Vörös Zászló, 1970. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
ty XXII. évfolyam 218. (5837.) szám 1970. szeptember 17. csütörtök Ára 30 iráni RICOLIfIE CEAUSESCU ClUtárS lanozott a feisstoho gazdasági oktatás hadereivel es inas Muszeias Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára szerdán délután az RKP KB székházában tartott munkatanácskozáson találkozott a felsőfokú gazdasági oktatás tanügyi és vezető kádereivel, kutatóintézetek, minisztériumok és nagyvállalatok közgazdászaival. Részt vettek Manea Manescu, Leonte Rautu elvtársak, valamint Mircea Malija oktatásügyi miniszter. Ez alkalommal a Román Kommunista Párt X. kongresszusa irányelveinek fényében elemezték a felsőfokú gazdasági oktatás tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat. A részvevők vázolták a hazai gazdasági oktatás fejlesztésében, a szakemberképzésben az utóbbi években elért eredményeket, valamint a nemzetgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a közgazdászokra háruló egyre fontosabb feladatokat. A felszólalók ugyanakkor feltárták a gazdasági oktatás menetében észlelhető fogyatékosságokat, s javaslatokat tettek az oktatás további tökéletesítésére. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a diákok felkészítését jobbanják küzdeni mindazt, ami gátolja összekapcsolják a gyakorlattal, s nagyobb súlyt helyezzenek a termelés és a munka irányításának, megszervezésének tudományára és technikájára, a gazdasági számításra, a gazdasági elemzésre és prognózisra, a piackutatásra stb. Ugyanakkor javaslatok hangzottak el a szakismeretek felfrissítésére és gyarapítására a közgazdászok továbbképzése révén, valamint a gazdasági oktatásban működő tantestületi tagok munkájának tökéletesítésére. A tanácskozás munkálatainak befejezéseként felszólalt Nicolae Ceausescu elvtárs, s hangsúlyozta a tanügyi káderek fokozott szerepét a leendő közgazdászok kiképzésében, utasításokat és útmutatásokat adott a gazdasági szakemberek egész kiképzési folyamata magasabb fokra emelése érdekében. A párt főtitkára hangsúlyozta annak szükségességét, hogy magas szaktudású kádereket képezzenek ki, akik optimális megoldást tudnak találni a termelésben, az ország egész gazdasági életében felvetődő bonyolult problémákra, akik se tudaz előremenetelt, akik következetes hajtóerői minden területen az újnak, a gazdasági hatékonyság növelésének, akik gondot fordítanak az összes tartalékok feltárására és jól megszervezik vállalataik, termelőegységeik tevékenységét. Úgyszintén kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a gazdasági oktatás tanügyi kádereire és más közgazdászokra hárulnak nemzetgazdaságunk fejlesztési problémáinak tudományos elemzésében, a gazdasági tudományos kutatások további fejlesztésében, a román társadalmi haladás egyre növekvő követelményeinek megfelelően. Nicolae Ceausescu elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a továbbiak során, a tanácskozások alapján elfogadandó intézkedések előmozdítják majd a gazdasági oktatás tökéletesítését, valamint azt, hogy a közgazdászok fokozottabb szerepet töltsenek be és hozzájáruljanak hazánkban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében felmerülő problémák megoldásához. A kezdet jónak ígérkezik, legyen hasonló a folytatás Gyönyörű őszi napok. A természet mintha pótolni akarná, amit elmulasztott. Eső és napsütés váltják egymást, jobb időt kívánni sem lehetne az őszi vetéshez. Kárpótlás az egész évi szélsőségekért, a gyenge termésekért. De mit tesz az ember, a termelőszövetkezeti vezető, a