Vörös Zászló, 1958. július (7. évfolyam, 153-178. szám)
1958-07-02 / 153. szám
Ilumin&kdói telek&itt Sok gyönyörűséget nyújt az embernek a természet csodálatos világa, azonban az alkotó munkát, azt, amit az emberi kar művel, mégsem múlja fölül. Ezt tapasztaltam nemrégiben, amikor a kis iparvasúton elindult velünk a vonat Kommandó felé. Az örökzöld fenyvesek legmélyén vezetett utunk, rigó s megannyi dalosmadár fogadott énekével, élveztük a fennsík erős és friss levegőjét, néha a mélységet is, amely teljességgel szédített, amikor lenéztünk a völgybe, egyszóval, hol jobbra, hol balra fordítottuk fejünket, hogy mindent szemügyre vegyünk a természet gyönyörűségéből. A tenger szintjétől számítva már ezer méter magasságon fölül jártunk. Ilyen helyen aztán igazán van min nézelődni s mégis, amikor ennek az ,,isten háta mögötti“ kommandónak előbukkant a telepe, egyszeriben megfeledkeztem minden eddigi szépségről s valahogy akkor kezdtem igazán örülni az új látványnak s nem tudtam betelni a csodálkozástól. — Nézd csak... mondtam magamban. Ezt igazán nem hitte volna az ember, hogy ilyen távol a világtól valóságos gyártelepnek tűnő építkezés folyik. Az egyik épület kéményéből már magasra száll a kékes füst s a szomszédos csarnokokból a gáterek munkája jelzi, hogy teljesen új épületbe kezdtek a kommandósak. Mindjárt az állomás mellett terpeszkedik el a nemrégiben elkezdett építkezés. Ritkán látni annyi dolgos embert egy csoportban, mint itt. Az építőtelep érdekessége, hogy itt mindent az ember végez el. Alapzatot ásnak, betont öntenek és saroglyával hordják, hangyaszorgalommal a téglát az összeroskadt régi üzemrésztől a szomszédos, új, egyre jobban kibontakozó épületig. Hogy mi épült fel eddig és még mi fog felépülni, most már könnyen megtudjuk, hisz mindennek a tövében vagyunk. Az erre hivatásos embereket szeretnék megkérdezni, de ők mindig útban vannak valahol. Az igazgató, Szász István, meg az üzemi bizottság elnöke, Török János, még a hajnali órákban elindultak a vágtérre a kis sínautóval. De itt áll közvetlenül mellettünk Fischer Armin, termelési főnök, most ő beszél. — A homokszárító és a vasöntöde falait húzzuk föl. Nemrégiben fejeztük be a gépházat, a műhelyeket, a sűtőházat és a fürdőt. — Fischer elltárs olyan gyorsan sorolta fel a létesítendő részlegeket, mint valami betanult verssorokat. Büszke volt erre az építkezésre s joggal, mert Kommandón eddig még sosem volt ilyen nagyméretű munkatelep. Az is először történik meg itt, hogy közös fürdőt álítsanak fel a munkásoknak. AKIKRE BÜSZKÉK A KOMMANDÓSAK Mindig is becsületes, szorgamuti nép lakta Kommandó vidékét. Szorgalmuk szikrája azonban sosemobbanhatott lángra, mert a álma bárói, embertelen viselkedés kioltotta belőlük a szikrát. Ma azonban szabadjára bocsáthatják igyekezetüket ,képességeiket, ebben a párt is segíti őket. Sok kommandósból lett napjaink ügyes vezető embere. Fehér József például az udvarhelyi IFET igazgatója is tősgyökeres kommandós, Kiss József ugyancsak igazgatója a hévízi IEET-nek. Ferenc Béla mozdonyvezető és nemzetgyűlési képviselő. Külföldön is megállják helyüket a kommandósak. A Magyar Népköztársaságban elismert többszörös feltaláló Muszka Imre, aki a Szovjetunióban s hazánkban is járt tanulmányúton. ő is ezen a helyen tette meg az első lépéseket. Éppen azon a napon, amikor ott jártam, az hírlett, hogy az öreg Grotnik Károly vágtérkezelő, vendégként