Vörös Zászló, 1954. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1954-05-03 / 102. szám

2 (Folytatás az első oldalról) Azt hiszem, hogy ez a javaslat nem talál majd különösebb rokonszenvre egyes miniszterek részéről. (Élénkség a teremben). Ámde meg vagyok győ­ződve arról, hogy a képviselők támo­gatni fogják ezt a javaslatot, amely államgépezetünk tevékenységének meg­javítására irányul. (Taps.) A minisztériumok átszervezését nem szabad gépiesen végrehajtani. Az átszervezésnél abból a feladatból kell kiindulni, hogy növeljük az államgé­pezet munkakapacitását és tovább ja­vítsuk a vállalatok vezetését. Ebből a célból jelentősen csökkenteni kell a levelezést, a nagyon is sok kimuta­tást. Kíméletlenül irtani kell a büro­kratizmust és a vezetésben megnyil­vánuló hivatalnoki szellemet. Csak így lehet megjavítani az államgépe­zet tevékenységét, csak így lehet csökkentett létszámmal jobban meg­szervezni a termelést. Ha a legkisebb ellenállás vonalán haladunk és az új minisztériumokban óriási apparátusokat hozunk létre, semmiféle átszervezés sem használ. Valamennyi minisztériumra, bele­értve az újonnan szervezetteket is, az a feladat hárul, hogy minden esz­közzel javítsák az összes vállalatok konkrét vezetését, hogy növeljék — lentről félig — minden egyes dolgo­zó felelősségérzetét a népgazdasági tervek teljesítése érdekében. A helyi szervek dolgozói azt jelen­tik, hogy a min­isztériumok­ól, a köz­­társasági és a tartományi szerveze­tektől még mindig számos utasítást, rendelkezést és parancsot kapnak. A rjazani mezőgazdasági gépgyár a gépgyártási minisztériumtól tavaly P5­0 különféle utasítást kapott, ez év első két és fél hónapjában pedig már 640-et. Az üzem igazgatósága az el­múlt év folyamán 10.250 különböző iratot küldött el, ez év első két és fél hónapja alatt pedig 3.000-et. A kujbisevi Tartományi végrehajtó bizottság, (amelynek elnöke Petrusin elvtárs) tavaly körülbelül 12.000 út­mutatást, ut­isitá­st és táviratot kül­dött a helyi szerveknek. (Élénkség a teremben.) Hogyne jutnának eszünkbe ezzel kapcsolatban Szaltikov-Szcsedrin fe­ledhetetlen szavai a buzgó főnökről szóló meséből. „Jaj annak a város­nak, amelynek vezetője özönével gyártja a céltalan határozatokat“ — írja a nagy szatirikus. (Derültség a teremben.) Ezek a szavak, mint lát­­ánt, még napjainkban sem veszítet­ték el jelentőségüket. Népgazdaságunk sikeres fejleszté­sében fontos szerepe van a legszigo­rúbb takarékossági rendszer állhata­tos megvalósításának. Az állami költ­ségvetés sok milliárdot irányoz elő gazdasági és kulturális építésre. Eze­ket az alapokat a fő gazda gondos­ságával kell felhasználni, minden egyes rubelt, a min minden képekjét a szó szoros értelmében szántán kell tartani és meg kell becsülni. El kell ismernünk elv­társak, hogy nálunk még dívik a könnyelmű ma­gatartás az állami alapok felhaszná­lása terén. Még a Szovjetunió pénzügyminisz­tériumának rendszerében is van fö­lösleges személyzet s nagy hiányos­ságok mutatkoznak a pénzügyi munka megszervezése terén, noha elsősorban éppen a pénzügyminisztérium hivatá­sa volna az, hogy szigorúan tisztelet­ben tartsa a pénzügyi fegyelmet, és a takarékossági rendszert. Valóban, nem kirívó hiányosság-e az, hogy például a Finn-Karéi SZSZK számos