Beregi Hírlap, 1991. július-december (47. évfolyam, 75-149. szám)

1991-09-19 / 109. szám

Igazság és demokrácia (Elejét lásd az 1. oldalon) szemben támasztott területi követelésekkel kapcsolatosan. De a nyilatkozat után megjelent első kommentárokban már szó volt arról, hogy az elnökségnek nincs joga hasonló nyilatkozatokat tenni, mert ez az ülésszak előjoga. Elhangzottak más magyarázatok is, mondván, hogy ez csupán egy kitérő a felmérhetetlen történelemben. Viszont napjainkban a határok felülvizsgálata nem népszerű lépés. Itt van például Jugoszlávia! Hiszen ott egyre erősödnek az összecsapások. És a következményeket senki sem látja előre. Nem vállalkoznak erre az asztrológusok sem, bár azt állítják, hogy a két szovjet újságíró, akik szeptember 6-ig a helyszínről tudósítottak, még életben van, az egyik jugoszláv városban tartják őket fogságban. Az igazságba és az objektív Szemléletre szólított fel bennünket Kravcsuk L., az Ukrán Legfelsőbb Tanács Elnöke is, amikor szóba került, mennyi gabonát, és hol vásárolunk Ukrajna számára. S egyben figyelmeztetett, hogy ezeket a problémákat pánikkeltés nélkül kell megvitatni, mert kenyérgabonánk van elegendő, de a takarmány kevés, így hát több mint valószínű, hogy azt valutáért kell megvásárolni magyar szomszédainktól, ám ehhez mintegy 600—800 millió valutarubelre van szükség. Kormányunk nem rendelkezik ezzel az összeggel, így határozatot fogadnak el arról, hogy a valutát az üzentek számláiról vegyék le. Csak azt nem tudjuk, hogy járásunk kolhozai, szovházai, üzemei, szervezetei, hivatalai közül melyik rendelkezik valutával? Ha az igazság dominál életünkben, akkor miért nem mondják meg az embereknek erről nyíltan az igazságot? *A TURISTÁK BURGONYÁT VÁSÁROLNÁK Az elmúlt években olyan még nem fordult elő, hogy Ukrajna nyugati területeiről és többek között a Lembergi, Ivano-frankovszki és Ternopoli területekről hozzánk érkező turisták Kárpátalján élelmiszert vásároljanak. Ez a jelenség a múlt évben merült fel, és először a munkácsiak tapasztalhatták azt. Most hasonló helyzetbe kerültek a beregszásziak is. Városunkba egyre gyakrabban érkeznek az Ivano-frankovszki és Lembergi területekről a turistákkal teli autóbuszok, de, sajnos, látogatóink nem a város történelmével, építészeti remekeivel ismerkednek, hanem felvásárolják üzleteinkben a burgonyát, hagymát, zöldséget és gyümölcsöt. Különbözőképpen lehet magyarázni turista szomszédaink magatartását, örvendetes, hogy most van elegendő élelmiszerünk a piacon és az üzletekben is. Azért érdekes, hogy más vidékekről korábban senki sem utazott hozzánk, hogy élelmiszereket vásároljon fel, sőt fordítva, az áruból sokkal több volt Lembergben is,. más városokban is. Az egyik találékony beregszászi felvetette azt a gondolatot, hogy mindezért nem a demokrácia és az új rend a hibás Csupán becsületesen kell dolgozni. Ezek találós szavak, így hát éljünk normális életet, ők is, mi is! • (Tudósítónk) INTERJÚNK Milyen a város és a járás lakosainak zöldséggel és gyümölccsel való ellátása? Vannak-e problémák e téren? Ezek a kérdések foglalkoztattak elsősorban akkor, amikor a nagy- és kiskereskedelmi zöldség és gyümölcs felvásárlási-eladási kombinát Munkácsi utcai üzletét kerestük fel, amely egyike a város legforgalmasabb üzleteinek. Bizonyítja ezt az is, hogy havonta 170—180 ezer rubeles áruforgalmat bonyolítanak le. A kérdések megválaszolására Hadar