Világgazdaság, 2003. július (35. évfolyam, 126/8635-148/8657. szám)

2003-07-07 / 130. (8639.) szám

16 VILÁGGAZDASÁG 2003. július 7., hétfő MAKROGAZDASÁG NAPTÁR JÚNIUS 8., 15. Ipari termelés (május, előzetes, részletes) Az elmúlt hónapok kellemes meglepetése volt, hogy az ipari ter­melés - dacára a külső kereslet látszólagos lagymatagságának - folyamatosan növelni tudta teljesítményét. Ráadásul ez a fo­lyamat éppen az exportértékesítések élénkülésének volt kö­szönhető. Sok szakértő szerint csak „mini boomról’’ lehet szó, amely nem tart ki a nyugat-európai konjunktúra beindulásáig. JÚNIUS 11. Fogyasztói árak (június) A májusi történelmi inflációs mélypont után újra felfelé indulhat el a fogyasztói árindex - jósolják az elemzők. A közeljövő árfo­lyamataival kapcso­latban több kocká­zat is felmerül. Igaz, a júniusi adatokban valószínűleg még a kiszámítható hatósá­gi áremelések játs­szák a fő szerepet, de utána az aszályos időjárás és a gyenge forint hatása már jó­val bizonytalanabb. AZ ÁRALAKULÁS MÁJUSBAN Egyhavi vált. 12 havi vált. JÚNIUS 11. Külkereskedelmi mérleg A külkereskedelmi mérleg egyenlege (január-április, millió euró) 1999-2003 VG-GRAFIKA Forrás: KSH volt az egyensúlyi helyzet, ha nem volt a múlt. (május) A külföldi befektetők a makrogazdasági funda­mentumok közül a külső egyensúlyi folyamatokat nézik a leginkább. Az utób­bi időben jelentősen nőtt a deficit, ugyanakkor a ha­gyományos felülvizsgálat­ok során sokkal nagyobb mértékben csökkent a kül­kereskedelmi mérleg, mint azt az adatfeldolgozás sa­játosságai miatt sejteni le­hetett (VG, június 15., 1-5. oldal). A friss adatok meg­jelenésekor tehát nem csu­pán az a kérdés, hogy az utolsó időszakban milyen hogy milyen mértékben „ja-JÚNIUS 18. Létszám és keresetek (május) Ellentmondásos képet mutatnak a gazdaság fenntartható pá­lyára történő visszatérésében nagy fontosságú bérfolyamatok. Márciusban úgy tűnt, hogy a keresetdinamika teljesítményhez történő alkalmazkodása megkezdődött, az áprilisi számok azonban újra kissé gyorsuló bérkiáramlást mutattak. Az elmúlt hetekben több szakértő is rámutatott, hogy 2002-2003-ban 25 százalékkal emelkedtek a reálbérek, miközben a munkaterme­lékenység dinamikája ennek körülbelül negyede lehet. JÚNIUS 21. Építőipar (május) Az építőipar év eleji sokkszerű visszaesését elsősorban a hideg időjárás okozta, vélték sokan, így meglepetést keltett, amikor márciusban még mindig nem látszottak pozitív korrekció jelei. Áprilisban már volt némi jele a korábbi trendhez való visszaté­résnek, de még mindig a másfél évvel ezelőtti szintnek volt megfelelő a kibocsátás. Amennyiben májusban sem volt ugrás a teljesítményben, elképzelhető, hogy az ágazat a tavalyi siker­éve után az idén jelentős zsugorodást fog produkálni. Az építőipari termelés alakulása Az ipari értékesítések alakulása (2000-100) —■ belföldi ----------- export Élelmiszerek 0,8 1,0 Szeszes ital, dohány 1,2 10,4 Ruházkodás 0,5 2,7 Tartós fogyasztási cikk­ 0,3 -1,7 Háztartási energia 0,0 4,8 Egyéb cikk, üzemanyag-0,8 2,9 Szolgáltatások 0,3 5,3 Fogyasztói árindex 0,3 3,6 Forrás: KSH (2000-100) — trend ----------- szezonálisan kiigazított Forián Szabó Gergely CA IB Alapkezelő A piaci szakértők elsősorban A sáveltolással ismét sikerült