Világosság, 1951. október-december (7. évfolyam, 229-304. szám)
1951-12-06 / 285. szám
2 Újabb bestiális imperialista gaztett Az angolok vérfürdőt rendeztek a szuezi áldozatok temetésén résztvevő tömegben KAIRÓ, december 6. (TASZSZ) Az Al Ahram és az Al Miszri jelentése szerint kedden Szuez városának több mint tizenötezer lakója ment ki az utcára, hogy részt vegyen az angol csapatokkal történt december 3-i összeütközés során megölt egyiptomiak temetésén. Három angol harckocsi és két páncélkocsi tüzelt a temetési menet részvevőire. A lapok közlése szerint tizenöt ember meghalt, harmincnégy pedig — köztük egy kislány — súlyosan megsebesült. Az Al Ahram az angol csapatok újabb barbárságáról a következőket írja: „Ezúttal világossá vált, hogy az angol csapatok félredobnak minden emberiességet. Az angol hatóságokkal közölték, hogy a december 3-án megölt egyiptomiakat temetik el és a város utcáin gyászmenet vonul végig. Az angolok ennek ellenére kiválaszKAIRO, december 6. (TASZSZ) Az Al Ahram jelenti, hogy az angol fegyveres erők a Szuezi-csatorna övezetében hadgyakorlatokat tartanak. Az angol hatóságok közölték az egyiptottak az alkalmas pillanatot és barbár módon megtámadták a város lakóit." Az angolok keddi gaztette azt bizonyítja — írja az Al Miszri — hogy minél több békés lakos meggyilkolásával próbálják megfélemlíteni és megadásra kényszeríteni a népet. tomi hadsereg parancsnokságával, hogy a gyakorlatokon harckocsik, tüzérség és repülőgépek is részt vesznek. Hozzátették, hogy egyiptomiak számára tilos a közlekedés a Szuezbe vezető utakon. Az angolok hadgyakorlatokat rendeznek a Szuezi-csatorna övezetében A „Nílus leányai*’ nevű egyiptomi ellenállási szervezet egyik harcosnője. Angol géppuskái estek a Szuezi-csatorna mellett. Drágán fizetnek a gyarmatosítók! Ugyanazokban az órákban, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetében Anglia küldöttei teleszájjal hirdették az „emberi jogok védelmét” az angol csapatok a kizsákmányolás embertelen „jogának” védelmében újabb vérfürdőt rendeztek Egyiptomban, a Szuezi-csatorna körzetében. Hétfőn páncélgépkocsikkal megerősített angol katonai osztagok tüzet nyitottak egy teherautóra. Jellemző az angol urak „bátorságára”, hogy a provokációkirobbantásában 70 angol páncélgépkocsi vett részt. Az összecsapás során 29 ember vesztette életét. Az áldozatok vére még fel sem száradt a kövezeten — másnap újra gyilkoltak az angol gyarmatosítók. A Szuez határában lévő országút és vasút kereszteződésénél megint rohamot intéztek az egyiptomi kisegítő rendőrség ellen. 19 egyiptomi halálos áldozata és 78 sebesültje van a tömeggyilkos provokációnak — közöttük egy asszony és egy kisgyermek is. Ezek az események ismét teljes brutalitásukban mutatják meg az imperializmus vérszomjas ábrázatát. Az angol sortüzek gyilkos golyói szitává lövik azt a hazug képet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében az angol kormány megbízottai festenek gazdáikról. A Szuezi-csatorna övezetében eldördült újabb sortűz megint megmutatja, milyen otromba hazugság, amikor Churchill jólfésült diplomatái a „szabad világ védelméről” fecsegnek. Ez a felháborító vérfürdő ismét bizonyítja: a kommunistaellenes „kereszteshadjárat” hirdetése, a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni provokációs rágalmak terjesztése csak arra való, hogy leplezni próbálják igazi céljukat: a profit növelését, a kizsákmányolás fokozását, a fosztogatás, lehetőség megszerzését, vagy meghosszabbítását. A „kereszteslovagok’* keze vértől szennyes. De ez a kéz ugyanakkor remegte. Az angol gyarmatosítók egyiptomi magatartása a sarokba szorított fenevadé. A szuezi vérfürdő nem az erő, hanem a gyengeség jele. És nem a rémület csendje rá a válasz, hanem a tiltakozás, a népi ellenállás fokozódó vihara. Drágán, egyre drágábban fizetnek a gyarmatosítók a szuezi áldozatok kiöntött véréért: az imperialistaellenes nemzeti mozgalom egymásután ragadja magával a Közel- és