István üzletvezetőt kértük fel. * ÁRUVÁLASZTÉKBAN NINCS HIÁNY Üzletünk Valóban az egyik leglátogatottabb a városban. Naponta több mint ezer vásárló fordul meg itt, s átlagosan több mint 5 ezer rubeles áruforgalmat bonyolítunk le. Ez a szám mindinkább növekvő tendenciát mutat, mivel egyre többen már a télre gondolnak. Folyik a zöldségek és gyümölcsök harci konzerválása és tartósítása. — Lépést tud-e tartani az árukínálat a növekvő kereslettel? Pontosabban: minden igényt ki tudnak-e elégíteni? — Igen is, meg nem is. Az a helyzet ugyanis, hogy káposztából kevesebbet kapunk mostanában, mint amennyi elfogyna.. A kolhozokban ugyanis nemrég befejeződött a középnyári káposzta betakarítása, a későbbi érésűeket pedig még nem vágják. Sajnos petrezselyemből, vöröshagymából, paprikából és burgonyából is keveset kapunk. Egyre kisebb területen foglalkoznak e kultúrák termesztésével a gazdaságokban. E fokhagymából is egyedül a XXI. Pártkongresszus Kolhozból szállítanak ide, így persze belőlük nem tudjuk folyamatosan kielégíteni a vásárlók igényeit. Mivel a burgonya tömeges vájása ezután kezdődik, még javul a helyzet. Vöröshagymából pedig két vagon szállítmányt várunk Odesszából,aminek a napokban már meg kell érkeznie. A többi zöldségféle és általában gyümölcs is kapható nálunk. — Mit tesznek annak érdekében, hogy a gazdaságok Önöknek szállítsák termékeiket, ne pedig másfelé? — E Jóelőre szerződést kötöttünk valamennyiükkel. Az árakat pedig a piaci árakhoz igazítjuk, azaz rugalmas árpolitikát igyekszünk alkalmazni. No persze, nem fizethetünk annyit, mint a piacon, de az, hogy mi nagy tételekben vesszük át az árut, megéri akárdozóknak, hogy nálunk adják el portékájukat. Mely gazdaságok a legfőbb, legmegbízhatóbb szállítóik? — A Lenin Útja, a Barátság, a XXI. Pártkongresszus, az Ulj Élet, valamint a Marx Károly Kolhoz. Ezek betartják a szállítási kötelezettségeiket, az áruikkal szemben sincsenek kifogásaink. — Van olyan gazdaság is, amelyik nem tartja be az előírásokat? — Persze. Több gazdaságban sajnos semmibe veszik azokat. Nem osztályozzák, nem tisztítják, neri, mossák meg a paradicsomot, a sárgarépát, a burgonyát. Emiatt ezeket a munkákat nekünk kell helyettük elvégezni, ami nem valami hálás feladat, kiváltképpen akkor, ha ehhez nekünk nincsenek elegendő munkásaink. — Magántermelőktől vásárolnak-e fel árut? Mert, gondolom, ezáltal is lehetne javítani az áruválasztékon. — A kérdés jogos. Területi szinten is felvetődött. Megállapodtunk, hogy negyedévenként 10—13 ezer rubelt utalnak át nekünk e célra, ám ebből semmi sem lett. Pedig mindenki jól járna! A magántermelő is, mi is és természetesen a fogyasztó is. A kolhozpiac 11 óráig tart nyitva. Ha addig a kistermelő nem adta el portékáját, hazaviszi. Mi este 6 óráig dolgozunk, lenne lehetőségünk az értékesítésre. A zeller, a petrezselyemlevél, a torma, a korai alma és szőlő, a szamóca, a barack főleg a kiskertekben terem. Csak sajnálhatjuk, hogy mindez eddig nem valósult meg. — A benzinhiány miatt vannak-e szállítási gondjaik? — Előfordul. Ilyenkor mi bocsátjuk a gazdaságok rendelkezésére a saját gépkocsinkat, illetve kerekes traktorunkat. — Önök nagy tételekben kapják az árut.Miképpen oldják meg tárolását, illetve tartósítását? — Az árulerakaton van egy nagy raktárunk. Ide szállítjuk a legtöbb árut, innen látjuk el üzletünket. Itt savanyítják az uborkát, a paradicsomot, a káposztát