Vörös Zászló, 1970. július (22. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

2 NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) kell jó felhasználásában és meg­művelésében, termőképességének és hozamának növelésében — pár­tunk s államunk állandó gondot fordít a földalap megőrzésére és a vele való jó gazdálkodásra, a szán­tóterületek növelésére, nagyszabású feljavító, lecsapolási és öntözési munkálatok elvégzésére, a minél bőségesebb terméseket biztosító feltételek megteremtésére. A törvénytervezet számos intéz­kedést és kötelezettséget ír elő mind az állami szervek, mind az állami mezőgazdasági dolgozók számára, a szövetkezeti tagok és az egyéni termelők számára azok­nak a mezőgazdasági munkáknak idejében és megfelelő módon va­ló elvégzésére, amelyek döntő je­lentőségűek a mezőgazdasági ter­melés mennyisége és minősége szempontjából. A munka minőségének kérdése nagy jelentőségű mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaságban. Érthető, hogy a szocialista rend­szer körülményei között az állam köteles őrködni afölött, hogy min­den szektorban­­a legjobb körül­mények álljanak fenn a tevékeny­ség kifejtésére a tudomány és a technika legújabb vívmányai a­­lapján. Az, hogy rendszerünk tár­sadalmi alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége, felté­telezi, hogy a két baráti osztály egyesítse erőfeszítéseit a társa­dalom műszaki-anyagi alapja e­­gész fejlesztési programjának e­­redményes megvalósítása érdeké­ben. Ezért szükségesek világos szabályozások a mezőgazdasági munka és termelés megszervezése tekintetében — ugyanúgy, ahogy az iparban szükség van a rend és a fegyelem erősítésére. íme ezért nem maradhat közömbös társadalmunk azzal szemben, hogy miként folynak a munkák a me­zőgazdaságban ,— a gazdasági te­vékenység e rendkívül jelentős szektorában. A törvénytervezetet széles kör­ben megvitatták a falusi dolgo­zók. Az, hogy az összes dolgozók, a szövetkezeti tagok üldvözölték a törvénytervezetet és ugyanakkor javaslatokat tettek, hogy az minél jobban megfeleljen a mezőgazda­­sági munka megszervezése, a rend és a fegyelem erősítése követel­ményeinek, parasztságunk szocia­lista öntudata magas színvonalá­ról, valamint a törvénytervezet­ben foglalt előírások helyességé­ről tanúskodik. Természetesen, csupán a törvény elfogadása nem oldja meg magá­tól a kérdést. Szükséges, hogy a Mezőgazdasági és Erdőgazdálko­dási Minisztérium, a mezőgazda­­sági szervek, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének Tanácsa és a me­gyei szövetségek, az állami válla­latok, a mezőgazdasággépesítési vállalatok és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek vezetőségei, a néptanácsok, a megyei pártbizott­ságok és a pártszervezetek teljes határozottsággal tevékenykedjenek a t­örvény előírásainak valóra vál­tása érdekében, a mezőgazdasági vezetési, szervezési és tervezési tevékenység színvonalának emelé­séért, a mezőgazdasági egységek, minden egyes dolgozó és szövet­kezeti tag kezdeményezésének nö­veléséért. Ismeretes, hogy a párt és az ál­lam az utóbbi időben számos in­tézkedést tett a falusi dolgozók érdekeltségének növelésére, csak­nem két hónappal ezelőtt intéz­kedéseket fogadtunk el számos mezőgazdasági, főleg állati erede­tű termék árának emelésére. Ez bizonyítja azt a gondoskodást, hogy a dolgozók érdekeltségének szempontjából is biztosítsuk a nemzetgazdaság e fontos ága fej­lesztési programjának megvalósí­tását. Helyesen össze kell azon­ban hangolnunk az anyagi érde­keltséget a munka jó megszerve­zésével, a renddel, a fegyelemmel, a munkák kifogástalan elvégzésé­vel. Csak így teljesíthetjük a kö­vetkező ötéves tervben mezőgaz­dasági téren előirányzott nagy feladatokat. A törvény, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés megvitat, arra hivatott, hogy maga is ezt a célt szolgálja. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy hozzáértéssel felhasználva az említett intézkedésekkel létreho­zott törvényes keretet, jelentős javulást érünk el mezőgazdasági munkánkban. Ennek tükröződnie kell a mezőgazdasági termelésnek és a parasztság jövedelmének gyorsabb növekedésében, abban hogy a mezőgazdaság fokozottab­ban hozzájáruljon a nemzeti va­gyon növekedéséhez, a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom építéséhez hazánkban. Ami az anyagi és pénzeszközök­kel való gazdálkodásra és a pénz­ügyi ellenőrzés megszervezésére vonatkozó törvénytervezetet illeti, ennek közvetlen célja világosab­ban meghatározni a szocialista vállalatok és szervezetek vezető­ségének szerepét és felelősségét a szocialista államunk által rájuk bízott anyagi és pénzeszközök mi­nél jobb eredménnyel való fel­használásában- Az élet bebizonyí­totta, hogy jobban meg kell szer­vezni az ellenőrzést ezeknek az eszközöknek a felhasználása te­kintetében és egységesen kell irá­­nyítani a pénzügyi ellenőrzést. Az anyagi és pénzeszközökkel való jó gazdálkodás, minden egyes elköltött lej fokozottabb haté­konysága problémájának döntő fontossága van a szocialista épí­tés sikeres kibontakoztatásában. Éppen ezért a vállalat­vezetősé­geknek, a minisztériumoknak, mindazoknak, akikre az állam, a nép anyagi és pénzeszközök ke­zelését bízza, nagy felelősségér­zettel kell rendelkezniük, minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy minél jobban gazdálkodja­nak ezekkel az eszközökkel. Igaz, elvtársak, hogy jó eredményeket értünk el e tekintetben, de még vannak hiányosságok. Ha mind­azok, akiknek bizonyos vezető szerepük van a gazdaságban, ki­tartóbban, állandóan törekednének a jobb gazdálkodásra, sokkal jobb eredményeink lehetnének; a szo­cializmus fejlesztésének a prog­ramja is gyorsabb ütemben ha­ladna, még gyorsabb ütemben biztosíthatnánk a dolgozók jöve­delmének növekedését. Íme, miért kell komolyan elgondolkoznunk azon, mennyire fontos, hogy jól gazdálkodjunk, maximális haté­konysággal használjuk fel azokat az eszközöket, amelyeket az ál­lam, a nép bocsát rendelkezésünk­re a gazdasági tevékenységhez; íme, miért kell rendkívüli figyel­met fordítanunk az említett ala­­­­pokkal való gazdálkodással meg­bízott emberek felkészítésére, miért kell még hatékonyabb irá­­­­nyítást és ellenőrzést gyakorol­nunk. Természetesen — mint más te­rületeken —, ezen a területen sem oldja meg a problémát egye­dül az ellenőrzés megjavítása. Meg kell valósítanunk — és ter­vezett intézkedéseink ezt célozzák — a vezető káderek jobb felké­­szítését. Arra gondolunk — és e tekintetben törvényt készítünk elő —, hogy a jövőben csupán o­­lyan embereket nevezzenek ki gazdasági vezető tisztségbe, akik alapos ismeretekkel rendelkeznek, nemcsak technikai, hanem gazda­sági, gazdálkodási ismeretekkel is, olyan embereket, akik a gyakor­latban bebizonyították, hogy érte­nek a gazdálkodáshoz, eredmé­nyesen vezetni tudják a gazdasá­gi tevékenységet. Az általunk megvitatott tör­vénytervezetben foglalt intézke­dések tehát csupán egyik oldalát — természetesen jelentős, de mégis csupán egyik oldalát — ké­pezik az anyagi és pénzeszközök­kel való ügykezelés és gazdálko­dás megjavítása folyamatának; a pénzügyi ellenőrzés csupán a gazdasági tevékenység figyelem­mel kísérésének és nyilvántartá­sának egyik része.­­ Figyelembe véve e téren még fennálló hiányosságainkat, a Pénz­ügyminisztériumnak, a többi mi­nisztériumnak, a szocialista szer­vezetek vezetőségének teljes ha­tározottsággal kell cselekedniük azért, hogy erősödjék a felelős­ségérzet minden egyes fej felhasz­nálása tekintetében. Ugyanakkor a pártszervek és -szervezetek be­hatóbban ellenőrizzék, irányítsák és hatékonyabban szervezzék meg az anyagi és pénzeszközökkel való jó gazdálkodást és ezeknek az eszközöknek a felhasználását, vonják be a néptömegeket, a dol­gozókat az ellenőrzés megvalósítá­sába, a­­ tevékenység javításába minden munkahelyen. Abból kiindulva, hogy az ösz­­szes termelőeszközök, az összes anyagi javak igazi tulajdonosai a dolgozók, a nép, úgy kell megszer­vezni a tevékenységet, hogy az összes dolgozók érezzék a felelős­séget és ténylegesen részt vegye­nek az anyagi és pénzeszközökkel való jó gazdálkodásban és ezen eszközök felhasználásában. Csupán így érhetünk el kiváló eredménye­ket, azoknak a feltételeknek és megnövekedett lehetőségeknek a szintjén, amelyekkel nemzetgaz­daságunk jelenleg rendelkezik. Gazdasági tevékenységünk csupán így járhat egyre jobb eredmé­nyekkel, csupán így érhetünk el gyors fejlődést mind az iparban és a mezőgazdaságban, mind az