Világgazdaság, 1991. január (23. évfolyam, 1/5507-21/5527. szám)

1991-01-03 / 1. (5507.) szám

2 KÜLGAZDASÁG VILAGGAZDASAG Már a Fehér Ház szakértői is elismerik Recesszióval kezdi az új évet az Egyesült Államok Az október 1-jén kezdő­dő 1992-es pénzügyi év minisztériumi kalkulációi­hoz kiadott előrejelzésében a Fehér Ház gazdasági szakértői is elismerik, bár nem mondják ki szó szerint: az Egyesült Államok gaz­dasága recesszióban van. Megjelentek kormánytól független becslések is, amelyek ugyanezt támaszt­ják alá, így az idei évre szóló előrejelzések már csupán abban különböznek, melyik szakértő, illetve intézmény milyen hosszúnak és meny­nyire súlyosnak ítéli meg a gazdasági visszaesést. Az amerikai gazdaság teljesítménye 1990 utolsó negyedében éves szinten 3,4 százalékkal csökkent, és 1991 első három hónapjában is 1,3 százalékos visszaesés várható - állapítja meg az a­­ Michael Boskin, Bush elnök gazdasági főtanácsadója, Richard Darman, a Fehér Ház költségvetési igazgatója, valamint Nicholas Brady pénzügyminiszter vezetésével összeállított­­ jelentés, amelyet a különböző minisztériumoknak és kormányhivataloknak küldtek el a következő költségvetés szá­mításainak iránymutatójaként. A két negyedév gazdasági visszaesése hagyományosan recessziót jelent, ám a fehér házi dokumentum óvakodik ezt kimondani, a The Wall Street Journal szerint két okból. Részint azért, mert attól tarta­nak: a recesszió szó említése csak tovább gyöngítené a vál­lalatoknak és a fogyasztóknak a gazdaságba vetett bizalmát, részint pedig azért, mert a kormány még bízik abban, hogy az Öböl-válság esetleges hatá­rozott és sikeres megoldása segítheti az amerikai gazdaság vártnál hamarabbi újraéledését. Az előrejelzésben közölt számok azonban azt mutatják, a Fehér Ház, ha kerüli is a recesszió szót, tisztában van az amerikai gazdaság állapotával. Az idei évről szólva a kormány­zati dokumentum úgy véli, az első negyedév visszaesése után a második három hónapban árnyalatnyi, éves szinten 0,3 százalékos növekedésre lehet számíthatni. A harmadik és negyedik negyedévre - éves szinten - 2, illetve 2,8 százalé­kos növekedést valószínűsít a Fehér Ház. Ezzel együtt is 1991 utolsó negyedéve és 1990 utol­só negyedéve között a gazda­sági növekedés várható üteme alig 0,9 százalék lesz. (Szeptem­berben a washingtoni kormány még 1,3 százalékos ütemet becsült ugyanerre az időszak­ra.) A The Wall Street Journal szokatlannak minősíti a Fehér Ház előrejelzését, a kormány szakértői ugyanis általában optimisták, de ha nem, akkor is meg szokták várni a keres­kedelmi minisztérium gazdasá­gi visszaesésre utaló adatait, mielőtt maguk is nyilvánosság­ra hoznák sajátjukat. Ezúttal azonban sok vára­kozási lehető­ségük nem volt, hiszen a gaz­daság állapotát jelző kiemelt mutatók novemberben újra romlottak, s a tartós fogyasz­tási cikkek fogyasztói bizalmat mutató vásárlásai novemberben 10,5 százalékkal zuhantak. A The Wall Street Journal félévente szokásos gazdasági helyzetfelmérésében megkérde­zett 40 amerikai közgazdászt is a gazdaság várható állapotáról. Majdnem mindegyikük egyetér­tett abban, hogy az amerikai recesszió valamikor a tavalyi év harmadik vagy negyedik negye­dében vette kezdetét. A meg­kérdezettek többsége szerint a gazdasági visszaesés enyhe vagy legfeljebb átlagos lesz.