nagyot alakítani a gaz­daságpolitikusainknak: végre van egy saját előállítá­sú devizaválságunk! Persze ez csak afféle „minivál­ság”, nemzetközi viszonylatban felejthető nagyság­­rendű kilengésekkel. Eredetisége nem is a súlyának, inkább az okainak köszönhető. A látványos forint­­gyengülés ugyanis elsősorban nem a gyenge funda­mentumoknak, hanem az ügyetlenül kitalált és elő­adott sáveltolásnak köszönhető. Azóta már azt is tudjuk, hogy az illetékesek valójában nem ezt akar­ták, csak így sikerült. Ha már van saját válságunk, azt kezelni is kell. Sajnos - amint ezt az elmúlt hetek tapasztalatai is bemutatták - hitelesség nélkül ez nehezen megy. Márpedig a gazdaságpolitikusok hitelessége mosta­nában igencsak mélyre süllyedt. A piac ezért lassan kezdi „megszokni” a korábbinál gyengébb és kiszámíthatatlanabb forintot és a magasabb kamatokat, a hosszabb lejáratokon is. Az is kezd „normálissá” válni, hogy a jegybank az eddig bevált eszkö­zökkel (szóbeli beavatkozás, kamatemelés) nem igazán képes hat­ni az árfolyamra, legfeljebb devizapiaci intervencióval tudná elér­ni a „kívánatosnak tartott” szintet. Utóbbi viszont igencsak kocká­zatos területekre vezethet, hiszen ha a forint ismét felkeltené a ja­nuári csúfos bukás után némi revánsra áhítozó spekulánsok érdek­lődését (immár az ellenkező, nagyobb esélyekkel kecsegtető irány­ban), akkor a jegybank könnyen belebukhatna a küzdelembe. Most már nemigen marad más, mint a kivárás. A jegybanknak nem éri meg újabb kamatemelésekkel riogatni a piacot, hiszen ez­zel rövid távon a kívánatossal ellentétes hatást érhet el. A felesle­ges ismételgetésekre szorítkozó verbális intervenciónak sincs túl sok értelme. Meg kell várni, hogy az euróövezethez és a régió or­szágaihoz viszonyítva is kiemelkedően magas kamatkülönbözet „magáért beszéljen”, elnyomva a közelmúltban feléledt aggodal­makat. A kormány a legtöbbet azzal teheti a számára is igen ké­nyelmetlen helyzet gyors megoldása érdekében, ha visszavonul a saját portájára söprögetni. Feladat bőven akad: most leginkább egy meggyőző 2004-es költségvetésre és a konkrétumok szintjéig elju­tó középtávú vízióra lenne szükség. Az elmúlt hetekben történtek jó alkalmat adtak, annak a ténynek az ismételt kielemzésére, hogy kis nyitott gazdaságban a gazdaságpolitika legfon­tosabb eszköze a hitelesség, illetve annak fenntar­tása kellene hogy legyen. Az elkövetkező időszakra vonatkozóan gyakor­latilag lehetetlen bármilyen trendet is felvázolni a piaci árfolyamok alakulását illetően. A kiinduló­pont mindenképpen a jegybanki kamatpolitika, amelynek véleményünk szerint rövid távú célja az árfolyam 250-260-as forint/eurós sávba történő te­relése, majd később a kívánatosnak tartott 250-es árfolyamszint elérése lehet. Kérdés, hogy elegen­dő-e ehhez a jelenlegi 9,50 százalékos alapkamat. Rövid távon nem valószínű, néhány hónapos távlatban azonban minden bizonnyal igen. Jelen­leg ugyanis úgy tűnik, hogy még küzd egymással a régióban elér­hető legmagasabb hozamok lehetősége és a gazdaságpolitika ero­dálódott hitelessége. A cél mindenképpen az, hogy ebből a küzde­lemből az előbbi kerüljön ki győztesen. Nem feltétlenül lesz tehát szükség további kamatemelésre. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jegybanknak sikerült elkerülnie, hogy „belehajszolják” a forinteladásokkal kikényszerített kamat­emelés, majd újabb forinteladások a további kamatemelés remé­nyében ördögi körébe, ami főleg az állampapír-befektetők szem­pontjából kedvező. Ez esetben is számolni kell azonban azzal, hogy a jelenlegi 9,50 százalékos alapkamat viszonylag tartósan fennmarad. Az MNB is a magas alapkamat tartós fennmaradását fogja kommunikálni, hiszen az általa kívánatosnak tartott 250 forint/eurós árfolyam még meglehetősen messze van. A likviditás­hiányos nyári hónapokban pedig még a bizalom helyreállása ese­tén sem valószínű érdemi, forintot erősítő tőkebeáramlás, hiába a vonzó prémium. A fentieknek megfelelően kamatcsökkentésre csak az őszi hónapokban, esetleg az év végén van reális lehetőség, amennyiben nem romlanak lényegesen tovább a makrofunda­­mentumok, konzervatív elvek szerint tervezik a 2004-es költség­­vetést, valamint hiteles menetrend fogalmazódik meg a monetáris unióhoz való csatlakozással kapcsolatosan. a hitelesség visszaállítását tekintik az elmúlt hónap történései után a legfontosabb feladatnak... így látja a piac Nyeste Orsolya Postabank MAGYAR ÖSSZEFOGLALÓ Sáveltolás és zűrzavar Hiába jelent meg több jelentős makrogazdasági adat az elmúlt hetekben, egyik sem kapott olyan nagy figyelmet, mint a jegybank és a kormány közös bejelentése, miszerint eltolják az árfolyamsávot a gyenge irányba 2,26 százalékkal, és 70 milliárd forintos megtakarítást eszközölnek a költségvetés­ben. A bejelentés után a lassan addig is gyengülő hazai fizető­­eszköz „bezuhant”, és a né­hány nappal korábbi szinthez képest csaknem 20 forinttal többet kellett adni egy euróért. A piac azonban teljesen ér­tetlenül állt a bejelentések előtt. A monetáris lazításnak felfogható döntést ugyanis ak­kor hozták nyilvánosságra, amikor az árfolyam egyébként is gyengébb volt a célként megnevezett 250 forint/eurós szintnél. (A jegybank négy ér­ve közül három a lazítás lehe­tőségét indokolta, egyben pe­dig megnevezett az aktuálisnál szigorúbb monetáris kondíci­ót, így teljesen kiismerhetet­­lenné váltak a jegybank szán­dékai.) Több pénzügyi befek­tető zárta pozícióit és elhagyta a magyar pénzpiacot, látva az ott kialakult zűrzavart, a hazai gazdaságpolitika hiteltelensé­­géről pedig a teljes külföldi szaksajtó cikkezett. A helyzetet a jegybank elő­ször 100 bázispontos kamat­emeléssel próbálta menteni. Ezután - megakadályozva a túlságosan erős kamatemelési várakozások kialakulását - rendkívüli, 200 bázispontos kamatemeléssel és összhangot sugalló kommunikációval a kormány és a jegybank együtt állt ki az erős(ebb) hazai valu­ta mellett. A gyengülés ugyan megállt, de a kívánatos szinttől­­ még messze áll, pontosabban ingadozik a kurzus. (Piaci in­formációk szerint a stabilitást a jegybank csendes intervenci­ókkal is igyekszik erősíteni.) Járai Zsigmond jegybankel­nök lapunknak adott nyilatko­zatában néhány hete elismer­te, hogy követtek el hibákat a sáveltolás végrehajtásával kap­csolatban. Rosszul időzített és gyengén kommunikált döntés volt az árfolyamsáv eltolása - mondta. A piac túlreagálta a legutób­bi gazdaságpolitikai intézke­déseket, így bízunk benne, hogy ekkora, sőt később eset­leg ennél kisebb kamatkülön­bözet