Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-01 / 230. szám

Pölöskén együtt nőttek a számok a beadásban, az őszi munkában, a kölcsönjegyzésben Pölöske dolgozó parasztjai mint minden év­ben most is igyekeznek eleget tenni beadási kö­­lezettségüknek.­­Tudják mit jelent a hazának adni; amit a hazának adnak, azt maguknak is adják. A kenyér- és takarmánygabona beadásuk­at 100 százalékon felül teljesítették. Most az ősziek beadásával sem akarnak elmaradni. Látják, hogy minden szem­beadott­ gabonával a dolgozó nép élete lesz szebb és gazdagabb. A burgonyának még csak egy részét szedték ki, de minden gazda első feladatának a beadást tekinti. Már a 100 százalék felé közelednek a terv teljesítésében. III. negyedévi tervüket a beadás valamennyi ágá­ban túlteljesítették. Amikor megjelent kormányunk felhívása a III. Békekölcsön jegyzésére, ahhoz is ép oly lel­kesedéssel fogtak a dolgozó pc.raszt­ok, mint a begyűjtéshez. A dolgozó parasztok mellett első­nek a földművesszövetkezet dolgozói jegyeztek. Azért adták szívesen forintjaikat, mert 300 ezer forint kölcsönön épül gyönyörű, új áruházuk. A lelkesedés még nagyobb volt a gépállomás dolgozói között. Tömegesen mentek az irodába, szinte mind egyszerre akart jegyezni. Biczó Gyula, az ifi-brigád tagja így nyilatkozott: —­ Én az 1200-on alul nem állok meg, hiszen tudjuk men­­nyi új traktor lesz a III. Békekölcsönre forintjainkból. Jövőre kombájnt is kapunk,adott Juhász előtár­s, ?, gépállomás igazgatója örömmel üdvözli őket. Főleg Ujj Józsefet ünnep­lik a dolgozók, aki 2200 forintot jegyzett, de kijut az ünneplésből Rádóczi Anna fiatal traktorosU­­nak is, aki 1300 forintot jegyzett. — Ez a legkisebb amit a hazának adhatok — mondja Rádóczi Anna, — hisz népi demokráciánk megvédéséért és építéséért még többet is kell adnunk. Munkában van a békebizottság is. Szakonyi József, a békebizottság elnöke a termelőszövet­kezeteket látogatta meg. Bicsák elvtárssal, az I t­ipusú tszcs elnökével elbeszélgetett a jegyzésről, az őszi munkákról. — Az árpa- és rozsvetésünket már teljes egészében befejeztük — újságolja Bicsák elvtárs—, sőt egy része már ki is kelt. Soron következő feladatunk a búza alá elkészíteni a talajt. Okulva a múlton, a tavalyi elkésett vetéseken, most ide­jében akarunk vetni. Amilyen jól haladunk az őszi munkákkal, úgy vettük ki részünket a béke* kö­lcsön jegy­zésből is, melyből egyetlen, csoporttag sem maradt ki. Az állami gazdaságban Berla Janics Károly ellető kar­ász büszkén mondja: -Mi nem fogunk lemaradni a békekölcsönjegyzésben, hiszen jó pél­dát mutatott nekünk Varga­ Ferenc pár­tt­itkár, aki SCO forint fizetése mellett 1590 forintot jegy­zett Az állami gazdaság dolgozói rövid pár óra alatt százezer forintot jegyeztek. Horváth József vontatós örömmel mondja el, hogy már ő is lejegyezte a maga 800 forintját. — Soha többé nem akarunk Teleki gróf cse­lédei lenni —■ mondja. S ezzel sokak gondola­tát mondta el. „Jegyzésünkkel háláljuk meg a­ nyaralást, az úttörővasutat Horváth László, tudósítónk jelenti: ' p­el­­r­iker­esz­túri ! Községünk dolgozói már kevés kivétellel lejegyeztek. A népnevelők fáradhatatlanul járják a házukat és beszélnek az ötéves terv eddigi ered­ményeiről, megvalósításra kerülő al­kotásairól. Népnevelőink nemcsak a tervépítkezésekről beszélnek, hanem érvelnek a béke nagy ügyével is. Feltárják teljes valóságukban az im­perialisták koreai gaztetteit és rá­­m­utatnak a mi békés építő életünkre. — Mi nem akarunk Korea sorsára jutni — mondta Vitai József dol­gozó paraszt, mikor 300 forintot jegyzett —, mi békés munkával akarjuk építeni a nép országát. Kovács Mária népnevelő a jegy­­zésgyűjtés közben beszél a beadási kötelezettség telj­esí­téséről is. Ennek eredményeként az ő körzetéből mind a 10 család a jegyzés mellett telje­sítette burgonya- és napraforgó­­beadását és befejezték a rozsvetést s ezzel méginkább bebizonyították a dolgozók azt, hogy magukénak te­kintik az országot és maguknak is építik. Több figyelemreméltó esemény történt Petrikeresztúron. Nagyon szép példát mutatott a 32 éves Szabó Edit és a 33 éves Barath­ László, mindketten úttörők, akik megtakarított pénzükből leje­gyeztek 100—100 forintot. Szabó Edit 2 holdas dolgozó paraszt gyer­meke, aki azt mondta jegyzéskor: — Örömmel jegyzek le, mert Rákosi pajtás hívta fel a dolgozó népünket a helytállásra, a mielőbbi boldog haza, megteremtése érdekében. És amit Rákosi pajtás mond, annak eleget kell tenni, mert eddig, amit megmondott, az agy volt és az ö­nvezetésével ma már egy új Magyar­­ország született, amelyben szép az élet. S minket nagyon szeret Rákosi pajtás. Nem felejtjük el neki, hogy minden nyáron sok tízezer úttörő nyaralhat hazánk legszebb helyein,­­úttörővasút is tervünk során léte­sült amelyet nagyon sokan­, felke­resnek. Ugyancsak most van lehető­ségünk, hogy minden fiatal szabadon tanulhat és az iskola most valóban a mienk, a dolgozó nép fiaié lett. Ezt akarom meghálálni az én 100 forintommal is, amely egy csepp a tengerben, de a kis cseppek alkotják a hatalmas tengereket és így a mi forintjaink is tervünk sikerének egy kis részét képezik. Baráth­ László, a másik kis úttö­rő, agrárproletár gyermeke, akinek szülei földesuraknál voltak mező­gazdasági munkások. Jegyzéskor azt mondotta: — Szívesen járulok hoz­zá az én csekély jegyzésemmel a be­­l­ek­ölcsön jegyzéshez,­­ amely ország­­építésünket és békénket szolgálja. Megtakarított pénzemből savkészle­­tet akartam­ venni, de majd arra is takarítok meg pénzt később, most a haza szólított fel bennünket a jegy­zésre és én eleget is teszek a kor­mányzatunk felhívásának. Soha von tanulhattam volna, ha a szovjet ka­tonák el nem zavarják­­ a tivonyuzó ■urakat s most lehetőség van arra, hogy gépészmérnök lehessek s mint mérnök alkothassak a nép országá­nak. Szeretem Rákosi elvtársat, sze­retem ház­át,Kft és harcolni akarok a békéért! Ezért jegyeztem — fe­jezte be a kis Baráth Laci, akire most büszkék vagyunk mi, büszkék a nevelői és büszke a többi úttörő pajtás is. A békekölcsönjegyzéssel egyidő­­ben dolgozóink folytatják a mező­­gazdasági munkákat is és a beadás­sal is igyekeznek. Már 98 száza­lékos a burgonyabegyüjtési tervtel­­jesítésünk, 90 százalékos a napra­forgótel­jesítés és é­ppen a jegyzés alatt teljesítettük túl a III. negyed­évi sertés tervünket. Levél Vetin József dolgozó parasztnak Nem találkoztunk s én mégis ismerlek. Vetin József újud­vari dolgozó paraszt vagy. Fan egy fiad és 19 hold fold’d. Semmiben sem különbözöl a többi, becsületes dolgozó­­ paraszttól. Ugyanolyan szor­galommal és becsülettel végzed a m­unkádat, mint a többi dolgozó pa­raszt Újudvaron országunk többi részén. A beadási kötelezettségedet is teljesítetted, mégpedig azért, mert tudtad, hogy a hazának minden szem gabonára szüksége van, hogy­ országé­pítés, jövőt formáló tervét­­ megvalósítva, szebbé tegye az életedet, a fiad életét és A dolgozók mil­lióinak életét. .■ [UNK] És mégis... -most, amikor kölcsönbe adott forintjaiddal segít­i­hetnéd a dolgozók államát s a szóm­szedődben leselkedő, a t és a csa­ládod békéjére, elesen­ törő Tito áraiba súlyos ökölcsapást mérhetnél, elzárkózol, nem tartasz azokkal, akik éppen ezekben a napokban mutat­ják meg, hogy szeretik a hazájukat s non fukarkodnak, amikor bé­kénkről, jövőnk­ről, boldog életünkrő­l van szó. Gondolj csak fi aradra, ahol görcsösen kapaszkodik az éhes kisgyermek halott anyjánál: melléhez, vagy amikor az anya öleli ma­gához kétségbeesetten halott gyermekét­. Gondolj vissza, arra az időre, amikor naponta húztak el Újudvar felett a bombákkal Urins repülőgé­pek. Éj­jel-nappal attól rettegtetek, hogy mikor hullnak a gyilkos bom­bái: ti falatokra. Abban az időben­ minden áldozatra képes lettél volna, hogy biztosítsd a magad és a családod békés, nyugodt életét. Most­ neked épülnek az új városok, neked ontják fekete kincsü­ket a szénbányák, folyékony aranya­kat az olaj­mezők. Neked és fiadnak, s a dolgozó parasztok százezreinek készítik a­ gyárat;■ a mezőgazdasági gépeket, hogy szebbé, könnyebbé­ tegyék a Ti életeteket-Amikor a népnevelők nálad jártak­, elmondták, miért van szükség a te forintjaidra­ is. Elmo­ndották, hogy a t­ Ufon és a könyv­tár után, amit a község kapott, nem sok idő múlva jön a villany is és jönnek a gépei­, amelyekkel a föld­je­it­eket művelhetitek és a termést letaka­rí­that­já­tok. Te nem akartad­­ megérteni, hogy minden te érted, a te békés éle­tedért, boldogabb jövődért történik. Nem akartál, jegyezni,, 13 hold földed van. Megvan mindened, s m­égis csak a kölcsönjegyzés negyedik napján voltál hajlandó 100 forinto­t jegyezni. Votin, Péter példáját kö­­­vetted, azét a Votin, Péterét, akinek 12 hold földje van, fia az olaj­­távvezetéknél 1600 forintot keres, de ő maga­­ nem becsülte annyira a hazáját, a pártot, amely a békéért harcol, az államot, amely számára, teszi napról-napra gazdagabbá, virágzóbbá ezt az országot , hogy köl­csön jegyzésével maga­ is erősítse. Megfeledkezett arról,­­hogy ebben az országban, ahol nem is oly rég a munkanélküliek tízezreit még a gyá­rak környékéről is elzavarták a­ tőkések, ma mindenki tisztességes kere­sethez jut, amint ezt az ő fiának példája is mutatja, aki havi 1600 forintot keres. Nem bűni­ e ec lelkiismeret, amikor a 8 családos Szentes Jó­zseffel találkozol, aki az anyagiakat tekintve, óriási távolságra áll tőled, de az igaz hazafiságot tekintve, neked is példát mutatott. Szentes Jó­zsef megértette, mit jelent számára a béke s erejéhez mérten, maga is igyekezett­ segíteni az államot, hogy az ötéves tervet mielőbb meg­valósíthassa, hogy az ő gyermekei számára is boldog, békés jövőt biz­tosítson. A népnevelők elmondották neked­ azt is hogy Paulik­ József, a nagykanizsai fűtőház mozdony­vezet­ője, akinek két gyermeke van, 1­500 forint békekölcsönt jegyzett, de beszéltek Kiss József sztahanovista mozdonyvezetőről, Tam­ás István és Molnár I. László fűtőkről is, akik a békekölcsönjegyzés első napját azzal ünnepelték, hogy­ egy 2100 ton­­­­nás, túlsúlyos békevonatot vittek Gyékény­esre. Ezenkívül beszéltek Apáti Lajosról, a lovászi Kőolajtermelő V­állalat dolgozójáról, aki negyedma­gával él s m­ég­ az édesanyját is tartja, 1000 forintos fizetése mellet 1200 forintot jegyzett­. Csók József nagylengyeli motorszerelőnek hét gyermeke van s 1200 forintot adott kölcsön államunknak, hogy még jobban építhessen, hogy még biztosabban védelmezhesse a békénket. De példaképpen állhat egy­­ másik dolgozó is Nagylengyelből: Hosszú Istvánnak két gyermeke van s amikor fizetését­­ magasan túlszárnyalva 1500 