­­A második világháborút követő nyolc recesszió átlagos hossza 11 hónap volt. A legutóbbi gazdasági visszaesés 1981 júliu­sától 1982 novemberéig tartott.) Több mint egy tucat vezető amerikai közgazdász ugyanak­kor úgy véli, a recesszió az átlagosnál súlyosabb lesz, sőt az egyik „vészmadár” azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a gazdasági visszaesés „a cső­dök számát és a pénzügyi ba­jokat tekintve a harmincas évek óta a legsúlyosabbá is válhat”. A visszaesés mértékét növeli, a kilábalást pedig meghosszab­bítja többek között a szövetsé­gi adóterhek növekedése - sőt több államban a helyi adókat is emelték -, az Öböl menti hábo­rú veszélye, illetve a gazdaság egészére (a költségvetésre, a vállalatokra és az egyénekre egyaránt) jellemző óriási adós­ságteher. A közgazdászok úgy vélik, a jegybank szerepét ellátó Fed december 19-i, 0,5 százalékos leszámítolásikamatláb-csökken­­tése nem elég a gazdaság élén­kítésére, és ezért az a vélemé­nyük, hogy a központi bank tovább kényszerül folytatni a hitelenyhítést. A nagy kereske­delmi bankok ugyanis eddig csak lassan reagáltak. Elsőként az egyik legnagyobb amerikai bank, a Bank of America csökkentet­te tegnapi hatállyal a legmeg­bízhatóbb ügyfeleknek nyújtott hitelek után fölszámított kamat­lábat (prime rate-et) 10-ről 9,5 százalékra, majd a Citibank és a Morgan Guaranty is követte példáját. (Reuter, AP-DJ) BÉRBEFAGYASZTÁS JUGOSZLÁVIÁBAN Felemás devalválás A jugoszláv parlament szombaton elutasította a Mar­kovics-kormány 1991-es költségvetési javaslatát, és csak a bérbefagy­asztási indítványt hagyta jóvá. Kedden élet­be lépett a dinár új, a korábbihoz képest alacsonyabb árfolyama, de szakértők szerint Belgrád rövidesen újabb devalválásra kényszerülhet, mert a gazdaság logikája ezt diktálja. A belgrádi parlament a költ­ségvetési indítvány gyökeres átdolgozására utasította Marko­­vics miniszterelnök kormányát, elfogadta viszont az állami vállalatoknál dolgozók bérének és fizetésének befagyasztására tett javaslatot. Markovics hi­vatali megbízatása eredetileg márciusban lejárna, de a szö­vetségi parlament májusig meghosszabbította mandátumát, így legalább a szövetségi kor­mány néhány hónapig még biztos pont marad a szétesés jeleit mutató Jugoszláviában. A szlo­vének és a horvátok felháboro­dottan utasították el a szerbek azon indítványát, hogy a föde­ráció jövőjéről az államelnök­ségen belül folytassanak tárgya­lásokat. Ljubljana és Zágráb úgy véli: Belgrád ezzel az indítvány­nyal sérti nemzeti szuverenitá­sukat. A renitens köztársaságok azzal is nyomatékot adnak önállóságuknak, hogy egysze­rűen nem fizetnek a szövetségi kormánynak, csökkentve Mar­­kovicsék amúgy is szűk moz­gásterét. A dinár még tavaly bejelen­tett devalválása is a jugoszláv gazdaság gyengeségeire és a felemás döntés hátterében meghúzódó gazdaságpolitikai bizonytalanságra utal. Mint ismeretes, Markovics közölte, hogy januártól 1 márkáért az eddigi 7 dinár helyett 9 dinárt adnak. A 22,2 százalékos leér­tékelés édeskevés az exportőr vállalatoknak, tekintettel a tavalyi, mintegy 120 százalékos inflációra. Nyugati szakértők szerint a dinár körülbelül 80 százalékkal túlértékelt, és hosz­­szú távon aligha lehet ilyen árfolyamon megfelelő szinten tartani az exportot. Markovics viszont abban bízik, hogy a túlértékelt dinár hozzájárulhat az árszínvonal stabilizálásához, hiszen az import így olcsó és hatása árletörő. Kérdés, hogy Belgrád stagnáló vagy