Vörös Zászló, 1955. február (4. évfolyam, 25-48. szám)
1955-02-01 / 25. szám
7.VÖRÖS ZÁSZLÓ Az RMP Központi Vezetőségének és az RNK Minisztertanácsának H % T iá R O Z % T A a tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki iskolák megszervezéséről Népi demokratikus rendszerünkben nagyon fellendült a szakmunkások és a műszaki középkáderek képzése. A jelenlegi tanév kezdetén például a szakmunkás és műszaki középkáder-képző hálózat 265 szakiskolát és 286 műszaki középiskolát ölelt fel, összesen 77.000, illetve 80.700 tanulóval. Ezeknek az iskoláknak nagy része megfelelő anyagi alappal, dő felszereléssel, készülékekkel és tanszerekkel rendelkezik. A szakiskolákból és a műszaki középiskolákból csak a legutóbbi két évben 99.600 szakmunkás és 37.100 technikus került a termelésbe és társadalmi-kulturális munkaterületre. Érvek az oktatási formának, pozitívumai mellett, nagy fogyatékosságai is vannak. A szakiskolák és a műszaki középiskolák jellege például nem biztosítja teljesen a végzett növendékek szakosítását, a népgazdaság, a nép egészségvédelme és kulturális fejlődése követelményeinek megfelelően. Az említett iskolák végzettjeinek gyakorlati felkészültsége még sok kívánnivalót hagy maga után; a szakiskolák és a műszaki középiskolák jelenlegi rendszere nem használja ki azokat az előnyöket, amelyeket a munkahelyen, a vállalatok, az építkezések, a GTA-k és állami gazdaságok termelési folyamatában való gyakorlati oktatás nyújt, mégpedig a tanulók bekapcsolását a termelő folyamatba. Emiatt aztán a végzett ifjak, miután beosztják őket a munkahelyükre — csak hosszú idő elteltével szoknak meg ott és nehezen illeszkednek bele a termelésbe, olykor pedig — különösen a műszaki középiskolák végzettjei — adminisztratív munkaterületekre kerülnek. Minthogy a jelenlegi műszaki középiskolák végzettjeinek nincs meg a mesteri teendők ellátásához szükséges gyakorlati felkészültségük, a vállalatok igen nehezen találnak a mesteri állások betöltésére olyan szakképzett személyzetet, amely képes és illetékes a termelésből adódó feladatok áttekintésére és teljesítésére. Az oktatásügyi minisztérium és azok a minisztériumok, amelyeknek hatáskörébe szakiskolák és műszaki középiskolák tartoznak, nem foglalkoztak kellőképpen ezeknek az iskoláknak a megszervezésével, működésével és irányításával. A bürokratikus tervezés következtében nem állapították meg a káderszükségletet, a szakmunkások és mesterek számát a népgazdaság különféle ágainak követelményei szerint, mert a minisztériumok arra számítottak, hogy készen kapják ezeket a kádereket. A minisztériumok nem gondoskodtak rendszeresen az oktatás helyes menetéről, szinte semmit sem törődtek azzal, hogy az oktatást összekapcsolják a termeléssel, nem gondoskodtak megfelelően az iskolákról és nem törődtek azzal, hogy alapos nevelést adjanak a fiataloknak, akiket szüleik azért bíztak rájuk,hogy jól képzett káderekké váljanak. Emiatt aztán az említett iskolákból úgy kerültek ki a fiatalok, hogy hiányzott a kellő gyakorlati felkészültségük a termelésben rájuk váró feladatok betöltéséhez. Egyesek közülük az irodák adminisztratív személyzetének sorait duzzasztották fel , a vállalatokhoz beosztottak közül pedig sokan gyenge, rossz minőségű, selejtes termelőmunkát végeztek, olykor rongálták a felszerelést, pazaroltak, indokolatlanul növelték a nyersanyag- és segédanyagfogyasztást, növelve ezzel az önköltséget. Ugyanezekből az okokból kifolyólag, a szakiskolák és a műszaki középiskolák végzettjei, a termelésbe kerülve, keveset kerestek s csökkentették csoportjuk termelését is. Minthogy a szakiskolák és a műszaki középiskolák tanulói nem kaptak megfelelő kiképzést a vállalatokban és a termelésben, s minthogy nem elsősorban abból a helységből toborozták őket, ahol a vállalat működött, gyenge szakmai felkészültségük mellett még a munkaerőhullámzás is növekedett és lazult a munkafegyelem. A vállalatok, iskolák, intézmények és minisztériumok pártszervezetei, IMSZ-szervezetei és szakszervezeti szervei