Világosság, 1950. július-szeptember (6. évfolyam, 150-228. szám)

1950-08-02 / 177. szám

MÁR A SZABADSÁG ÉS ALAGUTAT ÉPÍTIK A 2-ES VILLAMOS MEGHOSSZABBÍTOTT ÚTVONALÁHOZ Két évvel ezelőtt még micsoda „ka­nyarulat! romantikája” volt a 2-es vil­lamosnak! Mint a részeg ember, hol elfutott a Dunáról, hol pedig éles ív­ben ismét visszasuhant régi megszo­kott útjára. Ma már a Vigadó előtti kanyar csak emlék, a Roosevelt-térhez is­ hűtlen lett a 2-es, mert egyszerűen aláfut a Lánchíd pesti hídfője alá és az alagúton át folytatja útját a Széchenyi-rakparton. Csupán a Kossuth Lajos-térnél, a Parlament előtt távolodik el megint a Dunapart mellől, hogy azután ismét visszafor­duljon hozzá... A pesti dunaparti közlekedésben tehát már egy év alatt is nagy volt a fejlődés. Aki azonban azt hitte, hogy a 2-es vonalán most már minden rendben volna, az igen nagyot tévedett. A 2-esre ugyanis fontos szerep vár majd a jövőben: gyorsvasútszerűen fog közlekedni a Boráros-tértő­l egészen a Margit­­hídig. Június 5-én a Földalatti Vasútépítő NV dolgozói megjelentek a Szabad­ság-híd pesti hídfőjénél, kezdetét vette az a nagyszabású munka, amelynek célja: meghosszabbítani a 2-es vonalát a Boráros-térig. Még nem múlott el egészen két hó­nap, de a kubikusok máris megmoz­gattak annyi földet, amennyinek el­szállítására pontosan 650 vasúti ko­csira lett volna szükség. — A Szabadság-híd alatt aluljárót építünk a 2-esnek — mondja az egyik főmérnök, aki ép­pen az „aluljáró tengelyét”­ tűzi ki a geodéziai műszerek segítségével.­­ Az aluljáró hossza körülbelül 280 mé­ter lesz. Az aluljáró fedett részében, a vil­lamos vágányokon kívül, két oldalt épülnek majd a megállóhelyek és idetorkolik a gyalogjáró alagút­rendszere is. Ezen az alagútrendszeren mennek majd át azok az utasok, akik a 48-as, 49-es és 63-as villamosokra akarnak átszállni. Lehetővé válik, hogy az utasok az úttest keresztezése nélkül jussanak át egyik oldalról a másikra. A Boráros­ térnél lesz a csepeli gyorsvasút végállomása. Az új vonal meghosszabbításával közvetlenül át le­het szállni a gyorsvasútról a 2-esre, amely az eddiginél sokkal gyorsabban közlekedik, sehol sem lesz majd közúti kereszte­zés. A főváros déli részéből sokkal gyorsabban érhetnek el a dolgozók az északi részhez, nem kell a 6-oson vagy a 66-oson kerülő utat tenniük. A munkálatok a déli szakaszon, a volt Fővám-palota előtt az ütemterv­nek megfelelően folynak. A kubikusok még javában dolgoznak, de a súlytámfalak betonozását máris megkezdték. A régi lóvasút betonozott útjának törmelékét „beúsztatják“ a betonba, így nemcsak nagymennyiségű cemen­tet lehet megtakarítani, de a tám­falak is erősebbek lesznek. — Még ezen a héten átmegyünk a másik oldalra, a Belgrádi-rakpartra és ott kezdjük meg a kultikus munkát, egy héttel korábban, mint tervezték — mondja Domoszlai János, a Föld­alatti Vasútépítő NV dolgozója. — Sokat haladtunk, de a munka nehe­zebb része — amikor majd közvetlenül a hídfő alatt kell ásnunk — még hátra van. * A Szabadság-híd forgalmában ugyanis egy percnyi korlátozás sem lesz. — Nagyon szép munkát végeznek majd ottan az alagútépítők — veszi át a szót Hárs Iván harmadéves mér­nökhallgató, aki két mérnökhallgató társával, mint „geodéziai segédmun­kás“ tölti itt a szünidőt.