Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)
1969-11-19 / 274. szám
A NAGY NEMZETGYŰLÉS MUNKÁLATAI TÖRVÉNY a büntetésvégrehajtásról I. FEJEZET A börtönbüntetés végrehajtása I. RÉSZ Általános rendelkezések 1. SZAKASZ. — A börtönbüntetést jogerős bírósági döntés alapján kibocsátott büntetésvégrehajtási parancs értelmében kell végrehajtani. A börtönbüntetést büntető intézeteknek nevezett fogvatartási helyeken hajtják végre. Ezeket az illetékes minisztérium rendelete alapján létesítik, a Büntetőtörvénykönyv 62. szakaszában megjelölt esetekben pedig büntető katonai egységeknél. 2. SZAKASZ. — Az elítélteket személyazonosságuk megállapítása után veszik fel a büntetőintézetekbe. Felvételkor az elítéltek tudomására hozzák kötelezettségeiket és jogaikat, a büntetésvégrehajtás idején ellenük alkalmazható fegyelmi eljárásokat, illetve jutalmakat. Az elítélteket a felvételkor és a büntetés végrehajtása idején egyaránt megmotozzák, továbbá egészségügyi és higiéniai intézkedéseknek vetik alá. 3. SZAKASZ. — Az elítélteket a bűncselekmény természetétől, a büntetés időtartamától, a visszaesés fennforgásától, a magaviselettől és az átnevelés iránti fogékonyságtól függően osztják be a fogvatartási helyekre. A nőket a férfiaktól elkülönítve, a kiskorúakat a felnőttektől elkülönítve vagy különleges fogvatartási helyeken tartják fogva". 4. SZAKASZ. — Az elítéltek fogvatartásához, eltartásához és átneveléséhez szükséges anyagi és pénzeszközöket, valamint orvosi ellátást az állam biztosítja. I. RÉSZ Az elítéltek átnevelése 5. SZAKASZ. — Az elítéltek átnevelése munkáltatással történik. Az elítéltek kötelesek alkalmasságuknak megfelelően hasznos munkát végezni. Az elítéltek átnevelése ezt példívül szakképesítéssel vagy átképzéssel, kulturális-nevelő tevékenységek folytatásával, valamint amunkában kitartónak bizonyuló és a javulás alapos bizonyítékait szolgáltató elítéltek ösztönzésével és jutalmazásával valósul meg. 6. SZAKASZ. — A kiskorú elítélteket a büntetés végrehajtása idején különleges nevelőakciónak vetik alá, hogy a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. Azok a kiskorúak, akiknek a fogvatartási helyére való felvételtől számítva még legalább hat hónapi börtönt kell kitölteniük, tovább részesülnek kötelező általános oktatásban, s biztosítják számukra, hogy az iskolázottság fokától és hajlamaiktól függően szakmai felkészülést nyerjenek. Ha a kiskorúak nem felelnek meg a szakmai kurzusok látogatása törvényes feltételeinek, segítik őket, hogy a munkahelyen történő szakképzés normáinak megfelelően valamely mesterségben szakképzettséget nyerjenek, illetve szakképzettségüket kiegészítsék. A tanerőket, a tankönyveket és a tanszereket az Oktatásügyi Minisztérium bocsátja rendelkezésre, a mesterségben való szakképesítéshez szükséges személyzetet és felszerelést a büntető intézetek biztosítják. A hat hónapnál (bezárólag) rövidebb börtönbüntetésre ítélt kiskorúaknak biztosítják, hogy iskolázottságuk fokától függően kiegészíthessék általános műveltségi ismereteiket. III. RÉSZ Az elítéltek munkáltatása és a munka javadalmazása 7. SZAKASZ. — Az elítéltek munkáltatását a büntető intézet parancsnoka által megszabott munkaprogram szerint szervezik meg és a munkabiztonsági normák tiszteletben tartásával folytatják. A terhes nőket nem oszthatják be munkára az alkalmazottaknak szülés előtt és után adott szabadságra vonatkozó törvényes rendelkezések által megszabott időszakban, valamint mérgező vagy az egészségre káros környezetben. Úgyszintén nem lehet munkára beosztani mérgező vagy az egészségre káros környezetben azokat, akik a fogvatartás helyén szültek és eg évnél kisebb gyermekeik vannak, valamint a kiskorúakat. Minden egyes elítélt munkáltatása a büntető intézet orvosának véleményezésével történik. 