Világgazdaság, 1995. április (27. évfolyam, 63/6572-81/6590. szám)

1995-04-04 / 63. (6572.) szám

2­ ­­ 7----------------------------------"­ A túl sok tőke sem jó A magyar olvasó talán hitetlenkedve fogadja, hogy Cseh­ország után immár Lengyelországban is mind többet beszél­nek a túlzott tőkebeáramlás veszélyeiről és a nemzeti valuta felértékelésének előnyeiről. Miközben nálunk arról zajlik a vita, hogyan lehetne visszaszerezni az ország megkopott tekintélyét a külföldi befektetők körében, a túlértékelt forint pedig kedvezőtlen a kereskedelmi mérlegre, az említett két ország mintha teljesen más problémákkal küszködne. Lengyelország példáját kiragadva a varsói kormány és jegybank első számú ellensége jelenleg az infláció. A GDP tavaly 5,5 százalékkal nőtt, és idén is hasonló ütemre számí­tanak. A költségvetés hiánya a GDP-hez viszonyítva a terve­zett 3,6 százalék helyett mindössze 2,4 százalék volt, amiben­­ a legfontosabb szerepet — a kiadások csökkentése mellett — az adófegyelem látványos javulása játszotta. Az infláció azonban tavaly makacsul 30 százalék fölött tartotta magát, és az idei évre tervezett 17 százalék realitása legalábbis meg­kérdőjelezhető. Abban a kormány és a jegybank is egyetért, hogy az inflációt gerjesztő pénzkínálat a rohamosan duzzadó devi­zakészletek miatt ugrott meg, más kérdés, hogy a tünetek kezelésére eltérő gyógymódot javasolnak. Tény, a lengyel gazdaság motorja tavaly az export volt, amely több mint 20 százalékkal bővült, szemben az import 13,5 százalékos növe­kedésével. A mérleg így is deficites maradt, de ha számításba vesszük a szakértők által 3-5 milliárd dollárra becsült határ menti kereskedelmet, a kivitel már felülmúlja a behozatalt.­­A magyar folyó fizetési mérleg közel 4 milliárd dolláros passzívummal zárt 1994-ben. Az idén ezt felelős gazdaságpo­litikusok és szakemberek szerint csak úgy lehet 3 milliárd dollár alá szorítani, ha a forint árfolyama számottevően csökken, illetve az import a keresletkorlátozás vagy vámeme­lés nyomán mérséklődik. A további eladósodás megakadályo­zása végett ráadásul égető szükség van arra, hogy a hiányt, amennyire lehet, a külföldi tőke beromlásából finanszírozzuk. Az utóbbi években megnőtt devizakészletek persze nálunk is okoznak inflációs nyomást, de az MNB illetékesei szerint ezt eddig sikerült semlegesíteni a likviditásszűkítő lépések­kel. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a kereskedelmi mérleg passzívumának egy előnye mégis van: a pénzkivonás révén az infláció ellen hat. Anélkül, hogy további fontos tényezőket , így a külső adósságot, annak törlesztését, az eltérő devizatörvényeket vagy éppen Lengyelország sajátos földrajzi helyzetét — figyelembe vennénk, annyi leszűrhető az eddigiekből, hogy a gazdaságpoltikai döntéseknél nincs általános recept, még a sok hasonló problémával küszködő, átalakuló közép-kelet­­európai gazdaságok esetében sem. A viszonylag szűk moz­gásterekben a prioritások (infláció, növekedés, egyensúly) eltérők lehetnek, és az eszköztár is ennek megfelelően kap más hangsúlyokat. Baj akkor van, ha a döntéshozó megvárja a mozgástér szűkülését, mert akkor már csak egy út létezik. Adósságért részvényt Lengyelországban Még az idén elindul az az adósság—részvény csereprogram, melynek során külföldi hitelezők privatizált lengyel vállalatok részvényeit kaphatják meg az adósság elengedése fejében — jelentették be Varsóban. Lengyelország mintegy 14 milliárd dollárral tartozik közel 450 kereskedelmi banknak. (Reuter) Staribacher az új osztrák pénzügyminiszter Szombaton délelőtt az SPÖ elnöksége kijelölte a kormányból kivált négy miniszter utódját. A pénzügyi tárca élére a 38 éves Andreas Staribacher korábbi adótanácsadót nevezték ki. Az új belügyminiszter Caspar Einem (a kancellári hivatal államtit­kára), a szociális-munkaügyi miniszter Franz Hums, a nőügyi miniszter pedig Helga Konrad lesz. (MTI) Az IMF jóváhagyta a mexikói csomagtervet A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetői jóváhagyták a mexi­kói kabinet által felvázolt gazdasági stabilizációs csomagter­vet. Ugyanakkor az európai országok többsége nem ért egyet azzal, hogy Mexikó a pénzügyi segítséget a külföldi befekte­tők követeléseinek kielégítésére fordítja, ahelyett, hogy tarta­lékot képezne. A Valutaalap júniusig összesen 17,8 milliárd dollár folyósítását helyezte kilátásba. (Reuter) Piacnyitást vár az USA Japántól­ ­ Nem tervezzük szigorúbb szankciók bevezetését Japánnal szemben, és arra számítunk, hogy meg tudjuk győzni tárgyalópartnereinket arról, hogy megnyissák piacukat —jelentette ki Mickey Kan­tor amerikai kereskedelmi főmegbízott. Kantor szerint a gépkocsigyártással kapcsolatos ellenté­tek 6 héten belül oldódni fognak. Rámutatott, hogy az amerikai autóipar létfontosságú a gazdaság szempont­jából. (AP-DJ) Privatizálják a kanadai vasúttársaságot A költségvetési deficit csökkentése érdekében a kanadai kor­mány a nemzeti vasúttársaság privatizálását határozta el. Egyes becslések szerint a vételár 1,5-2,5 milliárd kanadai dollár között lesz. A tranzakciót októberig be kívánják fejezni, tíz napon belül sor kerül a garanciavállaló kiválasztására is. (Reuter) Főszerkesztő: Kocsi Ilona Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás Főszerkesztő-helyettes: Varga András Vezető szerkesztők: Gaál Csaba, Golubeff Lóránt, Kamasz Melinda Művészeti szerkesztő: Horváth László Béla Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Lapigazgató: Blasits György Rovatvezetők: Kamasz Melinda (Belföld), Gaál Csaba (Külföld) ♦ Főmunkatársak: Alkonyi László, Bányai Gyula, Kozma Géza, Kvassinger Klára, Lingmár Ferenc, Magos Katalin, Papp Emília, Vadász Zsuzsa, Veres Ibolya ♦ Rovatszerkesztők: Golubeff Lóránt (Értékpapír-piacok), Sági Gyöngyi (Árupiac), Szirmai L. Péter (Mezőgazdaság), Vajda Zsuzsa, Welsz Györgyi (Belföld) ♦ Munkatársak: B. Horváth Lilla, Fabók Margit, Fehér István, Gárdonyi Imre, Kiss Tamás, Kecskeméti Judit, Kovács Péter, Krekó László, Lázár Ildikó, Mádl József, Mucsi Ferenc, Pekár Erzsébet, Tóth Levente ♦ Tudósítók: Ballai József (Kecskemét), Dombi Margit (Debrecen), Inkovics Andrea (Zalaegerszeg), Rákóczi Gabriella (Békéscsaba), Török Tünde (Fonyód), M. Vadas Zsuzsa (Miskolc) ♦ Tördelőszerkesztők: Farkas Gabriella, Gazdag István, Tóth Brigitta ♦ Kéziratszerkesztők: Róna Judit, Tatai Miklós ♦ Számítástechnika: EFGÉ Kft. ♦ Szerkesztőség és Kiadó: Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1536 Bp., Pf. 331. Telefon: 175-6722 (MTI) Telefax: 175-4191 ♦ Hirdetések felvétele: Budapest I, Naphegy tér 8. Tel./fax: 202-4199, tel.: 175-8722/1145. Képviselők: Csefkó György, Csefkó Zoltán, Kolozs Krisztina ♦ A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ ra hivatkozva lehet. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely hír­­lapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a HELIR-nél: Buda­pest XIII., Lehel utca 10/A.1900), közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszemléra. Előfizetési díj egy évre 17 820, fél évre 8910 Ft. Ter­jeszti a Hirker Rt., NH Rt. és a regionális rt.-k. ISSN­ 0042-6148. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest F.u., dr. Csöndes Zoltán elnök-vezér­igazgató. VILAGGAZDASAG -4-4- KÜLFÖLD ZLETI NAPILAP 1995. ÁPRILIS 3. Nem segített a német kamatcsökkentés Újabb mélyponton a dollár árfolyama A német leszámítolási és repokamatláb csütörtöki leszállítása után a japán jegybank is óvatosan enyhített kamatpolitikáján, de mindez nem győzte meg a valutapiaci kereskedőket: a dollár pénteken történelmi mélypontot ért el a japán jenhez képest, és a német márkával szemben is megközelítette azt. Eközben a New York-i Dow Jones ipari index nyitás után 60 ponttal zuhant, de zárásra sikerült 15 pontos veszteségre visszaküzdenie magát. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS A dollár árfolyama a német kamatok csütörtöki leszállítása után csak rövid ideig erősödött. Pénteken már újabb, háború utá­ni mélypontot ért el a japán valu­tával szemben, és már 86,30 je­nért volt kapható. A márkához viszonyítva a legalacsonyabb ár­folyam pénteken 1,3680 márka/ dollár volt, amely ugyan még nem jelent új rekordot, de min­denképpen tekintélyes zuhanás a csütörtöki 1,41-1,42 közötti jegyzéshez képest — adja hírül a Reuter. A dollár annak ellenére gyen­gült, hogy a japán jegybank pén­teken közleményt adott ki mo­netáris politikájáról, amelyben megállapította: a japán gazda­ság továbbra is fokozatosan ja­vul, mind a nagykereskedelmi-, mind a fogy­asztóiár-index csök­ken, a pénzmennyiség növeke­dése is változatlanul mérsékelt, noha az elmúlt hónapokban kis­sé gyorsult. Ilyen körülmények között a bank úgy határozott, a hivatalos leszámítolási kamat­láb változtatása nélkül ösztönzi pénzpiaci műveleteivel a rövid távú pénzpiaci kamatláb csök­kenését— jelenti az AP—DJ. A japán döntés hátterét meg­világítja egy magát megnevezni nem kívánó jegybanki tisztvise­lő nyilatkozata, amely szerint minden nagyobb országnak részt kell vennie a dollárárfolyam tá­mogatásában, Japán egyedül er­re nem képes. Ezzel szemben Hans Tietmeyer, a német jegy­bank elnöke előzőleg a frankfur­ti kamatcsökkentést kommen­tálva kijelentette, a német lépést nem hangolták össze más jegy­bankokkal, és az amerikai jegy­bank szerepét betöltő Fed sem jelezte, hogy túlzottan aggódna a dollár gyengesége miatt. A dollár árfolyamának hany­at­lásában — csakúgy, mint az azt követő pánikszerű részvény- és kötvénypiaci eladási hullámban — döntő szerepet játszott, hogy a befektetők inflációs félelmei felerősödtek. Az amerikai ka­matemelés esélyeit mindeneset­re számottevően növeli a gazda­ság utolsó negyedévi növekedé­séről érkező pénteki adat, bár azóta lassult az ütem. A Frankfurter Allgemeine Ze­itung szerint végső soron az ame­rikai kereskedelmi mérleg hiá­nyára vezeti vissza a dollár gyen­geségét. Ez viszont összefügg a költségvetési hiánnyal és a meg­takarítási ráta alacsony színvo­nalával. A lap rámutat, hogy amíg az alacsonyabb dollárárfo­lyam az export ösztönzésén és az import fékezésén keresztül befolyásolja a kereskedelmi mérleget, ez átlag két évig is eltart. Ezenkívül a külföldi ex­portőrök árfolyam-biztosítási ügyletekkel, a nyereségről való lemondással és költségeik csök­kentésével is ellensúlyozzák a dollár olcsóbbodását. Ezek a té­nyezők azt a nézetet erősítik, hogy hosszabb távon a fizetési mérleg kiegyensúlyozatlansága ellen nem elég az árfolyam-poli­tikával fellépni, általánosabb konjunktúrapolitikai, sőt struk­turális változások is kellenek. A dollár zuhanása a márkával szemben a jennel szemben Elakadt a kiadáscsökkentés a szenátusban Váratlan növekedés az amerikai GDP-ben Az előzetesen számítottnál is gyorsabban, 5,1 százalékkal növekedett az amerikai bruttó hazai termék a tavalyi utolsó negyedévben. A tervezettnél fél ponttal erősebb — éves rátára átszámított — növekedés a második legjobb negyedéves adat az 1990—92-es pangás óta. Ennél gyorsabb, 6,3 százalé­kos expanziót csak az 1993. október—decemberi időszak­ban tudtak kimutatni. A tava­lyi utolsó negyedéves ered­ménynek köszönhetően a ta­valyi év egészére számított nö­vekedés 4,1 százalék lesz, ami 12 hónapos időszakra a leg­gyorsabb az egy évtizeddel ko­rábban, 1984-ben elért 6,2 szá­zalék után. Amerikai elemzők szerint az idei év első hónapjaiban érez­hetően mérséklődött a korábbi negyedévekben észlelt robusz­tus növekedés. Az ütem csök­kenését azonban korántsem te­kintik a fellendülés végét jelen­tő aggasztó jelnek, hanem a mo­netáris stabilitást meghozó, “puha földet érésnek”. A kedvező konjunkturális je­lentésekkel egy időben fenna­kadásokról érkeznek hírek az amerikai törvényhozás tevé­kenységével kapcsolatban. A folyó költségvetésre a képvi­selőházban meggyőző föl­énnyel elfogadott 17,2 milli­árd dolláros kiadáscsökkentés terve a szenátusban elakadt. A felsőház republikánus köreiből származó indítvány szerint visszaállítanának néhány kia­dási tételt, amelyekből a leg­szegényebbek lakbér-kiegé­szítését és fűtési hozzájárulá­sát finanszíroznák. Ennek ha­tására a megtakarítások össze­ge 13,3 milliárd dollárra zsu­gorodna. A szenátusi republikánus többségben megállapodás van a tekintetben, hogy a szóban forgó kiadáscsökkentés kizá­rólag a költségvetési deficit le­faragására használható fel. Ez­zel ugyanis ki tudják védeni a demokraták azon kritikáját, hogy a legszegényebb rétegek­től és gyermekélelmezésből el­vont összegeket a gazdagok adójának csökkentésére hasz­nálják fel. Clinton elnök egyéb­ként vétót helyezett kilátásba, ha a republikánusok keresz­tülerőltetnék a kongresszuson az idei évre elfogadott kiadási tételek egy részének törlését. (Reuter, AP—DJ) Szembenáll a jegybank és a pénzügyminisztérium Zlotylebegtetés vagy kamatcsökkentés? Lengyelországban az egyik legsűrűbben emlegetett gazdasági problémává lépett elő az utóbbi napokban a devizakészletek megugrása, és a nyomában erősödő inflációs nyomás. A jegybank a zloty lebegtetését fontolgatja, a pénzügyminisztérium viszont a kamatokat csökkentené. A pénzügyi tárca elgondolása szerint a masszív tőkebeáram­lásnak úgy lehetne véget vetni, ha csökkentenék a kamatokat. Krzysztof Kaliczid pénzügymi­niszter-helyettes indoklása sze­rint a lépés azért apasztaná a túlzottan felduzzadt devizatar­talékokat, mert ösztönözné a be­ruházási javak importját. Az el­gondolás lényege, hogy a be­áramló devizát úgy kell semle­gesíteni, hogy eközben az ex­port versenyképessége ne romol­­­jon, és ne kelljen