rajor­já­­ban még a pénzügyi apparátus össze­­vonása után is annyi adóbeszedő mű­ködik, hogy fizetésük túlhaladja az illető radonokban beszedett adók ösz­­szegét­ (élénkség a teremben.) Kale­vala rajonban például az adóbeszedők évi fizetési alapja 50.000 rubel, s a rajonban az általuk beszedett adók összege mintegy 55.000 rubelt tesz ki. (Derültség.) Suojärvi rajonban az adóbeszedők fizetési alapja megha­ladja a 26.000 rubelt, ezzel szemben a beszedett adók alig tesznek ki 20 000 rubelt. (Nevetés.) Nálunk még mindig nagy összegeket költenek fölösleges személyzetre a kü­lönféle minisztériumokban és intézmények­ben. Vájjon nem nyilvánvaló-e, hogy erélyesen véget kell vetni, ezeknek a felháborító dolgoknak .­ Feladatunk az, hogy apparátusunk különböző láncszemeiben fokozzuk a harcot a bürokratikus fonákságok el­len, hogy a fő figyelmet a vállalatok, a GTA-k, a kolhozok és szovh­ozok gyakorlati és szervezési munkájára összpontosítsuk, fejlesszük a bírálatot és önbírálatot, kitartóan harcoljunk a fogyatékosságok kiküszöböléséért. A pártszervezeteknek, szovjeteknek, a gazdasági szervezeteknek és szakszer­vezeteknek még több figyelmet kell fordít­aniuk a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítésére, sokkal behatóbban kell foglalkozzok a lakás­építés kérdéseivel, a lakosság minden­napi szükségleteinek kielégítésére irá­nyuló szolgáltatások kérdéseivel, a kereskedelem és a közélelmezés meg­javításával minden egyes helységben. Elvtársak, nagy hazánk minden vá­rosában és falujában folyik az egész nép mozgalma szocialista iparunk to­vábbi fejlesztéséért, a tömegfogyasz­tási cikkek termelésének növeléséért, a mezőgazdaság erőteljes fellendíté­­séért. A m­oszkva városi és moszkvai ar­o­­mányi élenjáró vállalatok munkaközös­ségei versenyt indítottak a nagy mun­katermelékenységért, a termelés foko­zásáért, a meglévő termelési felülete­ken, a termelés minőségének megjaví­tásáért és az önköltség csökkentéséért. Ez a hazafias kezdeményezés megér­demli, hogy minden eszközzel támo­gassuk és széles körben népszerűsít­sük. Leningrád, Kiev és az ország más ipari központjainak vállalataiban a verseny nag­y méreteket ölt. A verseny folyamán sok új munka­fogás és munkamódszer merül fel. Az élenjárók kezdeményezését és tapaszta­latait azonban nem támogatják min­denütt. Sajnos, vannak olyan gazda­sági vezetők, akik ahelyett, hogy ap­rólékosan tanulmányoznák és tevéke­nyen terjesztenék mindazt, ami új és fejlett, mellőzik az értékes javaslato­kat. Akadnak még olyan aktivisták is, akik rég elavult módszerek szerint dolgoznak és nem csinálnak semmit, csak ilyen „elveket“ hangoztatnak: Rajta, fiúk!“ — „Ne esik rajta, test­vérek!“ — „Gyerünk, gyerünk, sza­porán!" — „Végezzünk gyorsan!“ — és még sok más ilyen üres szólamot pufogtatnak, ami semmire se kötelez­ő és semmire sem vezet. Az ilyen veze­­tőkt­ől valóban semmi hasznosat sem várhatunk. Minden munkában tűrhetetlen és káros a sablonos, formális magatar­tás. Annál inkább tűrhetetlen a ver­­senyszervezésben. Pedig gyakran még mindig bürokratizmus és formalizmus nyilvánul meg a verseny vezetésében. Egész sor vállalatban mindenféle ver­senynyilvántartó lapokat készítettek, éppen elég formális vállalás jön még létre — mindez elfojtja a tömegek al­kuió