szakember, hogy az elkövetkező év valóban kárpótlás legyen az idei esztendőért, hogy a búzaföldeken dús kalászt lengessen a szél. — Jó ideje már minden esztendőben felteszem magamnak ezt a kérdést — válaszol Kovács Albert, a kerelőszentpáli termelőszövetkezet elnöke —, de talán ilyen jó választ soha se tudtam volna adni. Az idén valóban minden feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy idejében földbe kerülhessen a búza. Szeptember közepén járunk, de mintegy 130 hektárnyi terület máris készen várja a magot. Minősége kiváló, hisz a nyári szántást műtrágyázás, majd szántás és trágyázás követte. Vetés előtt pedig még egyszer megtárcsázzuk a földet. Minderre szükség is van, hisz közel 1000 kiló a hektáronkénti terméskülönbözet. Az idén ugyanis 1 780 kiló búzát termeltek hektáronként, a jövő évi tervük pedig 2 700 kilót ír elő. Érthető tehát, hogy a vezető tanács, a szakember megkülönböztetett figyelmet fordított a vetési terv összeállítására, a területek előkészítésére. Az árpa vetéséhez már hozzá is fogtak, a búzavetés megkezdésekor pedig a traktoroknak, tárcsáknak jóval több mint 100 hektár előnyük lesz a vetőgépekkel szemben. A terv szerint ugyanis október 5-ig a búzatermesztésre szánt területek — azok kivételével, ahol kukorica az elővetemény — teljesen felszabadulnak s nagyrészt elő is készítik a vetésre. De nem marad-e mindez csak jó terv, elgondolás? — Nem hinném — bizonygatja az elnök. — Jelenleg több mint 160 hektár szabad. A cukorrépa kiszedését szeptember 18-án megkezdjük. Október 5-ike utánra tehát marad a 60 hektár kukorica, mert igaz, hogy előveteményként 120 hektár szerepel, de mintegy felét besilózzuk az olyan területekről, ahol csak jóval az árvíz után tudtunk vetni. A silózó kombájn már meg is indult. — S a szállítás nem gátolja-e a szántást-vetést? — Nem. Arra vigyáztunk, hogy az MGV egyetlen traktorát se foglaljuk le ezzel a munkával. A szállításhoz a saját eszközeinket — öt gépi jármű és 40 fogat — osztottuk be, így mind a 16 traktor a talaj előkészítésénél és a vetésnél dolgozhat. A terület tehát biztosított. S eddig még a táperővel sincs baj. A gyengébb táperőben levő földek, mintegy 110 hektár, máris kaptak 300 kiló szuperfoszfátot hektáronként- Ezt vetéskor, illetve a tavaszszal újabb adag nitrogén műtrágya egészíti ki. 130 hektár pedig eleve jó „erőben van", hisz pillangós az elővetemény. Tehát csak a kukorica területe kérdéses, s ez sem az ő hibájuk. Ha megkapják az ígért műtrágyamennyiséget, elgondolásukat megvalósítják. — Csupán a vetőmaggal volt problémánk — veszi át a szót újra az elnök. — Nagyon gyomos volt az idei termés. Nem is küldtünk próbát belőle a magvizsgáló laboratóriumba, amíg kétszer át nem engedtük a szelektoron. S még így is a 12 vagonból kettőre fekete buletint kaptunk. Erre aztán az egész mennyiséget még egyszer szelektoroztuk. De van is olyan vetőmagunk, hogy azt bárki megnézheti-Jó ezt hallani egy MTSZ-vezető szájából. S főleg, ha még azt is tudjuk, hogy a vetőmagot azután is különös gondozásban részesítik. Szellős raktárban tárolják, s ott van már a vegyszer is, amivel vetés előtt kezelik. Természetesen majd a termés bizonyít. De a jó felkészülés már ígéret a jövőre. Hasonló kérdéseket tettünk fel a marosvásárhelyi termelőszövetkezetben is, amely szintén a jó búzatermelő egységek közé tartozik. Az idén igaz gyengébb volt a termés, de jövőre elég magas a tervük. A szövetkezetben minden intézkedésüket papírral tudják bizonyítani. Talán túl sok is az a kimutatás, amit a felsőbb szervek a