egész nép életszínvonala nagyobb méretű növekedésében. ELVTÁRSAK! A tavaszi áradásokról előter­jesztett jelentés alapján képet al­kothattak maguknak az országun­kat ért példátlan természeti csa­pás méreteiről, de mindenekelőtt a katasztrófa következményeinek mérséklésére vagy megelőzésére irányuló átfogó tevékenységről, annak a sok százezer embernek az óriási munkájáról, aki éjt nap­pallá téve minden erejével har­colt a fékevesztett vizekkel. Meg kell mondanunk, azt, hogy az ár­vizek nem okoztak még nagyobb károkat, a határozott, erélyes in­tézkedéseknek, a hazánk honpol­gárai által tanúsított hősiességnek köszönhető. Önök hallották, az árvizek nyomán legtöbbet szenve­dett megyék első titkárainak be­számolóit. De az, amiről az elv­­társak itt, beszámoltak, csak el­enyésző részét tükrözik — nehéz is azt szavakban visszaadni — a májusi és júniusi árvizek ará­nyait és súlyosságát. Abban az időszakban csaknem valamennyi árvíz sújtotta megyébe ellátogat­tam. Ha nem jártam volna a hely­színen, talán nem értettem volna meg azokat az elvtársakat, akik óránként kértek telefonon segít­séget az elszabadult vizekkel ví­vott harchoz. Valóban, elvtársak, egyáltalán nem volt túlzott a sajtó beszámolója, ellenkezőleg, talán nem is sikerült a maga ará­nyaiban érzékeltetnie a valóságot. Meg kell mondanunk, hogy az ár­víz rendkívüli súlyos volt, s hogy a megyei pártbizottságok, szerve­zeteink, az összes dolgozók min­dent megtettek, amit tehettek a fékevesztett vizek megállításáért, a károk mérsékléséért és korlá­tozásáért. Egyes helyeken — kü­lönösen a Duna mentén — hete­ken át rendkívül nehéz körülmé­nyek között dolgoztak, hogy meg­előzzék az újabb áradásokat. A Vaskapunál kétszer kerültek rend­kívül veszélyes helyzetbe, de az ottani munkaközösség éjt nappal­lá téve dolgozott, hogy elhárítsa a veszélyt, amely egész munkáju­kat fenyegette. A Duna egész hosszában tíz- és tízezer ember dolgozott a gátak magasításán, a gátakon keletkezett rések azon­nali eltömésén- Csak így kerülhet­tük el a nehezen helyrehozható katasztrófát, a Duna síkságának, a Duna árterületének víz alá ke­­rülését,ami több százezer hektárt, számtalan helységet érintett vol­na súlyosan. Íme, ezért szeretnék e plenáris ülésen is köszönetet mondani mind­azoknak, akik azokban a napokban és hetekben valóban hősies munkát végeztek. És hangsúlyozni kívá­nom, hogy e súlyos körülmények között még inkább megnyilvánult egész népünk szolidaritása és egy­sége a párt körül. Az a mód, aho­gyan hazánk honpolgárai a párt és a kormány felhívására az árvízsúj­totta övezetek segítségére siettek, szintén magas szocialista öntudat­ról, a kommunista pártunkba ve­tett töretlen bizalomról tanúskodik. Külön ki kell emelnem a mun­kásosztály magatartását, a mun­kásosztályét ,amely ezúttal is elől járt és példásan teljesítette a szo­cialista társadalom vezető osztályá­nak szerepét Úgyszintén ki kell emelnem parasztságunk, a mun­kásosztály megbízható szövetségese magatartását, a parasztságét, a­­mely a történelem során annyiszor mindent megtett, hogy hozzájárul­jon a román nép életében előfor­dult súlyos nehézségek legyőzésé­hez. Amint azt más alkalmakkor is mondottam, az értelmiség is ki­tett magáért; lelkesen válaszolt a párt felhívására és — a munkás­­osztály, a parasztság mellett — hozzájárult a gazdasági és társa­dalmi élet normális menetének helyreállításához és biztosításához. Pártunk és államunk ezért nagyra­­becsülte és nagyra becsüli azt a jelentős szerepet, amelyet társadal­munkban az értelmiség betölt — az az értelmiség, amely teljesen azonosította magát a szocialista építés ügyével. Az élet ismét bebi­zonyította, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségiek összefo­gása a párt vezetésével hatalmas erőt képvisel, amely le tud győzni bármilyen nehézséget, biztosítani tudja a szocialista építés feladatai­nak sikeres teljesítését. Úgy vélem, kötelességem hang­súlyozni a plenáris ülésen is azt a jelentős szerepet amelyet fegyveres erőink katonái töltöttek be, azt a magas felelősségérzetet és oda­adást, amellyel a haza iránti köte­lességüket teljesítették e nehéz kö­rülmények között. Ugyancsak ki akarom domborítani a hazafias gár­dáknak, nagyszerű ifjúságunknak, katonai­ felkészítési­ egységeinek je­lentős hozzájárulását. Az idei áradások példátlan mé­reteivel kapcsolatosan rendkívüli intézkedéseket kell tenni újabb pusztítások elkerülésére a jövő­ben. Elsősorban kiegészítő munká­latok szükségesek, azokon felül, amelyekre eredetileg gondoltunk, egyes folyóvizek szabályozása, völgyzárógátak és part menti gá­tak építése érdekében. Amint a plenáris ülésen rámu­tattak, ott, ahol egyes vizeken völgyzáró gátak voltak, el lehetett kerülni vagy csökkenteni lehetett az árvízveszélyt. Ezért felül kell vizsgálnunk a belvízrendezési programot, figyelembe véve azo­kat az­ új intézkedéseket, amelye­ket azonnal foganatosítani kell. Je­lenleg a szükséges tanulmányok összeállításán dolgoznak, mozgósí­tanunk kell az egész népet az ezen a téren szükséges munkálatok vo­lumenének megvalósítására. Még az idén helyre kell állítani és meg kell erősíteni a megrongálódott gá­takat, új gátakat kell emelni a helységek és vállalatok megvédésé­re. Úgy véljük, hogy minden me­gyei bizottság,, minden városi bi­zottság kötelessége — a szakértők támogatásával — azonnal rátérni ezen intézkedések megvalósítására, hogy hasonló helyzet megismétlő­dése esetén elkerüljük az idén el­szenvedett veszteségeket. Számos város és vállalat példája bebizonyí­totta, hogy ha vannak gátjaink — nem is olyan nagyok —, jelentősen csökkenthetjük az árvízkárokat. Ezért a pártszerveknek és -szerve­zeteknek határozott intézkedéseket kell tenniük, hogy még ezen a nyá­ron árvízvédelmi munkálatokat vé­gezzenek a helységeknél és gazda­sági létesítményeknél. A Meteorológiai Intézet, tevé­kenysége szintén jobb megszerve­zésre szorul. Úgy látszik, hogy ezt az intézetet jobban fel kell szerelnünk, de ugyanakkor köze­lebbről meg kell vizsgálnunk, ho­gyan fejti ki tevékenységét, mert sok esetben előrejelzései éppen el­lenkezőleg váltak valóra. Úgy­szintén ki kell dolgoznunk a tájé­koztatási és figyelmeztető rend­szert, mert ezen a téren is fel­merültek egyes olyan hiányossá­gok, amelyek miatt több helysé­get az áradások készületlenül ér­tek. Meg kell javítanunk az e­­gyüttműködést is a szomszédos, országokkal, különösen azokkal, amelyekkel közös folyóink van­nak, beleértve a tájékoztatást és a figyelmeztetést is, azért, hogy a jövőben együttesen kiküszöböl­hessünk ilyen katasztrófákat. Az az egység és határozottság, amellyel a román nép ezekben a nehéz pillanatokban válaszolt a párt felhívására, ismételten bizo­nyítja, milyen hatalmas erőt kép­visel egy szabad és sorsának urá­vá vált nép, amely a szocialista társadalmat építi, amely hazája sokoldalú fejlesztéséért, a szocia­lizmus és a kommunizmus győ­zelméért munkálkodik. ELVTÁRSAK! Napirendünkön szerepel a párt 50. évfordulója megünneplésének előkészítése is. Az évforduló al­kalmából számba kell hogy ve­gyük pártunknak a munkásosz­tály, a nép szolgálatában vívott harcát, a szocialista társadalom­ban betöltött vezető szerepe tel­jesítéséért kifejtett tevékenysé­gét. Az áradások súlyos körülményei közepette pártunk szervei és szer­vezetei feladatuk és a nép iránti felelősségérzetük magaslatán áll­tak. A kommunisták, a pártszer­vezetek és -szervek a dühöngő vizekkel vívott harc első soraiban voltak, mindent megtettek a tár­sadalmi élet normális menetének helyreállításáért. Ilyen körülmé­nyek között ismét bebizonyoso­dott, hogy milyen szoros kapcso­lat van a párt és a városi és fa­lusi dolgozók között, nemzetiség­re való tekintet nélkül, mennyi bizalommal követi népünk a kom­munista pártot, milyen lendület­tel valósítja meg marxista-leni­nista politikáját, amely teljes mértékben megfelel az egész nem­zet érdekeinek és törekvéseinek. Ezért a párt fennállásának év­fordulója az egész nép ünnepe lesz. Az évforduló alkalom kell hogy legyen a párt szervező és általános politikai tevékenységé­nek, az összes pártszervek és -szervezetek, minden egyes kom­munista munkájának megjavítá­sára. Az 50. évforduló megünnep­lésének még erőteljesebben ki kell domborítania a párt vezető­szerepét minden tevékenységi te­rületen. A pártszerveknek meg kell javítaniuk a tevékenység ve­zetését a vállalatokban, intézmé­nyekben, intenzív politikai mun­kát kell végezniük a X. kongresz­­szuson megállapított feladatok