Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)
1950-04-27 / 97. szám
Kádár János elvtárs előadása a Politikai Akadémián A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiájának következő előadását április 27-én, csütörtökön, délután 6 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében (Liszt Ferenc tér 8. sz.) Kádár János elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettese, belügyminiszter tartja „A Párt és a tömegek kapcsolata a szocializmust építő népi demokráciában“ címen. Belépés meghívóval. Negyven magyar könyvet adnak ki az idén Szlovákiaiján A szlovákiai magyar munkások kulturális szervezete ebben az évben negyven magyar nyelvű könyvet ad ki. A kiadandó művek között politikai, szépirodalmi és ifjúsági könyvek lesznek. Új főiskolák és főiskolai tanszékek nyílnak meg a Szovjetunióban Moszkvából jelentik: A Szovjetunióban ma 864 főiskola működik. A felsőoktatásügyi minisztérium rendelkezése következtében az 1950—51. tanévben egész sor új főiskolát létesítenek. Így Karagandában orvosképző főiskola nyílik meg. Ez lesz Kazahsztán 24-ik főiskolája. Rizanyban ugyancsak orvosképző főiskolát létesítenek. Blagovescsenszkben mezőgazdasági, főiskola, Vladimírban pedagógiai főiskola, Liepajaban pedig tanítóképző intézet kezdi meg az őszszel működését A meglévő főiskolák mellett igen sok új tanszéket állítanak fel. Szovjet filmeket játszanak a sanghaji filmszínházak Sanghajból jelentik. A kínai lapok beszámolnak arról, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között megkötött barátsági szerződés megünneplésére Sanghajban filmfesztivált rendeztek. A sanghaji filmszínházak műsorukra tűzték a „Vladimir Iljics Lenin”, a „Találkozás az Elbán", a „Micsurin”, az „Új utakon", az „Ifjú Gárda” és az „Orosz kérdés” című filmeket. A szovjet filmeket kínai nyelvre szinkronizálták vagy kínai feliratokkal látták el. Március huszonötödikén magyar kultúrküldöttség utazott a Szovjetunióba. Három hetet töltöttek el az épülő kommunizmus országában a magyar írók, tudósok, művészek, akik visszatérésük óta arra törekednek, hogy a Szovjetunióban szerzett gazdag tapasztalataikat, élményeiket továbbadják dolgozó társaiknak. A küldöttségben résztvett Mészáros Ági, a Nemzeti Színház Kossuth-díjjal kitüntetett színésznője is, aki szovjetunióbeli élményeiről cikksorozatban számol be a Világosság hasábjain. 5. Be kell számolnom a Művészek Szakszervezetében tett látogatásunkról. Ez délelőtt történt. A szakszervezet vezetői fogadtak — köztük Arimaszova, a Nagy Színház tagja és Gogoljeva, a Kis Színház többszörös Sztálin-díjas művésznője. Már elöljárójában felkértek bennünket, kérdezzünk meg mindent és ők örömmel adnak felvilágosítást a bennünket érdeklő problémákra.. Azt is kérték, mi is mondjuk el újításainkat. A szívélyes fogadtatás után Gellért Endre tette fel az első kérdést: milyen a szovjet színészek munkaversenye? Gogoljeva mosolyogva válaszolt: ,,Nekünk is ez volt eleinte a legnagyobb problémánk.” Ezután pontosan ismertette a szovjet színészek között lefolyó munkaversenyt. ■ Sok tanulságos példát említett. A „Vörös mák” című balett a Nagy Színházban Moszkva egyik legkiemelkedőbb művészeti eseménye és sikere. A Nagy Színház művészei úgy versenyeztek, hogy velük egyidőben a „Vörös mák”-ot a leningrádi balett is előadta. A két színház versenyéből a moszkvai került ki győztesen a főszerepben Galina Ulanovával, akit — s az egész előadást — most tüntették ki Sztálin-díjjal. Ugyanígy folyik a munkaverseny a többi színházak között is. Egy színművet egyszerre két színház játszik. Például az „Amerika hangja”-t a Kis Színház kamaraszínháza és a Vörös Hadsereg színháza mutatta be egyidőben. A legtöbb színházban egyébként a főszerepeket hármas szereposztásban játsszák. Ez is alkalom a verseny fejlesztésére. Elmondották nekünk, hogy a szovjet népművész — tehát élvonalbeli színész — havonta tíz-tizenkét estén lép fel és minden egyes fellépését külön díjazzák. Az Opera művészei számára havonként négyöt fellépés kötelező. Ugyanez vonatkozik a rendezőkre is. A szakszervezet ellenőrzi, hogy a színházak betartják-e. A színészek egyébként két hónap szabadságot kapnak évente. Amikor a tanulságos látogatást befejeztük, kifelé menet ismerős fényképek ötlöttek szemembe. Nagybajuszti magyar parasztfejet láttunk az egyiken, aztán Sulyok Máriát ismertük fel a másikon (a Hétköznapok hősei előadásából), mellette Szirtes Ádám tűnt fel mint Gőz Jóska, a kubikosokkal. Éppen magyar fényképkiállítást rendeztek a Művészek Szakszervezetében... ★ Este a Sztálin Autógyár kultúrpalotájába mentünk. Hatalmas, gyönyörű épület ez. Női igazgatója van. A könyvtárban százezernél több könyv sorakozik egymás mellett. Láttunk a többi között egy Petőfi-cikkekből összeállított albumot az orosznyelvű Petőfi-kiadások mellett. A könyvtár után megkapó, tündéri látványban volt részünk. A táncterembe mentünk, ahol háromezer tizenhárom-tizennégyéves gyermek táncolt. A teremben nagyszerű gyermekbált rendeztek! Az aranyos kicsinyek mazurkát tántoltak rendkívül finoman, kecsesen. Meglepett, hogy semmi túlzott vihogás, ugrándozás nem volt. A gyermekek komolyan és kedvesen viselkedtek. Kristálytiszta szellem uralkodott itt, a kacagástól, a vidám gyermekhangoktól csengő gyönyörű teremben. Száz és száz apró, színes fénnyel égő lampion lebegett a táncoló gyermekek felett. Hirtelen újra Pucknak éreztem magam, a Szentivánéji álomban, a táncoló tündérek között. A másik teremben viszont komoly csend honolt: a fiatalság elmerülten sakkozott az asztaloknál. Az olvasóteremben még nagyobb a csend: lányok és fiúk bújtak a könyvek lapjai mögé. A következő hatalmas helyiségben éppen műsor volt. Amikor a művészek megláttak bennünket, szívélyesen köszöntöttek. Végighallgattuk az énekesnő és az előadóművész számát, majd az Alexandroa-együttes „utánpótlása”, gyermekkórus és tánckar lépett a dobogóra. Külön nekünk mutatták be a műsorukat, melynek minden egyes száma ugyanaz, mint az Alexandrovegyüttesé. A szép közjáték után a következő teremben (nem is tudtam megszámolni, hány terem volt itt, valamennyin végig sem mentünk!) a Sztálin Autógyár kórusa próbáját lestük meg. Amikor a művészek megtudták, hogy magyarok vagyunk, nagy örömmel köszöntöttek: a VIT alatt nagyon megszerették népünket és hazánkat. Késő este fejeztük be ezt a felejthetetlen látogatást. Derű és mosoly, dallam és ritmus, vidám fiúk és szép lányok arca — boldog és tiszta hangulat maradt meg bennünk emlékezetül. ★ Másnap délelőtt a Művész Színházban megnéztük Maeterlinck „Kék madár” című darabjának előadását. Ez egyébként Moszkva legegyszerűbb külsejű színháza: két páholysora barna fából való, s minden tiszta, világos. A folyosókon és előcsarnokban Sztaniszlavszkij színházának ötvenéves történeti a képekben. A Művész Szívt*ház íróit, rendezőit, színészeit, színpadképeit ábrázoló képek függnek a falakon. Sztaniszlavszkij képét láttuk néhány fiatalkori szerepében és Maxim Gorkijét asz írók között ... A függönyt már az első pillanatban felismertük: Sztaniszlavszkij híres szürke függönye, a repülő sirállyal a közepén. A színház az 1908-as Sztaniszlavszkij-rendezést vette át, pontosan ugyanaz a beállítás, kosztüm és díszlet. Ebből is láttuk, milyen nagyszerűen őrzik és ápolják haladó hagyományaikat a szovjet művészek. A Kék madár előadása elragadó volt. A főszereplő kisfiút egy remek — szerettéhez képest korántsem fiatal ■— színésznő játszotta tökéletesen. Mellette különösen tetszett nekem a kutya és macska alakítóinak pompás maszkja. Kedves és mulatságos volt. A kutyát alakító művész egy kedves barna vizsla fejét viselte, a macskát játszó színészt pedig a későbbi előadások idején mindig kerestük: szerettük volna