lanyhuló exporttal a jelenlegi 8 milliárd dolláros szinten tudja-e tartani a valutatartalékokat. Tavaly , a kereskedelmi deficit meghalad­ta a 4 milliárd dollárt, és a riasztóan magas árszínvonal miatt a turisztikai mérleg sem úgy alakult, ahogy tervezték. (Reuter) Bush jóváhagyta a Szovjetunióba irányuló élelmiszer-eladást Bush amerikai elnök egyik utolsó tavalyi hivatalos tevékeny­ségeként aláírta azt az okiratot, amely elhárítja az utolsó jogi akadályt a Szovjetuniónak szánt élelmiszer-szállítmányok elől. A hitelnyújtást az adott ország kivándorlási politikájától függő­vé tevő Jackson-Vanik-féle törvénymódosítás hatálya alól júliusig mentette föl Bush a Szovjetuniót. Júliusban az amerikai kormány megvizsgál­ja, hogy meghosszabbítja-e a felmentést. Az elnöki aláírás azt jelenti, hogy a december 12-én felaján­lott, összesen akár 1,5 milliárd dollárt is elérő exporthitelkeret megnyílik, s a szovjetek az amerikai magánszektortól ilyen értékben élelmiszert vásárolhat­nak, miközben a számla kiegyen­lítéséért a szövetségi kormány vállal garanciát. Az aláírást követően Bush közölte, hogy a kedvezmény kiterjed a három balti köztár­saságra is, jóllehet Észtország, Litvánia és Lettország Moszk­va általi annektálását Washing­ton továbbra sem ismeri el. (Reuter) Bizonytalan kilátások a valuta- és a­ nemesfémpiacokon (Folytatás az I. oldalról) Az idei évre - legalábbis az elejére - a szakértők a tavalyi irányzat folytatódására számíta­nak. Mindezt az USA romló befektetési környezetére, a recesszióba hajló gazdaságra, valamint a pénzügyi rendszer gyengeségeire. E kedvezőtlen tényezők ugyanis az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet a kamatlábak további csökken­tésére fogják késztetni. Ezzel szemben Németországban előre­láthatólag kamatemelésre kerül­het sor, és nem kizárt ugyanez Japánban sem. Az arany árának alakulásáról háború esetén egyelőre megosz­lanak a vélemények. Van, aki úgy véli, hogy a háború - az olajszállítások esetleges akado­zása miatt - ösztönzőleg hathat az arany vásárlására, ezáltal árára is. Mások viszont azt a véle­ményüket hangoztatják, hogy nem a háború, hanem az azt követő béke teremt majd folya­matos, jó piacot az arany szá­mára. Az arany ez év első negyed­évi piaca a befektetők kedvé­nek függvényében alakul. Az arany iránti kereslet akár 13,5 millió unciára is nőhet idén az 1990. évi 10 millió unciáról. A kínálat várhatóan 74 millió unciára fog emelkedni 1991-ben a tavalyi 72,6 millió unciáról. E többletet új bányák nyitásá­val fogják elérni. Bár egy esetleges háború minden bizonnyal spekulánso­kat fog vonzani az aranypiac­ra, ezek azonban valószínűleg nem fognak jelentősebb szerep­hez jutni e többletkínálat fel­vételében. Mindez azzal magya­rázható - mondja egy New York-i kereskedő -, hogy arany-kitermelő vállalatok egész sora az arany árának unciánkénti 420 dollár körüli szintre emelkedé­sére várva nagy aranykészlete­ket halmozott fel; ennek a piacra dobása ellensúlyozza majd a spekulánsok tevékenységét. Ami a másik nemesfémet, az ezüstöt illeti, semmi jel nem utal arra, hogy 1991-ben megállna, netán megfordulna árának a csökkenése. A recessziós gaz­daságok ipari szükségleteihez viszonyított túltermelés, a speku­lánsok kiárusítási törekvései miatt idén sem valószínű, hogy az ezüst ára elmozdulna a 14 éves negatív rekordnak számí­tó, unciánként 4 dollár alá esett