­­ Komoly műszaki munkát kíván majd a köz­művek áthelyezése, így például a Vízművek főnyomó vezetékét máshová kell áthelyezni. Persze ez sem megy olyan egysze­rűen, külön kis alagutat kap majd a főnyomóvezeték. A 2-es villamos útvonalának meg­hosszabbítási munkálatait a jövő év nyarán fejezik be, de az aluljáró fe­dett szakasza még a tél folyamán el­készül. Épül a 2-es aluljárója. Két olyan színháztípussal találko­zott a s­zínházak államosítása­kor a kö­zönség, amely teljesen új volt a ma­gyar színház történetében. A két új­típusú színház — az Úttörő és az Ifjúsági — rendkívül fontos feladatot kapott: azt, hogy segítse a népet, a Pártot az ifjúság nevelésében, segítse ifjúságunkat még szilárdabban felso­rakozni Pártunk mögé. Komoly és fe­lelősségteljes munka várt tehát két új­­típusú színházunkra. A két színház megnyílása magában véve is jelentős. Saját színházuk a magyar gyerekek­nek a múltban sohasem volt, az ifjú­ságot pedig a burzsoá­­s­­ínházkul­­túra“ fertőzte. A nép állama gondos­kodott arról, hogy az ifjúság minden korcsoportja megkapja a színvonalas szórakozást, a helyes nevelést a szín­házakban is. Az Úttörő Színház a „Csodák or­szága című szovjet színdarabbal nyi­tott. Ez természetesen másfajta „mese“ volt, mint a múltban látottak. A „Csodák országa" cselekménye az igazságon alapul, rendkívül szórakoz­tató, tanulságos és nevelő hatású. Mind a gyermek, mind a fel­nőtt közönség számára szép előadás volt. A szín­darab a szovjet életforma magasren­dűségét, a szovjet emberek derűs és vidám életét, töretlen optimizmusát tükrözte. A színház ezt a kitűnő da­rabot kultúrált,, színvonalas elő­adásban tolmácsolta. Az úttörők ez­rei nyilvánították ki elragadtatott vé­leményüket: színházuk kitűnően mu­tatkozott be a közönségnek. Jogos várakozás előzte tehát meg a nagyszerűen nekilendült Úttörő Színház második bemutatóját. A „Ta­más bátya kunyhója", Beecher-Steve híres regényének dramatizált válto­zata került színre ez alkalommal. Idő­szerűvé, élesen forradalmivá lett a közel százéves regény tartalma: a mai, fasizálódó Amerika felé hangzott el kemény vádirat a színpadról. Az előadás legdöntőbb politikai ered­ménye az volt, hogy rendkívül élesen mutatta be közönségének: a megal­kuvók, a bibliás Tamások elbuknak, de a harcoló Georgeék győzedelmesked­nek a harc során! Ezt pontosan kife­jezte a darab és az előadás. A gyere­kek nagyszerűen megértették a darab­nak ezt a rendkívül időszerű, fontos mondanivalóját. „Különösen tetszett George néger munkás viselkedése, aki nem adta meg magát, hanem meg­szökött, így biztosította a maga, ké­sőbb pedig családja szabadságát is. Az ő ellentéte az öreg Tamás bátya volt, aki erőtlenül törődött bele sor­sába.” — írta Lukács Tamás VII. osz­tályos általános iskolai tanuló a da­rabról. Általában ez volt a többi út­törő véleménye is. A legtömörebben talán Gruber István, az általános is­kola VIII. osztályának tanulója fejezte ki a darab mondanivalóját: „Aki küzd, az felszabadul, aki megalkuvó, az el­pusztul." Az Úttörő Színház „Tamás bátya" előadása elsőrangú volt, az egész évad egyik kiemelkedő teljesítménye. Ez összeforrott, kitűnő színészegyüttes — egy-két hiányosságán kívül — estéről­­estére remek előadást produkált a lel­kes, de bámulatosan élesszemű gye­rekközönség előtt. A színház következő bemutatója magyar darab volt: Fehér Klára „Be­csület“ című színműve. Mai témával foglalkozik, az úttörők mai életét viszi színpadra. Komoly eredménye ez a színháznak, de a fiatal írónőnek is, annak ellenére, hogy a darabban vol­tak elnagyolt, felületesen, vagy hely­telenül kidolgozott részletek. Egészé­ben véve azonban — tartalmát és mondanivalóját tekintve — Fehér Klára színműve jól tükrözte az úttö­rők életét. Tanulságos és érdekes da­rab, volt, nagyon lelkes és jó előadás­ban. Mindhárom bemutató fejlődést je­lentett színészi és rendezői szempont­ból­­is. Az együttes munkáján érződött a jó