is. Sajnos hütőházunk nincs. Emiatt drága pénzért a tudományos kutatóintézet, illetve az Engels Kolhoz hütőházát béreljük. Amúgy is előfordul, hogy a zöldség és gyümölcs egy része elrothad. Ez főleg a kórházak, az óvodák, a bennlakásos iskolák étkezdéjének ellátását nehezíti meg. Jó lenne, ha feletteseink gondolnának arra, hogy egy minden igényt kielégítő hűtőházat építtessenek. Jó lenne az is, ha itt, hátul az udvarban egy kiárusító helyet tudnánk nyitni, ahol az áruk tisztítását és mosását is könnyen elvégezhetnénk. Ehhez azonban az itt lakó négy családot kellene átköltöztetni a városi tanácsnak. — Kik a legrégibb elárusítók? Van-e egyáltalán hiány káderekből? — Hét elárusítónk van, zömében 10—15 éve vannak már a pultnál. De Spilka Aranka 30, Németh Erzsébet, Bródi Magda 20—20, Gyarmati Valéria és Tóth Irénő—15 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Káderprobléma tehát nincs. Úgy vélem, nem is lesz, hiszen négy hónappal ezelőtt 300 rubelre emelték fizetésüket. Télen minden második nap szabad, nyáron і 8 napot dolgoznak havonta. Tehát túlterheltségre nem panaszkodhatnak. — Köszönöm a beszélgetést és további sikereket kívánok. Kocsis András ІN FELYKEFRIPORT A Munkácsy utca 3. szám alatt több hivatal is található. A bejárattól jobbra az első szinten a szerkesztőségen kívül helyet kapott az anyakönyvi hivatal, a járási levéltár, valamint a vízum- és útlevélosztály. A második szint jobb oldalának teljes jogú gazdái az egészségügyi szakiskola növendékei. Ők azokbana helyiségekben tanulnak most, ahol egykor a járási pártbizottság működött. Később két éven át a járási agráripari egyesülés rendelkezett ezekkel a termekkel, ma pedig a jövendőbeli egészségügyi dolgozók gyarapítják itt tudásukat. Első felvételünk abban a teremben készült, ahol egykor a járás első embere, a járási pártbizottság első titkára székelt. A falakat azóta átfestették, a helyiség mérete azonban nem változott. Pedig ott ma nem egy ember, hanem 40 diák, egy egész tancsoport töltinapjait. A leendő felcserek éppen belgyógyászati órát hallgattak, amikor fotóriporterünk, Alekszandrov Borisz felkereste őket. A második felvételen Simon József egészségügyi szakiskolást láthatják ,felelés közben. A többi felvételeken a csornai Jakab Szilvia, az ungváriJankovics Natália, a munkácsi Dusinec Miroszlava és Pircsak Albert, valamint a csapi Pozsár Álla látható, akik kórházi egészségügyi dolgozók lesznek. Milyen nagyszerű dolog, hogy annyi tehetséges fiatal választotta a legszebb hivatást, a betegek ápolását, gyógyítását, azt, hogy viszszaadják embertársaiknak a legfontosabbat: az egészségüket. Kényelmesen tanulnak a diákok az új osztályokban.A tanulóknak nem kell szoronganiuk, nem kényszerülnek arra, hogy hárman üljenek egy asztalhoz, ahogy ez a régi helyiségekben történt. Van, akinek nem tetszik, hogy az egészségügyi szakiskola diákjai beköltöztek a Munkácsi utcai épületbe, de nem lehetett más megoldást találni. Az átköltözés gondolatáért Pliszka Magdolna igazgató érdemel dicséretet. Mindent latba vetett annak érdekében, hogy terveit el ne gáncsolják, és nagy öröm SZOMSZÉDAINK... ’14 /**4 volt számára, amikor végül is sikerült elérnie a legkézenfekvőbb megoldást. Az egészségügyi szakiskola új épülettömbjének felépítési tervét sem másították meg: a munkálatokhoz a jövő évben látnak hozzá... 1991. szeptember 19., csütörtök BEREGI HÍRLAP * 3. oldal