Világgazdaság, 1998. január (30. évfolyam, 1/7261-20/7280. szám)

1998-01-05 / 1. (7261.) szám

2 RÖVIDEN Adóemelések Lengyelországban Lengyelországban az idén emelik az áfát és a fogyasztási adót. Januártól a benzin fogyasztási adója 23,3 százalékkal, a cigaret­táé 19,5—29,5, az alkoholé pedig 12 százalékkal emelkedik. A távközlési szolgáltatásokat az eddigi 7 helyett 22 százalékos áfa terheli, ez az intézkedés azonban csak februártól lép életbe. (Reuters) Kínai kedvezményes importlista Pekingben közzétették azon tőkejavak listáját, amelyek im­portja esetén januártól sem vámot, sem áfát nem kell fizetni. A listán összesen 18 iparág berendezései szerepelnek, többek között a távközlés, az olajipar, az elektronika és a közlekedés. A lépéstől Kínában azt várják, hogy ismét fellendül a működőtőke-beáramlás, amely a tőkeimport kedvezményei­nek 1996. áprilisi megvonása óta nagymértékben lelassult. 1997 első kilenc hónapjában a visszaesés 38,8 százalékos volt, a beáramló tőke értéke 34,92 milliárd dollárt tett ki. (Reuters) Ukrán bankban az EBRD Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) megvásá­rolta az ötödik legnagyobb ukrán kereskedelmi bank, a Vabank részvényeinek 20 százalékát, így első ízben vált egy ukrán bank résztulajdonosává. Az EBRD 6 millió, egyenként 1 dollár névértékű részvényt vásárolt, de értesülések szerint összesen akár 30 millió dollárral is beszállhat az ukrán bankba. (MTI) Osztrák exportrekord Húsz év óta a legmagasabb exporteredményeket könyvelhette el Ausztria a múlt évben. Jan Stankovsky, a WIFO kutatója szerint az előző év azonos időszakával összehasonlítva 16,3 százalékos volt az emelkedés 1997 első kilenc hónapjában. Elsősorban a Kelet-Közép-Európába és a fejlődő országokba exportáló osztrák vállalatok és vállalkozók voltak nyeresége­sek, hiszen 25 százalékkal növelték exportjukat. A folyó fize­tési mérleg hiánya 45 milliárd schillinges összegével viszont még mindig túl magas ahhoz képest, hogy Ausztria a fejlett országok közé tartozik — véli Stankovsky. (MTI) Francia-német kompromisszum Belga az EBRD élére? Megoldódni látszik az a francia—német vita, hogy ki töltse be az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve a majdani Európai Központi Bank (ECB) elnöki posztját — értesült a flamand De Standaard. GORDON TAMÁS két hónapja még biztosra le­hetett venni, hogy a frankfurti Európai Pénzügyi Intézet (EMI), amely 1999. január 1- jétől a pénzügyi uniót alkotó országok központi bankjává len. (Az már korábban világos lett, azzal, hogy Frankfurt nyer­­te el az ECB székhelyét, az első elnök nem lesz német.) Az EU soros elnökeként Jean-Claude vonck­et-luxemburgi miniszter­­elnök állt elő decemberben a kompromisszummal: a maast­richti szerződésben nyolc évre szóló kinevezést korhatárhoz kötik, így a ma 63 esztendős Duisenberget pár­ év után Trichet követné automatiku­san. A párizsi bankár a francia központi bank élén amúgy is tagja lesz az ECB igazgatósá­gi tanácsának. Az alkuba Párizs is beleegye­zett, de garanciát akar kapni, amelynek a kidolgozása a brit kormányfőre, Tony Blairre vár, aki januártól az EU soros elnö­ke. A kompromisszumnak ré­sze, hogy a jelenlegi belga pénzügyminiszter, Phillipe May­stadt lesz a londoni EB­RD elnöke. Maystadt a január vé­gén nyugdíjba vonuló Jacques de Larosiére-t váltja fel. Brüsszeli hírek szerint a legtöbb