Világgazdaság, 1990. szeptember (22. évfolyam, 167/5425-187/5445. szám)

1990-09-01 / 167. (5425.) szám

2 KÜLGAZDASÁG VII. AGG­AZD­AS­ÁG 1990. szeptem Sínen a német egyesülés Privatizálás Csehszlovákiában ben - állítja Jin­ Vrha, a Pragoconsult tanácsadó cég szakértője. A Svet hospodárství című gazdasági lapban megjelent cikke szerint a reformlépések sorába illeszkedő privatizálás problémakörét nem a kormánykörök berkeiben kellene rendezni, ennél sokkal ildomosabb lenne nyilvános vitára bocsátani a különféle koncepciókat. A pozsonyi Új Szónak a mezőgazdaság privatizálásáról megjelent cikke is azt látszik alátámasztani, hogy a kabine­tek javaslatára készülő törvények több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit rendeznek. Az egyéni gazdálkodást érintő törvények Rádek Gábor által készített áttekintéséből ugyan­is leginkább az derül ki, hogy a szándék megvan a föld magán­kézbe juttatására, de ennek gyakorlati megvalósítását épp az idén született jogszabályok tisz­tázatlan rendelkezései akadályozzák. Követelmény ugyan, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek egyéni vállalko­zók önkéntes társulásaivá alakul­janak át (s ennek értelmében 1991. március 31-ig módosít­sák alapszabályukat, mert csak így nyerhetnek cégbírósági bejegyzést), de az összes többi rendelkezés minden földdel kapcsolatos tranzakcióhoz „valódi” tulajdonosok hozzájá­rulását feltételezi. Márpedig az érvényes előírásokból egysze­rűen kideríthetetlen, milyen múltbeli határidőig lehet vissza­igényelni a földet, s mekkora terület igényelhető - a mező­­gazdasági jellegű egyéni vállal­kozások megélénkülésére tehát egy ideig még várni kell. H. L. (Folytatás az I. oldalról) Míg a kormányzatban a kér­dés körül egység alakult ki, a kívülállók lázongani kezdtek. A csehszlovák vállalkozók társu­lásának elnökhelyettese, Pavel Dvorak a privatizálás koncep­ciójának gyökeres megváltoz­tatását követeli, azt kifogásol­va a kormány elképzeléseiben, hogy semmit sem tett a kis- és középvállalkozók tevékenysé­géhez elengedhetetlen gazdasá­gi környezet kialakítása érdeké­ben. Állítása szerint a fejlett országokban ez a szféra állítja be a bruttó hazai termék (GDP) 50 százalékát, foglalkoztatja a munkavállalók 70 százalékát. Dvorák éppen ezért értetlen­ségének ad hangot amiatt, hogy hazájában mindenki csak a nagyvállalatokra figyel, aggo­dalmát azzal a (megalapozott­nak tűnő) kérdéssel támasztva alá, hogy miért késik a mono­pólium-ellenes törvény, s ha majd egyszer megszületik, va­jon nem az immár részvénytár­saságokká átvedlett nagyválla­latok helyzetét erősíti-e meg. A csehszlovák kormánykörök döntési monopóliumot gyako­rolnak a privatizálás kérdése­ Tegnap Berlinben aláírták a két német állam egyesüléséről szóló szerződést, miután a nyugatnémet pártok megállapodtak az abortusz szabályozásának, valamint az NDK volt állambiztonsági minisz­tériumában a 40 év alatt felgyülemlett, körülbelül 6 millió sze­mélyi dosszié további őrzésének a kérdésében. Az egyesülés jogi és politikai feltételeinek kidolgozásával ismét előtérbe kerültek a gazdasági szempontok, a finanszírozás prob­lémái. Waigel nyugatnémet pénzügyminiszter ki tudja hányad­szor megerősítette: Bonn nem szándékozik emelni az adókat. Legalábbis most nem - mondják a nyugatnémet ellenzéki pártok -, az össznémet parlamenti választások után ugyanis szerintük megváltozhat a bonni politikusok álláspontja. A szociáldemokraták költségvetési szakértője úgy véli, hogy az 1991-es össznémet költségvetés 400 milliárd márka lesz, s 130 milliárd márkára duzzad majd a költségvetési hiány. Waigel visszautasította ezeket