Világosság, 1989. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 1. szám - MAGYARORSZÁG, 1953–1956 - Az "új szakasz" - egy meghiúsított kísérlet (Kerekasztal-beszélgetés: Balogh Sándor, Kazal János, Nyers Rezső, Papp Gábor, Újhelyi Szilárd és Vásárhelyi Miklós)
1989. JANUÁR • XXX. ÉVFOLYAM • 1. SZÁM MAGYARORSZÁG, 1953-1956 „'53 forró nyara" — mi ezzel a hangulatfestő parafrázissal jelölhetnénk most induló sorozatunk első összeállítását, amelynek középpontjában az 1953. júniusi fordulattal megkezdődő „új szakasz" áll. Legalább két alapos indok késztetett bennünket arra, hogy — több hónapig tartó sorozatban — visszatekintsünk az 1953 és 1956 közötti időszakra. Az egyik — akármennyire közhelyszerűen hangzik is — az a kötelességünk, hogy a jelenünkhöz kapcsolódó közelmúltat vagy félmúltat megismerjük és megismertessük. Különösen akkor kell tennünk ezt, ha a valóságos folyamatokat és az azokat befolyásoló főszereplők arcélét sokak számára ma is illúziók vagy éppen előítéletek fedik el; azok számára pedig, akik csak az úgynevezett legális irodalmat olvasták, fontos tények és kordokumentumok is homályban rejlenek. A másik indok legalább annyira kézenfekvő. Ma a társadalmi viszonyok egészére kiterjedő reformok időszakában élünk. Megkerülhetetlen a felszabadulás utáni első reformkísérlet történetének fölidézése. E számunkban a kor tanúival kerekasztal-beszélgetést közlünk az „új szakasz"-ról, közreadjuk Nagy Imrének az akkori idők ideológiai és politikai viszonyait is jellemző, 1955 végén írt — a Központi Vezetőséghez eljuttatott — egyik írását, majd tanulmányt publikálunk a XX. kongresszus után fellendült értelmiségi reformmozgalomról, a Petőfi Körről. AZ „ÚJ SZAKASZ" - EGY MEGHIÚSÍTOTT KÍSÉRLET Kerekasztal-beszélgetés a kor tanúival KAZAL JÁNOS: Szeretettel köszöntöm a Világosság és a Magyar Rádió kerekasztal-beszélgetésének résztvevőit. Mielőtt rátérnénk mai témánkra, az 1953 és 1956 közötti időszak folyamataira, arra kérem vendégeinket, hogy bemutatkozásképpen mondják el, éppen mit csináltak 1953-ban? NYERS REZSŐ: Én a Belkereskedelmi Minisztérium zöldség- és gyümölcskereskedelmi osztályát vezettem és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének voltam a póttagja; az esztendő első felében még országgyűlési képviselő is voltam. VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Én ekkor egy külföldnek szóló angol és orosz nyelvű illusztrált lapnak voltam a főszerkesztője, amellett a Lapkiadó Vállalat pártbizottságának és a párt VII. kerületi végrehajtóbizottságának voltam a tagja. ÚJHELYI SZILÁRD: Én ebben az időben — 1951. március 5. óta — a Kozma utcai kisfogházban voltam — egy zárkában Tariska Istvánnal. Gombot varrtunk, és ebben élenjáró zárka lettünk. BALOGH SÁNDOR: Én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének apparátusában az egyetemi alosztály vezetője voltam. • PAPP GÁBOR: Kerekasztal-beszélgetésünkben megkerülhetetlen az alapkérdések fölvetése és azok megválaszolásának a kísérlete. Mindenekelőtt azt kellene megvitatnunk, hogy voltaképpen mire is terjedt ki az 1953-as, már elnevezésében is új szakasznak megjelölt reformmozgalom? Mit akart megváltoztatni? Magyarázatot kellene találnunk arra a kérdésre, hogy miért maradt meg a párton belüli politikai mozgások színterén? Miért nem váltott ki mai fogalmaink szerint olyan alternatív politikai mozgásokat, amelyek számottevő mértékben magukkal ragadták volna a civil társadalmat? Beszélgetésünkben arra is választ kellene adnunk, hogy ez a reformmozgalom a kudarcok sorozata után 1956 őszén végül is miért torkollott egy nemzeti tragédiába, ítéltetett végleges bukásra? KAZAL JÁNOS: Előzetesen, javaslom, tisztázzuk azt, hogy beszélgetésünkben mit is értünk reformon? Megegyezhetünk-e abban, hogy a kifejezés 1953-ban tulajdonképpen a sztálinizmus felváltását, meghaladását, túlhaladását jelentette? NYERS REZSŐ: Igen, ezt jelentette. De ez csak az egyik oldala, talán azt mondhatnám, hogy a történelmi léptékű reformot jellemző oldala a kérdésnek. A másik oldal azonban konkrétabb, a mindennapi élettel szorosabb kapcsolatban van: ez az agrárpolitika reformja, az iparpolitika reformja — ezek keveredtek 1953—1956 között is —, s valamelyest még politikai reformok is fölvetődtek. Tehát ha a reform akkori fogalmát nézem, ebben jelen van a totális !