Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)
1951-04-16 / 88. szám
4 mmmmmm Filmhét Prágában és Budapesten Befejeződött a Csehszlovák Filmhét Magyarországon. Amíg a magyar filmszínházak a csehszlovák filmművészet alkotásait vetítették, Prágában és más csehszlovák városokban a mi filmjeink szerepeltek a mozik műsorán. Két baráti népi demokratikus ország mutatta be egymásnak az elmúlt héten filmművészetének legújabb alkotásait, amelyek a szocialista kultúra fejlődéséről tettek bizonyságot. Láthattuk a csehszlovák filmgyártás négy új művét, s meggyőződhettünk arról, hogy a baráti népi demokrácia filmművészei magukévá tették nagy pártjuk, a Csehszlovák Kommunista Párt 1950-es határozatát a film kérdéseiről. E négy filmből felmérhettük azt, milyen megtermékenyítően hat a szovjet kultúra a csehszlovák filmművészetre is. Különböző témájú filmeket láttunk a filmhéten. Az Antonin Zápotocky elvtárs regényéből készült „,Új harcosok születnek” a csehszlovák munkásmozgalom születésének napjaiba vezeti el a nézőt s bemutatja azokat a történelmi hősöket, akik méltó elődjei a szocializmust építő mai csehszlovák munkásosztály hőseinek. A „Csapda" című film a fasiszta megszállás idején játszódik s maradandó emléket állít a szabadság és a béke csehszlovák hőseinek, az ellenállási mozgalom alakjainak. Hőseiről ezt írta M. Fries, a film rendezője: „Ezek az emberek barátai Julius Fucsiknak, aki a nép érdekeiért, nemzeti és szociális szabadságáért harcolt. Ezek az emberek bátran félredobják a régit, hogy valami újat és nagyszerűt alkossanak. Nagy harcuk megihletett bennünket. Dicső alakjait örökíti meg filmünk.” A két új, most bemutatott csehszlovák filmvígjáték a felszabadult csehszlovák nép mai, boldog munkáséletét ábrázolja. A „Májusban történt” derűs, vidám cselekménye arra tanít, hogy le kell győznünk az emberekben meglévő kispolgári önzést, mert úgy érhetünk el magasabb eredményeket. A „Győztes szárnyak" vidám történeten keresztül a szocialista sport nemesítő hatását és igazi célját mutatja be. Dolgozó népünk szeretettel fogadta a baráti Csehszlovákia filmművészetének ezeket az alkotásait, amint nagy sikert arattak Csehszlovákiában is a mi bemutatott filmjeink. A két filmhét kölcsönösen kiegészíti egymást. A két baráti népi demokrácia együtt halad a békéért és a szocializmusért vívott harc útján és ennek a harcnak egyik jelentős fegyvere az izmosodó, fejlődő szocialista kultúra. Művészeteinket elzárta egymástól a múlt népelnyomó, kizsákmányoló rendszere — most a két szabad ország kultúrájával ismerkedik a két felszabadult nép. Magyar művészcsoport nagy sikere Moszkvában A Moszkvában tartózkodó magyar művészcsoport nagy sikert aratott a moszkvai Csajkovszkij hangversenyteremben. Képünk a magyar művészeket ábrázolja a hangverseny után szovjet művészekkel. Orfeumból kultúrotthon . Félévszázadon át nem érhette csalódás a Jókai-tér 4. sz. alatt levő „színházba” betérő polgárt. Szórakoztatás címén hajszálpontosan ugyanazokat az ordenáré „szellemességeket” tálaltak elébe, noha a műintézet elnevezése olykor változott. Ám mindegy volt, minek hívták ezt a „patinás’ szórakozóhelyet: Kis Komédiának, Komédia Orfeumnak, vagy Medgyasszai Színháznak, a lényeg mindig maradt. Táncban, dalban, szövegben a tömény pornográfia elevenedett meg. Még a felszabadulás után is megdönthetetlennek látszott az útszéli humornak ez a Jókai téri fellegvára. Ekkor