Beregi Hírlap, 1993. július-december (49. évfolyam, 46-95. szám)
1993-07-01 / 46. szám
A BIZTONSÁGOS KÖZLEKEDÉSÉRT AZ AUTÓBUSZOK MŰSZAKI SZEMLÉJÉRŐL Ukrajna területén több magántulajdonban lévő autóbusz járt szerencsétlenül. A baleseteket főleg az okozta, hogy a buszok vezetői nem tartják be a KRESZ előírásait, a személyszállítás szabályait, műszakilag nem megfelelő állapotú járművel indulnak útnak. Ezenkívül e járművek tulajdonosai nincsenek tisztában azzal, milyen követelményeket támasztanak a törvények, a jogszabályok a személyszállítás, a buszok műszaki állapotának tekintetében velük szemben. Az ukrajnai belügyminisztérium közlekedésrendészeti főigazgatósága ez év június 1-én 4/605. számmal rendeletet adott ki arról, hogy 1993. június 15. és július 15. között minden magántulajdonban lévő autóbuszt műszaki vizsgára kell vinni. Ha ezt elmulasztják, akár a rendszámtáblát is levehetik a járművekről! SzkubjákJoszif milíciaőrnagy, a közlekedésrendészet munkatársa AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS JEGYÉBEN A KÖZELMÚLTBAN Kecskemétre látogatott Beregszász város küldöttsége Kincs Gábor alpolgármester vezetésével. A küldöttségnek tagja volt Dalmay Árpád, a KMKSZ járási szervezetének elnöke, Kerényi Gyula, a nyugdíjasok KMKSZ alapszervezetének elnöke. A Beregi Hírlap több mint 10 ezer fős olvasótábora tájékoztatása céljából nekem is alkalmam volt körülnézni a »híres« városban. A beregszásziakat Kecskemét megyei jogú város önkormányzata hívta meg, hogy előkészítsék az együttműködési megállapodást a két település között. Miért éppen Kecskeméttel, a tőlünk elég messze fekvő, 110 ezer lélekszámú várossal akarunk barátkozni, s ők miért keresik velünk a kapcsolatot? Mint ahogy Dalmay Árpád a kecskeméti képviselőtestülettel való találkozón elmondta, a dolognak előzményei vannak. 1938 őszén, amikor az első bécsi döntés értelmében Kárpátalja magyarlakta vidéke visszakerült Magyarországhoz, az anyaországi települések testvérkapcsolatot ajánlottak fel a visszatért helységeknek. Így lett Kecskemét Beregszász »testvérvárosa«. Kecskemét akkor egy függőzászlót ajándékozott városunknak, amelyet a beregszászi Kosztyó család rejtegetett majdnem 50 évig. Tavaly a KMKSZ járási szervezetének köz- ■ gyűlésére Kecskemétről is érkezett delegáció. Itt vetődött fel, hogy fel kellene újítani a kapcsolatot. Az idei Beregi ünnepi Héten a testvérvárosok önkormányzatai képviselőinek találkozóján részt vett Ivanics István, Kecskemét alpolgármestere is. Ekkor konkretizálódott az együttműködési megállapodás gondolata. A kecskeméti látogatás nagyon hasznos volt- A két nap alatt alkalmunk nyílt bepillantani a képviselőtestület tevékenységébe, találkoztunk a már említett Ivanics István és Hideg Antal alpolgármesterekkel, Merász József polgármesterrel, akik szóltak arról is, hogy eza kapcsolat nemcsak Kecskemét és Beregszász, hanem Ukrajna és Magyarország együttműködését is szolgálni kívánja. Egymás gazdasági és kulturális helyzetének megismerésén túl a tapasztalatok átadását is fontosnak tartják. Mi is úgy véltük, sokat tanulhatunk kecskeméti barátainktól. Elsősorban pontosságot, a városban egykor élt jelentős személyiségek emlékének ápolását, azt, hogy mindenütt rendnek kell leürni: a lelkekben, az emberi kapcsolatokban, a közterületeken egyaránt. A Futár című lapban olvastuk, hogy az angol királynő látogatását megelőzően semmiféle (a nálunk oly jellemző és megszokott) »rohammunka« nem volt a városban. A főtér csinosítását a parkfenntartásra fordítható összegből végezték el, úgy is lehet mondani, hogy az esedékes munkák elvégzését a látogatás idejére időzítették. »Nem vagyok híve annak, ha egy város más arcot akar mutatni a vendégeknek, mint amilyen valójában« — nyilatkozta Merász József polgármester. Kecskemét egyébként 1968-ban ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját. Honfoglaláskori