Vörös Zászló, 1971. október (23. évfolyam, 234-260. szám)

1971-10-28 / 257. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIII. évfolyam 257 (6186) szám 1971. október 28. csütörtök Ára 30 irámi AZ ÖTÉVES TERV hazánk gazdasági-társadalmi fejlesztésének nagyszerű programja Évváltás küszöbén – az Autójavító •• Ü­zemben Az ország autóbusz-állományá­nak gyarapodásával évről évre sza­porodnak a feladatai annak a két javítóegységnek is, amelyet az autóbuszok főjavítására szakosítot­­tak. Pillantsunk bele a marosvásár­helyi Autójavító üzem jövő évi terv­mutatóiba. Az össztermelése 15,8 az árutermelése 13,1 százalékkal lesz nagyobb, mint 1971-ben. A többlettermelést elsősorban a ter­melékenység növelésével kell elér­niük, a létszámgyarapodás ugyanis nem haladja meg a 2,9 százalékot. A pénzügyi mutatók közül csupán egyre utalunk: az 1000 lej értékű áruterv megvalósítására 16 lejjel költenek majd kevesebbet, mint az idén. Ilyen feladatok elvégzésére nem lehet máról holnapra­ felkészülni. Az üzemet már hónapok óta fog­lalkoztatják a jövő évi gondok, a második félévet úgymond az inten­zív előkészületek időszakává avat­ták. Általában három fő irányban munkálkodnak: biztosítaniuk kell a termelőfelület minél jobb kihaszná­lását, a tervteljesítéshez szükséges munkáslétszámot és végül a javí­tások ütemes megszervezéséhez szükséges anyagokat és pótalkatré­szeket. Mit tettek eddig a termelőfelü­let jobb kihasználásáért? Az egész üzem területén széles körű akciót indítottak a második váltás általá­nosítására és a harmadik műszak kiszélesítésére. Minden részleg konkrét feladatot kapott ezzel kap­csolatosan és azt havonta követik, hogy már év végére lényegesen ja­vuljon a váltási együttható. Jelen­leg az összes szerszámgépekkel három váltásban dolgoznak s az alkatrészgyártó részleg lakatosai is elérték az 1,8-as váltási együttha­tót. Itt kell megjegyeznünk, hogy a jövő évi terv egyik jellegzetessége az alkatrésztermelés ugrásszerű nö­vekedése. 1972-ben nem kevesebb, mint 73 százalékkal gyártanak több alkatrészt, mint az idén, amiből kö­­vetkezik, hogy a marosvásárhelyi Autójavító üzem nemcsak saját használatra, hanem más üzemek részére is termel pótalkatrészeket. Bővítik a TV—2 típusú autóbuszok­hoz szükséges alkatrészek válasz­tékát. Előkészítették például a len­­gőtengelyek, ventillátorok, vissza­pillantó tükrök, tengelykapcsoló tárcsák, mintegy 45 féle új alkat­rész nagy sorozatú gyártását. A műszakok kiszélesítésére kez­deményezett akciónak máris kézzel­foghatóak az eredményei. Az év e­­lején a váltási együttható nem ha­ladta meg az 1,2-t, jelenleg 1,55- nél tartanak és jövőre üzemi szin­ten elérik az 1­,8-at. A termőfelület kihasználásának fokozásáért meggyorsították a kisgépesítés és házi gépgyártás ütemét. Gépesítették a szétszedési és összeszerelési műveleteket, pneumatikus szerszámok segítségé­vel már az idén mintegy 63 000 lejt takarítanak meg. Folyamatban van a belső szállítás korszerűsíté­se, főleg a konténeres és rakodó­lapos szállítás meghonosításával. A hőközpont korszerűsítésével kb 30 százalékkal emelkedett a ha­tásfok s ugyanakkor a kiszolgáló személyzet számát is csökkentették. A házilag előállított gépek min­denekelőtt az alkatrész-gyártást szolgálják, de a belső erővel vég­zett nagyjavítási munkálatok körét is bővítették. Eddig egy univerzá­lis marógép főjavítását végezték el s kedvező feltételek j­öttek