Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
70 ezres lakosságának életéről és sorsáról egy szó sem hangzott el, lévén ez nem az ő asztala ...) Tisza Kálmán pedig, a felelős kormány felelőtlen elnöke — egyre fokozódó felháborodás közepette jelentette be, hogy a mentés céljaira — az árvíz sújtotta terület csaknem 100 000 főnyi károsultjának elszállítására és ellátására — 40 000 forint segélyt (vagyis fejenként 40 krajcárt!) méltóztatott engedélyezni ... (Micsoda kigúnyolása volt ez a tízezrek szenvedéseinek!...) Végül pedig a sarokba szorítástól ingerült miniszterelnök az ülés felfüggesztését és a szegedi kérdés napirenden kívüli sürgős megtárgyalását követelő képviselőket azzal torkolta le, hogy a „törvényhozás 1 ilyen „közbejött események” miatt nem szakíthatja meg „országos érdekű munkáját ...” És valóban sikerült is elérnie, hogy— mintha mi sem történt volna! — az országgyűlés zavartalanul folytatta ezt az „országos érdekű munkát": a költségvetés napirenden levő pontjainak megvitatását — (amelyben valóban nem egy birtokos honatya és vasútépítési vállalkozó érdekeiről volt szó .. .) És mindez így folyt egészen addig, amíg végre nem akadt néhány ellenzéki képviselő, aki felelősségre merte vonni a kormányt, amiért nemcsak hogy tájékoztatást nem tud adni az eseményekről, de maga is teljesen tájékozatlan, annyira hogy a szükséges intézkedésekre sem képes ... (Amikor pedig egyegy fővárosi napilap — pl. a Pester Lloyd — is óráról órára beszámol olvasóinak az eseményekről .. .) Tisza Kálmán és kormánya az ellenzék megalapozott támadásának valóságos kereszttüzébe került: teljes tájékozatlanságáról árulkodó „megnyugtató" kijelentéseik valótlanságát konkrét adatokkal bizonyították be , mire az elnök (a további leleplezéseknek elejét veendő) berekesztette az ülést. Hasonló semmitmondó bejelentésekre és kevéssé megnyugtató válaszokra szorítkozott Tisza Kálmán következő napi tájékoztatása is. Az ellenzéki képviselők viszont egyre határozottabb intézkedéseket követeltek: elsősorban a katonaság mozgósítását... (Az ellenzék fő harci jelszavának tekintette ezt a kérdést: „ha a kormány az ország érdekeivel ellentétes boszniai okkupációt 280 000 katonával tudta támogatni (ez az okkupáció vezetett végül is az I. világháború kirobbantásához!), akkor az Alföld népének megsegítésére is igénybe vehet néhány ezer vagy tízezer főt!” ( Mindez azonban ekkor — utólag — már nem sokat segíthetett volna a szegedieken ...) A „szegedi kérvény" e késői, márc. 15-i tárgyalásán a város képviselője Bakay Nándor drámai kommentárral támasztotta alá a már több ízben megismételt és elutasított memorandum adatait és kéréseit, amelyeket a bekövetkezett tragikus események sokszorosan igazoltak... Érvei elől Tisza Kálmán ismét csak az ülés elnapoltatásával tudott kitérni. A tárgyalás mégis a kormány és az ellenzék kemény és nyílt összecsapásának színterévé vált: ekkor hangzott el, hogy Tisza Kálmánt és közmunka és közlekedésügyi miniszterét, Péchy Tamást a szegedi tragédiáért a vádlottak padjára kell ültetni. Az ellenzék országgyűlési bizottság kiküldését kérte az előzmények és a mulasztások Szeged régi szerelmeinek kivizsgálására. Tisza azonban a már jól bevált „alkotmányos" fogással szerelte le az ellenzéket: az indítványt a kormánnyal szembeni bizalmatlansági kérdésnek nyilvánította, és így az egész kormánypártot védelmezőjévé és cinkosává téve — elérte, hogy az országgyűlés kormánypárti többsége a javaslatot leszavazza. Utóbb a tájékozatlan közvélemény leszerelése és félrevezetése érdekében bejelentette, hogy az indítvány hatására (nem ugyan a felelősség tisztázására, hanem a Tisza-szabályozás műszaki felülvizsgálatára külföldi szakértői bizottságot hív meg, így fokozatosan meggyőzte a közvéleményt arról, hogy nem a kormányt terhelik a mulasztások (az önkényuralom vízügyi igazgatásának és vízügyi politikájának átvételével stb.), hanem a Tisza-szabályozás „mérnökei" követtek el végzetes műszaki hibákat (mintha az egész munka nem a kormányszervek irányításával és ellenőrzésével folyt volna!)... így a közvélemény által könnyen megítélhető és ellenőrizhető politikai kérdéseket (az önkény, a részrehajlás és korrupció stb. kérdéseit) csak a beavatottak által felmérhető szakmai (műszaki) problémákká minősítette át, amelynek eldöntésére csak az általa felkért külföldi szakértők lehetnek hivatottak. A külföldi szakértők meghívását azután természetesen további manipulá lz elborított terület térképe. (Vázlat a gátszakadások helyéről és időpontjáról) 6