Világgazdaság, 2003. július (35. évfolyam, 126/8635-148/8657. szám)
2003-07-07 / 130. (8639.) szám
16 VILÁGGAZDASÁG 2003. július 7., hétfő MAKROGAZDASÁG NAPTÁR JÚNIUS 8., 15. Ipari termelés (május, előzetes, részletes) Az elmúlt hónapok kellemes meglepetése volt, hogy az ipari termelés - dacára a külső kereslet látszólagos lagymatagságának - folyamatosan növelni tudta teljesítményét. Ráadásul ez a folyamat éppen az exportértékesítések élénkülésének volt köszönhető. Sok szakértő szerint csak „mini boomról’’ lehet szó, amely nem tart ki a nyugat-európai konjunktúra beindulásáig. JÚNIUS 11. Fogyasztói árak (június) A májusi történelmi inflációs mélypont után újra felfelé indulhat el a fogyasztói árindex - jósolják az elemzők. A közeljövő árfolyamataival kapcsolatban több kockázat is felmerül. Igaz, a júniusi adatokban valószínűleg még a kiszámítható hatósági áremelések játsszák a fő szerepet, de utána az aszályos időjárás és a gyenge forint hatása már jóval bizonytalanabb. AZ ÁRALAKULÁS MÁJUSBAN Egyhavi vált. 12 havi vált. JÚNIUS 11. Külkereskedelmi mérleg A külkereskedelmi mérleg egyenlege (január-április, millió euró) 1999-2003 VG-GRAFIKA Forrás: KSH volt az egyensúlyi helyzet, ha nem volt a múlt. (május) A külföldi befektetők a makrogazdasági fundamentumok közül a külső egyensúlyi folyamatokat nézik a leginkább. Az utóbbi időben jelentősen nőtt a deficit, ugyanakkor a hagyományos felülvizsgálatok során sokkal nagyobb mértékben csökkent a külkereskedelmi mérleg, mint azt az adatfeldolgozás sajátosságai miatt sejteni lehetett (VG, június 15., 1-5. oldal). A friss adatok megjelenésekor tehát nem csupán az a kérdés, hogy az utolsó időszakban milyen hogy milyen mértékben „ja-JÚNIUS 18. Létszám és keresetek (május) Ellentmondásos képet mutatnak a gazdaság fenntartható pályára történő visszatérésében nagy fontosságú bérfolyamatok. Márciusban úgy tűnt, hogy a keresetdinamika teljesítményhez történő alkalmazkodása megkezdődött, az áprilisi számok azonban újra kissé gyorsuló bérkiáramlást mutattak. Az elmúlt hetekben több szakértő is rámutatott, hogy 2002-2003-ban 25 százalékkal emelkedtek a reálbérek, miközben a munkatermelékenység dinamikája ennek körülbelül negyede lehet. JÚNIUS 21. Építőipar (május) Az építőipar év eleji sokkszerű visszaesését elsősorban a hideg időjárás okozta, vélték sokan, így meglepetést keltett, amikor márciusban még mindig nem látszottak pozitív korrekció jelei. Áprilisban már volt némi jele a korábbi trendhez való visszatérésnek, de még mindig a másfél évvel ezelőtti szintnek volt megfelelő a kibocsátás. Amennyiben májusban sem volt ugrás a teljesítményben, elképzelhető, hogy az ágazat a tavalyi sikeréve után az idén jelentős zsugorodást fog produkálni. Az építőipari termelés alakulása Az ipari értékesítések alakulása (2000-100) —■ belföldi ----------- export Élelmiszerek 0,8 1,0 Szeszes ital, dohány 1,2 10,4 Ruházkodás 0,5 2,7 Tartós fogyasztási cikk 0,3 -1,7 Háztartási energia 0,0 4,8 Egyéb cikk, üzemanyag-0,8 2,9 Szolgáltatások 0,3 5,3 Fogyasztói árindex 0,3 3,6 Forrás: KSH (2000-100) — trend ----------- szezonálisan kiigazított Forián Szabó Gergely CA IB Alapkezelő A piaci szakértők elsősorban A sáveltolással ismét sikerült nagyot alakítani a gazdaságpolitikusainknak: végre van egy saját előállítású devizaválságunk! Persze ez csak afféle „miniválság”, nemzetközi viszonylatban felejthető nagyságrendű kilengésekkel. Eredetisége nem is a súlyának, inkább az okainak köszönhető. A látványos forintgyengülés ugyanis elsősorban nem a gyenge fundamentumoknak, hanem az ügyetlenül kitalált és előadott sáveltolásnak köszönhető. Azóta már azt is tudjuk, hogy az illetékesek valójában nem ezt akarták, csak így sikerült. Ha már van saját válságunk, azt kezelni is kell. Sajnos - amint ezt az elmúlt hetek tapasztalatai is bemutatták - hitelesség nélkül ez nehezen megy. Márpedig a gazdaságpolitikusok hitelessége mostanában igencsak mélyre süllyedt. A piac ezért lassan kezdi „megszokni” a korábbinál gyengébb és kiszámíthatatlanabb forintot és a magasabb kamatokat, a hosszabb lejáratokon is. Az is kezd „normálissá” válni, hogy a jegybank az eddig bevált eszközökkel (szóbeli beavatkozás, kamatemelés) nem igazán képes hatni az árfolyamra, legfeljebb devizapiaci intervencióval