si­keres teljesítéséért. A párt 50 éves fennállásának megünneplésére az új ötéves terv első évében kerül sor. Ezért en­nek szoros kapcsolatban kell áll­nia a társadalom műszaki-anyagi alapjának fejlesztéséért, a szocia­lista viszonyok tökéletesítéséért, a tudomány és a kultúra fejleszté­séért, a szocialista demokrácia el­mélyítéséért, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom megte­remtéséért vívott harccal. Ugyanakkor a párt megalakulá­sának évfordulóját annak jegyében kell megünnepelnünk, hogy foko­zódjék pártunk és államunk nem­zetközi tevékenysége országunk­nak a szocialista államokkal, a kommunista és munkáspártokkal való együttműködése és egysége fejlesztéséért, azért, hogy növe­kedjék Románia hozzájárulása a nemzetközi kooperálás, az összes országokkal való együttműködés bővüléséhez függetlenül az álla­mok társadalmi rendszerétől. Euró­pa és az egész világ békéjének és biztonságának megvalósításához. Pártunk és népünk teljesen tu­datában van annak, hogy a romá­niai szocialista építés feladatainak sikeres valóra váltása számottevő hozzájárulást jelent a szocializmus általános ügyéhez. Ugyanakkor, nemzetközi tevékenysége révén Románia hozzájárul a szocialista világrendszer, az antiimperialista front erősödéséhez, a népek béké­ért és társadalmi haladásáért ví­vott harcához. Természetesen, elvtársak, tevé­kenységünkben nagy súlyt helye­zünk a romániai szocialista építés problémáinak megoldására. Egyéb­ként nem is lehet ez másként egy kormánypárt esetében; e pártnak be kell bizonyítania, hogy meg tudja oldani a szocialista építés gyakorlati problémáit, országa kon­krét helyzetére tudja alkalmazni a marxista-leninista tanítást. Ez ko­rántsem az elszigetelődés vagy a nacionalizmus politikája — aho­gyan egyesek néha állítani szeret­nék pártunkról és országunkról. Ellenkezőleg, a szocializmus célki­tűzéseinek megvalósítása azt jelen­ti, hogy ott, ahol élsz, dolgozol, ahol a történelem rád bízta a tár­sadalom vezetésének feladatát, ar­ra törekszel, hogy minél jobban oldjad meg az új rendszer megte­remtése által felvetett nagy prob­lémákat. Ugyanakkor, elvtársak, mi meg­értjük, hogy szükséges — és ebben a szellemben cselekszünk — tanul­mányoznunk más pártok, más szo­cialista országok tapasztalatát is és ami megfelel a mi körülmé­nyeink között, nem habozunk azt alkalmazni. Szükségesnek tekintjük, hogy a szocialista országok között, a kormányon lévő kommunista pártok között vélemény- és tájé­koztatáscsere létezzen, hogy köl­csönösen tanulmányozzák tapaszta­lataikat a szocializmus és a kom­munizmus építésében. Ugyanakkor szükségesnek véljük, hogy kiter­jesszük az együttműködést és­“a kölcsönös segítségnyújtást mind a KGST-hez tartozó Szocialista or­­­­szágokkal, mind az összes többi szocialista országokkal, minden­­ egyes szocialista nemzet fejlődése és felvirágoztatása és ugyanakkor az egész szocialista világrendszer erősítése érdekében. Amint a plenáris ülésen előter­jesztett tájékoztatókból értesültek róla, pártunk és kormányunk az utóbbi hónapokban széles körű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Ez az egész tevékenység a párt X. kongresszusának azon határoza­tai szellemében bontakozott ki, amelyeknek célja szilárdan és kö­vetkezetesen cselekedni az összes szocialista országokkal való együtt­működés és egység fejlesztéséért, a fennálló nézeteltérések megszünte­téséért, ami elengedhetetlen feltéte­­le annak, hogy világszerte érvé­nyesüljön a szocializmus ereje és befolyása. A Román Kommunista Párt részt vett Lenin születése 100. év­fordulójának megünneplésén, má­jus folyamán pedig pártunk egyik küldöttsége látogatást tett a Szov­jetunióban és megbeszéléseket folytatott a Szovjetunió Kommu­nista Pártja küldöttségével, L. I. Brezsnyev, N. V. Podgornij, M. A. Szuszlov elvtársakkal és a szovjet párt és állam más vezetőivel. A pártunk küldöttsége és az SZKP küldöttsége közötti moszkvai meg­beszéléseken felvetettünk számos kérdést a pártjaink és államaink közötti kapcsolatokra, valamint a nemzetközi helyzet egész sor­­ kér­désére vonatkozólag. Meg akarom jegyezni, hogy a megbeszélések munkalégkörben folytak le és utá­nuk arra a közös következtetésre jutottunk, hogy további lépéseket