látni, milyen „civilben”. A közönség: sok-sok gyermek és persze felnőttek is. A kislányok nagy része olyan kötényt viselt, mint Mareckaja Egy életen át című filmjében az intézeti gyerekek. Nagyszerűen reagáltak az előadásra, közben sokszor felcsengett az őszinte nevetés. Arra gondoltunk, mennyire élveznék ezt a mi gyermekeink és a felnőttek is. Meghatódan, boldogan ültünk a nézőtéren a Kék madár gyönyörű előadásán, Sztaniszlavszkij híres színházának falai között. Minden a nagy rendezőre és színészre emlékeztetett... (Folytásuk) Utazás a Szovjetunióban IRTA: MÉSZÁROS ÁGI 2 Világosság Ragyogó, egészséges munkásváros épül a régi Vizafogó és Óbuda helyén a Sztálin-híd két hídfője körül Angyalföld és Óbuda ritkán találkozott a múltban. Most épül a Sztálin-híd, amely véglegesen összeköti majd a két városrészt. Az ötéves terv első évének legszebb alkotása lesz ez az óriáshíd, méltó Sztálin elvtárs nevéhez, himnusza a magyar dolgozók munkájának. Leghosszabb hídja lesz ez Magyarországnak, a feljárókkal együtt majdnem két kilométer; olyan hoszszú, mint a Rákóczi-út. Új búsok a raffi Visaroffa helyén A Vizafogó „körülpiszkos udvarát“, pincéikül „nagyházát”, az „ócskás gödröt”, a „kecske-palotát” és a poros „vacak-utat” — így nevezte el a népnyelv a környék házait — halálra ítélte a Sztálin-híd. Lebontják a régi Vizafogót s helyébe új házak, kényelmes lakások épülnek. A Sztálin-híd pesti hídfőjének környéke elindul majd a városiasodás felé, teljesen megváltozik ennek, a városrésznek a jellege: új Vizafogó születik a régi romjain s Angyalföld számára olyan fejlődési perspektíva nyílik, hogy azt egyelőre fel sem lehet becsülni. Most készíti a Budapesti Városrendezési Intézet a pesti és budai hídfő környékének részletes rendezési, illetve beépítési tervét. Sporttelepek, parkok, nagyobb strandfürdő Ezek a tervek már egészen mások, mint voltak az „eredetiek”, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tervei, amelyeknek készítői kereken kimondták: „egyáltalán nincsen szükség arra, hogy az új híd a Szent Margit-szigetet érintse és vele kapcsolódjék, mert a zaj feldúlná a gyógyfürdőhely nyugalmát és csendjét . Oly nagy közönség zúdulna a szigetre, amely nemcsak, hogy nem kívánatos, haanem végzetesen káros volna“. Ki akarták rekeszteni a szigetről továbbra is Angyalföld és Óbuda dolgozóit Rakovszky Ivánék, de nem sikerült. Az új híd nemcsak, hogy érinti a népparkká lett Margit-szigetet, de a dolgozók fürdővárosát is elővarázsolja majd az egykor füstös, poros Angyalföldből. A hídfőrendezés teljesen nagyvárosias képet ad az egész kerületnek. A Váciútig, illetve a Róbert Károly körút torkolatáig futó töltés két oldalán a szovjet városépítészet elveinek megfelelően, teljesen modern felfogásban többemeletes lakóházak épülnek, amelyek közül majd nagy kiterjedésű zöld területek lesznek. Ezeket a lakóegységeket úgy tervezik, hogy a megfelelő közintézmények is a közelben épüljenek és üzleti negyed is legyen itt. ( A Vizafogó-út és Esztergomi-út között erősen fásított sportterületet képeznek ki, a dunaparti részen pedig a meglévő sporttelepeket kifejlesztik. A Szabadság-strandfürdő is megnagyobbodik és ehhez kapcsolódik majd egy új zöldterület új sportpályával. A feljárótól balra a sportsáv kiterjesztését tervezik. A híd megnyitásával forgalmi központ alakul majd ki a váci úti iskola mellett. Az új kultúrház homlokzata elé tervezik Kisfaludy-Stróbl: „És megindul a munka” nevű szobrát, amely egy kereket forgató férfialakot ábrázolt Óbudán a Margithídtól Pünkösdfürdőig, a hajógyári szigettől a Bécsiútig egy földbe temetett város fölött élnek az emberek. A történelem nagy temetője ez a városrész, tele római, húnkori és avarkori sírokkal. A római légiók, majd Attila, Árpád székhelye volt itt. Fejlődésében akkor állott meg Óbuda, amikor egyesítették Pest-Budával. A Sztálin-híd