várja haza fiát Kelet-Németországból. S fia már a látogatás előtt tudtára adta szülőföldjének, hogy becsülettel dolgozik s megtartja a kommandósak jó hírnevét. Újságokat küldött, amelyben őt méltatják, mint kiváló gáterést. Országunkban is járt tapasztalatcserén. És akik még nem jutottak el a hírnévnek e magaslatára, azok is képességeikhez mérten igyekeznek munkálkodni a közösség érdekében. No, de lássuk, miként nőnek itt az emberek Kommandó vidékén. Mi az az erő, amely egyre magasabbra tolja őket, lépjünk be először is az új, gépesített központba, ahol a gáterek munkájától és acirkulák sikoltozásaitól alig lehet érteni a termelési felelős hangját. Kézmozdulataiból felveszem, hogy az új gépi berendezést mutatja. Azt azonban már a fülembe kiáltja, hogy délelőtt az ifjúsági brigád dolgozik. És ahogyan végignézek a gátér mellett munkálkodó fiadlokon, látom, hogy munkájuk az öregekével vetélkedik, minőségben és mennyiségben egyaránt. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy három ifjú legény kezeli csupán azt a hatalmas gátérfűrészt, amely ott áll mellettünk. De csak nekünk tűnik hihetetlennek, akik hozzászoktunk ahhoz, hogy ilyen felelősségteljes helyeken öreg szakmunkásokat lássunk. A gépkezelő tizennyolcadik esztendejét éli mindössze. Inkább nyurga gyerek, mint izmos. Dávid Mihálynak hívják, arcát még csak amolyan pihe-szavu borítja. Komoly tekintetéből meg a mozdulataiból rögtön felfedezi az ember, hogy igyekvő, szakmáját szerető ifjú. Másfél esztendővel ezelőtt lépett először a gátőr mellé s ahogyan egyre jobban megmutatkoztak képességei, a vezető emberek úgy nyújtottak lehetőséget számára, hogy haladjon. Ma két fiatal társával, Serbán Árpáddal és Bálint Józseffel felveszik a csatát a délutáni váltásban dolgozó öregekkel, Dávidot az apja váltja. —Aztán meg kell nyomni, apám — biztatja a fiú az öregét, váltás közben. — Csak ti vigyázzatok magatokra, mert minden elválik a vallatásnál, a hónap végén, a kiértékelőn. Természetesen ez inkább ugratás, nincsen ezekben a szavakban semmi minizmus. A másik gátőr mellett is egészen ifjú emberek dolgoznak. A legfiatalabb 17 esztendős, a „legöregebb" alig tizennyolc. És ugyanezt látja az ember az új Diesel-motorok mellett, a gépházban is. Maga a mester is fiatal, nem is olyan régen még a gőzgépet törülgette Kiss Gyula öreg mester mellett. Gyula bácsi helyét aztán tanítványa vette át, aki már korszerű hibbanómotorokat kezel és felvigyáz rájuk. Jeneit korán iskolába küldték Bukarestbe, ahol, igyekvő gyerek lévén, jelessel végezte a gépészi iskolát s ma Kommandón, mint a telep „motorosát“ emlegetik.Amit még a fűtőházban látni, az egészen csodálatba ejti az embert. Kimustrálva, rozogán kerül be ide egy mozdony s a szakemberek újra lábra állítják. Akik kijavítják a masinát, ugyancsak fiatalok. Egész általános javításokat is képesek elvégezni, de nemcsak akárhogyan, hanem jó minőséggel. A mozdonyvezetőktől sok dicsérő szót is kaptak. Igen sokat beszélnek Zodon Jenőről, Szász Béláról és Farkas Ferencről. Mindhárman egészen ifjan kerültek be a legjobb szakemberek soraiba. A termelési főnök büszkén jegyezte meg, hogy fiataljaikat bárhol az országban szívesen foglalkoztatják szorgalmukért és szaktudásukért. No, de nem csupán a munkatelep központjában vannak ügyes, talpraesett ifjú emberek, hanem a 40 kilométeres útszakaszon is ifjúsági brigád szállítja a fát. Útjuk