létre más szerszámgépek önerőből tör­ténő javítására. Lesz-e az üzemnek elegendő szakmunkása? Erre a kérdésünkre szintén bíztató választ kaptunk. A pótal­katrészgyártás növekedésével elsősorban esztergályosokra lesz szükség, s ezt a kérdést szakképző tanfolyamok szervezésével oldják meg. Október 1-jn 57 tanulót szak­­képesítettek s elsejétől újabb két tanfolyamot indítottak be, össze­sen 10 tanulóval. Elméleti, gyakor­lati kiképzésük tervszerűen törté­nik. Az üzem vezetősége, munkakö­zössége tehát minden tőle telhe­tőt elkövet, hogy a jövő évi ter­melésre alaposan felkészüljön. Ne­hézségek egyelőre csupán rajta kívül álló okokból adódnak. Ilyen például az, hogy felettes szervük, a Szállításügyi Minisztérium egyre késik az anyag és alkatrészszük­séglet lefedezésével. Október 20- ig a szükséglet mindössze 22 szá­zalékára kaptak kiutalást, s emiatt a szerződéskötésekkel is megfe­neklettek. Egyébként az árutervet teljes egészében névlegesítették Ez nem is járt fejtöréssel, hiszen a szükséglet jelenleg nagyobb mint az ország két javító üzemének teljesítő képessége. Ha a kiutalá­sokat megkapják, az utolsó aka­dály is elhárul a jövő évi termelés alapos előkészítésének útjából. Sz. D. 3. oldal m­im 15,6 millió lej megtakarítás Marosvásárhely municípium ipa­ri egységeiben értékes munkát fej­tenek ki az újítók és feltalálók. Jellemző tevékenységükre, hogy az év elmúlt időszakában több mint 200 újítást és találmányt alkalmaz­tak a termelésben, melyek ered­ményeként 15,6 millió lejjel szo­rítják alább az önköltségi árat. Különösen jó eredményt értek el az Augusztus 23 Bútorgyár (33 al­kalmazott újítás — 3 millió lej megtakarítás), a Vegyipari Kombi­nát (24 alkalmazott újítás , 4,6 millió lej megtakarítás) stb. Az üveggyári újítók sikereiből A tirnöveni Üveggyár újítói, fel­találói ez évben is kiváló eredmé­nyek elérésére törekszenek. Az el­múlt kilenc hónap folyamán 29 újítási javaslatot, illetve találmányt alkalmaztak a termelésben, s így körülbelül 8,7 millió lejjel csök­kentik a tervezett önköltség szín­vonalát. A legértékesebb találmány a bazaltgyártással kapcsolatos, a leghasznosabb újítási javaslat pe­dig a táblaüvegek csomagolását és szállítását oldja meg, teleszkóp­pal ellátott fémrámák segítségével. Ésszerű gépkihasználással az őszi munkák gyorsításáért Jó héttel túlléptük már a búza vetésének optimális határidejét. A lemaradást tehát indokolni nem, legfeljebb csak magyarázni lehet. És ezt széltében-hosszában meg is teszik a termelőszövetkezetek ve­zetői, szakemberei. Más dolog, hogy e magyarázat mennyire elfo­gadható. Van-e rá reális alap, vagyis olyan tényező, amelyen ma­guk a termelőszövetkezetek nem tudtak volna változtatni. Sajnos, az elkövetett hibákon, szervezési gyen­geségeken már nem lehet segíteni. Mégis érdemes elmondani őket, ha egyébért nem, hát hogy tanul­junk­­belőlük a jövőre nézve. Ami pedig a vetés jelenlegi helyzetét illeti, mindhárom meglátogatott termelőszövetkezetben, Bükkösön, Dombón és Désfalván a hét végé­re ígérték befejezését, függetlenül attól, hogy 140, vagy 50 hektár van még hátra. Reméljük, ez már az­tán az utolsó határidő s a szövet­kezetek tartják is hozzá magukat. De mire lehet következtetni eddi­gi munkájukból? HA KÉSŐBB IS, DE MEGOLDÁST TALÁLTAK Désfalván nagyon jól indult a vetés. Október 13-án már közel 380 hektárnál tartottak (tervük 630). A napi ütem ebben az idő­szakban 