írták cégévül a színház homlokzatára a kitűnő képességű, méltán népszerű sanszonénekesnő, Medgyasszai Vilma nevét, hogy azután továbbra is a „Francia pezsgő” és egyéb, háromfelvonássá kerített egyértelmű helyzetek „nyűgözzék le" a színház törzsközönségét. A művésznő adta a nevet, a tőkés a pénzt és utóbbi mindenhatóságát érvényesítve igyekezett „korszerűsíteni” az ízléstelen kupiék steinhardti otthonát. ★ Időközben azonban szüntelenül zajló kultúrforradalmunk rendet csinált a Jókai-téren is. S a változás talánsehol sem olyan szembetűnő, mint itt, az alvilági múzsák e hajdani olimpuszán, ahol a megvénült orfeum helyén most a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona áll. Huszonhat kocsi szemetet hordtak ki a helyiségekből sz átalakítás alkalmával, ez a menynyiség azonban elenyésző ahhoz a piszokhoz képest, amelyet szellemi vonalon számoltak fel. Ám a „kézzelfogható” koszosság igen jól jellemezte azt a fajta színházvezetést, amely minden létező nyílást az évtizedek alatt felgyülemlett szeméttel tömött be. A színpad alatt, azóta felszedett nézőtéri faburkolat mélyén, ablaknyílásokban, mindenütt, ahol egy kis rés akadt, a piszok ült orgiát s az átalakítást végző munkásokat valósággal megdöbbentette a talált kacatok sokfélesége. Még karóra is akadt, amely valamelyik részeg vendég csuklójáról kerülhetett a mélybe. Hiszen a „mindent egy helyen” orfeumi értelmezésének megfelelően az alagsorban terült el az Uhu-bár is, a pénzes „aranyifjúság” népszerű lokálja. Az építész annak idején kitett magáért és a mulató rendeltetésének megfelelően színház, bár, nézőtér, öltözők valósággal „egybefolytak", sőt közvetlenül az öltözők mellett komponálta meg azt a helyiséget, ahova a tőkés is gyalog járt. Azóta persze megszüntették az építménynek ezt a „családias” jellegét. Vasajtó került a színpad és a nézőtér közé, olvasóterem lett a hajdani lokálból, s az egykori bretli-kabaré helyén február 25-én a pártkongresszus tiszteletére megnyílt a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona. „Néhány évvel ezelőtt — mondotta Révai elvtárs kongresszusi beszédében — még 1948 körül, művészeti életünk tele volt mindenféle burzsoá szeméttel. Burjánzott a formalizmus, a nyugati dekadens művészet utánzása. A szocialista realizmus hívei, a felszabadult dolgozó nép, a munkásosztály művészetének képviselői kisebbségben vagy defenzívában voltak. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen is döntő változás történt." Ennek a döntő változásnak figyelemreméltó bizonyítéka a mulató helyén megnyílt szép és elvtársias szellemet árasztó kultúrotthon is, ahol a Posta dolgozói és a kultúra egyaránt otthont találtak. írók és dolgozók közös ankétja a művekről A múlt hónapban a fővárosi üzemekben, valamint a Szikra Sztálin úti és váci úti kultúrtermében közel száz könyvankétot rendeztek, amelyeken a dolgozók elmondották véleményüket a legújabb könyvekről. Április 19-én érdekes kezdeményezés színhelye lesz a Szikra Sztálin-úti kultúrterme. Szovjet példára ekkor tart majd Magyarországon először megbeszélést az író a közönségével a még meg nem jelent művéről. Örkény István ismerteti majd a dolgozók előtt a rádió- és filmváltozatban már jólismert „Becsület és dicsőség" című regényét Világosság HÉTFŐ, 1951. ÁPRILIS f®. ÚJ TEHETSÉGEK MUTATKOZTAK BE A FIATAL ÍRÓK ESTJÉN A Fiatal írók Munkaközösségének tizenegy legtehetségesebb, legsokat