benyúlik Pitesti tartományba. Tankó Jenő mozdonyvezető még nincs 26 esztendős s máris óriási felelőssége van. Csoportjának tagjai sem idősebbek nálánál. "A kommandós fiatalokról végezetül még csak annyit, hogy szorgalmukkal minden bizonnyal ezután is becsülettel megállják helyüket. TERVEK MÁRÓL—HOLNAPRÓL Régi és igaz mondás, hogy csak az tudja igazából értékelni a pénzt, aki megdolgozott érte. Hát ők derekasan megdolgoznak. — Ők tudják csak igazán megmondani, hogy mit jelent számukra a felépített üzemrész, benne a román és szovjet gyártmányú robbanó motorok, meg a két nagy teljesítményű Rangher József" esztergapad. S a vágtereken kígyóznak a villanylámpák, amint azt már megérték a partka munkások is. És jelenleg a Karakasi vágtéren húzzák a kábeleket. Onnan is eltűnik a petróleum-lámpa. Nemsokára Kovásznáról megszakítás nélkül dohoghat majd Kommandóig a kis iparvonat. És ezt mind értékelni tudják az erdőmunkások. Különbséget tudnak tenniaz egykori és mai életük között. Ezt be is bizonyítják munkájukkal. Mindig kitermelik a famennyiséget, amennyit előír a terv. Sőt legtöbbször még annál is többet. Félévi tervüket öt nappal határidő előtt teljesítették. OLTEÁN LÁSZLÓ tapasztalatcsere a téren Június 28 és 30 között a tartományi néptanács mezőgazdasági osztálya kétnapos rét-legelő telkesítési tapasztalatcserét szervezett a Kelemen havasokban. A tapasztalatcserén résztvettek a tartományi, valamint a rajoni néptanács szakemberei: mérnökök, technikusok. Jelen voltak még: Bistriceanu Cristian mérnök, főigazgató a Földművelésügyi Minisztériumtól, Velean Constantin professzor a kolozsvári Tudományos Akadémiától, Pap Zoltán mérnök, a marosvásárhelyi mag- vizsgáló laboratórium igazgatója és többen mások. A konstancai értekezlet szellemében megtartott kétnapos megbeszélés célja volt felmérni a megtett utat a hegyi és havasi legelők feljavításában, megbeszélni azokat a legsürgősebb feladatokat, melyek a legelők rohamos feljavítását szolgálják, ezenkívül tág lehetőségeket biztosítani az állattenyésztés fejlesztésére. Ugyanakkor a gyakorlatban is megmutatni, a Kelemen havasokon e téren alkalmazt módszereket és azok eredményét, a jelenleg folyó gyökeres legelőfeljavításimunkák egy-egy szakaszát. Két nap alatt a tapasztalt here résztvevőinek módjában állt képt alkotni a burzsoá rendszer rossz legelőgazdálkodásáról, valamint arról az erőfeszítésről, melyet a dolgozók állama — költséget, fáradságot nem kímélve — tesz, az emberi települ:" 111 ilyen távol es, 1400—2100 méter tengerszint feletti magasságban is a virágzó állattenyésztés megteremtéséért. A tapasztalatcserén kitűnt, hogy a konstancai értekezleten elhangzott tervfeladatok megvalósítására — az állattenyésztést illetően — tartmányunkban igen nagy lehetőségek vannak. Szakembereinken múlik, hogy államunk támogatását a tudomány jelenlegi állása mellett hogyan használok ki, viszik győzelemre. Szovátai látkép Országos sporttábor Maroshévizen Maroshévízen rövidesen országos szükséges berendezések már elkészülsporttábort nyitnak a középiskolás rendbehozták az úszómedencét, sportolók részére. A táborban azok a . . . , jól tanuló középiskolás sportolók Pilonokat, 3 új kosárlabda pálya vesznek majd részt, akik nem leigazolt két új röplabda pályát építettek. A tagjai semmiféle sportkollektívának. A tábor várja a fiatalokat. 