Vörös Zászló, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-76. szám)
1971-04-08 / 41. szám
A ÉRETTSÉGI ELŐTT Fiatalok, frissek, csinosak, vidámak, lelkesek... Most indulnak az életbe és maholnap részt vállalnak az ügyek intézéséből, beleszólnak önmaguk és környezetük életének alakításába. Ahányan vannak, annyiféle jellem, embertípus. S mégis: egy kis család ez, amely az együtt töltött tíz év alatt közösséggé formálódott. Ezernyi szál, emlék fűzi őket egybe. Az utolsó negyedév első tanítási napján idén, jókedvűen újra itt ülnek a padokban. Még három hónap s mindegyikük elindul,hogy birtokába vegye a világot, megismerkedjen az élet sokszínűségével, bonyolultságával Terveikről, elképzeléseikről faggatom őket. Percekig tart, míg sikerül megtalálnom velük a közös hangot, s kezdeti elfogódottságukat levetkőzve, bátran, őszintén vallanak magukról. Kíváncsi kérdéseimre határozottan válaszolnak. Hiszen ők már mindent eldöntöttek magukban. A pályaválasztás gondolata régen foglalkoztatja őket. Bihari Ferenc. Mindenki önkéntelenül tőle várja, hogy elsőnek beszéljen. — Hatodik lett a területi irodalmi vetélkedőn, megszokta már a szereplést — vélik osztálytársai. — Nagyon szeretem az irodalmat, a könyveket. Ez meghatározza további terveimet is. Az egyetem filológiai szakára felvételizek, de ha nem vesznek fel, nem ijedek meg semmiféle munkától. És jövőre újrakezdem. De a legközelebbi feladat — jól érettségizni — fejezi be, s ebben mindenki egyetért vele. Verbiás Ibolya, a tanulói komszomolszervezet titkára is ezen a véleményen van. ő történész szeretne lenni. Történelmi olvasmányai alapján kedvelte meg ezt a pályát. Hapák János komoly, megfontolt hangon mondja: televízió és rádióműszerész lesz. Technikumban sajátítja el ezt a szakmát, ehhez ismernie kell jól az orosz szakkifejezéseket is. — Ezzel nincs baj, fizikai órákon gyakoroljuk — mondja-Nézem ezeket a fiatalokat, örökösöknek érzik magukat, mindazon szép és jó örökösének, amit apáik létrehoztak. Azonban tudják — még nagyon sok a megtanulandó, ha csaknem felnőttként kerülnek is ki az iskolapadból. Sokan közülük gyárakban, üzemekben, a helyi Kárpáti Tenyészüzemben helyezkednek el. Faggyas Magda nem mindennapi hivatást választ. Akrobata szeretne lenni. Megvan hozzá a képessége, tehetsége, mondják a többiek. Balog Sándor gyerekkorától kovácsnak készül, édesapja mesterségét akarja továbbfolytatni. — Erősnek kell ám lennie egy kovácsnak — kockáztatom meg tréfásan. Die , mosolyogva mondja, ezzel nem lesz baj. Meg aztán ma már nem is annyira kézi erővel dolgoznak a kovácsok. Gépesítve van az ő munkájuk is. Végh Géza rövid számolást végez: hány évig kell még tanulnia, hogy mérnök lehessen. Bak Valériának, amikor arról beszél, hogy az érettségi után ápolónői tanfolyamra iratkozik be, felragyog a szeme. Tudja, hogy ez a hivatás sok tapintatot, jóindulatot, emberszeretet kíván. Folytassam a sort? Említsem még Jaró Ödönt, aki sofőriskolára megy, a gazdaságban marad dolgozni, Babus Imrét, aki hegesztő akar lenni, s eközben magánúton fogja végezni a technikumot — összekötni az elméletet a gyakorlattal — ahogy ő mondja. Lőrincz Aliz varrónő lesz, a halk szavú Kiss Mária fodrász. Akadnak problémák is a pályaválasztásnál. A szülők a kevésbé ismert szakmákra nem szívesen engedik gyereküket. Az egyik kislány például ügyesen