EU-tagállam beleegyezett abba, hogy 1997-es gazdasági eredményeit csak február végén, egy időben hozza nyilvánosságra. Ugyanakkor teszi közzé az Európai Unió Bizottsága és az EMU jelentését arról, hogy mely országok teljesítik a valutaunió feltételeit. Ezt követően állnak elő az EU-pénzügyminiszterek az EMU jelöltjeivel, amit előbb az Európai Parlamentnek, majd a nemzeti parlamenteknek kell szentesíteniük. Az utolsó felvonás lesz a májusi rendkívüli csúcstalálkozó. A legutolsó adatok alapján igen valószínű, hogy 11 országgal indul az EMU. A sokáig kétséges Olaszországnak sikerült jelentősen ledolgoznia költségvetési hiányát, amely a GDP 2,6 százaléka — messze a 3 százalékos referenciaérték alatt. Görög­ország nem teljesíti a feltételeket, Nagy-Britannia, Dánia és Svédország egyelőre nem tervezi csatlakozását, alakul át, nemcsak székhelyet, de elnököt sem vált. Wim Duisenberg, aki nemrégiben Alexandre Lámfalussyt váltot­ta az EMI élén, a holland köz­ponti bank sikeres elnökeként bizonyította, hogy éberen őrkö­dik a bank függetlenségén és a stabil gulden fenntartásán. Pá­rizs azonban váratlanul új je­lölttel állt elő: Jean-Claude Triebet, a Banque de France kormányzóját javasolta az Európai Központi Bank élére. A kulisszák mögött heves harc kezdődött. Egyrészt a hol­landok csináltak presztízskér­dést az ügyből, másrészt Bonn is szívesebben látná a hajthatat­lan Duisenberget a bank első kritikus éveiben az elnöki szék­ Főszerkesztő: Kocsi Ilona Felelős szerkesztő Boronkay Tamás Főszerkesztő-helyettes Bánki András Művészeti szerkesztő: Horváth László Béla Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Lapigazgató: Blasits György BELFÖLD Kamasz Melinda (rovatvezető): Eörsi János (megbízott rovatvezető), Bisztricsány Julianna, Welsz Györgyi (rovatszerkesztők), Bányai Gyula, Binder István, Fehér István, Hazad László, Kelemen Zoltán, Kulcsár Anna, Lázár Ildikó, Lovas Judit, Magos Katalin, Nagy Ildikó, Papp Emília, Papp Zsolt, Sóvári Mónika, Szily László, Tóth Judit, Vadász Zsuzsa, Vitéz F. Ibolya • KÜLFÖLD Gaál Csaba (rovatvezető) Kozma Géza, Mádl József, Oszlay Péter, Szalay Hanna, Urkuti György ♦ TÁRSADALOM Kovács András István (rovatvezető), Ill­sz L. László (rovatszerkesztő), Bak Mihály, Bartus László, Dudás Gergely, Kovách Attila, Mucsányi Marianna, Rozgonyi Zoltán, Tuska Erika ♦ TŐZSDE Golubeff Lóránt (rovatvezető), Nyomárkay Kázmer (rovatszerkesztő), Farkas Barbara, Majoros György, B. Sebestyén Stella ♦ VÁLLALKOZÁS. ÁRUPIAC Sági Gyöngyi (rovatvezető), B. Horváth Lilla (rovatszerkesztő), Daróczi Dávid, Demeter Kálmán, Gárdonyi Imre, Hargitai Éva, Kvassinger Klára, Mester Nándor ♦ MENEDZSERKALAUZ: Cseszák Gyöngyi ♦ WIRTSCHAFTSLEITER: Nemes Bettina ♦ TUDÓSÍTÓK Ballai József (Kecskemét), Dombi Margit (Debrecen), Lehócz Rudolf (Győr), Rákóczi Gabriella (Békéscsaba), Török Tünde (Fonyód), M. Vadas Zsuzsa (Miskolc) ♦ TÖRDELŐSZERKESZTŐK Farkas Gabriella, Gazdag István, Jassó Katalin, Tóth Brigitta ♦ KÉZIRATSZERKESZTŐK: Sas László (vezető), Friedrich Zoltán, Környei Éva, Takács Zsolt, Tatai Miklós ♦ SZÁMÍTÁSTECHNIKA EFGÉ Kd. ♦ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: Budapest I, Naphegy tér 8. Postacím: 1537 Bp. Pf. 331. Telefon: 175-6722 (MTI) Telefax: 175-4191 ♦ HIRDETÉSEK FELVÉTELE: Budapest I., Naphegy tér 8. Telefax: 202-4199, tel.: 175-6722/1145. ♦ A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus­­ tárolásával és feldogozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG-ra hivatkozva lehet. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. ♦ Előfizethető a hírlap­­kézbesítőknél. Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati Irodáin, vidéken a postahivatalokban, továbbá közvetlenül a kiadónál (175-6722/20-47) ♦ Előfizetési díj egy évre 34 800, fél évre 17 400, negyedévre 8700 Ft. ♦ Terjeszti a Hírker Rt., NH Egyesülés és a regionális rt.-k. ♦ ISSN­ 0042-6148 ♦ Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. F. v. Lendvai Lászlóné vezérigazgató. Internet: http://www.lang.hu/ szikra.nyomda, e-mail: szikra@lang.hu. VILÁGGAZDASÁG KÜLFÖLD 1 ÜZLETI NAPILAP Magyarország esetében még mindig kedvező az arány Rövidül a hitelek lejárata A dél-koreai — és általában a délkelet-ázsiai — válság kirobbanásában döntő szerepe volt a külső adósságok kedvezőtlen lejárati összetételének — hangoztatja a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) jelentése. Szöulban a megválasztott új elnök, Kim De Dzsung kemény megpróbáltatásokra készítette fel honfitársait. A lejáratok rövidülése az ázsiai államok többségében ki­mutatható, miután az egyéves és annál rövidebb időn belül esedékes hányad a térség egé­szében is 60 százalék fölött áll — emlékeztet a jegybankok bankjának tekintett BIS jelen­tése. Ennél az átlagnál is na­gyobb, 70 százalékot megköze­lítő arányt képviselt 1997 nya­rán az ilyen lejáratú rész Dél- Koreában, amelynek a nemzet­közi magánbankokkal szembe­ni tartozásai tavaly fél évkor el­érték a 103,4 millárd dollárt. A szóban forgó adósság a legna­gyobb, amelyet a feltörekvő ál­lamok körében bármely ország felhalmozott. Ebből az összeg­ből mintegy 70 milliárdot kel­lene ez év nyaráig visszafizet­ni, ami önmagában is indokol­ja azt a sietséget, amellyel a Nemzetközi V­alutaalap (IMF) és a fejlett ipari államok egy ré­szének közreműködésével összeállították a közel 60 mil­liárd dolláros segélycsomagot. Ázsia egésze egyébként ta­valy fél évkor 389,4 milliárd dollárral tartozott nemzetközi banki hitelezőinek. A lejárati profilban tapaszalt általános rövidülést a Reuters arra vezeti vissza, hogy a növekvő valuta­igénnyel szemben egyszerre szűkülni kezdett a többi finan­szírozási forrás, ezért a hitelfel­vevőknek nem volt más válasz­tásuk, mint elfogadni a rövid lejáratra felkínált összegeket. A lejárati szerkezet kedvezőt­lenné válása a kelet-európai tér­ségben is megfigyelhető, ahol az egyéves és annál korábban esedékes nemzetközi banki tar­tozások aránya a tavalyi fél évet megelőző 12 hónap során 41,8 százalékról 50,8-re kúszott. A megfelelő arány Oroszország­ban 43,6 százalékról 55,4-re, Csehországban, 47,9 százalék­ról 53,4-re, Lengyelországban 33,2 százalékról 46,2-re növe­kedett. A szóban forgó időszak­ban egyébként Magyarország esetében is növekedett az egy­éves és azon belüli lejárat ará­nya az adott adósságkategóri­ában, mégpedig mintegy 2 ponttal, 37 százalékra, ez azon­ban nemzetközi összehasonlí­tásban is rendkívül alacsony szintnek számít. Dél-koreai beruházásainak növelését helyez­te kilátásba a hét végén két napot Szöulban tárgyaló Soros György, ha végrehajtják a szük­séges reformokat. A Kim De Dzsung elnökkel folytatott megbeszélések kapcsán sürgette a megroggyant bankszektor mielőbbi szanálását, az