Világosság, 1976. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - A jezsuiták 1975-ben
lektuális és fegyelmi jellegű negatív tendenciákra, amelyek — ha támogatásra találnak —, komoly, esetleg jóvátehetetlen következményekre vezethetnek." 1974 decemberében a pápa arra emlékeztette elitcsapatát, hogy az egyház és a fegyelem elsőbbséget élvez a kockázatos kísérletekkel szemben. „A szisztematikus kételkedés, saját identitásuk bírálata, a változtatás vágya, a függetlenség és az individualizmus”: megannyi veszély, amelyek — a pápa szerint — a kereszténységet manapság fenyegetik. És közülük is elsősorban a jezsuitákat. A Rómában ülésező küldöttek annak vették a figyelmeztetést, ami erélyes rendreutasításnak. „A pápa és a jezsuiták generálisa — »a fekete pápa« — ugyanúgy, mint évszázadok óta, most is méregeti egymást. A társaság központi rendházában, egy kőhajításnyira a Vatikántól, a szellem kevésbé konformista, mint valaha” — írta a L'Express (1975. január 12.) A Gregoriani Egyetem teológia professzora szerint a 32. jezsuita kongregáció új mozzanata: „az evangélium és az igazságosság összetartozásának kihangsúlyozása”. „Fogékonynak kell lennünk — mondta — a világban levő kiáltó igazságtalanságokra, és arra a kihívásra, amelyet az ateista humanizmus jelent azzal, hogy síkraszáll az igazságosságért.” Alfred Labhartnak a jezsuita kongregációról írott cikkében (Die Weltwoche, 1975. november 19.) olvashatjuk: „A jövőben a Jézus Társaság egészére a szociális dimenziónak kell meghatározólag rányomni a bélyegét. E szerint az új kritérium szerint vizsgálják felül a munkát és a képzést. Már a század elején megalapították Párizsban az Action Populaire-t, a Jézus Társaság első olyan központját, amely társadalmi, gazdasági és politikai tevékenység folytatására volt hivatott. Sokatmondó tény, hogy a központ egyik hajdani vezetője, nevezetesen Jean-Yves Chalvez volt a 32. egyetemes kongregáció egyik kulcsfigurája. A Marx-specialistaként ismert Chalvez szakterülete a szociológia és a politológia.” Az egyetemes kongregáció munkadokumentumai tartományi kongregációktól, magánszemélyektől, egyes csoportoktól, sőt magától a jezsuita vezetéstől származó posztulátumok voltak. A posztulátumok összefoglalása mintegy 100 oldalt tölt meg, s tájékoztat a vita lefolyásáról. Egyebek között, foglalkoznak a pápa által a jezsuitákra bízott római tanítóhelyek munkájának intenzívebbé tételével. Elhatározták, hogy minden jezsuita tanintézet tantervében helyet kell kapnia a társadalmi tematikának, a következő súlypontokkal: igazságosság és béke, egyenlőség (a fajoké és nemeké), demográfia, ökológia. VI. Pál pápa a kongregációhoz intézett üzenetében emlékezetébe idézte a rendnek, hogy hűséges híve a Szentszéknek és a Szentatyának, és éppen ezért őt bízza meg azzal, hogy „vonuljon harcba az emberiséget fenyegető szörnyű veszély: az ateizmus ellen..., amelynek legrettenetesebb formája a kommunisták harcias hitetlensége”. A posztulátumokban is szó esik az ateizmus elleni fokozott harcról, azonban — bizonyos — enyhe értelmezésbeli különbséggel. A jezsuiták felfogása szerint az ateizmussal szembeni fellépés és vita nem egy bizonyos politikai rendszer, a kommunizmus elleni reakció. Szerintük a fő veszély világszerte az állami rendhez kötődő szekularizáció (természetesen különösképpen a szocialista országokban). Más kérdés is akad, amiben a pápa és a rend álláspontja nem fedi egymást százszázalékosan. Komoly aggodalom tárgya a rend papi életének válsága. A Jézus Társaság strukturális változtatásokat lát szükségesnek. A Loyolai Ignác által előírt szegénységi fogadalom gyakorlása körül is problémák vannak. A jövőben intézményesen szeretnék garantálni egységes betartását. A posztulátumok egy fontos strukturális reformot irányoztak elő: a belső demokratizálás érdekében el akarták törölni a renden belüli három fokozatot, „gradust” — ehhez azonban a Szentszék nem járult hozzá. A szerzetesrendek általános válsága a jezsuitákat sem kíméli meg. Hostie, a Gregoriană professzora, Szerzetesrendek élete és halála c. könyvében érdekes adatokat közöl: az 1000-ig megalapított 37 rendből mára már csak egy maradt; az 1000 és 1500 között alapított 67-ből 24, az 1500 és 1800 között alapított 48 rendből pedig már csak 30 létezik. „Nyugaton a reformációnak olyan erős és heves visszahatása volt a szerzetesi intézményekre, hogy szinte mind kihaltak” — mondta Willebrands bíboros. A világ szerzetesrendjei közül első helyen a jezsuiták állnak, több mint 29 000 taggal. De tíz évvel ezelőtt még 36 083-an voltak. És a csökkenő tendencia tartós. Rohamosan esik a fiatalok száma. Nemrég elhagyta a rendet Schönenberger, a jezsuita ifjúság egyik legjelentősebb vezetője. Jelenleg a társaság hetente 6 belépést, 7 halálozást és 20 kilépést regisztrál. Kilépéseket főleg Európában, belépéseket Afrikában és az Egyesült Államokban. A római egyház jellegzetes válságtüneteinek mindenek- JEZSUITÁK A JEZSUITÁKRÓL A Jézus Társaságnak az a specialitása, hogy nincs specialitása. A Jézus Társaság Európában elaggóban, Ázsiában serdülőférben van. Nekem, aki afrikai vagyok, mielőtt beléptem a jezsuitákhoz, nemigen volt élelmem és szállásom. Most már van mind a kettő, és ráadásul még szegénységi fogadalmam is. >1« Szerzetesek összejövetelt tartanak. Egyszerre sötétség borul a teremre. A ferences imádkozni kezd. A dominikánus a földi és a mennyei világosság különbségéről prédikál. Hirtelen kigyulladnak a fények: a jezsuita kicserélte a biztosítékot. (Die Weltwoche, 1975. november 19.) * *