Világgazdaság, 1997. április (29. évfolyam, 63/7073-84/7094. szám)

1997-04-01 / 63. (7073.) szám

RÖVIDEN Világbanki hitel Bulgáriának A reformokért cserébe Bulgária júniusban megkaphatja a pénzügyi szektor és a vál­­­l­lalatok szerkezeti átalakítását szolgáló világbanki hitelt (FE­­SAL), de ehhez májusig jóvá kell hagynia a nemzetközi pénzügyi szervezet által követelt rövid távú intézkedéseket. A feltételek között van, hogy Bulgária egyértelműen mutassa ki szándékát: mintegy 30 állami céget privatizálni kíván, zárjon be 64 veszteséges állami vállalatot, reformálja meg a bank­­rendszert és újra indítsa be a kereskedést a működését október­ben felfüggesztett szófiai értéktőzsdén. A szófiai vagyonügy­nökség hétfőn már be is jelentette, hogy pénzügyi tanácsadó­kat keres 22 nagyvállalat (köztük a Balkan Airways légitársa­ság és a Neftochim olajfinomító) privatizációjához. (MTI, Reuter) Camdessus Moszkvában Még április folyamán aláírhatják Oroszország és a Nemzetkö­­zi Valutaalap (IMF) újabb hitelmegállapodását —­­­­ vélekedett Jevgenyij Jaszin, a gazdasági stratégi­­á­­áért felelős orosz miniszter. Ennek érdekében ér­­kezett tegnap négynapos moszkvai látogatásra Mi­­­j­7ZfjXAj b­el Camdessus, az IMF elnöke. A valutaalap a túlságosan alacsonynak ítélt orosz adóbevételek miatt függesztette fel a hároméves, 10 milliárd H­ó­ dolláros hitelmegállapodás több esedékes részle­te­é­e­tének folyósítását, a felek azóta az átutalások felújításának lehetőségeit vizsgálják. Jaszin szerint mindazon­által a mostani látogatáson (ahol Camdessus valamennyi fon­tos orosz gazdasági vezetővel találkozik) még nem írják alá az új megállapodást. (Reuter) Túlhevülhet a török gazdaság Reálértékben 7,9 százalékkal emelkedett a GDP tavaly Török­országban — tette közzé az ország statisztikai hivatala. Miután a növekedés 1995-ben is hasonló mértékű volt, sok elemző a gazdaság túlfűtötté válásától tart, ami a külső egyensúly felbo­rulását hozhatja magával: a külkereskedelmi mérleg deficitje tavaly 20 milliárd dollárra ugrott. Piaci elemzők rövid távon nem tartanak az infláció felgyorsulásától, amit az is mutat, hogy az isztambuli tőzsde indexe 3,9 százalékkal emelkedett a hír hallatán. Hosszú távon azonban a növekedési ráta mér­séklését tartják kívánatosnak. (Reuter) Brit vasút: teljes a privatizáció Ma reggeltől már egyetlen brit ingázó sem utazhat a British Rail állami vasúttársaság vonatain, mostanra ugyanis az utol­só, még köztulajdonban működő vonal is egy magáncég üze­meltetési jogkörébe került át. Az 1948-tól állami kézben lévő hálózatot 1993-ban választották le a British Rail vasúttársa­ságról, Railtrack néven önállósították, majd tavaly májusban privatizálták. A cégen kívül maradt helyi vasútvonalakat ez­után fokozatosan adták magánkézbe, az utolsót éppen az idén április 1-jétől veszi át egy távolsági autóbuszokat üzemeltető cég. (MTI) Változóak a politikusi fizetések (Folytatás az 1. oldalról) A német alsóházban, a Bun­destagban az elnök a kétszere­sét kapja a képviselői ellát­mánynak. A felsőház tagjai­nak fizetését döntő hányadban az őket delegáló tartományi kormányok fizetik, az ülések után járó illetményük inkább csak jelképes kiegészítésnek te­kinthető. Németországban a havi átlagfizetés tavaly — a wiesbadeni szövetségi statisz­tikai