mélypontról. Megfigyelők sze­rint az év első hónapjaiban 3,75 dollár körül várható e nemes­fém ára, a kitermelési költsége­ket viszont csak unciánkénti 5,5 dolláros bevétel fedezné. (Reuter, AP-DJ) A lengyel kormányfőjelölt is a radikális reformok híve A 39 éves Jan Krysztof Bielecki, akit Walesa, Lengyelország újdonsült államfője miniszterelnöké­nek jelölt, a radikális sza­badpiaci átalakítás híve, így valószínűleg jól együtt fog dolgozni Balcerowicz pénz­ügyminiszterrel, a lengyel gazdasági program atyjával. Jelölése egyben azt is jelzi, hogy Walesa - az elnökvá­lasztás során tett populista kijelentése ellenére - elkö­telezte magát a fájdalmas gazdasági reformok folyta­tására. Bielecki a gdanski egyetemen szerzett közgazdászi diplomát, és 1980-ban, a Szolidaritás megalakulásakor vált a szerve­zet egyik gazdasági szakértőjé­vé. A lengyel parlament alsó­házának (szejm) tagja, és ve­zetője a Reuter által kicsinek, de befolyásosnak nevezett Libe­rális Demokrata Kongresszus Pártnak, amely a szabadpiac és a radikális privatizáció híve. E párt vezető személyiségei közé tartozik Andrzej Machalski szenátor és Janusz Lewandows­­ki, akik a megfigyelők szerint valószínűleg bekerülnek majd a kormányba. A kormány tagja marad a hírek szerint Piotr Kolodziejczyk védelmi miniszter, és megtart­ja a gazdasági csúcsminiszter­séget jelentő pénzügyi tárcát és miniszterelnök-helyettesi posztot Leszek Balcerowicz is, akinek a szerepe azért is döntő, mert ő élvezi azon nemzetközi pénzin­tézetek bizalmát, amelyeknek a támogatása elengedhetetlen a lengyel reform sikeréhez. Bielecki várhatóan fiatal, radikális közgazdászokkal veszi körül magát, és gazdaságpoliti­kája középpontjában a privati­zálás gyorsítása áll majd. A Gazeta Gdansk című lapnak adott interjújában a miniszter­elnök-jelölt ugyanakkor úgy vélte, a privatizáció meggyorsí­tását népszavazással lenne he­lyes szentesíteni. Az általa követendőnek ítélt kormányfilo­zófiát pedig úgy írta le, mint amelyet a szabadpiaci liberaliz­mus jellemez, de szerepe van benne a pragmatizmusnak és némi állami beavatkozásnak is. A miniszterelnök-jelölt a volt kormányfő, Mazowiecki hibájául rója föl, hogy felhígultak a gazdasági döntések, mivel „túl sok minisztérium és központi hivatal volt, ami lehetetlenné tette egy összefüggő gazdaság­­politika kialakítását”. Könnyen lehet azonban, hogy Bielecki csak átmeneti minisz­terelnök lesz, ha a szejm hol­nap jóváhagyja kinevezését. Ő maga jelentette ki ugyanis, hogy posztját a szabad választások után föl szeretné adni. (A poli­tikai menetrendnek megfelelően valószínűleg még tavasszal kerül sor az utóbbi évtizedek első igazi szabad lengyel parlamenti vá­lasztására. Ismeretes, hogy a legutóbbi választásokon még az a kompromisszum működött, amely az azóta szocialistákká vált kommunistáknak és akkori szövetségeseiknek automatikus többséget adott, ami azonban a szövetségesek távozásával azóta megszűnt.