Wan2, 2006 (44-53. szám)
2006-09-01 / 51. szám
AZ ÍRÓ KI? 29 könyv és 29 jelentős díj birtokosa, a nemzetközi színtéren is az egyik legismertebb „mindent vivő" magyar író, akinek az 1979-es paradigmaváltó Termelési regény című könyvével szokás indítani a magyar posztmodern irodalmat, még ha egyéb előzményeket is illene itt felsorolnunk. A Bevezetés a szépirodalomba című, 1986- ban megjelent írásműsorozata Nádas Emlékiratok könyve mellett az új magyar irodalom egyik magaslati pontja. A 2000-ben megjelent Harmonia Caelestis pedig a másik. Köztük számos kiváló és problémás szöveg. Esterházy nagyságát sosem vonták kétségbe, ugyanakkor a Bevezetés és a Harmonia között átélt egy alkotói válságot, a Hrabal könyve és a Hahn-Hahn grófnő pillantása kapott hideget-meleget, de azt soha senki nem kérdőjelezte meg, hogy a Bevezetés óta a státusza finoman szólva is „élő klasszikus". A manírjai is szerethetőek, amikor dolgozik, kizárólag akkor kapcsolják neki a telefont, ha „államtitkártól fölfelé" keresik..., de ezt nyilván csak poénnak szánta egy interjúban. MIT CSINÁL? Természetesen ír, és amikor ír, senki nem zavarja. Igaza van. A mai napig írógépen dolgozik, pedig a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott. Programozni tud, mégsem szereti a számítógépet. Esterházy gyakorlattá tette a magyar irodalomban az idézet- és utalástechnikát, önreflexiókat, metanyelvi kiszólásokat. UUflfl2 Jó lenne úgy írni, mint ő. Mindenki más abban bízhat, hogy vannak egyéb módszerek is. ESTERHÁZY PÉTER