Világgazdaság, 1991. október (23. évfolyam, 188/5694-209/5715. szám)

1991-10-01 / 188. (5694.) szám

2 NEMZETKÖZI GAZDASÁG 1991. Október 1. Késik a monetáris unió? Az Európai Közösség külügyminiszterei hétfőn nem csak Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia társulási szerződéséről tárgyaltak, hanem a politikai unióról is. Az utóbbiról zajló vita késleltetheti a gazdasági és monetáris unió ügyében már létrejött kompromisszum végleges formába öntését. Ráadásul ez a kompromisszum még igen fontos kérdéseket hagyott nyitva, elsősorban a jövendő közös jegybank függetlenségének problémáját. Váratlan fordulatot okozott a múlt héten, hogy az EK elnökségét ebben a félévben adó Hollandia jóval szorosabb politikai együttműködést, szinte föderatív államalakulatot javasol, és teljesen új módon vétójogot adna a nemzetek feletti európai parlamentnek a közösség törvénykezésében. A korábbi, Luxemburg által jegyzett javaslat három oszlopon nyugodott, azaz lehetővé tette volna, hogy a gazdasági, a külügyi és a belügyi-igazságügyi unió szorossága eltérjen egymástól. A hollandok mindezt egy fedél alá akarják vonni. A tizenkét tagállam közül legalább hét ellenzi, hogy eltérjenek a korábbi, az inkább konföderációs szellemben fogant javaslatoktól. A holland javaslat összhangban van azzal a német kívánsággal, hogy csak akkor engedjék át az ellenőrzést a német márka fölött az Európai Gazdasági és Monetáris Uniónak, ha egyúttal megállapodnak a politikai unióban is. Ezt a gondolatot különösen Nagy-Britannia ellenzi, nem akarja az európai parlament hatáskörének bővítését. John Major brit miniszterelnök egyetért ugyan azzal, hogy a strasbourgi parlament ellenőrzést gyakoroljon a brüsszeli bizottság költségvetési politikája fölött, de úgy véli, miután a közösségi végső döntéseket a tagállamoknak az országok parlamentje előtt felelős miniszterek hozzák, a közösség döntési mechanizmusában nem létezik az a “demokrácia deficit”, amelyet Németország kifogásol. A politikai unió előkészítése ily módon késésben van a pénzügyi unióhoz képest, mert az utóbbiban nemrég kompromisszumos megoldást találtak. A két dolog azonban összefügg, ezért kérdéses, sikerül-e decemberig mindkettőben megállapodni. A pénzügyi kompromisszum nem tisztázta teljesen az unió intézményi struktúráját sem. A brit-német vita a jegybank függetlenségéről szemmel láthatóan összefügg a politikai unió témájában vallott londoni és bonni vélemény eltérésével. Németországnak tetszik a holland javaslat, amely a strasbourgi parlamentnek adná a végső szót a közösség törvényhozásában. Bonn közölte, ha nem születik megfelelő eredmény a politikai unió kérdésében, nem írja alá a monetáris unióról szóló tervet. A franciák azt kifogásolják a holland javaslatban, hogy kifejezetten hangsúlyozza a NATO fontosságát, és ezzel lefokozza az Európai Közösség identitását a biztonsági politikában. Görögország, Dánia és Luxemburg azért ellenzi a hollandok elképzelését, mert nekik nagyobb súlyuk van a brüsszeli bizottságban, mint a strasbourgi parlamentben. A németeknek egészében véve tehát tetszik a holland javaslat, de arról hallgatnak, hogy nem értenek egyet vele a bel- és igazságügyi szuverenitás feladásában, így a holland elképzelést teljes szívvel csak a brüsszeli bizottság, Spanyolország, Olaszország és Belgium támogatja, ami nagyon szűk alap tíz héttel a csúcsértekezlet előtt. K. G. Egy párizsi paraszttüntetés és ami mögötte van Minden idők legnagyobb paraszttüntetésének helyszíne volt vasárnap a francia főváros. Egyes becslések szerint a 300 ezer főt is elérte az egész országból érkezett tiltakozók száma, akik a Bastille-környéki negyedben az egyre csökkenő bevételek és a növekvő költségek