igérőbb tagja mutatkozott be a nagy proletárköltő, József Attila 46-ik születésnapjának előestéjén a Zeneművészeti Főiskolán. A napjainkban elinduló fiatal írók számára a „tőke szennyében gázoló” hányatott és öngyilkosságba menekült költő élete örök emlékeztető marad s rajta keresztül jobban fel tudják mérni, mit jelent az, hogy őket ma a társadalom megbecsüli és szereti. Az ország vezető ereje, a Párt is szeretettel fordul feléjük. „Művészeti életünk valamennyi ágában új tehetségek jelentkeztek, új erők bontakoztak ki, akik ha még nem is tették le a vizsgát zsenialitásból, de próbálgatják oroszlánkörmeiket” — mondotta Révai elvtárs a pártkongresszuson. Révai elvtárs szavait igazolja a most bemutatkozott tizenegy fiatal író is. Egytől egyig a dolgozó nép gyermekei. Egyik zsellérlakásban nevelkedett, másik a gép mellett, ma azonban már mindenféle foglalkozása akad köztük: földműves, gimnazista diák, egyetemi hallgató, újságíró, falusi tanító, honvédtiszt. Hangjuk bátor, öntudatos. Témájuk sokféle: nemcsak a megújuló magyar életet, vagy a magyar múltat öleli fel, hanem a nemzetközi proletárszolidaritás alapján állva, közelebb hozza az elnyomott népek harcát is. A felszabadító szovjet katonákról, a kommunista példamutatásról, írni tanuló 70 éves analfabétáról, repülő fiatalokról, a forradalom mártírjairól, földfoglaló olasz parasztokról és a Tito ellen harcoló jugoszláv népről szólnak a versek és novellák. Nehéz volna rangsorba állítani ezeket a tehetséges fiatalokat. Nem tudnánk megmondani, hogy Kiss Károlynak „A kenyér” című verse megrázóbb-e, amelyben a felszabadulás nagyszerű perceit mondja el, vagy Kövesi Endre „Terra rossa"-ja, a földfoglaló olasz parasztok hőskölteménye? Szalai János és Szabó József közvetlen, magyar nyelvünk gazdagságát tükröző stílusukkal tűntek fel. Zólyomi Erzsébet Hámán Katóról szóló versének mélysége, Takács Imre költeményeiből feltörő, szikrázó életöröm kapott meg bennünket. A többiek is: Fülöp János, Gergely Mihály, Szécsi Margit, Boda István és József Farkas — komoly ígéretei irodalmi életünknek. Gergely Mihály esztergályos volt a Diósgyőri Vasgyárban, a felszabadulás után újságíró, majd a Rádió munkatársa lett. „Harc az üveggyárban” című első regényét Pártunk lapja, a Szabad Nép éles kritikával illette. A kritika hatásáról kérdezzük. — Igazi, elvtársi bírálat volt, éppen azért tudok tanulni belőle. Nem tört le a kritika, hanem fokozott munkára serkentett — mondja a megfontolt szavú fiatalember. — Tudom, hogy az érés időszaka karccal jár, meg kell verekedni, ha az ember író akar lenni, olyan író, aki a Párt szavát tolmácsolja. Három hold régi és négy hold juttatott földön gazdálkodik ma is Rábasömjénben Takács Imre tanácstag, a DISZ Kongresszus „Felszabadulás” pályázatának győztese. Versei sokfelé megjelentek már. Tervei iránt érdeklődünk. Szerényen válaszolja, nincs más terve, mint tanulni, és rímekbe önteni mindazt, ami a dolgozó parasztság és különösen az ifjúság egyre szépülő életét jelenti. Melegen ünnepelte Szalai János főhadnagy bajtársát a hallgatóság, amikor befejezte felolvasását. Novellája egy öreg parasztról szól, aki kisunokájától titokban tanulja meg leírni a nevét, hogy a békeívet aláírhassa. Szalai János sohasem lehetett volna író a múlt rendszerben. A kis lelencgyerekből kanász, béres, majd kosárfonó lett. Harcolt a fasiszták ellen, a Szovjet Hadsereghez egész századot