Világosság, 1991. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 6. szám - ÉRTELMISÉG ÉS HATALOM - Kovács Mária: Liberalizmus és szakértelmiség
miség egész tevékenységét egy rögzített, hagyományokra épülő etikai kódrendszeren belül folytatja. Minden egyes értelmiségi szakmában, amely a kliensek számára személyes szolgáltatásokat nyújt, saját, belső etikai normarendszere van. Az etikai kódrendszer betartása és betartatása az egész szakmai közösség jól felfogott érdeke, azaz maga a szakmai közösség veszi fel a harcot a piaci egoizmus szélsőséges megnyilvánulásaival szemben. Robert Merton ezt a szakértelmiségen belüli „intézményesített altruizmusnak” nevezte el. 3. A szakértelmiség, bár meritokratikus elvek szerint működik, nem híve a korlátlan versenynek, sőt éppen ellenkezőleg, tagjaitól önmérsékletet követel meg például abban, hogy a kliens bizalmának megnyerésére a szakma tagjai semmiféle kereskedelmi eszközt, hirdetést ne vegyenek igénybe. 4. A szakértelmiség a szolgáltatások piacát nagymértékben ellenőrzi, „megtesz mindent, amit tud avégett, hogy szakterületét megóvja a kontárok inváziójától, hogy tagjai megélhetésének színvonalát fenntartsa, hogy munkakörülményeikről gondoskodjon - azaz részleges monopóliumot élvez.” (Kiemelés K. M. M.) A professzionalizáció strukturális elemei tehát: autonómia, hozzáértés, etikai normarendszer, a versengés korlátozása és a monopólium. Mi másról van tehát szó, mondja Marshall, mint a „középkor kézműves mestervilágának szellemi megfelelőjéről”, azaz egy, a modern viszonyokhoz adaptálódott korporatív modellről, amely a régi céhes elvek életképes elemeit sikeresen örökítette át a modern társadalomba ? Itt lehet tehát érzékelni azokat a szélesebb társadalomelméleti megfontolásokat, amelyek a professzionalizáció vizsgálatának hátterében voltak. Parsons, Marshall és követőik a liberális elitek legitimációs válságáról gondolkodva valójában ugyanúgy a nyers kapitalizmusból kifelé vezető utat keresték, mint a harmincas-negyvenes évek konzervatív neokorporatista áramlatai. Csakhogy ellentétben a divatos neokorporatista tanok etatista és polgárságellenes irányultságával, a professzionalizáció teoretikusai a szakértelmiség példáján egy olyan sajátos neokorporatista modellhez jutottak el, amely a korporatizmusban nem a hatalom koncentrálásának, hanem éppen ellenkezőleg, a hatalom megosztásának, a modern polgárság megerősödésének eszközét látta. A liberális elitek legitimációs válságából a kiutat a társadalmi hatalom kisebb, legitim társadalmi egységek közötti felosztásában, vagy Bibó Istvánnal szólva, „a hatalom kis körei” között való megosztásbankeresték. Gondolataik sokban emlékeztettek Émile Durkheim elgondolásaira, aki a liberális gazdaság anarchikus viszonyaira szintén korporatív irányban, egy modernizált céhrendszer bevezetésében kereste a megoldást.” Illusztrációképpen idézzük ismét Parsonst, aki a jogi-ügyvédi szakértelmiségről írva megintcsak a szakértelmiség működésében rejlő korporatív vonásokra mutatott rá: „A szakértelmiség tagjai mindenekelőtt társadalmi szerkezetünk két fő eleme között foglalnak helyet; a jog esetében például egyfelől a közhatóság és annak normái, másfelől a magánszemély, vagy egy magánjellegű csoport között, akiknek magatartása vagy megfelel a jognak, vagy nem.”, „Szociológiai értelemben a szakértelmiségi szakmák a társadalmi kontroll mechanizmusának részei (...) A jogi szakma mint olyan rendkívül fontos szociológiai tulajdonságokkal rendelkezik. Először is különlegesen ambivalens függőségi és függetlenségi viszonyban van az állammal (...). Ugyanakkor legalább olyan fontos, hogy a szakma tagjai függetlenek is a politikai hatalomtól (...). A szakma nemcsak hogy a politikai hatalom irányába orientálódik, hanem jelentős részben integrálódott a politikai hatalom szerkezetébe. De másfelől a szakma úgy van megszervezve, hogy formálisan és informálisan elismert monopolisztikus prerogatívái útján a jogi hagyomány részben független bizományosa legyen.”10 A jogászok felelőssége egyéni és független, mégpedig úgy, hogy nem válnak kizárólagos szolgájává sem az ügyfélnek, akinek az érdekeit képviselik (...) sem pedig a közhatóságnak.11 „Vagyis a jogi szakma (profession) egésze áthatol a közhatósági hatáskört és az egyéni hatáskört elválasztó határvonalon és felelősségen. Tagjai e kétféle hatáskörben egyszerre járnak el, és magának a szakmának mindkét hatáskörben egyaránt vannak fontos horgonyai.”12 429