­ A lengyel helyzet gyors javu­lását nem lehet várni az új miniszterelnöktől, legfeljebb annyi történhet - amit Walesa megígért -, hogy valamelyest enyhítenek az inflációellenes gazdaságpolitika szigorán. Maga az államfő újévi beszédében hangsúlyozta, hogy „köteles megmondani az igazat: nem lesz könnyű az új év”, de kijelen­tette azt is, hogy „vége a hely­ben járásnak”. Walesa megerő­sítette: szeretné, ha az új kor­mány a gazdaságra koncentrál­na és nem bonyolódna politi­kai belharcokba. A nehéz idők folytatódásának első jeleként Lengyelországban január 1-jei hatállyal 20 száza­lékkal emelték a háztartási villamosáram, 80 százalékkal pedig a földgáz árát. A volt szocialista országok dollárelszá­molásra való áttérésével egy­idejűleg Lengyelországban is - helyenként 250 százalékkal - emelkedtek az illető országok­ba irányuló postai bérmentesí­tés és a telefonálás díjai. (Reuter, MTI) Nagy deficit a román költségvetésben Mintegy 37 milliárd lejes hiányt mutat a román parlament által elfogadott 1991-es költségvetés. A KGST-kereskedelem szét­esése, az elavult gazdasági szerkezet átrendezése, az Öböl menti válság a ro­mánoktól is újabb nagy áldozatokat követel. Stolo­­jan pénzügyminiszter sze­rint a bukaresti vezetés csak a reformok gyorsított be­vezetésével előzheti meg az összeomlást, és drákói taka­rékossággal a vágtató inflá­ciót. A román parlamentnek ötven esztendeje először nyílt rá módja, hogy megvitassa a kor­mány költségvetési javaslatait. A Theodor Stolojan pénzügy­­miniszter által ismertetett elő­irányzatok 37 milliárd lejes (hivatalos árfolyamon számítva 1,05 milliárd dolláros) defici­tet mutatnak, ami a nemzeti össztermék­ 2 százalékának megfelelő érték. Stolojan abból az általa is optimistának tartott feltételezésből indult ki, hogy a román gazdaság a tavalyi igen erőteljes visszaesés után az idén már az élénkülés jeleit mutat­ja, és a nemzeti össztermék reálértékben 1 százalékkal gyarapszik. A deficitet a miniszter első­sorban a gazdaság átrendezésé­nek anyagi következményeire, a KGST széthullására, valamint az Öböl-válságra vezeti vissza. Irak nem kevesebb mint 1,7 milliárd dollárral tartozik Buka­restnek, adósságait eddig rész­ben olajjal törlesztette, a kőolaj­szállítások azonban az ember­­gó miatt leálltak. (Az egykor kőolajexportőr Románia túlmé­retezett olajvegyészete táplálá­sa végett tetemes olajimportra szorul.) A vezetés a nagy áruhiány mérséklésére törekszik, és szá­mottevően visszafogta a beru­házásokat. Az idén az állam 31 milliárd lejt szán beruházások­ra, a teljes költségvetési előirányzat 12 százalékát, szem­ben a tavalyi 60 milliárd lejjel, ami a kiadások 20 százaléká­nak felelt meg. A pénzügyminiszter közölte, hogy mindenképpen el akarják kerülni a deficit bankópréssel való fedezését. Szükség esetén felkérik a parlamentet, hogy minden államigazgatási kiadást 10 százalékkal csökkentsen. Amennyiben a termelés tovább esik, és az árak és a bérek szabadon alakulhatnak, Romá­nia „vad inflációnak” esik ál­dozatul - figyelmeztette a par­lamentet Stolojanu. (Reuter) 1991. január 3. VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Alapító főszerkesztő: Gyulai István Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Boronkay Tamás, Elek János, Em­őd Pál, Szabó Márta, Vince Mátyás (elnök) A kiadványszerkesztőség vezetője: Gyulai István főszerkesztő Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182 Szerkesztőségi ügyelet: 168-9641 Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Kiadja a VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: Oláh László igazgató Műszaki vezető: Varga Borbála A hirdetések felvétele: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Képviselő: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra való hivatkozással lehet. A mai lapszám szerkesztője: Em­őd Pál

Next