8. SZAKASZ. — A munkanap időtartamát a termelési folyamat követelményei arányában szabják meg, s nem haladhatja meg a 12 órát. A terhes nők, a fogvatartás helyén szült, és egy évnél kisebb gyermekekkel rendelkező nők, a kiskorúak, a mérgező vagy az egészségre káros környezetben dolgozó elítéltek munkanapjának időtartama nem haladhatja meg a 8 órát. 9. .SZAKASZ. — Az elítéltek munkáltatása szakképzettségüknek megfelelően történik. Amennyiben a szakképzett munkaerőszükségletet kielégítették, a szakképzettséggel bírókat is fel lehet használni szakképzettlen munkára. 10. SZAKASZ. — A javulás alapos bizonyítékát szolgáltató, a munkában kitartó és fegyelmezett elítéltek őrizet nélkül munkáltathatók a büntető intézeten kívül vagy felhasználhatók más elítéltek felügyeletére a munkahelyeken, ha büntetésük legalább egyötödét letöltötték, amibe beletartozik a végzett munka következtében letöltöttnek tekintendő idő is. Az előző bekezdés előírásai nem vonatkoznak az emberölés bűntettéért, illetve a béke és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért, a nemzetgazdaságnak jelentős kárt okozó bűncselekményekért elítéltekre, sem pedig a visszaeső bűnözőkre. 11. SZAKASZ. — Az elítéltek munkáját az illető tevékenységi ágban megszabott bérezési normák és díjszabások szerint javadalmazzák. A más elítéltek munkahelyen való felügyeletére használt elítéltek munkáját a gazdaság viszonylatában megállapított díjszabás szerinti minimális bérrel javadalmazzák. Az elítélt munkájának javadalmazásából 10 százalék az elítéltet illeti meg, a többi állami jövedelemként a büntető intézet igazgatóságát. Ha az elítélteknek a fogvatartás idején találmányaik, újításaik és ésszerűsítéseik vannak, a jutalomként kapott összegekből 50 százalék őket illeti meg, a többi állami jövedelemként tekintendő. 12. SZAKASZ. — Az elítélteknek a büntető intézetek főigazgatóságához tartozó egységek javára végzett munkáját,, valamint a költségvetésből finanszírozott fogvatartási helyek műhelyeiben végzett munkáját a gazdaság viszonylatában rezsiben végzett munkáért járó tarifáris bérminimum, illetve az akkord munkáért járó érvényes bérezési díjszabás szerinti bér 10 százalékával javadalmazzák. Ez a javadalmazás teljes egészében az elítéltet illeti meg. A büntetőintézetnek szükséges gazdasági jellegű munkákat nem javadalmazzák. A 11. szakasz 3. és 4. bekezdésében előirányzott kvótákat, valamint a jelen szakasz első bekezdésében megjelölt javadalmazást, amelyek az elítéltet illetik meg, a Takarék és Letéti Pénztárban letétbe helyezik; ennek egyharmadát az elítélt rendelkezésére bocsátják a büntetés végrehajtása idején történő felhasználás céljából, kétharmadát szabadságra bocsátása után adják át neki. A társadalombiztosításhoz való hozzájárulást az az egység viseli, ahol az elítélt dolgozott, az illető összegeket a büntető intézet igazgatósága hajtja be és állami jövedelemként kezeli. 13. SZAKASZ. — Az elítéltek viselik a felelősséget a fogvatartás helyén vagy a munkahelyen saját hibájukból okozott károkért. Nem felelősek a használatba adott javak normális elhasználódása okozta károkért, sem pedig a munka normális kockázatából származó károkért. Ha az elítéltek károkat okoztak a fogvatartás helyén vagy a munkahelyen, a kártalanítás összegeit levonják, ha ez lehetséges, elsősorban a Takarék és Letéti Pénztárban letétbe helyezett összegeikből, s ebben az esetben a gazdasági viszonylatában megállapított tarifáris minimális bérrel egyenlő összeget hagynak a rendelkezésükre és adnak át nekik szabadságra bocsátásukkor. Az elítélt szabadságra bocsátásáig nem törleszthető kártalanítási öszszegeket a néptanácsi végrehajtó bizottságok pénzügyi szervei hajtják be a törvényes rendelkezéseknek megfelelően. A kártalanítást a büntető intézet parancsnoka által kibocsátott, jogerős kirovási parancs alapján hajtják be az elítéltektől. Az elítélt a kirovási parancsot az aláírás melletti tudomásvételtől számított 30 napon belül megfellebbezheti a közvetlenül felettes szervnél. 