búzatermesztéssel kapcsolatban kérnek. Főleg ha nincs rá fedezet, hogy a termelőszövetkezetek végre is tudják hajtani, amit elterveztek Márpedig ilyen akad. Mind a szentpáli, mind a vásárhelyi termelőszövetkezetben felsorolták, mekkorra területet akarnak műtrágyával feljavítani (amelyre feltétlen szükség is van), de hozzátették, ha megkapjuk az ígért menynyiséget. A marosvásárhelyi termelőszövetkezetben még mintegy 15 tonna szuperfoszfátra volna szükség, hogy valóban biztosítani tudják a jó táperőt. A földek nagy része az elővetemény alá kapott trágyát, de azért szükség van rá, mert a 3 150 kilós termést elérni hektáronként nem könnyű dolog. Ami a terület felszabadítását illeti, azzal nem lesz probléma. Legalábbis a terv szerint, hisz szeptember 30-ig a 18 hektár kukorica kivételével az összes földeket át akarják adni a gépkezelőknek. Jelenleg a traktorok egy része a jövő évi répának trágyázza a földet, de ha a gyár megkezdi az idei termés átvételét, akkor azok is bekapcsolódnak a területek előkészítésébe, a vetésbe. A tervek, elgondolások a bőséges termés biztosítására mindkét gazdaságban megszülettek. Most már csak rajtuk múlik, hogy azok ne maradjanak üres papírformák. Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Mit tanultak az idei szerződéskötéseken? Az ország bútorgyártó helyiipari vállalatainak Konstancán megrendezett, szerződéskötéssel egybekötött kiállítása sok értékes tanulsággal szolgált a marosvásárhelyi ILEFOR számára. Képviselői mindenekelőtt ismételten meggyőződhettek, hogy a vásárló közönség s így a kereskedelem is egyre igényesebb a bútorok kivitelezését illetően, de ugyanakkor azt is tapasztalták, hogy nagy keresletnek csak az olyan bútortípusok örvendenek, amelyek modern vonalúak és praktikusak. Az ILEFOR kiállított bútortermékei egyöntetű elismerést váltottak ki gondos kivitelezésükkel, de a szerződéskötések alkalmával — néhány új termék kivételével — háttérbe szorultak, mert robusztusok és vonalaik elavultak. Igaz, hogy az ILEFOR kiállításra vitt bútormodellei közé a régi típusúak csak úgy kerültek, hogy számos új, egyedi modellüket az árvíz súlyosan megrongálta és újragyártásukra nem volt idő, így a vállalat viszonylag kevés új termékkel jelentkezett a kiállításon s ennek következtében a belföldi értékesítésre előirányzott bútorok termelési tervét is csak 91 százalékban fedezik a megkötött szerződések. A legkedvezőbben a Szováta '70 konyhabútort, két új vonalú fotelt, a Judit nevű kanapét, valamint egy író- és egy kisasztalt fogadott el a kereskedelem. Az ízléses és praktikus Szováta ’70 típusú konyhabútorból például 400 garnitúrát kért a kereskedelem, míg a G 65-ös és ILEFOR 21 bútorgarnitúrákra alig kaptak megrendelést. Megjegyezzük, hogy a segesvári LEMETAL- nak elegendő volt a kiállítás két napja ahhoz, hogy összes termékeit leszerződje, míg az ILEFOR képviselőinek egy hét alatt sem sikerült lefedezniük az 1971-es termelési tervüket. Tehát a marosvásárhelyi ILEFOR szempontjából nem mondhtató sikeresnek az 1970- es konstancai szerződéskötés. Mit tanultak az ILEFOR vezetői és műszaki szakemberei e fél sikerből? Nagyon sokat! Mindenekelőtt azt, hogy az a termelő, amely évtizedekig ugyanazokat a bútortípusokat kínálja a vásárlónak, versenyképtelenné válik. Ugyancsak háttérbe szorul, ha termékeit az új lakásépítési irányzatok figyelembe vétele nélkül állítja elő s ezért azokat nehezen lehet a szobákban elhelyezni. Azt is megértették, hogy ma már a vevők nemcsak a bútordarab minőségére, de tetszetős kivitelezésére is sokat adnak. A