monetáris nyo­mással sújtani a gazdaságot. A zloty felértékelése vagy fel­­értkelődése csak az exportot gá­tolná, de nem zárná el az olyan devizaforrásokat, mint a határ­menti kereskedelem vagy a spe­kulációs tőke — véli Kaliczki. A politikus szerint a csúsztatott le­értkelés 14 százalékos szintje és a kincstárjegyek 28 százalékos hozama közötti eltérés több száz millió dollár spekulációs tőkét vonzott Lengyelországba. A ka­matcsökkentés csökkentené ezt a vonzerőt — áll az indoklásban. A jegybank álláspontja ettől lényegesen eltér, mivel szerinte a külföldiek elenyésző, mind­össze 3 százalékos részt vettek az eladott kincstárjegyekből. A Lengyel Nemzeti Bank nem haj­landó a jelenleg 35 százalékos refinanszírozási kamatlábat le­szállítására, mert ezzel csökken­ne a megtakarítási hajlandóság, nőne a fogysztás és az inflációs nyomás. Witold Kozinski, a jegybank elnökhelyetese kijelentette, a de­vizatartalékok stabilizálására a jövőben lebegtetni fogják a zlo­tyt. Azt nem közölte, mikortól, de szerinte nem érdemes késle­kedni a lépéssel. A jelenlegi rend­szerben a jegybank minden nap az előző déli frankfurti elszámo­lási árfolyam alapján rögzíti a zloty központi árfolyamát, és a kereskedelmi bankok ehhez ké­pest ±2 százalékos sávban ad­hatnak-vehetnek devizát. A zloty lebegtetése esetén a jegybank továbbra is beavatkoz­na a piacon annak függvényé­ben, hogy a devizakészletek szintje erősebb vagy gyengébb zlotyt tesz kívánatossá.­A bank tartalékai az év eleje óta 1,4 milliárd dollárral nőttek, jelen­leg 7,5 milliárd dolláron állnak. (Reuter) Az EBRD orosz befektetési alapjai Az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank (EBRD) arra szá­mít, hogy egy év múlva 11, koc­kázati tőkével dolgozó befekte­tési alapja működik Oroszor­­szág-szerte — igaz csak akkor, ha a gazdaság stabilizálódik. A legnagyobb kockázatot ugyanis a gazdaság stabilitásának hiá­nya okozza — mondta sajtóérte­kezleten Sven Hegstad, a bank privatizálási és átszervezési rész­legének igazgatója. Hozzátette: a befektetéseket a kockázatok­hoz igazítják. Az alapokat összesen 510 mil­lió dollár tőkével eredetileg a Hetek 1993 júliusában tartott csúcsértekezletén hagyták jóvá az orosz privatizálás támogatása céljából. Az alapok saját tőkéjé­nek 60 százalékát az EBRD ad­ja, a többit nyugati kormányok teszik hozzá műszaki segítség és forgótőke formájában. Az ala­pokat nyugati magántulajdonú tanácsadó vállalatok kezelik. Ha az EBRD igazgatótanácsa jóvá is hagyja az egyenként 50 millió dolláros alapok költség­­vetését, az első befektetésre csak körülbelül egy év múlva lehet számítani. A megfelelő tervek kiválasztásán kívül komoly aka­dályt jelentenek Oroszország gazdasági problémái. Peter Stredder, az EBRD ve­zető munkatársa szerint a bank olyan befektetési lehetőségeket keres, amelyeknek évi hozadéka a saját tőke 30 százaléka körül van. Ez az alsó szintje annak, amelyet a befektetők ma Oro­szországban elvárnak. Mivel va­lószínű, hogy egyes beruházá­sok nem érik el ezt a szintet, az alapok számára portfoliójuk 20 százalékos megtérülését írják elő. A bank azt tervezi, hogy három­négy év alatt befekteti összes tőkéjét, és tíz éven belül eladja minden részesedését. Az alapok olyan vállalatokba fektetnek be, amelyek nem elég jók a magán­tőke számára. A segítség az, amely befektetésre érdemes szintre emeli őket. (AP—DJ)

Next