Közép- Kelet országait. A gyarmati népek világszerte megértették, hogy az imperializmus uralma nem örökkévaló. Megértették: nincsen annyi gépfegyver és páncélautó a világon, amely megmenthetné a végső pusztulástól a szuezi gaztettek szervezőit. Világosság CSÜTÖRTÖK, 1951. DECEMBER 6 „CSEND, MEGKEZDŐDIK A KÖZVETÍTÉS“ A népmesékben sokszor hallunk varázsgyűrűről, melynek segítségével a hős odarepül, ahová kívánja. Olvastunk csodatükörről, amely tulajdonosa kívánságára bármit megmutat. Még nem egészen úgy mint a mesében, de már kezdenek teljesülni az ilyen kívánságok is. Nappal vagy este éppen csak be kell kapcsolni a televíziós készüléket és a kis vásznon — mint egy csodatükörben — megjelenik a főváros egy-egy színházi előadása, sportmérkőzése, hangversenye, vagy valamelyik film. Az ember szinte azt hinné, hogy maga is ott van a nézőtéren és fordítva nézve a látcsőbe az előadás kicsinyített képét látja. A közvetítés ideje, a sok ember energiájának, technikai munkájának forrpontja, őket nem látni a televíziós készülék vásznán. Hangjukat csak a központi televíziós stúdióban hallani. A „parancsnoki hídon" . A stúdió tele van a legkülönbözőbb készülékekkel. A színpad fölötti hídon piros és zöld lámpákat helyeztek el, körülbelül úgy, mint a hajófedélzet parancsnoki hídján Egészen oldalt hosszú pult áll, melyen különböző kapcsolók sorozata látható. Ezenkívül televíziós készülékek vannak rajta amelyek visszaadják a közvetítésre kerülő képet. A leadás órái rendkívüli feszültségben telnek el. A közvetítés szereplői még jelen sincsenek, de a műszaki személyzet már elfoglalta a helyét a stúdióban. A pult mögött ott áll a rendező, a segédrendező, a hangaszszisztens és a technikus. A segédrendezőnél ott van az előadásra kerülő mű teljes partitúrája pontosan tudja, mikor kell bekapcsolni vagy átkapcsolni a felvevőgépet, mikor kell jelzést adni vagy szünetet tartani. A hangasszisztens követi és ellenőrzi a hangszínezést, a hangerőt és a hangkeverést. A rendező előtt fekszik a közvetítés teljes szövege. Egész figyelme, látása, hallása és emlékezete a közvetítésre összpontosul. Mindenre figyelnie kell; a hangra, az előadásra, a felvevőgép mozgására, a mikrofon elhelyezésére. Azt lehet mondani, hogy művészetileg és műszakilag egyidejűleg irányít. Gondos előkészítés Avatatlan szem nem is tudja felmérni, mi minden történik ezen a viszonylag nem nagy területen. Itt kék, rózsaszínű és szürke függönyök, ott pedig soklábú állványon emelőkar mozog, amelyről mikrofon ereszkedik alá. Reflektorok fénye villan, amely kiemeli a díszlet egy-egy részletét. Az egyik sarokban heverő áll karosszékekkel és asztallal, a másikban szobarészlet, a harmadikban utcarészlet. Meg sem érted, mi mire való. Jelmezes emberek vegyülnek el a nyüzsgő műszakiak között, színészek gyakorolják szerepüket, a rendező pedig utasításokat ad A közvetítés ideje alatt csupán egy ember beszél, az is csak kézmozdulatokkal: a segédrendező, aki a színpadon áll. Fejhallgatóját külön vezeték köti össze a rendezővel, aki így továbbítja hozzá utasításait. A segédrendezőnek nagyon kell vigyáznia, nehogy egyetlen hanggal is zavarja a közvetítést. Várjon, mit szólna a közönség a televíziós készülék mellett, ha egyszerre csak ezt hallaná: —„Igor, amint bekapcsoljuk Ninát, menjen át Kozsevnyikovra!" — Mindez pedig csupán annyit jelent: amint a bemondó bejelentette a következő számot, a felvevőgépet az emelvényen álló Kozsevnyikov íróra kell irányítani. Csupán néhány perc van még hátra —• „Hol az ellenőrző óra?” — kérdezi a segédrendező, aki elvesztette az órát az asztalon fekvő papírlapok között. Már csak öt perc, már csak három, már csak egy! „Csend, bekapcsoljuk a vetítést!” Színház, mozi és rádió Eljött az ünnepélyes pillanat, melynek előkészítésére olyan sok gondot és fáradságot fordítottak. Mennyi munkába került íróknak, rendezőknek, színészeknek és technikusoknak, hogy a néző akárcsak néhány percre is meggyőző és érdekes előadás