60—80 hektár között moz­­gott a vetésnél s 12 traktor dolgo­zott a szántásnál. Szabad­ terület volt tehát bőven a traktorok szá­mára. Később azonban csökkent a vetés üteme, csak hat nap alatt érték el az előbbi egynapi teljesít­ményt. Az ok? — A szállítás — érvel a főmér­nök —, több mint 300 vagon ré­pát kellett megmozgatni. Az autó­­szállítási vállalattól nem kaptuk meg a kért segítséget, a saját eszközeinkkel pedig nem győztük, hisz közben más terményt is kel­lett hordani a mezőről. Pedig mun­kaerő lett volna. Akár negyven te­herkocsinak is tudtunk volna mun­kát biztosítani. A tények tehát azt bizonyítják, hogy a késés nem annyira a termelőszövetkezeten, mint inkább a szállításon múlott. S a hét végére most már tényleg végezhetnek, hisz a terület nagy része szabad s meg is van szánt­va. S a kukoricabetakarítás? — Még csak ez van hátra — mondja a főmérnök —, de nem jelent problémát. Ahogy felszaba­dulnak a szállítóeszközök a répá­tól, növeljük az ütemet. A 460 hek­tárból eddig közel 240 hektár ter­mését takarítottuk be, de úgy, hogy amit estig leszedtünk, annak kilencven százaléka fedél alá is került. GYENGE A GÉPEK TELJESÍTMÉNYE Hatalmas gépesítési részleg szol­gálja ki a bükkösi termelőszövet­kezetet. A traktorok száma 30, a búza vetési terve 500 hektár, a­­melyből szerdán még mintegy 140 hektár várta a magot. íme, mivel indokolja a termelőszövetkezet el­nöke a késést: — Rajtunk nem múlott. A be­takarítás mindig 50—60 hektárral járt a szántás előtt. De nehéz volt a talajelőkészítés. Olyan terüle­tünk is volt, ahol négyszer-ötször kellett tárcsázni. No meg aztán a gépek teljesítőképességével sem dicsekedhetünk. Ezt a határ is bizonyítja. Szep­tember 23-án kezdték meg a bú­za vetését s több mint egy hónap­ra rá még m­indig csak 360 hek­tárnál tartanak. — Ma csak öt traktor áll javí­tás miatt — folytatja az elnök —, de volt rá eset, hogy a 30-ból csu­pán csak 20 dolgozott. — S a jókat legalább kihasz­nálták-e? — Véleményem szerint nem. Reggel csak nyolc óra felé men­tek ki a mezőre, és még a nap fent volt, amikor sok esetben már hazafelé tartottak. Vagy vegyük a vasárnapokat. Most vasárnapra 7 traktort irányoztunk elő tárcsázni, de egy sem ment­­ki, így ma csak egy géppel tudunk venni. Nem tudjuk, az mga vezetősége milyen indokot találna. Egy azon­ban bizonyos: harminc traktorral eddig be lehetett volna fejezni a vetést Bükkösön. Feltétlenül szük­ség van tehát arra, hogy alaposan elemezzék a gépek kihasználási módját. De azt is el kell monda­nunk, hogy az elosztásnál is több ésszerűségre van szükség. Ottjár­­tum­kor az öt defektes traktor mel­lett újabb 5 volt más munkával el­foglalva. Viszont azt is megkérdő­jelezhetjük, hogyha a gépek teljes kapacitással dolgoznak, lett volna mindig szabad terület. Szerdán u­­gyanis még negyven hektáron volt kint a kukorica, amely az elővete­­mények között szerepel. Ezzel a munkával egyébként nincs baj, hisz a 375 hektárból még csak 60 hektár nincs letörve. De miért nem végeztek előbb a vetésterület fel­szabadításával? A bükkösiek az idén nagyot lép­tek előre. Búzatermésük kiváló, burgonyáiból 23.000 kilós termést takarítottak be hektáronként, s a kukoricájukra sem lehet panasz. Mindent meg kell tenni tehát, hogy a jövő év is hasonlóan ered­ményes legyen. REÁLISABB ÍGÉRET Dombón már jobban lehet bíz­ni abban, hogy a hét végére be is fejezik a vetést. Ugyanis még