kell tennünk a pártjaink és orszá­gaink közötti kapcsolatok tovább­fejlesztéséért a marxizmus-lenin­­izmus elvei ,a proletár internacio­nalizmus, a jogegyenlőség, a köl­csönös tisztelet és a belü­gyekbe va­ló be nem avatkozás elvei alapján. Pozitíven értékeljük azokat a megbeszéléseket is, amelyeket a Ion Gheorghe Maurer elvtárs ve­zette román kormányküldöttség és az A. N. Koszigin elvtárs ve­zette szovjet kormányküldöttség folytatott később Moszkvában. Mint tudják, az elmúlt napok­ban sor került a Szovjetunió párt­os kormányküldöttségének romá­niai látogatására, élén Koszigin elvtárrssal, s ez alkalomból aláírtuk a Románia Szocialista Köztársa­ság és a Szovjetunió közötti barát­­­­sági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A Szovjetunió párt- és kormánykül­döttségének látogatása, az ez al­kalomból folytatott megbeszélé­seink a meleg barátság elvtársi légkörében folytak le, módot nyúj­tottak az eredményes vélemény­­cserére, hozzájárultak a kölcsönös jobb megismeréshez, az egyetértés elmélyítéséhez. Az elmúlt napokban Bukarest­ben aláírt új román-szovjet szer­ződés, amely húsz éves időszakra rendezi a Románia és a Szovjet­unió közötti kapcsolatokat, új táv­latokat nyit a pártjaink és orszá­gaink közötti együttműködés, ba­rátság és szövetség további fej­lesztéséhez. A szerződés felkarol­ja a szocialista országok között a marxizmus-leninizmuson, a prole­tár internacionalizmuson, a jog­­egyenlőségen és a belügyekbe való be nem avatkozáson, a nem­zeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásán, a kölcsönös segítségnyújtáson és kölcsönös elő­nyökön alapuló új típusú kapcso­latok elveit. Kétségtelen, hogy ez a szerződés értékesen hozzá fog járulni a szocialista országok e­­gyüttműködésének és egységének, a világ haladásának és békéjének ügyéhez. Pártunk és népünk min­dent meg fog tenni a kapcsolatok további fejlesztéséért a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, a Szovjetunió népeivel, mert úgy véli, hogy ez megfelel mind orszá­gaink és pártjaink érdekeinek, mind pedig a szocializmus és a béke általános érdekeinek. Az utóbbi időben ugyanakkor egész sor megbeszélést folytattunk egyes kommunista és munkáspár­tok és nemzeti felszabadító moz­galmak vezetőivel és küldöttségei­vel: Santiago Carilloval, a Spa­nyolországi KP főtitkárával, Geor­ges Marchais-val, a Francia KP helyettes főtitkárával, Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitká­rával, Enrico Berlinguerrel, az Olasz KP főtitkár-helyettesével, Aziz Mohameddel, az Iraki KP KB első titkárával, Ruben Dario Sousaval, a Panamai Néppárt fő­titkárával, a Mexikói Kommunista Párt­ küldöttségével, a Dominikai Kommunista Párt, a Svédországi Baloldali (kommunista) Párt kül­döttségével, a délnyugat-afrikai nemzeti felszabadító mozgalom el­nökével és más küldöttségekkel. Hasonlóképpen több cserére ke­rült sor pártaktivista küldöttsé­geink és a szocialista országok kommunista pártjainak, valamint egyes kapitalista országok kommu­nista pártjainak küldöttségei kö­zött. Egyes kongresszusok alkalmá­val, amelyen pártunk küldöttségei is részt vettek, számos párttal folytattunk megbeszélést. Ezzel kapcsolatban ki szeretnék térni Emil Bodnaras elvtársnak arra a látogatására is, amelyet egy nagy nemzetgyűlési és állam­­tanácsi küldöttség élén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban és a Kínai Népköztársaságban tett. Ez alkalommal fontos és e­­redményes megbeszélésekre került sor. Mi rendkívül nagyra értékel­jük a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatás, fő­képp a Kim Ir Szen­­elvtárssal, folytatott megbeszélés eredményét." Ez a látogatás és a megbeszélések felszínre hozták azt a közös óha­junkat, hogy fejlesszük a párt­jaink és népeink közötti kapcsola­­tokat, hozzájáruljunk a nemzetkö­zi munkásmozgalom egységének megszilárdításához. Egyszersmind nagyra értékeljük párt- és állami küldöttségünk lá­togatását a Kínai Népköztársaság­ban és főleg azokat a megbeszé­léseket, amelyeket Mao Ce-tung, Lin Biao, Csu En-laj, Kan-Sen elvtársakkal és a Kínai Kommu­nista Párt, valamint a kínai állam más vezetőivel folytatott. Ez alkalommal kidomborították a pártjaink és országaink közötti gyümölcsöző kapcsolatok