kollektív szellem, amellyel az előadásokra készültek a színészek. Számos maradandó alakítást láttunk: az azóta elhunyt Szigeti Jenő­­ remek játékára emlékezünk a „Csodák or­szágá”-ból, kitűnt Berki József, Zách János, Komlós Vilmos, Békés Itala, Horváth Jenő, Mádi-Szabó Gábor, Greguss Zoltán, Sebők Margit, Hor­váth Teri egy-egy jó alakítása az egyes bemutatók során. Mindhárom darab komoly eredmény és nagy siker volt. „Nekem olyan téma tetszik, a­mi tényleg az élet küzdelmeiből van le­írva. Nem szeretem az ámításokat. Az igazságot, a való igazságot szeretem" — így ír Gellért Katalin, VII. általá­nos iskolás, akinek szavai ráillenek a színház elmúlt évadjára. Feladatát tehát jól teljesítette az Úttörő Színház. Nemcsak a bemutató darabokkal, hanem a bemutatókat meg­előző előkészítő munkában is fenntar­totta kapcsolatait az iskolákkal. Mun­kája számos pozitívumát fel kell hasz­nálnia az új évadban is. Az Ifjúsági Színház magyar darab­bal nyitott egy esztendővel ezelőtt, Örkény István és Gyárfás Miklós ,Zichy-palota" című színművével. A darabnak számos pozitív oldala volt, döntő részben az, hogy megörökíteni kívánta a munkásosztály és paraszt­ság soraiból feltörekvő új ifjúságot, melynek tagjai minden lehetőséget megkapnak a nép államától a tanu­lásra, fejlődésre. A darab legfőbb ta­nulsága: az éberség, amellyel a kollé­gium diákjai kivetik maguk közül a betolakodott ellenséget. Második bemutatója a „Dzsomárt szőnyege" című szovjet színdarab volt. Hősi regét, bátor embereket örökít meg ez a színmű, amely teli van szépség­gel, csodálatos költészettel. Az ifjú­ságot bajtársiasságra, hősiességre, az igazság szeretetére neveli s arra ta­nít, hogy feltétlenül bízni kell az igaz ügy győzelmében. A színház gondos, művészi előadásban tolmácsolta a gyönyörű szovjet játékot. A darabnak komoly hatása, jelentős sikere volt. Az Ifjúsági Színház együttese színészileg is nagymértékben fejlődött a darabbal, számos kitűnő alakítás gazdagította a szép kiállítású előadást. A színház legsikerültebb bemutatója Szimonov „Legény a talpán" című színműve volt. Ez a darab valóban az ifjúsághoz szól, a szovjet emberek hő­siességén keresztül mutat példát mind­azoknak, akik új világot építenek. Kedves, derűs és példamutató az egész színdarab, árad belőle az opti­mizmus s minden szavát áthatja a magas eszmei tartalom, az igazi haza­szeretet érzése. Csupa remekbe fa­ragott figura szerepel Szimonov da­rabjában. Valamennyit szívébe zárta a színház közönsége. Nagysikerű, szép előadás volt. Pardi Sándor, a Fővá­rosi Villamosvasutak dolgozója, így beszélt a darabról: „Az Ifjúsági Színházban akkor voltam először, amikor a Legény a talpán-t ját­szották. Az előadás után megvilágo­sodott előttem, miért hívják ezt a színházat ifjúságinak. A bemutatott színdarab minden szava olyan volt, mint egy gyönyörű könyv, melynek lapjairól , az ember megtanulja, ho­gyan kell élnie és mit kell tennie ahhoz, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Nagy hatással volt rám a kitűnő előadás és bizonyos va­gyok abban, hogy akik látták, azok­nak sokszor eszükbe jut majd a da­rab, ha kritikus helyzetbe kerülnek s választaniok kell pillanatnyi érdekük, vagy a közösség érdeke között." Szi­­monov darabja nagy pozitívuma volt a színház munkájának. Megérdemelt sikert aratott az ifjúság körében. A színház utolsó bemutatója az évadban Sólyom László „Értünk har­coltak" című színműve volt. Fiatal magyar író eredményt jelentő, harcos színművével járult az Ifjúsági Szín­ház a DISZ-kongresszus munkájához. Sólyom darabja természetesen nem volt hibamentes; a