hivatal által közölt adata szerint — bruttó 4130 márka volt. Franciaországban a kormány­­hivatalok vonakodnak kiadni té­teles fizetési adatokat. Lapunk­nak hosszas próbálkozás után egyedül Juppé miniszterelnök javadalmazásáról sikerült ada­tot szerezni, ami arra utal, hogy a francia kormányfő — külföldi kollégáiétól lényegesen elma­radó — 40 000 frank körüli havi javadalmazásban részesül, ami nem tartalmazza a hivatalával járó reprezentációs és dologi költségeket, illetve a természet­beni juttatásokat. Az Egyesült Államok eseté­ben mind Clinton elnök, mind Gore alelnök kap kiegészítést dologi kiadásaira (évente 50 ezer, illetve 10 ezer dollárt). A “felsőház elnöke” funkciót az USA esetében úgy kell értel­mezni, hogy az a szenátusi többség vezetőjét jelenti. For­mailag ugyanis a mindenkori alelnök tölti be a szenátus el­nökének tisztét. Az amerikai átlagfizetésről nem áll rendel­kezésre statisztikai adat. Politikusok bruttó fizetése (ezer dollár/év) USA Németo. Ausztria Magyaro. Kormányfő Alkancellár­ 187,8 294,6 27,8 (alelnök) 171,5— 260,9— Miniszter 148,4 150,3 235,6 22,2 Alsóház elnöke 171,5 160,4 244,1 27,8 Alsóház tagja 133,6 80,2 117,8 7,7 Frakcióvezető 148,4 120,3 202,0 17,0 Felsőház elnöke 148,4 136,0 n. a.— Felsőház tagja 133,6 134,9 58,9 Forrás: VG Főszerkesztő: Kocsi Ilona Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás Művészeti szerkesztő: Horváth László Béla Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Lapigazgató: Blasits György Belföld: Kamasz Melinda (rovatvezető), Vajda Zsuzsa (megbízott rovatvezető), Bisztricsány Julianna, Welsz Györgyi (rovatszerkesztők), Bányai Gyula, Binder István, Eörsi János, Fehér István, Hazafi László, Kubik Pál, Kulcsár Anna, Lázár Ildikó, Lovas Judit, Magos Katalin, Nagy Ildikó, Papp Emília, Papp Zsolt, Szily László, Tóth Judit, Vadász Zsuzsa, Vitéz F. Ibolya ♦ Fórum: Vajda Zsuzsa (rovatvezető) ♦ Külföld: Gaál Csaba (rovatvezető), Kozma Géza, Mádl József, Oszlay Péter, Urkud­ György ♦ Társadalom: Kovács András István (rovatvezető), Kis Zoltán (rovatszerkesztő), Bak Mihály, Ill­sz L. László, Kovách Attila, Mucsányi Marianna, Tüske Erika, Vigh Gábor ♦ Tőzsde: Golubeff Lóránt (rovatvezető), Nyomárkay Kázmér (rovatszerkesztő), Farkas Barbara ♦ Vállalkozás, Árupiac: Sági Gyöngyi (rovatvezető), B. Horváth Lilla (rovatszerkesztő), Demeter Kálmán, Gárdonyi Imre, Hargitai Éva, Kvassinger Klára, Mester Nándor ♦ Tudósítók: Ballai József (Kecskemét), Dombi Margit (Debrecen), Lehőcz Rudolf (Győr), Rákóczi Gabriella (Békéscsaba), Török Tünde (Fonyód), M. Vadas Zsuzsa (Miskolc) ♦ Tördelőszerkesztők: Farkas Gabriella, Gazdag István, Jassó Katalin, Tóth Brigitta ♦ Kéziratszerkesztők: Sas László (vezető), Friedrich Zoltán, Környei Éva, Takács Zsolt, Tatai Miklós ♦ Számítástechnika: EFGÉ Kft. ♦ Szerkesztőség és Kiadó: Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1537 Bp., Pf. 331. Telefon: 175-6722 (MTI) Telefax: 175-4191 ♦ Hirdetések felvétele: Budapest I., Naphegy tér 8. Tel./fax: 202-4199, tel : 175-6722/1145. ♦ A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldogozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra hivatkozva lehet. Előfizetésben terjeszt a Magyar Posta Rt. ♦ Előfizethető a hírlapkézbesítőkné­l, Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a r.postahivatalokban, továbbá közvetlenül a kiadónál (175-S722/20-65) ♦ Előfizetési díj egy évre 29 400, fél évre 4­4 700, negyedévre 7350 Ft. ♦ Terjeszti a Hirker Rt., Nf­ Rt. és a regionális rt.