elbocsátások felgyorsítását és általában a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapo­dás maradéktalan teljesítését. Az ismert befektető a dél-koreai válság kapcsán néhány nagy horderejű változást sürget a nem­zetközi pénzügyi rendszerben, többek között egy, az IMF mel­lett működő globális hitelbiztosító intézmény felállítását. Klaus megvonta bizalmát pártbéli minisztereitől Kétséges Tosovsky támogatása A gazdasági reform­­ a privatizáció felgyorsítását, a bűnözés és a korrupció elleni küzdel­met tekinti fő feladatának Josef Tosovsky, a jegybankelnökből lett új cseh miniszterelnök, akinek kormánya csütörtökön tette le a hivatali esküt Václav Havel elnök előtt. A cseh koro­na jól reagált Tosovsky kinevezésére. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS Tosovsky közölte, hogy rész­letes kormányprogramját 30 napon belül terjeszti a parla­ment elé. Az eskütételkor el­hangzott beszédéből annyi máris tudható, hogy folytatni kívánja a csatlakozási tárgya­lásokat a NATO-val és az Eu­rópai Unióval, szeretné megte­remteni a gazdasági növekedés feltételeit. Egy korábbi rádió­­nyilatkozata értelmében To­sovsky a makrogazdasági sta­bilitás biztosításán túl a gazda­ság- és az árfolyam-politika megfelelő elegyítésére törek­szik. “Azt hiszem, hogy a mak­rogazdasági politika és a mik­­rogazdaságban megteremtett intézményi feltételek együtt a bűnözés elleni harccal — ide­értve a pénzügyi bűnözés elle­ni harcot is — kialakíthatják a kedvező légkört a belgazdasá­gi fejlődés számára és ahhoz, hogy visszatérjenek a külföldi befektetők, ismét beáramoljon a külföldi tőke” — idézte a BBC Tosovskyt. Az új kormányban nyolcan vesznek részt a régi testületből, közülük négyen Václav Klaus korábbi vezető kormánypártja, az ODS részéről. Egyikük Ivan Pilip, aki megtartotta a pénz­ügyminiszterséget, amit a Reuters által idézett elemzők biztatónak tartanak. Az ODS vezetői azonban megvonták tá­mogatásukat az új kormányba “disszidált” tagjaiktól, ami to­vábbi haladással fenyegeti az egykor legerősebb cseh polgári pártot. Amennyiben a pártvezetéssel egyetértő képviselők nem sza­vaznak bizalmat az új kormány­nak, Tosovsky nehéz helyzet­be kerülhet, hacsak Milos Zeman szociáldemokratái ki nem segítik. Zeman úgy nyilat­kozott, hogy akkor támogatják az új kormányt, ha az nem hajtja végre a privatizációs terveket, és nyárra kiírják az új választá­sokat. Utóbbi feltételt nem lesz nehéz teljesíteni: Tosovsky maga is csak 1998-as távlatok­ban gondolkozik. A privatizá­ció leállítása már keményebb diónak tűnik. Erősen kezdte az évet a korona Az EIU szlovák válságot jósol Lassuló növekedést és politikai bizonytalanságot jósol Szlovákiának a brit Economist Intelligence Unit (EIU). Szerintük a kormánynak komoly erőfeszítéseket kell majd tennie a korona árfolyamának védelmében. A szlovák valuta ennek ellenére erősen kezdte az évet, s szakértők szerint sorsa a cseh koronáéhoz van kötve. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS A külföldi befektetőknek a szeptemberben esedékes vá­lasztásokig politikai bizonyta­lansággal és az állami befolyás növekedésével kell számolni­uk — áll az EIU jelentésében. Ezt azzal magyarázzák, hogy a pártok képtelenek lesznek kompromisszumra jutni a már­ciusban távozó államfő, Michal Kovác helyettesítéséről, ezért posztja üresen marad majd, Vladimír Meciar kormányf­ő vi­szont átveszi az elnöki jogkö­rök egy részét. Ezzel növekszik a jegybank, az alkotmánybíró­ság s egy sor eddig független intézmény kormányzati ellen­őrzése. Mint a londoni szakértők hangoztatják, a bővülő költség­­vetési és folyó fizetési deficit ellenére a korona árfolyamát és az inflációt a szűk monetáris politika egyelőre stabilan tart­ja. A kormány nyilván el akar­ja kerülni a leértékelést szep­temberig, ez azonban tovább drágítja a deficitfinanszírozást. A szükségessé váló megszo­rító intézkedésekkel együtt mindez a gazdasági növekedés jelentős lassulását eredményezi majd. A korona mindenesetre erő­sen kezdte az új évet, s pénte­ken a márka/dollár kosárral szembeni lebegési sávban több mint 0,5 százalékpontot emel­kedett. Igaz, a Reuters tudósí­tása szerint ennek inkább csak technikai okai voltak.­­Szlovákiában 1998. január 1-jétől 7-ről 5 százalékra mérsé­kelték a behozatali vámpótlékot. A pozsonyi kormány tavaly júliusban aktivizálta az 1997. január 1-jén 0 százalékosra csök­kentett vámpótlékot, hogy ezzel váltsa fel a cseh pénzügyi válság hatására bevezetett importletéti rendszert. A mostani lépés megfelel az akkor bejelentett ütemezésnek, amely szerint 1998. július 1-jétől újabb 2 százalékkal csökken a pótvám. Bizonyta­lan azonban a végső eltörlés dátuma: Pozsony 1998. december 31-re tervezi azt, a genfi székhelyű Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azonban 1998. október 1-jéig adott határidőt. 1998. JANUÁR 5. Izraeli kormányválság Távozik David Lévy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tegnap sajtó­­értekezleten jelentette be, hogy elfogadta külügyminisz­tere, David Lévy lemondását, aki távozása okaként az idei költségvetési tervezet antiszo­ciális jellegét és a kormány­nak a közel-keleti megbéké­léssel szembeni közömbössé­gét nevezte meg. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az 1998-as izraeli költségve­tésről tartandó végszavazást csütörtökről mára halasztották, hogy módot találjanak a Lévy­­párti képviselők által támasztott igények kielégítésére: a mun­kanélküliek fokozottabb támo­gatása, az egyetemi diákság anyagi helyzetének javítása, a kisjövedelműek lakáshoz jut­­tatása, a hátrányos helyzetű te­lepülések megsegítése. Az en­gedményeket azonban Lévy nem tartotta elegendőeknek— jelentette az AP—DJ és a Reuters. . Megfigyelők szerint Lévy­­nek valójában a számára kiáb­rándító koalícióból lett elege, és új választások megtartását akarj­a kierőszakolni. Ebben— közvélemény-kutatók adatai szerint — az izraeli lakosság háromnegyed része egyetért vele. A koalíciónak egyébként Lévy Geser pártja nélkül is megvan a 61 fős “éppen” több­sége a 120 tagú knesszetben. A Financial Times úgy tud­ja, Netanjahu valamennyi ko­alíciós partnernek extraígérvé­nyeket biztosított a költségve­tésben, mintegy 1,2 milliárd sékel értékben. Ez épp a fele annak az összegnek, amennyi megtakarítást Jakov Neeman pénzügyminiszter el szeretett volna érni ahhoz, hogy a költ­ségvetésnek a GDP-hez viszo­nyított hiánya ne haladja meg a 2,4 százalékot. Izraelben a GDP tavaly 2,1 százalékkal növekedett, s tíz év óta először fordult elő, hogy csökkent az egy főre jutó brut­tó hazai termék. Az összegzés szerint vége annak a fellendü­lési ciklusnak, amelynek követ­keztében az izraeli gazdaság az elmúlt öt évben összesen 50 százalékkal bővült.

Next