döntő azonban, hogy magán viselte a születő új jel­lemvonásait s hogy amikor a magyar kommunista ifjúmunkások mozgalmát örökítette meg, a jövőt is megmutatta. Ez értékes, új magyar darab sikerét növelte a színház együttesének lelkes, kitűnő munkája, melyen meglátszott: az Ifjúsági Színház­ művészei áterez­­ték az egységes ifjúsági szövetség megalakulásának jelentőségét. A szín­mű komoly sikert aratott; ifjúmunká­sok, honvédek és diákok nagy szere­tettel fogadták Sólyom László szín­darabját. „Amikor megnéztem az „Értünk har­­coltak“-ot, olyan kort ismertem meg, amelyről addig nagyon keveset tud­tam. Felkeltette érdeklődésemet az il­legalitásban dolgozott, ifjúmunkás kom­munisták iránt és ennek a darabnak köszönhetem, hogy ma már részletesen ismerem a mozgalomnak ezt a szaka­szát. A fiataloknak megszívlelendő tanulságul szolgálhat a darab és az előadás: milyen nagy dolog az, hogy ma nincsenek kiszolgáltatva a tőkések­nek és hogy mennyit köszönhetnek azoknak a harcos, fiatal kommunisták­nak is, akik nem egyszer az életüket adták azért, hogy ma a fiatalok tanul­hassanak, dolgozhassanak .. — mon­dotta Horváth Gyula, az Édesipari NV dolgozója az Ifjúsági Színház záródarabjáról. Színészi szempontból is számos eredménye van a színház évadjának. Az együttes munkáján felmérhető a fejlődés, így két kiemelkedő alakítást nyújtott az évad során Petites Sándor, a fiatalok közül Verebes Károly, Gál­­csiki János, Csákány László, Ilosvay Katalin, igen jó munkát végzett Benk­ó Gyula, Senyey Vera, Egri István, Justh Gyula az egyes előadások során. Mindkét színház — az Úttörő és az Ifjúsági — eredményes, igen biztató munkát végzett első évadjában. Meg­erősödve kezdi meg az új színházi szezont, hogy folytassa fontos feladata teljesítését. Az új évadban azonban a DISZ-nek sokkal többet kell törődnie a két színház ügyével, műsorpolitikai­jával, munkájával, mint az elmúlt évadban tette a MINSZ. Szorosabbá, főleg eredményesebbé kell kiépíteni a DISZ és a két színház közötti kapcso­latokat. Csakis ez a jó együttműködés biztosítja mindkét színház kiváló mun­káját. Demeter Imre : Az Ú­­­törő és Ifjúsági Szín­ház első évadja Az István-kórház dolgozóinak levele a moszkvai poliklinika dolgozóihoz Az István-kórház I. belosztályának dolgozói levelet írtak a moszkvai poli­­klinika belosztályának egészségügyi dol­gozóihoz. „Válaszotokat és irányító útmutatá­sotokat kérjük — írják egyebek között —­ gyógyító munkánkhoz.­ Ország­­szerte megindítottuk orvosegészség­ügyi vonalon „Gyógyíts * jobban!"­­mozgalmunkat, de ahhoz, hogy ez a mozgalom méltó legyen célkitűzései­hez, úgy érezzük, feltétlenül szüksé­günk van a ti tapasztalataitokra és segítségekre. Mi a magyar főváros egyik legna­gyobb kórháza belosztályának egész­ségügyi dolgozói vagyunk és mi is bekapcsolódtunk már a „Gyógyíts jobban"-nozgalomba, de úgy látjuk, hogy az nem elég lendületesen és eredményesen folyik. Kezdeti nehéz­ségeinket úgy szeretnénk leküzdeni, hogy a ti munkamódszereteket, napi be­osztásotokat, osztályhigiéniátokat és gyógyító eljárásotokat levélkapcsolat útján megismerjük és a mi osztályun­kon is bevezessük.