megváltozott piaci követelmények felismerése újabb lendületet adott az ILEFOR termékei korszerűsítéséért harcolóknak. A műszaki szakemberek már meg is kezdték a több éven át gyártott bútorgarnitúrák újratervezését, egyeseket pedig teljesen kiiktatnak a termelésből. A G 65-ös és az ILEFOR 21 bútortípusokon rövidesen gyökeres szerkezeti változtatásokat hajtanak végre. Több formában kombinálható, könnyed vonalvezetésű és intarziás motívumokkal díszített berendezésekké alakítják át a fenti garnitúrákat. A „Constanta" néven ismert kombinált szobabútor előállítását pedig fokozatosan beszüntetik, hogy helyet és főleg nyersanyagot biztosíthassanak a mai igényeknek megfelelő bútortípusoknak. A „Constanta" szobaberendezés már rég megérett a helyettesítésre, hiszen önköltségének több mint kilencven százaléka a nyers- és segédanyagok árából tevődik össze és alig egytizede a munkaráfordítás költségeiből. A marosvásárhelyi ILEFOR termékeivel évekkel ezelőtt kivívott belföldi sikere az idén lehanyatlott. A vállalat vezetői, ha nehezen is, de lenyelték ezt a keserű pirulát, viszont a következőt már szeretnék elkerülni. Ezért még 1970 októberében megkezdik az előkészületeket az 1971 őszén sorra kerülő konstancai bútorkiállításra és szerződéskötésre. A vállalat műszaki vezetőinek az a véleménye, hogy a jövő ősszel a marosvásárhelyi ILEFOR is azon helyi ipari egységek közé fog tartozni, amelyeknek nagyon keresettek a termékei. V. I. Bővítik a marosvásárhelyi vízművet A közüzem vezetőségétől kapott tájékoztatások szerint még ebben a hónapban hozzálátnak a vízművek teljesítő képességének növeléséhez. A munkálatoknak két fontos objektuma van: a meglévő vezeték mellé újabbat fektetnek le a víztelep táplálására és ennek üzembe helyezésével egyidőben elkészül az új ülepítő is. A bővítési munkálatok lehetővé teszik a szűrő- és vízkezelési berendezések teljesebb kihasználását s ennek eredményeként napi 5.000 köbméterrel növekszik a vízmű kapacitása. Az új vezeték építésével párhuzamosan földtakaró kerül a régi vezetékre is, amelyről a májusi áradás több helyen elmosta a talajréteget. Erre az intézkedésre is feltétlenül szükség van, ugyanis a fagy könnyen üzemzavart okozhat. A bővítési munkálatokat előreláthatólag a jövő év első negyedének végére fejezik be Kötött készruhák Különböző modellű női készruhák és férfiingek sorozatgyártását indították be a régeni Progresus Kisipari Szövetkezet kötődésében. A nemrég beszerzett két automata gép üzembe helyezésével lehetővé vált szebbnél szebb mintájú anyagok kötése. Havonta körülbelül 300 kötött ruhát és inget adnak át a kereskedelemnek. A gépkezelők szorgalmasan készítik a magágyat a faragói termelőszövetkezetben. A 3. oldalon CSALÁDUNK OTTHONUNK Megkezdődött a marosvásárhelyi középiskolások kéthetes hazafias munkája Az ország valamennyi iskolájában két nappal ezelőtt megszólalt csengettyűk nem csupán ünnepélyes tanévnyitót, de egyben új munkás esztendő kezdetét is jelentették, tanerő és diák számára egyaránt. Új munkás esztendőt a szó szoros értelmében a vásárhelyi középiskolások számára, akik a tegnaptól kezdődően ismét elfoglalták helyüket a város ifjúsági munkatelepein, hogy folytassák a nyár elején megkezdett helyreállítási és gátépítési munkálataikat. Az akciót, amelynek keretében Marosvásárhely öt elméleti líceumának IX., X. és XI. osztályos tanulói, mintegy 2 300-an vesznek részt, a municipium KISZ bizottsága szervezte, Marosvásárhely municipium néptanácsával közösen, a városi pártbizottság irányításával. A Papiu Marian