tanúja lehessen. A vászon felől halk zene szólal meg, a függöny szétnyílik és megkezdődik a hangverseny. Most látod csak, hogy mindaz, amit eddig zűrzavarnak hittél, jól szervezett, alaposan átgondolt egységet alkot. A televíziós adásnak megvannak a maga törvényei. A színházban a néző az egész jelenetet látja és ő választja ki magának azt a részletet, amelyre figyelmét összpontosítja A televíziós adásnál ez a kiválasztás a rendező feladata. Ő emeli ki a jelenetből a legfontosabbat és arra irányítja a felvevőgépet. A színpadon elhelyezett díszletrészletek csupán mozaikok a rendező kezében, aki ezeket egységbe foglalja A televízió szintézise a színháznak, mozinak és rádiónak. A szovjet tudósok álllandóan javítják a televízió módszereit, és technikáját. A szovjet adások lényegesen felülmúlják minőségileg más európai országok és az amerikaiak leadásait. Most színes adások létrehozásán kísérleteznek. A televízió lehetőségei hatalmasak. Fejlődése attól függ, milyen mértékben tudja a tudomány a még fennáló nehézségeket leküzdeni. L. Voroncova cikke nyomán. Az ENSZ-közgyűlés elnökének nyilatkozata a négyhatalmi albizottság tanácskozásairól PÁRIZS, december 6. (A TASZSZ különtudósítójától) Az Egyesült Államoknak, Nagy- Britanniának és Franciaországnak a fegyverzetek csökkentésére vonatkozó határozat-tervezetével, valamint a Szovjetunió ezzel kapcsolatban előterjesztett módosító javaslataival foglalkozó albizottság december5-i, délutáni ülése három óra hosszat tartott. Az ülés után Nervo elnök közölte az újságírókkal, hogy az albizottság folytatta a három hatalom határozattervezetének és a szovjet küldöttség által e határozattervezettel kapcsolatban beterjesztett módosításoknak alaposabb megvitatását. Nervo hozzáfűzte, hogy a vita során világos kijelentések hangzottak el a felek álláspontjáról. Hangsúlyozta, hogy a szóbanforgó kérdések igen bonyolultak és az egyes nyilatkozatok megmutatták, hogy a szempontokat egyelőre még nehéz összeegyeztetni. Nervo kijelentette, hogy az albizottsági vita célja: annak tisztázása, milyen mértékben lehet megteremteni a kölcsönös megegyezés légkörét. Épen ebből a célból az albizottság december 6-án reggel folytatja a vitát. Befejezésül Nervo közölte, hogy feltevése szerint az albizottság két nap alatt befejezi mindkét okmány valamennyi pontjának megvitatását és mérleget készíthet munkájáról. A koreai néphadsereg nagy veszteségeket okoz az ellenségnek A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 5-én közölte, hogy a néphadsereg alakulatai a kínai népi önkéntesekkel szorosan együttműködve, valamennyi fronton védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol intervenciósok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen, emberben és hadianyagban nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. December 4-én a néphadsereg egységei a keleti front valamennyi szakaszán harcokat vívtak az ellenség felderítő osztagai ellen. Janggutól északra a néphadsereg egységei sikeresen visszaverték az ellenség támadásait és nagy veszteségeket okoztak neki. A középső és a nyugati fronton különösebb változás nem történt. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek lelőtték az Anben, Szukcshon és Manszon vidékének helységeit barbár módon bombázó és gépfegyverező ellenség öt repülőgépét. Montgomery Rómában RÓMA, december 6. (TASZSZ) Az ANSA hírügynökség jelentése szerint Montgomery tábornagy, az agresszív Északatlanti Szövetség fegyveres erőinek helyettes főparancsnoka, december 4-én az olasz fővárosba érkezett. Montgomery három napot tött Olaszországban, ahol magasrangú olasz katonatisztekkel tanácskozik és — mint a Momento című lap jelenti —, elnököt majd az olasz katonai vezetők tanácskozásán. Az Angliában tartózkodó szovjet kultúrküldöttség megkoszorúzta Marx sírját LONDON, december 6. (TASZSZ) Az Angol-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából Angliában tartózkodó szovjet kultúrküldöttség