Világgazdaság, 2015. február (47. évfolyam, 21/11530-40/11549. szám)

2015-02-06 / 25. (11534.) szám

16 Lehet-e piaci helyzetben versenyképes az állami közműszolgáltató? 2015. febr. 4-5. között 52 leadott szavazat érkezett. Az eredmény nem tudományos értékű. A felmérés nem feltétlenül tükrözi sem az összes internetfelhasználó állásfoglalását, sem az általános közvéleményt, www.vg.hu VÉLEMÉNY 2015. FEBRUÁR 6., PÉNTEK POGÁTSA ZOLTÁN Közgazdászok auróforradalma A FRISSEN KORMÁNYRA KERÜLT görög Sziriza pártot korábban sokan támadták, hogy populista, demagóg, és szembemegy a közgazdasági racionalitással. Ezt ma már csak az gondolja, aki egy vagy több körrel lemaradt a világ közgazdasági főáramától, a sziRIZA vezetőségében ott vannak Görögország legjobb közgazdászai: igazi rocksztárrá vált az új pénzügyminiszter, a kékinges-motoros Janisz Varufakisz, aki az Essexen és Cambridge-en tanult, Athénban, Sydneyben és Texasban tanított, és James K. Galbraith-el együtt írtak javaslatot a görög probléma megoldására. Még nála is nagyobb koponya Jorgosz Sztatakisz, a Sziriza pénzügyi tervezési felelőse, aki Newcastle-ben tanult, és a City University of New York, valamint a Harvard vendégprofesszora volt. A kormány gazdasági szóvivője, Euklid Cakalotosz az Athéni egyetem professzora. Szintén a Sziriza parlamenti képviselője lett Kosztasz Lapavicasz professzor a University College Londonról, aki a London School of Ecomincs-on és a Birkbeck College-on tanult. Ő a financializálódás vezető szakértője, a sziriza professzorai a megszorítások helyett reformokba kezdenének. Ahogy azt többek között OECD és az IMF kutatásaiból tudjuk, a jóléti állam utáni évtizedekben az alsóbb osztályok béreinek csökkentése miatt a megtermelt érték profit formájában a legfelső 1 százalékhoz vándorolt, akik külföldre menekítették azt, miközben az alsó jövedelmi tizedek elszegényedése visszafogta a gazdasági növekedést. 2010-ben a Sao Paolo-i Memorandumban közgazdászok sora tett hitet amellett, hogy a belső kereslet növelésére van szükség a gazdasági fejlődéshez. Ezt a minimálbér emelésével sikeresen, a foglalkoztatás csökkenése nélkül tette meg Brazília, és most a Sziriza is ezt tenné, és a keynesiánus politika mellett fejlesztéspolitikai programba kezdene, a sziriza tehát a közgazdászprofesszorok kormánya. De az auróforradalom nem csak a görög professzorokat mozgatta meg, hanem szerte a világban a tudomány legnevesebbjeit, amerikaiakat, angolokat, belgákat, franciákat. A válságokról fontos könyvet író Kenneth Rogoff (a Harvard professzora, előtte IMF vezető közgazdásza) felhívta a figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi görög helyzetet nem lehet csak a rájuk kenni, felelőssége van benne a fenntarthatatlan politikát vivő előző görög kormányoknak eddig hitelező nyugat-európai nagybankoknak is, illetve a megszorításokat kikényszerítő euróövezeti kormányoknak. Szerinte engedményeket kell tenni a görögöknek, aztán itt van James Robinson (szintén a Harvardról), aki szerint a görög válság oka az extraktív, klientalista állam volt, erre értelmetlen válasz a megszorítás, az csak arra szolgál, hogy a „németeket boldoggá tegye”. A megoldás könyvének fő tézise, az inkluzív növekedés, amit a Sziriza meg akar valósítani. A nobel-díjas Paul Krugman, a Princeton tanára cikkek egész sorával támogatja a Sziriza érvelését, amely szerint az eddigi megszorítások értelmetlenek voltak, itt az ideje a befektetésnek és a reformoknak, amihez levegőhöz kell juttatni a görög gazdaságot. Egyetért ezzel a világhírű francia közgazdász, Tomas Piketty (az MIT korábbi professzora) is, aki azért nem vette át Francois Hollande elnöktől a Becsületrendet, mert szerinte az állam dolga nem az, hogy kutatókat fizessen le, hanem az, hogy a megszorítások helyett érdemi kormányzást műveljen. Piketty jó hírnek nevezte a megszorítás-ellenes mozgalmakat az európai integráció szempontjából. Egy másik Nobel-díjas, Joseph Stiglitz, a Columbia professzora cikket írt arról, hogy nem Görögország, hanem a megszorítások buktak meg. A kórushoz becsatlakozott Paul de Grauwe is, az eurózóna egyik vezető közgazdász-elemzője, akinek könyvein keresztül legtöbbünk