Világosság, 1950. július-szeptember (6. évfolyam, 150-228. szám)
1950-08-02 / 177. szám
MÁR A SZABADSÁG ÉS ALAGUTAT ÉPÍTIK A 2-ES VILLAMOS MEGHOSSZABBÍTOTT ÚTVONALÁHOZ Két évvel ezelőtt még micsoda „kanyarulat! romantikája” volt a 2-es villamosnak! Mint a részeg ember, hol elfutott a Dunáról, hol pedig éles ívben ismét visszasuhant régi megszokott útjára. Ma már a Vigadó előtti kanyar csak emlék, a Roosevelt-térhez is hűtlen lett a 2-es, mert egyszerűen aláfut a Lánchíd pesti hídfője alá és az alagúton át folytatja útját a Széchenyi-rakparton. Csupán a Kossuth Lajos-térnél, a Parlament előtt távolodik el megint a Dunapart mellől, hogy azután ismét visszaforduljon hozzá... A pesti dunaparti közlekedésben tehát már egy év alatt is nagy volt a fejlődés. Aki azonban azt hitte, hogy a 2-es vonalán most már minden rendben volna, az igen nagyot tévedett. A 2-esre ugyanis fontos szerep vár majd a jövőben: gyorsvasútszerűen fog közlekedni a Boráros-tértől egészen a Margithídig. Június 5-én a Földalatti Vasútépítő NV dolgozói megjelentek a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, kezdetét vette az a nagyszabású munka, amelynek célja: meghosszabbítani a 2-es vonalát a Boráros-térig. Még nem múlott el egészen két hónap, de a kubikusok máris megmozgattak annyi földet, amennyinek elszállítására pontosan 650 vasúti kocsira lett volna szükség. — A Szabadság-híd alatt aluljárót építünk a 2-esnek — mondja az egyik főmérnök, aki éppen az „aluljáró tengelyét” tűzi ki a geodéziai műszerek segítségével. Az aluljáró hossza körülbelül 280 méter lesz. Az aluljáró fedett részében, a villamos vágányokon kívül, két oldalt épülnek majd a megállóhelyek és idetorkolik a gyalogjáró alagútrendszere is. Ezen az alagútrendszeren mennek majd át azok az utasok, akik a 48-as, 49-es és 63-as villamosokra akarnak átszállni. Lehetővé válik, hogy az utasok az úttest keresztezése nélkül jussanak át egyik oldalról a másikra. A Boráros térnél lesz a csepeli gyorsvasút végállomása. Az új vonal meghosszabbításával közvetlenül át lehet szállni a gyorsvasútról a 2-esre, amely az eddiginél sokkal gyorsabban közlekedik, sehol sem lesz majd közúti keresztezés. A főváros déli részéből sokkal gyorsabban érhetnek el a dolgozók az északi részhez, nem kell a 6-oson vagy a 66-oson kerülő utat tenniük. A munkálatok a déli szakaszon, a volt Fővám-palota előtt az ütemtervnek megfelelően folynak. A kubikusok még javában dolgoznak, de a súlytámfalak betonozását máris megkezdték. A régi lóvasút betonozott útjának törmelékét „beúsztatják“ a betonba, így nemcsak nagymennyiségű cementet lehet megtakarítani, de a támfalak is erősebbek lesznek. — Még ezen a héten átmegyünk a másik oldalra, a Belgrádi-rakpartra és ott kezdjük meg a kultikus munkát, egy héttel korábban, mint tervezték — mondja Domoszlai János, a Földalatti Vasútépítő NV dolgozója. — Sokat haladtunk, de a munka nehezebb része — amikor majd közvetlenül a hídfő alatt kell ásnunk — még hátra van. * A Szabadság-híd forgalmában ugyanis egy percnyi korlátozás sem lesz. — Nagyon szép munkát végeznek majd ottan az alagútépítők — veszi át a szót Hárs Iván harmadéves mérnökhallgató, aki két mérnökhallgató társával, mint „geodéziai segédmunkás“ tölti itt a szünidőt. Komoly műszaki munkát kíván majd a közművek áthelyezése, így például a Vízművek főnyomó vezetékét máshová kell áthelyezni. Persze ez sem megy olyan egyszerűen, külön kis alagutat kap majd a főnyomóvezeték. A 2-es villamos útvonalának meghosszabbítási munkálatait a jövő év nyarán fejezik be, de az