mindössze 40 hektár várja a ma­got. Ebből 30 hektár szabad, elő­készítésén most dolgoznak a trak­torok, tíz hektáron pedig még ott a kukoricaszár. — Ennek elszállítása gyorsan megy — mondja a főmérnök •—, hisz nem hordjuk haza, csak a föld szélére. Az egész ősszel így cselekedtünk. Sikerült is mindig munkát biztosítani a gépeknek, s ha az a két-három napos eső nem jön közbe, talán csak keveset ké­sünk. A gépek jól működtek. Egy héten egy traktor ha állott javí­tás miatt, terület mindig volt sza­bad. Rajtunk tehát nem múlott. Ha a bükkösihez viszonyítjuk a dombói helyzetet, igazat kell ad­junk a főmérnöknek. A 370 hektár (tehát 130-cal kevesebb, mint a bükkösieké) előkészítéséhez, be­vetéséhez mindössze 12 traktorral rendelkeztek s a vetést ők is szep­tember 22-én kezdték meg. Tehát a gépkezelők kitettek magukért. Igazat adunk a főmérnöknek, de azért nem mentjük fel, mert ha két nappal hamarabb kezdik a vetést, ott is nyerhettek volna s talán még a munkaszervezésben is akadt néha hiba. A dombói termelőszövetkezetben egyébként nem észlelhetők az elő­ző évek hibái. A cukorrépa beta­karításával végeztek. Ottjártun­­kor az utolsó mázsákat rakták te­herkocsira, a szüretet befejezték s a 300 hektárnyi kukoricából 230- at szedtek le. A dombói részlegen végeztek ezzel a munkával. Az összes erőket most tehát a kincse­­si határban lévő 70 hektárnyi ter­més betakarítására kell mozgósí­tani. (N. F.) Dombó határában még ott látni a vetőgépeket, de már nem sokáig Az oktatás és a omlás elválaszthatatlan epés! Néhány nappal ezelőtt tartotta bővített plenáris ülését a maros­­vásárhelyi Orvosi­ és Gyógyszeré­szeti Intézet pártbizottsága, me­lyen Nicolae Ceausescu elvtárs nagy elméleti és gyakorlati jelen­tőségű expozéja szellemében ele­mezték az egyetemi pártszervezet irányításával kifejtett nevelőtevé­kenységet. A plenáris ülés mun­kálatait a kommunista felelősség­­érzet, a pártos igényesség és kom­­battivitás, az elvszerű bírálat és önbírálat jellemezte. A pártbizottság a nevelőmunka középpontjába a X. pártkongresz­­szus dokumentumainak, pártunk bel- és külpolitikájának népszerű­sítését, az oktatási rendszerünk tö­kéletesítésére hozott intézkedések ismertetését állította. A politikai, ideológiai nevelés változatos for­máinak alkalmazásával igyekeztek a kommunistákat, az összes taná­rokat és diákokat a párt és szocia­lista hazánk iránti szeretetre és odaadásra, a munkával szembeni helyes magatartásra nevelni. A po­litikai nevelőmunka hatékonyságát bizonyítja az a tény, hogy a kom­munistákkal az élen az intézet ta­nárainak és diákjainak döntő többsége teljesíti kötelességét, je­lentős sikereket ért el az oktató­nevelőmunkában, illetve a tanu­lásban, az intézet végzettjei be­csülettel helytállnak az életben, odaadással munkálkodnak a dol­gozók egészségének védelméért. Ugyancsak a nevelőmunka ered­ményének tulajdonítható, hogy az utóbbi időben növekedett a párt­bizottság, az alapszervezetek veze­tő szerepe, egyre hozzáértőbben és hatékonyabban segítik elő az oktatás, a tudományos kutatómun­ka legégetőbb kérdéseinek megol­dását, tevékenységükben egyre jobban érvényesül a kollektív mun­ka és vezetés elve. A pártszervezet érettségét bizonyítja, hogy az egye­temen egészséges szellem uralko­dik, a román, magyar és más nem­zetiségű tanárok és főiskolai hall­gatók testvéri egységben munkál­kodnak, teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Az