megtanulta a monetáris unió alapjait. A gyorsan zajló események és az információtömeg miatt fel sem tudtam sorolni mindenkit, annyi biztos, hogy a közgazdaságtudomány kitört retrográd reputációjából, és ismét progresszív és szexi lett. Tessék választani. Lehet foggal, körömmel kapaszkodni az elbukott megszorításokra épülő gazdaságpolitikához, vagy lehet lépni egyet az auróforradalom felé. ■ A közgazdaságtudomány ismét progresszív és szexi lett A szerző a Nyugat-magyarországi Egyetem docense Adóterhek természetesen elképzelhető piaci alapon is versenyképes ár nonprofit szolgáltatást feltételezve, vagyis, ha az árban csak a költségeket térítteti meg az eladó. A majdani közműholding árképzésének kedvez, hogy országos lefedettségű lesz, vagyis nagy piacon mozoghat. A költségeit a gáz ára, saját kiadásai és az igénybe vett szállító-, tároló- és elosztó szolgáltatások díjai határozzák meg. Lehet, hogy a saját működési költsége nem lesz túl magas, ha csak a számlázási és az informatikai rendszerét kell fenntartania és fejlesztenie. Ám ne gondolja senki, hogy a vásárolt szolgáltatások árába nem fognak beépülni a szolgáltatásokat nyújtókat terhelő adók, például a nemrég bevezetett, vezetékadó. JEGYZET Csak csatát nyertek? van 60 ezer ember ebben az országban, aki tűzön-vízen át ragaszkodik ahhoz a nyugdíjcélú megtakarításhoz, amit 1998 óta gyűjtöget a számláján, és amire a kormány 2010 óta folyamatosan feni a fogát. Ez a maroknyi lázadó azt is vállalta volna, hogy elveszik az állami nyugdíját, és sejteni lehet, hogy más fenyegetéstől sem ijed meg. A kormány persze folyamatosan próbálkozik, törvényjavaslatokat nyújt be, hogy minél többet megszerezzen a megmaradt nyugdíjpénzből, az sem zavarja, ha korábbi ígéreteit meghazudtolja. A legutóbbi húzás az volt, hogy a 2015-ös költségvetés megalapozásáról szóló salátatörvényben elrendelte, ha a pénztárak tagságának legalább 70 százaléka nem fizeti be minden egyes hónapban a kötelező tagdíjat, az intézményre végelszámolás vár. Az indoklás szerint ez az intézkedés a pénztártagok vagyonának megvédését szolgálta. Eddig ugyanis a tagok nem nagyon fizettek tagdíjat, igaz, kötelező tagdíj négyből három pénztárnál nem is volt, most lett. A tagok pedig fizetni kezdték. A kasszák még csak két-három hete kampányolnak komolyabban, de máris 60 százalék fölött van a fizető tagság aránya, és napokon belül elérhetik az intézmények a 70 százalékos limitet is. Ha ez megtörténik, akkor a kormány egyelőre lemondhat a maradék nyugdíjvagyon megszerzéséről. Afelől viszont nincsenek illúzióim, hogy ez csak átmenetileg lesz így, előbb-utóbb ismét megpróbálkoznak majd valamivel, ami eltörli a színről ezeket a pénztárakat. A tagok tehát ezt a csatát megnyerhetik, a háború vége viszont még messze van, nagyobb biztonságban lehetne a pénzük, ha a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás átkerülhetne önkéntes nyugdíjpénztárakba. A kasszák dolgoznak is ilyen törvényjavaslaton, tartani lehet azonban attól, hogy bármi is kerül be abba, a kormány nem fogja támogatni. Eddig ugyanis a nemzetgazdasági minisztériumban húzták a szájukat az ötlet láttán. Nem véletlenül. Nagyon jól jönne nekik az a 200 milliárd forint. HERMAN BERNADETT Versenyképes lehet-e a piacon az új állami közműcég? Kérdéses, hogy a mai hazai viszonyok között létezik-e egyáltalán az a piaci körülmény, amely közepette az állami közműholdingnak versenyképesnek kell lennie. Az is, hogy meg akarja-e fizettetni a fogyasztókkal az általa igénybe vett szolgáltatások költségeit, adóit, hogy állami segédlet nélkül jut-e forráshoz, és az, hogy ki fizeti meg a mai egyetemes szolgáltatók több tízmilliárdos lejárt követelését, mutattak rá a lapunk által megkérdezett szakértők. Piaci körülmény a hazai gáz- és árampiac működése, árszabályozása anynyira teletűzdelt a politikai érdekek vezérelte jogszabályokkal, hogy akár a „piaci körülmény” léte is megkérdőjelezhető. A gáznál jogszabály biztosíthatja a kedvező árú forrásokhoz való hozzájutást, az áramnál pedig a tulajdonosi kör dönti el, hogy menynyiért értékesít az állami közműszolgáltatónak. Korábbi példák alapján azonban igen jelentős kedvezmény kell nagy tömegek