14. SZAKASZ. — A büntetését kitöltött elítélt munkára alkalmazásáról szabadságra bocsátása után a Munkaügyi Minisztérium szervei, illetve a megyei néptanácsok vagy a Bukarest municipiumi néptanács végrehajtó bizottsága mellett működő megyei munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatóságok gondoskodnak. Ha az elítélt büntetésének végrehajtása során munkabaleset vagy szakmai betegség miatt teljesen munkaképtelen lett, szabadon bocsátása után havi segélyt kap az állami társadalombiztosítás keretében az azokra a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó törvényes rendelkezésekben előirányzott kitételek és összeg szerint, akik azelőtt nem voltak alkalmazottak. A nyugdíjtörvényekben előirányzott feltételek és százalékok arányában havi segélyre jogosultak azoknak az utódai is, akik a büntetés végrehajtása idején munkabaleset vagy szakmai baleset következtében életüket vesztették. Havi segélyt kaphat az elítélt, ha szabadságra bocsátásának időpontjában I. vagy II. fokú rokkant munkán kívüli baleset miatt, ha a büntetés kitöltésének megkezdése előtt legalább három évig bármely módon javadalmazott tevékenységet fejtett ki. E segély összegét az állami társadalombiztosítás keretében társadalmi segélyt élvezőkre vonatkozó törvényes rendelkezésekben megszabott társadalmi segély 50—100 százaléka között állapítják meg. A falusi állandó lakhellyel rendelkezők havi segélyének összege nem haladhatja meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak folyósított nyugdíj összegét. A havi segélyt csak abban az esetben folyósítják, ha az érdekelt nem felel meg az állami társadalombiztosítás keretében vagy más, saját társadalombiztosítási rendszerrel bíró tevékenységi szektorokban a nyugdíj, illetve a társadalmi segély elnyerése feltételeinek és nincsenek létfenntartási eszközei. A havi segélyt annak a megyének a néptanácsi végrehajtó bizottsága állapítja meg, ahol a volt elítélt lakik, a fogvatartási hely igazgatósága által kibocsátott bizonyítvány alapján, amelyből kitűnik, hogy a baleset vagy a megbetegedés milyen körülmények között történt. A rokkantság fokát annak a megyének a munkaképességvizsgáló szakbizottsága állapítja meg, ahol a volt elítélt lakik, a létfenntartási eszközök hiányát pedig az illetékes társadalombiztosítási szervek. A havi segélyt a megyei, illetve a Bukarest municipiumi néptanács végrehajtó bizottságának költségvetéséből e célra fordított alapokból folyósítják. IV. RÉSZ Az elítéltek kötelezettségei és jogai 15. SZAKASZ. — Az elítéltek az ítélet végrehajtása idején kötelesek betartani a napi programot, a belső fegyelmet és rendet, végrehajtani a büntető intézet személyzetétől kapott rendelkezéseket, alávetni magukat a motozásnak, viselni a ruhát, betartani a higiéniai szabályokat és a fogvatartási hely orvosának előírásait. Az elítéltek kötelesek továbbá gondosan bánni a büntető intézetben vagy a munkahelyet képező szocialista szervezetben található, szocialista tulajdont képező javakkal. 16. SZAKASZ. — Az elítélteknek joguk van a törvényes normák szerint a szükséges élelemhez, tekintetbe véve azt is, hogy milyen munkát végeznek és milyen az egészségi állapotuk. A terhes nőknek, azoknak a nőknek, akik a büntetés végrehajtása során szültek, amíg a gyermekük velük marad, a büntető intézetben született gyermekeknek egyéves korukig, valamint a kiskorúaknak, differenciáltan, az említett kategóriákra vonatkozó törvényes normák szerint biztosítják az élelmet. 