“ Rendelet a Magyar Népköztársaság kiváló és érdemes művésze címről A Magyar Közlöny a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletét közli a „Magyar Népköztár­saság Kiváló Művésze" és a „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze" cím adományozásáról. A rendelet sze­rint a két kitüntető címet a magyar színpadi kultúra fejlesztése terén szer­zett kimagasló érdemek elismeréséül színházi-, film- és operai előadómű­vészek kapják. Mindkét címet a nép­művelési miniszter előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa ado­mányozza évenként egyszer, augusztus 20-án. A „Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze" címmel kitüntetett művész­nek művészi tevékenységével össze­függő jövedelme nem lehet kevesebb — évenként számítva — átlagosan ha­vonta 3600 forint, nyugalomba vonu­lása napjától pedig 3000 forint nyug­díj illeti meg. A „Magyar Népköztár­saság Érdemes Művésze" cím haszná­latára jogosult művész jövedelme ugyancsak évenként számítva átlago­san havi 2400 forintnál nem lehet ke­vesebb; nyugalomba vonulása után 2000 forint nyugdíj illeti meg. A ki­­tünt­ető cím bármely fokozatával kitün­tetett művészt érdemtelenség esetén címétől és az azzal járó­­ jogoktól a Népköztársaság Elnöki Tanácsa meg­foszthatja. A karikaturisták is készülnek az augusztus 20-i nagy kiállításra Az augusztus 20-i nagy képzőművé­szeti kiállításra karikaturistáink is nagy lelkesedéssel készülnek. Azokat a rajzokat, amelyeket a Ludas Matyi, vagy a Szabad Száj hasábjain láthat­tunk eddig, most a szokottól eltérő formában , mint önálló grafikákat, akvarelleket és a legkülönbözőbb egé­szen különleges technikai eljárással ké­szült képeket láthatja majd a közön­ség. Mintegy hatvan műből választja majd ki a bíráló bizottság a legjobba­kat. Különösen jó Sándor Károly „Ellen­ségeink" című sorozata, ahol a­­­íszes galériában a bürokrata, az öntömjé­nező, a jampec, az espresso-hölgy, a bércsaló, a kulák és a reakciós pap van pellengérre állítva. Kaján Tibor, Toncz Tibor, Szűr Szabó József és a többi élvonalbeli karikatúra-rajzolónk politikus karikatúrái meggyőző erővel bizonyítják majd, milyen jó fegyver a humor és szatíra a reakció ellen. A Szovjetunióban különösen nép­szerű műfaj a karikatúra, gyakran használják fel szervezeti helyiségek dí­szítésére és egyben tanításra. Előre­láthatólag a kiállítás közönségének kedvencei lesznek a magyar karika­turisták művei. A új műsor a Vidám Park szabadtéri színpadán A Vidám Park szabadtéri színpada bemutatta új műsorát. Színes, érde­kes és változatos műsort láthattunk, amely magán viseli a fejlődés jeleit. Bár az első műsorok is egészséges hangúak, ízlésesek voltak, ez a mű­sor fejlődést jelent az előzőkhöz ké­pest. Annak ellenére, hogy különösen újat ez a bemutató sem nyújtott, mégis jó kiindulási pont az egészsé­ges szellemű, újtípusú kabaré felé. A műsorban két egyfelvonásos sze­repel: az egyik Csehov jól ismert re­mekműve, a Háztűznéző című vígjáték, amelyet Feleki Kamil kitűnő, groteszk és rendkívül mulatságos játéka tesz emlékezetessé, a kitűnő figurát ala­kító Misoga László , és a jól karikí­­rozó Barna Anci mellett. A másik egyfelvonásos Mihail Tzuntz kedves életképe, amelyben Gombaszögi Ella, Komlós Vilmos, Mikes Lilla és Mi­soga formálnak meg egy-egy jó fi­gurát. A szólószámok közül kiemel­kedik a három Amadori „Rongybaba“ játéka, Alfonzo egyéni, tehetséges, humoros magánszáma. Kazal László kupi éj­az ízléses a Nápolyi nővérek akrobatikus tánca. Örömmel hallottuk a Zeneművészeti Főiskola Erkel kórusnak erőteljes, szép énekszámait. A Vasas szakszer­vezet központi tánccsoportja nagy si­kert aratott Kedves és ötletes volt a Három menyecske (Béres Mária, Kottán Olga és Máté Jolán) kon­­feransza. A műsor egyik kiemelkedő száma volt Ascher Oszkár két szavalata. .Először egy, koreai költő versét adta elő, Kardos László szép formntasb­­an, majd egy évszázados katalán népbal­­ladát mondott el kiforrott művészetről. Általában elmondhatjuk, hogy kelle­mes, jó szórakozás a Vidámpark új műsora.

Next