miatt adtak hangot elkeseredettségüknek. Látszólag egy társadalmi réteg gondjai juttatták kifejezésre a felvonulók, valójában azonban sokkal inkább a francia gazdaság súlyos szerkezeti, regionális aránytalanságai kerültek felszínre. A néhány részletében szinte németes alapossággal előkészített megmozduláson a francia társadalom és közélet széles spektruma képviseltette magát. Felvonultak kis- és nagykereskedők, iparosok, és mindazok, akiket létükben érint a francia vidék sorvadása. A pártok közül a kommunistáktól a centrista formációkon keresztül egészen a szélsőjobboldali Nemzeti Frontig képviseltették magukat a politikai mozgalmak. Lényegében csak a zöldek és a szocialisták maradtak távol. Ez utóbbiak több neves személyisége megértően nyilatkozott az agrárszektor nehézségeiről, a párt egésze pedig azért maradt távol, mert a saját kormányával szemben mégsem tüntethetett. A háború után gyors apadásnak indult a francia mezőgazdasági népesség létszáma. A termelők sokasága az utóbbi néhány évtized alatt 4 millióról 1 millióra csökkent, és egyes előrejelzések szerint a süllyedés meg sem áll a félmilliós szintig. A francia vidékről eközben ijesztő adatok látnak napvilágot. A termelői jövedelmek kiesésével elköltöznek az iparosok és kereskedők, falvak maradnak orvos, élelmiszerüzlet és pap nélkül, az iskolák megszűnnek, mert a helységekben gyakorta nincs gyerek. A gazdák fele idősebb 55 évnél, és csak minden negyediknek van utánpótlása a saját családjából. Egyes elemzők szembeállítják a német és a francia regionális politikát. Németországban a termelők szinte mindenütt kiegészíthetik jövedelmüket valamilyen ipari jellegű mellékfoglalkozással, és egyetlen gazda sem mulasztja el, hogy gyermekét valamilyen szakmára is kitaníttassa. A francia agrárvidékeken ez a legtöbb helyen ismeretlen, így erős táptalaja van a kiszolgáltatottság és az elkeseredettség érzésének. Ez gyakorta vezet olyan agresszív fellépéshez, mint például a külföldről érkező bor, hús, hal, zöldség és egyéb szállítmányok úttestre borítása és felgyújtása. Sokan az olcsó importtal magyarázzák a francia agrárágazat katasztrofális helyzetét. Ez azonban csak részben igaz, és még kevésbé az, ha a kelet-európai eredetű szállítmányokkal magyarázzák. Valójában sokkal átfogóbb problémáról van szó, mégpedig arról, hogy meg lehet-e védeni egy életformát és egy kultúrát akkor, amikor a csak költségszempontokat szem előtt tartó amerikai mezőgazdaság betonsúllyal nehezedik a világ agrárpiacaira. Az igazi kérdés az, hogy megteremthető-e a modern ipari termelés és a sajátos kultúrát hordozó európai településszerkezet összhangja. Az eddigi közös piaci gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági ártámogatások, és egyéb szubvenciók formájában juttatott összegeket Franciaországban nem tudták hatékonyan felhasználni a régiók fejlesztésére. Kérdéses, hogy lesz-e mód az eddig elmulasztottak behozatalára, amikor a GATT pajzsát maga előtt tartva feltartóztathatlanul halad előre az amerikai agrárlobby gőzhengere. A jelenleg folyó társulási tárgyalások kapcsán azonban egy dolgot világosan látni és láttatni kell. Franciaország mezőgazdaságának és regionális politikájának gyötrelmeiért nem Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország felelős. M.J. Végveszélyben a szovjet energiaexport Jövőre teljesen elapadhat a Szovjetunió kőolaj- és energiaex­portja, ha nem sikerül idejében megállítani a gazdasági helyzet rosszabbodását - jelentette ki Henning Christophersen, a brüssz­eli bizottság gazdasági ügyekért felelős tagja. Állítását arra alapoz­za, hogy idén máris a felére esett vissza az energiaexport, míg 1990- ben 14,7, 1989-ben pedig “csak” 11,7 százalékos csökkenést