17. SZAKASZ. — Az elítélteknek joguk van a pihenéshez, a sétához, az egészségügyi ellátáshoz, a kérelmezéshez, a látogatáshoz, élelmiszereket, ruházati cikkeket vagy gyógyszereket tartalmazó csomagokhoz, könyvekhez, újságokhoz és folyóiratokhoz, cigarettához, levelezéshez és pénzösszegekhez. 18. SZAKASZ. — Az elítélteknek a látogatáshoz, a csomaghoz és cigarettához, a levelezéshez való jogot a bűncselekmény természetétől, a büntetés időtartamától, a visszaesés esetének fennforgásától, a munkáltatástól, a magaviselettől és az átnevelési akció iránti fogékonyságtól függően adják meg. A büntető intézetbe való felvételkor az elítéltnél levő pénzösszegeket, valamint a postautalványon kapott összegeket a Takarék és Letéti Pénztárban helyezik letétbe és az elítéltek által a szabályzatban megszabott feltételek között felhasználhatók. A külföldi elítélteket meglátogathatják a külföldi diplomáciai képviseletek vagy konzuli hivatalok konzuli tisztviselői a fogvatartási hely felettes minisztériumának felhatalmazása alapján, kivéve, ha nemzetközi megállapodások nem rendelkeznek másként. 19. SZAKASZ. — Az elítéltek látogatása idején a beszélgetés román nyelven történik. Ha az elítélt vagy a látogató nem ismeri a román nyelvet, a beszélgetés az általuk ismert nyelven folyik, de ebben az esetben a büntető intézet vezetősége gondoskodik, hogy a látogatásnál felügyelő személyzet értse a beszélgetést. 20. SZAKASZ. — Az olyan leveleket, könyveket, újságokat és folyóiratokat, amelyek tartalma a büntető intézet parancsnokának megítélése szerint nem felel meg az elítélt átnevelési folyamatának, visszatartják, a fogvatartás helyén megőrzik és a szabadságra bocsátáskor adják át az elítéltnek. A nem megfelelő tartalmú leveleket szükség esetén eljuttatják az illetékes szervekhez. V. RÉSZ Fegyelmi rendszabályok és jutalmak 21. SZAKASZ. — A fegyelmi szabályok megszegése esetén az elítéltekkel szemben a következő fegyelmi rendszabályok egyike foganatosítható: a) dorgálás, b) a látogatásfogadás, a csomagkapás, a levélküldés és kapás egyszeri, többszöri vagy összes jogainak megvonása a jogosultsági időszakban; c) egyszerű elkülönítés 15 napig; d) szigorított elkülönítés 10 napig, de csak a börtönorvos véleményezésével; e) átszállítás 3-tól 12 hónapi időtartamra egy szigorított büntető intézetbe a büntetés kitöltése végett. Az ard betűknél előírt rendszabályokat a büntető intézet parancsnoka foganatosítja. A szigorított elkülönítés a börtönorvos véleményezésével 10 napon túlra is meghosszabbítható, a Büntető Intézetek Vezérigazgatósága, főigazgatójának jóváhagyásával, de öszszesen nem haladhatja meg a 20 napot. A szigorított büntető intézetbe történő átszállítást a parancsnok javaslatára a Büntető Intézetek Vezérigazgatóságának főigazgatója rendeli el. 22. SZAKASZ. — A kiskorú elítéltekkel szemben nem alkalmazható a levelezési jog megvonása, a szigorított elkülönítés és az átszállítás egy szigorított büntető intézetbe, s az egyszerű elkülönítés sem foganatosítható 10 napnál hosszabb ideig. A terhes nőkkel szemben nem alkalmazhatók a 21-es szakasz c, d és e pontjaiban előírt rendszabályok. 23. SZAKASZ. — A büntető intézet parancsnoka a következő jutalmakban részesítheti az elítélteket, akik az alapos javulás tanújeleit szolgáltatják, fegyelmezettek, lelkiismeretesen dolgoznak, rendszeresen teljesítik vagy túlteljesítik a termelési normákat, vagy akiknek találmányi, újítási és ésszerűsítési javaslatait elfogadják az illetékes szervek; a) a csomagokhoz, látogatáshoz és levelezéshez való jog kiegészítése; b) előzetesen foganatosított fegyelmi rendszabályok megszüntetése. 