rajzol, tanárnője javasolta: fejlessze ezt a készségét és menjen divattervezőnek. Szülei lebeszélték róla. Mai ifjúság, holnapi társadalom. «Kicsit komolytalanok» — mondja róluk az egyik tanár. De nekem más a véleményem. Ha ennyi öntudattal képesek elbírálni saját képességüket, kijelölni helyüket az életben, nem lehet szó komolytalanságról. Inkább játékosak, szeretik a tréfát, vidámságot, mint minden fiatal. — Van-e olyan esemény, amire majd jó lesz visszaemlékezni «felnőtt» korotokban is? Hogyne volna. Régi és új történeteket elevenítenek fel, amelyeken jót lehet derülni, kirándulások kedves élményét idézik. És egy legfrissebb, úgy érzik, felejthetetlen eseményt, közös estet rendeztek az ivanivkai iskolásokkal, ami nagyon jól sikerült, hangulatos öszszejövetelnek bizonyult. Csengő szakítja félbe beszélgetésünket. Kezdődik az óra. S ők elfoglalják helyeiket a padokban. A tervek, elképzelések valóra váltása előtt még komoly próbát kell tenniük: túl kell jutniuk az érettségi vizsgák izgalmain, szorongásain. BALOGH Irén: Gát. Reflexiók egy szemle kapcsán A napokban tartották meg az iskolák műkedvelő csoportjainak kerületi szemléjét. örömmel szögezhetjük le, hogy a szemle az iskolai műkedvelés jelentős fejlődéséről tanúskodott. Különösen nagy az előrehaladás az énekkarok fejlődésében. Megjavult azok repertoárja. Ki kell emelni azt, hogy túlsúlyban voltak a gyermekkórusok számára írott hazafias szellemű, a béke és a népek barátságának eszméit hirdető dalok. Különösen jól szerepelt a 2. számú középiskola énekkara. Fellépésén meglátszott Nikulinec Jevgenyija művészeti vezető többéves, gazdag tapasztalatokon alapuló, hozzáértő munkája. A vezetése alatt álló 75 tagú úttörőénekkar nagy sikerrel adta elő az ifjú úttörők indulóját és két kellemes csengésű népdalt. A Koszinói és a Berehovói 1. számú Középiskolák énekkarai is dicséretet érdemelnek. Igazi művészi élvezetet nyújtottak jól begyakorolt, a legapróbb részletekig kicsiszolt énekszámaikkal. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az idei szemlén aránylag kevés vokális együttes lépett fel. Közöttük csak a 2. és 1. számú középiskolák énekegyütteseit dicsérhetjük meg. A szólisták között átütő sikert aratott Tompa Ilona, a 4. számú Kossuth Lajos Középiskola IX. osztályos tanulója, valamint Volhina Tánya, a 2. számú Középiskola V. osztályos tanulója Mindketten elnyerték a zsűri és a nézőközönség elismerését. Kellemes meglepetés volt az, hogy az idei szemlén aránylag sok zenekar lépett fel s többségük a várakozáson felül szerepelt. A legjobb fúvószenekar kétségtelenül a 4. számú középiskola fúvószenekara volt Huszti József vezetésével. A Beregi Középiskola két zenekart állított ki, ami kétségtelenül dicséretes dolog. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy még mindkét zenekaron sok a csiszolnivaló. A fúvószenekar játéka elég vontatott volt, a tánczenekar hangszerei pedig elnyomták az előadott dalokat s így a szöveg érthetetlen maradt a hallgatóság számára. Osztatlan elismerést váltott ki viszont a Berehovói 4. számú Középiskola szimfonikus zenekara. Csak örülni lehet annak, hogy ebben az iskolában évről évre gyarapodik a klasszikus zene kedvelőinek tábora, emelkedik a zenekar előadói színvonala. Meg kell említenünk azonban, hogy az utóbbi időben az iskolákban a műkedvelő együttesek művészeti