sem foglalkoztak kellőképpen ezeknek az ifjaknak a nevelésével. A párt- és IMSZ-szervezetek s a szakszervezetek nem törődtek azzal, hogy ezek a fiatalok alapos szakképzést kapjanak; elhanyagolták az ifjak politikai nevelését és azt, hogy az ifjakat a termelőmunka, a szakmunka megbecsülésének szellemében, az iskolai és termelési fegyelem szellemében, a vállalat iránti szeretet szellemében neveljék. Az oktatásügyi minisztérium és más minisztériumok sem foglalkoztak rendszeresen a szakmunkások és a középfokú műszaki káderek kiképzésének kérdésével, sem pedig azzal, hogy a saját termelőszektoraik követelményeinek megfelelően alakuljon ki az iskolák jellege s a szakkáderek képzettsége és nem igyekeztek biztosítani a termelésbe beosztott végzett növendékek helyes foglalkoztatását. A szakmunkás- és műszaki középkáder-képzés másik fogyatékosságának az az oka, hogy a jelenlegi szervezés miatt nem lehet kiképezni a gazdasági, egészségügyi és kulturális tevékenység számára a tíz éves iskolák azon végzettjeit, akik nem kerülnek főiskolákra. Ezeket az ifjakat munkásokká kell kiképzeni magasabb színvonalú, általános műveltséget igénylő szakmák számára, vagy technikusokká, és a termelés felé kell irányítani őket, hogy hasznára váljanak a hazának, a társadalomnak. A szakmunkások és a középfokú műszaki személyzet kiképzésének megjavítása fontos és sürgős kérdéssé vált. Ahhoz, hogy a legutóbbi években szerzett tapasztalaik alapján oldhassuk meg ezt a kérdést, népgazdaságunk mai fejlődési szakaszának megfelelően kell átszervezni ezt az oktatási rendszert, úgy hogy szorosan kapcsolódjék a vállalatok termelő munkájához, ölelje fel a tanonc-szakiskolákat, a szakmunkásokat és műszaki személyzetet kiképző műszaki iskolákat, valamint mesterképző műszaki iskolákat, amelyeknek az ipari és mezőgazdasági nagyvállalatok, egészségügyi intézmények, stb. mellett kell működniök. Az előirányzott iskolarendszernek biztosítania kell a mesterségükhöz ragaszkodó szakmunkások és mesterek kiképzését, akik alapos szaktudásuknál fogva eleget tudnak tenni a párt- és a kormány által kijelölt termelési feladatoknak. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a Román Népköztársaság minisztertanácsa ebből a célból: Elhatározza: 1. A népgazdaság, az egészségvédelem és a népművelés fejlesztéséhez szükséges szakmunkások és műszaki középkáderek oktatási rendszere, az alábbi iskolákat öleli fel: a) Tanonc-szakiskolák; b) Szakmunkásokat és műszaki személyzetet képző műszaki iskolák; c) Mesterképző műszakiiskolák. Ezek az iskolák a nagyvállalatok, gyárak, üzemek, gépjavító központok, gép- és traktorállomások, állami gazdaságok, kísérleti gazdaságok, építkezések, egészségügyi egységek, valamint minisztériumok, központi intézmények és szervezetek mellett működnek. Azokban a helységekben is lehet ilyen iskolákat létesíteni, amelyekben több kisebb vállalat működik, az iskola tanulói pedig ezekből a vállalatokból kerülnek ki. 2. Minden egyes vállalat, vagy intézmény maga állapítja meg, — mesterségek és szakmák szerint — szakmunkás-, mester- és más műszaki káderszükségletét, figyelembe véve: — az állami terv alapján az össztermelés növelésének káderszükségleteit; — a vállalatok fejlődési távlataiból fakadó káderszükségleteket; — a termelésből nyugdíjazás folytán természetszerűleg kimaradó káderek pótlására szolgáló folyamatos káderszükségleteket. A vállalatok vezetőségei kötelesek gondoskodni e káderek biztosításáról és kiképzéséről. 3. A tanonc-szakiskolákban és a mesterképző műszaki iskolákban a vállalati szükségletek kielégítésére kiképzett tanulókat a szakminisztérium csak kivételes esetekben és az illetékes miniszter jóváhagyásával oszthatja be, vagy helyezheti át más vállalatokhoz. 4. A vállalati tanonc-szakiskolába az illető minisztérium rendelkezései alapján olyan más vállalatok tanoncai is tanulhatnak, amelyeknek nincsenek lehetőségeik ilyen iskolák létesítésére. 