Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-04-25 / 96. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM, ARA­D0 FILLÉR SZERDA, 1951. ÁPRILIS 25. Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! Ahol a 87,7 százalékkal több esztergagép egy része született. .. A május 1-i verseny hajrájában a Fémáru- és Szerszámgépgyár forgácsolóműhelye Egy esztendővel ezelőtt történt a Fémáru- és Szerszámgépgyár forgá­csolóműhelyében. Lenhardt József elv­társ, vésős éppen sok különböző mun­kadarabot kapott megmunkálásra. A munkadarabok egy részéhez befogó­fejet kellett használni, a másik részé­hez pedig nem. Úgy csoportosította a munkadarabokat, hogy ne kelljen több­ször letenni, majd újra felvenni a be­fogófejet. Amikor ezt a művezető meglátta, nagy patáliát csapott és ki­jelentette: dolgozzék abban a sorrend­ben, ahogy kiadta a munkát. Lenhardt elvtárs hiába tiltakozott, hiába magya­rázta, hogy az ő módszere szerint nemcsak könnyebb, de gyorsabb is a munka. Eltávolítják az ellenséget Ekkor még, 1950 első negyedében, 97 százalékra teljesítette tervét a gyár. Most, 1951 első negyedében — bár gépgyártásunk teljességében nem teljesítette tervét — a gyár 104 szá­zalékos tervteljesítést ért el és 50 százalékkal több esztergagépet adott az országnak, a béketábornak, mint az elmúlt év első negyedében. Az ak­kor nagy patáliát csapó művezetőt ma már hiába keresnénk: Viola Istvánt, a bércsalót, az ellenségnek a verseny ellen uszító ügynökét eltávolították a gyárból. Straub Lipót, a másik ellen­séges művezető sincs már a forgá­csolóműhelyben. Egy évvel ezelőtt nem volt pártélet itt a forgácsolóműhelyben, amelyet joggal neveznek az üzem lelkének, mert ha a forgácsoló nem tudja el­látni elegendő alkatrésszel a szerel­dét, nem emelkedhet a termelés. A gyenge pártszervezetnek nagy felada­tokkal kellett megbirkóznia. A nyílt ellenséget eltávolították , de barátai, hívei itt maradtak. Viola maros mű­vezető és Straub esztergályos műve­zető klikkeket szerveztek maguk körül: a klikkek tagjai kapták a legköny­­nyebb, a legjobb munkákat és nekik elnézte művezetőjük, ha későbben jöt­tek be, vagy korábban mentek el. Nemsokára újabb ellenséges, a mun­kát akadályozó tevékenységre, Krausz Ferencnek, Viola egyik hívének tevé­kenységére figyelt fel a pártszervezet. Társadalmi bíróság elé állították se­gítőtársával, Kis Dezsővel együtt. Krausz Ferencet eltávolították, a fiatal Kis Dezső kemény bírálatot ka­pott munkatársaitól. Kis Dezső na­pokig csendesen járt a műhelyben, láthatólag szégyelte, hogy az ellenség befolyása alá került. Aztán egy nap odament az egyik 100 százalékon alul teljesítőhöz, Temesvárinéhoz és ma­gyarázni, segíteni kezdett neki. Oda­ment még többekhez, akik nem érték el a normát, többek között későbbi feleségéhez, Barta Verához is. Kis Dezső most a május 1-i versenyben is folytatja munkamódszer átadását. Új sztahanovisták Hebrán Lajos marós ifjúmunkás, aki faluról, egy kulák mellől került a gyárba, sem lett volna jó munkás és öntudatos ember, ha továbbra is Viola keze alatt kell dolgoznia és ha erőtlen marad a pártszervezet. De a pártszervezet a Politikai Bizottság határozata értelmében leváltotta a nem megfelelő népnevelőket és más munkásokat bízott meg a Párt szavá­nak közvetítésével. így került a ma­rósokhoz Kelen Oszkárné elvtárs, aki sokat beszélgetett az eleven, minden iránt érdeklődő Hebrán Lajossal. Heb­­rán elvtárs olvasni, tanulni kezdett. Most — miután az április 4-i és má­jus 1-i versenyben kitűnt — javasolják tagjelöltnek. Sok nehézséget kellett legyűrnie a pártszervezetnek, amíg a műhely be­hozta a lemaradást, amíg a gyár az MDP Központi Vezetőségétől dicsére­tet kapott a kongresszusi versenyben elért jó eredményért. Segítette munká­jukat a gyár pártbizottsága , és a szovjet emberektől hatalmas segítséget kaptak: ők új gépeket küldtek. Ábrahám József elvtárs az új szovjet eszterga­padon dolgozva lett sztahanovista. Sztahanovista lett Szabó János és Le­­hoczky János esztergályos is, akik Straub művezető alatt „átlagmunká­sok” voltak. Szabó János május 1-re vállalta, hogy szeptember 