vitt át. Ma néphadseregünk főhadnagya. Két ifjúsági regénye áll kiadás előtt. Mindkettő a hadsereg életéről szól. „Garai Mária főtörzsőrmester” az egyik, „Fegyver és becsület” a másik. Felolvasott novellája után ítélve, úgy véljük, regényei komoly visszhangra találnak majd az ifjúság körében. Minden egyes előadott mi különöröm volt számunkra, mert megmutatta, hogy fiatal íróink szívesen, bátran és frissen nyúlnak új életünk új témáihoz. Ami azonban a nézőtér képét illeti: a Zeneművészeti Főiskola nagyterme szinte kongott az ürességtől. Mivel magyarázzuk, hogy csupán négy-öt írót láttunk a közönség soraiban? Mi az oka, hogy az üzemi és diákfiatalok tömegei távolmaradtak? Az Írószövetség tagjainak közömbössége és az ifjú közönség mozgósításával megbízott nagybudapesti DISZ-bizottság hanyag előkészítő munkája nem segíti elő, hogy a fiatal írók megtalálják a kapcsolatot az írótársadalomhoz és a széles olvasóközönséghez. ★ Csehszlovák zeneművészek sajtófogadása a Kultúrkapcsolatok Intézetében A Kultúrkapcsolatok Intézete szombat délben sajtófogadást rendezett a Csehszlovákiából hazánkba érkezett két zeneművész: Karel Ancerl karmester és Milos Sádlo tiszteletére. Karel Ancerl a prágai rádió zenekarának, majd a múlt évtől a Prágai Filharmóniának is vezető karmestere. A Prágai Filharmónia programjáról szólva elmondotta, hogy Dvorák, Sosztakovics, Arufjunjan, Prokofijev és Bartók műveinek előadására készülnek. Milos Sádlo gordonkaművész könyv -kötőmunkás volt, aki a véletlennek köszönheti, hogy 30 éves korában Sádlo, a híres gordonkaművész felfedezte művészi tehetségét és tanítani kezdte. A könyvkötőmunkásból lett művész házából felvette mestere nevét. Csehszlovákia felszabadulása után Milos Sádlo a Szovjetunióban és más országokban is nagy sikerrel hangversenyezett. A Prágai Zeneművészeti Főiskola tanára és a Prágai Filharmónia szólistája Budapesten játssza el először Hacsaturján cselló-koncertjét. ________________ MAGYAR KARIKATURAMOVE-szek vándorkiállítása nyílt meg Pécsett. A kiállítás iránt nemcsak az egyéni látogatók érdeklődnek tömegesen, hanem számos üzem és vállalat dolgozói csoportosan is megtekintik. Amíg egy kultúrgárda eljut a versenyig Az Országos Kultúrverseny kihirdetésekor lázas sürgés-forgás támadt vállalatunk, a Hidroxigén-gyár kultúrberkeiben, amely berek ebben az időben csak három tagból állt, mert a negyedik illa berek, nádak erek, állandóan meglépett a megbeszélésekről. A szereposztásnál is voltak némi bajok, mert a színjátszógárda régi tagjai már nagyrészt elkerültek a vállalattól, viszont kapóra jött a DISZ kultúrfelelőse, aki közölte, hogy van egy kész műsoruk, amellyel hét nap múlva falnra mennek vendégszerepelni. A vendégszereplés szép sikerrel le is zajlott. Igaz, a szereplők egy kicsit akadoztak, mert falun nincs olyan kitűnő színpadvilágítás, mint a gyári kultúrteremben. Ennélfogva a színművészetnek az az egészen egyéni felfogása, amellyel a szereplő az asztalra könyökölve, a maga elé helyezett elrongyolódott szövegkönyvből puskázza” ki a szerepét, némi látási nehézségekbe ütközik és ez az úgynevezett alakításon is megérződik. Viszont a kultúrgárda szavaló jártál határozottan jól jött, hogy nem tudta a verset, mert pártatlan megfigyelők szerint úgyis sokat szokott hadonászni és ezt a kezében tartott papírlap jótékonyan lefékezte, így azután a szereplők meg voltak elégedve teljesítményükkel, melyről persze a közönségnek is lett volna egy-két mondanivalója, dehát „kit érdekel a falusiak véleménye?