szolgáltató-váltásához. Márpedig a termékárakból adott 5-10 százalékos kedvezmény a végfogyasztói árban a felére esik, és kérdés, hogy a 25 százalékos diszkont eléggé mozgósító erő-e? Az ennél nagyobb kedvezményt már megsínyli a termelő és a kereskedő is. Kizárt a jelenlegi rendszernél sem hatékonyabb, sem pedig olcsóbb nem lesz az új modell, ráadásul a mostani egyetemes szolgáltatók eltűnésével a benchmark alapú összehasonlítás sem lesz lehetséges sem árazásban, sem kiszolgálási színvonalban. További várható hátrány, hogy az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ), mint egyedül szereplő működése egyre átláthatatlanabbá válhat. Végül az új társaság működését, az idővel felhalmozódó több tízmilliárdos lejárt követeléseinek a finanszírozási költségeit meg fogják fizetni a felhasználók, ha nem az energiaárban, akkor az adóban, vagy a versenypiaci ügyfelek termékeinek az árában, illetve más, a szabályozás által meghatározandó módon. BARTA JUDIT, A GKI ENERGIAKUTATÓ IGAZGATÓJA UZONYI ZOLTÁN, A MAGYAR ENERGIA-! kereskedők! SZÖVETSÉGÉNEK! elnöke Jszító János, A CENTREX HUNGÁRIÁ ZRT.SL VEZÉRIGAZGATÓJA® M DRUCKER GYÖRGY, AZ EX LIBRIS CONSULTING KFT. IGAZGATÓJA ÖLLÉ JÓZSEF, A MAGYAR ENERGIAFOGYASZTÓK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE Külön forrásból nehéz értelmezni a versenyképességet az energiapiacok közüzemi szegmensében. Mintha a kéményseprő vállalatok versenyeznének. Jelenlegi hibrid modellünkben lehet piacra lépni a szabadpiaci kereskedők, például az MVM Partner mellett, vagy lehet a hatóságilag szabályozott - mostanság rezsicsökkentett - árakon a túlélésért küzdeni az egyetemes szolgáltatás jellemzően lakossági körében. Utóbbi szegmensben kivételes jelenség volt a Főgáz és Tigáz kétségbeesett küzdelme a megszűnt Emfesz vevőiért. Lehet persze, hogy a tervezett ENKSZ, esetleg privilegizált forrásokból végső menedékesként fogja növelni fogyasztóinak számát, ha a többiek kiszállnak a veszteségfinanszírozási „versenyből”. Nehézkes lehet a nemzeti közműszolgáltatásról született számos kormányhatározatban foglalt intézkedések és a határidők többsége még hátra van. Az ENKSZ-nek 2015. február 28-ig kell megalakulnia. Az áramszolgáltatásban egyetemes szolgáltatóként jelenik majd meg, az árszabályozás az NFM feladata lesz. Az eddigi anyagokról azonban a MESZ-nek nincs információja, a társadalmi egyeztetésbe - a stratégiai megállapodás ellenére - a szervezetet nem vonták be, így a versenyképes árról való véleménynyilvánításhoz sincs elég ismeretünk. A versenyképesebb ár elérése azonban - a meglévő piaci szereplők mellett - egyenrangú szereplőként, jelentős állami beavatkozás nélkül nehezen képzelhető el. VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség és a kiadó központi száma 460-2500 @ mediaworks Content first Főszerkesztő: Tóth Levente ■ Vezető szerkesztők: Barát Mihály (vállalatok, piacok, befektetések), Gyükori Mercédesz (belföld, külföld, Európai Unió), Szabó Márta, Várkonyi Iván ■ Hornyák József (Vélemény) ■ Kocsi Ilona főmunkatárs ■ Zöld Újság Zrt. ■ Mihók Attila vezérigazgató ■ Hanák Tamás vezérigazgató-helyettes ■ Kiadó és szerkesztőség: 1082 Budapest Futó utca 35-37. Telefon: 489-1195, fax: 489-1169, e-mail: vginfo@vg.hu, központi e-mail: vg@vg.hu ■ Hirdetések felvétele: 460-2529, e-mail: hirdetes@mediaworks.hu ■ Ügyfélszolgálat: 06-40-510-510, e-mail: ugyfelszolgalat@mediaworks.hu ■ Előfizetési díj: 1 évre 82800 Ft, fél évre 41400 Ft, negyedévre 20700 Ft, egy hónapra 6900 Ft • Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága ■ Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN 0042-6148 ■ Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft., e-mail: nyomda@mediaworks.hu ■ Felelős vezető: Bertalan László nyomdaigazgató. ■ Munkaszám: 443000 ■ Nyomás napja: 2015. február 5. ■ A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. ■ A Világgazdaság és a Világgazdaság Online tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft., Mediaworks Regionális Kiadó Kft., Mediaworks Magazines Kiadó Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadói Kft., Népújság Kft., Népszabadság Zrt.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését.