Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-01 / 230. szám
Pölöskén együtt nőttek a számok a beadásban, az őszi munkában, a kölcsönjegyzésben Pölöske dolgozó parasztjai mint minden évben most is igyekeznek eleget tenni beadási kölezettségüknek.Tudják mit jelent a hazának adni; amit a hazának adnak, azt maguknak is adják. A kenyér- és takarmánygabona beadásukat 100 százalékon felül teljesítették. Most az ősziek beadásával sem akarnak elmaradni. Látják, hogy minden szembeadott gabonával a dolgozó nép élete lesz szebb és gazdagabb. A burgonyának még csak egy részét szedték ki, de minden gazda első feladatának a beadást tekinti. Már a 100 százalék felé közelednek a terv teljesítésében. III. negyedévi tervüket a beadás valamennyi ágában túlteljesítették. Amikor megjelent kormányunk felhívása a III. Békekölcsön jegyzésére, ahhoz is ép oly lelkesedéssel fogtak a dolgozó pc.rasztok, mint a begyűjtéshez. A dolgozó parasztok mellett elsőnek a földművesszövetkezet dolgozói jegyeztek. Azért adták szívesen forintjaikat, mert 300 ezer forint kölcsönön épül gyönyörű, új áruházuk. A lelkesedés még nagyobb volt a gépállomás dolgozói között. Tömegesen mentek az irodába, szinte mind egyszerre akart jegyezni. Biczó Gyula, az ifi-brigád tagja így nyilatkozott: — Én az 1200-on alul nem állok meg, hiszen tudjuk mennyi új traktor lesz a III. Békekölcsönre forintjainkból. Jövőre kombájnt is kapunk,adott Juhász előtárs, ?, gépállomás igazgatója örömmel üdvözli őket. Főleg Ujj Józsefet ünneplik a dolgozók, aki 2200 forintot jegyzett, de kijut az ünneplésből Rádóczi Anna fiatal traktorosUnak is, aki 1300 forintot jegyzett. — Ez a legkisebb amit a hazának adhatok — mondja Rádóczi Anna, — hisz népi demokráciánk megvédéséért és építéséért még többet is kell adnunk. Munkában van a békebizottság is. Szakonyi József, a békebizottság elnöke a termelőszövetkezeteket látogatta meg. Bicsák elvtárssal, az I tipusú tszcs elnökével elbeszélgetett a jegyzésről, az őszi munkákról. — Az árpa- és rozsvetésünket már teljes egészében befejeztük — újságolja Bicsák elvtárs—, sőt egy része már ki is kelt. Soron következő feladatunk a búza alá elkészíteni a talajt. Okulva a múlton, a tavalyi elkésett vetéseken, most idejében akarunk vetni. Amilyen jól haladunk az őszi munkákkal, úgy vettük ki részünket a béke* kölcsön jegyzésből is, melyből egyetlen, csoporttag sem maradt ki. Az állami gazdaságban Berla Janics Károly ellető karász büszkén mondja: -Mi nem fogunk lemaradni a békekölcsönjegyzésben, hiszen jó példát mutatott nekünk Varga Ferenc párttitkár, aki SCO forint fizetése mellett 1590 forintot jegyzett Az állami gazdaság dolgozói rövid pár óra alatt százezer forintot jegyeztek. Horváth József vontatós örömmel mondja el, hogy már ő is lejegyezte a maga 800 forintját. — Soha többé nem akarunk Teleki gróf cselédei lenni —■ mondja. S ezzel sokak gondolatát mondta el. „Jegyzésünkkel háláljuk meg a nyaralást, az úttörővasutat Horváth László, tudósítónk jelenti: ' pelrikeresztúri ! Községünk dolgozói már kevés kivétellel lejegyeztek. A népnevelők fáradhatatlanul járják a házukat és beszélnek az ötéves terv eddigi eredményeiről, megvalósításra kerülő alkotásairól. Népnevelőink nemcsak a tervépítkezésekről beszélnek, hanem érvelnek a béke nagy ügyével is. Feltárják teljes valóságukban az imperialisták koreai gaztetteit és rámutatnak a mi békés építő életünkre. — Mi nem akarunk Korea sorsára jutni — mondta