aluljáró fedett szakasza még a tél folyamán elkészül. Épül a 2-es aluljárója. Két olyan színháztípussal találkozott a színházak államosításakor a közönség, amely teljesen új volt a magyar színház történetében. A két újtípusú színház — az Úttörő és az Ifjúsági — rendkívül fontos feladatot kapott: azt, hogy segítse a népet, a Pártot az ifjúság nevelésében, segítse ifjúságunkat még szilárdabban felsorakozni Pártunk mögé. Komoly és felelősségteljes munka várt tehát két újtípusú színházunkra. A két színház megnyílása magában véve is jelentős. Saját színházuk a magyar gyerekeknek a múltban sohasem volt, az ifjúságot pedig a burzsoásínházkultúra“ fertőzte. A nép állama gondoskodott arról, hogy az ifjúság minden korcsoportja megkapja a színvonalas szórakozást, a helyes nevelést a színházakban is. Az Úttörő Színház a „Csodák országa című szovjet színdarabbal nyitott. Ez természetesen másfajta „mese“ volt, mint a múltban látottak. A „Csodák országa" cselekménye az igazságon alapul, rendkívül szórakoztató, tanulságos és nevelő hatású. Mind a gyermek, mind a felnőtt közönség számára szép előadás volt. A színdarab a szovjet életforma magasrendűségét, a szovjet emberek derűs és vidám életét, töretlen optimizmusát tükrözte. A színház ezt a kitűnő darabot kultúrált,, színvonalas előadásban tolmácsolta. Az úttörők ezrei nyilvánították ki elragadtatott véleményüket: színházuk kitűnően mutatkozott be a közönségnek. Jogos várakozás előzte tehát meg a nagyszerűen nekilendült Úttörő Színház második bemutatóját. A „Tamás bátya kunyhója", Beecher-Steve híres regényének dramatizált változata került színre ez alkalommal. Időszerűvé, élesen forradalmivá lett a közel százéves regény tartalma: a mai, fasizálódó Amerika felé hangzott el kemény vádirat a színpadról. Az előadás legdöntőbb politikai eredménye az volt, hogy rendkívül élesen mutatta be közönségének: a megalkuvók, a bibliás Tamások elbuknak, de a harcoló Georgeék győzedelmeskednek a harc során! Ezt pontosan kifejezte a darab és az előadás. A gyerekek nagyszerűen megértették a darabnak ezt a rendkívül időszerű, fontos mondanivalóját. „Különösen tetszett George néger munkás viselkedése, aki nem adta meg magát, hanem megszökött, így biztosította a maga, később pedig családja szabadságát is. Az ő ellentéte az öreg Tamás bátya volt, aki erőtlenül törődött bele sorsába.” — írta Lukács Tamás VII. osztályos általános iskolai tanuló a darabról. Általában ez volt a többi úttörő véleménye is. A legtömörebben talán Gruber István, az általános iskola VIII. osztályának tanulója fejezte ki a darab mondanivalóját: „Aki küzd, az felszabadul, aki megalkuvó, az elpusztul." Az Úttörő Színház „Tamás bátya" előadása elsőrangú volt, az egész évad egyik kiemelkedő teljesítménye. Ez összeforrott, kitűnő színészegyüttes — egy-két hiányosságán kívül — estérőlestére remek előadást produkált a lelkes, de bámulatosan élesszemű gyerekközönség előtt. A színház következő bemutatója magyar darab volt: Fehér Klára „Becsület“ című színműve. Mai témával foglalkozik, az úttörők mai életét viszi színpadra. Komoly eredménye ez a színháznak, de a fiatal írónőnek is, annak ellenére, hogy a darabban voltak elnagyolt, felületesen, vagy helytelenül kidolgozott részletek. Egészében véve azonban — tartalmát és mondanivalóját tekintve — Fehér Klára színműve jól tükrözte az úttörők életét. Tanulságos és érdekes darab, volt, nagyon lelkes és jó előadásban. Mindhárom bemutató fejlődést jelentett színészi és rendezői szempontbólis. Az együttes munkáján érződött a jó kollektív