vezetői kevés figyelmet fordítanak a népi zenekarok szerepeltetésére. A 4. számú középiskola furulya-trióján, a 2. számú középiskola bajánegyüttesén, a nagybégányi citera-kvartetten és a Vuzlovói Középiskola citeráján kívül nem szerepelt több népi hangszer, ami elgondolkoztató Elhanyagolják a tűrsgyökeres népi szokások, közte a fonók, lakodalmi, szüreti ünnepségek stb. ápolását, a színpadon való megelevenítését. A tánccsoportok fejlődésén sajnos nem tapasztalható említésre méltó előrehaladás. Egyesek keresik ugyan az új formákat, mint például a 7. számú Nyolcosztályos Iskola, vagy a Koszinói Középiskola tánccsoportjai, melyek méltán váltották ki a zsűri elismerését, de a többi iskolák lehetőségeiken alul szerepeltek ebben a műfajban. A bemutatott táncszámok többsége egyhangú volt és tulajdonképpen néhány közismert lépéskombináció monoton ismétlődéséből állott. Több élénkségre, mozgásra, lendületre van szükség. Kifogásolni való akad a táncosok ruháját illetően is, így például a Gáti Középiskola együttese által előadott csárdásnál a lányok öltözéke inkább egy bolgár tánc előadásához felelt volna meg. A szemlén számos jó szavalat hangzott el. Méltán váltott ki elismerést a Kacsó Kornélia (Gáti Középiskola), Vidnyánszki Attila (Muzsijevói Nyolcosztályos Iskola), Grinberg Szonya (1. számú középiskola) Várics Liza (a 2. számú középiskola) és Radvánszki József (Vári Középiskola) szép szavalata. De ebben a műfajban is sok még a tennivaló. Több szavaló fellépésén érezhető volt a kellő átélés hiánya, sokvolt a helytelenül hangsúlyozó előadó. Gondolatokat ébresztő műkedvelő seregszemlének voltunk szemtanúi. Tanulságait le kell vonni minden iskolában. A bírálóbizottság az énekkarok között a 2. számú középiskola együttesét, a vokális együttesek között az 1. számú középiskola műkedvelőit, a szólóénekesek között Tompa Ilonát, a 4. számú középiskola tanulóját, a fúvószenekarok között a 4. számú középiskola zenekarát ismerte el győztesnek. A tánccsoportok között a Kaszonyi és az 1. számú Berehovói Középiskola táncosai osztották meg az elsőséget. A zsűri különdíjjal jutalmazta a 4. számú középiskola szimfonikus zenekarának magas színvonalú játékát. Végezetül még azt szeretnénk hozzáfűzni az elmondottakhoz, hogy érthetetlen a Popovói, Rafajlovói, Alsó- és Felsőremetei, illetve a Kraszovói Nyolcosztályos Iskolák igazgatóinak és pedagógusainak felelőtlen magatartása a műkedvelés iránt. Ezek az iskolák ugyanis egyáltalán nem vettek részt a kerületi szemlén- És még azt, hogy célszerűbb lett volna a szemlét szünnapon rendezni, amikor kerületi központunk közönsége és a szülők nagyobb számban vehettek volna részt ezen az érdekes kulturális eseményen. SCHOBER Ottó, a Kerületi Kultúrpalota igazgatója. A felvételen: a nagybégányi iskola citera-kvartettje. Pólyák Mihály felvétele. Szerkesztő: CSANÁDI György. Címünk és telefonszámunk A SZERKESZTŐSÉG CÍME: Berehovó, Mukacsevói út 3 sz. TELEFONOK: szerkesztő — 31-54, szerkesztőhelyettes és felelős titkár — 33-05, levelezési és mezőgazdasági osztály — 33-06. «Красиое знамя* (на венгереком язьіке) — орган Береговского райкоме Коммунистичеекой партив Украиньї и районного Совета денутатов трудящихся Закарпатской областе. Берегівська районна друкарня, м. Берегово, пл. 40 років Жовтая, Ла 1. Телефон 31-59. Тираж 7870. Зам. 1162. Индекс 61831.