Vörös Zászló, 1954. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1954-05-03 / 102. szám
2 (Folytatás az első oldalról) Azt hiszem, hogy ez a javaslat nem talál majd különösebb rokonszenvre egyes miniszterek részéről. (Élénkség a teremben). Ámde meg vagyok győződve arról, hogy a képviselők támogatni fogják ezt a javaslatot, amely államgépezetünk tevékenységének megjavítására irányul. (Taps.) A minisztériumok átszervezését nem szabad gépiesen végrehajtani. Az átszervezésnél abból a feladatból kell kiindulni, hogy növeljük az államgépezet munkakapacitását és tovább javítsuk a vállalatok vezetését. Ebből a célból jelentősen csökkenteni kell a levelezést, a nagyon is sok kimutatást. Kíméletlenül irtani kell a bürokratizmust és a vezetésben megnyilvánuló hivatalnoki szellemet. Csak így lehet megjavítani az államgépezet tevékenységét, csak így lehet csökkentett létszámmal jobban megszervezni a termelést. Ha a legkisebb ellenállás vonalán haladunk és az új minisztériumokban óriási apparátusokat hozunk létre, semmiféle átszervezés sem használ. Valamennyi minisztériumra, beleértve az újonnan szervezetteket is, az a feladat hárul, hogy minden eszközzel javítsák az összes vállalatok konkrét vezetését, hogy növeljék — lentről félig — minden egyes dolgozó felelősségérzetét a népgazdasági tervek teljesítése érdekében. A helyi szervek dolgozói azt jelentik, hogy a minisztériumokól, a köztársasági és a tartományi szervezetektől még mindig számos utasítást, rendelkezést és parancsot kapnak. A rjazani mezőgazdasági gépgyár a gépgyártási minisztériumtól tavaly P50 különféle utasítást kapott, ez év első két és fél hónapjában pedig már 640-et. Az üzem igazgatósága az elmúlt év folyamán 10.250 különböző iratot küldött el, ez év első két és fél hónapja alatt pedig 3.000-et. A kujbisevi Tartományi végrehajtó bizottság, (amelynek elnöke Petrusin elvtárs) tavaly körülbelül 12.000 útmutatást, utisitást és táviratot küldött a helyi szerveknek. (Élénkség a teremben.) Hogyne jutnának eszünkbe ezzel kapcsolatban Szaltikov-Szcsedrin feledhetetlen szavai a buzgó főnökről szóló meséből. „Jaj annak a városnak, amelynek vezetője özönével gyártja a céltalan határozatokat“ — írja a nagy szatirikus. (Derültség a teremben.) Ezek a szavak, mint látánt, még napjainkban sem veszítették el jelentőségüket. Népgazdaságunk sikeres fejlesztésében fontos szerepe van a legszigorúbb takarékossági rendszer állhatatos megvalósításának. Az állami költségvetés sok milliárdot irányoz elő gazdasági és kulturális építésre. Ezeket az alapokat a fő gazda gondosságával kell felhasználni, minden egyes rubelt, a min minden képekjét a szó szoros értelmében szántán kell tartani és meg kell becsülni. El kell ismernünk elvtársak, hogy nálunk még dívik a könnyelmű magatartás az állami alapok felhasználása terén. Még a Szovjetunió pénzügyminisztériumának rendszerében is van fölösleges személyzet s nagy hiányosságok mutatkoznak a pénzügyi munka megszervezése terén, noha elsősorban éppen a pénzügyminisztérium hivatása volna az, hogy szigorúan tiszteletben tartsa a pénzügyi fegyelmet, és a takarékossági rendszert. Valóban, nem kirívó hiányosság-e az, hogy például a Finn-Karéi SZSZK számos rajorjában még a pénzügyi apparátus összevonása után is annyi adóbeszedő működik, hogy fizetésük túlhaladja az illető radonokban beszedett adók öszszegét (élénkség a teremben.) Kalevala rajonban például az adóbeszedők évi fizetési alapja 50.000 rubel, s a rajonban az általuk beszedett adók összege mintegy 55.000 rubelt tesz ki. (Derültség.) Suojärvi rajonban az adóbeszedők fizetési alapja meghaladja a 26.000 rubelt, ezzel szemben a beszedett adók alig tesznek ki 20 000 rubelt. (Nevetés.) Nálunk még mindig nagy összegeket költenek fölösleges személyzetre a különféle minisztériumokban és intézményekben. Vájjon nem nyilvánvaló-e, hogy