-k. ♦ ISSN­ 0042- 6148 ♦ Nyom­ás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. F.u.: Lendvai Lászlóné megbízott vezérigazgató. CaSSard KÜLFÖLD Húsvét előtti eladási hullám a New York-i értéktőzsdén Újabb kamatemelésre lehet számítani? Bizonytalan kilátásokkal vágnak neki a húsvét utáni időszaknak az értékpapírpiacok. A múlt hét derekán erőteljesen csökkent az amerikai államkötvények árfolyama, és ezzel egy időben emelkedett a hozamuk. Válaszul az ünnep előtti utolsó kereskedési napon (csütör­tökön) eladási hullám söpört végig a New York-i részvénytőzsdén, amely hétfőn is folytató­dott. A jelenség okát elemzők az emelkedő kamatszínvonalban látják. RUEEBEI111N­11 A Dow Jones ipari index 140 ponttal a nyitó árfolyam alatt zárt csütörtökön, de a nap egy bizonyos szakaszában 202 pontos esést mutatott. Pontok­ban számolva ez volt az index történetének nyolcadik leg­rosszabb szereplése, százalék­ban kifejezve azonban — a magas bázis miatt — a csütör­töki a száz legrosszabb eset közé sem került be: a legfonto­sabbnak tekintett harminc ame­rikai cég értékpapírjai mind­össze 2,08 százalékot veszí­tettek értékükből. Az index mélyrepülése hét­főn is folytatódott: lapzár­tánkig a 6741 pontos nyitóérték 6618 pontra csökkent. A dol­lár árfolyamát nem érintette a Dow Jones rossz szereplése, a zöldhasú hétfő estére csak ár­nyalatnyit gyengült a márká­val és a jennel szemben. A változást ennek ellenére figyelemre méltónak tekintik tőkepiaci elemzők, akik arra figyelmeztetnek, hogy a jegy­bank szerepét betöltő Fed né­hány nappal ezelőtti negyed­pontos kamatemelése nyilván nem az utolsó volt a mostani periódusban. Ezt a feltétele­zést látszanak alátámasztani a robusztus növekedésről érke­ző újabb és újabb adatok. Legutóbb valóságos lakás­piaci boomra utaló számok lát­tak napvilágot, annak ellenére, hogy a jegybanki alapkamatok emelése nyilvánvalóan drágí­tani fogja a jelzáloghiteleket. Hasonló a helyzet a munkaerő­­piacon, ahol a legfrissebb fel­mérések szerint csökkent azok száma, akik újonnan állnak be a munkát keresők sorába. A kamatemelést egyértelmű­en rossz hírnek tekintik a rész­vénypiacokon, mert a folya­mat lassítja a gazdasági növe­kedést és közvetlenül megcsa­polja a vállalati profitokat. To­vábbi hatásként a kötvények javuló hozamai jelentős vonz­erőt fejtenek ki az ide irányuló befektetések javára, különösen olyan időkben, amikor több utalás is elhangzik az utóbbi években tapasztalt látványos részvénypiaci hossz kifulladá­sára. Ezzel kapcsolatban elem­zők utalnak a Wall Streeten 1995-ben tapasztalt 33 száza­lékos és a tavalyi 26 százalé­kos árfolyam-emelkedésre. A Reuter idéz olyan elemző­ket, akik kétségbe vonják, hogy a Fed kamatemeléseire tényle­gesen az inflációs veszélyek miatt lenne szükség. Az ár­színvonal általános emel­kedé­se tavaly — az olajárak meg­ugrása el­lenére — sem haladta meg a 3,3 százalékot, emiatt valószínűsíthető, hogy az inf­lációval való riogatás mögött a részvénypiac lehűtésének szándéka húzódik meg. A gyorsan emelkedő rész­vényárak óriási tőkéket von­zottak a Wall Streetre, főleg a