mellett is erősödik az ár­folyam és stabilizálódni fog a piac - fogalmazott az MNB-el­­nök, aki ugyanakkor azt is el­mondta, hogy a jegybanknak nincs rövid távú árfolyamcélja. A gazdaságpolitika nem csu­pán hitelességvesztést szen­vedett el, hanem azzal is szem­be kell néznie, hogy az elmúlt két év intézkedéseinek követ­keztében több területen elve­szik relatív előnyünk. Magyar­­ország a mezőny második fe­lében helyezkedik el a csatla­kozó kelet-közép-európai álla­mok között az úgynevezett konvergenciafolyamat tekinte­tében. Az ICEG Európai Központ és a Világgazdaság által közö­sen készített konvergenciain­dex alapján a magyar gazdaság - a végleges 2002-es adatok és a 2003-as várakozások szerint egyaránt - csupán a hatodik helyen található a nyolc vizs­gált ország között. Hazánk el­sősorban a rossz külső és bel­ső egyensúlyi folyamatok mi­att kapott a 10-es skálán 6,4-es osztályzatot, miközben az él­lovas Szlovénia 8,5 pontot ka­pott teljesítményére. (MI) KÜLFÖLDI ÖSSZEFOGLALÓ Amerika beindulhat Az alagút végi fényt jelentheti az USA gazdaságának, hogy a múlt héten a munkanélküliségi segélyért folyamodók 404 ez­res tábora már 22 ezer fővel volt kisebb az egy héttel koráb­bihoz képest. Az utóbbi öt hét­ből négy ezen érték csökkené­sét hozta, ami kedvező tenden­ciát vázol. Az IMF úgy látja, hogy az év második felében gyorsuló ütem­ben nő az USA gazdasága, ám továbbra is vannak kockázatok, főként a gyenge ipari kapacitás­kihasználtság okozhat problé­mákat. A valutaalap szakértői szerint a gyorsuló növekedés­hez az is kell, hogy a nemzetkö­zi kőolajárak alacsony szinten maradjanak. Kedvező jelnek számít, hogy másfél éve nem lá­tott mértékben emelkedett má­jusban az amerikai gazdaság ál­lapotát jelző Conference Board index értéke. Európa legnagyobb gazdasá­ga továbbra sem talál magára. Elemzők arra számítanak, hogy az első félévi 0,2 százalé­kos csökkenés után a második negyedévben is mérséklődhet a GDP értéke Németországban, és így teljesülnek a recesszió kimondásához szükséges tech­nikai feltételek. Az IMF „magas” deflációs veszélyt emleget Németország­gal kapcsolatban. A Bundes­bank előrejelzése szerint jövő­re az infláció átmenetileg zéró is lehet. A borús képet megerő­síti a német kereskedelmi és iparkamara felmérése, misze­rint az 1993-as recesszió óta nem voltak olyan rosszak az üzleti kilátások, mint most. Az egyetlen kedvező jel, hogy ha­todik hónapja nő a mannheimi ZEW kutatóintézet által számí­tott bizalmi index. A gyenge gazdasági kilátá­sok és az államháztartás súlyos gondjai lassan a német állam­papírok besorolását is módosít­hatják. A Fitch hitelminősítő intézet június közepén - az AAA kategória és a stabil kilá­tások megtartása mellett - arra hívta fel a figyelmet, hogy a konjunkturális és fiskális ne­hézségek potenciális veszélyt jelentenek a besorolásra. Az eurózóna országaiban éves szinten átlagosan 1,9 szá­zalékos volt az infláció május­ban. Ez hosszú ideje az első olyan hónapot jelzi, amikor az árdinamika az Európai Köz­ponti Bank által megszabott 2 százalékos küszöbérték alá ke­rült. (OG) Az új munkanélküliek számának alakulása (első alkalommal benyújtott munkanélkülisegély-kérelmek száma, négyhetes mozgóátlagok, ezer) VG-GRAFIKA Forrás: Bloomberg

Next