Vörös Zászló, 1965. január-június (21. évfolyam, 1-77. szám)

1965-01-01 / 1. szám

A fényképezőgép csak egy pillanatot örökített meg a salán- i műkedvelő táncegyüttes feledhetetlen fellépéséből. Az új kul­­túrház avatása alkalmával első ízben léptek fel színpadán KÓSA Mária és NAGY Sándor, az újonnan szervezett tánc­­együttes tagjai, akiket az előtérben láthatnak.Iberál E. felvétele. A szorgalom jutalma «Szorgalmas munkájáért, a zöldségtermesztésben szer­zett érdemeiért, a kötele­zettségvállalás teljesítéséért Jackonics I. csoportvezetőt értékes ajándékokkal jutal­mazzuk» — áll a vinohra­­dovói kolhoz vezetőségének határozatában. így tüntették ki a Március 8. Kolhoz dol­gos földművelőit. Aki az alapvető és pótdíjazásokon kívül a múlt évben értékes ajándékokat kapott, olyan ember 270 van a gazda­ságban. Tehát úgyszólván minden negyedik munkaké­pes ember kapott ajándékot. A vinohradovói kolhozban még soha nem tüntettek ki annyi embert, mint a hét­éves terv hatodik évében. Sziiko­L 5ОТЗПППШ JÓ KERESET Újév napján kolhozunk tagjai szokás szerint vissza­­tekintenek az elmúlt évre és visszaemlékeznek, hogy mit is tettek egész éven át, elbeszélgetnek sikereikről és bajaikról. Megmondom őszintén, bár nehéz volt a munkánk a szárazság miatt, mégis az 1964. évre mint jó esztendőre emlékezünk vissza. A kolhoz belterjesen fejlesztette valamennyi ter­melési ágazatát s újabb lé­pést tett előre a gazdaság megszilárdítása felé. Sok példát lehetne felsorolni, melyek azokról a vívmá­nyokról tanúskodnak, ame­lyeket a kolhoz a növény­­termesztésben és különösen az állattenyésztésben ért el. De a kolhozisták nemcsak ezek alapján ítélik meg kol­hozuk fejlődését, hanem ar­ról is, hogy milyen volt a keresetük. Igaz, hogy a munkaegység szó nálunk már nem használatos. A kol­hozban bevezették a haladó módszerű havonkénti díja­zást. És a keresetet sem munkaegységre fizetik ki, mint régebben, hanem a norma szerinti teljesítmé­nyekre. A kereset most tel­jesen tőlünk, az emberek szorgalmától, szakképzettsé­günktől függ. Családom az elmúlt év­ben jól dolgozott. Csak alap­vető díjazásként 1100 ru­belt kaptunk. Ezenkívül a csoport minden mázsa do­hány után még 25 rubelt és egy fél mázsa búzát kap. Ebből jelentős összeg és ke­nyérgabona jut családom négy dolgozó tagjára. Mi főleg a dohányter­mesztésben dolgozunk. De ezenkívül szívesen veszünk részt a kukorica, szőlő, bur­gonya termesztésében is. Egyénileg ezek megművelé­sére is vállalkozunk. A ter­més után aztán pótdíj­azás­ként természetbeni jövede­lemre teszünk szert, így például közel 7,5 mázsa csöveskukoricát, több mint 5,5 mázsa szőlőt, több má­­ naaapeacsi зсюаасизапог ju «3000000». zsa burgonyát, 5 mázsa szé­nát és ezenkívül kukorica­­kórót kaptunk. Jól kerestek kolhozunk­ban más emberek is. Erről tanúskodik az a tény, hogy a kolhoz a múlt évi termé­kek értékesítéséből 1 millió 100 ezer rubel bevételre tett szert, vagyis pénzjöve­delmi tervét 102 százalék­ra teljesítette. Bár az el­múlt év időjárása kedve­zőtlen volt, házamba és más kolhozisták házába jólét köl­tözött. Van pénzünk, kenye­rünk, s kenyérhez valónk is. NAGY L, a Csapajev Kolhoz tagja. Lehetséges, hogy valamikor még lát­ni fogják e csöpp­ségeket nagy szín­­padokon is. Jelen­leg ők a Bereho­­vói 1. számú Óvo­da neveltjei és szü­leik előtt lépnek fel műsorukkal. A felvételen­ a tánccsoport a Pet­rezselyem táncot járja. Iberál E. felvé­tele. SUTASO A VASUTASOK MUNKAŐRSÉGEN Az újév küszöbén Tomi­­nec D. komplex brigádjának szerelői kitolatták a moz­donyt a vágányra. Már jöt­tek is azok, akik átvették az üzemképes gépet. — Vedd át Gyuri a moz­donyt, — mondotta ünne­pélyesen Bélavári mozdony­­vezetőnek Tominec Deme­ter. A mozdonyvezető a sze­mélyzettel együtt alaposan felülvizsgálta a gépet és el­ismerően állapította meg: kitűnő javítást végeztek raj­ta. S egy óra sem telt el, amikor Bélavári mozdony­­vezető már terven felül sze­relvényt szállított vele. Tominec Demeter brigád­ja elnyerte a kommunista munka kollektívája címet, bevezette a mozdonyok sza­vatolt javítását. Lukács La­jos esztergályos, Marusko Vaszil kazánmosó és mások szívesen vezették be az élen­járó munkamódszereket. Maga a brigádvezető is él­harcosa az újnak, a haladó­nak. A múlt év folyamán hat ésszerűsítő javaslatot nyújtott be, melyeket be is vezettek a termelésbe. Ezek évi 800 rubel feltételes