Vitai József dolgozó paraszt, mikor 300 forintot jegyzett —, mi békés munkával akarjuk építeni a nép országát. Kovács Mária népnevelő a jegyzésgyűjtés közben beszél a beadási kötelezettség teljesítéséről is. Ennek eredményeként az ő körzetéből mind a 10 család a jegyzés mellett teljesítette burgonya- és napraforgóbeadását és befejezték a rozsvetést s ezzel méginkább bebizonyították a dolgozók azt, hogy magukénak tekintik az országot és maguknak is építik. Több figyelemreméltó esemény történt Petrikeresztúron. Nagyon szép példát mutatott a 32 éves Szabó Edit és a 33 éves Barath László, mindketten úttörők, akik megtakarított pénzükből lejegyeztek 100—100 forintot. Szabó Edit 2 holdas dolgozó paraszt gyermeke, aki azt mondta jegyzéskor: — Örömmel jegyzek le, mert Rákosi pajtás hívta fel a dolgozó népünket a helytállásra, a mielőbbi boldog haza, megteremtése érdekében. És amit Rákosi pajtás mond, annak eleget kell tenni, mert eddig, amit megmondott, az agy volt és az önvezetésével ma már egy új Magyarország született, amelyben szép az élet. S minket nagyon szeret Rákosi pajtás. Nem felejtjük el neki, hogy minden nyáron sok tízezer úttörő nyaralhat hazánk legszebb helyein,úttörővasút is tervünk során létesült amelyet nagyon sokan, felkeresnek. Ugyancsak most van lehetőségünk, hogy minden fiatal szabadon tanulhat és az iskola most valóban a mienk, a dolgozó nép fiaié lett. Ezt akarom meghálálni az én 100 forintommal is, amely egy csepp a tengerben, de a kis cseppek alkotják a hatalmas tengereket és így a mi forintjaink is tervünk sikerének egy kis részét képezik. Baráth László, a másik kis úttörő, agrárproletár gyermeke, akinek szülei földesuraknál voltak mezőgazdasági munkások. Jegyzéskor azt mondotta: — Szívesen járulok hozzá az én csekély jegyzésemmel a belekölcsön jegyzéshez, amely országépítésünket és békénket szolgálja. Megtakarított pénzemből savkészletet akartam venni, de majd arra is takarítok meg pénzt később, most a haza szólított fel bennünket a jegyzésre és én eleget is teszek a kormányzatunk felhívásának. Soha von tanulhattam volna, ha a szovjet katonák el nem zavarják a tivonyuzó ■urakat s most lehetőség van arra, hogy gépészmérnök lehessek s mint mérnök alkothassak a nép országának. Szeretem Rákosi elvtársat, szeretem házát,Kft és harcolni akarok a békéért! Ezért jegyeztem — fejezte be a kis Baráth Laci, akire most büszkék vagyunk mi, büszkék a nevelői és büszke a többi úttörő pajtás is. A békekölcsönjegyzéssel egyidőben dolgozóink folytatják a mezőgazdasági munkákat is és a beadással is igyekeznek. Már 98 százalékos a burgonyabegyüjtési tervteljesítésünk, 90 százalékos a napraforgóteljesítés és éppen a jegyzés alatt teljesítettük túl a III. negyedévi sertés tervünket. Levél Vetin József dolgozó parasztnak Nem találkoztunk s én mégis ismerlek. Vetin József újudvari dolgozó paraszt vagy. Fan egy fiad és 19 hold fold’d. Semmiben sem különbözöl a többi, becsületes dolgozó paraszttól. Ugyanolyan szorgalommal és becsülettel végzed a munkádat, mint a többi dolgozó paraszt Újudvaron országunk többi részén. A beadási kötelezettségedet is teljesítetted, mégpedig azért, mert tudtad, hogy a hazának minden szem gabonára szüksége van, hogy országépítés, jövőt formáló tervét megvalósítva, szebbé tegye az életedet, a fiad életét és A dolgozók millióinak életét. .