24. SZAKASZ. — A feltételes szabadonbocsájtást javasló bizottság megkegyelmezésre javasolhatja azokat az elítélteket, akik megfelelnek a 23. szakaszban előírt feltételeknek, valamint azokat, akik az alábbi helyzetek egyikében vannak: a) személyeket, vagy szocialista tulajdont képező javakat mentettek meg tűzvésztől, áradástól, vagyy más elemi csapástól, illetve életüket kockáztatták megmentésükért; b) illetékes szervek által elismert tudományos munkákat készítettek, amelyeknek gyakorlati alkalmazása előmozdítja a nemzetgazdaság vagy a tudomány fejlesztését; c) jelentősen hozzájárultak a többi elítéltek átnevelési munkájához; d) elítéltek ellenséges cselekményeit, szökéseket, őrszemélyzet elleni támadásokat vagy más hasonló tetteket hárítottak el vagy hiúsítottak meg. VI. RÉSZ Feltételes szabadlábra helyezés 25. SZAKASZ. — A munkában szorgalmas, fegyelmezett és a javulás alapos jeleit mutató elítéltek, valamint azok az elítéltek, akiket soha sem használtak fel vagy már nem használnak fel munkára, de a fegyelem és a javulás alapos jeleit mutatják, bűnügyi előzményeiket figyelembe véve, feltételesen szabadlábra helyezhetők a büntetés teljes kitöltése előtt, a büntetőtörvénykönyv 59. és 60. szakaszának feltételei között. A végzett munka alapján kitöltöttnek tekinthető büntetésrész meghatározásánál figyelembe veendők a kiskorúsági helyzet és a munkanormák teljesítésének százalékaránya. A feltételes szabadlábra helyezésnél figyelembe veszik az előzetes letartóztatás idején végzett munkát is. 26. SZAKASZ. — A végzett munkával kitöltöttnek tekinthető büntetést a feltételes szabadlábra helyezés céljából, a következőképpen számítják ki: a) a norma 5-től 10 százalékos túlteljesítése esetén öt ledolgozott nap hat kitöltött napnak tekintendő; a norma 10-től 20 százalékos túlteljesítése esetén négy ledolgozott nap öt letöltött napnak; a norma több mint 20 százalékos túlteljesítése esetén három ledolgozott nap négy letöltött napnak számít. b) kiskorú elítéltek esetén a norma teljesítéséért vagy 5 százalékig terjedő túlteljesítéséért négy kitöltött napot számítanak három ledolgozott napért; a norma 5-től 10 százalékos túlteljesítéséért három letöltött napot két ledolgozott napért; a norma 10, vagy ennél nagyobb százalékos túlteljesítéséért két letöltött napot egy ledolgozott napért; c) a nem normázható produktív munkáknál hat letöltött napot öt ledolgozott napért, kiskorú elítéltek esetén pedig négy kitöltött napot három ledolgozott napért; d) a büntető intézet számára szükséges állandó jellegű gazdasági munkáknál, valamint más elítéltek őrzésénél öt letöltött napot négy ledolgozott napért, kiskorú elítéltek esetén pedig három letöltött napot két ledolgozott napért; e) az elítélteknél, akik tudományos munkákat készítettek, vagy akiknek találmányi, újítási és észszerűsítési javaslatait elfogadták az illetékes szervek, vagy akik kivételes tevékenységet fejtettek ki, három, letöltött napot két ledolgozott napért a munkára fordított időben. 27. SZAKASZ. — A feltételes szabadlábra helyezés céljából minden büntető intézetben javasoló bizottság működik. A bizottság elnökből és négy tagból tevődik össze. A bizottság elnöke azon megye ügyészségének kijelölt ügyésze, amelynek területi körzetében a büntetőintézet fekszik. A büntetőintézet parancsnoka jog szerint tagja a bizottságnak. A többi tagokat a parancsnok jelöli ki a szabályzatban előírt funkciókkal foglalkozó alárendelt személyzet soraiból. A bizottság titkára az elítéltek nyilvántartó hivatalának vezetője. 