5. Azok a minisztériumok, amelyek bizonyos szakmák tekintetében nem rendelkeznek a szakmunkások, mesterek és más műszaki káderek kiképzéséhez szükséges műszaki alappal, ezeket a kádereket olyan más minisztériumok tanonc-szakiskoláiban műszaki iskoláiban és mesterképző műszaki iskoláiban képezhetik ki, amelyeknek vannak ilyen lehetőségeik. Ezeket a végzett növendékeket azok a minisztériumok osztják be a termelésbe, amelyek iskolába küldték őket. 6. A minisztériumok kötelesek gondoskodni arról, hogy az új vállalatok számára szükséges szakmunkásokat és mestereket a fejlett technikájú nagyvállalatok iskoláiban képezzék ki. Ezeket a kádereket az iskolát fenntartó vállalatok számára szükséges létszámon felül képezik ki.Az új vállalatok káderszükségletének meghatározását, valamint a mesterségek és szakmák kijelölését az illető szakminisztérium végzi. 7. A vállalatok, vagy intézmények, amelyeknek ilyen iskoláik vannak, csak a más helységekből való tanulók, valamint az árvák és családfenntartó nélküliek számára szervezhetnek bennlakást. 8. Az oktatás jó megszervezéséért és működéséért közvetlenül annak a vállalatnak, vagy intézménynek a vezetősége felel, amely mellett az iskola működik. Az oktatás jó menetéért az iskolai tevékenység egybehangolásáért, irányításáért és ellenőrzéséért az illető szakminisztériumok, központi intézmények és szervezetek felelősek. 9. Az egységes oktatás és a megfelelő oktatási módszer biztosítása végett, az oktatásügyi minisztérium köteles felügyelni ezekre az iskolákra, útmutatásokkal ellátni az iskolák és a vállalatok vezetőségeit, továbbá az illető szakminisztériumnak javaslatokat kell tennie az észlelt fogyatékosságok megszüntetésére. A tanonc-szakiskolák, a műszaki iskolák és a mesterképző műszaki iskolák tanulói számára szükséges tankönyveket az oktatásügyi minisztérium készíti el az illető szakminisztériumokkal együtt. 10. A tanonc-szakiskolákban, műszaki iskolákban és mesterképző műszaki iskolákban a minisztériumok, a központi intézmények és szervezetek által kidolgozott tanrend és tanterv szerint folyik az oktatás, figyelembe véve az iskolát fenntartó vállalatok és egységek javaslatait. Ezeket a tanrendeket és tanterveket az oktatásügyi minisztérium hagyja jóvá. 11. Az oktatás jellegének kialakítása és a szakmák meghatározása céljából a minisztériumok, a központi intézmények és szervezetek készítsenek kimutatást egyrészt munkásszakmákról, másrészt pedig a mesterek és a műszaki személyzet szakágairól, megjelölve egyben az oktatás időtartamát is. 12. A tanfolyamokon tanárok adnak elő, a gyakorlati kiképzést pedig a munkahelyen szakmunkások, mesterek és oktató mesterek, a mezőgazdaságban pedig szaktanárok is végzik. Az általános műveltség tantárgyainak és a szaktantárgyaknak az előadóit főiskolai végzettségű okleveles tanárokból, valamint szakmérnökökből és technikusokból kell toborozni. A tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki iskolák tantestületének és vezetőségének munkanormái az érvényben lévő tanügyi normák lesznek. Az általános műveltség tantárgyait előadó tanerők kinevezését, áthelyezését és felmentését az a minisztérium, vagy központi intézmény végzi, amelyhez az iskola tartozik, a 313/1954. számú törvényerejű rendelet és az elemi és középiskolák tantestületének kinevezéséről, áthelyezéséről és felmentéséről szóló 1390/1954. számú minisztertanácsi határozattal jóváhagyott szabályzat értelmében. Tanonc-szakiskolák 13. A tanonc-szakiskolák szakmunkásokat képeznek ki a különféle termelési ágak sajátos szakmái számára. A tanonc-szakiskolák a következő két csoportra oszlanak: — a vállalatok és intézmények mellett működő szakiskolák; — az oktatásügyi minisztérium szakiskolái (a munkaerőtartalékok iskolái). 14 A tanonc-szakiskolák a vállalatok, trösztök, gépjavító központok, GTÁ-k, állami gazdaságok és más gazdasági egységek és intézmények mellett létesülnek. 