1,175.139 lej pénzjövedelem még nem minden Nyár volt, 1950 nyara. Felsőrákoson javában folyt a kollektív gazdaság szervezési munkája. A falu dolgozó földművesei nehezen határozták el magukat, hogy letérjenek a régi, kitaposott útról, s újat válasszanak. Alighogy elvégezték a szalmásgabonák aratását, néhány bátrabb gazda felavatta a Láng elnevezésű kollektív gazdaságot. A kívülállók figyelemmel kísérték erőfeszítéseiket s az azokat követő sikereket. Nem sok idő telt el s a felsőrákos kollektivisták hírneve elterjedt a rajonban, később az egész tartományban. Az eredményeket leginkább az bizonyítja, hogy a tagság létszáma egyre szaporodott. A tavaly ősszel az újságok vastag betűkkel adták hírül, hogy Felsőrákos tartományunk első kollektivizált községe. Az elmúlt nyolc év alatt sokat fejlődött a kollektív gazdaság. A tagok szervezetten, brigádokra és csoportokra osztva dolgoznak. Jóllehet Udvarhely vajon 3 gazdasága — a dályai, gyepesi, és olaszteleki — feloszlatta a csoportokat, a felsőrákosiak továbbra is megtartották, sőt nagyon helyesen, az egyes növényfajtákat, megművelés és betakarítás céljából felosztották a csoportokban dolgozó családokra. Ez a szervezési módszer a kapásnövények termesztésében nagyon jól bevált. Minőségi munkára ösztönzik a tagokat s a munkaegységek helyszíni és könyvelési nyilvántartása is leegyszerűsödik. A felsőrákosit a rajon egyik legjobb kollektív gazdaságának tartják. Részben az is, hiszen a tavaly 1,175.139 lej jövedelem volt, amelynek majdnem a fele a növénytermesztésből származott. Ez szép eredmény. A kollektív gazdaság ma is híres zöldségtermesztéséről. De ezenkívül az ott készített sajtot sokan ismerik ; nemcsak a közeli üzemek munkásai, hanem a sztálinvárosi dolgozók is szívesen vásárolják. De talán hasznosabb, ha az eredmények felsorolása helyett alaposan megvizsgáljuk a gazdaság gazdasági helyzetét. Mert bizony sok a hiányosság, ami nem válik dicsőségére sem az Udvarhely rajoni szerveknek, sem pedig a kollektív gazdaság vezető tanácsának, induljunk ki a kollektivisták jövedelméből. A tavaly az egy munkaegységre osztott terménymennyiség elég csekély volt, s ugyanakkor pénzből is csak 4,63 lejt kaptak a tagok. Az idén csak egyszer osztottak pénzelőleget s akkor is csak 1,50 lejt. Ez kevés, sokkal kevesebb a tartományi átlagnál. Egy jó kollektív gazdaság pedig semmi esetre sem maradhat a tartományi átlag alatt. Vajon miért osztanak ilyen kevés pénzt a felsőrákosiak? Nem jutna több az 1.175.139 lejes jövedelemből? Hiszen ez szép jövedelem, legalább is ezt tételezi fel a távoli szemlélő. Csak látszólag az. Egy ilyen nagy gazdaságnak sokkal tekintélyesebb kellene, hogy legyen a pénzjövedelme. Hiszen a bevétel 100 hektárra számítva csak 87.788 lejt tesz ki, vagyis hektáronként mindössze 877 lejt. Ez a jövedelem szintén a tartományi átlag alatt mozog, összehasonlításképpen említsük meg, hogy a dánfalvi gazdaságban 386.300 a 100 hektár területre eső pénzjövedelem. Kozmáson 356.300, Szárhegyen 307.587 lej, Kézdivásárhelyen 291.181 lej volt. A tartomány kollektív gazdaságainak több mint 60 százalékában a 100 hektár területre átszámított jövedelem nagyobb volt a felsőrákosiakénál. Tehát a Láng kollektív gazdaság a pénzjövedelem tekintetében kullog. Tudják ezt a tagok is. Ha Felsőrákoson a kollektivisták 10—20—25 lejt kaphatnának, mint a kézdivásárhelyi, torjai, csíkdánfalvi, gyergyószárhegyi és sok más kollektivisták, akkor egészen biztos nem panaszkodnának, a