28. SZAKASZ. — A 27. szakaszban előírt bizottság megvizsgálja minden egyes elítélt helyzetét, s megállapítja, hogy adva vannak-e a büntetőtörvénykönyv 59. és 60. szakaszában előírt feltételek, jegyzőkönyvet készít, amelyben bejegyzi az elítélt magaviseletét a büntetőintézetben és a munkahelyen, a végzett munkára vonatkozó adatokat, s adott esetben a feltételes szabadlábra helyezésre vonatkozó javaslatot. A jegyzőkönyvet, amely megállapítja, hogy adva vannak a feltételes szabadlábra helyezéshez szükséges feltételek a bírósághoz terjesztik fel, amelynek területi körzetében a büntető intézet fekszik, a büntető perrendtartás 450. szakasza rendelkezéseinek alkalmazása céljából. Amennyiben a bizottság megállapítja, hogy az elítélt nem teljesíti a szabadonbocsájtásra szükséges feltételeket, határidőt jelöl ki helyzetének felülvizsgálására; ez a határidő nem lehet egy évnél hoszszabb. Ugyanakkor az elítélt tudomására hozza, hogy közvetlenül a bírósághoz folyamodhat. Amennyiben az elítélt közvetlenül a bírósághoz folyamodik feltételes szabadlábra helyezését kérve, a kérvénnyel együtt beküldi a javasoló bizottság jegyzőkönyvét is. VII. RÉSZ Az elítéltek őrizete és a belépés a fogvatartási helyre 29. SZAKASZ. — A büntető intézet külső őrizetét, az elítéltek felügyeletét és kíséretét erre a célra kiképzett személyzet végzi, megfelelő intézkedéseket téve, hogy az elítéltek ne vonhassák ki magukat a börtönbüntetés kitöltése alól. 30. SZAKASZ. — Felügyeleti hatáskörének gyakorlása során a fogvatartási és a munkahelyre beléphet a törvényszék elnöke vagy az általa kijelölt bíró és a törvény értelmében jogosult ügyész. Hasonlóképpen beléphetnek az ellenőrző hatáskörrel rendelkező szervek delegátusai, valamint azon minisztérium által felhatalmazott személyek, amelynek hatáskörébe a fogvatartási helyek tartoznak. A nők fogvatartása a jelen törvény 3. szakasza második bekezdésének megfelelően történik. A kiskorúakat a nagykorúaktól elkülönítve tartják fogva. A bűnüldözési szervek kérésére az ugyanazon ügyben előzetes letartóztatásba helyezetteket egymástól elkülönítve tartják fogva. A legfőbb ügyész parancsára létesített előzetes letartóztatási helyeken fogvatartott foglyok őrizetét és felügyeletét szakképzett személyzet látja el. ............. 40. SZAKASZ. — A bűnügyi eljárás alatt álló előzetes letartóztatásba helyezettek látogatókat fogadhatnak, csomagokat kaphatnak, levelezhetnek a bűnüldöző szervek jóváhagyásával. Zárt leveleket intézhetnek a bűnügyi eljárást végző szervekhez, a bűnügyi eljárás tevékenységét ellenőrző ügyészhez, az ügyészségi egység főügyészéhez, ennek felettes ügyészéhez, valamint más szervekhez. A fogvatartottak, akiknek ügye tárgyalás alatt áll, látogatókat fogadhatnak, csomagokat, pénzt kaphatnak és levelezhetnek. Könyveket, lapokat és folyóiratokat szerezhetnek be a fogvatartási hely parancsnokának jóváhagyásával és részt vehetnek kulturális-nevelő akciókban. Az előzetes letartóztatásban levőket csak beleegyezésükkel és a letartóztatási hely orvosának véleményezésével használhatják fel munkára, kivéve a sorrendben végzett házi jellegű munkákat, amelyekhez nincs szükség beleegyezésükre. A bűnügyi eljárás alatt álló személyek ugyanilyen feltételek között csak a bűnüldöző szervek jóváhagyása alapján használhatók fel munkára. A bűnügyi eljárás vagy ítélkezés alatt levő személyek saját ruházatukat hordják. Alapos okok esetén kötelesek rabruhát viselni. 