“ így zajlott le a „vendégjáték”. Ezután az öregebbek kézbevették az egész társulatot és megkezdték az átgyúrást, hogy kissé versenyképessé tegyék a produkciót. A helybeli DISZ viszont elhatározta, hogy tőkét kovácsol a befektetett fáradságból és ezzel a műsorral egybekötött táncmulatságot rendez, amelyet, mint jól sikerült DISZ-báli fog az utókor elkönyvelni. Egyszerre soha nem tapasztalt sürgésforgás támadt. Az eddig passzívan viselkedő DISZ-tagok fiatalságuk teljes lendületével vetették rá magukat a báli előkészületekre és elmentek a Párt kultúrpolitikai és a szakszervezet kultúrfelelőséhez, mondván: a műsor megválasztásánál elfelejtettek ugyan hozzájuk fordulni tanácsért, de most szükségük van egy kis művészeti tapasztalatcserére. Mennyi bor, mennyi mignon, likőr, feketekávé és szendvics szokott elfogyni, satöbbi. „Végre mozog a DISZ!” — ujjongtak az öregek és tudásuk, valamint tárházuk egész kincseskamráját a fiatalok rendelkezésére bocsátották. A színpadi produkció is szépen feljavult, egész sikeres bál zajlott le és Ügyes, a gyár szemfüles pulikutyája is feketekávét ivott volna, de csak szendvicsmaradékot kapott, utána pedig lehajtott egykét fröccsöt. Úgy látszik, a gyár DISZesei ezzel mindent ki is adtak magukból. Ugyanis a nagynehezen összeverbuvált társulat két legagilisabb tagját, a DISZ-titkárt (a könyöklőt) és a szavalót (a papírlappal) elvezényelték normatanfolyamra, a többi felszívódott és senki sem akadt nyomukra többé. Egyszer még állítólag látta őket a sportintéző, éspedig akkor, amikor a kultúrvezetőség a verseny elődöntőjének időpontját kihirdetve felszólította a DISZ vezetőségét, hogy a kultúraktívokat toborozza össze. Ekkor össze is verődtek és abbeli művészeti igényüknek adtak kifejezést, hogy szeretnének sportcsapatot létesíteni. Evégből keresték fel a gyár futballcsapatának intézőjét (ő látta utoljára őket) és röviden értésére adták, hogy sürgősen szerezzenek be nekik két röplabda-csapatra való dresszt a hozzávaló tornacipőkkel, melegítővel és labdával. A dolog sürgős, nem tűr halasztást, mert lassan megkezdődnek az Európa Kupa mérkőzések és addig még meg is kell tanulni röplabdázni. A kultúrverseny napja viszont vészesen közeledett s minthogy a DISZ- re nem lehetett számítani (az olimpiászra való előkészületeivel lévén elfoglalva), az öregebbek összeálltak és betanultak egy teljesen új műsort. Úgy látszik jól dolgoztak, mert a húszas-harmincas létszámú gárdák között is továbbjutottak a versenyben. A középdöntőben viszont nem szégyenkezhetnek öttagú gárdájukkal, tehát újrakezdődik a sziszifuszi munka: öszszeszedni a DISZ-tagokat, akik simán tudomásul veszik, hogy az öregekben több a lelkesedés, és az önzetlenség. Hát ez történt az említett gyárban a kultúrverseny és a DISZ körül. a t. SZÍNHÁZAK ÉS MOZIK MŰSORA Operaház: Az operaházi DISZ-szervezet rendezésében operaest (fél 8). — Nemzeti: Harcban nőtt fel (NKO. II., 7). — Városi: Nincs előadás. — Madách: Rokonok (7). — Magyar: Titkos háború (Megyeri:Réti-bérlet, 7). — Belvárosi: Nincs előadás. — Ifjúsági: Sorsdöntő napok (Palágyi-bérlet, 7). — Fővárosi Operett: Palota-szálló (NKO. I., 7).