kezdeményezését. A harkovi t­e­­rékpárgyárban is töméntelen nyilván­tartó lapot készítettek a versenyeredmé­nyek feltüntetésére. Ezek közül csu­pán ,a fejlett munkamódszerek alkal­mazására vonatkozó nyilvántartó lap megköveteli, hogy minden műhely ha­­vonta egy olyan jelen­tést nyújtson be, amelyben több mint 1000 kérdésre kell válaszolni. (Derültség a terem­ben.) Sok, sok dolgozó verejtékezik e jelentések megírásával és összegezé­sével, ahelyett, hogy hasznos munkát végezne. Ez igen káros bürokratikus gyykorlat. Erélyesen ki kell küszöböl­nünk a versenyszervezésben megnyil­vánuló formalizmust, a tisztánlátás híján lévő sablonos magatartást. A verseny a dolgozók milliós töme­geinek eleven, alkotó műve. A verseny a kommunizmus építésének kipróbált módszere. A kommunizmus fiatal haj­tásai, amelyeket Lenin a kommunista szombatokban felfedezett, ma hatal­mas szocialista versennyé , a dolgo­zók nagyszerű mozgalmává alakult át, a népgazdaság összes ágainak fejlesz­tésére irányuló tervek minél gyorsabb befejezésére. Elvtársak! Békés, alkotó munkán­kat végezve, mi következetesen meg­valósítjuk békés külpolitikánkat és kölcsönösségi alapon állandóan szilár­dítjuk és szélesítjük a Szovjetunió ke­reskedelmi kapcsolatait minden ide­gen állammal, amely hajlandó erre. A Szovjet Állam fejlődésének egész története beszédesen példázza a Szov­jetunió békeszeretetét és a ’.cumi irányelvek következetes valóraváltását a Szovjetunió viszonyában a többi or­szággal. Feladatunk, hogy a jövőben is világos, a népekhez közelálló béke­politikát folytassunk, erősítsük üzleti kapcsolatainkat a külországokkal és kölcsönös előnyök alapján minden esz­közzel fejlesszük velük a kereskedele­met. V. I. Lenin még a szovjeth­atalom első éveiben mondotta: „Létezik egy nagyobb erő, mint az ellenséges kormá­nyok, vagy osztályok bármelyikének kívánsága, akarata és határozatai; ez az erő — az általános világgazdasági kapcsolatok, — amelyek arra kénysze­rítik őket, hogy ezen az úton, — a velünk való kapcsolatok útján halad­janak". Vladimír Iljics e szavainak helyessé­­gét maga az élet igazolta. Különféle ellenségeink minden mesterkedése el­lenére a Szovjetunió külkereskedelme évről-évre fejlődik. Jelenleg 51 or­szággal vannak kereskedelmi kapcso­­lataink. A Szovjetunió kereskedelmi forgalma külföldi cégekkel 1953-ban 11 százalékkal növekedett az előző év­hez viszonyítva, a háború előtti színvo­nalhoz képest pedig közel megnégy­­szereződött. A burzsoá országokban egyre többen ismerik fel azt­ a paran­csoló szükségességet,­ hogy fejleszted­niök kell és el kell mélyíteniük keres­kedelmi kapcsolataikat országunkkal és a népi demokratikus államokkal. Bi­zonyítja ezt az is, hogy az utóbbi hó­napokban számos kereskedelmi kül­döttség járt a Szovjetunióban, a többi között gyárosok és kereskedőkből álló küldöttségek Angliából, Argentinából és más országokból, s egész sor jelen­tős kereskedelmi ügyletet kötönek le. A különböző országok közötti ke­reskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére és megszilárdítására vonatkozó javas­latokat, a Szovjetunió kormányának intézkedéseit a nemzetközi kapcsolatok­­ban fennálló feszültség enyhítésére melegen támogatják és helyeslik, az egész világon. De az, ami az emberek millióinak