lakossági megtakarítások ke­zelését is ellátó befektetési ala­pok révén. Az ezek kezelésé­ben lévő összegek — a két évvel ezelőtti 2800 milliárd dollárról — februárban 3700 milliárdra duzzadtak, és jelen­leg is gyorsan növekszenek. A folyamat azzal a veszéllyel járhat, hogy a hagyományos bankrendszer az aktívái között nyilvántartott 4500 milliárd dolláros összeggel a háttérbe szorul, kritikus helyzetekben nem tud kiegyenlítő szerepet játszani, és képtelen lesz a fel­erősödő részvénypiaci kilen­gések csillapítására. Irányadó pénzpiaci kamatláb A japán kormány közzétette liberalizációs terveit Tokió emeli a fogyasztási adót Elfogadta a ma kezdődő pénzügyi év költségvetését a japán parlament felsőháza pénteken, néhány nappal a határidő előtt. A hiány csökkentését célul kitűző költségvetést azért bírálják, mert a kiadások csökkentése helyett az adókat emeli. igmrr.mn. Hasimoto Rjutaro miniszter­­elnök szerint a költségvetés a nadrágszíjmeghúzás kezdete, és azért szükséges, hogy mér­sékelje a dagadó államadóssá­got. A 77,39 ezer milliárd je­nes főösszegű költségvetés azonban csak három százalék­kal múlja felül a most befeje­ződő év eredeti költségvetésé­nek összegét — írja a Reuter. Noha a kormány elégedett a költségvetés szigorúságával, azt erősen bírálják, mert nem szorította vissza erősen a ki­adásokat, viszont megszünte­tett speciális adókedvezménye­ket, és 3-ról 5 százalékra emel­te a fogyasztási adót. A bírálók szerint a közmunkákra fordí­tott kiadások fenntartásával a kormány merevségéről tett ta­núbizonyságot. Közgazdászok szerint a takarékos költségve­tés több kárt okoz, mint hasz­not. De hozzáteszik, a fellen­dülés szilárdulásával — ami a magánszektor erejének és a külföldi keresletnek köszönhe­tő — a költségvetésnek csak korlátozott hatása lesz. A kormány ezzel egyidejű­leg tette közzé hároméves libe­ralizálási programjának végső változatát. Az intézkedések hosszú listájának élén a devi­za- és tőkeműveletek liberali­zálása, a holdingok tilalmának feloldása, a nyersolaj-kereske­delem liberalizálása, a távköz­lési és kábeltévé-társaságok külföldi részvénytulajdonára vonatkozó tilalom feloldása áll. Elemzők szerint mindez helyes irányban tett lépés — írja az AP—DJ. Szakértők szerint az intézkedések csak csekély ha­tással lesznek a konjunktúra alakulására, de hosszú távon reformálják a gazdaságot. A japán liberalizálási prog­ram nemzetközi üggyé vált, mert eredményeképpen növek­­szik a külföldi áruk iránti ke­reslet. Korábban mind az USA, mind az EU nyomást gyako­rolt Japánra a radikálisabb li­beralizálás érdekében. Újabb lépés a volt jugoszláv adósság felosztásában Macedónia is megállapodott Szlovénia és Horvátország után Macedóniának is sikerült megállapodnia a kereskedelmi bankokat tömörítő Londoni Klubbal abban, hogy mekkora a rá eső rész a felbomlás előtti Jugoszlávia külföldi adósságából. Az egyezség lehetővé teszi, hogy Macedónia 1991-es függetlenné válása óta első ízben megjelenjen a nemzetközi tőkepiacon. A megállapodás arra az adós­ságra vonatkozik, amelynek átütemezéséről Belgrád még 1988-ban egyezett meg a hite­lező bankokkal. Ez a tőke- és kamattartozást összevonva 5,6 milliárd dollárt tesz ki. Mace­dónia most vállalta, hogy a tar­tozás tőkerészének 5,4 száza­lékát, a kamatrészének pedig 3,65 százalékát