Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1929
I. I Borbély György Nyolc éve vált már ki a tanári testületből, de csak most hagyott el bennünket. Mert a nyugalom éveiben is szorgalmasan ellátogatott hozzánk s továbbra is otthonosan érezte magát a régi falak között. Pedig lassacskán egészen megváltozott itt körülötte a világ. Azok a diákok, akiket még ő tanított, mind kirajzottak már a gimnáziumból s a tanári szobában is mindig több és több új embert talált. De a régiek és újak egyenlő megbecsüléssel és szeretettel vették körül s mindenki örömmel fogadta, valahányszor közénk jött. Az iskola és minden közügy iránti érdeklődését, jó kedélyét mindvégig megtartotta. Lelke friss és eleven volt, de szomorúan láttuk, hogy testi ereje milyen gyorsan hanyatlik. Mennyire különbözött megtört alakja azoktól a fiatalkori arcképeitől, amelyek az erőtől duzzadó atlétát ábrázolták, akinek a széles mellén alig fért el a versenyeken nyert sok kitüntetés. A sportból már régen kivonült, csak az emlékei maradtak meg. De amikor még öröme telt ezekben a nagy testi erőfeszítésekben, akkor sem művelte a sportot önmagáért. Nem azért járta be fél Európát régi szerkezetű, azóta csak hírből ismert nehéz „velocipéd“-jén, hogy erejét és ügyességét megcsodáltassa, hanem azért, hogy világot lásson, országokat és népeket ismerjen meg. A versenyekben pedig azért vett részt, hogy a magyar sportélet gyermekéveiben példamutató úttörője legyen annak a nemzetnevelő munkának, amelyet a Kolozsvári Atlétikai Klub kezdeményezett a jellemerősítésre a testerősítés eszközeivel. A jellemnevelés volt harminchatévi tanári munkájának is legfőbb célja. A magyar irodalomtörténet nagy egyéniségeiben is különösen a karakter ragadta meg a lelkét, a művészi kiválóságot csak másodsorban értékelte. Csak azokért tudott igazán lelkesedni, akiket a hazaszeretet, humanizmus és önfeláldozás mintaképeiként állított tanítványai elé. Bizonyos, hogy Petőfiben is először a szabadsághőst és segesvári mártirt szerette meg s ezt a rajongásig fokozódó szeretetét vitte át utóbb Petőfi költői művészetére is, amelybe annyira elmélyedt s amelyben annyi szépséget talált, mint nagyon kevesen. Az iskolán kívül is sok előadásban foglalkozott Petőfi költészetével s nagyon sok eredeti és egészen új észrevétele volt. Irodalmunk klasszikusainak megbecsülésén és tiszteletén kívül különösen a magyar nyelv tisztaságának megőrzésére iparkodott rászoktatni tanítványait és nagy türelemmel gyomlálgatta ki beszédjükből az idegenszerűségeket. Nagyon jól tudta, hogy erre a javítgatásra a felnőttek magyarnyelve is rászorul s azért egész könyvet irt az idegen szerkezetek és szólásmódok irtására. Ezt a könyvet újságcikkeiből állította össze. Mert szívesen és hivatottan foglalkozott újságírással is. Hírlapíróvá is Kolozsvár nevelte, Magyarországnak legmagyarabb kulturvárosa. Talán még magyarabb városaink is