a becsléseket, s hangsúlyozta: igazából senki sem tudja, mekkorák lesznek az egyesülés költségei, mert még mindig nincsenek egészen pontos adatok az NDK gazdasá­gáról. Waigel elismerte, hogy hatalmas az NDK hiteligénye - csupán a társadalombiztosításnak 13,3 milliárd márkára lenne szüksége —, s emiatt Bonn-nak jelentős összegű hiteleket kell felvennie. Ám ez csak átmenetileg szükséges, de különben is az NSZK-ban ügyelni fognak arra, hogy az eladósodás mértéke ne haladja meg a nemzeti jövedelem növekedési ütemét - szögezte le Waigel. A nyugatnémet adófizetők szövetsége (BdSz) arra figyelmez­tette a kormányt, hogy ne essen túlzásokba a keletnémet beruhá­zások támogatását tekintve. Ha már mindenképpen előnyben kell részesíteni a keletnémet beruházásokat, akkor az eddigi határ menti területek és Nyugat-Berlin, valamint az elmaradottabb régiók támogatására szánt összegeket kell átirányítani az NDK-ba. A szövetség véleménye szerint a szubvenciók helyett kedvező fel­tételeket kell teremteni a nyugati tőke számára: jogilag, a tulaj­donviszonyokban és az infrastruktúrában. (Reuter, APA, WWD) A drága olaj nem fenyeget recesszióval Az augusztus 2-i, Öböl menti invázió előtti szinthez képest az olajárak magasak. (Pénteken az északi-tengeri Brent olaj ára októberi szállításra 26 dollár/barrel volt, míg New Yorkban csütörtökön este hordóra 26,05 dol­lárba került.) Ennek ellenére a szakértők többsége sze­rint - legalábbis Európában - nincs recesszió. A magas energiaárak Európát kevésbé sújtják, mint a recesszió szélén táncoló amerikai gazdaságot - vélekedik Peter Bogin, a cambridge-i energiakutató társaságok olaj­piacokért felelős igazgatóhelyettese. Ez azzal indokol­ható - magyarázza -, hogy Európa gazdaságai rugal­masabbak, azaz kevésbé függenek az olajtól, mint az USA. Pierre Bérégovoy francia pénzügyminiszter szerdán azzal a felhívással fordult a világ országaihoz, hogy tegyenek rendet az Öböl menti események hatására megrendült olaj- és nyersanyagpiacokon. Megfigye­lése szerint - mondta a minisz­ter - a nagyobb ipari országok 1985 óta képesek valamelyest befolyásolni a világ monetáris ügyeit. Jacques Delors, az Európai Közösség (EK) brüsszeli bizott­ságának elnöke - aki Bérégovoy­­val együtt szerepelt a televízió­ban - kijelentette: az európai gazdaságok át tudják vészelni az olajárak emelkedését, amennyiben az a barrelenkénti 21 és 25 dolláros szint között megállapodik. Ehhez azonban a terhek egyenletesebb megosz­tására van szükség a kormányok, az üzleti szektor és a magán­­személyek között, szükséges a megtakarítások növelése, és a nagyobb nemzetközi összefogás is elengedhetetlen. A francia gazdaság problé­máiról Bérégovoy azt is meg­említette, hogy az olajárak emelkedése miatt augusztusban az infláció 0,5-0,7 százalékra fog gyorsulni, és várhatóan 10 milliárd francia frankkal fog nőni a 40 milliárd frankra becsült kereskedelmi deficit. Az Öböl menti jelenlét való­színűleg háttérbe szorítja az 50 milliárd dolláros deficitcsök­kentés tervét - vélekednek washingtoni gazdasági szakér­tők és politikusok. Mindazon­által egyelőre csak kevesen mernek becslésekbe bocsátkoz­ni azzal kapcsolatban, hogy a 170 milliárd dolláros hiány tervezett csökkentését milyen mértékben fogja maga az Öböl térségében való tartózkodás befolyásolni. A Pentagon becs­lései szerint a Sivatagi Pajzs akció csak szeptemberben 2,5 milliárd dollárt, egy republiká­nus kongresszusi szakértő sze­rint éves szinten 10-12 milliárd dollárt fog felemészteni. Mint ismeretes, Bush elnök felkérte szövetségeseit, járulja­nak hozzá a blokádnak és az általa leginkább sújtott szövet­ségesek