település, nem messze innen. Pusztaszeren gyülekeztek ezer évvel ezelőtt honfoglaló őseink törzsvezérei. Mezőgazdasága jelentős, szőlő- és borkultúrája nemzetközi hírnévnek örvend. A látogatás során alkalmunk volt találkozni Fehér Tiborral, a Kertészeti Főiskola tanárával, aki elmondta: szívesen szerveznének konzultációs oktatóbázist Kárpátalján, ahol levelező úton kertészmérnököket, szőlész, borász, zöldségtermesztő, virágkertész és más szakembereket képeznének. A diákok Kecskeméten tennének felvételi vizsgát, a Kárpátaljára utazó tanárok fizetését közös pályázat útján, alapítványok révén oldhatnák meg. Egyébként a Kertészeti Egyetemnek a szlovákiai Komáromban és Kézdivásárhelyen (Románia) is van kihelyezett oktatási központja. Találkoztunk Farkas P. Józseffel, a Kecskeméti Lapok Kft elnökével, alkalmunk volt elbeszélgetni Taraczközi Istvánnal, a Magyar Természetgyógyászok Kamarája főtitkárával. Augusztus 20—21 — 22-én nemzetközi konferenciát szerveznek természetgyógyászok számára, amelyen szívesen látnak kárpátaljaiakat is. Támogatásáról biztosított bennünket Illés István, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója is. Kincs Gábor és Dalmay Árpád beszéltek a színházi szakembereknek az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházért Alapítványról, a Beregszászi Népszínházról, a Kijevben tanuló magyar színinövendékekről. Illés István felajánlotta, hogy segít a beregszászi hivatásos színház jelmezekkel való ellátásában. Felvettük a kapcsolatot Tiborcz Csabával, a Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti szervezetének alelnökével, aki megígérte, hogy gyűjtést kezdeményez a beregszászi szegények számára. Kerényi Gyula Bognár Ferenccel, a kecskeméti agrárszakemberek nyugdíjasklubjának elnökével kötött együttműködési megállapodást. Még a nyár folyamán ellátogat városunkba a kecskeméti nyugdíjasok egy csoportja. Kecskeméten sok érdekes látnivaló akad. Ilyen a Klapka-házban lévő Bozsó-gyűjtemény. Bozsó János festőművész több mint 30 éve gyűjti a régiségeket. A kiállítási tárgyak összértéke kb. 100 millió forint. Jártunk a kecskeméti római katolikus templomban, az úgynevezett öregtemplomban is, ahol Fejes László apátfőplébános tartott számunkra ismertetőt. Nagy élmény volt, hogy megismerhettük dr. Orosz Ulászló irodalomtörténészt, a neves Katona József-kutatót, aki elkalauzolt bennünket a Katona József-emlékházba. A kiállítási tárgyakat nézegetve arra gondoltunk: vajon mikor válik valóra az az álom, hogy egyszer Beregszászban is működjék irodalmi múzeum? OroszLászló egyébként néhány évig a Beregszászi Gimnázium diákja volt. Kicsit mi is büszkék lehetünk rá. Mint ahogy szeretettel emlegetjük dr. Szájber István ügyvédet, Beregszász szülöttjét is, aki 1944-ben hagyta el a várost, de a mai napig is beregszászinak vallja magát. Vendéglátóink megmutatták büszkeségüket, a városi vízművet. Rengeteg földet hordtak össze, hogy a víztorony magasra épüljön, elegendő nyomás legyen a vízmű normális működtetéséhez. A domb alatti kis mesterséges tóban halat fognak tenyészteni. Kis küldöttségünk, amennyire lehetett, feltérképezte, milyen irányban szövődhetnek barátságok Kecskemét és Beregszász polgárai között. Május 28- án a beregszászi városi tanács ülésszakán a képviselők jóváhagyták a Kecskeméttel kötendő együttműködési szándéknyilatkozatot. Reméljük, azóta Kecskemét képviselőtestülete is kedvezően döntött ez ügyben. Az együttműködési szerződés aláírására szeptemberben Beregszászban, a Kulturális és Gazdasági Napok keretében kerül sor. Hisszük, hogy ez a barátság mindkét város polgárainak hasznára válik. Mester Magda A képeken: a római katolikus templom, a Katona József Színház. KECSKEMÉTEN JÁRTUNK VILLÁMINTERJÚNK »HASONLÓAK A PROBLÉMÁINK...