tudná elérni a „kívánatosnak tartott” szintet. Utóbbi viszont igencsak kockázatos területekre vezethet, hiszen ha a forint ismét felkeltené a januári csúfos bukás után némi revánsra áhítozó spekulánsok érdeklődését (immár az ellenkező, nagyobb esélyekkel kecsegtető irányban), akkor a jegybank könnyen belebukhatna a küzdelembe. Most már nemigen marad más, mint a kivárás. A jegybanknak nem éri meg újabb kamatemelésekkel riogatni a piacot, hiszen ezzel rövid távon a kívánatossal ellentétes hatást érhet el. A felesleges ismételgetésekre szorítkozó verbális intervenciónak sincs túl sok értelme. Meg kell várni, hogy az euróövezethez és a régió országaihoz viszonyítva is kiemelkedően magas kamatkülönbözet „magáért beszéljen”, elnyomva a közelmúltban feléledt aggodalmakat. A kormány a legtöbbet azzal teheti a számára is igen kényelmetlen helyzet gyors megoldása érdekében, ha visszavonul a saját portájára söprögetni. Feladat bőven akad: most leginkább egy meggyőző 2004-es költségvetésre és a konkrétumok szintjéig eljutó középtávú vízióra lenne szükség. Az elmúlt hetekben történtek jó alkalmat adtak, annak a ténynek az ismételt kielemzésére, hogy kis nyitott gazdaságban a gazdaságpolitika legfontosabb eszköze a hitelesség, illetve annak fenntartása kellene hogy legyen. Az elkövetkező időszakra vonatkozóan gyakorlatilag lehetetlen bármilyen trendet is felvázolni a piaci árfolyamok alakulását illetően. A kiindulópont mindenképpen a jegybanki kamatpolitika, amelynek véleményünk szerint rövid távú célja az árfolyam 250-260-as forint/eurós sávba történő terelése, majd később a kívánatosnak tartott 250-es árfolyamszint elérése lehet. Kérdés, hogy elegendő-e ehhez a jelenlegi 9,50 százalékos alapkamat. Rövid távon nem valószínű, néhány hónapos távlatban azonban minden bizonnyal igen. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy még küzd egymással a régióban elérhető legmagasabb hozamok lehetősége és a gazdaságpolitika erodálódott hitelessége. A cél mindenképpen az, hogy ebből a küzdelemből az előbbi kerüljön ki győztesen. Nem feltétlenül lesz tehát szükség további kamatemelésre. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jegybanknak sikerült elkerülnie, hogy „belehajszolják” a forinteladásokkal kikényszerített kamatemelés, majd újabb forinteladások a további kamatemelés reményében ördögi körébe, ami főleg az állampapír-befektetők szempontjából kedvező. Ez esetben is számolni kell azonban azzal, hogy a jelenlegi 9,50 százalékos alapkamat viszonylag tartósan fennmarad. Az MNB is a magas alapkamat tartós fennmaradását fogja kommunikálni, hiszen az általa kívánatosnak tartott 250 forint/eurós árfolyam még meglehetősen messze van. A likviditáshiányos nyári hónapokban pedig még a bizalom helyreállása esetén sem valószínű érdemi, forintot erősítő tőkebeáramlás, hiába a vonzó prémium. A fentieknek megfelelően kamatcsökkentésre csak az őszi hónapokban, esetleg az év végén van reális lehetőség, amennyiben nem romlanak lényegesen tovább a makrofundamentumok, konzervatív elvek szerint tervezik a 2004-es költségvetést, valamint hiteles menetrend fogalmazódik meg a monetáris unióhoz való csatlakozással kapcsolatosan. a hitelesség visszaállítását tekintik az elmúlt hónap történései után a legfontosabb feladatnak... így látja a piac Nyeste Orsolya Postabank MAGYAR ÖSSZEFOGLALÓ Sáveltolás és zűrzavar Hiába jelent meg több jelentős makrogazdasági adat az elmúlt hetekben, egyik sem kapott olyan nagy figyelmet, mint a jegybank és a kormány közös bejelentése, miszerint eltolják az árfolyamsávot a gyenge irányba 2,26 százalékkal, és 70 milliárd forintos megtakarítást eszközölnek a költségvetésben. A bejelentés után a lassan addig is gyengülő hazai fizetőeszköz „bezuhant”, és a néhány nappal korábbi szinthez képest csaknem 20 forinttal többet kellett adni egy euróért. A piac azonban teljesen értetlenül állt a bejelentések előtt. A monetáris lazításnak felfogható döntést ugyanis akkor hozták nyilvánosságra, amikor az árfolyam egyébként is gyengébb volt a célként megnevezett 250 forint/eurós szintnél. (A jegybank négy érve közül három a lazítás lehetőségét indokolta, egyben pedig megnevezett az aktuálisnál szigorúbb monetáris kondíciót, így teljesen kiismerhetetlenné váltak a jegybank szándékai.) Több