15. A GTÁ-k, állami gazdaságok, gépjavító központok, kísérleti gazdaságok mellett működő szakiskolák elsősorban az illető tartomány dolgozó parasztjainak gyermekei közül vesznek fel tanoncokat, a mezőgazdasági szakmunkások (földművelők, zöldségtermesztők, gyümölcstermesztők, szőlőmfvelők, borászok, állattenyésztők, baromfitenyésztők, méhészek, állatápolók, traktorgépészek, stb.) kiképzésére. A tanoncok gyakorlati kiképzését ezekben az iskolákban a termelés szükségletei szerint, a mezőgazdasági munka időszakainak megfelelően kell megszervezni. A tanfolyamokat télen kell megtartani, az iskola állandó tantestületének és az illető egység szakkádereinek irányításával. 16. Az oktatásügyi minisztérium rendszerébe tartozó munkaerőtartalékok tanonc-szakiskoláit bizonyos helyi szükségletek kielégítését szolgáló termelési egységekbe kell szervezni, olyan szerelési, javítási, karbantartási munkák elvégzésére, mint a víz- és gázvezeték-szerelés, fűtőberendezés- és villanyszerelés, erőművi, egészségügyi berendezések, felvonók karbantartása, rádiószerelés, valamint az iskolai laboratóriumokhoz szükséges felszerelés és kellékek termelése. E tanonc-szakiskolák közül némelyek foglalkozhatnak a mezőgazdaság és a malomipar pótalkatrészeinek előállításával és felszerelésénél, javításával, valamint más helyi szükségletek kielégítésével is. Az elemi ismeretek elsajátítása végett a szakiskolákban a tanoncok gyakorlati kiképzése 1-6 hónapig az iskolai műhelyekben történik. Ezután a gyakorlati munkát kötelező módon a vállalatok termelési folyamatában, a munkahelyen kell folytatni, vagy abban az intézményben, amely mellett az iskola működik. 18. A tanonc-szakiskolák hálózatát, jellegét és a tanulmányi időt a minisztériumok, valamint a központi intézmények és szervezetek állapítják meg, mesterségeik és szakmák szerint, a minisztertanács határozataiban megszabott kereteken belül, figyelembe véve azoknak a vállalatoknak a javaslatait, amelyek mellett az iskolák működnek, valamint e vállalatok múlhatatlanul szükséges szakmunkás-igényeit. A tanonc-szakiskolákban a tanoncidő és a tanulmányi idő 2—3 év, a mesterség és a szakma kívánalmainak megfelelően. 19. A kis vállalatok és intézmények, a kisipari termelőszövetkezetek és az önálló kisiparosok alkalmazhatnak helybeli tanoncokat. Ezek a tanoncok az illető egységek műhelyeiben kapnak gyakorlati kiképzést. Elméleti oktatásra a tanoncokat az egyik helybeli szakiskolába, vagy az oktatásügyi minisztérium szaktanfolyamaira kell irányítani. A tanonc-szakiskoláktól távol eső helységekben s ott, ahol nem szervezhető ilyen iskola, a tanoncok az illető egységekben munkahelyükön tanulják meg a mesterséget. Általános műveltségük és szakismereteik kiegészítésére ezekben az egységekben a mérnökök és a mesterek részvételével tanfolyamokat kell szervezni s a tanulóknak a legközelebbi szakiskolában vizsgázniok kell az oktatásügyi minisztérium előírásai szerint. 20. A tanoncok elméleti kiképzésére szolgáló tanórák nem haladhatják meg a tantervben megszabott munkaidő felét. 21. A tanonc-szakiskolákban hétéves iskolát végzett. 14 és 16 év közötti tanulókat lehet felvenni, a felvételi vizsgán elért eredmények sorrendjében és a megszabott iskolai létszám arányában. Az iskolák szervezési és működési szabályzatai magasabb korhatárt szabhatnak meg egyes mesterségeknél, amelyek nagyobb testi erőt kívánnak. A szakmai iskolákba való felvétel orvosi vizsga alapján történik. 22. Az iskolába való beiratkozás alkalmával a tanulók — szüleik, vagy eltartóik által — szerződést kötnek, amelyben kötelezik magukat, hogy betartják iskolai kötelezettségeiket, az iskola elvégzése után pedig legalább 3 évig abban a vállalatban vagy intézményben dolgoznak, amelyben kiképzésben részesülnek, vagy azon a munkahelyen, amelyre beosztást kapnak. 23. A tanoncévek befejezése után a tanonc gyakorlati vizsgát tesz egy vizsgáztató bizottság előtt és szakmunkási bizonyítványt kap. A gyakorlati vizsga után leteszi a szakiskolai vizsgát és bizonyítványt kap az iskola elvégzéséről. A szakmunkás-bizonyítvány elnyerése után azok a tanoncok, akiknek ez utóbbi vizsgájuk nem sikerült, pótvizsgára jelentkezhetnek. (Folytatás a 3. oldalon.)