Világosság, 2005. január-június (46. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 4. szám - FILOZÓFIA, POLITIKA, TEOLÓGIA A XVII–XVIII. SZÁZADBAN - Mester Béla: Az ételek szabadságától a szerződés szabadságáig

VILÁGOSSÁG 2005/4. Filozófia, politika, teológia a XVII—XVIII. században Mester Béla Az ételek szabadságától a szerződés szabadságáig A politikai közösség antropológiai feltételei Ká[v]n Jánostól John Locke-ig Az „ételek szabadsága” kifejezést a zürichi hitújító, Zwingli Ulrich első reformátori írásá­nak, a Von Erkiesen und Fryheit der Spysen című, 1522-es prédikációjának a címéből kölcsönöztem (Zwingli 1828), ezzel is jelezvén, hogy a reformáció idején újra előtér­be került és újraértelmezett keresztyén szabadság fogalmának történeti vizsgálatá­ból kiindulva szeretnék eljutni a kora modern politikafilozófia, azon belül John Locke filozófiájának néhány problémájához. (A keresztyén szóalakot akkor használom, ha kifejezetten protestáns hátterű vitákról, elméletekről szólok, a keresztény szóalakot fönntartom azokra az esetekre, ha az egész kereszténységről, minden keresztény felekezetről beszélek. Ez leggyakrabban a reformációt megelőző korszakokra vonat­kozóan fordul majd elő.­ Tanulmányomban a kora modern politikai gondolkodás egyik jellegzetes protestáns jelenségét, a XVI-XVII. századi adiaphoraviták sorozatát kívá­nom rekonstruálni, szándékaim szerint a korszak egyik fontos eszmetörténeti fordu­lópontját mutatva ki azokban. Értelmezésem szerint a politikai eszmékről szóló kora modern diskurzus jelentős része - legalábbis a protestáns Európában - kezdetben e viták fogalomrendszerében írható le, a fordulatot pedig abban látom, hogy a tárgyalt korszak végén az adiaphoravitáknak a keresztyén szabadságot középpontba állító fogalomrendszere átalakul az individuális polgári szabadság fogalomrendszerévé. Elő­adásomban Locke politikafilozófiai szövegeit ennek az átalakulásnak a dokumentuma­iként vizsgálom. Nem célom most részletesebben elemezni Locke jól ismert politikafi­lozófiai szövegeit és episztemológiai főművét. A vallási háttér felrajzolásával annak az új antropológiai háttérnek a megismerését szeretném előremozdítani, amelyet Locke filozófiájának értelmezésében egyre inkább fontosnak látok. A továbbiakban a következők szerint fejtem ki a témát: (1) Elöljáróban néhány mód­szertani megjegyzést kell tennem. Ezt az teszi szükségessé, hogy az eddigi kora újko­ri filozófiatörténeti kutatások tanulságaként komoly metodológiai problémák merültek föl azokkal az - enyémhez hasonló - kutatási programokkal kapcsolatban, amelyek valamely jelentős filozófusnak a mai értelemben vett filozófián kívül eső műveit kíván­ják kutatni, majd párhuzamba állítani a szerző azon munkáival, amelyeket ma is fő filo­zófiai műveinek tekintünk. (2) A módszertani megjegyzések után a később elemzendő Locke-szövegek előzményeként, ugyanakkor kontextusaként vázlatosan bemutatom a korai modernitás adi­aphora fogalmát és adiaphoravitát. Az erről folyó korabeli dis­kurzust olyan kísérletként értelmezem, amely a politikai gondolkodás új fogalmi hálóját kívánja megteremteni - legalábbis a protestáns Európa számára. Elemzésem során főként Kálvin írásaira támaszkodom, majd értelmezésemet néhány történelmi példával is alátámasztom. (3) E módszertani és történeti bevezető után rátérek Locke néhány írására, főként az Első traktátus a kormányzatról, a Második traktátus a kormányzatról című vitairatok és a Tolerancialevél kerül majd szóba. Az elemzés során a szövegek- 83

Next