15-ig telje­síti évi tervét. Ahogy erősödik a pártszervezet, úgy nőnek ki az újabb és újabb erők a műhelyben, marósok, esztergályosok, vésősök. Azok közül is, akik azelőtt nem törődtek a közösség ügyével, csak a maguk dolgával. Vannak persze még ma is ilyenek, megtalálható még Viola, Straub és a többi ellenség keze­­nyoma. A pártszervezet feladata, hogy tovább javítva munkáját, jó irányba vezesse ezeket a munkásokat is. Több esztergagépért Az ötéves terv második évének első negyedévéről szóló tervjelentés közli: 87,7 százalékkal több esztergagépet gyártottunk, mint tavaly az első év­negyedben. Ennek a 87,7 százaléknak egy része itt született a Fémáru- és Szerszámgépgyár forgácsolóműhe­lyében, kemény harcok, sok nehézség árán. Most még sebesebben tekered­­nek a kékeslila forgácsok az eszterga­­padokról, még jobb eredményeket akar­nak elérni a május 1-i versenyben. Van még feladat bőven: sokszor még pazarolják az olajat, sokan nem vi­gyáznak eléggé a szerszámokra. Most a tervjelentés számai újabb sikerekre serkentik, a dolgozókat­ új módszert dolgoznak ki az anyagtakarékosság fokozására, hogy a május 1-i verseny „hajrájában” az élre kerüljenek az üzemben és hogy a következő tervje­lentés még több esztergagép gyártásá­ról számolhasson majd be. Most már Lenhardt József elvtárs is munkája észszerű csoporto­­sításáv­al teljesítheti május elsejei felajánlását. Tovább tart az iráni kőolajmunkások sztrájkja TEHERÁN, április 25. (TASZSZ) Tovább tart a munkások tömeges sztrájkja az Angol-Iráni Kőolajtár­saság abadani üzemeiben. Hivatalos értesülések szerint Aba­­danban kétszáz embert letartóztattak. A világ egyik leggazdagabb olajte­rv idén, az iráni olajmezőkön, a ha­talmas olajfinomítókban, amelyek a vi­lág olajtermelésének csaknem egyötö­dét adják — hetek óta megbénult az élet. 20.000 olajmunkás töretlen egy­ségben sztrájkol. Az amerikaiak és az angolok fenyegetőzésekkel akarják megrémíteni a sztrájkolókat. A szolga­lelkű iráni kormány a kenyérért és nemzeti függetlenségért tüntetők közé lövetett. Eddig 160 sztrájkolót vetet­tek börtönbe. A terror, a megfélemlí­tés, a gyilkos rendőrsortűz azonban még inkább megacélozta a sztrájkolók elszántságát. Nemcsak az olajmezőkön van ez így. Az egész országban magasra csapott a tömegek imperialista-ellenes harca. Egymást követik a nagygyűlések, a tüntető felvonulások. A múlt héten Abadanban 40.000, Teheránban 30.000 dolgozó, majd vasárnap Teheránban 20.000 diák tüntetett. A tömegek már nem elégszenek meg azzal, hogy­­ a képviselőház­­ papíron elfogadta az iráni olaj államosítását. A nép nem­csak Anglia ellen száll síkra, hanem az Egyesült Államok ellen is, Irán nemzeti függetlenségéért, a demo­kratikus szabadságjogokért Az iráni helyzetre ma elsősorban és döntően a tömegek ellenállása nyomja rá a bélyegét. Az iráni tömegek nem elégszenek meg azzal­, hogy az olajmezők csupán gazdát cseréljenek, legyen a gazda akár angol, amerikai, vagy iráni tő­kés Azt követelik, hogy az iráni olaj a népé legyen.. A rendőrsortüzekkel,a könnyfakasztó bombákkal és a páncél­autókkal szembeszálló tömegek min­den gyarmatosító kitakarodását köve­telik. A nemzeti felszabadító harc győ­zelmes előnyomulásának legfontosabb hajtóereje az iráni proletariátus pártja, az Iráni Néppárt. Ez a népi tömeg­­mozgalom, amelyet az egyetlen követ­kezetes forradalmi erő, az Iráni Nép­párt vezet, kényszerítette ki az­­ álla­mosítást, kényszerítette ki az angol tiltakozó jegyzék elutasítását. ■ Az iráni antiimperialista mozgalom szorosan egybefonódik a békéért, a há­borús uszítók ellen folytatott harccal. A harc a gyarmatosítás ellen­i harc a háborús politika ellen is Az iráni nép öntudatra ébredését félreérthetet­lenül mutatja, hogy a berlini békefel­­hívást néhány hét alatt hatszor any­­nyian írták alá, mint a stockholmi fel­hívást az egész aláírásgyűjtési kam­pány alatt. S ez it a harc egyre na­gyobb méreteket ölt. Szerda délután már meghosszabbított vonalán tart próbajáratot a trolibusz (MTI) A trolibusz útvonalát meg­hosszabbítják a Margit-híd pesti híd­főjéig, hogy így tehermentesítsék a nagykörúti