ta­pasztaltak. A szovjet energiaszek­tor összeomlása 1992-ben - becs­­í­lések szerint -12 milliárd dolláros bevételkiesést okozhat, ami messzemenően veszélyezteti a fizetési mérleg amúgy is ingatag egyensúlyát. A fentiek elkerülé­séhez az EK elsősorban technikai segélyt kíván nyújtani, méghozzá az év vége felé aláírandó Európai Energia Charta révén. (Reuter) Az EK jobb társulási feltételeket kínál (Folytatás az 1. oldalról) Ami a Szovjetuniónak szánt 500 millió ECU-s (1 ECU -1,21 USA- dollár) élelmiszerhitelt illeti, hí­rek szerint a miniszterek engedé­lyezik az úgy­nevezett háromszög­­ű ügyleteket, vagyis az EK finan­­szírozza a szovjet élelmiszerim­­portot, amennyiben Moszkva Magyarországtól, Lengyelország­­tól, Csehszlovákiától, Bulgáriá­­tól, Romániától és a balti államok­tól vásárol. Jugoszlávia a polgár­­háború miatt lemaradt a listáról. (Reuter, AP-DJ, MTI) Nem elképzelhetetlen, hogy az EK-társulás agárkereskedelmi kérdései még ebben a hónapban tisztázódnak, illetve a mezőgaz­dasági termékek vám- és lefölö­zéskedvezményeiről nagyrészt sikerül megegyezni - nyilatkozta dr. Vajda László, a Földművelés­­ügyi Minisztérium főosztályveze­tője a múlt hétvégi brüsszeli tár­gyalásokról hazatérve. A minisz­teri tanács legújabb döntéséről még nem kapott hivatalos értesítést a magyar delegáció, így csak a múlt heti tárgyalásokat értékelhette agrárszakértőnk. Hivatalos tárgyalásra nem ke­rülhetett sor, mivel a miniszteri tanács szeptember 6-án nem fog­lalt állást a bizottság tárgyalási mandátumát illetően, de a bizott­ság és a magyar delegáció a szak­értői tárgyalásokon mégis közelí­teni tudta álláspontját. A bizott­ság a múlt heti megbeszéléseken a juh- és marhahús importjának kérdésében egyáltalán nem tudott nyilatkozni a miniszteri tanács döntése nélkül, az egyéb termé­kek esetében azonban a bizottság alapvetően korábbi javaslatait tartotta fenn. A magyar törekvés egyébként változatlan: az agrár­exportunkat jelenleg sújtó vám- és lefölözések csökkentését kíván­juk, hogy a magyar exportőrök elfogadhatóbb árbevételre tehes­senek szert, és így agrárgazdasá­gunk számára már a társulás első évében érezhető kedvezményeket érjünk el. Az EK teljes agrártermék-im­portja évente mintegy 90 milliárd dollár, amiből idén várhatóan Magyarország 900-1000 millió dollárral részesedik. Összes bevi­telünk tehát alig 1 százaléka a közösség importjának, és jelentő­sebb kedvezmények mellett is jó esetben 20-25 százalékkal növe­kedhet. Lengyelország, Csehszlo­vákia és Magyarország együtte­sen jelenleg körülbelül 3 százalé­kát adja az EK összes agrárim­portjának, s minthogy a jövőben aligha várható a termelés erőtel­jes növekedése, nem tekinthető megalapozottnak a közösség gaz­dálkodóinak félelme a kelet-euró­pai termékek dömpingjétől - véli a magyar agrárszakértő. Ami az EK készülő agrárpoliti­káját illeti, a bizottság a támoga­tások csökkentését, átcsoportosí­tását, illetve a protekcionizmus korábbi szintjének mérséklését javasolja. Mindez a közösségen kívüli országok - köztük Magyar­­ország - piacrajutási esélyeit ja­víthatja a jövőben. V.I. A bányászakció után megtört a romániai reformfolyamat Kemény csapást mért a romá­niai reformokra a Zsil-völgyi bányászok bukaresti akciója - hangoztatják egybehangzóan a zavargások elülte utáni első elem­zések. Ez utóbbiak többségükben abból indulnak ki, hogy Petre Ro­man éppen döntő lépésekre ké­szült, amikor láthatatlan erők pusztító hatású politikai mozgást indítottak el. Az események hát­terére utalva az elemzők azt állít­ják, a volt miniszterelnök a Nem­zeti Megmentési Front progresszív szárnyához tartozott, és éppen emiatt buktatták meg pártjának ortodox kommunista vezetői. A megbuktatott kormányfő