjának tanulmányozása és a hitelnyújtás lehetőségének fel­mérése érdekében. Collor de Mello elnök hangsúlyozta, hogy a tarto­zások fizetésének szüneteltése ellenére jó viszony kialakítására törekszik a hitelező bankokkal és intézményekkel, így az IMF-fel is. A hiteltárgyalásokért felelős kormánytisztviselő megjegyezte, hogy az IMF-nek nincs olyan előírása, miszerint a készenléti hitelről szóló megállapodás aláí­rásának feltétele lenne a hátralé­kok visszafizetése. A kormány inflációfékező és kiadáscsökkentő gazdasági prog­ramja a külföldi vállalatok brazí­liai érdekeltségeire eddig csak kedvezőtlen hatással volt, különö­sen a termelő vállalkozásokra. A fejleményeket az országhatárokon túlról figyelő szakértők szerint a hatás nem szűkül le a cégek brazíliai tevékenységére, hanem a Wall Streeten is érezteti hatá­sát. Ennek jelei máris látszanak: több cég a brazíliai részleg gond­jaival magyarázza első félévi gyenge eredményeit. A Caterpil­lar­­76 százalékos profitesésének egynegyedét tulajdonítja a brazí­liai egység működésének, a Ford Motornál 70-100 millió dollárra becsülik a sztrájkok miatti kie­sést, a Volkswagen is brazíliai eladásainak visszaesésével ma­gyarázza második negyedévi szerényebb teljesítményét. A visszaesések ellenére egyik nagyobb vállalat sem gondol a brazíliai tevékenység feladására, abban bíznak, hogy a szigorú gazdasági program két-három év múlva meghozhatja gyümölcsét. (AP-DJ, Reuter) Újabb forduló a Szöul-Moszkva párbeszédben Magas rangú dél-koreai kül­döttség indult kedden Moszkvá­ba a két ország közötti diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítását célzó Szöul-Moszkva párbeszéd negyedik fordulója keretében - jelentette be a dél-koreai Yonhap hírügynökség. A húsztagú delegációt Kim Jung In, Ro Te Vu államfő gazdasági titkára vezeti, és az augusztus 2- án kezdődő tárgyalások előtt útba ejtik Tokiót is. Szovjet partneré­vel, Jurij Maszljukov miniszter­elnök-helyettessel folytatandó megbeszéléseinek egyik fő témá­ja a két vezető találkozójának előkészítése. (Mint ismeretes, júniusban San Franciscóban - sokak számára meglepetésszerű­en - már lezajlott egy Ro Te Vu-Gorbacsov csúcstalálkozó.) Ezenfelül szó lesz a Moszkvának nyújtandó kölcsönről, közös vál­lalatok és beruházások létesíté­séről, a barterkereskedelem növe­léséről. A Szovjetunió és Dél-Korea idén kölcsönösen konzuli képvi­seletet nyitott. A kétoldalú keres­kedelmi forgalom értéke tavaly 599 millió dollár volt, és az elő­rejelzések szerint idén elérheti az 1 milliárd dollárt is. (Reuter) Modern, felújított irodaház, parkosított környezetben, teniszpályákkal, saját parkolóval, 50 telefonfővonallal, telefax- és­­ telexszolgáltatással, buszvonalon, 15 négyzetméter - 2000 négyzetméterig, kiadó. Érdeklődni: 8—15 óráig a 185-2522/161-es telefonon Koltaynénál, fax: 166-4497. VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: BORONKAY TAMÁS, ATKÁRI JÁNOS Szerkesztőség: Budapest VII., Wesselényi u. 57. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 122-8014, Telex: 22-7958, Telefax: 122-2927 Kiadja: VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: OLÁH LÁSZLÓ igazgató Műszaki vezető: VARGA BORBÁLA Hirdetések felvétele: Budapest, III. Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859,180-431­­/398­. Képviselők: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó * Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A - 1900­­, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj évi 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Apple® MacintoshTM gépen készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Bp. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán * A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni, írásokat újraközölni kizárólag a kiadó írásos hozzájárulásával lehet.

Next