forintot jegyzett, azt mondta: — Nekem a béke és gyermekeim biztos,s boldog jövője százezerszer annyit ér. —­­Hosszú István, nemcsak a jegyzésnél, a munkánál megmutatta, hogy szereti a hazáját. Ál­landóan 115—118 százalékos teljes­ítményt ér el. ir Ént a levelet azért irtam­­ hozzád, Votin József, hogy fontold meg jól, ■mennyit ér neked Sztáliné­áros, a Tiszalöki Vizm­ű­, a Novem­ber 7 Erőmű, amelynek fénye nemsokára az új udvari­ éjszakát is be­világítja,­­mennyit érnek a gépek, amelyeket a gyárak neked küldenek és mennyit ér a béke, amelyben bol­dogan dolgozhatsz te is és mind­annyian, akik a­ békéért harcolunk akik a szocializmust építjük. TAKÁCS ELEMÉÉ _ "tT is falu a mienk, de jó hírünk van — mondo­gatják egy kis büszkeséggel hang­jukban a falusiak. Zalaistvánd neve valóban n­em ismeretlen a me­gye dolgozói előtt. Az egyes fel­adatok során mindig megtisztelő­­helyet sikerült kiharcolniok maguk­nak. Az elsők között voltak a ta­vaszi mezőgazdasági munkákban, az aratásban, begyűjtésben. A falu kommunistái sűrűn forgatják veze­tőink írásait és tudják, hogy az el­bizakodottság, a babérokon való megpihenés csak az ellenségnek je­lent hasznot. Éppen ezért alaposan felkészültek az újabb feladatra, a Harmadik Békekölcsönjegyzésre is. A versenyeredmények mutatják, hogy jól dolgoztak. Harmadik he­lyen állnak a községek egymás kö­zötti versenyében. Ehhez ha hozzá­vesszük, hogy Zala országosan is első, akkor különösen megtisztelő ez a harmadik helyezés.­­ Az eddigi tapasztalatok arra tanítottak bennünket, — mondja Palánki József elvtárs, tanácstitkár, a község egyik legeredményesebben dolgozó népnevelője, — hogy a győzelem legfontosabb feltétele a­ jó népnevelőmunka, a dolgozókkal való szoros kapcsolat. Egy rövid­­ számolás után elárul­ja, hogy ő eddig 5009 forintot je­gyeztetett. — Persze, nem készületlenül in­dultam, — majd egy kis hallgatás után hozzáteszi: — A katona is csak akkor győzhet, ha tudja, hogy olyan ügyért harcol, ami az egész közösségnek hasznára válik és emel­­lett kiváló fegyverei vannak. Ne­künk, népnevelőknek is vannak fegyvereink. — Benyúl az egyik fiókba, elő: —­ azután egymásután veszi íme, központi népnevelő, zalai népnevelő, Szabad Nép és a Zala, a­­ megyei lap. Ezek a mi fegyvereink. Persze az kevés, ha a katonának csak jó fegyverei van­nak, de nem gondozza azokat rend­szeresen, nem válik művészévé a fegyvere kezelésének. — A népnevelő is — folytatja tovább. — hiába veszi meg a nép­nevelőt, vagy hiába járatja például a Zalát, ha nem használja fel arra, hogy naponta tökéletesítse azokból a tudását. Úgy kell olvasni a so­rokból, hogy közben magunk előtt lássuk az elvégzendő feladatot és akkor mindjárt meglátjuk, hogyan és hol tudjuk egyik, vagy másik ér­vet felhasználni. Apalánki elvtársat szerelik a falu dolgozói. Ez is az egyik oka, hogy jó eredményeket tud­ elérni. Bármelyik dolgozóhoz megy be, mindenütt szívesen látják. Sőt, vannak olyanok, akik még rossz néven is veszik, ha elkerüli a házukat. — Negyvenöt családnál voltam — mondja egy dolgozó ügyének el­intézése után. — Sehonnan nem jöttem ki üres kézzel. Előre átgon­doltam, hogy hol, mi a legjobb érv. — Gergály Gyula tszcs-tag. Nyolc holdat vittek magukkal a kö­zösbe — folytatja tovább. — Két­ gyerekük van. Az egyik a veszpré­mi Nehézvegyipari Egyetem har­madéves hallgatója. — Beszélgetés közben felelevení­tettem előttük a múltat, amikor a nyolc hold mellett csak úgy tudták gimnáziumba járatni gyermeküket, hogy magánúton tette le a vizsgáit. Azután jött a felszabadulás. Akkor már rendes tanulója lett Gyula fiuk a zalaegerszegi gimnáziumnak. Most pedig, teljesen ingyen tanul, ösztöndíjat kap. Meg is értették Gergályék, hogy saját gyermekük szép jövőjét egyengetik tovább, ha kölcsönt adnak az államnak. Há­romszáz forintos jegyzés mellé ír­ták oda a nevüket.