helyettese, Adrian Severin az események után elmondta: éppen szeptember 27-re időzítették a román nemzeti valuta konvertibi­litásának kinyilvánítását. Ugyan­csak a kritikussá vált hétvégére tűzték ki Roman ausztriai látoga­tását, amelytől a sürgőssé vált intézkedések nemzetközi hátteré­nek megszilárdítását várták. A bukaresti kormány a téli felké­szüléshez szükséges támogatás jóváhagyását és az ellátási lehe­tőségek bővítését remélte Bécs­­től. A romániai reform továbbvite­lével kapcsolatos előrejelzések szerint a súlyos rendbontás leg­főképpen a privatizálást fogja hátráltatni. A volt miniszterelnök vezetésével kidolgozott államta­­lanítási programot nyugaton elé­gedetten nyugtázták, és azt kelet­európai viszonylatban az egyik legambíciózusabbnak minősítet­ték. Hasonlóképpen jelentős hát­rány éri a devizarendszer átalakí­tását. A zavargások előtt már megteremtették a valuták adásvé­telének intézményi feltételeit Bukarestben. Az utóbbi napokban már annak jeleit is látni lehetett, hogy a lej árfolyama lassan ma­gához tér a korábbi, rendkívül nyomott jegyzésekkel jellemzett időszak után. További intézkedésként felszá­molták az üzemanyag adagolását, és külföldiek számára is lehetővé tették a tankolást román nemzeti valutáért. Egységesítették a szál­lodai díjakat, ami a dollárban jegyzett árak megszüntetését, ezzel együtt a korábbi rezsim idején feltétlenül rendszerhű szállodai személyzet nyerészkedésének felszámolását is magával hozta. Az intézkedéseket szabotáló ve­zető vendéglátóipari menedzserek­nek mintegy felét menesztették. Hasonlóképpen jártak el a mező­­gazdasági minisztérium azon vezetőivel is, akik szabotálták a földek visszaadását és a magán­­gazdálkodás bevezetését. A hús­hiányt azonban nem tudta letörni a kormány, ezért a jegyrendszer bevezetésére készült. A nehézsé­gek áthidalására 600 millió dollár összegű élelmiszersegély-kérelmet terjesztett Brüsszel elé a román kormány. A legsúlyosabb csapást Bukarest nemzetközi pénzügyi kapcsolataira mérte a bányászok akciója. A korábbi elzárkózás után már éppen csordogálni kezdtek a nyugati hitelek - beleértve az IMF által összeállított kisebb csomag­­terv összegeit­­, amikor ez a poli­tikai megrázkódtatás érte a román fővárost. (Reuter, Financial Times, Der Standard) Röviden : Oroszország hajlandó tárgyal­ni a Karil­-szigetek sorsáról - közölte az orosz külügyminisz­ter-helyettes, aki a közelmúltban tett látogatást a II. világháború­ban a Szovjetunióhoz került szi­getcsoporton. A TASZSZ-nak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a területi vita megoldásának irányába mutató jelentős haladás nélkül elképzelhetetlen rendkívü­li japán segély folyósítása. A Dél-Kelet-Ázsiai Államok Társulása, az ASEAN közös piac létesítésére törekszik. A szerve­zet képviselői erről tárgyalnak a jövő héten Kuala Lumpurban. Az értekezlet elé terjesztendő javas­latok szerint a Európai Közösség­hez hasonló szervezetet hoznának létre tíz éves átmeneti idő alatt. * A kelet-európai új demokrá­ciák megsegítésére szólította fel a fejlett országokat Genscher né­met külügyminiszter ottawai lá­togatása során. Európa egységét szerinte csak a gazdasági egyen­súly alapján lehet megteremteni. * Óriási munkanélküliség vár a Szovjetunióra, ha a Nyugat nem fektet be jelentős összegeket az iparba. Egy japán lap nyugati kutatóintézetek becslésére hivat­kozva azt állítja, hogy 1995-ben már 40 millió körüli lesz a mun­kanélküliek száma a Szovjetunió­ban, ami az aktív lakosság mint­egy negyedrészének felel meg. * Adóemelést tervez választási programjában a brit Munkáspárt. A párt szóvivője szerint győzel­mük esetén kiterjesztenék a szo­ciális juttatásokat és bevezetnék a minimális bér intézményét. A