megtakarítást eredményez­tek. A Javítómunkások már egy félév óta szavatolt Ja­vítást végeznek. Az újév előtt kibocsátották a 36. mozdonyt a javításból. A Futóház kollektívája a Javítómunkások önfeláldozó munkája révén jelentősen megelőzte a szállítás grafi­konját. Évi tervüket há­rom hónappal a határidő előtt teljesítették. Ma örömteli ünnepünk van. De a vasutasok folytat­ják a munkaőrséget. A Bé­lavári, Simon és más moz­donyvezetők által vezetett mozdonyok hasítják a leve­gőt újévkor is. KOBZEV A., a berehovói Futóház fő­mérnöke. FRISS SZŐLŐ AZ ELÁRUSÍTÓ­HELYEKEN Kint a szabadban a tél erejét érezni és Berehovón, Uzshorodon és más városok­ban szőlőt árusítanak. Ezt a Muzsijevói Szólószovház dol­gozói termelték. Az ünnep előtti napokon a gazdaság nagy mennyisé­gű nektárdús fürtöt küldött Lvovba, Rovnóba, összesen 70 tonna szőlőt fognak a té­li napokon értékesíteni. Fedorko M. A kijeviek tapsoltak nekik A színpad szerelme­sei értesültek arról, hogy a falusi műkedvelők köztársasági szemléjén Kijevben sikeresen sze­repelt kerületünk is. A berehovói Kultur­­ház valamennyi szólistá­ja — Bakos Magda, Oszkár István és a női vokáltrió tagjai: Ignác­ E., Cseh M. és Rózsa E. részt vettek a szemle záróhangversenyén is. Kiválóan értékelte a zsű­ri a berehovói Kulturház esztrádzenekarát (veze­tője Huszti J.) és a Bü­kéi «Kukoricatermesz­tő» táncegyüttes fellé­pését. Nagy sikere volt Pálfi M.-nek, a kerületi kórház ápolónőjének, aki szintén részt vett a záró­­hangversenyen. A vokáltrió tagjait az USZSZK kulturügyi mi­nisztériuma elsőfokozatú elismerő oklevéllel, az esztrádzenekart és a táncegyüttest második fokozatú elismerő okle­véllel tüntette ki. A szemle befejezése után sikerrel léptek fel a berehovóiak a Kijevi Arzenál Gyár munkásai előtt. POLJAK V. A Berehovói Borsizem ajándéktárgyait nemcsak területün­kön, hanem annak határain túl is ismerik. Az ünnepi asztalok­ra a különböző városokba küldött asztali és márkás borok aján­dékcsomagjai kerültek. A felvételen: SELEMBA L. és DRAHUSZKIJ A., a bor­üzem dolgozói csomagolják az újévi ajándékokat. Iberál E. felvétele. Jani bácsi vendégei Nemcsak a vendégszoba, de még a háló is tele van emberekkel. És még min­dig jönnek. Azok, akik tá­volabb élnek, már pár nap­pal ezelőtt megérkeztek. Irén férjével, Timirov Ale­­xejjel és kislányával, Lju­­bával a távoli Tatárország­ból napokon át utazott, hogy idejében itt legyen. Ferenc, Éva és Piroska családjukkal a szomszédos Dobroszilján, illetve Borzsaván élnek, mégis már kora délután el­indultak. Azok pedig, akik nem jöttek el a gyerekek közül, levelet írtak. Mihály, a leg­kisebb fiú és Erzsébet fér­je Nagy István, még kato­nai szolgálatukat töltik az ország különböző vidékén. Róza és Margit szintén nem jöhettek el. A Lugán­­szki területen laknak. Az ukrán Taraszov faluban fe­jőnőként dolgoznak egy kol­hozfarmon. A tőlük kapott meleg hangú leveleket a legifjabb Erdei­ lány, a 6. osztályos Julia olvassa fel. Nagy a boldogság Er­dei Jánosnak, a borzsavai Vörös Zászló Kolhoz tagjá­nak életében az év minden napján, de különösen nagy újévkor, amikor így együtt van a család. Körülülik a terített asztalt. Az időseb­bek beszélgetnek, a fiatalok játszadoznak, énekelnek a fenyőfa körül. Sokféle nyelven szállnak ilyenkor a dalok Erdeiék házában. A tatár nemzeti­ségű Szasa Timirov abban leli kedvét, hogy magyar rokonait tatár dalokra és táncokra tanítja. Piroska férje, Petrov Ilja Sztefano­­vics sem akar lemaradni. Rázendít egy szép orosz dal­ra. Ez mindenkinek tetszik, vele énekelnek. A családapa sem hagyja magát. Olyan nótákba kezd, amelyeket minden nyelven lehet énekelni. Ezek a for­radalmi munkásmozgalom dalai, ő Franciaországban tanulta őket 35 évvel ez­előtt, amikor a Marseillei kikötőben dolgozott, mint dokkmunkás. Ezért franciá­ul énekli. Gyermekei egy része követi példáját. Hi­szen hatan közülük Francia­­országban születtek. A töb­biek ki ki a maga nyelvén énekli a «Varsavjánkát», a «Dubinuskát» stb. Jól érzik magukat­ a ven­dégek ilyenkor Jani bácsi­­éknál. Tiszteletből igy szok­ta őt mindenki nevezni a fa­luban, sőt gyakran tréfál­kozva még gyermekei és unokái is. Megvan minden okuk, hogy jól érezzék ma­gukat. Összetartásuk és testvériségük az összes szov­jet emberek összetartását és barátságát jelképezi. SVÉD A. VÖRÖ­S ZÁSZLÓ 1965 január 1, péntek 3. oldal.

Next