Világszövetség, 1992 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1992-08-15 / 1-2. szám
Ezerkilencszázkilencvenegy elejétől augusztus 20-a állami ünnep lett. Érdemes egy kicsit visszalapozni a múltak könyvében, s egy pillantást vetni arra, miképp ünnepelte korábban az ország ezt a jeles napot. Noha az államalapító király kultusza már szentté avatása után kialakult — megünneplését az Aranybullába is belefoglalták —, a középkorban mégis erősebb volt Szent László tisztelete és kultusza. A nagy királyra való emlékezés szorosan kötődött és kötődik ma is az évszázadok zűrzavaraiból sértetlenül kikerülő ereklye, a Szent Jobb köré. A középkorban május 30-án volt a Bihar megyei Szentjobb falu monostorában őrzött ereklye ünnepe. A török időkben — annyi más mindennel együtt — az ünnepek emlékezete is elenyészett, a Szent Jobbot Raguzába menekítették, onnan 1771-ben Bécsbe került. Innen szállították Budára, s hosszú századok után itt állították ki — a hagyományokhoz híven — újra közszemlére, de még nem augusztus 20-án, hanem július 19-én. Augusztus 20-a csak egy volt a sok országos emléknap közül. Mária Terézia rendelte el 1774-ben, hogy augusztus 20-a kötelező, az egész országra kiterjedő ünnepnap legyen. Ezt erősítette aztán meg Ferenc császár 1819-es rendelete; ettől fogva e nap országos ünneppé vált. Még abban az évben óriási pompával és ceremóniával emlékeztek az államalapítóra. Az ország főméltóságai, főrendjei, a főpapok a budai várpalota Zsigmond-kápolnájában, a Szent Jobb őrzőhelyén gyűltek össze. Innen vonult harangzúgás, díszlövések és zeneszó kíséretében a menet a Nagyboldogasszonytemplom felé. Az ereklyét a diakónusok vitték a vállukon, kétoldalt fiatal nemesifjak kísérték őket. A felvonulásban részt vettek a céhek, a testületek, a katonaság és a köznép. A nem mindennapi eseményt a vidékről a várba gyűlt sokaság figyelte. szág minden tájáról idesereglett parasztok színpompás csoportjaival egészült ki. A fővárost elárasztották a lovas bandériumok és a tánccsoportok — így köszöntötte a főváros az új kenyeret, s így ünnepelték az aratókoszorúk alatt a Búzaünnepet. A Vár utcáin vonuló menetet fehér pelerines koronaőrök, mélyvörös dolmányos testőrök és csúcsos sisakos, fehér díszkabátos rendőrök kísérték; selymesen és méltóságteljesen lengtek a templomi zászlók. Az ünnep fényét tisztavatással, dunai csónakparádéval és esti tűzijátékkal emelték. Vidéken is tartottak Szent István napi körmeneteket, nemcsak Esztergomban és Székesfehérvárott, hanem kisebb falvakban is. Augusztus 20. Szent István király napja 1. Sebesült katonák viszik a Szent Jobbot a várban a koronázótemplom előtt 1917-ben (MNM-Legújabbkori Történeti Múzeum) 2. Esztergom 3. Budai Vár, 30-as évek, augusztus 20-ai körmenet (MNM-Legújabbkori Történeti Múzeum) 4. A 30-as évek közepe a budai várban, a miniszterelnökségi palota előtt az új kenyeret ünneplő parasztok (MNM-Legújabbkori Történeti Múzeum) 1945-ben megsérült a Zsigmond-kápolna, s a Nyugatról visszakerült Szent Jobbot a pesti Szent István bazilikában helyezték el. Itt tartották a körmeneteket is; az 1948-as, Mindszenty hercegprímás vezetésével az egyreerősebb kommunista nyomás elleni békés tiltakozó menetté változott. A hatalom új urai nagy gondban voltak: tudták, hogy ezt az ünnepet teljesen nem iktathatják ki. Ezért aztán 1949-ben erre a napra időzítették a sztálini mintára összetákolt alkotmány kihirdetését, megtetézve ezt egy címernek csúfolt jelvénynek a nemzetre erőltetésével. Augusztus 20-a most már az új alkotmány és az új kenyér ünnepe volt. Szent Istvánt évtizedekre elfelejtették. Kezdetben Rákosiék még igyekeztek népünnepély jelleget adni a napnak; fonák módon az Új-Lipótvárosban kaszát adtak az egy szem jelképes paraszt kezébe, esetleg ingujjban szelték a friss kenyeret a parasztok között. S megmaradt a tűzijáték is, egészen napjainkig. A hatvanas évekre már merő formasággá, munkaszüneti nappá silányult augusztus 20-a, s ezen nem segített a vízinaszádok és félkatonai ejtőernyősök dunai víziparádéja sem. A nyolcvanas évektől váratlanul (és sután) elkezdték Szent István kultuszát vissza-visszahozni a megemlékezésekbe. A szokásos ünnepi plakátokon egyre több rá utaló szimbólum jelent meg. A nap lassan hármas jelentést nyert: az alkotmány és az új kenyér ünneplése mellett az államalapító neve is felkerült a jelszavak közé. A régi ünnepek méltóságát azonban nem sikerült helyreállítani. Bár az évtized végére a rosszízű jelszavak végleg elmaradtak, valószínűleg hosszú időbe telik majd, amíg újra megtanulják tartással és szépen ünnepelni a nagy király emlékét. Bodor Ferenc