oktatás, a nevelés, a tanárok és diákok szocialista öntudatának fejlesztése terén elért eredmények kétségtelenek, azonban ha a dol­gozó nép által teremtett feltételek­hez, a jelenlegi követelményekhez viszonyítjuk, azokkal távolról se le­hetünk elégedettek. Mind a beszámoló, mind a fel­szólalók kommunista felelősségér­zettel, forradalmi igényességgel ve­tették fel azokat a negatív jelen­ségeket, amelyek csökkentették a po­l­i­t­i­kaii-i­d­e­o­l­óg­iai n­evel­őm­unka hatékonyságát. A pártbizottság, az alapszervezetek, a diákegyesületek munkája nem volt elég kombattív, elég eredményes, ami a párt- és a munkafegyelem, esetenként a szocialista erkölcs és etika normái­nak a megszegéséhez vezetett. A jelentés és több hozzászóló — köztük Popovici Liviu és Bancu E­­milian — rámutatott, hogy az alapszervezeti közgyűlések nem e­­léggé kombattívak, forradalmiak, nem vonják felelősségre a hibák elkövetőit, sokan hiányoznak a gyűlésekről, egyesek passzívak a pártmunkában, hónapokig, sőt évekig nem szólnak hozzá a megvitatott kérdésekhez. Több alapszervezeti közgyűlésen kizáró­lag szakmai kérdéseket vitattak meg, elhanyagolták a pártélet, a politikai, ideológiai nevelés kérdé­seinek alapos elemzését. Kétségte­len, hogy az ilyen közgyűlések nem töltötték be kommunista nevelő szerepüket. A plenárison élesen bírálták a­­zokat a tanárokat és diákokat, a­­kik lebecsülték a politikai-ideoló­giai nevelés jelentőségét, akik po­litikai-ideológiai ismereteik gyara­pítását nem tartották kötelességük­nek. Rámutattak, hogy az ilyen és ehhez hasonló maradi felfogások a pártpolitika, a marxi-lenini tézi­sek ismeretének hiányából fakad­nak. Ennek kapcsán többen felve­tették, hogy az elmúlt években a pártoktatás megszervezése, tartal­ma és hatékonysága nem felelt meg a követelményeknek. Bírálták az alapszervezetek büróit, mert nem fordítottak elég figyelmet a pártba való felvételüket kérő diá­kok politikai felkészítésére, az új párttagok nevelésére. A plenáris ülésen az egyik leg­alaposabban elemzett kérdés az oktató és a nevelőmunka össz­hangjának a megteremtése volt. Puskás György, Sobodeanu Vasile, Pop Teodor és mások rámutattak, hogy a tanároknak nemcsak az ok­tatás, hanem a nevelés is minden­napi feladatuk. Hivatásbeli köte­lességük gondoskodni a szakisme­retek átadásáról, a tudomány leg­újabb vívmányai alapján, de u­­gyanakkor biztosítaniuk kell a diá­kok hazafias, politikai-ideológiai nevelését, hogy kikerülve az egye­tem padjaiból, a szocializmus és a kommunizmus odaadó, derék épí­tőivé váljanak. A plenárison rámutattak, hogy a múltban sokszor szem elől té­vesztették ezt a követelményt. A­­kadta­k olyan tanárok, akik azt tar­tották, hogy a diákok nevelése csak a társadalomtudomány ka­tedrára tartozik. A nevelőmunka lebecsülését bizonyítja az a tény is, hogy a tanári testület egyetlen alkalommal se elemezte az előadá­sok, szemináriumok, jegyzetek, tan­könyvek politikai-ideológiai tartal­mát, a dekanátusok, a katedrák te­vékenységének elemzésekor se fordítottak kellő figyelmet a taná­rok nevelőmunkájának értékelésé­re. Kétségtelen, hogy ezért nem­csak a rektorátus, hanem az egye­tem pártbizottsága is felelős, mert nem lépett fel elég határozottan az említett fogyatékosságok meg­előzéséért, felszámolásáért. Hangsúlyozták: a jövőben nagy figyelmet kell fordítani a tár­sadalomtudományi és politikai tantárgyak