megsegítésének költ­ségeihez. Japán már felajánlott egymilliárd dollárt, amit ke­­vesellnek. Az olajválság egyéb­ként természetesen az olaj­­importőr fejlődő országokat érinti a legsúlyosabban. Az NSZK szövetségi kartell­hivatala szerint Rotterdamban a héten a szuperbenzin ára 8,5 pfenniggel esett, miközben az NSZK-beli kutaknál 6 pfennig­gel emelték az árakat. Július eleje és augusztus 29. között a holland azonnali (spot) piacon az árak 14,28, Hamburgban 23,69 pfenniggel emelkedtek. A nyugatnémet olajvállalatok a rotterdami kikötői költségek emelkedését okolják a hazai áremelésért. Eközben Nyugat- Európában az ólomtartalmú benzin ára augusztus 25-én a következőképpen alakult: Görög­országban 1 liter 0,85, Spanyol­­országban 0,83, az NSZK-ban 0,81, Franciaországban 1,15, Svájcban 1,00, Olaszországban pedig 1,31 dollárba került. Olaszország azonban bejelentet­te, hogy a benzin és más ola­jok árát a fűtőolaj kivételével november végéig befagyasztja. Az Öböl menti események nyomán kialakult olajszűke Kelet-Európát sem kímélte. A lengyel kormány csütörtökön részben emiatt, részben azon­ban a csökkenő szovjet olajszál­lítások miatt mától 30 százalék­kal emeli a benzin árát. (Reuter, AP-DJ, APA) Latin-Amerika: növekszik a külföldi adósság A latin-amerikai gazdasági szervezet (SELLA) tanulmánya szerint a 27 latin-amerikai ország külföldi adóssága 1988 vége óta további 1,5 százalékkal emel­kedett, és a múlt év végén már elérte a 434 milliárd dollárt. A tanulmány úgy véli, hogy az adósságállomány viszonyla­gos mozdulatlansága a segély­­források kedvezőtlenebb átren­deződésének következménye. Tavaly a 27 ország mintegy 24,6 milliárd dollárnyi hitelt kapott összesen, 15 százalékkal keve­sebbet, mint 1988-ban. A fel­mérés szerint ez a tendencia pontosan megfelel az utóbbi tíz évben tapasztalt folyamatnak. A térség országai 1982, az adósságválság kezdete óta több mint 200 milliárd dollárt utal­tak át hitelezőiknek, döntően amerikai bankoknak. Ezzel szemben a számukra különbö­ző forrásokból áramló hitelek erősen megcsappantak: a bank­hitelek összege például tavaly már csupán 2,3 milliárd dollár volt, az előző évi 5,7 milliárd dollárral szemben. A tanulmány megjegyzi, hogy a magánban­kok nem bíznak az adósok fize­tőképességében. A SELLA 26 tagországa egyébként szeptember 3-7. között tartja hetedik miniszteri szintű tanácskozását, amelyen közös választ fogalmaznak George Bush amerikai elnök „Kezdeményezés Amerikáért” felhívására, és megvitatják a régió országainak adósság­­helyzetét. (MTI) Venezuela nem elég vonzó a külföldi tőkének Bár Carlos Andrés Pérez elnök közel másfél éve hatalmon lévő kormánya mindent megtesz azért, hogy a külföldi befektetők vonzónak találják az országot, a befektetésekkel foglalkozó szakértők szerint Venezuela az eddigi intézkedések ellenére is nehéz terep a potenciális befektetők számára. A kormány nem sokkal beiktatása után liberalizálta a valutaárfolyamot és a kereskedelempolitikát, felszabadította a kamatrátákat és csökkentette a bürokráciát. Januárban a kormány új törvényekkel szabályozta a külföldi befektetéseket, megszüntette a nyereség repatriálásának korlá­tait, megnyitotta a tőkepiacot, valamint az olyan - korábban erősen védett - ágazatokat, mint például a közszolgáltatások. Ennek eredményeképpen a külföldi beruházások megnégyszereződtek, az 1989-es 77 millió dollárhoz képest 375 millióra. A legna­gyobb külföldi befektető az Egyesült Államok, az összes beru­házás 56,2 százaléka származik onnan. Pérez a minap felvetette, hogy a kongresszus döntsön az olajszektorba irányuló beruházások lehetőségének a