szellem, amellyel az előadásokra készültek a színészek. Számos maradandó alakítást láttunk: az azóta elhunyt Szigeti Jenő remek játékára emlékezünk a „Csodák országá”-ból, kitűnt Berki József, Zách János, Komlós Vilmos, Békés Itala, Horváth Jenő, Mádi-Szabó Gábor, Greguss Zoltán, Sebők Margit, Horváth Teri egy-egy jó alakítása az egyes bemutatók során. Mindhárom darab komoly eredmény és nagy siker volt. „Nekem olyan téma tetszik, ami tényleg az élet küzdelmeiből van leírva. Nem szeretem az ámításokat. Az igazságot, a való igazságot szeretem" — így ír Gellért Katalin, VII. általános iskolás, akinek szavai ráillenek a színház elmúlt évadjára. Feladatát tehát jól teljesítette az Úttörő Színház. Nemcsak a bemutató darabokkal, hanem a bemutatókat megelőző előkészítő munkában is fenntartotta kapcsolatait az iskolákkal. Munkája számos pozitívumát fel kell használnia az új évadban is. Az Ifjúsági Színház magyar darabbal nyitott egy esztendővel ezelőtt, Örkény István és Gyárfás Miklós ,Zichy-palota" című színművével. A darabnak számos pozitív oldala volt, döntő részben az, hogy megörökíteni kívánta a munkásosztály és parasztság soraiból feltörekvő új ifjúságot, melynek tagjai minden lehetőséget megkapnak a nép államától a tanulásra, fejlődésre. A darab legfőbb tanulsága: az éberség, amellyel a kollégium diákjai kivetik maguk közül a betolakodott ellenséget. Második bemutatója a „Dzsomárt szőnyege" című szovjet színdarab volt. Hősi regét, bátor embereket örökít meg ez a színmű, amely teli van szépséggel, csodálatos költészettel. Az ifjúságot bajtársiasságra, hősiességre, az igazság szeretetére neveli s arra tanít, hogy feltétlenül bízni kell az igaz ügy győzelmében. A színház gondos, művészi előadásban tolmácsolta a gyönyörű szovjet játékot. A darabnak komoly hatása, jelentős sikere volt. Az Ifjúsági Színház együttese színészileg is nagymértékben fejlődött a darabbal, számos kitűnő alakítás gazdagította a szép kiállítású előadást. A színház legsikerültebb bemutatója Szimonov „Legény a talpán" című színműve volt. Ez a darab valóban az ifjúsághoz szól, a szovjet emberek hősiességén keresztül mutat példát mindazoknak, akik új világot építenek. Kedves, derűs és példamutató az egész színdarab, árad belőle az optimizmus s minden szavát áthatja a magas eszmei tartalom, az igazi hazaszeretet érzése. Csupa remekbe faragott figura szerepel Szimonov darabjában. Valamennyit szívébe zárta a színház közönsége. Nagysikerű, szép előadás volt. Pardi Sándor, a Fővárosi Villamosvasutak dolgozója, így beszélt a darabról: „Az Ifjúsági Színházban akkor voltam először, amikor a Legény a talpán-t játszották. Az előadás után megvilágosodott előttem, miért hívják ezt a színházat ifjúságinak. A bemutatott színdarab minden szava olyan volt, mint egy gyönyörű könyv, melynek lapjairól , az ember megtanulja, hogyan kell élnie és mit kell tennie ahhoz, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Nagy hatással volt rám a kitűnő előadás és bizonyos vagyok abban, hogy akik látták, azoknak sokszor eszükbe jut majd a darab, ha kritikus helyzetbe kerülnek s választaniok kell pillanatnyi érdekük, vagy a közösség érdeke között." Szimonov darabja nagy pozitívuma volt a színház munkájának. Megérdemelt sikert aratott az ifjúság körében. A színház utolsó bemutatója az évadban Sólyom László „Értünk harcoltak" című színműve volt. Fiatal magyar író eredményt jelentő, harcos színművével járult az Ifjúsági Színház a DISZ-kongresszus munkájához. Sólyom darabja természetesen nem volt hibamentes; a döntő azonban, hogy