zsúfolt 6-os villamosok forgalmát. Az útvonal meghosszabbí­tási munkái már befejezéshez köze­lednek. Kedden éjjel szerelték fel az utolsó villanyváltót és szerdán dél­után már meghosszabbított útvonalán tart próbajáratot a trolibusz. Két új műcserző anyagot kísérleteztek ki május 1 tiszteletére Dr. Fehér István Kossuth-díjas ve­gyészmérnök, a Bőr-, Gipő- és Szőrme­­ipari Központ kutatólaboratóriumának vezetője munkatársaival két új mű­cserző anyag kidolgozását vállalta május­­ 1 tiszteletére. Felajánlásukat már teljesítették, két új műcserző anyag kísérleti gyártását már el is kezdték. Az új műcserző anyagok hozzájárulnak majd cserzőanyagi importunk további csökkentéséhez. Vasárnap adják át a forgalomnak a csepeli gyorsvasutat Pénteken megtartják a Kvassay-híd teherpróbáját Délután negyed 5 óra tájban hir­telen benépesedik a csepeli Rákóczi Ferenc­ utca, zsúfolásig megtelnek az autóbuszok s a HÉV-szerelvények em­berfürtökkel robognak Pesterzsébet irányába. — Elballagunk a végállomásig. A Szent Imre-tére is sokan várakoznak ilyenkor — mondja Rozsnyai Ferenc, a Rákosi Művek Gépgyárának lakatosa, aki tíz év óta jár ide Pestről dolgozni. — Igen-igen türelmetlenül várjuk már a vasárnapot: akkor adják át a for­galomnak a csepeli gyorsvasutat. Külön pírosbetűs nap lesz április 29-e Csepelnek és mindenkinek, aki itt dolgozik. Mert mit kap­tunk mi a felszabadulás előtt? Puszta ígéreteket. Jobb közlekedésről álmodoz­tunk a múltban, de csak a hároméves tervben kaptuk meg. Külön gyors­vasúti vonal? Erről álmodni sem mertünk. S egyszer csak halljuk, hogy a Párt ilyen javaslatot terjesztett elő. Pontosan egy évvel ezelőtt megjelen­tek az első kubikosok, építeni kezdték a töltést És most?... A Terv ajándéka A tér felé mutat, ahol javában desz­­kázzák a Rákosi Művek főkapuja kö­zelében lévő megálló hosszúkás váró­csarnokának tetejét. A Terv ajándé­kára: a megépült csepeli gyorsvasútr­a gondol Rozsnyai Ferenc, a gyors­vasútr, amely újabb bizonyítéka bé­kébe vetett rendületlen hitünknek. Az Ady Endre­ utcánál kezdődik tu­lajdonképpen az újonnan épített, több mint öt kilométer hosszú vonal, amely a kikötői műúttal párhuzamosan vezet a Kvassay-hídig. A Szabadkikötő-állo­másnál az utolsó simításokat végzik a pályaépítők. A kikötő dolgozói a mo­dern feljárókon kényelmesen érhetik majd el a töltést, ahol jobbra is, balra is egy-egy kis várócsarnokot állítottak. Az egyikre most teszik fel az utolsó deszkát, a másiknál már Gálik Sándor, az Épületü­vegezési Vállalat dolgozója üvegez — Harminc órát kaptam erre a munkára, de május­­ tiszteletére ti­zenhét óra alatt végzek —■ mondja, miközben szaporán keni a gittet. Pántlikás bokrétafa a Kvassay-híd pesti oldalán A Kvassay-zsilipnél már áll a híd, a MÁVAG dolgozói befejezték napi munkájukat. A pesti hídfőnél álló osz­lopra feltették már a híd- és pálya­építés befejezését jelző pántlikás bok­rétafát. •­ Szerdán befejezzük a korlátsze­relést , s akkor minden erőnket az állványbontásra és cölöphúzásra össz­pontosítjuk: ez a mi május 1-i válla­lásunk — tájékoztat bennünket Siaffi Lajos elvtárs és munkás ács, párt­titkár. Ott voltam a Szabadság-híd­­nál, az összekötő­ vasúti hídnál, a Lánchídnál s most Csepel felé ver­tünk hidat. Pénteken tartjuk meg a teherpróbát s május 1-én már vígan robognak erre a szerelvények. A Boráros­ téri végállomáson, ahol a magasan épített petronokról majd csak be kell lépni a kocsikba, még döngölőbéka tömöríti a földet, beto­noznak, aszfaltoznak, köveznek. A for­galmi irodában Szarka Ernő távirda­­mester éppen a váltóállító biztosító berendezést szereli. „A megnyitásig itt is végzünk” — ígéri 4. Ferenc építésvezető mérnök. Hősi munkát végeztek ezekben a napokban a MÁVAG hídépítői, a Fő­városi Vasútépítő és a Fővárosi Út­építő vállalatok dolgozói: a csepeli gyorsvasutat július 1-e helyett május 1-ig akarták megépíteni. Ezt a válla­lásukat is idő előtt teljesítették, mert akaratukat megacélozta az a tudat, hogy ahol ilyen vasutakat terveznek és építenek, ott nem háborút, hanem békét kovácsolnak. A Szabadkikötő-állomásnál készül a várócsarnok.

Next