építésével és a hídfők rendezésével kapcsolatban feltárult a föld és két évezred titkairól mesél. Olyan régészeti kincsek kerültek elő, amelyekhez hasonlót egyetlen római település helyén sem találtak. A hídfő két oldalán, a Knurr Pálnéutcáig a három-öt méter mélységben levő nevezetesebb romokat most feltárják és mint romkerteket szervezésen beillesztik a kialakuló nagyszabású városias környezetbe. A feljáró mindkét oldalára nagy kiterjedésű parkokat terveznek, ezekben lesznek majd a festői romkertek. fiú mm mátminta baszis új Óbudának A híd megnyitása után ez az elavult, ódon városrész megfiatalodik, elveszti azt az álromantikát, amelyet borissza gazdag polgárok és a múltba , merengő, álmodozó széplelkek keresnek a cégéres kocsmák füstös, bűzös levegőjében. A híd tengelyébe eső régi házak javarészét már lebontották, minthogy azonban szükségessé válik az útvonalak további rendezése is, még sok egészségtelen régi ház kerül csákány alá. Az óbudai hídfő környékén három főútvonal lesz: a Lajos-utca—Knur Pálnéutca—Majláth-utca—Szentendrei út lesz az első. A villamosforgalom a Lajosutcáról átterelődik a Knur Pálnéutcába. A fenti útvonal kialakítása érdekében erre is le kell majd bontani egyes régi házakat, a hídtól délre lévő szakaszon már meg is kezdték a bontási munkálatokat. A második úgynevezett átmenő forgalmi útvonal lesz a Sztálinhíd— Vörösvári-út, a harmadik pedig marad a Bécsi-út. Ott, ahol az első és a második útvonal találkozik, körforgalomszerűem bonyolódik le majd a forgalom. Az új beépítési tervek elgondlása szerint a Vörösvári-út mentén parksávot alakítanak ki, ennek mentén építik fel az új lakóházakat. November 7-én, az Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, nyílik meg a Sztálin-híd s ezzel két városrész, amelyet a tőkés rendszer halálra ítélt, új életre kel. A régi roskatag házak, arcpirító viskók fokozatosan eltűnnek, s a zápor utcai és békeúti lakóházakhoz hasonló épületek nőnek ki majd rohamosan a földből. Merty István. ni moszkvai rádió magyarnyelvű adásainak új hullámhosszai A moszkvai rádió a következő időpontokban és hullámhosszakon sugároz magyarnyelvű adásokat: 17 órától 17.15-ig a 19, 25 és ö1 méteres rövidhullámsávon. 19 órától 19.30-ig a 25, 31 méteres rövid- és a 320 méteres közép- és az 1068 méteres hosszúhullámsávon. 20.30 órától 21 óráig a 25, 31 méteres rövid- és a 320 méteres középhullámsávon. Sajtókiállítás nyílik Moszkvában Május 5-én, a Bolsevik Sajtó Napján, Moszkvában kiállítás nyílik meg szovjet könyvekből és grafikai munkákból. A kiállításon a szovjet ország 78 központi, köztársasági és területi kiadója vesz részt. ZENEI FESZTIVÁL PRÁGÁBAN A párgai nemzetközi zenei fesztiválon Somogyi László karmester és Fischer Annie zongoraművésznő képviseli a magyar zenei világot. Május 15-én a prágai rádió szimfonikus zenekarát Somogyi László vezényli, a hangverseny szólistája pedig Fischer Annie lesz. Milliós példányszámban olvassák az llj Kína olvasói a népi könyvkiadványokat Pekingből jelentik. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy Kínában a nép széles rétegei valósággal szomjaznak a tudásra és műveltségre. 1949 novemberétől 1950 február végéig, azaz négy hónap alatt az „llj Kína Könyvkiadóválalat" 3.400.000 könyvet nyomtatott ki és hozott forgalomba. Ezeknek 22 százaléka irodalmi és művészeti tárgyú, 22 százaléka a marxizmus-leninizmus klaszszikusainak és Mao-Ce-Tungnak a műve. Ugyanez alatt az idő alatt 1.116.000 példányban jelentek meg folyóiratok. A „Tartós békéért a népi demokráciáért” című lap kínai fordításban 510.000 példányban jelent meg. Kolozsvár város ideiglenes bizottságának kultúrosztálya elhatározta, hogy a rádió román műsora mellett külön magyar műsort is ad. A magyar műsort a város gyárainak, üzemeinek és a környező falvak kultúrcsoportjainak munkás-színjátszói szolgáltatják.