41. SZAKASZ. — A 2—4, 6—9, 11—23, 26, 29, 30, 42 és 43. szakaszok rendelkezései megfelelő módon alkalmazandók. !. FEJEZET A halálbüntetés végrehajtása 31. SZAKASZ. — A büntetőintézet parancsnoka, a halálbüntetés végrehajtására vonatkozó felhatalmazást megkapva nyomban az elítélt tudomására hozza az ügyész jelenlétében, hogy kegyelmi kérvényt nyújthat be 5 szabad napon belül, s erről jegyzőkönyvet készít. A kegyelmi kérvényt az első és a fellebbviteli bíróság által hozott határozatok másolatával együtt a büntető perrendtartás 424. szakaszában előírt bíróság elnöke felterjeszti az Igazságügyminisztérium útján Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsához. 32. SZAKASZ. " A halálbüntetést "a 31. szakasz utolsó bekezdésében előírt bíróság elnökének írásos rendelkezése alapján hajtják végre. Ha a halálos ítélet nőre vonatkozik, az elnök csak akkor ad utasítást a kivégzésre, miután előzőleg megállapították, hogy az elítélt személy nincs a büntetőtörvénykönyv 55. szakasza első bekezdésében feltüntetett helyzet egyikében. A kivégzés helyén jelen lesz a törvényszék elnöke, amelynek területi körzetében a büntetőintézet van, a megyei ügyészség, illetve a katonai ügyészség főügyésze, vagy ezek megbízottjai, a büntetőintézet parancsnoka és egy törvényszéki orvos. A törvényszék elnöke megengedheti más személyek jelenlétét is. A halálbüntetés végrehajtása agyonlövéssel történik. III. FEJEZET A bírság végrehajtása 33. SZAKASZ. — A bűnügyi bírság végrehajtását a következők végzik: a) az egység, amely az elítéltnek járó fizetés vagy bármely más munkajövedelem kifizetését eszközli; b) a nyugdíj kifizetésének eszközlését elrendelő szerv, amennyiben az elítélt nyugdíjas. Amennyiben az elítélt egy mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja vagy nyugdíjasa, vagy nincs az előző bekezdésben előirányzott valamely helyzetben, a bűnügyi bírság végrehajtását azon helység néptanácsi végrehajtó bizottságának pénzügyi szerve végzi, amelyben az elítélt lakhelye van. 34. SZAKASZ. — Az egység vagy a nyugdíjkifizetés eszközlését elrendelő szerv vezetősége gondoskodik a bírság levonásáról, a törvényes rendelkezések értelmében, amelyek szabályozzák az állami követelések végrehajtását az elítélt munkajövedelméből, illetve nyugdíjából, közölve a bírósággal a bírság bevételezését és letétbehelyezését. A pénzügyi szerv gondoskodik a bírság bevételéről és közli a bírósággal ennek leírását. A mezőgazdasági termelőszövetkezet valamelyik tagjára vagy nyugdíjasára kirótt bírság végrehajtható levonás útján az állami követelések végrehajtására vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében, az elítéltnek a szövetkezetből járó pénzbeli vagy természetbeni jövedelméből is, ha pedig ez a levonás nem eszközölhető, végrehajtást lehet elrendelni az elítélt más javaira is. Amennyiben az államnak járó bírság és perköltség a polgári kártérítéssel együtt áll fenn, a polgári kártérítés részesítendő előnyben. IV. FEJEZET A kiegészítő büntetések végrehajtása 35. SZAKASZ. — A közigazgatási területi egység néptanácsának végrehajtó bizottsága, amelynek területén az elítélt lakhelye van, és amely megkapta a kiegészítő büntetésként a büntetőtörvénykönyv 64. szakaszá a, d és e pontjá- ban feltüntetett jogok egyikének megvonására ■vonatkozó határozat rendelkezésének másolatát, ezt az illetékes szolgálatok tudomására hozza nyilvántartásbavétel céljából. 36. SZAKASZ. — Bármely szerv, amelynek ténykedése szükségessé teszi, hogy az érdekelt személy gyakorolja a büntetőtörvénykönyv 64. szakaszában előírt jogok egyikét, nyilatkozatot kér ettől a személytől, hogy nem szenvedett olyan büntetést, amely megvonta volna e jog gyakorlását. Az előző bekezdésben feltüntetett szerv, ha szükségesnek véli, felvilágosításokat kér az elítélt személyeket nyilvántartó intézménytől. 37. SZAKASZ. — A katonai lefokozással járó kiegészítő büntetést külön törvényes rendelkezés alapján hajtják végre. 