■ [UNK] És mégis... -most, amikor kölcsönbe adott forintjaiddal segítihetnéd a dolgozók államát s a szómszedődben leselkedő, a t és a családod békéjére, elesen törő Tito áraiba súlyos ökölcsapást mérhetnél, elzárkózol, nem tartasz azokkal, akik éppen ezekben a napokban mutatják meg, hogy szeretik a hazájukat s non fukarkodnak, amikor békénkről, jövőnkről, boldog életünkről van szó. Gondolj csak fi aradra, ahol görcsösen kapaszkodik az éhes kisgyermek halott anyjánál: melléhez, vagy amikor az anya öleli magához kétségbeesetten halott gyermekét. Gondolj vissza, arra az időre, amikor naponta húztak el Újudvar felett a bombákkal Urins repülőgépek. Éjjel-nappal attól rettegtetek, hogy mikor hullnak a gyilkos bombái: ti falatokra. Abban az időben minden áldozatra képes lettél volna, hogy biztosítsd a magad és a családod békés, nyugodt életét. Most neked épülnek az új városok, neked ontják fekete kincsüket a szénbányák, folyékony aranyakat az olajmezők. Neked és fiadnak, s a dolgozó parasztok százezreinek készítik a gyárat;■ a mezőgazdasági gépeket, hogy szebbé, könnyebbé tegyék a Ti életeteket-Amikor a népnevelők nálad jártak, elmondták, miért van szükség a te forintjaidra is. Elmondották, hogy a t Ufon és a könyvtár után, amit a község kapott, nem sok idő múlva jön a villany is és jönnek a gépei, amelyekkel a földjeiteket művelhetitek és a termést letakaríthatjátok. Te nem akartad megérteni, hogy minden te érted, a te békés életedért, boldogabb jövődért történik. Nem akartál, jegyezni,, 13 hold földed van. Megvan mindened, s mégis csak a kölcsönjegyzés negyedik napján voltál hajlandó 100 forintot jegyezni. Votin, Péter példáját követted, azét a Votin, Péterét, akinek 12 hold földje van, fia az olajtávvezetéknél 1600 forintot keres, de ő maga nem becsülte annyira a hazáját, a pártot, amely a békéért harcol, az államot, amely számára, teszi napról-napra gazdagabbá, virágzóbbá ezt az országot , hogy kölcsön jegyzésével maga is erősítse. Megfeledkezett arról,hogy ebben az országban, ahol nem is oly rég a munkanélküliek tízezreit még a gyárak környékéről is elzavarták a tőkések, ma mindenki tisztességes keresethez jut, amint ezt az ő fiának példája is mutatja, aki havi 1600 forintot keres. Nem bűni e ec lelkiismeret, amikor a 8 családos Szentes Józseffel találkozol, aki az anyagiakat tekintve, óriási távolságra áll tőled, de az igaz hazafiságot tekintve, neked is példát mutatott. Szentes József megértette, mit jelent számára a béke s erejéhez mérten, maga is igyekezett segíteni az államot, hogy az ötéves tervet mielőbb megvalósíthassa, hogy az ő gyermekei számára is boldog, békés jövőt biztosítson. A népnevelők elmondották neked azt is hogy Paulik József, a nagykanizsai fűtőház mozdonyvezetője, akinek két gyermeke van, 1500 forint békekölcsönt jegyzett, de beszéltek Kiss József sztahanovista mozdonyvezetőről, Tamás István és Molnár I. László fűtőkről is, akik a békekölcsönjegyzés első napját azzal ünnepelték, hogy egy 2100 tonnás, túlsúlyos békevonatot vittek Gyékényesre. Ezenkívül beszéltek Apáti Lajosról, a lovászi Kőolajtermelő Vállalat dolgozójáról, aki negyedmagával él s még az édesanyját is tartja, 1000 forintos fizetése mellet 1200 forintot jegyzett. Csók József nagylengyeli motorszerelőnek hét gyermeke van s 1200 forintot adott kölcsön államunknak, hogy még jobban építhessen, hogy még biztosabban védelmezhesse a békénket. De példaképpen állhat egy másik dolgozó is Nagylengyelből: Hosszú Istvánnak két gyermeke van s amikor fizetését magasan túlszárnyalva 1500 forintot jegyzett, azt mondta: — Nekem a béke és gyermekeim biztos,s boldog jövője százezerszer annyit ér. —Hosszú István, nemcsak a jegyzésnél, a munkánál megmutatta, hogy szereti a hazáját. Állandóan 115—118 százalékos teljesítményt ér el. ir Ént a levelet azért irtam hozzád, Votin József, hogy fontold meg jól, ■mennyit ér neked Sztálinéáros, a Tiszalöki Vizmű, a November 7 Erőmű, amelynek fénye nemsokára az új udvari éjszakát is bevilágítja,mennyit érnek a gépek, amelyeket a gyárak neked küldenek és mennyit ér a béke, amelyben boldogan dolgozhatsz te is és mindannyian, akik a békéért harcolunk akik a szocializmust építjük. TAKÁCS ELEMÉÉ _ "tT is falu a mienk, de jó hírünk van — mondogatják egy kis büszkeséggel hangjukban a falusiak. Zalaistvánd neve valóban nem ismeretlen a megye dolgozói előtt. Az egyes feladatok során mindig megtisztelőhelyet sikerült kiharcolniok maguknak. Az elsők között voltak a tavaszi mezőgazdasági munkákban, az aratásban, begyűjtésben. A falu kommunistái sűrűn forgatják vezetőink írásait és tudják, hogy az elbizakodottság, a babérokon való megpihenés csak az ellenségnek jelent hasznot. Éppen ezért alaposan felkészültek az újabb feladatra, a Harmadik Békekölcsönjegyzésre is. A versenyeredmények mutatják, hogy jól dolgoztak. Harmadik helyen állnak a községek egymás közötti versenyében. Ehhez ha hozzávesszük, hogy Zala országosan is első, akkor különösen megtisztelő ez a harmadik helyezés. Az eddigi tapasztalatok arra tanítottak bennünket, — mondja Palánki József elvtárs, tanácstitkár, a község egyik legeredményesebben dolgozó népnevelője, — hogy a győzelem legfontosabb feltétele a jó népnevelőmunka, a dolgozókkal való szoros kapcsolat. Egy rövid számolás után elárulja, hogy ő eddig 5009 forintot jegyeztetett. — Persze, nem készületlenül indultam, — majd egy kis hallgatás után hozzáteszi: — A katona is csak akkor győzhet, ha tudja, hogy olyan ügyért harcol, ami az egész közösségnek hasznára válik és emellett kiváló fegyverei vannak. Nekünk, népnevelőknek is vannak fegyvereink. — Benyúl az egyik fiókba, elő: — azután egymásután veszi íme, központi népnevelő, zalai népnevelő, Szabad Nép és a Zala, a megyei lap. Ezek a mi fegyvereink. Persze az kevés, ha a katonának csak jó fegyverei vannak, de nem gondozza azokat rendszeresen, nem válik művészévé a fegyvere kezelésének. — A népnevelő is — folytatja tovább. — hiába veszi meg a népnevelőt, vagy hiába járatja például a Zalát, ha nem használja fel arra, hogy naponta tökéletesítse azokból a tudását. Úgy kell olvasni a sorokból, hogy közben magunk előtt lássuk az elvégzendő feladatot és akkor mindjárt meglátjuk, hogyan és hol tudjuk egyik, vagy másik érvet felhasználni. Apalánki elvtársat szerelik a falu dolgozói. Ez is az egyik oka, hogy jó eredményeket tud elérni. Bármelyik dolgozóhoz megy be, mindenütt szívesen látják. Sőt, vannak olyanok, akik még rossz néven is veszik, ha elkerüli a házukat. — Negyvenöt családnál voltam — mondja egy dolgozó ügyének elintézése után. — Sehonnan nem jöttem ki üres kézzel. Előre átgondoltam, hogy hol, mi a legjobb érv. — Gergály Gyula tszcs-tag. Nyolc holdat vittek magukkal a közösbe — folytatja tovább. — Két gyerekük van. Az egyik a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem harmadéves hallgatója. — Beszélgetés közben felelevenítettem előttük a múltat, amikor a nyolc hold mellett csak úgy tudták gimnáziumba járatni gyermeküket, hogy magánúton tette le a vizsgáit. Azután jött a felszabadulás. Akkor már rendes tanulója lett Gyula fiuk a zalaegerszegi gimnáziumnak. Most pedig, teljesen ingyen tanul, ösztöndíjat kap. Meg is értették Gergályék, hogy saját gyermekük szép jövőjét egyengetik tovább, ha kölcsönt adnak az államnak. Háromszáz forintos jegyzés mellé írták oda a nevüket.