erélyesen véget kell vetni, ezeknek a felháborító dolgoknak . Feladatunk az, hogy apparátusunk különböző láncszemeiben fokozzuk a harcot a bürokratikus fonákságok ellen, hogy a fő figyelmet a vállalatok, a GTA-k, a kolhozok és szovhozok gyakorlati és szervezési munkájára összpontosítsuk, fejlesszük a bírálatot és önbírálatot, kitartóan harcoljunk a fogyatékosságok kiküszöböléséért. A pártszervezeteknek, szovjeteknek, a gazdasági szervezeteknek és szakszervezeteknek még több figyelmet kell fordítaniuk a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítésére, sokkal behatóbban kell foglalkozzok a lakásépítés kérdéseivel, a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítésére irányuló szolgáltatások kérdéseivel, a kereskedelem és a közélelmezés megjavításával minden egyes helységben. Elvtársak, nagy hazánk minden városában és falujában folyik az egész nép mozgalma szocialista iparunk további fejlesztéséért, a tömegfogyasztási cikkek termelésének növeléséért, a mezőgazdaság erőteljes fellendítéséért. A moszkva városi és moszkvai arományi élenjáró vállalatok munkaközösségei versenyt indítottak a nagy munkatermelékenységért, a termelés fokozásáért, a meglévő termelési felületeken, a termelés minőségének megjavításáért és az önköltség csökkentéséért. Ez a hazafias kezdeményezés megérdemli, hogy minden eszközzel támogassuk és széles körben népszerűsítsük. Leningrád, Kiev és az ország más ipari központjainak vállalataiban a verseny nagy méreteket ölt. A verseny folyamán sok új munkafogás és munkamódszer merül fel. Az élenjárók kezdeményezését és tapasztalatait azonban nem támogatják mindenütt. Sajnos, vannak olyan gazdasági vezetők, akik ahelyett, hogy aprólékosan tanulmányoznák és tevékenyen terjesztenék mindazt, ami új és fejlett, mellőzik az értékes javaslatokat. Akadnak még olyan aktivisták is, akik rég elavult módszerek szerint dolgoznak és nem csinálnak semmit, csak ilyen „elveket“ hangoztatnak: Rajta, fiúk!“ — „Ne esik rajta, testvérek!“ — „Gyerünk, gyerünk, szaporán!" — „Végezzünk gyorsan!“ — és még sok más ilyen üres szólamot pufogtatnak, ami semmire se kötelező és semmire sem vezet. Az ilyen vezetőktől valóban semmi hasznosat sem várhatunk. Minden munkában tűrhetetlen és káros a sablonos, formális magatartás. Annál inkább tűrhetetlen a versenyszervezésben. Pedig gyakran még mindig bürokratizmus és formalizmus nyilvánul meg a verseny vezetésében. Egész sor vállalatban mindenféle versenynyilvántartó lapokat készítettek, éppen elég formális vállalás jön még létre — mindez elfojtja a tömegek alkuió kezdeményezését. A harkovi terékpárgyárban is töméntelen nyilvántartó lapot készítettek a versenyeredmények feltüntetésére. Ezek közül csupán ,a fejlett munkamódszerek alkalmazására vonatkozó nyilvántartó lap megköveteli, hogy minden műhely havonta egy olyan jelentést nyújtson be, amelyben több mint 1000 kérdésre kell válaszolni. (Derültség a teremben.) Sok, sok dolgozó verejtékezik e jelentések megírásával és összegezésével, ahelyett, hogy hasznos munkát végezne. Ez igen káros bürokratikus gyykorlat. Erélyesen ki kell küszöbölnünk a versenyszervezésben megnyilvánuló formalizmust, a tisztánlátás híján lévő sablonos magatartást. A verseny a dolgozók milliós tömegeinek eleven, alkotó műve. A verseny a kommunizmus építésének kipróbált módszere. A kommunizmus fiatal hajtásai, amelyeket Lenin a kommunista szombatokban felfedezett, ma hatalmas szocialista versennyé , a dolgozók nagyszerű mozgalmává alakult át, a népgazdaság összes ágainak fejlesztésére irányuló tervek minél gyorsabb befejezésére. Elvtársak! Békés, alkotó munkánkat végezve, mi következetesen megvalósítjuk békés külpolitikánkat és kölcsönösségi alapon állandóan szilárdítjuk és szélesítjük a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatait minden idegen állammal, amely hajlandó