személyi jövedelemadó felső sávja az eddigi 40 százalék helyett 50 százalékra emelkedne. Nincs szakadás Lengyelország és az IMF között A Nemzetközi Valutaalapot (IMF) pusztán a lengyel gazdasá­gi helyzet nyilvánvaló rosszabbo­dása bírta rá arra a kényes lépésre, hogy visszatartson két, egyenként 104 millió SDR (1 SDR - 1,36 USA dollár) értékű hitelt. Ezzel egyáltalán nem állt szándékában ártani a lengyel kormánynak - állapították meg a közgazdászok azt követően, hogy az IMF beje­lentette a hitelstopot (VILÁG­­GAZDASÁG, 1991. szeptember 28., 1. oldal). Az IMF lengyelor­szági programja nem szűnt meg, legfeljebb átalakul annyiban, hogy a kérdéses részleteket csak a jövő évre érvényes gazdasági követel­mények tisztázása után kapja meg Lengyelország. Ez feltételezi az IMF-fel három évre kötött megál­lapodás határidejének kitolását is néhány hónappal. Stefan Kawalec pénzügyminisz­ter-helyettes kénytelen-kelletlen elismerte, hogy az alap joggal kifogásolja a költségvetési hiány megállíthatatlan felduzzadását. A valutaalap kritikájával nem a kormányt akarja kikezdeni, szak­értői ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a problémák egy ré­szét előre nem látható nehézségek - például a KGST-piac összeom­lása - idézték elő. Lengyelország alapvetően helyes úton jár, már ami a gazdasági reformokat illeti - vélekedett Ian Hume, a Világ­bank képviselője, hozzátéve, hogy a valutaalap döntése nincs közvet­len hatással a világbanki hitelek­re. Ennek ellenére elképzelhető, hogy a 300-400 millió dolláros szerkezet-átalakítási kölcsön ad­dig nem jut el a lengyelekhez, amíg Varsó és az IMF új megál­lapodást nem köt. Hume felhívta a figyelmet az állami szektor átala­kításában tapasztalható lassúság­ra. Aggodalmát osztja Henryka Rochniarz ipari miniszter is, aki úgy véli, hogy eddig nem mentek elég messzire a bukásra megérett állami vállalatok felszámolásában. A másik fontos kérdés a bank­szektor irányításának átszervezé­se, miután Lengyelország pénz­ügyi hírnevét alaposan megtépáz­ták az utóbbi hónapokban felfe­dett botrányok. Az IMF kíváncsi­an várja, hogy ki lesz a lengyel jegybank új elnöke, miután - mint ismeretes - a korábbi elnököt, Grzegorz Wojtowiczot bűnös hanyagság vádjával elbocsájtot­­ták, majd letartóztatták. Varsóban úgy vélik, a legsürgetőbb felada­tok közé tartozik a bankalkalma­zottak beszűkült gondolkodásmód­jának megváltoztatása. (Reuter, Financial Times) A VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Gyulai István A lap munkatársai: Barna Zsuzsa, Bányai Gyula Báti Júlia, Boronkay Tamás Csefkó Zoltán, Dombi Margit Fabók Margit, Facsinay Kinga Fekete Klára, Fisch Judit G. Barta Ágnes, Gémes Gábor Gilyén Ágnes, Horváth László, Horváth Lilla, Inkovics Andrea, Kaltenecker Ferenc, Kolozs Krisztina, Kovács Péter, Kozma Géza, Krekó László, Kvassinger Klára, Lendvai Emil, Mádl József, M. Vadas Zsuzsa, Németh Géza, Pásztiné Scheller Valéria, Pekár Erzsébet, Rákóczi Gabriella, Róna Judit Sági Gyöngyi, Sárkány Györgyné, Szarka Rozália, Tóth Brigitta, Vámos Éva, Vitéz Ibolya Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1426 Bp., Pf. 3. Telefon: 175-6722 (MTI) 11-30, 11-34, 11-36, 11-42, 11-49 mellék. Telefax: 118- 8297 Kiadó: Forka Kft. Ügyvezető: Forró Tamás A lap a Business Press Ltd. gondozásában készül. Felelős: Farkas János A hirdetések felvétele: Budapest I., Naphegy tér 8. Telefon: 175-6722/11-45 Képviselők: Csefkó Zoltán, Kolozs Krisztina Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap­előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN­ 0042-6148 Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra való hivatkozással lehet. Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás

Next