­­— Gerencsér Dénesné 12 holdas középparaszt — elevenít fel egy másik esetet Palánki elvtárs. — Nekik főleg a falu fejlődéséről be­szélt­em. Felsoroltam mindent, hi­szen először alaposan átnéztem, hogy mit kapott Zalaistvánd az­ öt­éves tervtől: új betonhidat, faru­dat. Tízezer forint értékű felszere­lést hozott az ötéves terv a kultúr­­otthonnak. Harmincötezer forintos beruházással építettünk egy négy és fél kilométeres bekötőutat, az is­kola renoválására háromezer forin­tot költöttünk, így azután kön­­­nyen belátták Gerencsérék, hogy saját maguknak a­dnak, ha jegyez­nek, hiszen nekik is jobb az új be­kötőút, nem süllyed most tengelyig sárba a kerék. — Az életszínvonalemelkedés min­den családnál igen jó érvnek ha­tott. Amikor elsorolom, hogy pél­dául Krajczár Jenő agrártudo­mányi, Tömböl Anna állatorvosi, Simon Lajos műszaki egyetemre jár, Dobsén Anna meg orvosnak készül, mindjárt megértik, hogy egészen más világ van most. Olyan világ épül, amiről a múltban nem­­ álmodhattunk. A felszabadulás előtt mindössze egy egyetemista került ki a faluból, most meg öten járnak egyszerre. Azokat meg meg sem tudnám hirtelen számolni, akik felsőbb középiskolába járnak­. Amióta kezdetét vette a jegyzés, minden este összejövünk mi népne­velők. Kicseréljük a tapasztalatain­­kat és sokat tanultunk egymástól. Na­gyon sok jó ötlet vetődik fel min­den egyes megbeszélésünkkor. — Most számítottam ki — vesz elő egy számokkal sűrűn teleírt papírla­pot —, hogy mennyit adott eddig községünk a tervnek és mit kap­tunk mi a tervtől. 1950-ben körüli­belül 40.000, 1951-ben 50.000, most pedig 52.000 forintot jegyeztünk ed­dig. Ez összesen majdnem százöt­venezer forint. A tervkölcsönnel együtt, közel 180.000 forintot ad­tunk. Ez körülbelül 200 darab ke­rékpárnak az ára — folytatja to­vább a számolást. — De lehetne belőle venni 6 darab R. 35-ös trak­tort, vagy lehet építeni ekkora ös­­­szegből nyolc kétszoba­ kon­yhás la­kást. Ezt adtuk a tervnek, de néz­zük mit kaptunk a 180.000 forinttal szemben.­­ Építettünk egy betonhidat 15 ezer forint értékben, az útépítés 35.000-be került, ehhez hozzájön még a fahíd, a kulúrotthonberen­­dezés, iskolarenoválás, a malom ka­­­pott új gépeket, bevezették a vil­lanyt. Mindez összesen úgy 300.000 forintba került. A száznyolcvanezer helyett kaptunk tehát háromszáz­­ezret. A­zt hittük, már minden fon­tosat elmondott palánki elvtárs, de még megállít bennünket. — A kölcsönjegyzés agitációját felhasználtuk a begyűjtés agitáció­­jára is. — Újból az íróasztal egyik fiókjához folyamodik, kimutatáso­kat vesz elő, azután úgy folytatja: — Mióta megkezdődött a kölcsön­­jegyzés, burgonyából elértük a 100 százalékot. A jegyzés előtt közvet­lenül 84 százalékra álltunk a har­madik negyedévi sertésbegyűj­tés­ben, ma — mondja örömmel — el­értük a 120 százalékot. A naprafor­gó begyűjtésünk pedig a jegyzés óta 32 százalékról 57 százalékra emel­kedett. Bekapcsolja a rádiót. — Most lesznek jegyzési hírek — mondja. "A dolgozó parasztok jegyzéseivel Zala megye jár az élen" — halljuk a bemondó hangját. Boldog mosoly fut végig Palánki elvtárs arcán és halkan megjegyzi: •— Ehhez mi is hozzájárultunk a munkánkkal. EZT MONDTAM EL A DOLGOZÓKNAK

Next