Líceum, az Unirea és a 4-es számú Líceum középiskolásai a vikend-telepen, a Bolyai Líceum tanulói a Kárpátnegyed és a strand környékén, míg az 5-ös számú Líceum diákjai az Ady negyedben létesített ifjúsági munkatelepen láttak hozzá a munkához. Az ifjak két héten keresztül reggel 8-tól déli 1 óráig, félórás munkaszünettel, dolgoznak majd, ugyanakkor a KISZ bizottság és a tanerők gondoltak az ifjúsági munkatelepeken résztvevő tanulók megfelelő szórakoztatására is. Az ellátás időszerű kérdéseiről tanácskoznak Tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a megyei néptanáccsal közösen munkaülésen vitatta meg az ellátás időszerű kérdéseit, valamint a kereskedelmi, társadalmi ellenőrző csoportok tevékenységét. A munkaülésen részt vettek a megyei néptanács végrehajtó bizottságának képviselője, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának több tagja, a municipiumi és városi szakszervezeti tanácsok elnökei, szakszervezeti bizottsági elnökök, társadalmi ellenőrző komissziók tagjai, kereskedelmi társadalmi ellenőrző csoportok tagjai, a helyi kereskedelmi vállalatok és egységek vezetői, az élelmiszeripari egységek (tejfeldolgozó, húsipari vállalat, cukorgyár, konzervgyár) vezetői, a Megyei Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének képviselői. Jelen voltak még a megyei törvényszék, ügyészség, milícia, Állami Egészségügyi Felügyelőség képviselői és a kereskedelmi ellenőrök. A munkaülésen széles körű vita bontakozott ki a kereskedelmi egységek idei tevékenységéről, az eredményekről és hiányosságokról, a tennivalókról, a kereskedelmi társadalmi ellenőrző csoportok hozzájárulásáról az ellátás javításához, a civilizáltabb kiszolgáláshoz. A felszólalók a fogyatékosságok közül főképp az időnként tapasztalható ésszerűtlen áruelosztásra utaltak, ami nehézségeket gördít a jó ellátás elé. A munkaülésen részletesen megvitatták a téli ellátás időszerű kérdéseit is. Ugyanakkor intézkedéseket javasoltak az ellátás általános megjavítása érdekében. 445/1970. számú végzés A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a néptanácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968. számú Törvény 23. szakaszának 2-ik bekezdése és 4- ik szakasza értelmében elhatározza. EGYETLEN SZAKASZ: 1970 szeptember 25-én reggel 9 órára összehívja a megyei néptanács VII. rendes ülésszakát Marosvásárhelyen, a Lunga utca 93. szám alatti gyűléstermében, a következő napirenddel: 1.) A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a lakosság őszi téli ellátását szolgáló árucikkek biztosításáról, valamint a zöldség és gyümölcsfélék tárolására tett előkészületekről. — A kereskedelmi, szövetkezeti, pénzügyi és turisztikai állandó bizottság társjelentése Marosvásárhely, 1970. szeptember 12 NICOLAE VEBEȘ elnök AUREL TERO titkár Házi újságíró Manapság az újdonatúj blokknegyedeket általában mindennel felszerelik. Mindenütt van hideg melegvíz és ez senkit sem lep meg, minden negyedben van trafik és ez sem kelt túlságosan nagy feltűnést. No meg aztán vannak a saját „negyedi" játszóterek, és természetesen csakhamar összeverődnek a saját galerik is. De ezekről majd máskor. Ezúttal egy másik eredeti jelenségről szeretnék beszélni. Arról, hogy az ilyen mikro (vagy makró?) közösségeknek hamarosan kialakul a maguk jól bevált javító-szerelő, egészségügyi, sürgősségi ellátó meg egyéb szolgáltatása. Hogyan? A következőképpen: Valakinek például szombat délután, amikor tudvalevőleg balgaság a javítóvállalat szakembereit keresni, bedöglik a hűtőszekrénye, ott áll kétségbeesetten, mire