fejlődé­sét, azt a közös óhajt, hogy a jö­vőben is ebben az irányban tevé­kenykedjenek , ami megfelel mind pártjaink és országaink ér­dekeinek, mind a szocializmus és a világbéke általános ügyének. Egész tevékenységünk tükrözi a pártnak azt az állandó törekvé­sét, hogy elősegítse a kommunis­ta és munkásmozgalom keretében fennálló nehézségek megszünteté­sét, a dolgozók nemzetközi szoli­daritásának fejlesztését és erősí­tését, a kommunista és munkás­­mozgalom, az összes antiimperia­lista erők egységének erősítését. Természetesen, elvtársak, mi tuda­tában vagyunk annak, hogy a kommunista és munkásmozgalom egységének erősítése csupán új alapon valósítható meg, s ezen teljesen biztosítani kell minden egyes kommunista párt autonó­miáját és függetlenségét, azt a jogát, hogy országa konkrét kö­rülményeinek megfelelően dolgoz­za ki általános politikai vonalát. Ugyancsak tudatában vagyunk an­nak, hogy a kommunista mozga­lom, a kommunizmus eszmei fej­lődése feltételezi a széles körű szabad vitát, a világon bekövet­kezett változások tudományos e­­lemzését és értelmezését és — ezen az alapon — a marxista-le­ninista tanítás alkotó fejlesztését az új gazdasági-társadalmi körül­ményekkel összhangban; ilyen irányban tevékenykedik és to­vábbra is tevékenykedni fog a Román Kommunista Párt. Az RKP és kormányunk által kifejtett egész nemzetközi tevé­kenység teljesen megfelel a ro­mániai szocialista építés érde­keinek, annak, hogy fejlődjenek pártunk és államunk kapcsolatai a szocialista országokkal, a kom­munista- és munkáspártokkal, megfelel a szocialista országok összeforrottsága ügyének, a nem­zetközi kommunista és munkás­­mozgalom egysége, az antiimpe­rialista erők szilárdítása ügyének. Ebben az időszakban állami szinten is sor került számos ta­lálkozásra és látogatásra. Ezek között említem meg Törökország elnökének romániai látogatását, az én júniusi franciaországi láto­gatásomat, Zambia elnökének és Irán sahinsahjának romániai lá­togatását, továbbá Maurer elvtárs nemrégi látogatását Németország Szövetségi Köztársaságában. Úgy véljük, hogy ezek a látogatások és megbeszéléseink újból megmu­tatták az államok közötti együtt-­­­működés fejlődésének lehetőségét a békés egymás mellett élés el­veinek szellemében. Románia kö­vetkezetesen azon munkálkodik, hogy bővítse együttműködését minden állammal, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre, s hogy a nemzetközi életben meghonosod­janak a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvein a­­lapuló kapcsolatok. Véleményünk szerint az állam­közi normális kapcsolatok fejlődé­se szempontjából döntő fontossá­gú tiszteletben tartani minden népnek azt a jogát, hogy külső beavatkozástól mentesen, maga döntsön sorsáról, felszámolni az uralom és diktátum mindennemű praktikáját és tendenciáját, mel­lőzni az erőszakot a vitás nemzet­közi problémák rendezésében. Természetesen, elvtársak, ha Románia nemzetközi tevékenysé­ge sok államban visszhangra talál, ez annak tulajdonítható, hogy külpolitikája megfelel a mai nemzetközi helyzetnek, hogy a­­zok az elvek, amelyekért orszá­gunk a nemzetközi életben síkra­­száll, mindinkább az egyedüli o­­lyan elveknek bizonyulnak, ame­­lyek biztosíthatják a világ össszes népei közötti gyümölcsöző, békés együttműködést. Az élet szüntelenül bizonyítja, hogy a nemzetközi problémákat csak az összes —­ nagy vagy kis — államok részvételével lehet megoldani, hogy a kis- és közepes államok, következetes együttmű­ködési és békepolitikájukkal, a nagyhatalmakkal együtt, gyümöl­csözően hozzájárulhatnak a nem­zetközi problémák megoldásához. Egyébként a mai világban már nem lehet megoldani a kérdéseket, ha figyelmen kívül hagyjuk vala­mely nép érdekeit. Az indokínai események világosan bizonyítják, hogyha egy nép — legyen az kis nép is ■—­ elszánta magát arra, hogy megvédi nemzeti független­ségét, és szuverenitását, hogy nem engedi meg az imperialista ural­mat, ezt sikerrel végrehajthatja és a világ népeinek egyöntetű támo­gatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünkben különös figyelmet szenteltünk és szentelünk az európai kontinens biztonsága kérdéseinek. Azok a ta­lálkozók és megbeszélések, amelye­ket párt- és államvezetőkkel, politi­kusokkal