Vörös Zászló, 1972. július-december (28. évfolyam, 78-155. szám)
1972-12-23 / 152. szám
„Petőfi korának bolsevikja volt“(A. V. LUNACSARSZKIJ) 150 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor, a magyar irodalom, a XIX. századbeli társadalmi élet egyik legnagyobb egyénisége, a világ művelődéstörténetének egyik legnagyobb alakja. Egy-egy kiemelkedő múltbeli személyiség születési évfordulója rendszerint alkalmat ad arra, hogy újra megvizsgáljuk, méltassuk tevékenységét, lemérjük azt a hatást, amit nemcsak korára, hanem az azóta eltelt évtizedekre vagy évszázadokra gyakorolt, felelevenítsük szellemi örökségének jelenkori vonatkozásait. A Petőfi-évfordulónak számunkra, propagandisták, előadók és történészek számára, kettős jelentősége van: egyrészt értékes lehetőséget kínál a népek barátsága eszméjének hirdetésére, másrészt pedig megkönnyíti azon szennyes támadások visszaverését, amelyekkel eszmei ellenségeink szeretnék bemocskolni a világforradalom költőjének hagyatékát és őt a Tisza Istvánok, Bethlenek, a magyar nép árulóinak költőjévé akarják tenni. Petőfi Sándor neve elválaszthatatlan az 1848-as szabadságharctól és forradalomtól, az egyetemes magyar történelem egyik legnagyszerűbb eseményétől. Kőitől és társadalmi tevékenységének tartalma a szabadságharc volt. Verseivel, cikkeivel, gyújtőhangú beszédei A forradalom harcosa vel és tömegmozgósító munkásságával a forradalomnak, az egyszerű magyar nép jövőjének szolgálatában állt. De nemcsak verseivel küzdött a forradalomért. Fegyverrel is harcolt a szabadságért, életét áldozta azért az eszméért, amelyért a nincstelen, kizsákmányolt magyar nép küzdött. Szinte jelképes, hogy épp a forradalmi sereg egyik utolsó csatájában esett el. Csak addig élt, ameddig eszményen a forradalmi magyar állam fennállt, s mikor az elbukott, az ő léte is megszűnt. Petőfi tüze 1919 ben a Magyar Tanácsköztársaság idején rövid időre újra fellobbant, hogy aztán teljes lánggal lobogjon és világítson a felszabadulás utáni népi Magyarországon. Petőfi Sándor a népi forradalom előhírnöke volt Magyarországon, népiessége forradalmi népiesség. Mint politikus és forradalmár, barátja és szövetségese volt minden dolgozónak, nemhiába írta: «...ha majd minden rabszolganép jármát megúnva síkra lép, pirosló arccal és piros zászlókkal és a zászlókon eme szent jelszóval: «Világszabadság! » Zajongó lelke alig várta a csatajelt, életének célja a szabadságért vívott harc volt. Petőfi szabadságeszméje átfogó, univerzális szabadságeszme. A szabadságot úgy énekli meg és úgy ünnepli, mint egy világot mozgósító erőt. Petőfi cikkeiben, beszédeiben azt állította, hogy az egyszerű dolgozó ember «ura lehet saját világának», hogy «be tudja rendezni saját világát, saját életét». Petőfi mint demokrata forradalmár meg akarta értetni a tömegekkel, hogy «a demokráciát úgy kell felfogni, mint mindenki közös érdekét», kifejezésre juttatta, hogy a munkásoknak és a parasztoknak együttesen kell felszámolniuk a «sötét barlangokat és denevértanyákat». A magyar nemzet múltja és jelene között Petőfi Sándor a legelevenebb összekötő kapocs, eszmei hagyatéka az az alap, amelyre a magyar nép új életformáját felépítette.. Pobránszki Lajos történész, a 4. sz. Kossuth Lajos Középiskola történelemtanára Petőfi Sándorról két kép maradt az utókorra: egyiket festőbarátja, és unokatestvére, Orlay Petrich Soma festette róla a halálát megelőző napokban Mezőberényben, a másik, amelyet az egyetlen hiteles arcképnek tekinthetünk, egy dagerrotípia, amely kezdetleges fényképezési módszerrel készült és csak nemrég, a század elején került elő. Ezt a felvételt láthatják olvasóink a költő saját kezű aláírásával. PETŐFI EMLÉKÉRE 125 évvel ezelőtt, 1847 nyarán, második felsőmagyarországi útja során Szendrey Júliához utaztában Petőfi Sándor Berehován is megfordult, s az 1847. július 12-ről 13-ra virradó éjszakát a mostani Munkácsi utca 1. sz. házában töltötte, amely abban az időben vendégfogadó volt. Ideutaztában Berehovó vidéke ihlette a Meleg dél van... című versének megírására, amelyet innen is keltezett. Nem felejtik ezt el kerületünk soknemzetiségű lakosai. Badalóban, például, ahol szintén érte lába az út porát, emléktábla jelzi ottjártát. A község tanács végrehajtó bizottsága határozata értelmében pedig ez évben a falu egyik utcáját Petőfi Sándorról nevezték el. Városunk méltó emléket készít erről a költő életének számunkra oly kedves mozzanatáról. Az Ukrajnai KP kerületi bizottsága és a kerületi végrehajtó bizottság határozata értelmében másfél századdal a költő születése után emléktábla fogja majd hírül adni Petőfi Sándor ittjártát. Az emléktáblát a jövő évben leplezik le azon ház falán, amelyben egy éjszakára álrítva hajtotta fejét. Revácskó Mihály, a kerületi műemlékvédelmi társaság felelős titkára Reszket a bokor, mert... Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a szívem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny, kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! PETŐFI SÁNDOR: Egy gondolat bánt engemet... Egy gondolat bánt engemet: Agyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág. Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kószirt, mit a hegyről a völgybe Eger-földet rázó mennydörgés dönt le... — Ha majd minden rabszolga-nép lármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: «Világszabadság!» S ezt elharsogják, Kiharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik: Ott essem el én, A harc mezején. Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül. Hadd nyelje el azt az acélszörej. A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. — Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap. Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! _________________■■ _________ Teli van a Duna, Tán még ki is szalad! Szívemben is alig Fér meg az Indulat. Szeretsz, rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád anyád nálam Jobban nem szerethet. Mikor együtt voltunk, Tudom, hogy szerettél. Akkor meleg nyár volt, Most tél van, hideg tél. Hogyha már nem szeretsz Az Isten áldjon meg. De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg! Címünk és telefonszámunk A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 295510, Berehovó, Mukacsevói út 3. TELEFONOK: szerkesztő — 31 —54, szerkesztőhelyettes és felelős titkár — 33 —05, levelezési és mezőgazdasági osztály 33 06. A lap kedden, csütörtökön és szombaton jelenik meg.♦W 'WW -•» «| ♦ »Красное знамя« (на венгерском язнке) — орган Бере- } і говского райкома Коммунистической партии Украиньї и j ] районного Совеїа депутатов трудящихся Закарпатской * і области. J t*. ♦♦ м *. .► *♦ .* *. — —* .. .* .» .» .. —. -.#■ -—-.і Берегівська районна друкарпя, 295510. п Берегово, пл. 40 років Жовтня Aß І. Телефон 31 — 59. Тираж 8577. Формат А-3, обсяг І друк. арк. Зам. 4047, Индекс 61831. I ♦ ♦ »« • M-*-»»«-»« » # • « ♦ • • • • • • » Találkozásain] Petőfi Sándorral Hat-hét éves lehettem, amikor szüleimtől diafilmeket kaptam ajándékba. Boldog, gyerekes izgalommal vártam a pillanatot, hogy levetíthessem azokat. Csupa mesefilm volt: Ali baba, Csili Csali Csalavári és sok más mese elevenedett meg a szemem előtt. Az egyiknek Petőfi Sándor volt a címe. Levetítettem azt is. Nem sokat értettem akkor belőle: cseléd, nyomorúság, forradalom, szabadság — olyan fogalmak, amelyek akkor semmit sem mondtak nekem. Alsó osztályba jártam, amikor a televízió a János vitéz című daljátékot közvetítette. Akkor hallottam másodszor Petőfi Sándor nevét. Nagyon tetszett a János vitéz, s én újra elővettem a filmet. Szüleimmel megmagyaráztattam magamnak a kevésbé ismert fogalmakat. Kaptam egy verseskötetet is, amelyben csupa Petőfiversek voltak. És én felfedeztem magamnak Petőfit. Hangosan nevettem a szomszéd kertjébe lopni járó kisfiú panaszain, akit rajtakapva, kegyetlenül eldöngettek (Szeget szeggel), megrnkatott a faluvégi kocsmázó legények jószívűsége, akik a gazdag úr szolgáját urával együtt a pokolba küldték, de a szegény, beteg asszony lányának kérését rögtön teljesítették (Falu végén kurta kocsma). És egyre több verset tanultam meg emlékezetből és rájöttem: Petőfit igazán megismerni és megszeretni a költeményei által lehet. Azóta számos versével megismerkedtem az iskolában, az irodalmi kör foglalkozásain. Ma már értem Petőfi törekvéseit, véghetetlen vágyát a szabadság után, harcát népe boldogulásáért. Szeretem gyönyörű verseit, amelyek százhuszonöt év távolából is ugyanolyan frissen hatnak, mint megírásuk pillanatában. Finta Csilla, IX. osztályos tanuló A versekhez az illusztrációkat Horváth Anna készítette. Szerkesztő: CSANÁDI György A kiadásért felel: Balogh Irén