jövedelem nagysága pedig a kollektivisták munkájától s a helyes vezetéstől függ. A tavaly a gazdaságnak átlag 140 szarvasmarhája, 44 fejőstehene, 530 juha, ebből 376 fejős, 23 anyakoca, 50 család méhe, 135 lova volt. Ez a sok állat csak 409.216 lej hasznot hajtott. Különösen kevés volt a szarvasmarhák és főleg a tehenek utáni jövedelem. S ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az egy tehénre eső évi átlagtermelés csak 1571 liter tej volt, ami nagyon kevés. Marosszentannán 1957-ben minden takarmányozott tehéntől 2952 liter tejt fejtek ki, a kökösi kollektív gazdaság 14 tehene pedig egyedenként évi 2260 liter tejet adott. A tejhozam elsősorban a helyes takarmányozástól függ. S Felsőrákoson éppen itt a hiba. Jóllehet a kollektív gazdaságnak tavaly 352 hektár kaszálója volt, amelyről 1345 tonna takarmányt takarítottak be s ezenkívül, még 783 tonna vetett takarmányt gyűjtöttek össze, a fejőstehenek mégsem ettek szénát egész télen át. A széna nagy részét szétosztották a tagoknak, a többit pedig teletették a lovakkal. Ha a felsőrákosiak felére csökkentenék a lovak számát akkor jutna széna a fejősteheneknek is, s ha a teheneket ésszerűen takarmányoznák, akkor azok is elérnék a 2500 literes egyedenkénti tejtermelést. Ez pedig a 44 tehéntől összesen 40.876 liter többlet tejet, vagyis kb. 70.000 tejt jelentene. A gazdaság tejtermelése az idén még a tavalyinál is gyengébb. Jóllehet a termelési tervben 1500 literes évi átlagtermelés szerepel, eddig aó1 takarmányozott tehéntől csak 17.000 liter tejet fejtek ki, ami egyedenként kb 2 liter napi átlag tejmennyiséget jelent. De nemcsak a tejből, a szarvasmarha-hizlalásból is hatalmas összegekre lehetne szert tenni. Ha a gazdaság 50 lóvalcsökkenti a lóállományát s ehelyett mind fejősteheneket állít be, akkor a tej hozta kb. 200.000 lejen kívül, a felhizlalt tehenek és születendő borjak eladásából még körülbelül 90.000 tejt vételezhetett volna be. Ha így gazdálkodnának a felsőrákosi kollektivisták, akkor csupán fejőstehén farmja tavaly kb. 330,00 lej többletjövedelemhez juttatta voln őket. Ez pedig munkaegységenkén kb. 7,60 lejre növelte volna a pénzjutalékot. A növénytermesztés is több haszonnal járhatna. A tavaly a gazdaság hektáronként búzából 1636 k árpából 764 kg, zabból 893 kg, kikoricából 1463 kg, burgonyából 84 kg, cukorrépából 17.224 kg-os átlagtermést ért el. Igaz, hogy a gazdaságot vízkár érte, mégis magasat ,átlagterméseket valósíthatott vola meg. Például ha csupán búzából 21 kg-mal magasabb átlagtermést takarítanak be, s a többletként termő gabonát leszerződik az állam, 65.000 lejjel növekedett volna a pénjövedelmük. Felsőrákoson a munka megszervzése és nyilvántartása jó, feltétlen szükséges tehát a rajoni szervek sgítsége a többlet-javadalmazás vezetése céljából. Ha a kollektív.. tudja, hogy a számára kiosztott őrület többlettermésének 30—40 szaléka jutalomképpen az övé mars akkor egész biztosan minden mószert felhasznál, hogy 1436 kg korica helyett 2000 kg-ot termelt hektáronként. Petres Károly, a kollektív gazdság mérnöke, meg kell hogy magyrázza a kollektivistáknak, a pótsadalmazás előnyeit, amelyek érdekelteszik a tagokat a magas termésestmelyek elérésében. A sok búza,korica, burgonya, hús, tej, sajt s ugyanis amellett, hogy növeli nemzeti jövedelmét, gyarapítja a klektív gazdaság és egyben a táj pénzjövedelmét is. FEJÉR MIKL ' '(^/aros lási ló)