helyeslésével találkozik, ide­­gességet és dühös támadást vált ki olyan személyiségek részéről, akik igen felelősségteljes állásokat töltenek be az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban. Elsősorban Dal­­les amerikai külügyminiszterre utalok. A Szovjetunió mindent elkövet a sem­mivel sem igazolható kölcsönös bizal­matlanság légkörének enyhítésére, Dalles ar ellenben mintha megszállott lenne. Egyre-másra adott nyilatkoza­taiban a nyers erő politikáját propa­gálja, szítja a háborús hisztériát, a gyűlöletet és lenézést, a népekkel szemben, egész sor állammal szemben pedig, fő­kép a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokra­tikus országokkal szemben a fenyege­tőzésben leli kedvét. A világ egészségesen gondolkozó emberei, akik a nemzetközi feszültség enyhítésére törekednek, elítélik az Egyesült államok kormányköreinek a több mint 500 millió lelket, számláló nagy Kínai Népköztársaság ellen irá­nyuló megkülönböztető politikáját. Az ilyen rövidlátó politika kudarcra van ítélve. (Hosszas taps.) A szovjet állam megszületése óta nem egyszer hallottunk a szovjet nép címére intézett különböző­­ fenyegeté­seket és tudjuk, mit érnek az ilyen módszerek. Mi nem félünk a fenyege­tőzésektől, ilyesmivel nem leh­et ben­nünket megijeszteni. Emlékszünk még, hogy Hiller és cinkosai, mielőtt megtámadták orszá­gunkat, azt üvöltözték, hogy a Szovjet­unió gyenge, s minthogy, a Szovjet­unió bőrén meg akartak gazdagodni, katonai kalandjukba bevontak más imperialista rablókat is. Tudjuk, ho­gyan végződön ez a kaland. Kétség­­tesen, hogy ha akadnak őrültek, akik utánozzák Hitlert, elkerülhetetlenül azonos sors vár rájuk. (Hosszantartó, viharos taps.) A történelem tanulságairól nem le­het megfeledkezni, s ezek a tanulsá­gok megmutatják, hogy az első világ­háború a szocialista forradalom győ­zelméhez vezetett országunkban és a­ világ első munkás-paraszt állam­ának megteremtéséhez. A második világháború következté­ben kiszakadt a kapitalista rendszer­ből több európai és ázsiai ország, né­peik örökre a szocialista fejlődés út­jára léptek és népi demokratikus rend­szert honosítottak meg országaikban. Képtelenség volna azt feltételezni, hogy ezek a népek, amelyek örökre lerázták magukról a kapitalista rabság láncait, saját jószántukból újra bi­lincsbe akarnák veretni magukat, csu­pán azért, mert ez ínyére volna Dal­lesnek és a hozzá hasonlóknak (Taps.) Ha az imperialisták megkísérelnék egy újabb vlágháború kirobbantását, ez elkerülhetetlenül az egész kapitalista rendszer csődjével végződne. (Viharos taps.) Népünk nem akar háborút, mert tudja, hogy a háború vérontást, óriási áldozatokat és pusztításokat jelent. A világ egyetlen népe sem akar háborút, ezt beszédesen bizonyítja a békehar­­cosok hatalmas mozgalma. A béke ügye szempontjából sokkal jobb volna, h­a Dulles és a kapitalista államok más személyiségei józanabb magatartásról tennének tanúbizonysá­­got nyilatkozataikban. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a Dulles-féle emberek nem táplálnak szeretetet a szovjet ál­lam iránt s még kevésbbé a Kommun­ista Párt iránt. Nekünk sem áll szán­dékunkban a kapitalizmus iránti vala­milyen rokonszenvről beszélni, mert a kapitalizmus könyörtelenül kizsákmá­nyolja a munkásosztályt, rabságban tartja a népeket, elviselhetetlen élet­feltételeket teremt, a dolgozók sokmil­liós tömegei számára. Mi nem avatkozunk bele más álla­mok belügyeibe. De népünk, akárcsak a földkerekség száz- meg százmillió lakója rokonszenvezett és rokonszen­vez mindazokkal a népekkel, amelyek felszabadító harcot vívnak a gyarmat­­tartók ellen, az imperialista leigázók ellen és teljes sikert kiván az elnyo­mott népeknek felszabadító Parokik­ban. (Hosszantartó taps.) Ugyanakkor, mi mindig úgy véltük és ma is úgy véljük, hogy a szocializ­mus és a kapitalizmus békés együtt, létezése lehetséges és minthogy való­ban két rendszer létezik, tehát meg kell erősíteni a kettő közötti üzleti kapcsolatokat és nem szabad kölcsö­nös ellenségeskedést és gyűlöletet szítani közöttük. A népek maguk ha­tározzák meg magatartásukat az or­szágukban létező rendszer tekinte­tében. A szovjet ország a jövőben is rendíthetetlenül folytatja a békés külpo­litikáját és arra törekszik, hogy csök­kentse a nemzetközi feszültséget, fo­kozza az országok közötti üzleti kap­csolatok fejlesztését és megerősítse a békét az egész világon. (Hosszas taps.) Várjon miért csörtetik a fegyvereket az agresszív politika hívei, miért di­csőítik a hírhedt erőszak-politikát? Ko­molyan szólva, e politika megterem­tői maguk is belátják, milyen képte­lenség ez a politika olyan nagy or­szágokkal szemben, mint a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársaság. Ma már az egész világ látja, mint növe­kednek és erősödnek a szocializmus és a demokrácia hatalmas táborá­nak erői. Ez a tábor az emberiség­nek több mint egyharmadát egyesíti soraiban. Tudjuk, hogy a harag elveheti az ember eszét. De váljon államférfihez méltó cselekedet-e, hogy a más népek iránti dühtől és gyűlölettől elvakítva határozza meg az állam külpolitikai irányvonalát? A vak gyűlölet rossz tanácsadó. Dulles-szerű politikai kalandorok uszítására az amerikai burzsrá lapok és rádióállomások a legképtelenebb és legértelmetlenebb koholmányukat köztik a nemzetközi feszültség enyhí­tésére irányuló szovjet kormányintéz­kedésekkel kapcsolatban. A burzsoá sajtó úgy állítja be a kapitalista or­szágokkal­ való üzleti kapcsolatok megjavítására vonatkozó szovjet ja­vaslatokat, mint ,,a Szovjetunió gaz­dasági bombáját", mint a világ meg­hódítására szervezett „kommunista összeesküvés“ valamilyen válfaját Miért csapnak az imperialisták olyan nagy hűhót a Szovjetunió ré­széről fenyegető állítólagos veszély miatt, jóllehet nagyon jól tudják, hogy a Szovjetunió békepolitikát foly­tat és nem akar megtámadni senkit sem? Propagandacálok érdekében csapnak lármát. A Szovjetunió részé­ről fenyegető állítólagos veszélyről szóló vitákkal meg akarják félemlíte­­ni az embereket, hogy könnyebben sajtolják ki belőlük az adókat s hogy hatalmas profitot biztosítsanak az imperialista monopóliumoknak. Az imperialisták a hisztéria szításával próbálják igazolni az őrült fegyver­kezési hajszát, amelynek segítségé­vel remélik enyhíteni a közelgő gaz­dasági válság csapásait. Az ameri­kai imperialistáik meg akarják félem­líteni Nyugat-Európa népeit és ezen országok kormányait arra akarják kényszeríteni, hogy nagyobb pénzala­pokat fordítsanak fegy­ver­kezésre. Mi­vel a­zonban a nyugateurópai