december 5-én ellátogatott az északlondoni Highgate temetőbe és koszorút helyezett Marx Károly sírján. Tiltakozások Franciaországban a Schuman-terv ellen PÁRIZS, december 6. (MTI) A francia nemzetgyűlés ma kezdi meg a Schuman-terv tárgyalását. Az északfranciaországi Usinor nehézipari tröszt igazgatója — mint ismeretes a múlt héten levelet intézett néhány francia képviselőhöz s ebben felhívta a figyelmüket arra a súlyos veszélyre, amelyet a szén- és acél-csúcströszt létesítésére irányuló terv a francia iparra, sőt Franciaország függetlenségére jelent. Jacques Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke e levélre válaszolva hangsúlyozta: a kommunista pártcsoport elhatározta, hogy a terv jóváhagyása ellen szavaz. — Amikor szembeszállunk a terv jóváhagyásával — hangoztatja Duclos elvtárs levele —, ezt annak tudatában tesszük, hogy ezzel a francia dolgozók s egyben az egész francia nemzet érdekeit védelmezzük. Épen ezért készek vagyunk e nemzetellenes terv ellen együtt küzdeni minden franciával, véleményre vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A Schuman-terv ellen irányuló nagyszámú tiltakozás között szerepel — mint ismeretes — a Force Ouvriere bányászszakszervezete országos tanácsának határozata is. A francia békemozgalom állandó bizottsága is levelet intézett a nemzetgyűlés tagjaihoz s ebben rámutat a Schuman-tervről történő szavazás jelentőségére. BUDAPESTI JEGYZETEK Elmélkedés némely „kis“ dolgokról Vannak úgynevezett ,,kis" dolgok, melyek míg léteznek, halálra keserítik az ember életét, aztán, ha megszűntek, a kutya sem törődik többé velük. Egyszeriben természetessé válik minden, ami pedig nem is olyan természetes. Kamaszkoromból emlékszem egy hirdetésre, valami magazin borítólapján ■ láttam. Szép, nagy betűk formájában tette fel a kérdést az olvasónak: „Jártál-e már az őszi Margitszigeten ?” S ezután következett az őszi Margitsziget szépségeinek ecsetelése, sajnos hiába, mert nemcsak az őszi, hanem a tavaszi és a nyári Margitszigeten sem jártam, hogy a téliről ne is beszéljek. Velem együtt hatalmas tömegek tüntettek távollétükkel, ami egyszerű oknál fogva, mert a sziget szépségeinek megtekintése — évszakokra való tekintet nélkül — bizonyos pénz lefizetéséhez volt kötve. Ha jól emlékszem, hétköznap 50 fillér, vasárnap 1 pengő volt a belépődíj. Egy embernek is sok volt. Most tessék elképzelni, ha valaki családostól akart a Margitsziget őszülésének tanúja lenni. Bevallom, sokszor eszembe jut ez, mikor a Margitszigetre hömpölygő emberáradatra gondolok. Arra gondolok, felvillan-e néha az ő agyukban is, hogy néhány esztendeje együttesen sokmillió zsebbenmaradt forint erejéig ingyen kapják ezt a gyönyörű szórakozóhelyet? Vagy itt van a ruhatár, amely immár jó ideje szintén díjtalan. Megszűnt a színház, kávéház e külön belépődíja, mely gyakran fakasztotta a pesti szálakat efféle megjegyzésekre: — Hogy ez a ruhatár milyen drága! Hát ne pukkadjon meg az ember? Egyetlenegy embert szeretnék látni napjainkban, amint a „két kabát, egy kalap" elhelyezése után derűs arccal megjegyzi: — Hogy ez a ruhatár milyen ingyen vár? Hát ne örüljön az ember? De nem hattok ilyesmit, mert — mint már bevezetőmben említettem — a jó hamar természetessé válik. Ugyan ki gondol például arra, ha elfoglaltsága, vagy szórakozása az éjszakába nyúlik és feltűnik a kedves sárga villamos, hogy nemrég még gyalog vághatott neki a körútnak. Esetleg, ha sok volt a pénze, belefektethetette valamelyik autótaxiba, illy módon takarítva meg a hazáig való gyaloglást. Bizony, erről se nagyon beszélnek az emberek, én magam is csak egy megjegyzést hallottam ismeretlen embertársamtól, aki félhárom tájban velem együtt mintegy öt perce várt a villamosra. Azt mondotta, megpillantva a távolban a kitűnő alkalmatosságot: — Hála istennek. Már azt hittem, sose jön... Miatta kezdtem elmélkedni ezeken a „kis" dolgokon s most, abban a reményben hagyom abba, hogy az olvasó majd folytatja . . . (d. sz.)