— Vidám: Gál Anna diadala (Csillag-bérlet, 7). — Úttörő: Erős János (4). — Bábszínház: Tavaszi virág (3, 5). — Kamara Varieté: Akinek nem inge . .. (7). — Fővárosi Varieté: 7 vidám nap (fél 8). — Rádió: Bánk bán (Kossuth, 21.00). BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG: Doni n3, 18, M, 9 (prol.), Szabadság 4, n7, 19 (prol.), CRANIA 4, n7, 19 (prol.), Regal (Kispest) h4, 6, n9. MUSZORGSZKIJ: Szikra 12, 4, f1, Kárén 14. 6, 19. Május is nS, IS, h7, 9. Karzé (Újpest) 4, n7, 19. SZEMBESÍTÉS: Dózis n3, 15, h7, 1. Minkáé 3, n6, 18, Táncsics (Csepel) 13, 5, 18, Tátra (P.erzs.) 3, 16, 8. ÚJ HARCOSOK SZÜLETNEK: Téres Czillag 13, 15 h7 9 (prol. ,. Rákóczi (Csepel) n4, 16, h6 MÁJUSBAN TÖRTÉNT: Brigád (P.-szth Irine) n4, 16, KS. GYŐZTES SZÁRNYAK: Kessath hí, 4, BT, 19 (prol.), Glória 2, 4, n7, 19. CSAPDA: Forum 12, 4, n7, 19 (prol.), Felszabadulás 12, 14, h6, 8, Jóságs Attila (Rákospalota) 4, n7, 19. SZÍNES MESEVILÁG: Ottóró 10, 2, 4, 8 (prol.). SZTAHANOVISTA MUNKAMÓDSZEREK AZ ÉPÍTŐIPARBAN: Fáklya d. e. ill-től este ll-ig folytatólag. MOTOROS TEREPVERSENY: Kísérőfilm a Forum és a Felszabadulás mozikban. EGY KERECSENSÓLYOM TÖRTÉNET*: Kísérőfilm a Wekerle (Kispest) moziban. Felszabadult föld: Bethlen 2, 4, 17, 19, Árpád (Soroksár) 4, 8, 8, Kossuth (P.-erzs.) 14, 16 Hl. Csillag (Cs.-hegy) 4, 6, 8. Különös ajság: Savoy 4, n7, 19 (prof.), József Attila 4, n7, 19, Elit n4, 15, h7, 9, Óbuda 13, 15, 17, 19 (prol), Ady 14, h6, 8 (prol.), Zsukovszkij, Zuglói n5, 17, h9. Bátor emberek: Bástya 10, 12, n3, 15, h7, 9 (prol.), Marx 14, h6, 8, Újlaki 2, 4, 8, 8, Világosság (P.-erss.) 14, 16, 18. Hatalmas erő: Cgocsa 4, n7, 19, Szabadság (Újpest) 4, 17, 19, Tavasa (Rákospalota) 4, 6, 8. Nagy hasat! I.n. rész: Peter 11, 17, Perum (P.-sztlőrine) 13, 7, Kossuth (B.-eztubhály) csak 18-kor, Pestszentimre csak 18-kor. Titkár megbízatás: OLympia 1, 4,, 18. Firkalterem: Studie 13, 14, 8, 1é. Kis Katalin házassága: Cerkia (P.-erss.) 4, 8, 8, Hungária (Kispest) 14, 16, 18. A trubadúr: Pátria 14, 8, Bt (prof.), Admirál 2, n6, 17, de (prod.), Hunnia 4, a7, 19, Sziget (Csepel) 14, 16, 18, Béke (Rákospalota) 14, 18, 18. Vihar Grúziában I. rész: Tátra 4, a7, 19. Vihar Grúziában I. rész: Erzsébet (P.-erzs ) 4, 6, «. Petyemkrta páncélos: Béke 4, n7, fi. Tarkakeckás: Tinódi 4, nT, ff, Beds gráf N, M, 18, Razy fii, fi, «, 18, 17, 1». Terr (P.-újhely) 14, 8, Bt. Berlin eleste I. rész: Otthea (Serekrer) 14, 16, 18. Berlin eleste n. rése: Psrilsan 18, 18, 17, 19. ördögszakadék: Phönix n, L, 1, 8, 7, 9 (prolongálva). Világos út: Hazám 1, 4, 8, 8. Istenek tanácsa: Vesta », fi, », K, 8, Vindér (újpest) 4, g, t. Támadás s.ísker: Árpád 14, M. 18. Ladar Matyi: Astoria 14, 1«, fg. Legény a talpán: Ottken 4, nt, 1», Wekerle (Kispest) 14, ff, 18. Kszka: Ipell 3, 4, 4, t. Blelkiszelvasele: Stefánia (Kispest) 4, 1, 19. Vörös nyakkendő (ifjúsági film): Előre (Delej u. 41.) 6, 8, 1, 4 (hétfőn szünnap). Két pajtás: Pints (Kerepesi út 44.) 4, 4, 8, t. 2. Parklagér (Jack London regénye nyomán): Eva (Erzsébet királyné útja 36.) 4, 6, 8, T. 1. Bemmelweb (német film): Oderádé (Népszínház-u. 31.) 4, 8, 8, r. 2. Janika (vígjáték): Krisztina (Krisztinskörút 155.) 4, 6, 8. ötszázasak (vígjáték): Alkatúr (Alketve-n. 11.) 15, 17, 19, r. 18. Hiradó bmsi: 1. Magyar és szovjet hiradó, 3. ABLAK A LÁTHATATLAN VILÁGBA, 3. A PART LAPJA, 4. VÉN TÖLGY MESÉJE. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Pény (Újpest): 1. Magyar és szovjet hiradó, 2. OROSZ PENT, 3. RENDET A MŰHELYBEN, 4. CSEH ERDŐK YHIAGA, 6. VIDÁM VETEMÉNYESKÉRT.