magán viselte a születő új jellemvonásait s hogy amikor a magyar kommunista ifjúmunkások mozgalmát örökítette meg, a jövőt is megmutatta. Ez értékes, új magyar darab sikerét növelte a színház együttesének lelkes, kitűnő munkája, melyen meglátszott: az Ifjúsági Színház művészei áterezték az egységes ifjúsági szövetség megalakulásának jelentőségét. A színmű komoly sikert aratott; ifjúmunkások, honvédek és diákok nagy szeretettel fogadták Sólyom László színdarabját. „Amikor megnéztem az „Értünk harcoltak“-ot, olyan kort ismertem meg, amelyről addig nagyon keveset tudtam. Felkeltette érdeklődésemet az illegalitásban dolgozott, ifjúmunkás kommunisták iránt és ennek a darabnak köszönhetem, hogy ma már részletesen ismerem a mozgalomnak ezt a szakaszát. A fiataloknak megszívlelendő tanulságul szolgálhat a darab és az előadás: milyen nagy dolog az, hogy ma nincsenek kiszolgáltatva a tőkéseknek és hogy mennyit köszönhetnek azoknak a harcos, fiatal kommunistáknak is, akik nem egyszer az életüket adták azért, hogy ma a fiatalok tanulhassanak, dolgozhassanak .. — mondotta Horváth Gyula, az Édesipari NV dolgozója az Ifjúsági Színház záródarabjáról. Színészi szempontból is számos eredménye van a színház évadjának. Az együttes munkáján felmérhető a fejlődés, így két kiemelkedő alakítást nyújtott az évad során Petites Sándor, a fiatalok közül Verebes Károly, Gálcsiki János, Csákány László, Ilosvay Katalin, igen jó munkát végzett Benkó Gyula, Senyey Vera, Egri István, Justh Gyula az egyes előadások során. Mindkét színház — az Úttörő és az Ifjúsági — eredményes, igen biztató munkát végzett első évadjában. Megerősödve kezdi meg az új színházi szezont, hogy folytassa fontos feladata teljesítését. Az új évadban azonban a DISZ-nek sokkal többet kell törődnie a két színház ügyével, műsorpolitikaijával, munkájával, mint az elmúlt évadban tette a MINSZ. Szorosabbá, főleg eredményesebbé kell kiépíteni a DISZ és a két színház közötti kapcsolatokat. Csakis ez a jó együttműködés biztosítja mindkét színház kiváló munkáját. Demeter Imre : Az Útörő és Ifjúsági Színház első évadja Az István-kórház dolgozóinak levele a moszkvai poliklinika dolgozóihoz Az István-kórház I. belosztályának dolgozói levelet írtak a moszkvai poliklinika belosztályának egészségügyi dolgozóihoz. „Válaszotokat és irányító útmutatásotokat kérjük — írják egyebek között — gyógyító munkánkhoz. Országszerte megindítottuk orvosegészségügyi vonalon „Gyógyíts * jobban!"mozgalmunkat, de ahhoz, hogy ez a mozgalom méltó legyen célkitűzéseihez, úgy érezzük, feltétlenül szükségünk van a ti tapasztalataitokra és segítségekre. Mi a magyar főváros egyik legnagyobb kórháza belosztályának egészségügyi dolgozói vagyunk és mi is bekapcsolódtunk már a „Gyógyíts jobban"-nozgalomba, de úgy látjuk, hogy az nem elég lendületesen és eredményesen folyik. Kezdeti nehézségeinket úgy szeretnénk leküzdeni, hogy a ti munkamódszereteket, napi beosztásotokat, osztályhigiéniátokat és gyógyító eljárásotokat levélkapcsolat útján megismerjük és a mi osztályunkon is bevezessük.“ Rendelet a Magyar Népköztársaság kiváló és érdemes művésze címről A Magyar Közlöny a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletét közli a „Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze" és a „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze" cím adományozásáról. A rendelet szerint a két kitüntető címet a magyar színpadi kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemek elismeréséül színházi-, film- és operai előadóművészek kapják. Mindkét címet a népművelési miniszter előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományozza évenként egyszer, augusztus 20-án. A „Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze" címmel kitüntetett művésznek művészi tevékenységével összefüggő jövedelme nem lehet kevesebb — évenként számítva — átlagosan havonta 3600 forint, nyugalomba vonulása napjától pedig 3000 forint nyugdíj illeti meg. A „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze" cím használatára jogosult művész jövedelme ugyancsak évenként számítva átlagosan havi 2400 forintnál nem lehet kevesebb; nyugalomba vonulása után 2000 forint nyugdíj illeti meg. A kitüntető cím bármely fokozatával kitüntetett művészt érdemtelenség esetén címétől és az azzal járó jogoktól a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megfoszthatja. A karikaturisták is készülnek az augusztus 20-i nagy kiállításra Az augusztus 20-i nagy képzőművészeti kiállításra karikaturistáink is nagy lelkesedéssel készülnek. Azokat a rajzokat, amelyeket a Ludas Matyi, vagy a Szabad Száj hasábjain láthattunk eddig, most a szokottól eltérő formában , mint önálló grafikákat, akvarelleket és a legkülönbözőbb egészen különleges technikai eljárással készült képeket láthatja majd a közönség. Mintegy hatvan műből választja majd ki a bíráló bizottság a legjobbakat. Különösen jó Sándor Károly „Ellenségeink" című sorozata, ahol aíszes galériában a bürokrata, az öntömjénező, a jampec, az espresso-hölgy, a bércsaló, a kulák és a reakciós pap van pellengérre állítva. Kaján Tibor, Toncz Tibor, Szűr Szabó József és a többi élvonalbeli karikatúra-rajzolónk politikus karikatúrái meggyőző erővel bizonyítják majd, milyen jó fegyver a humor és szatíra a reakció ellen. A Szovjetunióban különösen népszerű műfaj a karikatúra, gyakran használják fel szervezeti helyiségek díszítésére és egyben tanításra. Előreláthatólag a kiállítás közönségének kedvencei lesznek a magyar karikaturisták művei. A új műsor a Vidám Park szabadtéri színpadán A Vidám Park szabadtéri színpada bemutatta új műsorát. Színes, érdekes és változatos műsort láthattunk, amely magán viseli a fejlődés jeleit. Bár az első műsorok is egészséges hangúak, ízlésesek voltak, ez a műsor fejlődést jelent az előzőkhöz képest. Annak ellenére, hogy különösen újat ez a bemutató sem nyújtott, mégis jó kiindulási pont az egészséges szellemű, újtípusú kabaré felé. A műsorban két egyfelvonásos szerepel: az egyik Csehov jól ismert remekműve, a Háztűznéző című vígjáték, amelyet Feleki Kamil kitűnő, groteszk és rendkívül mulatságos játéka tesz emlékezetessé, a kitűnő figurát alakító Misoga László , és a jól karikírozó Barna Anci mellett. A másik egyfelvonásos Mihail Tzuntz kedves életképe, amelyben Gombaszögi Ella, Komlós Vilmos, Mikes Lilla és Misoga formálnak meg egy-egy jó figurát. A szólószámok közül kiemelkedik a három Amadori „Rongybaba“ játéka, Alfonzo egyéni, tehetséges, humoros magánszáma. Kazal László kupi éjaz ízléses a Nápolyi nővérek akrobatikus tánca. Örömmel hallottuk a Zeneművészeti Főiskola Erkel kórusnak erőteljes, szép énekszámait. A Vasas szakszervezet központi tánccsoportja nagy sikert aratott Kedves és ötletes volt a Három menyecske (Béres Mária, Kottán Olga és Máté Jolán) konferansza. A műsor egyik kiemelkedő száma volt Ascher Oszkár két szavalata. .Először egy, koreai költő versét adta elő, Kardos László szép formntasban, majd egy évszázados katalán népballadát mondott el kiforrott művészetről. Általában elmondhatjuk, hogy kellemes, jó szórakozás a Vidámpark új műsora.