Világosság, 1991. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 6. szám - ÉRTELMISÉG ÉS HATALOM - Kovács Mária: Liberalizmus és szakértelmiség

miség egész tevékenységét egy rögzített, hagyományokra épülő etikai kódrendszeren belül folytatja. Minden egyes értelmiségi szakmában, amely a kliensek számára személyes szolgáltatásokat nyújt, saját, belső etikai normarendszere van. Az etikai kódrendszer betartása és betartatása az egész szakmai közösség jól felfogott érdeke, azaz maga a szakmai közösség veszi fel a harcot a piaci egoizmus szélsőséges megnyil­vánulásaival szemben. Robert Merton ezt a szakértelmiségen belüli „intézményesí­tett altruizmusnak” nevezte el. 3. A szak­­értelmiség, bár meritokratikus elvek sze­rint működik, nem híve a korlátlan ver­senynek, sőt éppen ellenkezőleg, tagjaitól önmérsékletet követel meg például abban, hogy a kliens bizalmának megnyerésére a szakma tagjai semmiféle kereskedelmi esz­közt, hirdetést ne vegyenek igénybe. 4. A szakértelmiség a szolgáltatások piacát nagymértékben ellenőrzi, „megtesz min­dent, amit tud avégett, hogy szakterületét megóvja a kontárok inváziójától, hogy tag­jai megélhetésének színvonalát fenntartsa, hogy munkakörülményeikről gondoskod­jon - azaz részleges monopóliumot élvez.”­ (Kiemelés K. M. M.) A professzionalizáció strukturális elemei tehát: autonómia, hozzáértés, etikai nor­marendszer, a versengés korlátozása és a monopólium. Mi másról van tehát szó, mondja Marshall, mint a „középkor kéz­műves mestervilágának szellemi megfele­lőjéről”, azaz egy, a modern viszonyokhoz adaptálódott korporatív modellről, amely a régi céhes elvek életképes elemeit sike­resen örökítette át a modern társadalomba ?­ Itt lehet tehát érzékelni azokat a széle­sebb társadalomelméleti megfontolásokat, amelyek a professzionalizáció vizsgálatá­nak hátterében voltak. Parsons, Marshall és követőik a liberális elitek legitimációs válságáról gondolkodva valójában ugyan­úgy a nyers kapitalizmusból kifelé vezető utat keresték, mint a harmincas-negyvenes évek konzervatív neokorporatista áramla­tai. Csakhogy ellentétben a divatos neokor­poratista tanok etatista és polgárságellenes irányultságával, a professzionalizáció teo­retikusai a szakértelmiség példáján egy olyan sajátos neokorporatista modellhez ju­tottak el, amely a korporatizmusban nem a hatalom koncentrálásának, hanem éppen ellenkezőleg, a hatalom megosztásának, a modern polgárság megerősödésének eszközét látta. A liberális elitek legitimációs válsá­gából a kiutat a társadalmi hatalom kisebb, legitim társadalmi egységek közötti felosz­tásában, vagy Bibó Istvánnal szólva, „a hatalom kis körei” között való megosztás­ban­­keresték. Gondolataik sokban emlé­keztettek Émile Durkheim elgondolásaira, aki a liberális gazdaság anarchikus viszo­nyaira szintén korporatív irányban, egy modernizált céhrendszer bevezetésében ke­reste a megoldást.” Illusztrációképpen idéz­zük ismét Parsonst, aki a jogi-ügyvédi szakértelmiségről írva megintcsak a szak­­értelmiség működésében rejlő korporatív vonásokra mutatott rá: „A szakértelmiség tagjai mindenekelőtt társadalmi szerkeze­tünk két fő eleme között foglalnak helyet; a jog esetében például egyfelől a közhatóság és annak normái, másfelől a magánsze­mély, vagy egy magánjellegű csoport kö­zött, akiknek magatartása vagy megfelel a jognak, vagy nem.”,­ „Szociológiai érte­lemben a szakértelmiségi szakmák a társa­dalmi kontroll mechanizmusának részei (...) A jogi szakma mint olyan rendkívül fontos szociológiai tulajdonságokkal rendelkezik. Először is különlegesen ambivalens függő­ségi és függetlenségi viszonyban van az állammal (...). Ugyanakkor legalább olyan fontos, hogy a szakma tagjai függetlenek is a politikai hatalomtól (...). A szakma nemcsak hogy a politikai hatalom irányába orientálódik, hanem jelentős részben integ­rálódott a politikai hatalom szerkezetébe. De másfelől a szakma úgy van megszervez­ve, hogy formálisan és informálisan elis­mert monopolisztikus prerogatívái útján a jogi hagyomány részben független bizo­mányosa legyen.”10 A jogászok felelőssége egyéni és független, mégpedig úgy, hogy nem válnak kizárólagos szolgájává sem az ügyfélnek, akinek az érdekeit képviselik (...) sem pedig a közhatóságnak.11 „Va­gyis a jogi szakma (profession) egésze áthatol a közhatósági hatáskört és az egyéni hatáskört elválasztó határvonalon és felelősségen. Tagjai e kétféle hatáskör­ben egyszerre járnak el, és magának a szakmának mindkét hatáskörben egyaránt vannak fontos horgonyai.”12 429

Next