orszá­gokban a gazdasági helyzet amúgy is a végsőkig feszült, az amerikai ka­pitalisták — mint ők mondják —­ se­­ gítség gyanánt fegyverzetet adnak el nekik. Ezzel óriási nyereségekre tesz­nek szert és leigázzák ezeket az or­szágokat. Az imperialisták félnek a szovjet állammal való békés versenytől, mert nyilvánvaló, hogy a kapitalista rend­szer nem képes helytállani ebben a versenyben. Az amerikai burzsoá saj­tóban mind gyakrabban nyilvánul meg az aggodalom amiatt, hogy a Szovjetunió gyorsütem­i fejlődése és a nép anyagi jólétének emelkedése vonzóan befolyásolja a kapitalista or­szágok dolgozóit. Ebből a szempont­ból jellemző a NEW YORK HERALD TRIBUNE április 11-i számának egyik cikke. Ez igen figyelemreméltó valo­­mástételeket tartalmaz. „atig mi továbbra is „az elmaradt oroszokról“ szóló elcsépelt dajkame­sékkel áltatjuk magunkat — írja a lap — addig a gigantikus szovjet ál­lam sokkal gyorsabb ütemben szilár­dítja meg gazdasági erejét, min­t Nyugat-Európa ... A fősúly a fo­gyasztási cikkekre tevődött át. Akár hisszük, akár nem, ez minden bizony­nyal a XX. század második felének legveszedelmesebb eseménye. (Derült­ség a teremben). Szomorú és leta­gadhatatlan tény, (tegyük hozzá: szo­morú az imperialisták számára), hogy a Szovjetunióban a háború után az ipar és a technika kolosszális fellen­dülése észlelhető; kolosszális az orosz mérték szerint és óriási még a mi mértékünk szerint is.“ íme ettől félnek az imperialista urak. Az összes országok dolgozói sa­ját szemükkel látják, hogy a Szovjet­unióban és a népi demokratikus országokban, ahol a hatalom a nép kezében van, mindent a nép jóléte szüntelen emelésének biz­tosítására fordítanak. Mi kitartóan dolgozunk tovább a szovjet állam erősítéséért, emeljük népünk életszínvonalát és felvirágoz­tatjuk népgazdaságunk összes ágait. Fáradhatatlanul erősítjük a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­­­gének védelmi képességét, hogy ab­ban az esetben, ha az imperialista n­eres szór­ok őrültségükben meg mer­nék zavarni a szovjet emberek békés munkáját és megtámadnék hazánkat, megsemmisítően vágjunk vissza s megismételjük azt a leckét, amelyet a szovjet nép és vitéz hadereje a hitleri leigázósénak a második világ­háború során adott. (Viharos, hosz­­szantartó taps). A szovjet nép szilárdan halad a kommunizmus felé vezető nyílt, egye­nes úton. S bármily eszeveszetten dü­höngések ellenségeink, képtelenek megállítani győzedelmes előrehaladá­sunkat, mint ahogy a napfelkeltét sem tudják megakadályozni. (Hosszas taps). Olyan időszakban élünk, amikor a kommunista építés ügye az embe­rek százmillióinak ügyévé lett és a■ gyezetrve minden kétségen felül áll. (Hosszas taps). A kommunizmus út­ját Marx-Engels-Leni­n-Sz­tál­in örökké élő, életet adó tanítása világítja meg. (Hosszantartó taps). A szovjet népet pártja vezeti a kommunizmus felé, a Szovjetunió­­Kommunista Pártja, ame­lyet halhatatlan atyánk és tanítómes­terünk, Vladimir Iljics Lenin alapí­tott és teremtett s amely a dolgozók boldogságáért vívott harcban edző­dött meg. (Viharos taps, amely éljen­zésbe csap át. Mindenki feláll). A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének ülésszaka N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának beszéde VÖRÖS ZÁSZLÓ

Next