— Gerencsér Dénesné 12 holdas középparaszt — elevenít fel egy másik esetet Palánki elvtárs. — Nekik főleg a falu fejlődéséről beszéltem. Felsoroltam mindent, hiszen először alaposan átnéztem, hogy mit kapott Zalaistvánd az ötéves tervtől: új betonhidat, farudat. Tízezer forint értékű felszerelést hozott az ötéves terv a kultúrotthonnak. Harmincötezer forintos beruházással építettünk egy négy és fél kilométeres bekötőutat, az iskola renoválására háromezer forintot költöttünk, így azután könnyen belátták Gerencsérék, hogy saját maguknak adnak, ha jegyeznek, hiszen nekik is jobb az új bekötőút, nem süllyed most tengelyig sárba a kerék. — Az életszínvonalemelkedés minden családnál igen jó érvnek hatott. Amikor elsorolom, hogy például Krajczár Jenő agrártudományi, Tömböl Anna állatorvosi, Simon Lajos műszaki egyetemre jár, Dobsén Anna meg orvosnak készül, mindjárt megértik, hogy egészen más világ van most. Olyan világ épül, amiről a múltban nem álmodhattunk. A felszabadulás előtt mindössze egy egyetemista került ki a faluból, most meg öten járnak egyszerre. Azokat meg meg sem tudnám hirtelen számolni, akik felsőbb középiskolába járnak. Amióta kezdetét vette a jegyzés, minden este összejövünk mi népnevelők. Kicseréljük a tapasztalatainkat és sokat tanultunk egymástól. Nagyon sok jó ötlet vetődik fel minden egyes megbeszélésünkkor. — Most számítottam ki — vesz elő egy számokkal sűrűn teleírt papírlapot —, hogy mennyit adott eddig községünk a tervnek és mit kaptunk mi a tervtől. 1950-ben körülibelül 40.000, 1951-ben 50.000, most pedig 52.000 forintot jegyeztünk eddig. Ez összesen majdnem százötvenezer forint. A tervkölcsönnel együtt, közel 180.000 forintot adtunk. Ez körülbelül 200 darab kerékpárnak az ára — folytatja tovább a számolást. — De lehetne belőle venni 6 darab R. 35-ös traktort, vagy lehet építeni ekkora összegből nyolc kétszoba konyhás lakást. Ezt adtuk a tervnek, de nézzük mit kaptunk a 180.000 forinttal szemben. Építettünk egy betonhidat 15 ezer forint értékben, az útépítés 35.000-be került, ehhez hozzájön még a fahíd, a kulúrotthonberendezés, iskolarenoválás, a malom kapott új gépeket, bevezették a villanyt. Mindez összesen úgy 300.000 forintba került. A száznyolcvanezer helyett kaptunk tehát háromszázezret. Azt hittük, már minden fontosat elmondott palánki elvtárs, de még megállít bennünket. — A kölcsönjegyzés agitációját felhasználtuk a begyűjtés agitációjára is. — Újból az íróasztal egyik fiókjához folyamodik, kimutatásokat vesz elő, azután úgy folytatja: — Mióta megkezdődött a kölcsönjegyzés, burgonyából elértük a 100 százalékot. A jegyzés előtt közvetlenül 84 százalékra álltunk a harmadik negyedévi sertésbegyűjtésben, ma — mondja örömmel — elértük a 120 százalékot. A napraforgó begyűjtésünk pedig a jegyzés óta 32 százalékról 57 százalékra emelkedett. Bekapcsolja a rádiót. — Most lesznek jegyzési hírek — mondja. "A dolgozó parasztok jegyzéseivel Zala megye jár az élen" — halljuk a bemondó hangját. Boldog mosoly fut végig Palánki elvtárs arcán és halkan megjegyzi: •— Ehhez mi is hozzájárultunk a munkánkkal. EZT MONDTAM EL A DOLGOZÓKNAK