azonnal akad valaki, aki a következő tanácsot adja: — Szaladjon föl a hatodikra Kovácshoz, az megjavítja magának egy perc alatt. Az illető erre, mit tehet, felmegy, és Kovács AZONNAL jön és valóban megjavítja neki. Sőt! Amikor a tiszteletdíjra kerül sor — mert hisz Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen — Kovács elhárítja azzal, hogy: „Na de kedves szomszéd ! Hogy is képzeli ..." Persze, mert közben eszébe jutott, hogy a szomszéd mesterségére nézve szabó, méghozzá nem is rossz szabó, és bizony olykor jól fog egy gyors zakóigazítás, nem kell heteket várni miatta a szövetkezetben. Jóért jót várj ! Más szóval: lánclánc eszterlánc. Az is természetes, de még milyen természetes, hogy a földszinten lakó kedves doktor nénit bármikor ki lehet hívni szomszédsági alapon, amikor Pistikének felmegy a láza, vagy fürdés közben elvágja a talpát a Marosban. A doktor néni kimegy, orvosságot ír föl, vagy szakszerűen ellátja a sebet. És a fizetség egyetlen köszönöm ... És így sorolhatnám unalomig a példákat, emeletről emeletre vagy blokktól blokkig, de a saját ajtóm előtt megtorpanok és gondolkodóba esem. Mert mitévő legyen az újságíró, aki szintén a negyedben lakik (márpedig mindenik újságíró lakik valamilyen negyedben), és egy idő után észreveszi, hogy úgy kezdik tekinteni, mint a „negyed" újságíróját? Mint olyant, aki arra hivatott, ha már elszakadt nadrágokat nem tud megvarrni, sőt még egy hibás vasalót sem tud megreperálni a szerencsétlen, hogy azokra a bajokra keressen orvosságot a nyilvánosság elé való teregetés szép és igen-igen hasznos módszerének igénybevételével, amelyek az illető negyed lakóit nap mint nap mértéken felül bosszantják, életük perceit megkeserítik. Tegye szóvá például azt, olvassa ki az újságíró a tekintetekből, hogy a negyed lakossága szinte kétszeresére nőtt (áruljuk el végre, hogy az Ady és a Szabadság úti negyedekről van szó), ennek ellenére nem sokkal bővítették az eddig csupán néhány blokk ellátására berendezett és méretezett egységeket (élelmiszerüzlet, gyümölcs- és zöldség, kenyérüzlet, szolgálatos gyógyszertár stb.), hogy a Szabadság úton a 4 számmal jelzett autóbusz a nap legnagyobb részében Fantomast játszik az utasokkal, azaz hol eltűnik, hol feltűnik, de ravaszul elcsavart táblával, jelezve, hogy gyöngélkedik... Szóval, mindezeket tegye szóvá paritásos alapon, vagyis: én megjavítom a frizsidereket, szomszédom, de te is segíts rajtam, írd meg az újságban, hogy botrányosan közlekedik az autóbusz és a kislányom hetenként legalább háromszor elkésik miatta az iskolából . .. És az újságíró, akinek valóban nemcsak viszonzásként, de mesterségbeli kötelességénél fogva is szóvá kell tennie mindezeket, szívja a fogát. Mert hisz ha az olyan egyszerűen menne, felebarátaim. Hipp-hopp megírtam, és máris jobban közlekedik a busz, illőbb az áru a zöldségüzletben (vagy legalábbis megközelíti azt a minőséget, amit a Rózsák terén árulnak). . . Ha ez így lenne . .. De miért ne lenne így? Ha egy makacskodó villanyborotvát megjavít egy ügyes mester keze, miért ne javíthatna makacs hibákat ez a harminc-negyven sor? És általa a közvélemény? És ha az érintett illetékesek a hamarjában jelzett apró, de bosszantó hibák szellőztetéséért megorrolnak vagy éppenséggel visszautasítják őket mint megalapozatlan vádakat, kérem, elindulhatunk együtt, nézzünk alaposabban utána. Együtt, mondottam. A Hivatalok, Intézmények, Vállalatok és egyéb nagybetűk képviselői s az (immár) Szabadság és Ady negyed saját, külön bejáratú újságírója, SZEKERNYÉS LÁSZLÓ