38. SZAKASZ. — A vagyonelkobzási kiegészítő büntetés végrehajtása az állami követelések végrehajtását és az elkobzást szabályozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően történik. V. FEJEZET Az előzetes letartóztatás intézkedésének végrehajtása 39. SZAKASZ. — Az előzetes letartóztatás intézkedését büntető intézetekben vagy olyan helyeken kell végrehajtani, amelyeket esetenként a fegyveres erők minisztere, a belügyminiszter, az Állambiztonsági Tanács elnöke vagy a legfőbb ügyész parancsára létesítettek. A Fegyveres Erők Minisztériuma biztosítja a fogva tartási helyeket az előzetes letartóztatásba helyezett katonák számára, akik ügyében a büntető perrendtartás törvénykönyve 208. szakaszának a és b pontjában megjelölt szervek folytatnak vizsgálatot. Az előzetes letartóztatásba helyezetteket az elítéltektől elkülönítve tartják fogva. 41. FEJEZET Rendkívüli, átmeneti és záróintézkedések 42. SZAKASZ. — Az elítélt halála esetén ennek a büntető intézetben levő dolgai, okmányai és pénze átadandó a családnak. Ha ezeket a javakat nem igényelték a család értesítésétől számított egy évi határidőn belül, vagy abban az esetben, ha egyetlen családtag sem ismeretes, a haláltól eltelt egy év után ezek átmennek az állam tulajdonába. 43. SZAKASZ. — Egy olyan ,jog megállapításához szükséges okmányokat, amelyekről azt állítják, hogy a börtönbüntetés kitöltésével kapcsolatban keletkezett, a fogvatartási hely bocsátja ki, de csak az e jog létezésének vagy nem létezésének megállapítására illetékes szervek számára. 44. SZAKASZ. — A börtönbüntetés kitöltésének, a halálbüntetés végrehajtásának módját és az előzetes letartóztatás intézkedését a Minisztertanács által jóváhagyott szabályzat határozza meg. 45. SZAKASZ. — A fegyveres erők minisztere utasításokat bocsájt ki a börtönbüntetés kitöltéséről a katonai fegyelmi egységekben, a Büntetőtörvénykönyv 62. szakasza rendelkezéseinek és a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően, amelyeket megfelelő módon alkalmaznak ezen egységek jellegére, valamint arra vonatkozólag, hogyan töltik ki az előzetes letartóztatást azok a katonák, akiknek ügyét a büntető perrendtartás 208. szakasza a és b pontjában előírt bűnügyi vizsgáló szervek vizsgálják ki. 46. SZAKASZ. — 1969. január 1-től a jelen törvény érvénybe lépéséig, azok az elítéltek, akik 1 évig terjedő büntetést töltenek ki, a végzett munka javadalmazása 5 százalékának megfelelő részt kapnak, azok pedig, akik 5 évnél nagyobb büntetést töltenek ki, 3 százaléknak megfelelő részt. 47. SZAKASZ. — A jelen törvény érvénybe lépését megelőző időszakra annak a büntetés résznek a kiszámítása, amely kitöltetnek tekinthető a végzett munka alapján, a Büntetőtörvénykönyv 59. és 60. szakaszának alkalmazása céljából, az 1956. évi 720. számú törvényerejű rendelet rendelkezéseinek megfelelően történik. 48. SZAKASZ. — Jelen törvény 1970 január elsején lép érvénybe. Ugyanezen időpontban hatályát veszti az 1951. évi 104. számú törvényerejű rendelet a szabadságvesztési büntetések kitöltési módjáról a fegyelmi egységekben a katonai szolgálatukat teljesítők által, az 1956. évi 720. számú törvényerejű rendelet a határidő előtti szabadonbocsájtás szabályozásáról a végzett munka és a jó magaviselet alapján, amely megjelent a Hivatalos Közlöny 1957. január 16-i 2. számaiban, az 1958. évi 126. számú törvényerejű rendelet egyes, szabadságvesztésre ítéltek rendszeréről, az 1958. évi500. számú törvényerejű rendelet a halálbüntetést kimondó bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó szabályzat jóváhagyásáról, valamint az 1961. évi 292. számú törvényerejű rendelet azoknak az anyagi károknak a megállapításáról és megtérítéséről, amelyeket a fogvatartási helyeken levő foglyok okoztak a Belügyminisztérium-