« Amint arról már lapunkban olvashattak, az elmúlt héten érdekes találkozóra került sor városunkban a járás vezetői és Magyarországról érkezett vendégeink között. E találkozót követően beszélgettünk el Morvai Istvánnal, a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumának államtitkárával. — Államtitkár úr, milyen céllal érkeztek megyénkbe? — Több célt is magunk elé tűztünk. Először is, fel szerettük volna venni a kapcsolatot a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel. Másodsorban a helyi farmerek számára hoztunk ajánlatot egy alapítvány részéről. Az alapítvány tankönyvekkel, továbbképzéssel segítené elő, hogy a termőföldhöz jutott gazdák minél hamarabb talpra álljanak. Természetesen nem mulasztjuk el felkeresni az olyan történelmi helyeket, mint a Vereckei-hágó, Szolyva, Munkács, Rahó, Técső, stb. Városukban például megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot. — Nyílt titok, hogy vidékünk lakossága úgy próbálja gyarapítani szűkös bevételi forrásait, hogy Magyarország szomszédos vidékein piacol. Most azonban azt beszélik, hogy komoly szankciókat foganatosítanak majd velük szemben... — Az illegális kereskedelem ellen fel kell lépni. Ahhoz, hogy a helyzet rendeződjön, korrekt, nyílt, világos lehetőségeket, feltételeket kell teremteni a kishatárforgalomban. Természetesen nem a büntető intézkedések jelentik a megoldást. S azt is le kell szögeznem, hogy ezek nem kisemberek ellen irányulnak, hanem azok ellen, akik nagyban, üzletszerűen csempésznek, árusítanak. — Azt, hogy a volt szovjet rendszer »hagyatékaként« eléggé elterjedt nálunk a hivatalnokok, a tisztviselők korrupciója, megszoktuk. Az viszont meglepő, hogy mostanában ilyesmivel találkozunk magyar részről is. A határőrök, vámosok szívesen elvesznek egy-egy karton Marlborót, egy-egy üveg pezsgőt, s behunyják szemüket... — Sajnos, vannak viszszaélések e téren. Emiatt határozott intézkedéseket foganatosítottunk az efféle esetek megelőzése, a vétkesek felelősségrevonása érdekében. Ha valaki mégis ilyen visszaélésekkel találkozik, akkor az jelentse az illetékes hatóságoknak, a vámhivatalnak, a határőrparancsnokságnak. — Államtitkár úr, milyenek a benyomásai? — Most járok először Kárpátalján. Benyomásaim nagyon jók. A helyi vezetők képesek arra, hogy egy hullámhosszon gondolkodjanak velünk! Ezt elősegíti az is, hogy problémáink bár nem egyforma súlyúak, ám hasonlóak! — Köszönöm a beszélgetést, s remélem, a jövőben gyakrabban láthatjuk vendégül önt! Bíró László ♦ *. oidul BEREGI HÍRLAP PÉNZT A TAKARÉKBANKBA? Inkább az a napi gyakorlat, hogy kiveszik a takarékbankból a kupon-karbovanecet — már akinek van —, semmint betegyék. Agitálnak ugyan bennünket a takarékbankok kijevi vezetői — lásd a Holosz Ukrajiniban megjelent interjút —, hogy tartsuk csak biztos helyen, azaz náluk a pénzt, jó kamatot fizetnek rá. De az infláció másra tanít: amit ma nem költünk el, holnap a felét éri, holnapután a negyedét. Nemtud akkora kamatot adni a takarékbank, hogy megérné rájuk bízni a pénzt. Mégis akadnak csodabogarak, akik biztos helynek vélik a takarékbankot. A beregszászi születésű, jelenleg Moszkvában élő Kosztyó Béla például, aki június 15-én akart elhelyezni a 7288. sz. takarékbankban egy összeget azzal a kikötéssel, hogy a városban magányosan élő édesanyja szükség szerint használhassa a betétet. Ám nagy csalódás érte: a takarékbank dolgozói nem voltak hajlandók elfogadni a pénzt, mert nem ukrán állampolgár . Vajon miféle elavult rendelet, jogszabály alapján döntöttek így? Úgy tűnik, a bankszakmára is ráférne egy kis reform Hisz a világ minden táján a bankok, takarékbankok idegen országok állampolgárainak is megőrzik értékeit, hirdetik szolgáltatásaikat, mert érdekük, hogy minél több pénzzel rendelkezzenek. Ukrajna állampolgára nyithat számlát magyarországi, nyugati bankokban is, akármilyen devizát elfogadnak betétként. Nálunk még más az ábra... (Szilvási) 1993. július 1., csütörtök