oktatására, hogy a leendő orvos vagy gyógyszerész megfelelő társadalomtudományi és politikai ismeretekkel rendelkez­zen, hogy aktívan részt vehessen a társadalmi-gazdasági élet veze­tésében. Csizér Zoltán, Pop D. Popa Ioan és más felszólalók kiemelték, hogy a diákok politikai, ideológiai nevelésének, erkölcsi, etikai ma­gatartásuk formálásának és fejlesz­tésének egyik leghatékonyabb mód­szere az egyéni foglalkozás. Ez kö­vetkezetes, sokoldalú, közvetlen és folyamatos kell hogy legyen — mondották. — Alaposan meg kell ismernünk a diákokat, érdeklődési körüket, erényeiket és hibáikat, hogy tevékenyen elősegítsük sok­oldalú nevelésüket, azt, hogy tár­sadalmunk hasznos tagjaivá válja­nak. A plenárison nagyon sok szó e­­sett a diákegyesületek nevelősze­repéről. Az eredmények számbavé­tele mellett többen rámutattak, hogy nem kapcsolódtak be eléggé a főiskolások politikai-ideológiai neveléséért kibontakoztatott mun­kába, nem tettek erőfeszítéseket, hogy fejlesszék a diákok munka iránti szeretetét, hogy kialakítsák tudományos világ- és életszemléle­tüket, fejlesszék harcos, forradal­mi szellemüket. Nem kielégítő a diákegyesületeknek az ifjak haza­fias neveléséért, a kozmopolitiz­­musra utaló megnyilvánulások visz­­szaveréséért kifejtett munkája. Hangsúlyozták, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a diákegyesületek párt általi vezeté­sének erősítésére. A pártbizottság­nak, az alapszervezeteknek, a kom­munistáknak mindent meg kell ten­niük annak érdekében, hogy az if­júsági szervezetek tevékenyen elő­segítsék a szakmai és politikai is­meretek elsajátítását, a főiskolások kommunista nevelését. A plenáris ülésen felszólalt Va­sile Rus elvtárs, a municípium pártbizottságának első titkára. Ér­tékelte a pártszervezet irányításá­val az oktató-nevelő munkában el­ért eredményeket, majd hangsú­lyozta a kommunisták, az összes tanárok és diákok politikai-ideoló­giai nevelésének jelentőségét. A forradalmi kombattivitás fokozásá­ra, a pártbizottság és az alapszer­vezetek munkastílusának tökélete­sítésére, a pártoktatás és a köz­gyűlések színvonalának emelésére, a politikai nevelés változatos és hatékony módszereinek alkalmazá­sára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta a diákok hazafias nevelésének, politika­-ideológiai felvértezésének, a társadalomtudo­mányok oktatása tökéletesítésének, az oktató és nevelőmunka közötti tökéletes összhang megteremtésé­nek nagy fontosságát. A pártszervezeteknek eltökélt harcot kell folytatniuk a maradi, reakciós felfogások ellen, a szocia­lista etika és méltányosság elvei­nek érvényre juttatásáért, a diákok dialektikus materialista szemléleté­nek, kommunista, harcos, forradal­mi meggyőződésének kialakításá­ért, hogy a szocializmus aktív épí­tőivé váljanak — mondotta befe­jezésül Vasile Rus elvtárs. A politikai-ideológiai nevelőmun­ka színvonalának emeléséért a ple­náris átfogó, gazdag intézkedési tervet fogadott el. A résztvevők táviratot intéztek pártunk Központi Bizottságához, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtársihoz, amelyben kifejezésre juttatták az egyetem román, ma­gyar és más nemzetiségű tanárai­nak és diákjainak azt az elhatáro­zását, hogy minden energiájukat a nevelőmunka javítására kidolgo­zott pártprogram valóra váltásának szolgálatába állítják. WEISZ SÁNDOR Az Orvosi­ és Gyógyszerészeti Intézet pártbizottságának bővített plenáris ülése

Next