pénzügyi befektető zárta pozícióit és elhagyta a magyar pénzpiacot, látva az ott kialakult zűrzavart, a hazai gazdaságpolitika hiteltelenségéről pedig a teljes külföldi szaksajtó cikkezett. A helyzetet a jegybank először 100 bázispontos kamatemeléssel próbálta menteni. Ezután - megakadályozva a túlságosan erős kamatemelési várakozások kialakulását - rendkívüli, 200 bázispontos kamatemeléssel és összhangot sugalló kommunikációval a kormány és a jegybank együtt állt ki az erős(ebb) hazai valuta mellett. A gyengülés ugyan megállt, de a kívánatos szinttől még messze áll, pontosabban ingadozik a kurzus. (Piaci információk szerint a stabilitást a jegybank csendes intervenciókkal is igyekszik erősíteni.) Járai Zsigmond jegybankelnök lapunknak adott nyilatkozatában néhány hete elismerte, hogy követtek el hibákat a sáveltolás végrehajtásával kapcsolatban. Rosszul időzített és gyengén kommunikált döntés volt az árfolyamsáv eltolása - mondta. A piac túlreagálta a legutóbbi gazdaságpolitikai intézkedéseket, így bízunk benne, hogy ekkora, sőt később esetleg ennél kisebb kamatkülönbözet mellett is erősödik az árfolyam és stabilizálódni fog a piac - fogalmazott az MNB-elnök, aki ugyanakkor azt is elmondta, hogy a jegybanknak nincs rövid távú árfolyamcélja. A gazdaságpolitika nem csupán hitelességvesztést szenvedett el, hanem azzal is szembe kell néznie, hogy az elmúlt két év intézkedéseinek következtében több területen elveszik relatív előnyünk. Magyarország a mezőny második felében helyezkedik el a csatlakozó kelet-közép-európai államok között az úgynevezett konvergenciafolyamat tekintetében. Az ICEG Európai Központ és a Világgazdaság által közösen készített konvergenciaindex alapján a magyar gazdaság - a végleges 2002-es adatok és a 2003-as várakozások szerint egyaránt - csupán a hatodik helyen található a nyolc vizsgált ország között. Hazánk elsősorban a rossz külső és belső egyensúlyi folyamatok miatt kapott a 10-es skálán 6,4-es osztályzatot, miközben az éllovas Szlovénia 8,5 pontot kapott teljesítményére. (MI) KÜLFÖLDI ÖSSZEFOGLALÓ Amerika beindulhat Az alagút végi fényt jelentheti az USA gazdaságának, hogy a múlt héten a munkanélküliségi segélyért folyamodók 404 ezres tábora már 22 ezer fővel volt kisebb az egy héttel korábbihoz képest. Az utóbbi öt hétből négy ezen érték csökkenését hozta, ami kedvező tendenciát vázol. Az IMF úgy látja, hogy az év második felében gyorsuló ütemben nő az USA gazdasága, ám továbbra is vannak kockázatok, főként a gyenge ipari kapacitáskihasználtság okozhat problémákat. A valutaalap szakértői szerint a gyorsuló növekedéshez az is kell, hogy a nemzetközi kőolajárak alacsony szinten maradjanak. Kedvező jelnek számít, hogy másfél éve nem látott mértékben emelkedett májusban az amerikai gazdaság állapotát jelző Conference Board index értéke. Európa legnagyobb gazdasága továbbra sem talál magára. Elemzők arra számítanak, hogy az első félévi 0,2 százalékos csökkenés után a második negyedévben is mérséklődhet a GDP értéke Németországban, és így teljesülnek a recesszió kimondásához szükséges technikai feltételek. Az IMF „magas” deflációs veszélyt emleget Németországgal kapcsolatban. A Bundesbank előrejelzése szerint jövőre az infláció átmenetileg zéró is lehet. A borús képet megerősíti a német kereskedelmi és iparkamara felmérése, miszerint az 1993-as recesszió óta nem voltak olyan rosszak az üzleti kilátások, mint most. Az egyetlen kedvező jel, hogy hatodik hónapja nő a mannheimi ZEW kutatóintézet által számított bizalmi index. A gyenge gazdasági kilátások és az államháztartás súlyos gondjai lassan a német állampapírok besorolását is módosíthatják. A Fitch hitelminősítő intézet június közepén - az AAA kategória és a stabil kilátások megtartása mellett - arra hívta fel a figyelmet, hogy a konjunkturális és fiskális nehézségek potenciális veszélyt jelentenek a besorolásra. Az eurózóna országaiban éves szinten átlagosan 1,9 százalékos volt az infláció májusban. Ez hosszú ideje az első olyan hónapot jelzi, amikor az árdinamika az Európai Központi Bank által megszabott 2 százalékos küszöbérték alá került. (OG) Az új munkanélküliek számának alakulása (első alkalommal benyújtott munkanélkülisegély-kérelmek száma, négyhetes mozgóátlagok, ezer) VG-GRAFIKA Forrás: Bloomberg