erre. A Szovjet Állam fejlődésének egész története beszédesen példázza a Szovjetunió békeszeretetét és a ’.cumi irányelvek következetes valóraváltását a Szovjetunió viszonyában a többi országgal. Feladatunk, hogy a jövőben is világos, a népekhez közelálló békepolitikát folytassunk, erősítsük üzleti kapcsolatainkat a külországokkal és kölcsönös előnyök alapján minden eszközzel fejlesszük velük a kereskedelemet. V. I. Lenin még a szovjethatalom első éveiben mondotta: „Létezik egy nagyobb erő, mint az ellenséges kormányok, vagy osztályok bármelyikének kívánsága, akarata és határozatai; ez az erő — az általános világgazdasági kapcsolatok, — amelyek arra kényszerítik őket, hogy ezen az úton, — a velünk való kapcsolatok útján haladjanak". Vladimír Iljics e szavainak helyességét maga az élet igazolta. Különféle ellenségeink minden mesterkedése ellenére a Szovjetunió külkereskedelme évről-évre fejlődik. Jelenleg 51 országgal vannak kereskedelmi kapcsolataink. A Szovjetunió kereskedelmi forgalma külföldi cégekkel 1953-ban 11 százalékkal növekedett az előző évhez viszonyítva, a háború előtti színvonalhoz képest pedig közel megnégyszereződött. A burzsoá országokban egyre többen ismerik fel azt a parancsoló szükségességet, hogy fejlesztedniök kell és el kell mélyíteniük kereskedelmi kapcsolataikat országunkkal és a népi demokratikus államokkal. Bizonyítja ezt az is, hogy az utóbbi hónapokban számos kereskedelmi küldöttség járt a Szovjetunióban, a többi között gyárosok és kereskedőkből álló küldöttségek Angliából, Argentinából és más országokból, s egész sor jelentős kereskedelmi ügyletet kötönek le. A különböző országok közötti kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére és megszilárdítására vonatkozó javaslatokat, a Szovjetunió kormányának intézkedéseit a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésére melegen támogatják és helyeslik, az egész világon. De az, ami az emberek millióinak helyeslésével találkozik, idegességet és dühös támadást vált ki olyan személyiségek részéről, akik igen felelősségteljes állásokat töltenek be az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban. Elsősorban Dalles amerikai külügyminiszterre utalok. A Szovjetunió mindent elkövet a semmivel sem igazolható kölcsönös bizalmatlanság légkörének enyhítésére, Dalles ar ellenben mintha megszállott lenne. Egyre-másra adott nyilatkozataiban a nyers erő politikáját propagálja, szítja a háborús hisztériát, a gyűlöletet és lenézést, a népekkel szemben, egész sor állammal szemben pedig, főkép a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal szemben a fenyegetőzésben leli kedvét. A világ egészségesen gondolkozó emberei, akik a nemzetközi feszültség enyhítésére törekednek, elítélik az Egyesült államok kormányköreinek a több mint 500 millió lelket, számláló nagy Kínai Népköztársaság ellen irányuló megkülönböztető politikáját. Az ilyen rövidlátó politika kudarcra van ítélve. (Hosszas taps.) A szovjet állam megszületése óta nem egyszer hallottunk a szovjet nép címére intézett különböző fenyegetéseket és tudjuk, mit érnek az ilyen módszerek. Mi nem félünk a fenyegetőzésektől, ilyesmivel nem lehet bennünket megijeszteni. Emlékszünk még, hogy Hiller és cinkosai, mielőtt megtámadták országunkat, azt üvöltözték, hogy a Szovjetunió gyenge, s minthogy, a Szovjetunió bőrén meg akartak gazdagodni, katonai kalandjukba bevontak más imperialista rablókat is. Tudjuk, hogyan végződön ez a kaland. Kétségtesen, hogy ha akadnak őrültek, akik utánozzák Hitlert, elkerülhetetlenül azonos sors vár rájuk. (Hosszantartó, viharos taps.) A történelem tanulságairól nem lehet megfeledkezni, s ezek a tanulságok megmutatják, hogy az első világháború a szocialista forradalom győzelméhez vezetett országunkban és a világ első munkás-paraszt államának megteremtéséhez. A második világháború következtében kiszakadt a kapitalista rendszerből több európai és ázsiai ország, népeik örökre a szocialista fejlődés útjára léptek és népi demokratikus rendszert honosítottak meg országaikban. Képtelenség volna azt feltételezni, hogy ezek a népek, amelyek örökre lerázták magukról a kapitalista rabság láncait, saját jószántukból újra bilincsbe akarnák veretni magukat, csupán azért, mert ez ínyére volna Dallesnek és a hozzá hasonlóknak (Taps.) Ha az imperialisták megkísérelnék egy újabb vlágháború kirobbantását, ez elkerülhetetlenül az egész kapitalista rendszer csődjével végződne. (Viharos taps.) Népünk nem akar háborút, mert tudja, hogy a háború vérontást, óriási áldozatokat és pusztításokat jelent. A világ egyetlen népe sem akar háborút, ezt beszédesen bizonyítja a békeharcosok hatalmas mozgalma. A béke ügye szempontjából sokkal jobb volna, ha Dulles és a kapitalista államok más személyiségei józanabb magatartásról tennének tanúbizonyságot nyilatkozataikban. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a Dulles-féle emberek nem táplálnak szeretetet a szovjet állam iránt s még kevésbbé a Kommunista Párt iránt. Nekünk sem áll szándékunkban a kapitalizmus iránti valamilyen rokonszenvről beszélni, mert a kapitalizmus könyörtelenül kizsákmányolja a munkásosztályt, rabságban tartja a népeket, elviselhetetlen életfeltételeket teremt, a dolgozók sokmilliós tömegei számára. Mi nem avatkozunk bele más államok belügyeibe. De népünk, akárcsak a földkerekség száz- meg százmillió lakója rokonszenvezett és rokonszenvez mindazokkal a népekkel, amelyek felszabadító harcot vívnak a gyarmattartók ellen, az imperialista leigázók ellen és teljes sikert kiván az elnyomott népeknek felszabadító Parokikban. (Hosszantartó taps.) Ugyanakkor, mi mindig úgy véltük és ma is úgy véljük, hogy a szocializmus és a kapitalizmus békés együtt, létezése lehetséges és minthogy valóban két rendszer létezik, tehát meg kell erősíteni a kettő közötti üzleti kapcsolatokat és nem szabad kölcsönös ellenségeskedést és gyűlöletet szítani közöttük. A népek maguk határozzák meg magatartásukat az országukban létező rendszer tekintetében. A szovjet ország a jövőben is rendíthetetlenül folytatja a békés külpolitikáját és arra törekszik, hogy csökkentse a nemzetközi feszültséget, fokozza az országok közötti üzleti kapcsolatok fejlesztését és megerősítse a békét az egész világon. (Hosszas taps.) Várjon miért csörtetik a fegyvereket az agresszív politika hívei, miért dicsőítik a hírhedt erőszak-politikát? Komolyan szólva, e politika megteremtői maguk is belátják, milyen képtelenség ez a politika olyan nagy országokkal szemben, mint a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság. Ma már az egész világ látja, mint növekednek és erősödnek a szocializmus és a demokrácia hatalmas táborának erői. Ez a tábor az emberiségnek több mint egyharmadát egyesíti soraiban. Tudjuk, hogy a harag elveheti az ember eszét. De váljon államférfihez méltó cselekedet-e, hogy a más népek iránti dühtől és gyűlölettől elvakítva határozza meg az állam külpolitikai irányvonalát? A vak gyűlölet rossz tanácsadó. Dulles-szerű politikai kalandorok uszítására az amerikai burzsrá lapok és rádióállomások a legképtelenebb és legértelmetlenebb koholmányukat köztik a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet kormányintézkedésekkel kapcsolatban. A burzsoá sajtó úgy állítja be a kapitalista országokkal való üzleti kapcsolatok megjavítására vonatkozó szovjet javaslatokat, mint ,,a Szovjetunió gazdasági bombáját", mint a világ meghódítására szervezett „kommunista összeesküvés“ valamilyen válfaját Miért csapnak az imperialisták olyan nagy hűhót a Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszély miatt, jóllehet nagyon jól tudják, hogy a Szovjetunió békepolitikát folytat és nem akar megtámadni senkit sem? Propagandacálok