visszafizeti. Technikailag az ügylet úgy bo­nyolódik le, hogy a volt jugo­szláv tagköztársaság 228,7 mil­lió dollár értékű új kötvényt bocsát ki. A vállalásáért cserébe Szkop­je felmentést kapott az 1988-as egyezmény azon klauzulája alól, amely kimondja, hogy a jugoszláv adósságért minden tagköztársaság külön-külön is teljes felelősséget vállal. A ban­kok ezen felül jelentős adós­ságszolgálati engedményeket is nyújtanak Macedóniának. A kötvényeket 15 év alatt kell visszafizetni, négyéves türel­mi idővel. A kamatlábat az irányadó londoni bankközi ka­matláb, a LIBOR felett 13/16 százaléponttal állapították meg, ezt azonban az első két év során 3,5 százalékra, a rákö­vetkező két évben pedig 3,75 százalékra mérséklik. A Londoni Klub tavaly álla­podott meg Szlovéniával és Horvátországgal a rájuk eső rész visszafizetéséről. Ljublja­na akkor 812,5 millió dollár­nyi új kötvényt bocsátott ki a volt jugoszláv adósság 18 szá­zalékának átvállalásaként, míg Zágráb 29,5 százalékos há­nyadban állapodott meg, és 1,46 milliárd dollár értékű köt­vényt bocsátott ki.­A Londoni Klub reményei szerint június végére Bosznia-Hercegovi­nával is sikerül előzetes meg­állapodást tető alá hozni, mond­ta a Financial Timesnak Ro­bert Gyenge, aki a bankokat koordináló bizottság vezetőjé­nek, az amerikai Chase Man­­hattannek az alelnöke. Hozzá­tette: a bankok készek a párbe­szédre Belgráddal is, de ez egyelőre nincs napirenden. Osztrák vita a Semmering-alagútról Az osztrák déli vasút Glogg­­nitz és Mürzzuschlag között építendő 22 kilométeres alag­­útjának pályázatára a jövő hét elejéig lehet jelentkezni, ezért Ausztriában utolsó nagy el­lentámadásukra készülnek az alagút, az úgynevezett Sem­­mering-Basistunnel ellenzői. A Graz—Bécs távot 50 kilo­méterrel megrövidítő alagút az ellenzők szerint elavult koncep­ción alapul, és az 1988-ban ter­vezett 3,2 milliárd schilling he­lyett valószínűleg 15-20 milli­árd schillingbe kerül. Waltraud Klasnic stájerországi tartomá­nyi főnök asszony szerint ellen­ben európai jelentőségű építke­zés lenne ez, amely segíthet át­terelni a forgalmat Európa kele­ti fele és az Adria között a­­közútról­ a sínekre. Hermann Knoflacher, a bécsi műszaki egyetem előadója arra figyelmeztet, hogy Magyaror­szág és Szlovénia egy új, másik irányba haladó közös vasúti vál­­lalkozást határozott el, és ennek fényében a Semmering-alagút — idézi az MTI — múlt századi szellemiségű tervnek látszik. Az osztrák szakértő dicsérte a magyar—szlovén tervet, mert a Muraszombat (Murska Sobo­­ta)—Őrihodos (Hodos)—Zala­­lövő nyomvonal sokkal olcsóbb, mint az osztrák megoldás, és — Knoflacher információi szerint — az Európai Unió anyagi tá­mogatására is számíthat, ugyan­is a Velence és Kijev közötti, úgynevezett ötödik európai fo­lyosó része lesz. A Die Presse lapban megje­lent a szlovén vasutak egyik il­letékesének, Ljubo Zereknak a nyilatkozata is, aki elmondta­: Magyarország és Szlovénia 45,5 kilométeres új szakaszt épít 1,8 milliárd schillingnek megfele­lő összegért. A költségeket egyenlő arányban viseli a két ország, és 25,5 kilométer szlo­vén, 20 kilométer magyar terü­letre jut. A tervek szerint az év végén kezdődik m­eg az építke­zés. Az új szakasz 40 kilomé­terrel rövidíti meg az utat, mi­vel a mostani nyomvonal Hor­vátországon is átvezet.

Next