külföldi tőke előtti megnyitásáról is. Ez azt jelenti hogy az elnöknek szándékában áll enyhíteni az ország fő bevételi forrásának számító olajszektor feletti állami ellenőrzést is. Az infláció közben rekordmagasságúra, 81 százalékra szökött fel, a gazdaság növekedése pedig 8 százalékkal esett vissza. A külföldieket leginkább mégis az aggasztja, hogy nem tartják elég stabilnak a kormány helyzetét. Éppen ezért a korábbinál liberá­lisabb törvények élettartama, sőt a készülőben lévő adó- és szabadalmi törvénymódosítások kimenetele is kétséges. (Reuter) Izraelben visszaesik az idegenforgalom Nemcsak a térségbeli arab államok, de Izrael idegenfor­galma is megszenvedi a kuvaiti konfliktust. Keleti és nyugati vendégek egyaránt nagy szám­ban mondják le szállásfoglalá­saikat a háború kitörésétől való félelmükben. „Minden meg­bénult, szeptemberre nincsen szállásfoglalás. Az emberek inkább kivárnak” - foglalta össze a helyzetet egy szállodaigazga­tó. Az októberi kilátásokkal kapcsolatban egyelőre senki sem bocsátkozik jóslatokba. (Tavaly 1,5 millió külföldi kereste fel Izraelt és összesen 1,7 milliárd dollárt költött el.) Izrael lakossága már élelmi­szer-ellátási zavaroktól tart. A vásárlók pillanatok alatt kiürítet­ték a szupermarketek liszt-, cukor-, rizs- és konzervkészle­­teit - közölte az egyik áruház­lánc vezetője. A lakosságot és az üzleti életet azonban nemcsak az Öböl menti események izgatják, hanem saját kormányuk várható gazdasági intézkedései is. Különösen a nemzeti valuta, a sékel leérté­kelésétől tartanak, amire a szóbeszéd szerint napokon be­lül sor kerülhet, mértéke pedig akár 12 százalék is lehet. Az utóbbi napokban dollárfelvásár­lási láz tört ki, a központi banknak kétszer is nagyobb mennyiségű dollár piacra dobá­sával kellett csökkentenie a forgalomba került sékel mennyi­ségét. Értesülések szerint a leértékeléssel párhuzamosan a kormány adóemelést, valamint bérpolitikai változtatásokat vezet be. Többek között ezekkel a lépésekkel igyekszik előterem­teni a Szovjetunióból érkező bevándorlók letelepítésének anyagi fedezetét. (Reuter) ­ Az emigráns kuvaiti kormány növelni akarja beruházásait Japánban - jelentette be az ország tokiói nagy­követe. Kuvait kötvényekben és rész­vényekben megvalósított befektetéseivel 1965 óta van jelen Japánban, ezek értéke dollármilliárdokra rúg. Augusztus 2. óta a szigetország kormánya oly hathatós védelemben részesítette a kuvaiti érde­keltségeket, hogy a nagykövet szerint rászolgált a további befektetésekhez szükséges bizalomra. ­ Újra drágult a pénz Japánban A japán jegybank csütörtöktől, az infláció elleni harc jegyében 5,25 százalékról 6 százalékra emelte az irányadó leszámítolási kamatlábat. A tokiói tőzsde az első napon viszonylag kedvezően reagált e lépésre. 1989. májusa óta - amikor a mesterségesen alacsonyan tartott kamatláb csak 2,5 százalék volt - ez az ötödik kamatlábemelés. Mieno Jaszusi, a Japán Bank kormányzója az intézkedésről szólva kijelentette, hogy a döntés várhatóan hozzá fog járulni az árstabilitás fenntartásához. Elis­merte, hogy a japán inflációs ráta igen csekély - tavaly mindössze 2,1 százalékos volt - , de szerinte a munkaerőhiány, a gyorsan bővülő pénzkínálat, a belföldi hosszú- és rövidle­járatú kamatlábak emelkedése, és nem utolsósorban a növekvő olajárak együttesen inflációs hatást keltenek, amit kamatláb­­emeléssel kell ellensúlyozni. Hozzátette, hogy a hitel- és pénzpiacokon már régóta szá­mítottak a kamatláb emelésére, ezért a piaci kamatlábak a jegybanki leszámítolási kamat­láb emelkedésének hatására nem fognak számottevően tovább emelkedni. A japán politikusok