érdekében csapnak lármát. A Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyről szóló vitákkal meg akarják félemlíteni az embereket, hogy könnyebben sajtolják ki belőlük az adókat s hogy hatalmas profitot biztosítsanak az imperialista monopóliumoknak. Az imperialisták a hisztéria szításával próbálják igazolni az őrült fegyverkezési hajszát, amelynek segítségével remélik enyhíteni a közelgő gazdasági válság csapásait. Az amerikai imperialistáik meg akarják félemlíteni Nyugat-Európa népeit és ezen országok kormányait arra akarják kényszeríteni, hogy nagyobb pénzalapokat fordítsanak fegyverkezésre. Mivel azonban a nyugateurópai országokban a gazdasági helyzet amúgy is a végsőkig feszült, az amerikai kapitalisták — mint ők mondják — se gítség gyanánt fegyverzetet adnak el nekik. Ezzel óriási nyereségekre tesznek szert és leigázzák ezeket az országokat. Az imperialisták félnek a szovjet állammal való békés versenytől, mert nyilvánvaló, hogy a kapitalista rendszer nem képes helytállani ebben a versenyben. Az amerikai burzsoá sajtóban mind gyakrabban nyilvánul meg az aggodalom amiatt, hogy a Szovjetunió gyorsütemi fejlődése és a nép anyagi jólétének emelkedése vonzóan befolyásolja a kapitalista országok dolgozóit. Ebből a szempontból jellemző a NEW YORK HERALD TRIBUNE április 11-i számának egyik cikke. Ez igen figyelemreméltó valomástételeket tartalmaz. „atig mi továbbra is „az elmaradt oroszokról“ szóló elcsépelt dajkamesékkel áltatjuk magunkat — írja a lap — addig a gigantikus szovjet állam sokkal gyorsabb ütemben szilárdítja meg gazdasági erejét, mint Nyugat-Európa ... A fősúly a fogyasztási cikkekre tevődött át. Akár hisszük, akár nem, ez minden bizonynyal a XX. század második felének legveszedelmesebb eseménye. (Derültség a teremben). Szomorú és letagadhatatlan tény, (tegyük hozzá: szomorú az imperialisták számára), hogy a Szovjetunióban a háború után az ipar és a technika kolosszális fellendülése észlelhető; kolosszális az orosz mérték szerint és óriási még a mi mértékünk szerint is.“ íme ettől félnek az imperialista urak. Az összes országok dolgozói saját szemükkel látják, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, ahol a hatalom a nép kezében van, mindent a nép jóléte szüntelen emelésének biztosítására fordítanak. Mi kitartóan dolgozunk tovább a szovjet állam erősítéséért, emeljük népünk életszínvonalát és felvirágoztatjuk népgazdaságunk összes ágait. Fáradhatatlanul erősítjük a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének védelmi képességét, hogy abban az esetben, ha az imperialista neres szórok őrültségükben meg mernék zavarni a szovjet emberek békés munkáját és megtámadnék hazánkat, megsemmisítően vágjunk vissza s megismételjük azt a leckét, amelyet a szovjet nép és vitéz hadereje a hitleri leigázósénak a második világháború során adott. (Viharos, hoszszantartó taps). A szovjet nép szilárdan halad a kommunizmus felé vezető nyílt, egyenes úton. S bármily eszeveszetten dühöngések ellenségeink, képtelenek megállítani győzedelmes előrehaladásunkat, mint ahogy a napfelkeltét sem tudják megakadályozni. (Hosszas taps). Olyan időszakban élünk, amikor a kommunista építés ügye az emberek százmillióinak ügyévé lett és a■ gyezetrve minden kétségen felül áll. (Hosszas taps). A kommunizmus útját Marx-Engels-Lenin-Sztálin örökké élő, életet adó tanítása világítja meg. (Hosszantartó taps). A szovjet népet pártja vezeti a kommunizmus felé, a SzovjetunióKommunista Pártja, amelyet halhatatlan atyánk és tanítómesterünk, Vladimir Iljics Lenin alapított és teremtett s amely a dolgozók boldogságáért vívott harcban edződött meg. (Viharos taps, amely éljenzésbe csap át. Mindenki feláll). A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének ülésszaka N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának beszéde VÖRÖS ZÁSZLÓ