és közéleti személyekkel­­ folytattunk, még "inkább­s megerő­sítették azt a meggyőződésünket, hogy megvannak a feltételek az eu­rópai országok konferenciája elő­készítésének és megszervezésének megkezdésére; e konferencia egyen­getné az utat a biztonság megvaló­sítása, a kontinensen felgyülem­lett problémák fokozatos megoldá­sa felé. Egyébként a szocialista or­szágok nemrég Budapesten találko­zott külügyminisztereinek memo­randuma kedvező visszhangra ta­lált az összes népek soraiban; a memorandum új alapokat teremt az európai értekezlet előkészítésé­re és megszervezésére való átté­réshez. Pártunk és népünk kifejezte és kifejezi aggodalmát azzal kapcso­latosan, hogy a világon még min­dig a feszültség tűzfészkei állnak fenn. Lépéseket tettünk és te­szünk a vietnami nép és az indokí­nai népek harcának támogatására, hogy elősegítsük a háború meg­szüntetését ezen a félszigeten, az USA csapatainak vissza kell vo­nulniuk, a világ e részén lévő né­peket hagyni kell, hogy maguk oldják meg kérdéseiket, minden külső beavatkozás nélkül! Ugyanakkor síkraszállunk a kö­zel-keleti konfliktus megoldásáért a Biztonsági Tanács 1967. novem­beri határozata alapján, az izraeli csapatok kivonásáért a megszállt arab területekről, az összes orszá­gok biztonságának és integritásá­nak biztosításáért és a béke hely­reállításáért a világnak ezen a ré­szén. Pártunk és országunk kormánya a jövőben is a X. pártkongresszus irányelveinek szellemében, az ösz­­szes szocialista országokkal való együttműködés fejlődéséért, az ösz­­szes antiimperialista erők egysé­­­géért, a világ összes országaival és népeivel való kapcsolatok kiszéle­sítéséért, a világ békéjéért és biz­tonságáért fog tevékenykedni. ELVTÁRSAK! Pártunkra és népünkre nagyon fontos és felelősségteljes feladatok várnak. Plenáris ülésünknek a jö­vőbeli tevékenység szempontjából nagy jelentőségű határozatokat kell hoznia. Meggyőződésünk, hogy az egész párt és az egész nép a Központi Bizottság köré szoros egy­ségben felzárkózva fog munkálkod­ni a X. kongresszuson kijelölt ösz­­szes célok eléréséért, egész tár­sadalmunk szüntelen fejlesztéséért és hazánk dolgozói anyagi és szel­lemi jólétének szüntelen növelé­séért. Úgy vélem, helyeslik, hogy az összes pártszerveknek és -szerveze­teknek, az összes dolgozóknak újabb és újabb sikereket kívánjunk a gazdaság, a tudomány és a kul­túra fejlesztésének, az egész ország felvirágoztatásának, hazánk szocia­lista és kommunista építésének szentelt tevékenységükhöz. (Hatal­mas, hosszantartó taps). Befejeződött a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról) két szocialista állam közötti sok­rétű kapcsolatok fejlesztése szempontjából, a román és a szovjet népek javára, a szocia­lista világrendszer erősödése és egysége ügyének, a világ béké­jének és haladásának javára. A plenáris ülés hasznosaknak és eredményeseknek tekinti az elmúlt időszakban állam- és kor­mányfőkkel, valamint számos or­szág más képviselőivel sorra ke­rült kontaktusokat; mindezekben kifejezésre jutott Romániának az a politikája, hogy fejleszti kapcsolatait az összes országok­kal, tekintet nélkül azok társa­dalmi rendszerére, hozzájárul az agresszív imperialista körök poli­tikája, a kolonializmus és a neo­­kolonializmus elleni harchoz, sík­­raszáll minden nép ama jogá­nak tiszteletben tartásáért, hogy, önmaga döntsön sorsáról, síkra­­száll a nemzetközi enyhülésért és a feszültségi gócok felszámo­lásáért, Európa és az egész vi­lág biztonságáért és békéjéért. A plenáris ülés hangsúlyozza, hogy a Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztársaság kormánya állhatatosan folytatja ezt a külpolitikát, amely teljes egészében megfelel a román nép létérdekeinek, a szocializ­mus, a béke és a népek közötti egyetértés érdekeinek. A plenáris ülésen felszólaltak a következő elvtársak: Richard Winter, Alexandru Iliescu, Iosif Uglar, Stefan Bobos, Nicolae Veres, George Homoftean, Fazekas Lajos, Teodor Haf, Ra­­du Beligan, Nicolae Mihai, Flo­­renta Munteanu, Adalbert Cri­­fan, Ion Iliescu, Zaharia Stan­­cu, Gheorghe Rosu, George Macovescu, Valter Roman, Ioa­­chim Maga. A plenáris ülés munkálatai­nak berekesztésekor Nicolae Ceausescu elvtárs mondott be­szédet.

Next