és üzleti körök általában jól időzített, és megfelelő intézkedésnek tartják a központi bank döntését. A kamatemelés mindig igen koc­kázatos művelet, mivel a maga­sabb kamatláb hozzájárul ugyan a jen árfolyamának erősítéséhez és ezzel az infláció kordában tartásához, de fékezi a gazda­sági növekedést, nyomást gya­korol a részvényárfolyamokra. A részvényárak esése pedig lefelé nyomja a jen árfolyamát is. Mieno szerint a japán gaz­daságot változatlanul a gyorsan növekvő fogyasztói kiadások és a dinamikusan bővülő vállalati beruházások jellemzik. A Fuji Kutatóintézet becslé­se szerint a kamatlábemelés az 1990-es pénzügyi évben várha­tóan mindössze 0,1, 1991-ben pedig 0,3 százalékkal fogja vissza a bruttó nemzeti termék (GNP) növekedését. (A tavalyi pénzügyi évben a GNP infláció­tól megtisztított növekedése 5 százalékos volt.) Ugyanakkor a jen dollárral szembeni árfolya­mának 0,3 százalékos növeke­désére lehet számítani az idei pénzügyi évben. Nem zárta ki teljes egészé­ben az újabb hiteldrágítás lehe­tőségét még az idén, nyitva hagyva ezzel annak lehetőségét, hogy egy későbbi időpontban - feltételezések szerint október­ben vagy novemberben - az olajárakra való hivatkozással emelhesse a kamatlábakat, amire igen nagy az esély, ha a feszült­ség nem enyhül a Közel-Kele­ten. A legfontosabb részvények árfolyamát összegző Nikkei­­index csütörtök délelőtt 775,17 ponttal, 25 669,96 pontra emel­kedett, rácáfolva azokra, akik a kamtlábemeléstől a részvény­­árfolyamok gyors süllyedését várták. Valójában a befektetők első reakciója a megkönnyeb­bülés volt, miután a kamatláb emelésére már hónapok óta számítottak. Mieno a maga részéről biz­tosra vette, hogy lépésük a világgazdaságra is kedvező hatást gyakorol. Szakértők közül azonban sokan nem osztják ezt a véleményt, és attól tartanak, hogy a japán kamatlábemelés lavinát indíthat el, és elsősor­ban az Egyesült Államokat késztetheti hasonló lépésre. A magasabb japán kamatok ugyan­is még jobban lelassíthatják az amerikai gazdasági növekedést, ami tovább gyengítené a dollárt. Pierre Bérégovoy francia pénz­ügyminiszter kifejtette, hogy Tokió szemszögéből nézve indokolt volt a szóban forgó lépés, de el kell kerülni a kamatlábak világméretű emel­kedését. A világgazdaság növe­kedésének lassulásával és az Öböl menti válság éleződésével különösen fontossá válik, hogy egyetlen jelentős nemzetgazda­ság se tegyen olyat, ami belát­hatatlan folyamatot indíthatna el. Többen ugyanis attól tarta­nak, hogy a japán kamatláb­­emelés hatása átgyűrűzik a határokon, és esetleg a nyugat­németeket is hasonló lépésre készteti. Hasimoto Rjutaro japán pénzügyminiszter azonban nem lát ilyen veszélyt: szerinte a kamatláb mértéke pontosan megfelel a japán gazdaság tel­jesítményének, és nem túlsá­gosan magas, miután azonos szintre került a nyugatnémet és svájci kamatlábbal. (Reuter AP-DJ) Őszi programok a Nemzetközi Menedzser Központban PR menedzsertanfolyam Érdeklődés, jelentkezés: 1990. szeptember 15-ig levélben: 1221 Budapest Pentz Károly u. 1-3. vagy telefonon: 226-5128 és 226-0755 ((! VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: BORONKAY TAMÁS, ATKÁRI JÁNOS Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182, illetve 16 óra után is: 188-8564 Telefax: 188-9504 Kiadja: A VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: OLÁH LÁSZLÓ igazgató Műszaki vezető: VARGA BORBÁLA A hirdetések felvétele: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telefax: 188-9504 Képviselő: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni, írásokat újraközölni kizárólag a kiadó írásos hozzájárulásával lehet.

Next